Eszembe jutott a gyermekkor egyik legizgalmasabb kalandja,próbálom összerakni az emlékeket és leírni a túra eseményeit.Nem tudom már a pontos időpontot,valamikot a gyermekkoromban történt valószinüleg 1982 környékén lehetett.Az akkori jóbarátommal egy helyen volt a hétvégi telkünk mégpedig Mezőfalván a Szőlőhegyen.Csupán egy ház választotta csak el kertjeinket egymástól,így nyaranta sűrűn megfordultunk itt.A varázslatos gyerekkorunkat itt főként biciklizésekkel töltöttük.Már akkor felfedeztük a környék érdekességeit,de mindig újabb és újabb utakat indultunk felfedezni.Így volt ez ezen alkalomkor is.Akkoriban a Mezőfalvi Szőlőhegy maga volt a béke szigete,kellemes környék volt sok-sok kertes gazdával.Ezt azért írom le,mert azóta alaposan megváltozott itt a helyzet.A mezőfalvi önkormányzat ide telepitette ki a helyi romákat,ezzel is védve magát a falut ettől a söpredéktől.Na de történetünk 1982-ben játszodik,akkor még ez itt a béke szigete volt.
Természetesen erről a túráról nem maradt meg kép,nem is volt nálunk fényképezőgép.Így az események szinhelyeit egyrész a google earthos képekkel illusztrálom,valamint egy-két neten talált képpel.
 |
| Mezőfalva Szőlőhegy - Kettes sor |
A Szőlőhegyen a Kettes soron voltak a telkeink,az országuttól kb. 600 méterre.Kikerekeztünk az országútig,majd Dunaújváros felé fordultunk.Hamar kb.300 méter után volt egy leágazás dél felé.Ezt az utat már korábban felfedeztük,tudtuk,hogy Kiskokasdra vezetett.Kiskokasd nem is tudom mi volt.Falunak kicsi,tanyának nagy.Valami gazdaság lehetett és néhányan laktak is itt.A leágazott út aszfaltozott egy sávos út volt,az országuttól nagyjából 2km-re lehetett Kiskokasd.
 |
| A Kiskokasdra vezető út |
Látnivaló nem igazán volt Kiskokasdon,max. néhány ott legelésző állat.Az aszfaltozott út is véget ért,de aztán folytatodott tovább földútként.Természetesen turistajelzés nem volt rajta,meg nem is voltak eszünkben az esetleges jelzések.Mindenesetre varázslatosnak vagy inkább sejtelmesnek tűnő út volt.Két oldalt fákkal egy kicsit magaslaton haladva.Úgy döntöttünk felfedezzük...
 |
| Kiskokasdon |
Az út szinte egyenesen haladt a Mezőföldön,erdős részekbe is beért.Nem tudtuk hova vezet és egy kicsit valahogy félelmetesnek is tűnt.De haladtunk a végtelenbe...Kezdett unalmas is lenni,mert szinte tök egyenes út volt.Egy ponton már kezdtük is nagyon unni,meg gyerekfejjel valami hülyéseket beszéltünk és ez kihatott az egészre,mert kezdtünk félni is.Hogy mitől?A jóég tudja...Lehet ma már egy kellemes túrát lehetne itt tenni,de akkor gyermekként... Aztán mielőtt a visszafordulás mellett döntöttünk és,hogy éppen nem szartunk be a semmitől,kilyukadtunk a Mezőfalvi vasútállomáson.Szóval ide vezetett a kicsit rejtélyes és félelmetes út...Ám a kalandoknak ezzel nem volt vége...
 |
| Mezőfalvi állomás |
Az állomásnál van amúgy egy felüljáró azon halad az országút,fentről egész jó a rálátás az állomásra.Ekkoriban sok vonat járt még erre és sok meg is állt itt.Kicsit nézelödtünk majd elindultunk az országúton Mezőfalva felé.A település az állomástól jó 3km amúgy.Viszonylag forgalmas volt ez az út,de haladtunk a jobb szélén rendben.Előttünk a messzeségben embereket láttunk menni,valószinűleg az állomásról tartottak a faluba.Nem gondoltunk mi semmi rosszra,mentünk tovább előre.Aztán hamarosan utolértük őket.
 |
| Az állomásról a faluba vezető út |
Akkor már láttuk,hogy ezek cigányok.Mikor észrevettek bennünket elkezdtek támadni és kiabáltak felénk,hogy: "-vigyé haza bennünket,vigyé haza bennünket..." Mi még áttudtunk sorolni gyorsan a másik sávba ahol teljes sebbeségre kapcsoltunk ám szemből meg közeledett egy IFA tehergépkocsi... Gyorsan lepergett addig rövid kis életem filmje....mögöttünk az üvöltő cigányok,elöttünk szemből egy IFA.Már erősen dudált és én nem tudom hogyan éltük túl...gyorsan valahogy még a cigányok és az IFA között visszatudtunk jönni a mi sávunkba...Teljes sebeséggel hajtva a bicikliket sikerült leráznunk a mocskos söpredéket!Még akkor is üvöltöttek,hogy "-vigyé haza bennünket..."
Hát nem semmi szitu volt az biztos.
 |
| Mezőfalva |
Beérve Mezőfalvára egy biztonságos parkban pihentük ki az út megrázkodtatásait.Érdekes volt mert ugye a végtelenbe vezető úton féltünk valamitől,az országúton pedig nem tartottunk semmitől mégis ott volt a támadás...Lassú tempóban megbeszélve,átbeszélve a történteket indultunk vissza Szőlőhegyre ahová aztán sikeresen meg is érkeztünk.
Hát nagyjából 12km körül tekerhettünk,persze akkor abszolúlt nem ez járt a fejünkbe.
Örültünk,hogy túléltük ezt a kalandot.
 |
| Újra Szőlőhegyen |
Ennek a túrának az emléke sokáig megmaradt bennünk,évtizedek múlva is emlegettük.Ma már jókat nevetünk rajta,de ott akkor...hát nem volt semmi.Azóta se sok jót hallottam ezen a környéken élő cigányokról ,de több támadás nem ért minket.Aztán évekkel később ezen a környéken voltam katona is,sokukkal összefutottam,de már ismertek is akkoriban igy nem ért baj.
 |
| Erre mehettünk |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése