Tizenegy gól Bodajkon

 Hát álmomban sem gondoltam,hogy ez a tavasz tele lesz meccstúrákkal is.A sokadik ilyenre készültünk már ebben az évszakban.Ha már a megyeibe süllyedt le a csapatunk akkor kihasználtuk a megye előnyeit,hiszen így semmi sincs igazán messze és egy megye napijeggyel meg belépővel még olcsóbban is megúsztuk ezeket a meccstúrákat mint a hazai meccseket!Na ez a nem semmi... A bajnokság már eldőlt amit megnyertünk,de volt még a szezonból két már tét nélküli forduló.Persze a java utána következhet,mert könnyen lehet,hogy osztályozó mérkőzést kell vívnunk a feljutásért a harmadik ligába egy másik megye bajnokával,de még ez sem biztos,mert a várható visszalépések miatt még akár automatikusan is feljuthatunk.Na mindegy ez még egy másik történet.Most Bodajkon játszott a csapat immár egy tét nélküli meccset.Az első helyezett játszott az utolsó előttivel.Várható volt egy gólszüret,így elmentünk Bodajkra is.

Ez a lépcsősor vezet fel a Kálváriára,de még előtt ott van ez a kis templom

Persze ahogy szoktuk egy kicsit körülnézünk a településen a meccs előtt és után ha marad idő.Zolikával jöttem most is és negyed egykor indultunk busszal Dunaújvárosból,egy fehérvári átszállás után pedig negyed háromra értünk Bodajkra.Ott egyből egy sétába kezdtünk.Bodajk amúgy egy Fejér megyei település Mórtól pár kilométerre dél-keletre.Jártunk már itt a múltban,túra is indult már innen és itt voltam építőtáborban a nyolcvanas években.De különösebben még sosem néztünk körbe a kisvárosban.Egyből megláttuk a Kálvária-hegyet amely ott tornyosult a település majdnem közepén.Manó barátunk javasolta,hogy oda mindenképp menjünk fel,mert nem fogjuk megbánni.Igaza lett.

Kezd kibontakozni a kilátás!

Bodajki kálvária

Könnyebb volt felmenni mint ahogy arra előzetesen számítottunk.Sorba ott voltak a stációk és egy jól járható út majd ösvény vitt fel.Sajnos az idő közben elborúlt így jó képeket nem tudott lőni a kamerám.Ezek a képek már este a meccs után készültek,mert visszamentünk hiszen akkor lett ideális idő a fotózáshoz.Szóval ekkor még elborúlt az idő,de így is élvezhető volt.Fokozatosan feltárult a kilátás amely lenyügöző volt! Ha jól speklizek akkor észak,észak-keletre nyílt főleg kilátásunk.Alattunk ott volt maga Bodajk,szemközt pedig feltűntek a hegyek a Vértes déli vonulata.Szemközt kivehető volt a Csókakői vár,emlékszem volt olyan,hogy onnan néztünk ide.Mellette pedig ott volt a Csóka-hegy gerince Fejér megye legmagasabb pontja.Annak oldalában túráztunk egyszer Gergővel...Minden gyönyörű volt! A távolban még Székesfehérvárt is látni lehetett.Persze ez más főleg este a meccs után a jó időben volt igazán élvezhető.

Alattunk Bodajk,szemben egy régi ismerős a Vértesi Csóka-hegy

Rázumolva szemben ott a Csókakői vár!

A kálvárián

Felértem végre!

Zoli is felért!

Kigyönyörködés után visszamentünk a városka központjába.Itt pedig egy étteremre leltünk,akkor már lenyomtunk egy babgulyást.Na meg egy kávét és sört is.Még volt kis időnk a meccsig így benéztünk a kis tavacskához.Itt már jártunk Zolikával 21-ben.Gyereknapi rendezvény volt mellette a parkba,de ez minket nem érdekel.Itt sétálgattunk kicsit,innen is feltűnt a szemközti Csókakői vár.Hát nem tudom,olyan 6-8 kilométerre lehetett.A séta után meg a focipálya felé vettük az irányt.Már előzetesen jó szokásomhoz híven felmértem merre kell menni.Így nem okozott gondot,hogy oda találjunk.Amúgy sem volt messze.Odaérve még 45 perc volt a meccsig,így sétáltunk a pálya környékén.Szerencsére találtunk egy kocsmát ahol tudtunk venni ásványvízet.Ez kellett mert a sör meg kiszáritott és éreztem,hogy a pályán nem lesz büfé.

Tavacska Bodajk közepén

Innen is látszik a vár!

A pálya nagyon szép környezetben feküdt.Innen is remek rálátás volt a Csóka-hegyre.Amellett az eddigi megyei pályák közül ahol jártunk talán ez volt a legjobb.Ízléses lelátóról szurkolhattunk amelyen támla nélküli székek voltak.Nem úgy mint pl.Martonvásáron ugye..Büfé ahogy gondoltam nem volt,a helyi klub meglehetősen szegény volt.Eredményjelzőre sem tellett,ahogy a megyei bajnokságban ritka labdaszedőkre sem.Kiérve a lelátóra a mieink már melegítettek,ahol úgy tűnt roppant jó a hangulat.Már ekkor kihalatszottak a poénok amit a játékosok eresztettek el.A csúcs az volt amikor a labda kirepült a pályáról a földekre ahol tiszta dzsungel volt minden.Egyik játékosunk Bazsi ment ki érte akit össze-vissza csipkedtek a szúnyogok és visszatérve nem győzött vakarózni.

Az ellenfél is megjelent.Volt itt meséből kilépő favágóra hasonlító szakállas úriember a csatáruk meg egy jó 120 kilós medve volt.Nem voltunk sokan nézők.Talán jó esetben is ha ötvenen lehettünk.Hiába az utolsó előtti csapatra nem sokan kiváncsiak még akkor sem ha a bajnok volt a vendég.Végre kezdődhetett a mérkőzés.Nem sokáig tartották magukat a hazaiak,hiszen már a hetedik percben megszereztük a vezetést,színesbörű játékosunk Godslove révén.A tizenhatodikban pedig a gólzsákunk Gránicz növelte az előnyünket.Ekkor az egyik hazai néző belénk kötött.Mulatságos körülmények között szerezte Gránicz a gólt amire mi elnevettük magunkat.Amire az úriember belénk állt,hogy mit röhögünk,amikor egy méteres les volt és,hogy mi jobb csapat vagyunk annál mint,hogy játékvezetői segítségre legyen szükségünk.Mondtam neki,hogy nehogy már megtiltsa,hogy a csapatunk góljának örüljünk ha meg a bíróval van dolga akkor neki kiabáljon be,ne nekünk hisztizzen.Erre elhallgatott.Jobb csapat vagyunk persze annál,nem is volt szükségünk bíróra hiszen az első félidő végén már 5-0 arányban vezettünk.

A bodajki pálya

Kezdődik a meccs,a piros-fehérek a mieink

A második félidőt is végig nevettük,hiszen jöttek ki a pályáról a poénos beszólások.Ezeket ugye nálunk odahaza mivel nagy stadion van,nem hallani,de itt pályaközelből igen.Ezekben elsősorban Gránicz jeleskedett,de amikor újra kirepült a labda a pályáról Bazsinak kiabáltunk be,hogy újra ő a soros,intett ki nevetve,hogy nem-nem.A gólokat meg futószalagon gyártottuk bírói segétség nélkül.Hatalmas különbség volt a két csapat között az amúgy teljesen sportszerű mérkőzésen.A vége az lett,hogy 11-0 arányban nyertünk idegenben.Ebben a szezonban már másodszor.A hisztiző úriember is eltűnt...

Zajlik a meccs

Meccs után még majd két óránk volt a buszig,így bóklásztunk tovább Bodajkon.Ekkor mentünk vissza a kálváriára és csináltunk jobb képeket mint délután.Most este ideálisak voltak a fényviszonyok.Ténferegtünk egy nagyot aztán megvártuk a buszt.Az jött rendesen és a menetrend szerint hat percünk lett volna Fehérváron átszállni a dunaújvárosi buszra,ám olyan jól jött a bodajki busz,hogy tíz percünk is volt.Az újvárosi busz viszont meglehetősen lassan döcögött hazafelé,így végül is este 11-re értem haza lakásra.Jó kis bul volt ez az idei sokadik meccstúra,sokat nevettünk a mieink poénkodásain,na meg láttunk 11 gólt is.Még egy forduló van a szezonból aztán jöhet az igazi izgalom az osztályozó...hacsak automatice nem jutunk fel.Ez hamarosan kiderül.

Bodajki főtemplom