2025. április 7., hétfő

Csonka Ferenc-forrás

A Mecsek a források hazája.Talán ebben a hegységben van a legtöbb forrás Magyarországon.Akármerre is indulsz el,nagy az esélye,hogy legalább egy forrás utadba kerül.Ebben a sorozatban próbálom összegyűjteni a hegység forrásait.Értelemszerűen mivel több mint 100 km-re élek a Mecsektől nem volt módom minden forrásnál járni,így e sorozat csak részben alakul saját élményeken.Segítségül hívtam a Mecseki források jegyzéke oldalt ahol a néhai Baumann József gyűjteményével ismerkedhetünk meg.A szöveg és a képek 90%-nak is ez a forrása.Amennyiben olyan forrás kerül sorra ahol már jártam,mint a képeket,mint a szöveget frissitem folyamatosan!

Ilyen a forrás

Kisbattyántól északra, a zöld sáv jelzésű útról leágazó zöld kör jelzésen, a Cseresznyési-völgy után, a réten egy facsoport árnyékában található forrás.

A félköríves támfalában a kifolyócső felett látható az ovális fekete gránitból készült névtábla. A táblán a felirat: Csonka Ferenc, alatta a cserkészliliom, majd a forrás felirat, legalul pedig a 2006-os évszám.
A réten rendszeresen cserkészek táboroznak, ezért került a forrás névtáblájára a cserkészek jelképe, a liliom. A forrás időszakos, de csak hosszabb száraz időszakokat követően apad el. Vízhozama 0–12 liter/perc. A forrás mellett pihenőpadok vannak.

A forrás Csonka Ferenc cserkésztisztről, katolikus papról lett elnevezve, aki a kommunista rendszer alatt a „katakomba cserkészet” egyik jelentős alakja volt.

A névtábla

2006-ban foglalták a forrást a Mecsek Egyesület anyagi támogatásával.
A forrásmező feltárását követően egy 30l-es üllepítő medence lett beépítve, amit kövekkel és agyaggal zártak le.
A vízet egy csövön vezették el a néhány méterre arrébb készített kifolyóhoz, ami nem más mint egy átalakított beton kútgyűrű, ahol a vízvételezésre nyílik lehetőség.
Így a forrás a közelben lévő Cserkésztábor vízellátását segíti.

Csonka Ferenc (1924-1986) Pécs egyik legnépesebb cserkészcsapatánál kezdte el munkásságát. Mivel rendszeresen cserkésztáborokat szervezett, az akkori rendszerben rendszeresen zaklatták, munkájáért elítélték. Püspöke 1973-ban kővágószőlősi plébánossá nevezte ki.
1986-ban bekövetkezett tragikus halálának oka vitatott.
- A forrás felszentelése 2006 október 14.-én volt Ivasivka Mátyás cserkésztiszt és a cserkészek jelenlétében.
A valmikori Nagy Lajos, ma Ciszterci Rend Nagy Lajos gimnázium cserkész csapata vett részt.

Ennél a forrásnál még soha nem jártunk és kevés az esélye,hogy valaha is járni fogunk.Eddig ez a környék kiesett túrázásaink látószögéből,persze semmi sincs kizárva...

2025. április 5., szombat

Eltévedések a balatoni kék ötödik szakaszán

 Tavaly februrárban kezdtük menetelésünket a balatoni kék túrán,amelynek teljes távja több mint 100 kilométer.Tetszés szerint lehet választani,hogy az ember hány szakaszból kívánja teljesíteni a teljes távot.Ez lehet akár egyszeri alkalom,de lehet akár húsz is.Mi úgy számoljuk,hogy nyolc szakaszra bontjuk a balatoni kéktúrát.Tavaly négy szakaszt sikerült teljesíteni,így mondhatni,hogy a felénél jártunk éppen.Viszont augusztus óta nem fogtunk bele újabb szakaszba,így éppen ideje volt már!Ugyan március végére terveztük az ötödik szakaszt,de az időjárás megtréfált bennünket.Így aztán eltoltuk hat nappal a túrát,ez pedig péntek volt.Egyrészt azért mert szombatra már ismét bellengették az újabb rosszidőt,másrészt a csapatunk szombaton fontos rangadót játszott hazai pályán,erről meg nem akartunk hiányozni.Így aztán Zolikával karöltve április negyedikén,péntek hajnalban útra keltünk Balatonfüredre,oda ahol a negyedik szakaszt befejeztük.

Innen folytattuk!

Nem volt egyszerű az utazás,mégpedig azért mert a Székesfehérváron megálló és tovább Balatonfüredre induló vonat egyszerűen dugig volt!Erre nem számítottunk,hiszen hétvégente sem szoktak ennyien lenni,nem egy kora tavaszi péntek reggelen...Így aztán szinte végig álltuk ezt az utat Füredig.Ott leszállva azonnal célba vettük Árpi bácsi rétesboltját!Sok jót hallotunk róla augusztus óta és útba is esett és igen közel volt,így nem hagyhattuk ki.Meg is érte,nagyon finom réteseket nyomtunk le és kávéztunk is.Ezután indulhatott a túra.A két tornyú vörös színű templomnál hagytuk abba az előző szakaszt,így értelemszerűen most innen indultunk.Az ötödik szakasz nagyjából 14 kilométert ígért,plussz kettőt mert csak így tudtunk kiszállni,hogy a Zádorvárnál lemegyünk az egyik közeli faluba.Aztán úgy alakult,hogy a túra jó húsz kilométeressé vált!Balatonfüredről indultunk hát a Kis és a nagy Gella csúcsok,majd a Cseri kastély érintésével Zádorvárig.Onnan pedig le Pécselyre.

Balatonfüred utcáin

A templomromnál

Balatonfüred eddig álltalunk nem ismert részein kanyargott a kék jelzés,majd lassan kiértünk a településről.Egy régi temetőnél és egy templomromnál lyukadtunk ki.Ezt persze megnéztük.A romnál éppen fotózás zajlott,egy nem túl szép nőt fotózgatott egy másik nő.Próbáltuk nem zavarni őket.Szép hely volt és nem utolsó sorban szép kilátásunk volt innen,a negyedik szakaszon magunk mögött hagyott Tamás-hegyre,ellenkező irányban meg a Tihanyi-félszigetre.Még alaposabban megnéztük a romot,majd indultunk tovább.Úgy éreztük ez nagyon egyszerű lesz,csak követni kell a kéket más dolgunk nem lesz.Végre ki is értünk a természetbe.Egy fensík szerű részen haladt a jól járható kék jelzés.Fenyvesek,rétek között.Szemben a szomszédos hegyen mintha egy kilátót véltünk volna felfedezni.A távcsővel nézve is annak tűnt és idehaza utánanyomozva kiderült,hogy az a Gál Pál kilátó a Száka-hegyen.

Út a fensíkon

Aztán egy ponton balra mentünk jobb helyett...de erre is volt kék jelzés,igaz kopottabbak mint eddig...meglepetésként ért,hogy az út levezetett újra Balatonfüred egy részére...éreztem valami nem oké.Aztán lassan megértettük,hogy eltévedtünk.Visszamentünk az elágazásig mert gondoltam,hogy ott basztuk el.Így is lett.Ott jobbra nézve valóban ott volt az eddig is jól felfestett kék jelzés.Így korrigáltuk a hibát,igaz ez plusz félóránkba és legalább másfél kilométerünkbe került...Az út még kicsit a fensíkon haladt,majd elkezdett lefelé menni a hegyoldalon.A bokrok már zöldültek,így szép hangulata volt ennek a résznek.A hegyoldalban sziklák vigyorogtak ránk.Leértünk egy hangulatos völgybe,majd pár száz méter után egy legelőhöz értünk ami levolt kerítve drótkerítéssel.Ez mellett ment az út,jó kilátásokkal a környező hegyekre.

Valahol a völgyben

Egy kisebb erdőben kanyarogtunk tovább majd leértünk egy országútra.Nekem a térkép itt a 7304-es számú útnak jelöli.Meglehetősen jó minőségű volt,de majd 2 km-en ezen mentünk tovább,ez volt maga a kék is.Aztán végre letértünk az útról balra,ahol becsatlakozott hozzánk a zöld jelzés is.Együtt mentünk fel a 380 méter magas Kis-Gellára,mert ez már az volt.Nem kellett teljesen lejönni,de valamennyit igen,hogy aztán a Nagy-Gellára is felkapaszkodhassunk.Nem a legvészesebb emelkedő volt egyik hegyre sem.A Nagy-Gella amúgy 416 méter magas volt.Sajnos egyik hegyről sem voltak kilátásaink.Erszkedésbe kezdtünk aztán a hegyről,egy betonúthoz értünk,de továbbra is lefelé tartottunk.Majd pár száz méter múlva elértük a Cseri kastélyt.

A két Gella között

Út a Nagy Gellára

A Cseri kastély

A Cseri kastély területén vezetett át a kék jelzés.A kapu nyitva volt,nyugodtan beléphet mindenki.A kastély területe maga volt a béke és a nyugalom szigete.Madárcsicsergésen kivül itt mást nem lehetett hallani.Itt volt ennek a szakasznak az első pecsételési helye,így mielőtt körbenéztünk volna lepecsételtük az igazoló túralapokat.Ezt követően néztünk szét.A hegy oldalban helyezkedett el a kastély,amelynek több épülete is volt.Úgy hallottuk egy étterem is van itt.Gondoltuk majd megkajálunk.Egy teniszpálya volt még a kastély mellett,egy játszótér,lejebb meg egy medence.Mentem lejebb és egy ember jött ki a kastélyból de normális volt és kedves.Monda,hogy a kastély(szálló) csak májusban nyit,addig nincs étterem.Majd jó további túrát kívánt.Így akkor ebéd nélkül maradtunk.Így mentünk tovább.

Zolika pecsétel

Gyűlnek a pecsétek!

A kastély egy másik,feltehetőleg főépülete

A kastély mellett egy istálló volt,mellette lovak legelésztek.Mondta az ember,hogy itt van csap ha víz kell.Ki is használtuk,friss hideg vízzel frissitettük magunkat és a készletet.Aztán ment erre tovább az út.Jó háromszáz méter után azonban rádöbbentünk,hogy ez nem a kék jelzés...Hoppá.Hát ez meg,hogy lehet.Adta magát a nyomvonal...alighanem a medence mellett osonhatott ki a kék a kastélyparkból...Leültünk a második eltévedésnél és átnéztem a telefonos alkalmazáson a térképet.Kisilabizáltam,hogy nincs messze a kék és egy kis erdei úton visszatérhetünk rá.Így is lett.Sikerült megtalálni a kék jelzésű turistaútat,amely egy erdőben haladt aztán tovább.Fokozottabb figyelmet kértem magunktól.Ilyen nem szokott előfordulni,hogy egy túrán kétszer is eltévednünk.

Nem ez a mi útunk!

Az erdei szakasz kb. egy kilométeres lehetett.Újabb enyhe ereszkedés után egy újabb aszfaltozott úthoz értünk.Most átmentünk rajta és egy szemből jövő szintén aszfalúton mentünk tovább.Szerencsére nem sokáig.Balra kellett letérni egy újabb erdei szakaszra.Itt egy kis emelkedés következett.Közben elkerült minket egy srác.Mondta mi vagyunk az első túrázók akikkel túrája során találkozott,mondtam dettó.Aztán megkérdeztem ő is a balatoni kéket nyomja-e?Mondta nem,ő Pestről jött,még hétfőn indult!Balatonhenyéig szándékozott menni.Jó utat kívántunk egymásnak,azt elnyelte a láthatár.Mi végre szintre értünk,se nem emelkedett,se nem ereszkedett az út.Viszont újra egy csodás zöld területen haladtunk,mígnem egy tábla jelezte balra immár a Zádorvári letérést.

Arra kell menni!

Aztán a kék elfordult jobbra.Itt tudtunk "kiszállni" a balatoni kékből,de maga a pecsételési pont az bent volt a Zádorvárnál,az meg ide kb.250 méterre volt még.Természetesen jól kivolt jelezve minden,mindenesetre mi már innen a piroson mentünk tovább.A következő szakaszba majd itt "szállunk be".Mivel itt most nem volt semmi,a túrázó kénytelen lemenni valamelyik közeli faluba,hogy ténylegesen ki tudjon szállni a kéktúrájának ebből a szakaszából.Mi Pécselyt választottuk,mert az oda vezető piros érintette a közeli Zádorvárat is.Hamar oda értünk már innen a várhoz,amely romjaiban is kellemes látvány volt!

Zádorvár

Látható a régi és az új várfal

Kisebb dombról érkeztünk a várhoz,amely nagyobb volt mint gondoltam.Egy na kőkupac volt az udvarának közepén.Kiderült,hogy itt minden ide érkezőt megkérnek,hogy a földes oldalról dobjanak öt követ a kőkupacra mert ebből újítják fel a várat!Jó ezt megtettük (igaz kicsivel később).Most leültünk és megkajáltunk.Szinte pihenés nélkül jöttünk idáig.Voltak padok,asztalok is.Egy állvány meg ideiglenes kilátónak szolgált a vár falánál.Kaja után mentünk fel rá.Kilátásunk főleg a Tihanyi-félsziget irányába volt,de látni lehetett a Köröshegyi-völgyhídat is,na meg persze a közeliPécselyt.Visszanézve meg a vár udvarában gyönyörködhettünk.Jó egy órát eltébláboltunk itt,ezen a kellemes helyen,persze mindent megnézve!A várral majd részletesen foglalkozom a Kedvenc váraink sorozatomban nem soká.

A kilátó

A kilátás

Aztán még megnéztük a várat kivülről is.Mondom romjaiban is klassz,ha egyszer valaha is készen lesz akkor meg nem egy utolsó látványosság lesz,az is biztos!Zolika meg megölelte a várat.Bevezette ezt az új szokását,hogy minden jóhelyen megölel majd valamit...A túra utolsó szakaszát a piroson folytattuk.Ez ereszkedésbe kezdett a Zádorvártól amely persze a Zádor-hegyen volt.Egy lépcsősor vezetett le a hegyről,a lépcsők mellett keresztek.Ez egy kálvária akart lenni,de nem éppen a legjobb formában volt...



Fenyőfa nő a vár falán!

Kivülről a vár

Lefelé,ez kálvária akar lenni...

Leérve a kertek alatt haladt az út.Innen jó 2 km-re volt maga Pécsely.Helyenként ahogy haladtunk remek rálátásaink voltak a Balaton-felvidék nyúlványaira.Megérkezve Pécselyre rögtön egy vízcsappa botlottunk.Ismét vettünk magunkhoz vízet.Gondoltuk keresünk egy kocsmát a faluban mivel több mint egy óránk volt a buszig.Ám hiába jártuk végig a települést nem akadtunk kocsmára.Egy vendéglátóhelyet ugyan találtunk,de az meg zárva volt.Kellemes környezetben feküdt amúgy a falu,ha jól tudom ez volt a Pécselyi medence.Nem volt már más hátra megvártuk a buszt,az jött pontosan.

Pécselyi harang

Balatonfüredig mentünk a busszal.Ott vonatra szálltunk.Most volt helyünk és kényelmesen értünk Székesfehérvárra.Ott is volt még egy óránk és mivel itt nem egymás mellett van a vasút és a buszállomás,így elsétáltunk a buszhoz.Este 11-re értem haza lakásra.Jó kis túra volt az eltévedések ellenére is.Szép tájakon és kellemes környezetben haladtunk teljesen jó időben.Ez volt az év hatodik túrája (meg még van két meccstúránk).Most mindennel együtt mentünk kerek 20 kilométert.Ez így összeségében már 86 kilométer idén.Ez pedig túránkénti 14,33 km-es átlagot jelent.

A film készítéssel problémák adódtak.A szerkeztő programom teljesen beszart úgy tűnik.Így nem tudom mikorra várható film,azt sem,hogy lesz-e egyáltalán...