Tavaly ősszel,még szeptemberben írtam ebben a blogban az elfeledett síugrósáncról.Az akkori bejegyzésemet megtalálod ha erre a hivatkozásra kattíntasz. Már akkor úgy éreztem,hogy ez a hely hív magához és ha törik,ha szakad ide elkell jönni.Egy véletlennek amik ugye nincsenek köszönhetően szerettem bele ebbe az egészbe.Elkezdtem kutakodni,szervezkedni egy ide vezető túra lehetőségét összehozni.Úgy gondoltam a túrára aztán 2025 februárjában kerülhet majd sor.Közben túratársaim is jelezték,hogy érdekli őket a dolog.Fura mód éppen Zolika viszolygott tőle kissé.De Manó,a Tizedes és Pisti is jelezte,hogy érdekli őket és szívesen eljönnének majd.Ahogy közeledett az időpont Zolika és a Tizedes tartotta magát ígéretéhez,Manó egy héttel a buli előtt mondta le,Pisti barátunk pedig a megbeszélt találkozóra a Déli pályaudvarra nem jött el.Elaludt...A túrára így hárman mentünk el,egyikünk sem bánta meg,hogy részt vett ezen a túrán.Na,de menjünk sorjában.
Sehol senki a Kékesen...
Korán kellett indulni,hogy mindenre jusson idő,legalábbis így szerveztem a túrát.Így a Dunaújvárosból fél ötkor induló vonattal indultunk.Ez hat óra után pár perccel ér a Délibe.Ide volt megbeszélve Pistivel a találkozó,mivel ő pesti.Ám mikor leszálltunk a vonatról Pisti nem volt sehol.Felhívtuk hát,mondta,hogy ő éppen most kelt fel...jó mondom mi nem várunk senkire és semmire,mert minden ki van számolva,meg van szervezve.Jó túrát kívánt,én meg nem fogom többé hívni alighanem.Tudni kell róla,hogy alkohol problémákkal küzd,így nem tudok sajnos mit kezdeni vele.Na mi meg húztunk át a Stadionok buszpályaudvarra metróval.Éppen elértük még a háromnegyed hétkor Kékestetőre induló buszt.Kényelmes kellemes utazás volt,Gyöngyösig a busz nem állt meg sehol és nagyon jó volt,hogy felment egészen a Kékestetőre.8.40-kor szálltunk le a Kékesen a szanatóriumnál a buszról.Ez egy remek járat,valószínűleg felfogjuk még használni további itteni túráinkhoz a jövőben.
A hideg Kékestetőn
Tudtuk,hogy a Kékesen mindig hidegebb van,mint az ország más részein.Mégis furán hatott ránk leszállva a buszról az itteni mínusz hat fok.Régen voltunk nappal ilyen hidegben kinn a szabadban.Ám a hideg varázslatos hangulatot adott a helynek.Pár méter után értünk a sípályához,ahol a reggeli-délelőtti órák ellenére is tömegre számítottunk.Legnagyobb meglepetésünkre aztán rajtunk kivül nem volt itt senki.Le is esett az állunk,hát ez meg,hogy lehet?Tény,hogy nem a legfrissebb hó volt,de még bőven lehetett volna itt síelni,szánkózni.Az ország legnépszerűbb síelő helye mégsem annyira népszerű?Mintha egy szobor dőlt volna le,olyan hatással volt ránk ez a felismerés.Pedig gyönyörű hely,ha másra nem jó akkor egy sétára minimum.A hideg sem lehetett kifogás,hisz itt ilyenkor mindig hideg van!A sípályánál lévő büfé terszán mindenesetre a minusz hat fok ellenére is megreggeliztünk,aztán feljebb kapaszkodtunk a magassági kőhöz és a tv-toronyhoz.Itt volt egy újabb büfé és ez nyitva volt így pár fotó után beültünk egy reggeli kávéra.
Az ország legmagasabb pontja
Itt kell egy fotó!
Egy kellemes reggeli és kávé után indulhatott végre a túra.A Tv-toronyba most nem mentünk fel.Másfél éve voltunk Zolikával és odafenn a minusz hatnál is hidegebb lehet,alighanem odafagynánk.Most ezt kihagytuk,majd legközelebb.A sárga jelzésű turistaútra álltunk rá.Kékestető amellett,hogy az ország csúcsa,remek túravég vagy túrakiinduló hely is.Sok út halad el a környéken.Mi a sárgát választottuk most amely beért egy varázslatos erdőbe a Mátra bércen.Itt is volt még hó.Ezer méterről kellett háromszázra lejutni ezen a túrán.A terv szerint elsőnek érintjük majd a síugrósáncot,majd Mátraházán keresztül ereszkedünk le Mátrafüredre,de úgy,hogy érintünk majd két kilátót is.Ahogy haladtunk lefelé fokozatosan úgy enyhült az idő is és egyre kevesebb lett a hó is.Egy alkalommal kell csak letérnünk a sárgáról,majd a sárga+ jelzésre,pontosan azért mert annak mentén lesz a sánc.
A Mátra bérc hangulatos erdejében
Közben láttunk egy-egy embert de ezek túrázók voltak nem síelők.A sárga út nagyon nyugis volt és szép.A bércről sok helyen felvillantak kilátások amelyekbe elsősorban az erdő fái zavartak be.Négyzáz méterre a sárga+ előtt kezdett durva meredek szögben ereszkedni az út,sziklás,köves,fagyos,csúszos hegyoldalban.Nagyon ovatósan kellett itt haladnunk és nagyon lassan is haladtunk.Tizedes ért le először majd én,utánunk leszakadva pedig Zolika,de ez a szakasz is minden bajával egy élmény volt.Leérve egy útkereszteződésben találtuk magunkat.A sárga ment továbbra is meredeken,veszélyesen lefelé,de a sárga+ sima jól járhatónak tűnt.Ezen fordultunk Mátraháza irányába és immár nyugisan haladhattunk tovább.
Itt jöttünk le
A sárga+ már szelídebb
A hegyoldalban haladó út az erdőben haladt,látnivalóul a hegy oldalában itt-ott feltünő kőtengerek szolgáltak.Aztán meglepetésre egy ponton újra volt hó!Sebaj mentünk tovább és pár méter után ott volt az amiért jöttünk!Az elfeledett síugrósánc!Elképesztően csodás építmény volt még romjaiban is.Szomorú,hogy egy ilyen csodát hagytak így lepusztulni...a sánc kecsesen ívelt át a turistaút felett és nyúlott lefelé a hegyoldalban a mélybe.Már alulról látszódott,hogy sok helyen hiányzott a lábrács,így onnan ahogy én láttam videón,hogy felmentek rá,felmenni teljesen már nem lehetett.Ám a másik végen ott volt a felvezető lépcső,de itt is voltak hiányosságok nem is kevés.De ha már itt voltunk nem hagyhattuk ki,hogy felmenjünk rá!Ezért jöttem!
Első találkozás a sánccal
Ott a végén fellehet menni!
Ám a lépcső alsó része hiányzott már...így felmásztunk az alsó szintre a Tizedessel.Zolika lenn maradt.Ő eleve ettől tartott úgy érezte veszélyes vállalkozás ez az egész sáncozdi.Mondtam azért még eljöhet mert a túra szép lesz,mi felmászunk ő majd megvár addig lenn,ha nem mer feljönni,ezért nem fogom szekálni vagy ilyesmi.Szóval mi felmásztunk az alsó szintre ahol újabb akadállyal szembesültünk,egy rácsos ajtó volt lakattal lezárva,de úgy tűnt simán átlehet mászni a túloldalára,Át is másztunk.Arra gondoltam,hogy vajon Gergő bevállalta-e volna velem ezt a nem mindennapi kalandot,biztos voltam benne,hogy igen...Innen aztán már sima volt az út felfelé.Bár kopottak voltak a lépcsők a korlátok,itt-ott rohadthatott is már,de mentünk felfelé meggyőzödve róla persze,hogy minden stabil,nincs-e leszakadó közeli állapotba.A legfelső szintre ugyan már nem lehetett felmenni,ott hiányoztak a lábrácsok,de az eggyel alattira még igen.Innen mind az épitmény,mint a kilátás leírhatatlan volt!
Az utolsó szint ahova kilehetett menni,balra oda fel még felmentünk
A kilátás csodás!
Ez maradt...
Ott fenn ahol a Tizedes áll,az az a baloldali rész ahova még felmentünk,ez a legmagasabb pont ahova még fellehetett menni
Hát eljutottam ide is
Elképesztő élmény volt itt lenni!Hát ezért hívott ez a hely magához.Még időben jöttünk mert félő,hogy a jövőben esetleg lebonthatják majd ezt az építményt,pedig...nyugodtan meglehetne csinálni egy kilátónak,hiszen a kilátás nem mindennapi!Persze erre a kutya sem adna pénz.Megnéztük és megcsodáltuk amit lehetett,tán jó 20 percet lehettünk odafenn.Aztán lementünk alul újra mászókázva.Megérte felmenni nagyon nagy élmény volt!Leérve úgy döntöttünk az alját is megnézzük.Nem volt egyszerű lemenni,de megoldottuk,ide már velünk tartott Zolika is.A lenti végén is fellehetett menni a sáncra ide felmentünk mind a hárman.Balodalt volt a felvezető járat,de ezen hiányoztak feljebb a lábrácsok,így innen feljebb már nem mentünk.Még próbáltuk megnézni hova ugrottak annak idején a versenyzők.
Le a sánc alsó részéhez
Lentről
Szóval ennyi volt és folytattuk a túrát a sárga+ jelzésen.Felejhetetlen élmény volt az elfeledett siugrósánc!A sárga+ kivezetett a kékesi sípálya alsó végéhez.Itt mocorogtak páran,de a tömegnek nyoma sem volt.Majd az út bevezetett Mátraházára ahol a "főtéren" az egyik büfénél újabb kávézásra kerülhetett sor,majd én ezzem még egy palacsintát a Tizedes meg megebédelt a saját kajájából.Indultunk tovább innen újra a sárgán amely egy kis kapaszkodásba kezdett,de megérte mert egy ponton csodás kilátásunk nyílt magára a Kékestetőre és az alattunk lévő Mátra szanatóriumra.Szép hely volt!
Szemben a Kékestető,alattunk a szanatórium
Haladtunk a sárgán tovább amely kanyargósan és ereszkedve ment a hegyoldalon,itt-ott szép kilátásokkal máshol behatolva egy-egy sűrűbb erdőbe.Majd a Mátra hotelnél ért ki,itt egy jópofa pihenő adta az érdekességet,majd pár száz méter múlva értük el a sárga L jelzést,ez vezetett a pár méterre lévő Hanák Kolos kilátóhoz.Természetesen nem hagyhattuk ki!A kilátó külömbözött az eddig megszokott kilátóktól ahol eddig jártunk.Nagyon nem részletezem,majd benne lesz idővel a kedvenc kilátóink sorozatomban úgy is.Kilátásilag nem sokat mutatott egy irányba lehetett kilátni.Mutatom képen a kilátót és a kilátást is.
A Hanák Kolos kilátó
A kilátás
Megnéztük még a kilátó melleti emlékoszlopot amely Hanák Kolosnak állított emléket.Majd tovább mentünk ezen az immár jelzetlen úton.Egy magánterületre értünk,de a kapu nyitva volt,így bementünk.Az út a hegy széléhez vezetett,onnan pedig kilátásunk nyílt az alattunk elterülő Oxigén Adrenalin parkra!Volt itt minden,nagy függőhíd,repülök,hinták,tavak,kisvasút,vár és minden.De úgy tűnt fentről,hogy a park zárva tart.Itt sem mozgott szinte senki.Aztán láttunk pár embert.Engem legjobban a függőhíd fogott meg,talán majd egyszer eljövünk kifejezetten ide.Nem mentünk le,fentről csodáltuk a dolgokat.Remek kilátásunk volt még a Mátra vonulatára és a szemközti Sástói kilátóra ahol 2023 júniusában jártunk.Kicsit körülnéztünk itt aztán visszamentünk a sárga jelzésre és folytattuk a túrát.
Alattunk az Adrenalin park
A függőhíd,sajna levolt zárva
A sárga továbbra is összevissza kanyarogva vezetett enyhén le a hegyen.Pár száz méter után egy kisebb völgybe értünk ahol erdei pihenő volt és egy forrás is!A Rákóczi-forrás amely ontotta is a vízet.Így teletöltöttem a kulacsom friss forrásvízzel.Kicsit pihentünk itt aztán indultunk tovább.Az út kicsit most emelkedett.Nem hiába,hiszen a Muzsla tetőre kapaszkodtunk fel,de ez az emelkedő egyáltalán nem volt megerőltető.Felérve a Muzsla tetőn is állt egy kilátó,mégpedig a Muzsla tetői kilátó.Ez sem az a szokványos kilátó volt amihez hozzászoktunk túrázásaink alatt.Egyszerű volt ez is mint a Hanák Kolos kilátó,de annál egy fokkal jobb.Egy szintes kb.másfél méter magas volt a kilátószint.Itt is tető volt felette,fel pedig egy vaskorláttal ellátott lépcső vezetett.Fent is megfelelő védőkorláttal volt ellátva a kilátó.A kilátás jobb volt mint az előző kilátóból.Jól kivehető volt alattunk Mátrafüred a távolban pedig maga Gyöngyös.Hegyeket is láttunk körös körül,de mivel annyira még nem ismerem a Mátrát,nem tudtam melyek ezek a hegyek.
A Rákóczi-forrás
A Muzsla kilátó
A kilátó mellett volt még pár pad és egy esőbeülő.Dolgunk végeztével indultunk tovább.A sárga jelzés szerpentin szerűen vezetett le a Muzsla tetőről,itt-ott dagonyás volt máshol köves.Pár száz méterre volt már csak Mátrafüred ahová sikeresen meg is érkeztünk.Túránk végén ahogy az idei túrákon eddig mindig,most is kisütött a nap és szinte jó lett az idő.Mátrafüred fő utcáján araszoltunk előre.Kajahelyet kerestünk amit sikeresen meg is találtunk.Betértünk a Benevár étterembe egy jó kis Jókai bablevesre meg palacsintáztunk és kávéztunk is.Nagyjából egy órát voltunk benn.A kellemes kajálás után pedig nem maradt más hátra mint elmenni a közeli buszmegállóba és megvárni a buszt.Az jött is rendesen amikorra kinéztük.Ez is egy remek járat volt,hiszen Budapestig nem kellett leszállni róla és Gyögyös után nem állt meg sehol.A stadionok buszpályudvarról metróval húztunk át a Déli pályaudvarra.A metróban találkoztunk Bányásszal és Hédivel akikkel a bodajki túrán voltunk pár éve.A Déliben a vonatunk pontosan indult és fél kilencre már itthon is voltunk!
Nagyszerú túra volt.Rövid de tartalmas.A többiek is jól érezték magukat.Aki nem jött (Pisti és Manó)egy nagyon nagy élménnyel lett szegényebb.Szenzációs volt a sísánc a Mátra pedig leírhatatlanul gyönyörű.Egyre inkább beleszeretek ebbe a hegységbe!
Ez volt az év harmadik túrája.Most 10 kilométert mentünk,de a rövid távban mint írtam rendkivül sok volt a tartalmi,érdemi rész.Eddig 32 kilométert túráztunk idén az átlagunk így 10,66km/túra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése