Visszatérés Vácra

 Tíz évvel ezelőtt volt az a meccstúránk Vácra amely mérföldkőnek számított.Gergővel voltam aznap is és kisértük el a csapatot Vácra.Ott játszottunk bajnoki mérkőzést.Mi meg ahogy mindig is,meccs előtt jóval korábban érkeztünk és körülnéztünk azon a településen ahol éppen volt a mérkőzés.Így volt ez ekkor is és egy remek napot töltöttünk akkor itt Gergővel.Bejártuk Vácot keresztül-kasul.Innentől váltak aztán tervszerűvé a túrázásaink.Ezért lett ez mérföldkő.Eddig csak úgy mentünk bele mindig a vakvilágba,innentől azonban mindig gondos tervezés és szervezés előzte meg a túrákat.Ennek tíz éve...Az idei bakancslista megtervezésénél mindenképp számoltam azzal,hogy visszatérek idén Vácra már csak Gergő iránti tiszteletből is és elmegyek arra amerre vele is jártam azon a tíz évvel ezelőtti szép napon.Na persze erre most kevés esély volt,hiszen Zolika ezúttal nem jött velem.Jött viszont Móni,Gergő édesanyja aki mint ismert 21 őszén kapott stroke-ot.Azóta sem gyúgyult fel teljesen és valószínűleg soha nem is lesz teljes értékű ember,azonban kis mozgásra,kirándulásra így is képes,persze túl nagyra nem,így nem volt esély,hogy mindent bejárjunk ahogy annak idején Gergővel is.De legalább visszatértem,visszatérhettem...

Sétáló utca Vácon

A reggeli fél hetes vonattal indultunk Dunaújvárosból.Budapesten átkellett menni a Déliből a Nyugati pályaudvarra.Így a Széll Kálmán térig elgyalogoltunk,onnan meg villamossal mentünk el a Nyugatiba.Innen aztán félóra alatt kiért a vonat Vácra,így nem volt egy különösebben megerőltető az út.Kellemes tavaszi idő volt Vácon,ahol belevetettük magunkat a belvárosba vezető sétáló utcába.Pontosan erre mentünk akkor rég is Gergővel...Egy fagyizónál megálltunk fagyizni,Móni örült is a pihinek.Kérdezte hova tartunk,mondtam a Diadalívig biztosan elmegyünk,azt látni akarom.Fagyizás után a belváros központi terén néztünk szét,eddig minden úgy volt mint tíz éve...

Vác nagyon szép!

Fotó annál a pavilonnál ahol tíz éve is!

A tágas tér Vácon

Móninak tetszett a tágas váci tér,megnéztünk egy szökőkútat,egy kisvonatot a szép pázsitokat és épületeket a tágas téren,majd elindultunk arra amerre emlékezetem szerint a diadalív állt.Messzebb volt mint amire emlékeztem.Volt útközben egy kőkapu szerűség,erre emlékeztem.Aztán az egyik udvarban voltak hasonló esernyők mint Szentendrén.Végül aztán feltűnt a diadalív mellette a börtön.Éppen időben mert Móni kezdett fáradni.Idáig jöttünk kb.két és fél kilométert.Itt (is) fotózkodtunk,minden szemszögből lefotóztam a híres építményt,engem nagyon megfogott.Nem emlékszem,hogy írtam volna már róla részletesen,de a közeljövőben szentelek neki majd egy bejegyzést,hiszen csodás látnivaló.A közelben volt egy pad,Móni megpihent míg én fényképezgettem.

Móni is,itt és most Gergő nyomában!

Az a bizonyos városkapu vagy mi ez...

Az esernyők

Végre feltűnik a diadalív!

Szóval én aztán alaposan lefotózgattam most a diadalívet,ki tudja mikor jövök el ide újra.Bár agyamban van egy olyan gondolat,hogy még idén egyedül,végigjárni pontosan azokat a helyeket amerre Gergővel mentem,de ez még csak egy kósza gondolat...Móni kipihente magát és indultunk vissza irányba,majd a börtön melletti utcába lementünk a Dunához.Még mindig úgy volt minden mint tíz évvel ezelőtt Gergővel is.Maga a börtön sem volt egy mindennapi épület,persze most elvonatkoztatva fő funkciójától.Úgy rémlett,hogy feljításon eshetett át valamikor az elmúlt tíz év folyamán,mert emlékezetemben úgy élt,hogy nem ennyire szép...

A börtön épülete

Sajna valamiért se Móni,se Zoli nem tud jól fotózni,Hogy a fenébe sikerült ilyen ferdére a diadalív?

Egy Kolotkó szobor itt is,talán Sissi?

Innen nézve még nem volt fotóm a remek építményről

A Duna Vácnál is szép volt,remek sétányok vezettek a part mentén.Szépen feltűntek szemben a Visegrádi-hegység vonulatai.Északra meg kivehető volt a Dunakanyar kezdete,azon túl pedig a Börzsöny.Szemben a Szentendrei-sziget.Eszembe jutott a pár nappal ezelőtt íródott pokoli stadionos bejegyzésem.Na az ott lehet valahol szembe és egyre jobban körvonalazódik egy oda vezető túra terve...na de majd ha megszünik a susnyás,mert most aztán mindent benőhetett a természet.Mentünk a sétányon,már 4 km is lehetett mögöttünk,Móni újra megpihent egy padnál.Nem volt olyan ügyes mint egy éve a Bürühídas túránkon...A kompig mentünk csak el,az éppen jött-ment.Kérdeztem Mónit menjün-e tovább mert vannak arra lejjebb is remek sétányok.Mondta nem,neki elég ennyi.Így aztán balra mentünk fel,vissza a belvárosba.

Sétány a parton

Ahol a Dunakanyar kezdődik

Szemben a Szentendrei-sziget,azon túl a Visegrádi-hegység

Visszaértünk a tágas térre.Móninak már nem sok ereje maradt,pedig hát alig mentünk...Egy pékségnél még megkajáltunk,majd kérdeztem Mónit mi legyen.Mondta vasútállomás,azt írány haza...Így hát elsétáltunk az állomásra.Nem kellett sokat várni a vonatra.Ugyanaz a verzió volt mint idefelé.Nyugatiból villamamos,majd kis gyaloglás a Déliig.Ott megettünk még egy-egy pizzaszeletet,majd beszálltunk a vonatunkba.Háromnegyed ötkor már itthon is voltunk...Hát mit mondjak?Móni nem javult,hanem inkább visszaesett.Bár azt ígérte,hogy majd bírni fogja,de hamar feladta...Elég volt neki,jó ha mentünk öt és fél kilométert...Mondtam szendje össze magát mert ez így nem lesz jó.Meg három - három és félóráért kár elmenni bárhova...Na így jártunk.Legalább visszatértem,de ez lófing volt,így jön szembe az a gondolat,hogy majd eljövök egyedül,de lehet majd csak a 15 éves évfordulón.Meglátjuk.Ez nem minősül olyan túrának amilyenekre menni szoktunk,így ezt a pár kilométert nem adom hozzá az eddigiekhez.

Búcsú Váctól