Balatoni kék - Ami eddig történt

 Tavaly vágtunk neki Zolika ötletei nyomán a Balatoni kéktúrának.A teljes táv valamivel több mint 100 kilométer,ennek nagyjából a felénél tartunk.Ha jól számolok akkor egészen pontosan 46,2 km-nél.Ideje összefoglalni azt ami eddig történt.Szóval Zolika már 2023 második felében egyre jobban értésemre adta,hogy csináljuk meg ezt a bizonyos balatoni kéktúrát.Az okát ugyan nem tudom,de én ellentétben másokkal totálisan nem vagyok oda sem az országos kéktúráért,sem a balaton kékért,sem semmilyen hasonló formátumú dologért.De tisztelve Zolikát,úgy döntötten legyen,csináljuk meg.A teljes távot tetszés szerinti időben,szakaszokban lehet megcsinálni,annyi a lényege,hogy legyen mindenhol lepecsételve az igazoló füzet.A táv amúgy Pétfürdőtől tart Badacsony településig.Nincs kikötve az sem,melyik irányból csinálhatod,akár összevissza is lehet,mondom lényeg a pecsét a füzetben.Mi úgy döntöttünk Pétfürdőtöl fogjuk kezdeni és nem kapkodjuk el,rövid 10-15 km-es szakaszokkal haladunk majd előre.

Az első pecsételési pont Pétfürdőn

Az első túrát,illetve az első szakaszt nagyjából egy éve kezdtük meg,ha jól emlékszem február elején.Az első túrára még eljött velünk Viki is,aki ígérte jön majd a többi szakaszra is,de a további részeken aztán már nem csatlakozott hozzánk.Kellemes tavaszias időben kezdődött a nagy menetelés.Az első szakaszon Pétfürdőtöl gyalogoltunk Litérig.Ez az első rész még nem érintette a túra névadóját a Balatont.További problémát okozott,hogy ez időtájt kamera gondokkal küzdöttünk,így az első szakaszról készült film kissé élvezhetetlen lett a stabilizátor hiánya miatti remegéstől.Ettől függetlenül jó buli volt.Érintettünk a péti kilátóként ismert geódéziai mérőtornyot,dagonyáztunk a sáros szántóföld mellett haladó turistaúton.Rácsodálkoztunk Királyszentistván szépségére és nagy hullámvasútazásba kezdünk le-fel szinte majdnem végig a túra nagy részében.

A pecsételő füzet/lap

A Pétfürdöi-tó

Annak ellenére,hogy az első szakasz a Balatont nem érintette,rendkivül szép tájon haladtunk szinte végig.A slusszpoén meg az volt,hogy a Litér feletti hegyről feltűnt a Balaton is,ami azért még kicsit távolabb volt.Litéren végződött az első szakasz,egy kellemes kávézónál (ami zöldséges is volt egyben).Ezen az első szakaszon nem voltak kitérők,talán Királyszentistvánon pár méter amikor kajahelyet kerestünk.Így a szinte végig a kéken haladó túra első szakasza 16 kilométernyi volt.Litéren fejeztük be és természetesen innen indult a második szakasz.Az első végén Viki még ígérte,hogy jön majd tovább,de azóta nem láttuk.

Itt még hárman voltunk

A második szakaszra március végén került sor (2024-ben).Visszamentünk Litérre,ahol rosszul kezdődött a buli azzal,hogy az a kávézó most nem volt nyitva.Ezután viszont csupa meglepetés volt Litér.Egy kellemes szép települést ismertünk meg a Veszprém megyei falucskában.A kék mentén az a park ott a domboldalban mindent vitt!Ezen a szakaszon Litértől szándékoztunk menni Balatonalmádiig,immár csak Zolikával ketten.Még jobb idő volt mint az első szakaszon és kevesebb volt a le-fel hullámvasútazás mint a korábbi részen.Az út viszont némi kerülővel ment Balatonalmádiba és jóval több rálátásunk volt a Balatonra mint az első alkalommal.A kamera gondjaink is megoldóttak ekkora.A problémát most Zolika hascsikarása okozta,jó párszor rájött a fosás ezen a napon.Amúgy minden szakaszon volt valami kis kellemetlen problémánk,de ne szaladjunk ennyire előre!

Litért hamar megkedveltük!

Ott már a Balaton kéklik a második szakaszon

Ez a szakasz 15 km-es volt.Itt sem nagyon tértünk le a jelzésről a balatonalmádis pecsételőpontig.Aztán miután végeztünk a túrával,jó másfél órát kerestük azt a kajálóhelyet amit Zolika korábban kinézett,de nem találtuk...Kimentünk még a Balatonhoz.Ekkora már kissé hüvős lett.Talán az eddigi álltalunk megtett négy szakaszból ez volt a legkönnyebb.Három hónapot kellett várni a következő azaz a harmadik szakaszra.Június utolsó szombatjára fordult a naptár amikor visszatértünk Balatonalmádiba és kezdődhetett a harmadik szakasz!

Balatonalmádi közelében

Elérve a második szakasz végét

Már nyár volt és sokáig volt világos,de ezek a napok már kánikulával fenyegettek.Így is lett.Már a reggeli induláskor közel 30 fok volt Balatonalmádiban.Innen indult a harmadik szakasz.Érdekes jobban utána nézve most egyből megtaláltuk a múltkor elveszettnek hitt éttermet...A túrán talán kicsit túlválaltuk magunkat,mert nem minden sikerült úgy ahogy azt előre elterveztük... A terv az volt,hogy Balatonalmádiból egy kitérővel az Óvári messzelátóhoz megyünk a Csere-hegyre (itt volt pecsételőhely),onnan le Alsóörsre már a kéken,onnan a Csákány-hegyi kilátót érintve pedig le Csopakra.Ám ember tervez,Isten végez.Sokmindennel nem számoltunk,elsősorban az iszonyatossá váló hőséggel nem.

A mozdonynál

A Csere-hegyi kilátónál

Hamar letértünk itt a kékről,a kiállított mozdony és az Óvári messzelátó ami egy kilátó,kedvéért.Meredek út vitt fel a kilátóhoz és már itt nagyon meleg volt,de még az elviselhető fajtából.A mozdonynál ökörködtünk egy kicsit,majd gyönyörködtünk a kilátásban az Óvári messzelátónál ahová három év elteltével tértünk vissza.Innen mentünk át a Csere-hegyre,ott csatlakoztunk rá újra a kékre.Ez pecsétvesztést nem eredményezett,hiszen a Csere-hegyi kilátónál volt a következő pecsételőhely.Ide felérve azonban már iszonyatossá vált a hőség,én félmeztelen pihentem az árnyékban félórát.Felmentünk még a kilátóba,majd leereszkedtünk a meredek hegyen Alsóörsre.A hőségben már porzott erősen a vesénk,így egy árnyas alsóörsi kocsma teraszán találtuk magunkat,ahol aztán többet ittunk mint amennyi egy ilyen túrán normális...

Zolika szenved az alsóörsi kilátóban

Innentől kezdve értékelhetetlenné vált a túra.Félrészegen kapaszkodtunk fel az alsóörsi kilátóba ahol valamin szétröhögtük az agyunkat.Majd folytatva a túrát Csopak felé,áthaladva Lovason elviselhetetlenné vált a hőség a szőlők között haladó kék jelzésen.Közben a piától kiszáradtunk,így a vízünk is elfogyott.Lehetetlen válalkozásnak tűnt még a Csákány-hegyi kilátóba is felmenni...Nem is mentünk fel.Palóznaknál ugyan találtunk egy csapot így legalább a víz kérdés megoldódott.Leereszkedtünk a hőségben Csopakra,ahol már kijózanodtunk és tudtunk egy jót kajálni is.A harmadik szakaszon 14km-t szenvedtünk végig.A túra második részére aligha lehetünk büszkék...Ettől függetlenül remek buli volt.

A Csákány-hegyi kilátó

A negyedik szakaszra augusztus közepén került sor,szintén iszonyatos hőségben.Ám most vigyáztuk rá,hogy be ne igyunk.Így is akadt probléma.Csopakról a kimaradt Csákány-hegyi kilátó érintésével szándékoztunk menni Balatonfüredre.Felfelé a Csákány-hegyre olyan fokú páratartalom/fülledtség fogadott amihez foghatót még soha nem tapasztaltam.Izzadtunk mint a ló és levegőt is alig kaptunk...Ennek ellenére felmentünk,fenn a kilátóba a lengedező szél meg helyre tette a dolgokat.Visszamentünk Csopakra és mentünk Balatonfüred felé.Újra iszonyatossá vált a hőség..Megmászva a Péter-hegyet egyre nehezebben bírtam a már több mint 40 fokban a túrázást.Leérve a Koloska-völgy bejárazához meg kidőltem...nem bírtam továbbmenni.Így a túrát itt félbeszakítottunk és lementünk Balatonagácson át a füredi partra,ahol ital és kaja tett helyre.

A Koloska-szikláknál

Négy nap múlva visszatértünk folytatni a hiányzó részt.Jóval kellemesebb idő volt 10-12 fokkal hűvösebb körülmények között szinte kellemes volt a túrázás.Kitérőt igényelt,de bementünk a Koloska-völgybe és a Koloska-sziklákhoz is felmentünk.Innen pedig a Tamás-hegyre mentünk és ott csatlakoztunk bele újra a kékbe.Most semmi gond nem volt,remekül haladt a túra.A Jókai-kilátót elérve láttuk,hogy az eléggé rottyon van már,de itt találkoztunk a balatoni kék nőjével.A túra eddigi legkedvesebb teremtésével sikerült kicsit beszélgetnünk,Monorról érkeztek ide a családjával.A hölgy feldobta a balatoni kék élményét.Ha jól spekliztünk Hajnalkának hívhatták.Innen még leereszkedtünk Balatonfüredre ahol rányomtuk a füzetre a nyolcadik pecsétet,ami éppen a fele az összesnek.Tehát mondhatni féltávnál vagyunk.

Mindig jó emberbőrbe bújt angyalokkal találkozni!

Újra lementünk a partra és ettünk,ittunk nem sajnáltuk magunktól.Most a teljes negyedik szakasz volt 20km,de ebben benne voltak a letérések,főleg a Koloska-völgyire gondolok.Így idáig összesen 65km-t tettünk meg,de az itiner szerint az eddigi tiszta kék szakasz az 46,2km.Itt tartunk tehát most félidőben.Idén reményeink szerint jön majd a folytatás,már feltehetőleg február vagy március hónapban.Talán nyárra kell kevesebbet tervezni vagy csak igen rövid szakaszokat,inkább érdemesebb ősszel újra majd belevágni aztán.Ez tehát az eddigi balatoni kék túrázásunk története.Mindegyik szakaszról van film,ezeket most nem illesztem be,nézd vissza pár napja osztottam meg az év filmjeit,ott megtalálni!

Legalább egy kéktúrát mi is teljesítünk...