Jártunk már párszor a Misina-Tubes gerinc sárga jelzésű turistaútján.Ez két ponton is keresztezi a Mecsek ikonikus sétaútját a Rotary körsétányt.Így aztán már többször is kereszteztük a híres sétányt,ám végigmenni még soha nem mentünk rajta végig.Pedig már 2013-ban Gergővel is amikor itt mentünk el,agyaltunk rajta,hogy körbe kéne járni egyszer a Rotaryt.De ez valahogy mindig elmaradt.Elérkezettnek láttam az időt,hogy végre megvalósítsuk ezt a nem túl komplikált tervet is.Így aztán a soron következő túránk már ide vezetett.Zolikával érkeztünk egy májusi pénteki reggelen Pécsre.Az utazás nem volt egyszerű,de erről már korábbi pécsi túráinkon is volt szó,ezért most nem részletezem.Fél kilencre értünk a Dunántúl legnagyobb városába és helyijárattal mentünk fel a Misina tetőre.Innen indult ez a túra.A Rotary körbesétálása önmagában kevés lett volna egy túrának így úgy terveztük elmegyünk még a Tubesekre és a Remeterétre,valamint onnan a pár hónapja elmaradt mecsekszentkúti haranglábhoz is elnézünk.
Rajt a Misináról
Május közepe ellenére hűvös volt kissé,az ujjatlan mellényt mindketten elálltuk.Sütött ugyan a nap,de élénk szél volt és valahol 17 fok környékén lehetett az idő.Ez mondjuk még mindig kellemesebb mint a harminc fok feletti kánikula.A Tv-toronytól indultunk tehát.Magába a toronyba most nem szándékoztunk felmenni,azt megtettük a kilátós túrán pár hónappal ezelőtt.Most sajnáltunk rá koponyánként 1600 forintot.A torony után rögtön ráálltunk a sárga jelzésre.Ez vitt a Misina-Tubes gerincen.Kellemes zöld erdőben ment az út amely már jó háromszáz méter múltán el is érte a Rotary körsétány kereszteződését.Itt fordultunk mi balra azaz a déli oldalra a sétányon.Majd jövünk vissza az északin a kör végén.És ugye féltávnál,vagy ha úgy jobban tetszik fél körnél újra keresztezzük majd a sárga jelzést a kör felső metszés pontján.
A kereszteződés és jobbra a sétány északi oldalára vezető út
Innen kezdtük a kört
Hogy a Rotary körsétány pontosan mi is,most nem írom le,hiszen volt már róla szó ebben a blogban.Ha kiváncsi vagy rá ide kattíntva elolvashatod.Itt a kereszteződésnél van egy kis pihenő emlékkővel,rajta ott egy felírat is,hogy Rotary.Szóval balra fordulva a sétány déli oldalán kezdtük meg a kört amelyet olyan 3,5 km-esnek ítéltem meg.Szinten ment az út,rendkivül kényelmesen lehetett haladni,ám hiába haladtunk 550 méter magasan a hegy oldalába kilátásunk nem volt.Az erdő nőtt be annyira,hogy nem lehetett kilátni.Jó száz méter múltán volt egy szinte ugyanolyan pihenő kővel mint a kereszteződésnél.Ezt letudva mentünk tovább a sétányon.
Kellemes út a Rotary körsétányon
Egy szinte ugyanolyan pihenő mint pár méterrel korábban
Bár kétségtelenül szép volt a szépséges zöldben menni,a kamerám nehezen boldogult,neki túl sok volt a zöld így a képek nem igazán lettek csúcsminőségűek.Itt-ott felsejlett egy-egy kisebb kilátás,vagy a városra Pécsre,vagy a dél-nyugati végen tornyosuló Jakab-hegy tömbjére,de az út többnyire ment a zöld erdőben,végig szinten.Semmi szintkülönbség nem volt benne.Utak,jelzett és jelzetlenek keresztezték a sétányt amely jól ki volt építve és jól járható volt.Jól is haladtunk a hűvős,de túraidőnek tökéletes időben.Sok látnivaló ugyan nem akadt,de mégis kellemes volt.A kör felénél pedig valóban újra kereszteztük a sárga jelzést,amely itt a Tubesről ereszkedett lefelé (vagy ment fel oda).Itt fogunk majd lejönni mi is nem soká.
Egy a monogrammukkal ellátott követ is találtunk!
Ilyen is volt!
Átérve a kereszteződésen már a gerinc északi oldalán voltunk,itt ment tovább a körsétány.Valamivel talán még kellemesebbnek tűnt mint a déli.Itt bükkösök voltak főleg,míg a déli oldalon szellős tölgyesek adtak árnyékot.Mintha ez lett volna szebb.Pár méter után egy emlékköre bukkantunk,rajta egy aktuális Vörösmarty idézet: "Az ember fáj a földnek". Úgy érzem a jelenlegi helyzetben ami van a világban és az országban ezt nem kell kommentálni...Mentünk tovább,változatlanul továbbra is szinten a kellemes erdőben.Semmi kilátásunk nem akadt,még annyi sem mind a déli oldalon.Már kezdtük feladni,hogy nem lesz kilátás amikor egyszer csak felvillant egy és ez szebb volt mint ami a déli oldalon akadt!
A felíratos kő
Ingerszegény mondhatni unalmas a sétány,de mégis valahogy kellemes...
Alattunk egy völgy húzodott és a ritkuló erdőben felsejlett egy csodálatos kilátás kelet,enyhén észak-kelet felé.Ott a horizonton pedig feltűnt a hegység királya a Zengő.Felemelő,csodás látvány volt!Töbször,több helyről láttam már a Zengőt,de innen valahogy minden eddiginél varázslatosabb látványt nyújtott.A körsétány maradék szakasza nem sok izgalmat rejtett magában és jó háromszáz méter múlva elértük a kiinduló pontot az első kereszteződést.Itt fejeztük be a körsétányt,de a túrának még nem volt ugye vége.Jó ötven perc alatt értünk körbe,persze megálltunk itt-ott,fotózni,videózni.Így nagyjából adja magát a dolog,hogy valóban olyan 3,5 km lehetett a kör.Pontosan adatom sajnos nincs.Na,de mentünk tovább akkor innen a gerincen futó sárga jelzésen!
Varázslatos kilátás a Zengőre
Zolika diadalérzete miután körbejártuk a Rotaryt
Minimális emelkedő után nem volt messze a Kis-Tubes.Itt is jártunk már,nincs öt hónapja az utolsónak,de most nem volt itt senki!Így még nem voltunk itt,ezt ki kellett használni!Felmentünk a Kis-Tubesi kilátóra,ahol majd félórát eltöltöltöttünk a kilátást csodálva.Pedig szinte csak délre láttunk ki.Főleg magára Pécsre és dél-Baranyára,a Villányi-hegységre és a horvát Pavuk-hegységre.Kellemes hely volt és akárhányszor is járok itt,sosem tudom megunni.Aztán mentünk tovább a Nagy-Tubes felé amely a hegység második legmagasabb csúcsa volt a maga 611 méteres magasságával.
A Kis-Tubes
A Kis-Tubesi kilátóban
Itt is volt egy nem túl combos emelkedő,majd elértük a Tubes csúcsát ahol a János-kilátó üdvözölt minket mint régi ismerösöket.Itt sem volt senki!Ez persze köszönhető volt annak,hogy péntek volt.Felmentünk ebbe a kilátóba is.Odafenn most alapos szél volt,de nem volt olyan nagy,hogy ez érdemben zavarjon minket.Itt aztán teljes körpanorámánk volt.Az egész Mecsek belátható volt,egész Baranya és az azon túli Horvátországi részek is.Úgy tudom tiszta időben még a Badacsonyt is látni.Most ezt nem lehetett.Persze így is lenyügőző volt,itt jó húsz percet álltunk.A Tubes után mentünk tovább a sárgán,amely ereszkedésbe kezdett a Lapis felé.
A Tubesi kilátó
Zolikával ökörködünk
Itt csúszkáltam december végén az akkor jeges úton.Most jól járható volt.Újra kereszteztük a Rotaryt,ugye itt mentünk át nem olyan rég amikor a déli oldalról az északira váltottunk.Most viszont mentünk egyenesen a sárgán és hamarosan leértünk a Lapishoz.A turistautak csomópontjában állt a hét törzs emlékmű amely ha a másik irányból jövünk akkor honfoglalási emlékmű.Itt mondtunk búcsút a sárga jelzéstől és a sárga+ jelzésen mentünk tovább.Most a Sós-hegyi kilátót kihagytuk.A sárga+ belevezett a zöld+ jelzésbe és az vitt le a nem túl távoli Remeterétre.Hát itt sem először jártam...
A Lapisi emlékmű
A Remeterét
A Remeteréten sem volt senki!A decemberi tömeg után,ez kifejezetten kellemes volt.Leültünk kajálni és én töltöttem a kamera aksiját mert merülőben volt,így félórát itt is pihiztünk.Eszembe jutott,hogy Gergővel voltam itt is először... így pár percig rá gondoltam most is,míg Zolika hagyott,mert persze az ő pofája be nem állt szokás szerint.A pihi után jöhetett a túra utolsó szakasza immár a piros jelzésen.Ezt hagytuk ki decemberben akkor a Manóval és a Tizedessel voltunk itt és ők akkor a durván jeges úton úgy ítélték meg ne menjünk tovább.Most viszont mentünk.Kellemes erdei szakasz következett újra,különösebb emelkedő nélkül.Nem volt messze Mecsekszentkút ahová félóra sem kellett,hogy eljussunk a Remeteréttől.
Valahol a piroson
Elérve a haranglábhoz
Mecsekszentkútra beérve rögtön a haranglábhoz értünk.Ide is elakartam már jönni régóta,itt még nem voltam.A haranglábat pedig csak képekből,beszámolókból ismertem.Hát ide is eljutottam végre.Mecsekszentkút amúgy Pécs egyik városrésze,régen önálló település volt,benyúlik egy völgybe a hegyek közé.Szép természeti környezetben találhazó.A harangláb szép volt,de minden zárva volt,csak egy kisablakon tudtunk bekukkolni,odabenn szent képek és figurák voltak,ami szép volt!A Szentkút a harangláb aljában is zárva volt.De maga az építmény szép volt és örültem,hogy láthattam végre.Majd ha egyszer több infó összegyülik akkor megpróbálok a harangláb történetéről írni,ehhez most még nem rendelkezem elegendő anyaggal.Lényegébe itt végződött a túra,de természetesen itt még nem tudtunk kiszállni,elkelett menni egy buszmegállóhoz.
Nagyon tetszett a harangláb
Ehhez át kellett mennünk egész Mecsekszentkúton.Ez végül is szép volt,de betonutas szakasz.Felváltva váltották egymást a szegény viskók és a gazdag paloták.Orrunk előtt ment el a busz és a következőig volt még ötven perc.Zolika javasolta addig menjünk el a következő buszmegállóig,majd még egyszer ugyanezt eljátszottuk.Végül így Ürög felső buszmegállónál ért véget a túra.Innen a 24-es helyijárattal mentünk be a belvárosba.Ott egy olcsó,klassz helyet találtunk ahol alaposan bekajáltunk.Végül kis séta után háromnegyed hétkor induló vonattal jöttünk el Pécsről.A hazaút sem volt egyszerű,a vonatok állandó késése miatt némi szerencsével értünk csak haza félóra késéssel este 11-re.De hazaértünk.
A pécsi vasútállomás
Kellemes jó túra volt,ami egyáltalán nem volt nehéz és túrázáshoz szinte tökéletes időnk volt.A Mecsek hozta a kötelezőt,most is mint mindig szenzációsan szép volt és érezhető volt még sok helyen a kellemes medvehagyma illat.A körsétány nem sok látnivalót nyújt,de mégis valahogy kellemes.A többi rész meg csodás volt.
Ez volt az év tizedik túrája amelyen 12 km-t mentünk.Összesítésben ez idén 137 kilométert jelent,nem nehéz kiszámolni ,hogy ez 13,7 km/túra átlagot jelent.
A tavasz egészen szenzációsan alakult,de úgy fest több bakancslistás túránk már nem lesz tavasszal (de nincs kizárva),de egy meccstúrára Bodajkra még van esély.Majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése