Szinte már esett mire ideértünk... a kellemesnek igérkező nyári napon végig ború kisérte a túránkat amelyet még Velencéről inditottunk (erről itt olvashatsz ) és mire elértük az arborétumot helyenként már esett aztán fokról-fokra jobban.Csendes de íntenzív eső volt,vihar szerencsére nem kisérte.Ha már eljutottunk idáig,jó 20km-et legyalogolva semmi szín alatt nem szándékoztunk visszafordulni.Hova is mehettünk volna?A következő busz jó egy óra múlva indult csak és hát a buszmegállóban sem volt semmi ami védett volna az esőtöl!Így hát megcéloztuk az arborétumot.Ugyan a belépőjegy árát kicsit borsosnak éreztem,úgy gondoltam ennyit azért nem ér egy arborétum,mégha az történetesen az ország talán legnagyobb arborétuma is...
A pákozdi arborétum
Belépve az arborétumba már erősen esett az eső.Látógató ettől függetlenül volt a területen.Szerencsére közel volt a pákozdi kilátó amely az arborétum része,így felmentünk rá,addig is védve voltunk az esőtöl.Egy meglehetősen jó állapotú kilátót találtunk itt,talán ennek meg is marad majd a jó állapota,elvégre zárt területen van,védve ezzel is az esetleges vandáloktól.Kellemes lépcsősor vezetett fel a kilátóba,amely nincs amúgy túl magasan.Javítsatok ki ha tévedek,de úgy tudom csupán 160 méteres tengerszint feletti magasságból vigyorog a világra.Így is pompás kilátás fogadott odafentről!
Klassz kilátó,jó állapotban!
Gergő figyúzik a kilátóban
Lehet úgy tünik mintha unnám,pedig nem!
Szinte belehetett látni még a borús idő ellenére is az egész Velencei-tavat,ellenkező irányba pedig a Velencei-hegységet.Székesfehérvárig nem lehetett ellátni,pedig csak olyan 10km-re lehetett,ezt most nem tudtam,csak az idő miatt,vagy eleve nem látni innen Fehérvárt.Amit láttunk az viszont tetszett!Jól lehetett látni Velencét ahonnan indultunk,de jól kivehető volt Gárdony és Agárd is.Amarra meg látni lehetett a hegység legmagasabb csúcsát a Meleg-hegyet.Gyönyörködtünk itt vagy félórát,ekkor úgy tünt alábbhagy az eső.
Kilátás a Velencei-tóra
Kilátás a Velencei-hegységre
Leérve sétálgattunk az arborétumban amely igen szépnek tűnt,ám örömünk nem tartott sokáig,mert újra rákezdett esni.Szerencsére találtunk egy esőbeülőt,ahol padok,asztalkák voltak.Itt mivel nem tehettünk mást nekiálltunk ropinkat elfogyasztani.Elég nagy csomaggal vettünk,így adtunk a szomszédos asztalkánál sóvárogva ránk figyelő kisfiúnak is belőle.
Mivel úgy tünt nem áll el az eső,folytattuk a sétát.Aztán mégis újra alábbhagyott...Mondhatni igen változatos időt fogtunk ki.
Az esőbeülő
Úgy gondoltuk bejártuk az arborétum nagy részét,így átmegyünk a katonai emlékhelyre.Ehhez ki kellett menni az arborétumból és egy tanösvényen át vezetett az út az emlékhelyhez,egy erdőben.Ez kellemes szakasz volt,így jártak erre bőven,sőt futottak is.
Aztán odaértünk,nem tudom volt-e itt belépő,mi erről jövet nem találtunk,így ingyen nézhettünk körbe a parkban.Tetszett!Zászlók fogadtak,aztán ágyúk,tankok,szobrok,emlékművek és lövészárkok is voltak itt!Klassz hely volt!Természetesen körbejártuk,megnéztünk mindent.Éppen nem esett,de lógott a lába nekije...
Zászlók a szélben,vagy inkább az esőben
Mostmár ágyúsunk is van!
Olyan mint azokon az 56-os képsorokon az a szovjet tank,
amely aztán porrá lövi Budapestet...
Igazán látványos volt az emlékhely,ahol szinte megelevenedtek a magyar történelem eseményei.A Rákóczi vagy az 1848-as szabadságharc,az I. és II.világháború,Trianon és 56 szelleme is itt kisértett.Nem is tudom mi tetszett a legjobban.A tank nem volt semmi.A lövészárkot is kiprobáltuk,és volt egy magyar lovas huszár szobor,amelyről távlról azthihettük,hogy nem is szobor hanem valóságos!Aztán a 48-as emlékmű,hirtelen eszembe jutott,hogy én voltam már itt.Legalábbis az emlékműnél.arra nem emlékeztem,hogy akkor maga az emlékhely megvolt-e már,de úgy gondolom nem.Szóval jártam már a 48-as emlékműnél mégpedig elsős vagy másodikos osztálykirándulásunk alkalmából valamikor 1978 környékén....huhhh...
A 48-as emlékmű
A huszár
A lövészárok
Igazán jól éreztük magunkat a parkban,ám eljött a búcsú ideje,de még hátra volt a Doni emlékmű.Odáig is kellett kicsit gyalogolni,de hamar feltűnt az impozáns épitmény,Makovecz egyik műve.Az emlékműnél aztán újra elkezdett esni..és ez már távozásunkig abba sem maradt.Az emlékhelyen kis táblácskákba írt nevek viritottak mindenhol... megkapó,megdöbbentő és meghitt volt egyszerre...Szép és méltó emlékhelye ez a Doni Hösöknek!Ez is tetszett,de a szakadó eső miatt sokáig nem tudtunk maradni...
A Doni emlékmű
A megállóban aztán várhattuk a buszt szakadó esőben,jó 35 percet vártunk rá.Mivel vihar azért nem volt és esőbeálló sem,egy fa levelei alatt találtunk némi menedéket,A busz aztán bevitt minket Fehérvárra,majd onnan vonattal mentünk haza.És a végére a slusszpoén: a vonatból ahogy néztünk a Velencei-tó és a hegyek felé egyre inkább ragyogott fel a nap...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése