Dunán innen,Dunán túl 2025 - Teljesítménytúra

Ahogy minden év február vége táján,úgy most is sor került a környék legjelentősebb,leghírnevesebb teljesítménytúrájára a Dunán innen,Dunán túlra.A túrára már január elején elő lehetett nevezni.Ezt meg is tettük.Úgy állt a dolog,hogy rajtam és Zolikán kívül eljön majd Manó és a Tizedes barátunk is.Sőt Judit is jelezte részvételét a túrán.Ebből aztán annyi lett,hogy én,Zolika és a Tizedes eljött.Manó barátunk egyéb elfoglaltságai miatt lemondta,Judit pedig valami csoportot választott helyettünk.Na,de így sem unatkoztunk!Mínusz öt fokban,de napos időben indultam el Zolika háza elé.Most ott találkoztunk.Innen mentünk aztán a közeli volt Gárdonyi iskolának az aulájában.Itt lehetett leszurkolni a nevezési díjat.Itt csatlakozott hozzánk a Tizedes barátunk.Úgy tűnt kevesebben vagyunk mint az előző években.Buszra szálltunk és a különjárat aztán kivitt minket az adonyi Vízi fogadóhoz.Ahogy mindig most is innen indult a teljesítménytúra 20km-es távja.A busz tele volt és az emberek 90% leszállt itt,a jármű meg ment tovább és vitte a 30 és az 50km-sek rajtjához az embereket.Hár nem sokan maradtak a buszon,de gondolom 2-3 vagy akár négyszer is fordult a busz.

Az első pecsételésnél még alapos tömeg volt

 Nem volt más dolgunk mint ráállni a piros jelzésre és ezen menni szinte végig.Hat ellenörzőpont várt ránk a 20 km-es táv alatt,ami valójában valamivel több mint 20km,egészen pontosan 21,6km,várható volt,hogy lesznek némi kimozdulásaink az eredeti útvonalról így 22km-nek ítéltem meg a valós távunkat.A tömeg zutty és megszállta a piros jelzésű turistaútat amely itt a szépséges Szent Mihály erdőn keresztül vezetett.Az erdőt mi még 2016-ban fedeztük fel Gergővel és már akkor áradoztunk róla.Most itt az eleje lehangoló volt,alapos fa ritkitást végeztek ugyanis az illetékesek.Tizedesnek mondtam ha úgy gondolja menjen előre,mert mi elleszünk itt a videózással meg a fotózással a tömeg végén.Így ahogy mindig most is fokozatosan engedtük magunk elé őket.Az erdő szerencsére most is kezdett fokról fokra szebb és szebb lenni.Az első ellenörzőpont itt volt 900 méterre itt még tömeg volt,majd ezután kezdtünk fokozatosan lemaradozni.

Még látni a Tizedest aztán már alaposan lemaradtunk

Fokozatosan kezdett melegedni az idő is.Az erdő közepén úgy éreztük már nincs fagy,azonban félő volt,hogy a közelmúlti erős fagyok miatt a hóvirág tengerből most nem sokat látunk.Sajnos így is lett.Bár az erdő próbálta most is a legszebbik arcát mutatni felén a hóvirágok még most kezdtek csak kikukucskálni a földből,így az előző évek látványvilága most elmaradt.Talán egy két hét múlva érdemes lenne újra kijönni.. Mentünk a piroson immár alaposan (legalábbis így gondoltuk) lemaradva a tömegtől és a Tizedestől.A gyönyörű erdei szakasz két kilométeres és alighanem ez ennek a túrának a legszebbik része.Az erdő után kiértünk Kulcs utcáira és kezdetét vette ennek a túrának a legkellemetlenebb szakasza a betonos utcákon a 4km hosszú Kulcs településen át.Szerencsére annak viszonylag szép részein.Ám így is sok helyen unalmas volt ez a szakasz,pár helyen voltak remek kilátásaink a most fantasztikus kékben pompázó Dunára.Volt a faluban is egy ellenörzőpontunk.

A csodás Szent Mihály erdő

Jól járható utak az erdőben

Kulcson keresztül már nem annyira kellemes

Nagyon sokára értek véget Kulcs utcái mire végre megkezdtünk ereszkedésünket le a kéklő Dunához.Leréve itt volt a harmadik ellenőrzés és itt kaptunk almát is.Nem tudom honnan hozzák ezek az almát,de minden évben ez a világ legfinomabb almája.Nem értem,hogy csinálják de nagy-nagy piros pont!A pecsételés után lementünk a közeli Dunához amely most a legszebbik arcát mutatta.Itt persze a víz mellett kissé hidegebb és szelesebb volt az idő,de a fene bánta.Kigyönyörködve mentünk vissza a pirosra és folytattuk a túrát dél felé Dunaújváros irányába.Még egy befagyott kis öböl szolgált látnivalóul.Eszembe jutott,hogy itt jártunk Gergővel még a kezdet kezdetén...Aztán végérvényesen elhagytuk Kulcs területét és kiértünk az enyhén dombos,de csak egyik irányba tájra Kulcs és Rácalmás között.A nap istenien sütött de itt-ott élénk szél támadt fel.

A Dunánál

Kulcs és Rácalmás között

Pár helyen dagonyás volt az út,de innen már gyerekjáték volt elérni Rácalmást,legalábbis könnyebb mint átszelni Kulcs utcáit.Egy pontnál mellénk szegődött a Rácalmási Kis Duna is,így a táj roppant kellemes volt.Elérve a Rácalmási-szigetre vezető Kis-Duna hídat,azt most sem hagytuk ki,felmetünk rá a pazar kilátást most is megcsodálni.Innen aztán 200 méterre volt a következő ellenőrzés,itt sütiket adtak plusszba.Ugye aztán már tavaly észrevettük,hogy a piros jelzést innen felvitték - ki tudja miért - Rácalmás Ófalui részébe,különösebb értelem és látnivaló nélkül.Tavaly arra mentünk,most úgy döntöttünk maradunk a régi (az eredeti) piros nyomvonalán a Kis-Duna mellett.Megítélésünk szerint egy sokkal kellemesebb szakasz volt.Csinálták ugyan itt a bicikliútat,de ettől még remekül lehetett közlekedni.Az Ófalu elején futott össze újra a régi és az új nyomvonal.

A Rácalmási Kis Duna a hídról

A régi piros nyomvonala

A piros Rácalmás és Dunaújváros között több kellemetlenséget is tartogatott.Először is a teljes szakaszt lebetonozták már a régi turistaút hangulata így tovatűnt.Ennél nagyobb kellemetlenségnek tűnt,hogy az út melletti gyönyörű ártéri erdőt teljesen tarra vágták...Ez egyszeriben felháborított és elkeserített.Mintha a lelkemből vágtak volna le egy jelentős darabot.Ebben az erdőben volt lényegében Gergő legelső túrája....és sokat túráztunk itt az évek alatt.Most mindez semmivé vált!Űgy látszik,hogy ezen a mocskos undoríító aljadék világon már mindent meglehet tenni.Hát ezt jobb lett volna nem látni...Az út viszont erre vezetett.Lassan aztán átléptük Dunaújváros határát kicsivel később pedig lekellett térni a piros+ jelzésre amely bevitt a Szalki-szigetre.Itt volt az ötödik ellenőrzés.

Tarra vágott erdő...

Volt egy szép erdőnk...

A Szalki-szigetre vezető kishíd nagy kedvencem

A kis zsiliphídon amelyet a szeptemberi árvíz teljesen ellepett mentünk be a szigetre.A piros+ megkerülve a helyi kempinget vezetett a Duna főága mellé,itt volt a következő ellenőrzés,de itt már nem kaptunk semmit.Közben azért hiába maradtunk le a tömegtől a Szent Mihály erdőben annak jelentős részét útközben megelőztük.Talán a lelkesedésünk,vagy talán az erejük hagyott alább.Tizedest viszont nem előztük meg,telefonált,hogy a következő ellenörzőpontnál bevár minket,van pálinka!Erre a jó hírre aztán megszaporáztuk lépteinket és könnyedén kiértünk a Szalki-szigetre,a piros+ visszavezetett a piros jelzésre.Ez kicsit felvitt Dunaújváros Pentele városrészébe,de tényleg csak kicsit.A gumiszervíz mellett volt a következő,egyben utolsó ellenőrzés.És valóban volt pálinka!

A Szalki-szigetnél

Itt lehetett választani mit kapunk,mi természetesen a pálinka mellett döntöttünk amely kifejezetten jó volt.Nagyjából valamivel több mint egy kilométer volt hátra.Innen felvitt a jelzés a Rác templomhoz.Hát itt is jártunk párszor...Innen pedig kis lejövetel után felvitt a Pentelei fensíkra,azaz a városba.A víztorony mellett volt az iskola kétszáz méterre,oda kellett még felkapaszkodni.Nem volt nehéz csak a pálinka kissé megizzasztott,de végül sikeresen megérkeztünk a Gárdonyi iskola aulájába.Itt végződött a buli.Leigazolva az itinert merkaptuk az emléklapot és a jelvényt.Aztán lehetett enni amennyi belünkfért tetszés szerint,zsíros,májkrémes vagy lekváros kenyeret.Hát párat elpusztitottunk!

A Rác templom Dunaújvárosban

Rendes volt Lacitól,hogy bevárt minket

Tizedes aztán elköszönt,jött a helyijárata,ő meg a város egy távolabbi pontján lakik.Aztán pedig mi is elindultunk hazafelé.Hát ahogy minden évben ez most is remek buli volt!Hidegebb volt mint az elmúlt években (azért nem vészesen),de jóval tisztább naposabb idő is egyben.

Ahogy mondtam most 22km-t mentünk az év negyedik túráján.Így összesítésben 54 kilométernél tartunk,ez pedig 13.5 km/túra átlagot jelent.

Ez volt a tél utolsó bulija,a közepes december és a gyatra január után egy remek februárt zártunk,a téli összefoglaló majd a napokban várható,mintahogy majd az ártéri erdőnek is szentelek majd egy búcsúbejegyzést...