A nyugalom kápolnája

A magyar-szlovák határon magasodó Karancs délnyugati púpján, a Kápolna-hegyen titokzatos történetű épület áll. A helyszínen bájos, nyitott kápolna, mellette harangláb, emlékmű, remetelak és erdei pihenő várja a túrázókat. 

Gyönyörű természeti környezetben, fenyők, tölgyek, gesztenyék, bükkök, juharok és néhány gyümölcsfa között, a magyarországi domborzati viszonyokhoz képest magasan, 685 méteren találjuk a szépen felújított, ízlésesen berendezett kegyhelyet, ahol a meredek kaptató után megpihenhetünk. A terméskőből emelt, nyitott, szélvédett kápolna boltíves bejárata mögött rendezett környezet fogadja a belépőket fehérre meszelt falakkal, amiket képek, szobrok díszítenek. Az épület külső oldalán a keresztút stációi láthatók, amiket Angyal János adományából Hakkel Gyula készített. A bejárat jobb oldalán márványtábla állít emléket a „kápolnamentő” Szőllős Gézának, azaz Bandi bácsinak (nem, nem elírás!)

Ilyen napjainkban a kápolna

A kápolna keletkezésének története homályba vész; sorsa is igen viszontagságos volt. A régészeti kutatások szerint az épület 13. századi alapokon áll, román stílusban építették. A török időkben állapota feltehetően leromlott, de később helyrehozták. Az első nagyobb, ismert beavatkozás 1927-re tehető, amikor az eredeti szentély helyére kápolnát építettek, majd hét évre rá észak-déli irányú hajót és szentélyt toldottak hozzá.

1987 tavaszán a falak már düledeztek. Ebben az évben karolta fel a kápolna sorsát Szőllős Géza, aki haláláig folyamatosan a kegyhely megmentésén, renoválásán, állagmegőrzésén munkálkodott. Maga mellé állította a környékbeli lakosokat, a helyi vállalkozókat, a hivatalokat, az intézményeket, és adományokat is gyűjtött – egyszóval minden követ megmozgatott a kápolna megmentéséért. Legnagyobb részben neki köszönhető, hogy az építmény napjainkban ilyen rendezett. Az emlékét a kápolna oldalában márványtábla őrzi, ahol a Bandi bácsi név is szerepel, ugyanis így hívták őt a környékbeliek. A felújításban nagy szerepe volt még a karancskeszi plébánosnak, Szabó Józsefnek is. 1991 nyarára újjáépítették a kápolnát, amit dr. Seregélyesi István egri érsek, a katolikus püspöki kar elnöke szentelt fel.

Legutoljára 2006-ban újult meg az épület, ismét összefogással. Ekkor hozták helyre az Ipoly Erdő Zrt. jóvoltából a haranglábat, amit a kápolnával együtt 2007 nyarán dr. Beer Miklós váci megyés püspök szentelt fel.

2013-ban kisebb tűz ütött ki az épület belsejében (valószínűleg egy meggyújtott, majd magára hagyott gyertyának köszönhetően). A kápolnában az oltár, a Szent Margit-szobor, a kegytárgyak, a terítők látták ennek kárát, de újabb összefogással sikerült mindent helyreállítani, sőt tűzbiztossá tenni, hogy hasonló baleset többé ne fordulhasson elő.

Jelenleg a Karancs-kápolna Alapítvány gondoskodik az épület karbantartásáról, állapotának megóvásáról, a környék rendben tartásáról. A kápolna bárki előtt nyitva áll. Időnként, például a Szent Péter és Pál napjához legközelebbi hétvégén búcsút tartanak itt; ilyen alkalmakkor a harangot is megkongatják, aminek hangja szétterjed a völgyben.

A nyugalom kápolnája

Habár hiteles forrás nem említi az épület eredetét, számos legenda kötődik a megépítéséhez. A legismertebb szerint a muhi csatából a mongol-tatár seregek elől Dalmáciába menekülő IV. Béla király a jelenlegi kápolna helyén pihent meg. Várandós feleségével Krisztusba vetett hitük bizonyítékaként megfogadták, hogy születendő lányukat Istennek ajánlják fel, ha az ország megmenekül. A történet szerint a kápolnát IV. Béla lánya, Margit hercegnő építtette hálából azért, hogy sem a szülei, sem a magyarok nem vesztek el az ütközetben. Más elbeszélések szerint nem Margit volt az építtető, hanem a tiszteletére szentelték fel az épületet.

Vannak, akik úgy tudják, hogy a kápolnát Magyarország nádora, Forgách Zsigmond gróf özvegye, Pálffy Katalin építtette, és utána mezítláb járt fel ide imádkozni. Egyesek Forgách Borbálát jelölik meg építtetőnek, mások a Mocsáry nemzetséget, de olyat is olvashatunk néhol, hogy a falakat Béla király idejében egy Káré nevű vezér húzta fel, akiről aztán a Karancsot is elnevezték.

Magához az építéshez is kapcsolódik egy legenda. A történet szerint a kápolnát eredetileg a Karancs csúcsára, a legmagasabb pontra szerették volna emelni, de amit napközben megépítettek, azt az éjszaka leple alatt az angyalok a Kápolna-hegyre vitték át – így ez lett az épület végső helye.

Érdekesség, hogy a régészek a kápolna közelében, főként a hegy keleti és nyugati oldalán sáncmaradványokat találtak, amik a bronzkorból vagy a vaskorból származhatnak – így annyiban biztosak lehetünk, hogy már az ősi időkben is gyakran megfordult az ember ezen a területen.

Harang a kápolna szomszédságában

A kápolna mellett remetekunyhót is találunk, amiben az 1930-as (sőt egyes helyiek szerint még az 1950-es) évekig lakott egy-egy szerzetes. Ezt az épületet 1995-ben újították fel utoljára, szintén Szőllős Gézának köszönhetően.

Ide is kapcsolódik egy megmosolyogtató, legendás történet. Az egyik itt lakó remetének volt egy kertje, amit nagyon féltett a rablók elől, ezért a kertajtó kulcsát feltette a felette levő fára, és kihirdette, hogy aki azon az ajtón átmegy, az lakat alá megy – így nem kellett hazudnia, de mégis sikerült távol tartani a rejtett fenyegetéssel a tolvajokat.

Remetelak amely bivakszállásnak is alkalmas!

A kápolna mellett egy 2009-ben emelt trianoni emlékművet is találunk, ahol időről időre megemlékeznek az elszakított országrészekről és a magyarság erős összetartásáról is.

A túrázókat a közelben puritán bivakszállás, tűzrakó helyek, padok és asztalok is várják. A tájékoztató táblán a kápolnához kapcsolódó történeteket, verseket olvashatunk.

Nem kell már innen sokat kapaszkodnunk az országhatáron álló Karancs kilátóhoz sem.

A kápolna egész évben nyitva és szabadon látogatható.Salgótarjánból,Somoskőújfaluból és Karancsapujtőről is remek túrák tehetők ide!

A Trianoni emlékmű

A kápolnánál jómagam egyetlenegy alkalommal jártam.Volt exem Julcsi jóvoltából 2011 októberében.Jelenleg nem szerepel sem a terveimben,sem a bakancslistámon,de mégis jó lenne egyszer ide valamikor visszatérni.Egyre inkább érzem már,hogy fogy az időm,így nem tudom,hogy ebben az életben lesz-e még rá mód...

Zádor-híd

Különleges és egyedülálló látnivalóra bukkanhat az, aki felkeresi a Karcag határában található Zádor-hidat. Ez a híd ugyanis kicsit más, mint a többi, nem vezet sehová, és nincs alatta víz sem. De akkor vajon miért építették meg?  

Zádor-híd a pusztában

A műemlék híd magányosan áll a határban, egyik oldalról a puszta, másik oldalról, ameddig a szem ellát, szántóföldek veszik körül. A közelében egyetlen vízfolyás, egy belvízcsatorna húzódik, ami azonban meglepő módon nem a híd alatt folyik át, hanem azzal párhuzamosan halad. De hát hol volt még a csatorna, amikor ez a híd elkészült?!

A várostól északkeletre, ma már műemlékvédelem alatt álló hidat 1809-ben adták át a forgalomnak. Akkor itt még nagyon más viszonyok uralkodtak, mint ma: az árvízszabályozások előtt hatalmas vizenyős, mocsaras területeket táplált a szeszélyes vízjárású Zádor-ér. Itt haladt keresztül a Debrecenből Szolnokon át Pestre vezető postaút, és a közlekedés állandó problémát okozott. Karcag elöljárói az 1800-as évek elején úgy határoztak, hogy állandó kőhidat építenek, ami három év alatt készült el. 

Ötlyukú!

A híd eredetileg kilenclyukú volt, és ez szolgált mintaként a később, 1833-ban elkészült hortobágyi kilenclyukú hídhoz is. A Zádor-híd évtizedeken át ellenállt a víz ostromának, azonban 1830-ban egy áradat elsodorta a szélső pilléreit. Az újjáépítés után a híd már csak ötlyukú volt. A Tisza szabályozása és a környező mocsarak lecsapolása után a Zádor-híd környéke kiszáradt, így az építmény is lényegét vesztette. 

Szerintem nem rossz látvány!

A hidat és a környező szikes pusztát 1976-ban nyilvánították védetté, a Zádor-híd és környéke Természetvédelmi Területen száraz szikes társulásokat figyelhetünk meg itt-ott nedves foltokkal. A műemlékkel szemközti kis facsoportban vörös vércsék költenek, de tavasztól nyárig kék vércsékkel is találkozhatunk a helyszínen, sőt a közeli szántókon túzok is költ, néhány éve pedig a hazánkban sajnos ma már igen ritkának számító széki csér is költött. 

A Karcagtól 4 kilométerre található hidat egy 2023 őszén elkészült aszfaltúton érhetjük el. Korábban földút vezetett ide, amin nagy esők után, a vendégmarasztaló alföldi sárban elég nehéz volt a helyszín megközelítése.

Hangulatos

Természetesen a híd egész évben szabadon,ingyenesen látogatható!Az,hogy mi jövünk-e valaha ide?Hát minden lehetséges.Jelenleg ugyan nem szerepel a terveinkben,de korábban már jómagam szemeztem vele,főleg,hogy tudomásom szerint Karcagon van egy lomkorona ösvény is,így összehozható a kellemes a hasznossal...Nem tartom elképzelhetetlennek egy ide vezető kis túrát,hiszen az országnak ez a része kimaradt eddigi túrázási történelmünkből.

Egyszer majd érkezünk!

felhasznált forrás: termeszetjaro.hu

Cserkúti-forrás

 Bizony kicsit elhanyagoltam a Mecseki források sorozatomat,amelyben a Mecsek forrásaival ismerkedhetünk meg egy kicsit jobban.Már féléve is van annak,hogy utoljára gyarapodott ez a sorozat.Ideje folytatni!A mai részben a Cserkúti-forrással ismerkedhetünk meg,amelytől pár méterre járhatunk mégsem vettük észre.Ahogy mindig,most is a mecseki források jegyzéke oldal van a segítségemre!

A forrás

Cserkút település névadó forrása, a falu központi részén, a templom közelében, az Alkotmány utca 10-es számú ház előtt, a 232 m tengerszintfeletti magasságban.

E helyen valamikor cseres-tölgyes erdők álltak, és itt egy csendes ligetben fakadt a forrás, amely mellett már a honfoglalás idején megtelepedtek őseink.
Sok helyen csak egyszerűen Cser-kútnak hívják.

A forrás mindig fontos szerepet játszott a község életében. Ide jártak ivóvízért az emberek, itt mosták a ruhát az asszonyok, itatták állataikat a férfiak.
Az uránbányászat következtében 1968-ban ideiglenesen elapadt, ezt követően a mosóházat lebontották, lsd. Érdekességnél.
Az 1990-es években a közeli bányaműveletek befejeztével az éltető víz újra megjelent.
Hozamai 0,3–30 liter/perc értéket mutatnak.
Hőmérséklet: 8.6-11.8 celzius

Innen közelíthető meg

Mai formáját 1933-as foglalásakor nyerte el, és az előtte -délre- levő mosóház is ekkor épült, bár ezt megerősíteni nem tudták.
- Foglalás előtt csak egy egyszerű nyitott kútkáva volt, és sajnálatos módon 1933-ban egy 6-éves Cserkúti kislány beleesett, és mire kimentették már megfulladt.
Ekkor Horváth Béla a község bírója elrendelte, hogy fedjék be, illetve ekkor építették a mai formára.
A történetet Csekúton élő 90-es éveit taposó Józsi bácsitól tudtuk meg, köszöne térte.

A forrást a községi önkormányzat 1994-ben kitisztította, és rendbehozta a mosóház romjait, hogy méltó emléket állítson az itt élt elődöknek.

Magyarázat

- A forrás mellett (10m) van egy "nyomós"-kút amit az 1950-es években még állatok itatására használtak. Manapság már nem működik, helyét mutatjuk egy 1969-es légi felvételen.

- Egy 1865 körül készült kataszteri térképen is jelölik név nélkül a forrást, lsd. fotó.

- 1929-ben 4 évvel a Cserkúti-forrás foglalása előtt, már építettek egy másik forrást Cserkúton, Nádasi mosókút és gémeskút néven

- 1969-es légi felvételen, a forráshoz tartozó mosóháznak még volt teteje, bár ekkor már elapadt a forrás, lsd. fotó.
Ellenben 1982-ben már nem volt meg a tető.

- Cserkúton a bányaművelés előtt sok forrás és kút volt a mezőben, erdőkben.
A források vize jelentősen elapadt vagy teljesen kiszáradt a bánya miatt.
Felsoroljuk nélhányat a teljesség igénye nélkül:
Itató-kút(Sófalvi-kút), Imrő-forrás(Imrő-kútja), Süle-kútja, Böhönyei-kútja, Szemfáji-kút, Ádám Jancsi-kútja, Balázsvölgyi-kút, Ücsvölgyi-kút, Barát-kút, Zsebe(Sebe)-kút, Szikuti-kút.

Mint írtam voltunk olyan lúzerek,hogy szinte centméterekkel haladhattuk el a forrás mellett mégsem vettük azt észre,vagy csak erősen másra koncentráltunk,pedig jártunk itt kétszer is mindkétszer a Jakab-hegyi túra keretein belül.Először 2016-ban Gergővel majd nyolc évvel később Zolikáékkal.Ha legközelebb jövök ígérem jobban figyelek majd!

Túra nélkül maradhat a január

 Nem egyszerű az idei évkezdet.Végre nem függenénk az anyagiaktól (jelenleg),de mégis úgy fest a dolog,hogy ebbe a hónapba túra nélkül maradhatunk.Nem végleges még ez,de nagyon valószínű.Ugye én már az idei első bejegyzésemben is jeleztem,hogy túra alighanem csak január vége felé lehetséges majd.Móni ugyanis kórházban van,nekem meg nincs kire hagyni a kutyámat,én meg nem az a fajta ember vagyok aki képes 10-12 vagy akár több órára is egyedül hagyni őt a lakásban.Várható volt,hogy így amig Móni ki nem jön,nem fogok tudni túrázni menni.Max itt a közvetlen környéken,de ahhoz most nem volt kedv.Amúgy egy Vértes-hegységi túrával inditanánk az évet Gánt környékén a "marsi"mezőkön.Tartalék túrának meg befigyel arra az esetre ha hó lenne,a Naplás-tó Pesten.Hiszen a gánti mezőkhöz most éppen nem a hó kell,mert az egész lényege a vöröses talaj,hogy azt lássuk.

A gánti marsbéli táj

Móni pénteken,azaz 24-én kijön a kórháznól és 25-re már be is van tervezve a gánti túra,ráadásul jó időt is mondanak szombatra.Ám újra akad egy kis bibi.Én annak rendje és módja szerint most meg lerobbantam.Éppen Móninál voltam látogatóban és ott a kórházban elkaphattam valamit.Azóta gyengeség,levertség,láz,köhögés és plusszba még a lábam is elkezdett fájni.Jövő keddig eleve táppénzen vagyok,nem is tanácsos ilyenkor neki indulni úgy gondolom.De erre most amúgy is kevés esélyt látok.Fusztráló az egész,mert már egész jól voltam a lábam sem fájt,erre most tessék,újra...

Naplás-tavi kilátó,idén ezt látni szeretném!

Szóval a jelen állás az,hogy januárban nem lesz túra (még változhat),a hétvégi gánti túrát eltoljuk egy héttel későbbre,ami viszont már február elseje.Ha egészségem engedi a fos január után,egy erős február várhat ránk minimum három túrával.Persze már semmit nem merek megígérni.Ugyanaz a verzió ha nincs hó akkor Gánt,ha lesz hó akkor Naplás-tó.Jelenleg itt nálunk Dunaújvárosban van hó,de értesüléseim szerint a Vértes déli részén nincs és hétvégére meg eleve kilenc fokot jósolnak.Na majd meglátjuk.

Alba...

 Szavakkal nem tudom már kifejezni azt,hogy mennyire elegem van már ebből a világból.Amit minden szépségével és jóságával lassan teljesen bekebelez a gonosz,a gonoszság,elpusztítva minden szépet és jót...Lassan ott tartok,hogy kezd elgurulni az a bizonyos gyógyszer és lassan elmennek itthonról és akkor úgy kiakadok mint még soha...

Zolika beszélt rá,hogy kövessem be ezt az állatmenhelyes oldalt a Wegeráékat.Nem nagyon akartam.És nem az állatokat mentő és az állatokra vigyázó és gondoskodók miatt.Tudtam ebből baj lesz.Tudtam mert annyira megvisel a sok kiszolgáltatott mostoha sorsú szerencsétlen kis állat sorsa amiből nem fogok tudni kijönni...Tudtam,hogy minden kiszolgáltatottság mellett ott van egy szomorú sors és java részt az emberi gonoszság is.Mégis belementem az oldal követésébe,sőt talán emlékeztek,hogy alig több mint egy hónapja elmentünk az árva kutyák karácsonya rendezvényre Wegeráék egyik telephelyére Ercsibe Shíva menedékébe.

Gyuri és karok nélküli Bogárka,neki is megvan a maga szomorú története

Rendkivüli hatással volt rám az esemény.Gyakorlatilag meglett férfi létemre végigbőgtem az egészet.Annyira sajnáltam a sok kiszolgáltatott kutyát.Pedig itt relatíve jó dolguk van.Gyuri a fönök egy rendkivüli ember az egész életét feltette a kutyák megmentéséért és az ide került kutyák szeretetben és megfelelő gondoskodában részesülnek.Tényleg egy szava sem lehet senkinek.Nem mellesleg,nem nyelik le a pénzeket,minden adománnyal pontosan el is tud számolni.Sok is az irigye,de ezzel ő nem tőrödik.Ugye az emberi irigységnél már csak a gonoszság a rosszabb.

A sok mentett kutya mindegyikénél ott volt viszont egy szomorú történet.Bogárka aki az első lábait vesztette el,mert a szilveszteri petárdázáskor pár éve úgy elfutott,hogy egy vonat gázolta el...Hónapókig küzdöttek az életéért,de ma már minden baja ellenére is egy vidám kutyus.

Anika akinek a szemeit nyomták ki senkiházi trógerek.Pedig egy gyönyörű kutyus....

Shíva akit a gazdája eldobott és ahogy menekült vissza hozzá,aközben gázolták el.

Lehetne még sorolni bőven...

Akkor még az árva kutyák karácsonyán nem volt itt Alba.

Gyuriról tudni kell,hogy nem az altatás híve.Amíg kicsi esély is van rá,hogy egy kutya valamennyire felépülhet addig küzd a kutyákért.Nagyon esélytelennek kell lennie,hogy ő lemondjon róla.Minden élőlényt megillet az élet esélye.Így épült fel pl.Bogárka is.A legelesettebeket pedig Gyuri a saját kérójában tartja,figyelve és vigyázva rájuk mindennap,de a két telephelyen lévő állatok is megfelelő gondozásban részesülnek.

E sorok írásakor azonban még nem tudni,hogy Alba kaphat-e még esélyt az életre...

Alba

Mióta követem Gyuriék munkásságát szinte minden este megsíratok egy-egy kutyát.De a követés óta Gyuri még egy kutyáról sem mondott le,ezért is ütött szíven a tegnap esti poszt.Nagyon-nagyon úgy néz ki,hogy Alba már esélytelen.Őt már az újévben mentették.Szerencsétlen párát egy patakba(...) dobták be,egy hídegvízű patakba januárban...de úgy,hogy előtte jól meg is verték és meg is szúrkodták...Na ez volt az a pont amikor már elgurult a gyógyszerem és mindjárt lesz egy pár kedves szavam az ilyen és ehhez hasonló fasztarisznyákhoz,úgy sem olvassák,mert olvasni nem tudnak,ahhoz már kell egy minimális intelligencia...

Szóval a fentebbi képen Alba van szegény és Gyuri úgy tette ki a képet,hogy valószínű ez az utolsó kép róla.Még egyszer elviszi persze a kórházba,de nagyon úgy fest,hogy az állapota nem javul szegénynek.Még emlődaganata is van és epilepsziás is szegényke.A szívem szakad meg...Annyit írt Gyuri,hogy a vizsgálatok után lehet kénytelen lesz elengedni őt....és ha ő ezt írja akkor ott már nagy baj van.Ő nem szok lemondani a legesélytelenebbekről sem.De úgy fest most végképp nincs esély.E sorok írásakor még várom én is a híreket,a tegnap esti poszt óta nincs újabb.

A gyönyörü Anika akinek a szemét nyomták ki...

Valaki magyarázza már meg,vajon miféle lény,miféle faj az ember aki ilyen gonoszságokra képes?Megverni egy állatot,kidobni,a szemét kinyomni,megszúrkodni,egy hideg patakba dobni...miféle szerzetek ezek?Hol van a jó(?) isten ilyenkor?Miért engedi ezt?És már nem csak az állatkínzókról van szó.Az élet minden területére belopta magát a gonoszság.Az emberek eltaposása,kivéreztetése,ha nem vagy velem egy véleményen akkor az ellenségem vagy...lehetne sorolni napestig.Na ebből van már nekem végképp elegem.Alba szomorú sorsa már csak a pont az i-n.Miben reménykedhet még a megmaradt normális része az emberiségnek,ha tele olyanokkal a világ akik a gyengébbekkel így viselkednek?

Azok a minősíthetetlen fasztarisznyák akik meg állatokat bántanak,akik megvernek kutyákat...leszarom mi lesz,de ezeket én most megátkozom.Legyen minden életük,minden perce fájdalommal és kínokkal teli.Soha egyetlen másodperc nyugtuk se legyen és a pokol legmélyebb bugyrajiban égjenek el,de úgy,hogy üvöltsenek a fájdalomtól.

Meddig képes még süllyedni az emberi faj?Meddig lehet mindezt büntetlenül megcsinálni.Mikor annyi esze sincs a többségnek,hogy szilveszterkor ne peterdázzon...ő leszarja mert jó buli és mekkora májer ilyenkor.Micsoda szenvedést okozhatnak ezek ártatlan állatoknak.Hogy visz rá bárkit is,hogy egy kutya szemét kinyomja?Hogy fordulhat elő ilyesmi???Hogy megverje,megszúrja és aztán kidobja.Amikor kiskutyákat találnak zsákban az út mellett kidobva,de a hülyéje még a zsákot is beköti,nehogy kitudjon jönni a szerencsétlen.Hogy tud ilyesmit megtenni az ember?Hogy?Hogy?????

Nagyon megérdemelné ez az emberiség a teljes pusztulást,mert ha valamelyik fajnak nincs joga élni ezen a planétán akkor az az ember.A fasztarisznya emberiség.

Albáról ha érkezik hír akkor frissítem a bejegyzést még itt tovább.

Frissités (1.) 2025 január 21. 19.27h - Nem altatták el Albát,él még a remény!

Frissités (2.) 2025 január 23. 19.04h - Alba újbóli vizsgálatokon esett keresztül és nagyon úgy néz ki,hogy nem sok esély maradt. 7-8 napot várnak még,lesz-e bármi javulás,ha nem akkor elkell altatni Albát (...) 

Frissités (3.) 2025 január 31. 19.45h Lejárt a 7-8 nap,Albára újabb vizsgálatok vártak,amelyek gyakorlatilag az életéről döntöttek!Alba álapota javult,így élhet tovább!!! Nincs még megnyerve a küzdelem,de jelentős az előrelépés! Juhéééé!!!! Nagyon örülök neki!!!

Frissités (4.) 2025 február 5. Albát sikerült valamelyest felerősíteni,sajnos viszont életmentő mütét vár rá.Hasi sérve van (sok baja közül az egyik),ami nem várhat már sokáig,hiszen kifakadhat.Nem tudni Alba túlélheti-e a mütétet,csak reménykedünk...Napokon belül sor kerül a mütétre.Hajrá Alba,nagyon szoritunk érted!

Balatoni kék - Ami eddig történt

 Tavaly vágtunk neki Zolika ötletei nyomán a Balatoni kéktúrának.A teljes táv valamivel több mint 100 kilométer,ennek nagyjából a felénél tartunk.Ha jól számolok akkor egészen pontosan 46,2 km-nél.Ideje összefoglalni azt ami eddig történt.Szóval Zolika már 2023 második felében egyre jobban értésemre adta,hogy csináljuk meg ezt a bizonyos balatoni kéktúrát.Az okát ugyan nem tudom,de én ellentétben másokkal totálisan nem vagyok oda sem az országos kéktúráért,sem a balaton kékért,sem semmilyen hasonló formátumú dologért.De tisztelve Zolikát,úgy döntötten legyen,csináljuk meg.A teljes távot tetszés szerinti időben,szakaszokban lehet megcsinálni,annyi a lényege,hogy legyen mindenhol lepecsételve az igazoló füzet.A táv amúgy Pétfürdőtől tart Badacsony településig.Nincs kikötve az sem,melyik irányból csinálhatod,akár összevissza is lehet,mondom lényeg a pecsét a füzetben.Mi úgy döntöttünk Pétfürdőtöl fogjuk kezdeni és nem kapkodjuk el,rövid 10-15 km-es szakaszokkal haladunk majd előre.

Az első pecsételési pont Pétfürdőn

Az első túrát,illetve az első szakaszt nagyjából egy éve kezdtük meg,ha jól emlékszem február elején.Az első túrára még eljött velünk Viki is,aki ígérte jön majd a többi szakaszra is,de a további részeken aztán már nem csatlakozott hozzánk.Kellemes tavaszias időben kezdődött a nagy menetelés.Az első szakaszon Pétfürdőtöl gyalogoltunk Litérig.Ez az első rész még nem érintette a túra névadóját a Balatont.További problémát okozott,hogy ez időtájt kamera gondokkal küzdöttünk,így az első szakaszról készült film kissé élvezhetetlen lett a stabilizátor hiánya miatti remegéstől.Ettől függetlenül jó buli volt.Érintettünk a péti kilátóként ismert geódéziai mérőtornyot,dagonyáztunk a sáros szántóföld mellett haladó turistaúton.Rácsodálkoztunk Királyszentistván szépségére és nagy hullámvasútazásba kezdünk le-fel szinte majdnem végig a túra nagy részében.

A pecsételő füzet/lap

A Pétfürdöi-tó

Annak ellenére,hogy az első szakasz a Balatont nem érintette,rendkivül szép tájon haladtunk szinte végig.A slusszpoén meg az volt,hogy a Litér feletti hegyről feltűnt a Balaton is,ami azért még kicsit távolabb volt.Litéren végződött az első szakasz,egy kellemes kávézónál (ami zöldséges is volt egyben).Ezen az első szakaszon nem voltak kitérők,talán Királyszentistvánon pár méter amikor kajahelyet kerestünk.Így a szinte végig a kéken haladó túra első szakasza 16 kilométernyi volt.Litéren fejeztük be és természetesen innen indult a második szakasz.Az első végén Viki még ígérte,hogy jön majd tovább,de azóta nem láttuk.

Itt még hárman voltunk

A második szakaszra március végén került sor (2024-ben).Visszamentünk Litérre,ahol rosszul kezdődött a buli azzal,hogy az a kávézó most nem volt nyitva.Ezután viszont csupa meglepetés volt Litér.Egy kellemes szép települést ismertünk meg a Veszprém megyei falucskában.A kék mentén az a park ott a domboldalban mindent vitt!Ezen a szakaszon Litértől szándékoztunk menni Balatonalmádiig,immár csak Zolikával ketten.Még jobb idő volt mint az első szakaszon és kevesebb volt a le-fel hullámvasútazás mint a korábbi részen.Az út viszont némi kerülővel ment Balatonalmádiba és jóval több rálátásunk volt a Balatonra mint az első alkalommal.A kamera gondjaink is megoldóttak ekkora.A problémát most Zolika hascsikarása okozta,jó párszor rájött a fosás ezen a napon.Amúgy minden szakaszon volt valami kis kellemetlen problémánk,de ne szaladjunk ennyire előre!

Litért hamar megkedveltük!

Ott már a Balaton kéklik a második szakaszon

Ez a szakasz 15 km-es volt.Itt sem nagyon tértünk le a jelzésről a balatonalmádis pecsételőpontig.Aztán miután végeztünk a túrával,jó másfél órát kerestük azt a kajálóhelyet amit Zolika korábban kinézett,de nem találtuk...Kimentünk még a Balatonhoz.Ekkora már kissé hüvős lett.Talán az eddigi álltalunk megtett négy szakaszból ez volt a legkönnyebb.Három hónapot kellett várni a következő azaz a harmadik szakaszra.Június utolsó szombatjára fordult a naptár amikor visszatértünk Balatonalmádiba és kezdődhetett a harmadik szakasz!

Balatonalmádi közelében

Elérve a második szakasz végét

Már nyár volt és sokáig volt világos,de ezek a napok már kánikulával fenyegettek.Így is lett.Már a reggeli induláskor közel 30 fok volt Balatonalmádiban.Innen indult a harmadik szakasz.Érdekes jobban utána nézve most egyből megtaláltuk a múltkor elveszettnek hitt éttermet...A túrán talán kicsit túlválaltuk magunkat,mert nem minden sikerült úgy ahogy azt előre elterveztük... A terv az volt,hogy Balatonalmádiból egy kitérővel az Óvári messzelátóhoz megyünk a Csere-hegyre (itt volt pecsételőhely),onnan le Alsóörsre már a kéken,onnan a Csákány-hegyi kilátót érintve pedig le Csopakra.Ám ember tervez,Isten végez.Sokmindennel nem számoltunk,elsősorban az iszonyatossá váló hőséggel nem.

A mozdonynál

A Csere-hegyi kilátónál

Hamar letértünk itt a kékről,a kiállított mozdony és az Óvári messzelátó ami egy kilátó,kedvéért.Meredek út vitt fel a kilátóhoz és már itt nagyon meleg volt,de még az elviselhető fajtából.A mozdonynál ökörködtünk egy kicsit,majd gyönyörködtünk a kilátásban az Óvári messzelátónál ahová három év elteltével tértünk vissza.Innen mentünk át a Csere-hegyre,ott csatlakoztunk rá újra a kékre.Ez pecsétvesztést nem eredményezett,hiszen a Csere-hegyi kilátónál volt a következő pecsételőhely.Ide felérve azonban már iszonyatossá vált a hőség,én félmeztelen pihentem az árnyékban félórát.Felmentünk még a kilátóba,majd leereszkedtünk a meredek hegyen Alsóörsre.A hőségben már porzott erősen a vesénk,így egy árnyas alsóörsi kocsma teraszán találtuk magunkat,ahol aztán többet ittunk mint amennyi egy ilyen túrán normális...

Zolika szenved az alsóörsi kilátóban

Innentől kezdve értékelhetetlenné vált a túra.Félrészegen kapaszkodtunk fel az alsóörsi kilátóba ahol valamin szétröhögtük az agyunkat.Majd folytatva a túrát Csopak felé,áthaladva Lovason elviselhetetlenné vált a hőség a szőlők között haladó kék jelzésen.Közben a piától kiszáradtunk,így a vízünk is elfogyott.Lehetetlen válalkozásnak tűnt még a Csákány-hegyi kilátóba is felmenni...Nem is mentünk fel.Palóznaknál ugyan találtunk egy csapot így legalább a víz kérdés megoldódott.Leereszkedtünk a hőségben Csopakra,ahol már kijózanodtunk és tudtunk egy jót kajálni is.A harmadik szakaszon 14km-t szenvedtünk végig.A túra második részére aligha lehetünk büszkék...Ettől függetlenül remek buli volt.

A Csákány-hegyi kilátó

A negyedik szakaszra augusztus közepén került sor,szintén iszonyatos hőségben.Ám most vigyáztuk rá,hogy be ne igyunk.Így is akadt probléma.Csopakról a kimaradt Csákány-hegyi kilátó érintésével szándékoztunk menni Balatonfüredre.Felfelé a Csákány-hegyre olyan fokú páratartalom/fülledtség fogadott amihez foghatót még soha nem tapasztaltam.Izzadtunk mint a ló és levegőt is alig kaptunk...Ennek ellenére felmentünk,fenn a kilátóba a lengedező szél meg helyre tette a dolgokat.Visszamentünk Csopakra és mentünk Balatonfüred felé.Újra iszonyatossá vált a hőség..Megmászva a Péter-hegyet egyre nehezebben bírtam a már több mint 40 fokban a túrázást.Leérve a Koloska-völgy bejárazához meg kidőltem...nem bírtam továbbmenni.Így a túrát itt félbeszakítottunk és lementünk Balatonagácson át a füredi partra,ahol ital és kaja tett helyre.

A Koloska-szikláknál

Négy nap múlva visszatértünk folytatni a hiányzó részt.Jóval kellemesebb idő volt 10-12 fokkal hűvösebb körülmények között szinte kellemes volt a túrázás.Kitérőt igényelt,de bementünk a Koloska-völgybe és a Koloska-sziklákhoz is felmentünk.Innen pedig a Tamás-hegyre mentünk és ott csatlakoztunk bele újra a kékbe.Most semmi gond nem volt,remekül haladt a túra.A Jókai-kilátót elérve láttuk,hogy az eléggé rottyon van már,de itt találkoztunk a balatoni kék nőjével.A túra eddigi legkedvesebb teremtésével sikerült kicsit beszélgetnünk,Monorról érkeztek ide a családjával.A hölgy feldobta a balatoni kék élményét.Ha jól spekliztünk Hajnalkának hívhatták.Innen még leereszkedtünk Balatonfüredre ahol rányomtuk a füzetre a nyolcadik pecsétet,ami éppen a fele az összesnek.Tehát mondhatni féltávnál vagyunk.

Mindig jó emberbőrbe bújt angyalokkal találkozni!

Újra lementünk a partra és ettünk,ittunk nem sajnáltuk magunktól.Most a teljes negyedik szakasz volt 20km,de ebben benne voltak a letérések,főleg a Koloska-völgyire gondolok.Így idáig összesen 65km-t tettünk meg,de az itiner szerint az eddigi tiszta kék szakasz az 46,2km.Itt tartunk tehát most félidőben.Idén reményeink szerint jön majd a folytatás,már feltehetőleg február vagy március hónapban.Talán nyárra kell kevesebbet tervezni vagy csak igen rövid szakaszokat,inkább érdemesebb ősszel újra majd belevágni aztán.Ez tehát az eddigi balatoni kék túrázásunk története.Mindegyik szakaszról van film,ezeket most nem illesztem be,nézd vissza pár napja osztottam meg az év filmjeit,ott megtalálni!

Legalább egy kéktúrát mi is teljesítünk...

Kedvenc váraink (27.) - Pécsváradi vár

 A sorozat következő vára is a Mecsekbe kalauzol el,pontosabban a hegység déli lábához a festőien kellemes Pécsváradra.Talán a délvidék kivételével nincs olyan nagyon a köztudatba az itteni vár.Remélem egy kicsit ez a bejegyzés is segít a népszerűsétésében.Nézzük akkor mi tudható a Pécsváradi várról:

A vár déli része

Bár ezt a helyet „Pécsváradi vár” néven ismerjük, az elnevezés félrevezető, mert ez az épületegyüttes soha nem volt hadi értelemben vett vár. Voltak falai, bástyái, de azok feladata a benn élők védelme volt az esetleges rablótámadások ellen. Komoly ostrom kiállására nem voltak alkalmasak, arra a fennállása alatt nem is került sor.

Egy erődített hajdani szerzetesi monostor ez, melyet Szent István király alapított 998-ban, Koppány legyőzése után. Az itt álló kőépületet, amely Géza fejedelmi udvarháza volt, István Asztriknak adta, hogy benne Benedek-rendi – ahogy nálunk nevezik: bencés – szerzetesek számára létesítsen otthont.

A vár alatt kellemes parkban sétálhatunk

A pécsváradi monostor a második bencés rendház volt Magyarországon. Az elsőt, a pannonhalmit, még Géza fejedelem alapította 996-ban. A monostoralapítás célja itt, a déli végeken kettős lehetett: elsősorban a keresztény hit terjesztése, a környék pogány lakosságának megtérítése volt a szerzetesek feladata. Nem szabad elfelejtkeznünk azonban arról sem, hogy a bencés rend dolgozó rend - ezt elárulja közismert jelmondatuk: „Ora et labora”, vagyis „Imádkozz és dolgozz”. A rend nyugat-európai házainak földjein a szerzetesek a kor színvonalához képest modern mezőgazdasági kultúrát fejlesztettek ki. Ennek magyarországi meghonosítása is nyilván célja volt annak, hogy a bencés rendet Géza is, István is hazánkba hívta. A pécsváradi monostort a király gazdagon ellátta földi javakkal. Az 1015-re keltezett (a Vatikánban őrzött) oklevél szerint 41 falu tette ki az apátság birtokát, benne 1136 fős háznéppel. Az oklevél részletesen felsorolja a szakembergárda tagjait, akik a monostort szolgálták, valamint az egyéb adományokat (pl. kelyheket), sőt azt is, hogy milyen büntetés jár annak, aki a monostort háborgatni merészeli.

A monostor a kezdetektől folyamatosan bővült, szépült. Az eredeti épületre egy 1157-es tűzvész után emeletet húztak, megépült az északi oldalon a bejárat barbakán bástyával – melynek egy szegmense még látható a bejárat előtt, farkasveremmel, felvonóhíddal. Később, a 13. században épült egy nagy, gótikus templom, s annak déli oldalán a 14. században a „kolostornégyzet”, azaz a bencés hagyományok szerinti négyszögletes udvar, körülötte a kerengő-folyosó, s az abból nyíló különböző rendeltetésű helyiségek, mint a káptalanterem, a közös étkezde (refektórium) stb. - ahogy ez szerencsésebb sorsú helyeken, pl. Pannonhalmán máig is látható. Az eredeti épület nyugati végéhez lakótornyot építettek, az épületegyüttest fallal vették körül, melyet bástyák tagoltak.

A bejárat

Mint szentistváni alapításnak, a pécsváradi monostornak rangja volt az Árpád-házi királyok idején. Szent István is és utódainak legtöbbje is biztosan járt a monostorban, a legtöbben kisebb-nagyobb adományokkal is gazdagították azt. Járt itt Szent Gellért is, akit éppen a pécsváradi apát és a pécsi püspök beszélt rá, hogy tervezett szentföldi zarándokútja helyett inkább a magyarok megtérítésén dolgozzon. Valamivel később Vak Béla, a trónért sikertelenül harcoló Álmos herceg megvakított fia élt huzamosabb ideig (1125-1128) e falak között. II. Béla királyként (1131-1141) hálából adományokkal gazdagította a monostort.

A pécsváradi monostor mint apátság igen jelentős hely volt Szent István korától a török időkig. A hittérítés befejezése után hiteles helyként működött (1254-1526), azaz itt foglalták írásba a különböző jogügyleteket, birtok-adásvételekkel kapcsolatos egyezségeket. Ma a közjegyzők végzik az ilyen feladatokat. Hiteles hely annak idején olyan intézmény lehetett, amely iránt kellő bizalommal voltak a hivatalos szervek és a magánügyfelek egyaránt. A mindenkori pécsváradi apát jelentős közjogi méltóság volt. Többen az apátok közül pápai megbízatást is kaptak.

A monostor életének a török hódítás vetett véget. A mohácsi csata (1526) után 1539-ben a szerzetesek elmenekültek Pécsváradról. A magára hagyott épületegyüttest, bár falakkal rendelkezett, az akkori hadvezetés nem tartotta megvédhetőnek a török haderővel szemben, ezért a katonák az épületeket és a falakat megrongálták – hogy a török ne használhassa –, és visszavonultak. A törökök csak négy évvel később, 1543-ban foglalták el Pécsváradot. A romos monostorral nem foglalkoztak, nem állították helyre azt és nem építettek benne semmit. A megrongált épületek állaga a hódoltság hosszú ideje alatt tovább romlott.

Kellemes,takaros az udvar is

A török elvonulása (1686) után a bencés szerzetesek nem jöttek vissza pécsváradi monostorukba. Az apátság elnéptelenedett birtokait a 18. század elején németekkel telepítették be. A monostor kerítőfalait felépítették, s a birtok intézősége számára az északkeleti sarokban két földszintes épületet emeltek. Akkor nyitották a nagy kaput, ami most a szálloda bejáratául szolgál (rajta az évszám: 1729).  Nagyjából épen maradt a 10-11. századi kápolna, a palota földszinti része (az emeletet helyreállították) és a délkeleti bástya. A további épületeket nem állították helyre, hanem elbontották, a köveit más építkezésekhez használták fel. A fallal kerített területet gazdasági udvarként hasznosították.

Bár apátság nem volt többé, a „Pécsváradi apát” címet – a birtok jövedelmével együtt – rendszeresen adományozták. Az utolsó ilyen „címzetes” apát Gróf Hugo Franz Karl von Eltz-Kempenich mainzi érseki helynök volt (1739-1779). Az ő nevéhez fűződik a vár feletti plébániatemplom felépítése, amit nagyrészt az uradalom jövedelméből finanszírozott. Halála után Mária Terézia úgy döntött, hogy az egykori apátsági birtok túl értékes ahhoz, hogy a bevétele ellenőrizetlenül elfolyjon, Közalapítványi Uradalmat létrehozva célvagyonná tette: a Budai Tudományos Egyetem fenntartása lett a feladata. A közalapítvány központját a várban rendezték be.

A várudvar napjainkban

A közalapítványi birtokközpont, azaz a vár 1945-től az állami erdészet központja lett, amely 1969-ig maradt a falak között. A régészeti kutatások a monostor területén 1957-ben kezdődtek és 1987-ig tartottak. Azok során feltárták és láthatóvá tették a török időben ledőlt épületek alapfalait, restaurálták a 10. századi épületet, benne a kápolnát, kialakították a kőtárat, látogathatóvá tették a monostor megmaradt részeit. Az 1980-as évek végén alakították ki a korábbi irodák helyén az éttermet, a fölé épült manzárdtető alatt a szállodát. Ebben a formában 1988-ban ünnepélyes keretek között adták át a látogatóknak.

Ezzel a beruházással ki is alakult az a struktúra, amely egészen a most zajló felújításig lényegében változatlan maradt, csupán az épületegyüttes állaga vált egyre rosszabbá.

Napjaink... 

A várban mi kétszer jártunk.Az első alkalom 1998 májusában volt amikor Mónival és Erikával voltam itt egy Mecseknádasd - Óbánya - Kisújbánya - Pécsvárad túra keretében (emlékezetem szerint erről a túráról van leírás valahol a blogban).A második alkalomra több mint húsz évet kellett várni.2019 tavaszán érintettük a várat azon a túrán amit Gergővel terveztünk be 2019-re a Bazsarózsa túrát.Sajnos Gergő ekkor már nem jöhetett...Mónival és Zolikával adóztunk az emlékének itt is. Itt mentünk el még 2020 nyarán amikor a Zengő új kilátójához tartottunk Zolikával,Manóval és a Tizedessel.Ám ekkor a várba nem jöttünk be.Bár jelenleg nem szerepel a terveinkben,de nincs kizárva,hogy még akár ebben az évtizedben eljövünk ide....