Ez most annak ékes bizonyítéka,hogy sokat túrázunk,de nem eleget.Valahogy eleve az Észak-középhegység kiesik (álltalában) túrázásaink látószögéből.Inkább a Dunántúli-középhegységhez,a Mecsekhez és a dombságokhoz vagyunk szokva.Ennek egyszerű magyarázata van,ott lakunk és az északi hegyek autó híján elég nehézkesen érhetők el egy napos túrákhoz.Egyszer-egyszer persze előfordulunk azért erre is,de jómagam a Mátrában elképesztően régen jártam,pedig talán itt kezdődtek a túrázásaim,itt volt a legelső túrám.Leírni is rossz,hogy ennek 43 éve!Azóta nem is jártam a Mátrában... sokszor elmentem mellette,vagyis hát inkább úgy fogalmazok néhányszor,de sem túrázni,sem kirándulni nem jöttem a hegység területére 1980 óta!Túratársam Zolika is jó 20 éve volt itt.Ideje volt hát eljönni ide is túrázni egyet.
 |
| A Keletiből repített a vonat a Mátrához |
Ettől függetlenül ennek a túrának az ötlete már nagyon régen felvetődött.Gergővel is sokszor tervezgettük,de valahogy mindig toltuk magunk előtt.Nem emlékszem pontosan,de a 2019-es bakancslistában már benne lett volna ha jók az emlékeim.Persze akkor aztán Gergő halála ezt is meghiúsította.Aztán mint más túráknál ez is ott motoszkált bennem,hogy jöjjünk el és csináljuk meg.Úgy tűnik ez ennek az évnek a nyarára érett meg.Nem könnyű időket élünk,erről már írtam több bejegyzésemben is most erről nem beszélek.Lényeg az,hogy éppen édesapám születésnapján megadatott a lehetőség,hogy elinduljunk végre a Mátrába!Zolikával keltünk útra,Dunaújvárosból már fél ötös indulással.Vonattal jöttünk,így Pesten a Déliből átkellett menni a Keleti pályaudvarra.A vonatig itt még volt ötven percünk,így addig kávéztunk egyet és lenyomtunk egy-egy káposztás lángost.A vonatunk pontosan indult.
 |
| A kisvasút állomása Gyöngyösön |
Kilenc előtt értünk Gyöngyösre,a buszunk tovább pedig fél tízkor indult,így elsétáltunk a vasútállomásról a buszállomásra amely Gyöngyösön nincs túr messze egymástól.Útközben érintettük a helyi kisvasút állomását.Emlékeztem rá,hogy akkor 43 éve ezzel mentünk fel Mátrafüredre.Most azonban felújítási munkálatok miatt nem járt.Útközben vettem észre,hogy a baseball sapkám otthon felejtettem.Én meg az nélkül nem szeretem ha lefotóznak a kopasz fejemmel.Így szerencsére akadt egy bolt ahol betudtam szerezni viszonylag olcsón egy újat.Zolika is úgy döntött vesz egyet.A buszunk aztán kissé nehézkesen de elvitt minket túránk kiinduló helyére Mátrafüredre.Innen indult a túra a zöld+ jelzésen.
 |
| Híd a Bene patak felett Mátrafürednél |
Óriási vihat söpört végig az országon az éjszaka aminek itt láttuk rögtön a következményeit.Elképesztően dagonyás,saras volt az út már az első métereken.Ha ez végig így lesz akkor nagy szopacs lesz a mai túra.Ám szerencsére csak 2-300 méterig tartott ez,utána nem nagyon volt már gondunk az utakkal.Tervünk az volt,hogy itt nem soká megnézzük a Kozmáry kilátót,onnan pedig felmegyünk a Sástóhoz ahol felmegyünk az ország talán legmagasabb kilátójába.Majd Mátraháza érintésével másszuk meg a Kékest ahol szintén felmegyünk a kilátóba azaz a Tv-toronyba.Kereszteztük a Bene-patakot majd a zöld+ kivezetett Mátrafüred egy utcás részébe.Itt négy irányba mentek az utak és innen nekünk a sárga3 kellett,ám az is két irányba ment,tábla meg nem volt,hogy merre van a kilátó.Így más lehetőség nem lévén egy ott elmenő cigányleánytól kértünk segítséget aki mintha belett volna kicsit drogozva...na de így is segített és útbaigazitott minket.Így aztán már gyerekjáték volt megtalálni a közeli Kozmáry kilátót.
 |
| Szóval erre kell menni! |
 |
| Elértük a kilátót! |
A kilátóig egy hosszabb kanyargós lépcsősor vezetett.Hamar odaértünk és már előttünk is volt a kilátó.Számomra az első mátrai kilátó az életemben!Ha jól emlékszem ugyanis akkor 43 éve egy hetet töltöttem a Mátrába,de kilátóba nem voltam.A kő kilátó nekem elsőre a Tubesi kilátót idézte mégha nem is olyan volt.Érdekesség,hogy hol y-nal,hol i-vel írják,hogy Kozmáry kilátó,a fene sem tudja melyik a helyes,itt is száz méteren belül két különféle módon írták.Na,de nem ez volt a lényeg.A hely valahogy rögtön átadta a Mátra csodálatos hangulatát,mi pedig néhány lenti fotó után természetesen birtokba vettük a kilátót!
 |
| Hát ide is eljutottam... |
Mondanom sem kell a kilátó szerepelni fog idővel a kilátós sorozatomban akkor majd részletesen kivesézem.Most annyi,hogy annak ellenére,hogy 1900-ban (!) épült remek formának örvendett!Volt egy felújítás 1939-ben,de azóta hősiesen állja az idők próbáját.Egy íves kő lépcső vezetett fel a nem túl magas kilátószintre.A szint sem volt túl tágas,de nekünk kettőnknek elég volt.Teljes 360 fokos körpanorámánk volt és a kilátás mindent vitt!Elénk tárult a fenséges Mátra.Földbegyökerezett lábbal néztünk körbe.Dél felé Gyöngyössolymos és Gyöngyös köszönt vissza,az összes többi irányba körül öleltek a Mátra vonulatai.Észak felé alattunk még kibontakozott Mátrafüred is,feljebb pedig ott volt a csúcs felhőben,az ország legmagasabb csúcsa a fantasztikus Kékes!Gyönyörű,felejthetetlen látvány volt,de most vérzett a szívem,hiszen Gergőnek is itt kellett volna lennie velünk.Ki tudja talán itt is volt...
 |
| Alattunk Mátrafüred,fenn felhőben a Kékes |
Innen látszódott mai túránk célpontjai,a Sástói kilátó és mint mondtam a Kékes is a Tv-toronnyal.Jó negyedórát nézelődtünk,aztán mivel jöttek mások is helyet hagytunk nekik,amúgy is indulnunk kellett tovább.Tudtuk,hogy ezen a túrán csak felfelé megyünk,hiszen csak megkell mászni az ezer méteres csúcsot és bár Mátrafüred 320 méternél kezdődött,az akkor is közel 700 méter lesz felfelé.A kilátót követően szelíd emelkedésbe is kezdett az út,majd fokozatosan váltott egyre nehezebbé.Ugyan a Sástóig azért nem mondhatom,hogy vészes lett volna,szépen trappoltunk a két kilométerre lévő Sástóhoz,itt-ott akadtak rétek az erdőben ahonan mindig megmutatta magát a Mátra.Aztán a Sástó közelségét jelezte a libegő.Megtaláltuk a Sástói libegőt is amely a közeli Oxigén parkba vezetett fel.
 |
| A libegő |
Megnéztük az árakat aztán tanakodtunk Zolikával,hogy menjünk-e egy teljes kört.Végül is nem az árak miatt nem mentünk,hanem úgy éreztük ez legalább félórát venne el a túránkból és most fontosabbnak ítéltük,hogy elérjük a Kékest hiszen azért jöttünk.Így a libegőt most kihagytuk.Innen egy köpetre volt maga a Sástó,Magyarország legmagasabban fekvő tava.Itt 508 méteren voltunk a tó rendkivül szép volt,kellően ápolt és karbantartott,csónakázni is lehetett rajta és kishídak vezettek át a közepén két sziget is volt!Szemben pedig már ott volt a brutálisan magas Sástói kilátó!Mielőtt támadást intéztünk volna ellene leültünk az egyik pihenőnél és megejtettük az uzsonnát.
 |
| Magyarország legmagasabban fekvő tava a Sástó |
 |
| A hídon át! |
Majd ezután kicsit körülnéztünk és a hídakon át mentünk a szemközti kilátóhoz.Ez a kilátó sem fog kimaradni majd a kedvenc kilátós sorozatomból természetesen!A kilátó mérete meghökkentő volt a maga 53 méteres magasságával.Tudni kell egy átlag kilátó 15 méter körül van,egy tízemeletes ház pedig 33 méter körül.Így akkor ellehet képzelni a magasságot...Az olajfúró toronyból avanzsált kilátó belépődíjas volt,de a 600Ft/fős árat nem éreztük túlzónak.A vas szerkezetű kilátón négy kilátószint volt (már az első is meglehetősen magasan) és a torony közepén egy szűk csigalépcső vezetett fel.A torony jó állapotban volt.Megkezdtük a felmászást.Természetesen mindegyik kilátószintre ki szándékoztunk menni!
 |
| Az 53 méter magas kilátó |
 |
| Zolika készen áll az indulásra! |
 |
| A "lépcsőház" |
Zolika nem arról volt korábban híres,hogy feljött a magas kilátókba.Közeli barátnőink ki is szokták szekálni miatta.Velem túrázva viszont sokat fejlődött és így természetesen belevágott a felfelé vezető túrába a kilátóba.Az első szint tán 20 méter magasan lehetett,persze már ez is magasabb volt az átlagnál.A kilátószint egy négyszögletes járat volt körbe amely így 360 fokos körpanorámát adott!A sarkokban egy-egy madár volt dísznek!Kicsit ugyan szűk volt a járat,de azért ellehetett férni.A kilátás innen is fenetikus volt,de erről majd ha felértünk a legfelső szintre!Ezután kapaszkodtunk a második kilátószintre ez olyan 30 méter magasan lehetett,tehát nagyjából egy tízemeletes háznak felelt meg.
 |
| Az első kilátószint a madárral |
 |
| Jómagam a második kilátószinten |
 |
| Valaki feljött velünk... |
Itt is gyönyörködtünk egy sort majd jöhetett a harmadik kilátószint kb.40-42 méter magasságban.Itt már érezni lehetett,hogy inog,hintázik a kilátó,de érdekes én cseppet sem féltem.Zoli már azért kapaszkodott,de hősiesen csinálta azért a dolgát.Innen több minden is látszódott mint az előző két szintről,itt elbohóckodtunk kicsit és jöhetett a csúcstámadás!Felértünk a legfelső szintre a negyedikre.Itt lehettünk 50 méter körüli magasságon,de legyen 53 hivatalosan ennyi a kilátó magassága.Inogott hintázott a torony itt,de én úgy éreztem nem vészes.Zoli kapaszkodott,de örült magának,hogy felmert jönni!Jogosan!A kilátás persze mindent vitt.A Mátrának legalább a fele látszódott,alattunk a Sástó is,arébb az Oxigén park a látványos elemeivel.És persze a király a Kékes!
 |
| Zolika bár kapaszkódik,de megcsinálta! |
 |
| Én igazán élvezem az ilyen helyeket! |
A kilátó alighanem életreszóló élménnyel ajándékozott meg minket és megcsináltuk.Nem tudom ez-e az ország legmagasabb kilátója (ennek majd utánajárok),de ha nem is,az biztos,hogy az élmezőny tagja.Az élmény után elindultunk lefelé,egy csoport is kezdett feljönni,örültünk,hogy elkerültük a tömeget.Adja a jóisten,hogy egy szép napon jöjjünk még erre!A kilátó után aztán találtunk egy éttermet a Sástónál beültünk egy sörre és egy jókai bablevesre.Ez kissé időveszteséggel járt és mivel még a túránk jó ha egyharmadánál voltunk kicsit kezdtem aggódni,hogy belefér-e az időbe minden.A gondot az okozta,hogy a busz amivel hazatudunk menni az 18 óra 10-kor indul majd Kékestetőről és a Kékesre mindenképp felakartam jutni magamban még arra is felkészültem ha kell ott éjszakázunk a sípályán,de ezt nem hagyom ki bármi is lesz!
 |
| Az ebédünk |
Legalább háromnegyed óra elment itt,így úgy határoztunk a Mátraházáig vezető szakaszt megnyomjuk.Így is lett.Apróbb bibi volt,hogy végig felfelé menet vezetett az út,hiszen 508 méterről kellett felmenni 700-ra.Az erdő amin tartott ez a szakasz földöntúlian szép volt...alattunk kis völgyben patak csordogál vagy inkább zúbogott óriási hangerővel,majd egy forrásra és erdei pihenőre akadtunk ahol kis vízesés is volt.A forrás víze meg...talán a legjobb víz volt amit valaha is ittam!Egyre inkább keményedett a terep,de álltuk a sarat,immár a lábam sem fájt!Végül is a tervezett fél hármas időpontra megérkeztünk Mátraházára!
 |
| Csodás szakasz volt Mátrafüred és Mátraháza között! |
 |
| Fantasztikus víze volt ennek a forrásnak! |
Mátraházáról már az erdőben menve igen hangos hangok szűrődtek be.Aztán odaérve kiderült,hogy valami rendezvény van ami egy favágó verseny volt és a spiker túlüvőltötte egész Heves megyét!Itt mivel rengeteg büfé volt leültünk egy kávéra.Úgy éreztük sikerült faragni az időből és még jut majd idő a Kékesre.Negyedórát pihentünk a nagy tempó után.Innen több irányban is vezetett út a Kékesre.Sajnos utólag derült ki,hogy nem a legegyszerűbbet és nem a legkönnyebbet választottuk.Az országos kék mellett döntöttünk ami 3,5 km-t jelentett még és 700 ról kell felkapaszkodni ezer méterre.Nem ígérkezett könnyűnek (nem is volt az).Még kicsit körülnéztünk a parányi Mátraházán és belevetettük magunkat a Kékes erdejébe!
 |
| Mátraházán 43 év múltával... |
Meglepetésünkre az út lefelé majd szinten ment!700 méterről visszamentünk 683-ra!Ez nem jelentett sok jót.Majd egy kilométer után keresztülmentünk egy gyors folyású csodaszép patakon mire végre megkezdte emelkedését az út.Na,de aztán itt mindent bepótolt!Helyenként 20%-os emelkedő vezetett felfelé.Mentünk mi,de nem volt könnyű.Óriási páratartalom is volt,ami izzadást eredményezett,viszont egyre inkább éreztünk,hogy egyre tisztább a levegő.Még talán soha nem éreztem ennyire a levegő tisztaságát...elképesztő volt!Na persze közel ezer méteren jártunk már!Egy útra dőlt fán pihentünk egyet.Ez számora hiba volt,mert megpihentem és elveszett a felfelé vezető lendületem.Hiába enyhült valamelyest a terep innen,rendkivül nehezen bírtam az utolsó kilométert.Két víztartály jelentett még látnivalót az erdőben,majd egy újabb forrásnál vételeztünk vízet.Ennek is brutál jó víze volt!Aztán...egyszercsak ott voltunk!
 |
| Csodás mátrai erdő |
 |
| Piehenőidő |
 |
| Víztartályok ezer méteren az erdőben |
Szarrá izzadva értük el a kékesi sípályát ahol egy padon pihentünk.Előttünk a sípálya mögöttünk pedig már a tv-torony ficergett.Ha a sípályán jöttünk volna fel egy kilométert megspóroltunk volna...na de sebaj.Nem akartam még polót cserélni majd a toronyban.Igy jó vízesen vágtunk neki az utolsó métereknek.Hamarosan ott voltunk az ország legmagasabb pontját jelző kőnél!Hát itt voltam végre.Nagyon rég óta vártam erre.Noha voltam itt 43 éve szinte semmire sem emlékeztem már.Viszont az a 43 év...na hagyjuk.Itt voltunk és csodásan meredt ránk a tv-torony,így hát nem maradt más mint felmenni túránk harmadik kilátójába a messze földről is látszó kékestetői tv-toronyba!
 |
| A kékesi sípálya |
 |
| Hát megcsináltuk wazze! |
 |
| Magyarország legmagasabb pontján |
A torony szinte teljesen olyan volt mint a pécsi Tv-torony vagy legalábbis nagyon hasonló.Lift vitt fel a kilátószintre.Kilépve ott elképesztő,fenséges körpanoráma fogadott.Azt olvastuk a kilátószint 45 méter magasan van,én különösen lentről nézve nem éreztem annyinak,de majd ennek is utánajárok.Itt voltunk azon a helyen amelynél ebben az országban magasabbra már nem lehet menni.Történelmi pillanatnak éreztem,hiszen bár voltam a Kékesen,de a toronyban még nem,így 1014 + 45 méternyi magasság az életemben a csúcsot jelentette,de Zolikáéban is.Mi nem nagyon járunk külföldre,így kétséges,hogy valaha is jutunk-e ennél magasabbra.Mi azért ennek is örültünk.A kilátó teljesen rendben volt és hála a vasbetonnak ez nem hintázott,nem inogott!Körbenéztünk hát!
 |
| A torony |
 |
| Zolika diadalként élte meg,hogy feljutott ide |
 |
| Akkor már vele örültem én is! |
Természetesen képletesen értve a fél országot láttuk innen.Na persze azért nem,de a Karancs,Felvidék egy része,a Bükk a távolban a Pilis is látható volt a környék persze minden településével.A szomszédban pedig a Galyatető köszönt szembe.Fenséges volt.Órákat eltudtam volna itt nézelődni.Polót cseréltem közben.Mellettünk a régi kilátó állt,az sem lehetett rossz amúgy.Jó félórát fentvoltunk.Aztán indulni kellett mert a buszmegálló fogalmam sem volt,hogy merre van.Félóránk volt még a buszig,nem akartam a véletlenre és a szerencsére bízni a dolgot.Leérve még ittunk egy kávét a szomszédban ahol a pultos csajszi elmagyarázta merre van a megálló,így már tudtam végre én is.
 |
| A régi kilátó |
 |
| Ide is eljutottam! |
Útközben a megállóhoz még csináltunk pár fotót a híres kőnél és vettünk hütőmágneseket.Jó 250 méterre lehett a buszmegálló.Negyedórás várakozás után jött is a busz amely levitt minket Gyöngyösre.Ott szinte azonnal volt csatlakozásunk Budapest felé.Sehol nem állt meg a busz a Stadionoki buszmegállóig.Onnan pedig metróval mentünk át a Délibe.A vonatunk 10 perc késéssel indult,de ezt útközben behozta.Végül fél 11 után rendben hazaértünk Dunaújvárosba.
 |
| Búcsú... |
Nehéz,de fantasztikus túra volt.A Mátra hangulata egészen más volt mint a Dunántúli hegyeké és ezt nagyon élveztem végig a túra folyamán.Csodás helyeket és erdőket érintettünk részük volt alighanem a valaha is érzett legtisztább levegőben!A kilátók és a kilátások mindent vittek!Nagyon nagy kár,hogy örök túratársammal Gergővel már nem jutottunk el ide...talán majd a következő életben... A túra esélyes az év túrája címre,de ha lesznek még ennél jobb túrák az idén az csak jó!
Most 12 kilométert mentünk.így 175,1 km-nél tartok.Ez pedig közel 13,47 km/túra átlagot jelent.Ez volt az év 13. túrája,Zolinak a 11-ik.Mondják a csúcson kell abbahagyni,de szeretnénk még azért folytatni!Remélem nem kell újabb 43 évet várni a következő mátrai túrára,43 év múlva én már élni sem fogok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése