Alba...

 Szavakkal nem tudom már kifejezni azt,hogy mennyire elegem van már ebből a világból.Amit minden szépségével és jóságával lassan teljesen bekebelez a gonosz,a gonoszság,elpusztítva minden szépet és jót...Lassan ott tartok,hogy kezd elgurulni az a bizonyos gyógyszer és lassan elmennek itthonról és akkor úgy kiakadok mint még soha...

Zolika beszélt rá,hogy kövessem be ezt az állatmenhelyes oldalt a Wegeráékat.Nem nagyon akartam.És nem az állatokat mentő és az állatokra vigyázó és gondoskodók miatt.Tudtam ebből baj lesz.Tudtam mert annyira megvisel a sok kiszolgáltatott mostoha sorsú szerencsétlen kis állat sorsa amiből nem fogok tudni kijönni...Tudtam,hogy minden kiszolgáltatottság mellett ott van egy szomorú sors és java részt az emberi gonoszság is.Mégis belementem az oldal követésébe,sőt talán emlékeztek,hogy alig több mint egy hónapja elmentünk az árva kutyák karácsonya rendezvényre Wegeráék egyik telephelyére Ercsibe Shíva menedékébe.

Gyuri és karok nélküli Bogárka,neki is megvan a maga szomorú története

Rendkivüli hatással volt rám az esemény.Gyakorlatilag meglett férfi létemre végigbőgtem az egészet.Annyira sajnáltam a sok kiszolgáltatott kutyát.Pedig itt relatíve jó dolguk van.Gyuri a fönök egy rendkivüli ember az egész életét feltette a kutyák megmentéséért és az ide került kutyák szeretetben és megfelelő gondoskodában részesülnek.Tényleg egy szava sem lehet senkinek.Nem mellesleg,nem nyelik le a pénzeket,minden adománnyal pontosan el is tud számolni.Sok is az irigye,de ezzel ő nem tőrödik.Ugye az emberi irigységnél már csak a gonoszság a rosszabb.

A sok mentett kutya mindegyikénél ott volt viszont egy szomorú történet.Bogárka aki az első lábait vesztette el,mert a szilveszteri petárdázáskor pár éve úgy elfutott,hogy egy vonat gázolta el...Hónapókig küzdöttek az életéért,de ma már minden baja ellenére is egy vidám kutyus.

Anika akinek a szemeit nyomták ki senkiházi trógerek.Pedig egy gyönyörű kutyus....

Shíva akit a gazdája eldobott és ahogy menekült vissza hozzá,aközben gázolták el.

Lehetne még sorolni bőven...

Akkor még az árva kutyák karácsonyán nem volt itt Alba.

Gyuriról tudni kell,hogy nem az altatás híve.Amíg kicsi esély is van rá,hogy egy kutya valamennyire felépülhet addig küzd a kutyákért.Nagyon esélytelennek kell lennie,hogy ő lemondjon róla.Minden élőlényt megillet az élet esélye.Így épült fel pl.Bogárka is.A legelesettebeket pedig Gyuri a saját kérójában tartja,figyelve és vigyázva rájuk mindennap,de a két telephelyen lévő állatok is megfelelő gondozásban részesülnek.

E sorok írásakor azonban még nem tudni,hogy Alba kaphat-e még esélyt az életre...

Alba

Mióta követem Gyuriék munkásságát szinte minden este megsíratok egy-egy kutyát.De a követés óta Gyuri még egy kutyáról sem mondott le,ezért is ütött szíven a tegnap esti poszt.Nagyon-nagyon úgy néz ki,hogy Alba már esélytelen.Őt már az újévben mentették.Szerencsétlen párát egy patakba(...) dobták be,egy hídegvízű patakba januárban...de úgy,hogy előtte jól meg is verték és meg is szúrkodták...Na ez volt az a pont amikor már elgurult a gyógyszerem és mindjárt lesz egy pár kedves szavam az ilyen és ehhez hasonló fasztarisznyákhoz,úgy sem olvassák,mert olvasni nem tudnak,ahhoz már kell egy minimális intelligencia...

Szóval a fentebbi képen Alba van szegény és Gyuri úgy tette ki a képet,hogy valószínű ez az utolsó kép róla.Még egyszer elviszi persze a kórházba,de nagyon úgy fest,hogy az állapota nem javul szegénynek.Még emlődaganata is van és epilepsziás is szegényke.A szívem szakad meg...Annyit írt Gyuri,hogy a vizsgálatok után lehet kénytelen lesz elengedni őt....és ha ő ezt írja akkor ott már nagy baj van.Ő nem szok lemondani a legesélytelenebbekről sem.De úgy fest most végképp nincs esély.E sorok írásakor még várom én is a híreket,a tegnap esti poszt óta nincs újabb.

A gyönyörü Anika akinek a szemét nyomták ki...

Valaki magyarázza már meg,vajon miféle lény,miféle faj az ember aki ilyen gonoszságokra képes?Megverni egy állatot,kidobni,a szemét kinyomni,megszúrkodni,egy hideg patakba dobni...miféle szerzetek ezek?Hol van a jó(?) isten ilyenkor?Miért engedi ezt?És már nem csak az állatkínzókról van szó.Az élet minden területére belopta magát a gonoszság.Az emberek eltaposása,kivéreztetése,ha nem vagy velem egy véleményen akkor az ellenségem vagy...lehetne sorolni napestig.Na ebből van már nekem végképp elegem.Alba szomorú sorsa már csak a pont az i-n.Miben reménykedhet még a megmaradt normális része az emberiségnek,ha tele olyanokkal a világ akik a gyengébbekkel így viselkednek?

Azok a minősíthetetlen fasztarisznyák akik meg állatokat bántanak,akik megvernek kutyákat...leszarom mi lesz,de ezeket én most megátkozom.Legyen minden életük,minden perce fájdalommal és kínokkal teli.Soha egyetlen másodperc nyugtuk se legyen és a pokol legmélyebb bugyrajiban égjenek el,de úgy,hogy üvöltsenek a fájdalomtól.

Meddig képes még süllyedni az emberi faj?Meddig lehet mindezt büntetlenül megcsinálni.Mikor annyi esze sincs a többségnek,hogy szilveszterkor ne peterdázzon...ő leszarja mert jó buli és mekkora májer ilyenkor.Micsoda szenvedést okozhatnak ezek ártatlan állatoknak.Hogy visz rá bárkit is,hogy egy kutya szemét kinyomja?Hogy fordulhat elő ilyesmi???Hogy megverje,megszúrja és aztán kidobja.Amikor kiskutyákat találnak zsákban az út mellett kidobva,de a hülyéje még a zsákot is beköti,nehogy kitudjon jönni a szerencsétlen.Hogy tud ilyesmit megtenni az ember?Hogy?Hogy?????

Nagyon megérdemelné ez az emberiség a teljes pusztulást,mert ha valamelyik fajnak nincs joga élni ezen a planétán akkor az az ember.A fasztarisznya emberiség.

Albáról ha érkezik hír akkor frissítem a bejegyzést még itt tovább.

Frissités (1.) 2025 január 21. 19.27h - Nem altatták el Albát,él még a remény!

Balatoni kék - Ami eddig történt

 Tavaly vágtunk neki Zolika ötletei nyomán a Balatoni kéktúrának.A teljes táv valamivel több mint 100 kilométer,ennek nagyjából a felénél tartunk.Ha jól számolok akkor egészen pontosan 46,2 km-nél.Ideje összefoglalni azt ami eddig történt.Szóval Zolika már 2023 második felében egyre jobban értésemre adta,hogy csináljuk meg ezt a bizonyos balatoni kéktúrát.Az okát ugyan nem tudom,de én ellentétben másokkal totálisan nem vagyok oda sem az országos kéktúráért,sem a balaton kékért,sem semmilyen hasonló formátumú dologért.De tisztelve Zolikát,úgy döntötten legyen,csináljuk meg.A teljes távot tetszés szerinti időben,szakaszokban lehet megcsinálni,annyi a lényege,hogy legyen mindenhol lepecsételve az igazoló füzet.A táv amúgy Pétfürdőtől tart Badacsony településig.Nincs kikötve az sem,melyik irányból csinálhatod,akár összevissza is lehet,mondom lényeg a pecsét a füzetben.Mi úgy döntöttünk Pétfürdőtöl fogjuk kezdeni és nem kapkodjuk el,rövid 10-15 km-es szakaszokkal haladunk majd előre.

Az első pecsételési pont Pétfürdőn

Az első túrát,illetve az első szakaszt nagyjából egy éve kezdtük meg,ha jól emlékszem február elején.Az első túrára még eljött velünk Viki is,aki ígérte jön majd a többi szakaszra is,de a további részeken aztán már nem csatlakozott hozzánk.Kellemes tavaszias időben kezdődött a nagy menetelés.Az első szakaszon Pétfürdőtöl gyalogoltunk Litérig.Ez az első rész még nem érintette a túra névadóját a Balatont.További problémát okozott,hogy ez időtájt kamera gondokkal küzdöttünk,így az első szakaszról készült film kissé élvezhetetlen lett a stabilizátor hiánya miatti remegéstől.Ettől függetlenül jó buli volt.Érintettünk a péti kilátóként ismert geódéziai mérőtornyot,dagonyáztunk a sáros szántóföld mellett haladó turistaúton.Rácsodálkoztunk Királyszentistván szépségére és nagy hullámvasútazásba kezdünk le-fel szinte majdnem végig a túra nagy részében.

A pecsételő füzet/lap

A Pétfürdöi-tó

Annak ellenére,hogy az első szakasz a Balatont nem érintette,rendkivül szép tájon haladtunk szinte végig.A slusszpoén meg az volt,hogy a Litér feletti hegyről feltűnt a Balaton is,ami azért még kicsit távolabb volt.Litéren végződött az első szakasz,egy kellemes kávézónál (ami zöldséges is volt egyben).Ezen az első szakaszon nem voltak kitérők,talán Királyszentistvánon pár méter amikor kajahelyet kerestünk.Így a szinte végig a kéken haladó túra első szakasza 16 kilométernyi volt.Litéren fejeztük be és természetesen innen indult a második szakasz.Az első végén Viki még ígérte,hogy jön majd tovább,de azóta nem láttuk.

Itt még hárman voltunk

A második szakaszra március végén került sor (2024-ben).Visszamentünk Litérre,ahol rosszul kezdődött a buli azzal,hogy az a kávézó most nem volt nyitva.Ezután viszont csupa meglepetés volt Litér.Egy kellemes szép települést ismertünk meg a Veszprém megyei falucskában.A kék mentén az a park ott a domboldalban mindent vitt!Ezen a szakaszon Litértől szándékoztunk menni Balatonalmádiig,immár csak Zolikával ketten.Még jobb idő volt mint az első szakaszon és kevesebb volt a le-fel hullámvasútazás mint a korábbi részen.Az út viszont némi kerülővel ment Balatonalmádiba és jóval több rálátásunk volt a Balatonra mint az első alkalommal.A kamera gondjaink is megoldóttak ekkora.A problémát most Zolika hascsikarása okozta,jó párszor rájött a fosás ezen a napon.Amúgy minden szakaszon volt valami kis kellemetlen problémánk,de ne szaladjunk ennyire előre!

Litért hamar megkedveltük!

Ott már a Balaton kéklik a második szakaszon

Ez a szakasz 15 km-es volt.Itt sem nagyon tértünk le a jelzésről a balatonalmádis pecsételőpontig.Aztán miután végeztünk a túrával,jó másfél órát kerestük azt a kajálóhelyet amit Zolika korábban kinézett,de nem találtuk...Kimentünk még a Balatonhoz.Ekkora már kissé hüvős lett.Talán az eddigi álltalunk megtett négy szakaszból ez volt a legkönnyebb.Három hónapot kellett várni a következő azaz a harmadik szakaszra.Június utolsó szombatjára fordult a naptár amikor visszatértünk Balatonalmádiba és kezdődhetett a harmadik szakasz!

Balatonalmádi közelében

Elérve a második szakasz végét

Már nyár volt és sokáig volt világos,de ezek a napok már kánikulával fenyegettek.Így is lett.Már a reggeli induláskor közel 30 fok volt Balatonalmádiban.Innen indult a harmadik szakasz.Érdekes jobban utána nézve most egyből megtaláltuk a múltkor elveszettnek hitt éttermet...A túrán talán kicsit túlválaltuk magunkat,mert nem minden sikerült úgy ahogy azt előre elterveztük... A terv az volt,hogy Balatonalmádiból egy kitérővel az Óvári messzelátóhoz megyünk a Csere-hegyre (itt volt pecsételőhely),onnan le Alsóörsre már a kéken,onnan a Csákány-hegyi kilátót érintve pedig le Csopakra.Ám ember tervez,Isten végez.Sokmindennel nem számoltunk,elsősorban az iszonyatossá váló hőséggel nem.

A mozdonynál

A Csere-hegyi kilátónál

Hamar letértünk itt a kékről,a kiállított mozdony és az Óvári messzelátó ami egy kilátó,kedvéért.Meredek út vitt fel a kilátóhoz és már itt nagyon meleg volt,de még az elviselhető fajtából.A mozdonynál ökörködtünk egy kicsit,majd gyönyörködtünk a kilátásban az Óvári messzelátónál ahová három év elteltével tértünk vissza.Innen mentünk át a Csere-hegyre,ott csatlakoztunk rá újra a kékre.Ez pecsétvesztést nem eredményezett,hiszen a Csere-hegyi kilátónál volt a következő pecsételőhely.Ide felérve azonban már iszonyatossá vált a hőség,én félmeztelen pihentem az árnyékban félórát.Felmentünk még a kilátóba,majd leereszkedtünk a meredek hegyen Alsóörsre.A hőségben már porzott erősen a vesénk,így egy árnyas alsóörsi kocsma teraszán találtuk magunkat,ahol aztán többet ittunk mint amennyi egy ilyen túrán normális...

Zolika szenved az alsóörsi kilátóban

Innentől kezdve értékelhetetlenné vált a túra.Félrészegen kapaszkodtunk fel az alsóörsi kilátóba ahol valamin szétröhögtük az agyunkat.Majd folytatva a túrát Csopak felé,áthaladva Lovason elviselhetetlenné vált a hőség a szőlők között haladó kék jelzésen.Közben a piától kiszáradtunk,így a vízünk is elfogyott.Lehetetlen válalkozásnak tűnt még a Csákány-hegyi kilátóba is felmenni...Nem is mentünk fel.Palóznaknál ugyan találtunk egy csapot így legalább a víz kérdés megoldódott.Leereszkedtünk a hőségben Csopakra,ahol már kijózanodtunk és tudtunk egy jót kajálni is.A harmadik szakaszon 14km-t szenvedtünk végig.A túra második részére aligha lehetünk büszkék...Ettől függetlenül remek buli volt.

A Csákány-hegyi kilátó

A negyedik szakaszra augusztus közepén került sor,szintén iszonyatos hőségben.Ám most vigyáztuk rá,hogy be ne igyunk.Így is akadt probléma.Csopakról a kimaradt Csákány-hegyi kilátó érintésével szándékoztunk menni Balatonfüredre.Felfelé a Csákány-hegyre olyan fokú páratartalom/fülledtség fogadott amihez foghatót még soha nem tapasztaltam.Izzadtunk mint a ló és levegőt is alig kaptunk...Ennek ellenére felmentünk,fenn a kilátóba a lengedező szél meg helyre tette a dolgokat.Visszamentünk Csopakra és mentünk Balatonfüred felé.Újra iszonyatossá vált a hőség..Megmászva a Péter-hegyet egyre nehezebben bírtam a már több mint 40 fokban a túrázást.Leérve a Koloska-völgy bejárazához meg kidőltem...nem bírtam továbbmenni.Így a túrát itt félbeszakítottunk és lementünk Balatonagácson át a füredi partra,ahol ital és kaja tett helyre.

A Koloska-szikláknál

Négy nap múlva visszatértünk folytatni a hiányzó részt.Jóval kellemesebb idő volt 10-12 fokkal hűvösebb körülmények között szinte kellemes volt a túrázás.Kitérőt igényelt,de bementünk a Koloska-völgybe és a Koloska-sziklákhoz is felmentünk.Innen pedig a Tamás-hegyre mentünk és ott csatlakoztunk bele újra a kékbe.Most semmi gond nem volt,remekül haladt a túra.A Jókai-kilátót elérve láttuk,hogy az eléggé rottyon van már,de itt találkoztunk a balatoni kék nőjével.A túra eddigi legkedvesebb teremtésével sikerült kicsit beszélgetnünk,Monorról érkeztek ide a családjával.A hölgy feldobta a balatoni kék élményét.Ha jól spekliztünk Hajnalkának hívhatták.Innen még leereszkedtünk Balatonfüredre ahol rányomtuk a füzetre a nyolcadik pecsétet,ami éppen a fele az összesnek.Tehát mondhatni féltávnál vagyunk.

Mindig jó emberbőrbe bújt angyalokkal találkozni!

Újra lementünk a partra és ettünk,ittunk nem sajnáltuk magunktól.Most a teljes negyedik szakasz volt 20km,de ebben benne voltak a letérések,főleg a Koloska-völgyire gondolok.Így idáig összesen 65km-t tettünk meg,de az itiner szerint az eddigi tiszta kék szakasz az 46,2km.Itt tartunk tehát most félidőben.Idén reményeink szerint jön majd a folytatás,már feltehetőleg február vagy március hónapban.Talán nyárra kell kevesebbet tervezni vagy csak igen rövid szakaszokat,inkább érdemesebb ősszel újra majd belevágni aztán.Ez tehát az eddigi balatoni kék túrázásunk története.Mindegyik szakaszról van film,ezeket most nem illesztem be,nézd vissza pár napja osztottam meg az év filmjeit,ott megtalálni!

Legalább egy kéktúrát mi is teljesítünk...

Kedvenc váraink (27.) - Pécsváradi vár

 A sorozat következő vára is a Mecsekbe kalauzol el,pontosabban a hegység déli lábához a festőien kellemes Pécsváradra.Talán a délvidék kivételével nincs olyan nagyon a köztudatba az itteni vár.Remélem egy kicsit ez a bejegyzés is segít a népszerűsétésében.Nézzük akkor mi tudható a Pécsváradi várról:

A vár déli része

Bár ezt a helyet „Pécsváradi vár” néven ismerjük, az elnevezés félrevezető, mert ez az épületegyüttes soha nem volt hadi értelemben vett vár. Voltak falai, bástyái, de azok feladata a benn élők védelme volt az esetleges rablótámadások ellen. Komoly ostrom kiállására nem voltak alkalmasak, arra a fennállása alatt nem is került sor.

Egy erődített hajdani szerzetesi monostor ez, melyet Szent István király alapított 998-ban, Koppány legyőzése után. Az itt álló kőépületet, amely Géza fejedelmi udvarháza volt, István Asztriknak adta, hogy benne Benedek-rendi – ahogy nálunk nevezik: bencés – szerzetesek számára létesítsen otthont.

A vár alatt kellemes parkban sétálhatunk

A pécsváradi monostor a második bencés rendház volt Magyarországon. Az elsőt, a pannonhalmit, még Géza fejedelem alapította 996-ban. A monostoralapítás célja itt, a déli végeken kettős lehetett: elsősorban a keresztény hit terjesztése, a környék pogány lakosságának megtérítése volt a szerzetesek feladata. Nem szabad elfelejtkeznünk azonban arról sem, hogy a bencés rend dolgozó rend - ezt elárulja közismert jelmondatuk: „Ora et labora”, vagyis „Imádkozz és dolgozz”. A rend nyugat-európai házainak földjein a szerzetesek a kor színvonalához képest modern mezőgazdasági kultúrát fejlesztettek ki. Ennek magyarországi meghonosítása is nyilván célja volt annak, hogy a bencés rendet Géza is, István is hazánkba hívta. A pécsváradi monostort a király gazdagon ellátta földi javakkal. Az 1015-re keltezett (a Vatikánban őrzött) oklevél szerint 41 falu tette ki az apátság birtokát, benne 1136 fős háznéppel. Az oklevél részletesen felsorolja a szakembergárda tagjait, akik a monostort szolgálták, valamint az egyéb adományokat (pl. kelyheket), sőt azt is, hogy milyen büntetés jár annak, aki a monostort háborgatni merészeli.

A monostor a kezdetektől folyamatosan bővült, szépült. Az eredeti épületre egy 1157-es tűzvész után emeletet húztak, megépült az északi oldalon a bejárat barbakán bástyával – melynek egy szegmense még látható a bejárat előtt, farkasveremmel, felvonóhíddal. Később, a 13. században épült egy nagy, gótikus templom, s annak déli oldalán a 14. században a „kolostornégyzet”, azaz a bencés hagyományok szerinti négyszögletes udvar, körülötte a kerengő-folyosó, s az abból nyíló különböző rendeltetésű helyiségek, mint a káptalanterem, a közös étkezde (refektórium) stb. - ahogy ez szerencsésebb sorsú helyeken, pl. Pannonhalmán máig is látható. Az eredeti épület nyugati végéhez lakótornyot építettek, az épületegyüttest fallal vették körül, melyet bástyák tagoltak.

A bejárat

Mint szentistváni alapításnak, a pécsváradi monostornak rangja volt az Árpád-házi királyok idején. Szent István is és utódainak legtöbbje is biztosan járt a monostorban, a legtöbben kisebb-nagyobb adományokkal is gazdagították azt. Járt itt Szent Gellért is, akit éppen a pécsváradi apát és a pécsi püspök beszélt rá, hogy tervezett szentföldi zarándokútja helyett inkább a magyarok megtérítésén dolgozzon. Valamivel később Vak Béla, a trónért sikertelenül harcoló Álmos herceg megvakított fia élt huzamosabb ideig (1125-1128) e falak között. II. Béla királyként (1131-1141) hálából adományokkal gazdagította a monostort.

A pécsváradi monostor mint apátság igen jelentős hely volt Szent István korától a török időkig. A hittérítés befejezése után hiteles helyként működött (1254-1526), azaz itt foglalták írásba a különböző jogügyleteket, birtok-adásvételekkel kapcsolatos egyezségeket. Ma a közjegyzők végzik az ilyen feladatokat. Hiteles hely annak idején olyan intézmény lehetett, amely iránt kellő bizalommal voltak a hivatalos szervek és a magánügyfelek egyaránt. A mindenkori pécsváradi apát jelentős közjogi méltóság volt. Többen az apátok közül pápai megbízatást is kaptak.

A monostor életének a török hódítás vetett véget. A mohácsi csata (1526) után 1539-ben a szerzetesek elmenekültek Pécsváradról. A magára hagyott épületegyüttest, bár falakkal rendelkezett, az akkori hadvezetés nem tartotta megvédhetőnek a török haderővel szemben, ezért a katonák az épületeket és a falakat megrongálták – hogy a török ne használhassa –, és visszavonultak. A törökök csak négy évvel később, 1543-ban foglalták el Pécsváradot. A romos monostorral nem foglalkoztak, nem állították helyre azt és nem építettek benne semmit. A megrongált épületek állaga a hódoltság hosszú ideje alatt tovább romlott.

Kellemes,takaros az udvar is

A török elvonulása (1686) után a bencés szerzetesek nem jöttek vissza pécsváradi monostorukba. Az apátság elnéptelenedett birtokait a 18. század elején németekkel telepítették be. A monostor kerítőfalait felépítették, s a birtok intézősége számára az északkeleti sarokban két földszintes épületet emeltek. Akkor nyitották a nagy kaput, ami most a szálloda bejáratául szolgál (rajta az évszám: 1729).  Nagyjából épen maradt a 10-11. századi kápolna, a palota földszinti része (az emeletet helyreállították) és a délkeleti bástya. A további épületeket nem állították helyre, hanem elbontották, a köveit más építkezésekhez használták fel. A fallal kerített területet gazdasági udvarként hasznosították.

Bár apátság nem volt többé, a „Pécsváradi apát” címet – a birtok jövedelmével együtt – rendszeresen adományozták. Az utolsó ilyen „címzetes” apát Gróf Hugo Franz Karl von Eltz-Kempenich mainzi érseki helynök volt (1739-1779). Az ő nevéhez fűződik a vár feletti plébániatemplom felépítése, amit nagyrészt az uradalom jövedelméből finanszírozott. Halála után Mária Terézia úgy döntött, hogy az egykori apátsági birtok túl értékes ahhoz, hogy a bevétele ellenőrizetlenül elfolyjon, Közalapítványi Uradalmat létrehozva célvagyonná tette: a Budai Tudományos Egyetem fenntartása lett a feladata. A közalapítvány központját a várban rendezték be.

A várudvar napjainkban

A közalapítványi birtokközpont, azaz a vár 1945-től az állami erdészet központja lett, amely 1969-ig maradt a falak között. A régészeti kutatások a monostor területén 1957-ben kezdődtek és 1987-ig tartottak. Azok során feltárták és láthatóvá tették a török időben ledőlt épületek alapfalait, restaurálták a 10. századi épületet, benne a kápolnát, kialakították a kőtárat, látogathatóvá tették a monostor megmaradt részeit. Az 1980-as évek végén alakították ki a korábbi irodák helyén az éttermet, a fölé épült manzárdtető alatt a szállodát. Ebben a formában 1988-ban ünnepélyes keretek között adták át a látogatóknak.

Ezzel a beruházással ki is alakult az a struktúra, amely egészen a most zajló felújításig lényegében változatlan maradt, csupán az épületegyüttes állaga vált egyre rosszabbá.

Napjaink... 

A várban mi kétszer jártunk.Az első alkalom 1998 májusában volt amikor Mónival és Erikával voltam itt egy Mecseknádasd - Óbánya - Kisújbánya - Pécsvárad túra keretében (emlékezetem szerint erről a túráról van leírás valahol a blogban).A második alkalomra több mint húsz évet kellett várni.2019 tavaszán érintettük a várat azon a túrán amit Gergővel terveztünk be 2019-re a Bazsarózsa túrát.Sajnos Gergő ekkor már nem jöhetett...Mónival és Zolikával adóztunk az emlékének itt is. Itt mentünk el még 2020 nyarán amikor a Zengő új kilátójához tartottunk Zolikával,Manóval és a Tizedessel.Ám ekkor a várba nem jöttünk be.Bár jelenleg nem szerepel a terveinkben,de nincs kizárva,hogy még akár ebben az évtizedben eljövünk ide....

Másfélmillió lépés...

 Valahol ennek a sorozatnak hatására szerettem bele én is a természetjárásba

Mi, akik már elég "öregek" vagyunk hozzá, mindannyian emlékszünk a Másfél millió lépés Magyarországon című sorozatra.

Azóta persze nemcsak a kéket járjuk, eljutottunk messzebbre és magasabbra is, de ez a sorozat örökre a szívünkbe vésődött

"És akkor a bársonyos, mély hangján Sinkó László azt mondta: Füzérkomlós érintésével Bózsva felé megyünk tovább.

Mi pedig ültünk a televízió előtt és úgy éreztük, ott lennénk mi is a tücsökzenétől hangos réteken, a romantikus erdőkben és nem értettük, eddig miért nem húztunk még túrabakancsot.

Több mint negyven éve, hogy a világutazó és természetjáró Rockenbauer Pál és az ő tízfős csapata elindult az országos Kék túra útvonalán, kamerával, fényképezőgéppel, hogy aztán megszülessen a Másfélmillió lépés Magyarországon című 14 részes sorozat, amelynek talán sokan máig nem értik a titkát.

    Halhatatlanok...

A titka pedig csak annyi volt, hogy megmutatta nekünk, az életnek nevezett nagy rohanásban érdemes lenne megállni picit és rácsodálkozni a világra.

A virágillattól bódult rétekre, a vidáman tekergő kis hegyi patakokra, mindenre, amit a természet adott nekünk, de rá se hederítünk, mert mindig sietnünk kell. Közben pedig elmegy az élet mellettünk.

És akkor a bársonyos, mély hangján Sinkó László azt mondta: Füzérkomlós érintésével Bózsva felé megyünk tovább. A Magyar Televízió akkori vezetése se értette, mit akarnak az alkotók, egy évig hiába kopogtattak a főnökség ajtaján, általában azt a választ kapták, hogy túl sok film fogyna a túra során, hiszen ezer kilométernyi barangolást akartak felvenni. Az alapötlet amúgy Peták Istváné volt (a rendszerváltás után a tévé elnöke lett), de Rockenbauer Pál fejlesztette tökélyre.

A nagy világutazó semmit sem bízott a véletlenre, Sáfrány József rendezőasszisztenssel még 1978 őszén végigjárták az útvonalat. Aztán az engedélyt is megkapták és 1979. július 31-én nekiindult a kis csapat a csaknem ezer kilométeres gyalogtúrának. A Másfélmillió lépés Magyarországon kezdetben a túrázás népszerűsítéséről szólt, ám pótolhatatlan kordokumentum lett belőle.

Jelenet a filmből

Rockenbauer Pált egy időben csak a magyar Jacques Cousteau-nak hívták. Forgatott az Antarktiszon, Afrikában, Nepálban, sok helyen. Aki ismerte, azt mondta, nála rendesebb, kedélyesebb és műveltebb embert keveset hordott a hátán a föld.

Éppen ezért ért mindenkit váratlanul, hogy 1987 novemberében a Dunakanyarban található Naszály hegynél öngyilkos lett. Nem messze a Kék túra útvonalától, amelyen 1979-ben gyalogolt. A végakaratának megfelelően a baranyai megyei csodás kis falu, Zengővárkony szelídgesztenyésében helyezték örök nyugalomra.

És akkor a bársonyos, mély hangján Sinkó László azt mondta: Füzérkomlós érintésével Bózsva felé megyünk tovább. A remek színész, tökéletes választás volt a természetfilmhez. A hangja nyugodt volt, a beszéde ízes, nem túlzás ha azt írjuk, nélküle más lett volna a kultikus sorozat. Habár több jelenetben is feltűnt, a színházi elfoglaltságai miatt csak napokra tudott csatlakozni a csapathoz, amely október 15-én ért a Kék túra végére.

Sajnos Sinkó László sincs már közöttünk, 2015-ben, 75 évesen pont azon a napon, július 31-én aludt el örökre, mint amikor 1979-ben elindult a forgatás.

Családszerető ember volt, több mint ötven évig élt boldog házasságban a feleségével.

Azt mondják, idős korában sokat üldögélt a budakalászi házának teraszán és csak nézte a természetet.

És biztosan eszébe jutott Rockenbauer is, meg a Másfélmillió lépés Magyarországon.

Egy film, amely ma is aktuális.

Mert nem tanulunk a hibáinkból (tisztelet a kivételnek).

Rockenbauer emlékhely a Naszályon

Sietünk, állandóan az óránkat nézzük, egy pillanatra sem állunk meg.

Nyaranta Horvátországba megyünk vagy „görögbe”, ott pedig fekszünk a tengerparton a többi kimerült nyaralóval és megpróbáljuk bepótolni a bepótolhatatlant.

Közben pedig várna ránk Baktakék, Felsővadász, Mályinka, Cserhátsurány vagy éppen Borzavár.

Negyven éve csak várnak…

Nyugodj békében Rockenbauer Pál és Sinkó László!"

Rockenbauer ma lenne 92 éves,ez a bejegyzés állít most emléket neki.

Szondi alagút

Egy újabb érdekességre bukkantam,egyik videós túratárs filmjében a you tube-on.Nézve a filmjét döbbentem rá,hogy erről a helyről szégyenszemre még nem hallottam,pedig jártunk a közelében még a Drégelyváras túránkon ha jól emlékszem 2022 júniusában.Na már ha érdekesség utána néztem a helynek.Most a legfontosabbakat kigyűjtve összegzem amit megtudtam róla.

A bejárat

 A Szondy-alagút a Nógrád megyei Hont és Drégelypalánk községek között, a “Csitári-kápolna” búcsújáróhelytől alig 200 méterre délre a vulkanikus eredetű Börzsöny hegység északi pereméhez kapcsolódó “hegységperemi dombsági” öv területén nyílik, a Csitári-patak völgyének keleti oldalán, mintegy 160 méter tengerszint feletti magasságban. Az alagút bejáratánál és az eddig feltárt részen a kőzetanyag egységesen a börzsönyi andezit feküjét képező és vastag pleisztocén kori löszös talajtakaróval borított alsó-miocén kori kárpáti (régebbi nevén helvéti) agyagos-homokos, sekélytengeri slir. A Szondy-alagút eddig ismert szakaszát ebbe a slirbe vágták. A járatok körülbelül 80 centiméter, 1 m szélesek és eredetileg embermagasságúak lehettek. Ma már csak a bejárattól körülbelül 20 méterre, egy 10 méteres szakaszon lehet felegyenesedni (itt körülbelül 180 centiméter lehet az alagút). A folyosók alját agyagos feltöltés tölti ki – váltakozó vastagságban.

A járat ott benn,nem rövid!

A járat ma többnyire 1-1,5 méter magas, de van, ahol ezt sem éri el és a nagymérvű feltöltés miatt csak négykézláb, térden csúszva lehet közlekedni. Sőt az alagút északi szárnya a vége felé fokozatosan a járhatatlanságig szűkül össze. Az alagút csúcsíves keresztmetszetű oldalfalán jól látszik a készítők szerszámának körülbelül 4 centiméter széles nyoma. A méretekből ítélve valószínűleg igen rövid nyelű kézi csákánnyal bonthatták ki. Kialakítási időpontja nem ismeretes, de a vésési technika igen régi eredetről vall. A járatok alját kitöltő, tömör, eredeti kőzettől eltérő anyagú és színű üledék barlangiagyag-szerű. Méteresnél nagyobb vastagsága több száz éves képződési időtartamot valószínűsít.

Feltételezhető, hogy a jelenleg ismert alagút a Drégelyvárból kifelé vezető alagútrendszer egyik ágának legkülső szakasza. Az alagút további, felsőbb szakaszának kibontása nagyobb arányú feltáró munkát igényel. Ehhez először is a jelenleg ismert alagútszakasz agyagos feltöltését kell – legalábbis részben – eltávolítani, részben a könnyebb közlekedés, részben a kitermelt bontási anyag kiszállítása miatt. Feltétlenül szükséges továbbá a bejárat kiépítése. Ebben az esetben további bontással, az omladékos szakaszok biztosításával, be lehetne jutni az alagút további részeibe. A leomlott mennyezet egyébként laza szerkezetű, könnyen lapátolható.

Lámpát célszerű hozni...

Mivel az alagút a vár felé halad, terem, raktározás céljára szolgáló kiszélesedés nincsen benne, kézenfekvő, hogy csak közlekedés céljára szolgált. Mivel más objektum nincs a közelben, elképzelhető, hogy a várba vezet – a nagy, körülbelül 3 kilométeres távolság és 250 méteres szintkülönbség ellenére. Ez esetben azonban a bontásnál még 1-2 kilométeren át a jelenlegihez hasonló kőzetre kell számítani. Kemény, állékony andezit csak távolabb, a vár közelében fordul elő. Az eddig ismert hosszú (több mint 200 méteres) nyílt járatszakasz reményt ad arra, hogy a jelenleg végpontot jelentő omlás átbontása után újabb nyílt folyosórészek következnek.

Az alagút/barlang ingyenesen az év bármely időszakában látogatható.Nem zárom ki ide egy túra lehetőségét,de megítélésem szerint azért kevés rá az esély,hogy ide valaha is eljövünk.Mint érdekesség és egy potenciális célpont gyanánt kerül be a blogomba.

Én Biciklis Józsi videójában láttam és hallottam róla először,így bár vannak videók fenn a neten róla,mégis az ő videóját teszem ide be.Érdemes belenézni amikor bemegy az alagútba,mert az nem semmi!

Ha csak az alagútas részt néznéd akkor 33'50-nél érdemes bekapcsolódni a filmbe!

Csóri horgok

  Egy kevésbé ismert,de klassz helyre hívta fel Manó barátom a figyelmemet a minap,amelynek úgy éreztem érdemes utánanéznem.Ezt meg is tettem,ez a bejegyzés pedig arról szól,hogy mire jutottam.Annyit még hozzátennék,hogy emlékeimben kutatva elképzelhető,hogy a területnek egyes részeit érintettük Gergővel 2018 októberében amikor is Várpalotáról túráztunk a Baglyas-hegy érintésével Iszkaszentgyörgyig,csak akkor még nem tudtuk,hogy a helyet Csóri horognak vagy horgoknak hívják.Kutatva a témában nem tartok elképzelhetetlennek egy ide vezető túrát a közeljövőben,hiszen akár összeköthetnénk a kellemest a hasznossal,hiszen a focicsapatunk tavasszal majd éppen Csóron fogja játszani egyik bajnoki mérkőzését,így akár összeköthetnénk a túrát egy meccstúrával is,ez így már egész jó program lehetne.Hát ez majd szervezés kérdése,de ha ekkor nem is jön össze,a helyszín könnyű elérhetősége itthonról lehetővé teszi,hogy az év bármelyik napján könnyen elérhessük azt.Eleve itt van a megyében.

Nem sok mindent tudok még a helyről,annyi,hogy van itt valahol egy japán kapu is a Kilátó-hegyen

A Keleti-Bakony kevéssé ismert, de rendkívül látványos vidéke a Székesfehérvár és Várpalota közti Csór község feletti, dolomitsziklás domboldalak, árvalányhajas fennsíkok és az azokat tagoló száraz szurdokvölgyek alkotta tájegység. A falut keretező szőlőhegyektől, a Belátótól és a Baglyastól északra a Bakony délkeleti nyúlványainak dolomitsziklás domboldalai, fennsíkjai és az azokat tagoló, vidékünkön horognak nevezett mély völgyek különleges földtani képződményeket, növénytársulásokat, állatvilágot rejtenek. A Szenes nevében a szénégetés hagyományát őrizte meg; kedvelt kirándulóhely a falu közelében. A területet borító karsztbokorerdő jellegzetes fafajtája, a virágos kőris áprilistól júniusig fehérbe burkolja a hegyoldalakat, de évszaktól függően pompázik más-más köntösben a fásszárú cserszömörce is. A kopár domboldalakat a közhiedelemmel ellentétben gazdag és sajátos növényvilág lakja, de a táj állatvilága is tipikus.

Jól jelzett turistautak kanyarognak az itt horgoknak nevezett völgyek alján, peremén, a szavannákat idéző füves fennsíkokon. A faluból kiindulva rövid, változatos, kilátásban gazdag körtúrán fedezzük fel a Bakony délkeleti nyúlványának legszebb pontjait.

Japán kapu Csór felett

A környék legmagasabb pontját 275 méternek írják le és adtak egy túraleírást is,amit én ide beillesztek,így tudom,hogy ez itt lesz és nem kell majd külön keresgélnek ha szervezem majd a túrát.Amúgy a táv elenyészőnek tűnik a maga 11,42 km-vel.Így bőven beleférhet majd a meccs is a túra után mégha relatíve korán is kezdődik majd.De ez majd a jövő zenéje.Lássuk a túraleírást tehát:

Csór község központjából a zöld jelen indulunk a jobb oldalt magasló Kilátó-hegy alá. A fehér dolomitsziklákkal pettyezett, kopár domb tetején egy japán torii kapu áll.Zöld jelzésű ösvényünk a ritkásan álló cserjék és a sziklák közt vezet fel a kapuhoz, ahonnan remek panoráma nyílik a falura, a környező dombokra. A kaputól irányt tartva megyünk tovább a füves fennsíkon, a fenyőfák közt. A ritkás erdőben kissé balra forduló utunk leér egy útkereszteződéshez. A zöld jelzések a jobb oldali Y alakú elágazás bal oldali ágán vezetnek tovább, majd a másik ágon fogunk visszajönni. Pár méter után jobbról csatlakozik hozzánk a piros jelzés is.

Vannak helyek amik engem hívogatnak,ez is egy ilyen hely!

Kényelmes, széles, köves szekérutunk szintet tartva vág át a tágas, füves, alacsony fenyőkkel ritkásan benőtt fennsíkon. Mielőtt beérnénk az erdő fái közé, a zöld jelzésű útra kanyarodunk, mely balra tér le a piros jelzésű útról. Bájos tisztásokkal tarkított, hangulatos fenyőligetek közt kanyarog jól jelzett turistautunk. Tíz perc sétával érünk ki a Szenes-horog szurdokvölgyének déli peremére, ahonnan csodás kilátás nyílik a karsztbokorerdővel sűrűn benőtt völgyre és a sziklás domboldalra.

A zöld jelzésű ösvény innen élesen jobbra fordulva fut végig a Szenes-horog felső szélén, végig pompás kilátást nyújtva a szurdokvölgyre. Néhány helyen zöld3 jelek vezetnek ki a völgy peremén lévő sziklás kilátóhelyekre. Utunk követi a horog vonalát, vagy a füves szélén, vagy kissé beljebb a ritkás fenyőerdőben vezet. Kissé eltávolodva a peremtől, egy tisztásnál széles kocsiúthoz érünk, nagy tábla figyelmeztet, hogy katonai területen járunk, belépés csak engedéllyel!

Nem megyünk rá a „katonai” útra, a táblától kissé balra folytatódik a turistaút, a zöld jelzések mellé megkapjuk a jobbról érkező piros jelzéseket is. Kissé távolabb, balra kanyarodó, lejtős ösvényen ereszkedünk a Szenes-horog aljára. Leérve, a piros jelzés jobbra megy, mi balra fordulunk, továbbra is a zöld jelzésen maradva. Jó tíz perc séta következik a száraz völgy aljában futó, avarszőnyeggel borított, nyáron kellemesen árnyas ösvényen.

Még ismeretlen,de lehetséges,hogy jártunk a környéken Gergővel 2018 őszén

Figyeljük a jelzéseket, mert egyszer csak hirtelen, élesen jobbra felvezetnek a zöld  jelzések egy meredek hátra, mely kissé feljebb nagy sziklákba megy át, felmászunk a fehéren ragyogó dolomitsziklák tetejére, és most a Szenes-horog nyugati oldaláról is megszemléljük a káprázatosan szép tájat. Továbbmegyünk a sziklás hegyoldal tetején, utunk végigvezet a horog nyugati peremén, ugyancsak szép kilátást nyújtva a völgyre.

Utunk végül levezet a Szenes-horog aljába, ahol ismét találkozunk az aljában futó piros jelzésű úttal, keresztezzük ezt az ösvényt, egyenesen megyünk tovább a zöld jelzéseket követve. Jó darabig még a Szenes-horog avaros talpán gyalogolunk, pár perc múlva kiérünk az erdőből és jelzett utunk élesen jobbra fordulva ér fel a füves fennsíkra. Megközelítünk egy nyílegyenes, széles kocsiutat, de nem megyünk rá, a jelzések jobbra tartva bevisznek az erdőbe, aztán kibukkanunk egy gyönyörű, szavannaszerű részen. Magasan a Szenes-horog felett járunk, szépen belátunk a völgybe a szavannás plató széléről.

Lehet mégis ismerös?A fene tudja már...

Fák híján, jelzéseket nem nagyon látunk, orientálódjunk balra, távolodva a völgy peremétől, és pár perc alatt visszaérünk a már látott széles, murvás, „katonai” útra, melyen jobbra fordulva megyünk tovább pár lépést. Balra ágazik le egy köves út, amit követünk, a zöld jelzések most már jól láthatók innen. Keletnek forduló utunk átvág a Szenes- és a Száraz-horog közt elterülő szavannaszerű fennsíkon. A köves út lassan északnak fordul, párhuzamosan a jól látható Száraz-horog sziklás bemélyedésével.

Pár perc múlva egy, az úton lévő sziklára festett zöld nyíl jelzi, hogy jobbra tér le a kocsiútról a jelzett ösvény a Száraz-horog felé. Az alig látható csapás kivezet a fennsík szélére, majd meredeken eltűnik a völgy fiatal fái között. Az odavezető úton néhány kis fán láthatunk jelzéseket. Leérünk a Száraz-horog meglepően széles völgyébe, ahol jobbra fordulva megyünk tovább a sűrű avarban vezető völgyi ösvényen. Közel egy kilométert sétálunk az árnyas völgy alján, mikor találkozunk a piros jelzéssel, itt a zöld jelzésű út véget ér, a piros egyenesen megy tovább a völgyben, mi azonban itt élesen jobbra fordulunk, a horogból kivezető piros jelzésű ösvényre.

Ide elkell jönni!

Felkapaszkodunk a szurdokvölgy füves szélére, majd balra fordulunk a széles kocsiútra. Kényelmes, jól követhető utunkról pompás kilátás nyílik a Száraz-horog impozáns, sziklás oldalfalára. Később az út jobbra tartva eltávolodik a völgy szélétől, majd egy erdősávok határolta téglalap alakú nagy rét szélére érünk. Itt eltűnnek a jelzések, az úton egyenesen megyünk a túloldali erdősávig, ott jobbra derékszögben elkanyarodunk, majd az erdősáv mellett haladó földúton, a téglalap túlsó szögénél újra találkozunk a jelzésekkel.

Az erdő után újabb tágas, füves fennsíkra érünk, találkozunk egy keresztben futó, széles, köves, kocsiúttal, balra fordulunk rajta, és pár perc alatt leérünk a már ismert útkereszteződéshez, a zöld jelzésű úthoz. Egyenesen lefelé megyünk tovább a murvás, jelzetlen úton, mely rövidesen beér a falu házai közé, a Kilátó-hegy tövébe. A Fő utcán érünk vissza kiindulási pontunkra.

Egy kedves videós "kollegának" Medvetalpnak van innen videója.Ime:

Bízom benne,hogy idén még én is szolgálhatok innen filmmel.A túraleírást és az ismertetőt köszönöm,illik leírnom a forrást.Ezt megteszem.A fentebbi ismertetőt és leírást tehát én ezen az oldalon talátam meg.Hasznát fogom venni!

A túra pedig ugye nem szerepelhetett még az éves tervben,hiszen tudatlan fejjel nem ismertem,pedig itt van a hely a megyében.Most akkor bekerül a bakancslistába egy előzetes vázlat alapján akkor tavaszra,arra a napra mikor majd Csóron megrendezik a Csór-Dunaújváros bajnoki mérkőzést.Ennek időpontja most még nem ismert a szövetség még nem tette közzé,feltehetőleg március vége - április eleje felé várható a mérkőzés lebonyolítása.Ha mégsem ekkor jönnénk akkor valamikor az év folyamán,hiszen ez mint mondtam mindenkori túrának jó!

Túrafilmjeink 2024-ben

 A szokásos éves filmöszefoglaló következik,hiszen minden túránkról készült film az elmúlt esztendőben is.Ezek nem csak itt a blogban,hanem a you tube-n is megtekinthetőek.Immár kilenc éve hódolok ennek a hobbinak is és nagyon ki tud kapcsolni,feledteti a világ bajait amikor ezzel foglalkozom.Persze akadnak idegeskednivaló dolgok is,mint például amikor éppen a film elkészülte előtti utolsó pillanatban omlik össze a program meg ilyenek...A filmeket egyre többen nézik,egyre több a negatív lájk is rájuk,de ez ezzel jár.Nem világszínvonalú filmek születnek,az egész arról szól,ahogy mi megéljük ezeket a túrákat.Ha jól számolom már több mint 300 film készült.Akit a negatív lájk boldogít az tegye,ezek nem látszódnak a you tube-n,max én látom a statisztikában,nekem ezzel nem tudnak ártani és hát amúgy sem kívánok megfelelni senkinek.A idei felhozatal is gazdag.Év elején a már ismert kamera gondokkal küszködtünk,ezt február végére sikerült megoldani,így a év eleji filmek kissé remegősek.A filmeket megtalálni a you tuben a Zolee§Gergő túrák csatornán ide kattíntva .Nem muszály tehát itt miniatűrben megnézni őket,eleve ha rájuk kattíntasz beadja őket a you tube nézetben.

Az év első filmje a mogyoródi kilátóhoz való visszatérésről szólt.Itt még erősen  remegtünk így nem volt valami értékelhető a film,de a hangulatot kellően visszaadta.A film eddig 7 pozítiv lájkot kapott és még nem kapott negatívot,hangsúlyozom eddig a pillanataig.

Még a második film is remegős lett,ekkor kezdtük a Balatoni kéket,így kissé zavart,hogy nem lesz jó minőségű.A képhibák mellett hanghibák is előfordulnak az alkotásban,igazán kár érte...Eddig nem kapott negatívot és meglepő,hogy kapott 12 pozitiv elismerést.

Az év harmadik filmje ugyan elkészült,de már annyira remegős lett,hogy az válhalhatatlan volt még ebben a helyzetben is.Így csak egy képes videóval szolgálhattam utólag erről a túráról.Legalább szép zene megy alatta.... Eddig 6 pozítiv és nulla negatív a mérlege.

A negyedik túrára sikerült megoldani a kameraproblémákat,újra elfogadható minőségűek lettek a filmek.A Dunán innen,Dunán túl túra már rendben lezajlott filmkészítésileg is!Itt 8 pozítiv és nulla negatív az eddigi statisztika

A következő film ugyan nem olyan túráról készült ami benne van az éves túrákban.Ide Dombóvárra csak kirándultunk Mónival és csak egy képes videó készült.Ez nem tetszett mindenkinek...14 kedvező fogadtatás mellett volt egy negatívunk is.

Jól szórakoztunk a következő túrán amikor a Bakonyban a Maderspach kilátóhoz mentünk.A film ennek hűen visszaadja a hangulatát és viszonylag elfogadható minőségű is lett.Nyolc a kedvező fogadtatás idáig és semmi más.

Kellemes zöldülő természetben túráztunk ki Mónival a Rácalmási-szigetre a Bürühídhoz.Az év egyik legjobb filmje jött össze belőle 10-0 a tetszési index idáig.

A Balatoni kéket folytattuk március végén.A filmből kicsit érezhető,hogy túl nagy kedvem nem volt hozzá.Erősen közepes film született minden téren 7-0 a kedvtelések száma.

A Geresdi-domsággal kezdtünk áprilisban.Úgy érzem ez a film jó lett,noha nem nagyon nézték sokáig,alig-alig ment fel a nézettsége kétszáz fölé.Tíz embernek azért tetszett és még nincs negatív lájkolója.

Április végén ismételtük meg a Jakab-hegyi túrát ami nagyon szép volt!Próbáltam megfelelő filmmel tisztelegni a régi nagy túra előtt,több-kevesebb sikerrel.Erre a túrára eljött a Manó és Tizedes barátom és amikor ők ott vannak akkor nehezebb filmezni,mert előttük csak a menni-menni dolog van szemelőtt...a film azért nézhető.14 a pozítiv reakció eddig és 2025 első napjaiig nincs negatív.

Május elején Móni kórházba került és nem tudtam túrázni menni.Mikor már nem bírtam tovább egy kis helyi túrára azért elmentem.Csináltam filmet,de ettől sokat eleve nem kellett várni,épp akkor lett rosszabb az idő amikor nekivágtam a túrának.Gyenge nézettség eddig 5 pozítiv értékelést hozott.

Egy nagy álom vált valóra a Megyer-hegyi tengerszemmel.Ám annyira leragadtunk ennél a csodánál,hogy magára a túrára nem jutott idő,a film így csak az ide vezető utat az itteni dolgokat és az elmenést mutatja be.7-0 a tetszési arány.

A nyarat a karácsonyi Tündérkerttel kezdtük.Nem lett rossz a film annak ellenére,hogy bezavartak a nem várt elhullott állatok tetemeire való rátalálások útközben.,,A nézettség amúgy gyenge és eddig négy pozitiv szavazata van a videónak.

Mint minden évben,idén is felújítottam egy régi nagy klasszikust.A 2017-es Gergővel megtett Nagy-Mély völgyi túráról készült filmen javítottam amit tudtam.Kilencen kedvelték is.

A Balaton kék harmadik szakaszát elszórakoztuk a nagy melegben és hát Alsóörsön kicsit fel is öntöttünk a garatra,onnantól kezdve a film is értékelhetetlenné vált.Volt is akinek nem tetszett..8 pozítiv lájk mellett 2 negatív is összegyűlt már.

Nagy túrára mentünk július végén,egy barátunk jóvoltából autós túra lett belőle gyalogtúrával fűszerezve persze.A film sem lett rossz.Türhető a nézettség 14 pozítiv tetszés mellett.

A Balatoni kék negyedik szakaszára már jobban oda figyeltünk,de itt meg az időjárás zavart be.A filmet két részletben csináltuk meg.Viszonylag nézhető.10-0 a tetszési arány,lehet a múltkori kettő negatív most elégedetebb volt?

Szeptemberben csak az árvízről tudtunk filmet csinálni.Nem lett egy nagy film sem tartalmilag,sem minőségre...Meglátszik a nézettségen is 4-0 a teszések száma.

Októberben a görögből-magyarba túrát ismételtem meg egy csodás kápolnával fűszerezve az eredeti útvonalat.Nem volt jó idő,de úgy érzem a film jó lett.A nézettség mindenesetre nagyon gyenge és mindössze két pozítiv értékelés jött eddig.Hozzáteszem a készítésnél ezzel a filmmel voltak a legnagyobb gondjaim.Közel 24 órát készült megállás nélkül...és így is van ami ellett baszva...

Gondokkal küszködtem szerkeztésileg a következő filmnél is,amit csak két részletben tudtam megcsinálni.Csodás mecseki túrán voltunk kitünő időben.Ám zavaró volt az egész úton tapasztalható tömeg ami ezen a napon a Mecsekben volt.A film úgy érzem nem lett rossz.Az első résznél 7-1 a tetszési index a másodiknál 8-0.

Gergő emléktúrája következett,hála a szuper időnek a film is jóra sikeredett.Jó a nézettsége és 12-0 a tetszési aránya.

Az év legjobb túráját hozta a novemberi Spartacus ösvényi túra.Ha a film nem is lesz az év filmje azért nagyjából elégedett lehetek vele.Jól indult,de aztán megállt a nézettség.A film 12 embernek tetszett tavaly.

Hosszú szünet következett a lábam állapota miatt.Karácsony előtt szinte ugyanoda tértünk vissza ahol az előző túrán voltunk.Most az Apátkúti-völgyet jártuk be jó hangulatban.A film nézhető és nézik is.11 tetszik van rajta eddig.

Gergő halála évfordulójára készítettem egy emlékvideót ami a you tuben nem nyilvános.A facebookon már több mint ezren megnézték.Úgy érzem szép és méltó megemlékezés Gergőről.

Mecseki túrával zárult az év,nagyjából a 2013-as kilátós túránkat ismételtem meg újra Manóékkal karöltve.Nem lett egy nagy durranás a film,sokminden nem úgy sikerült az egész túrán ahogy vártam,itt elsősorban a jeges utak miatt.Kilenc embernek azért tetszett.

Ezek a 2024-es év termései.A filmek hűen visszaadják a túráink hangulatát és szépen bemutatják a megtett utakat érdekességeket.Ahogy indult az év ahhoz képest jól zárult.Sok film küzd ugyanakkor szerzői jogok megsértésével,sokszor megy halkan némi háttérzene a videókban,ezek sértik a szerzői jogokat.Remélhetőleg ezekbe nem kavar bele a you tube,ha igen akkor azt történhet,hogy törlik a sértő hangsávot,láthatatlanná teszik a videót bizonyos országokban,vagy törlik a videót.Remélem ezek javarészét azért sikerül elkerülni.A zenék beillesztésénél meg nem lehet tudni melyik áll szerzői jogvédelem alatt...Próbálom folytatni talán van pár ember aki ezt jónéven veszi.Sajna mint írtam korábban akad némi egészségi problémám,remélem a túrákba ez nem fog bezavarni.