Nem is tudom mivel kezdődjön ez a történet.Talán azzal,hogy a nem régiben írtam a régi kertünkről és annak a kertnek a legvégén egy diófa állt.Egyedül.Kilencven gyümölcsfánk volt abban a kertben,de az egy volt diófa.Szerettem azt a fát ahogy az összes többit is,a termése földöntúlian finom volt...Itt szerettem meg a diót és a belőle készült finom süteményeket aztán.Ám ugye a kerttől megkellett válnunk,az új tulaj meg kivágta a fákat,a régi diófát is....Ahogy az elvesztett embereket,úgy a régi diófát sem hozza már vissza semmi.Ám a dió és a diós sütemények szeretete megmaradt.Így amikor a régi kutyust sétáltattuk 2007-08 táján szokásos sétánkon a vasútállomáson,ott fedeztük fel az állomás végében a diófákat.Nagyon sok diófa húzodott több száz méteren át a sín mellett már az állmáson túl.
 |
| A régi diófa ahogy a régi emberek is már csak az emlékekben él... |
Októberre fordult az idő és hullani kezdtek a levelek.Arra sétáltunk a kutyussal és Gergővel láttuk,hogy rengeteg dió is lehullott.Később meséltük Móninak is a dolgot és kérdeztük tudná-e használni a diókat ha kimennénk oda szendni.Naná,hogy tudná!Így kezdödött aztán,hogy kimentünk az állomáson túli diófákhoz és szedtük a földre lehullt diókat.Nem kevés mennyiséget sikerült összeszedni.A túrazsákba és vödrökbe raktuk a diókat.Végül több kilónyi dió összegyült,amelynek aztán bőséges hasznát láttuk az év során.Ezután pár évig minden év azonos időszakában kijöttünk diót szedni és mindig dióval gazdagon mentünk haza.
 |
| Az állomás vége (sajna nincs jobb képem)balra a több száz méteren át lévő diófasor első darabjai |
Úgy gondolom ez nem mínősült lopásnak,hiszen az ott a senki földje volt és senki sem gondozta.Meg volt,hogy láttunk ott másokat is diókat gyűjtögetni.Amit nem szedtek össze,az ott rohadt el örök időkre.Gergő imádta ezeket a bulikat.Mindig óriási kedvvel vetette bele magát a diószedésbe.Az első évben még elvittük a kutyát,de nagyon kellett figyelni rá,mert a sín mellett voltunk és bár ügyes volt és nem ment a sínre rá,de azért oda kellett figyelni rá.Ez kicsit annyiban volt zavaró,hogy egyikünket részben lefoglalta így az nem nagyon tudott segíteni a diószedésben.Így a következő években már a kutya nélkül mentünk diót gyűjtögetni.Persze így is kellett azért figyelni mert a sín továbbra is ott volt.De nagyon jó bulik voltak ezek és remekül elvoltunk.Volt amikor már fagyos volt az idő,volt amikor eső kapott el,de volt olyan is amikor jó időnk volt.
 |
| Így tértünk haza minden évben |
Nem emlékszem pontosan,de talán 2013-ban hagytuk abba ezeket a diógyűjtögetéseket.Bár ez sem biztos,lehet 14 volt.Nem emlékszem.A lényeg,hogy nagyon jó bulik voltak és Gergő ki tudja miért,de imádta ezeket.Amikor nekem már nem volt kedvem hozzá,neki mindig volt.Nagyon sok dió összejött,de nem az lényeg.Hanem az,hogy együtt voltunk és remekül szórakoztunk,Gergő szívébe pedig ez álltal is örömet sikerült szerezni.Gondoltam elnézek arra és lefotózom a fákat,de a jelenlegi kutyámmal nem tudok,ez sajna nagyon bolond,nem nagyon tudok vele ekkorákat sétálni.Pedig hiányoznak a régi állomást körbejáró séták,hiányoznak a diószedések,de legfőképpen hiányzik Gergő....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése