Minitúra a Rácalmási-szigeten

Mivel a felújítás hírére úgy is kiakartam menni adta magát a dolog.Móninak is megígértem egy rövidke túrát már hetekkel ezelőtt,így jó ötletnek tűnt egy minitúra a Rácalmási-szigeten a betegségéből lábadozó Mónival.Hatalmas esőzések voltak a napokban ami nem sok jót ígért,de nem akartam már sajtot csinálni a számból,így kinéztünk Rácalmásra.Móni anyja vitt ki minket a Rácalmási-szigethez.Zolika most nem tartott velünk.Ameddig mi bementünk a szigetre addig Móni anyukája elment a keresztlányához,aki ott lakott Rácalmáson.Mielőtt belevetettük volna magunkat a sziget rejtelmeibe az új Ártézi kútnál (ahol a februári teljesítménytúrán is pihentünk) vízet vételeztünk és leültünk kicsit.Már itt látszott a közeli Kis Dunán,hogy igen magas a vízállás.Az ivószünet után megkezdtük támadásunkat a szigetre.A közeli kis Duna hídról csodáltuk a kilátást,majd battyogtunk be a szentélybe.

Nincs még árvíz,de egy pöppet több a víz a mederbe a kelleténél...

Kilátás a Rácalmási hídról

Mindig jól jóleső érzés a szigetre bejönni.Hiszen annyi,de annyi szép túránk volt már itt az elmúlt húsz évben...Most azonban ja jól számolok már két és fél éve nem voltam itt,Móni pedig már vagy hat-hét éve.Még bottal járva vállalkozott a túrára,aztán már későn kapcsolt,hogy elkérhettük volna Zolikától a túrabotját,hátha azzal még könnyebb lett volna neki.Mindegy jött a tőle telhető legnormálisabb "üzemmódban".Apró bibi volt a szigetre való belépéskor a sok szúnyog...Valahol ez várható volt a sok csapadék és az áradás után.Mindez nem szegte kedvüket,mint a dagonyák sem az úton...ez is várható volt.Attól féltem ha Móni megcsúszik,hogy szedem majd ki?Hiszen amúgy sem egy nádszáll vékony teremtés volt a beregség és a kevés mozgás következtében még mentek rá kilók...de Móni hősiesen gyűrte a métereket.

21 hónap és egy súlyos betegség után Móni újra a pályán!

A dagonya végül is nem volt olyan vészes és itt-ott a szúnyog invázió is alább hagytott.Nem soká elértük az Almaházat.Kismilliószor megfordultunk már itt a múltban és mindig azt tapasztaltuk,hogy a ház rendre veszít állagából,megy tönkre folyamatosan.Egyszer majd részletesen kitérek a történetére,mert arról még úgy nem volt szó a blogban.Most odaérve láttuk,hogy újítják fel!Vagyis éppen nem volt itt senki,ami gondolom a szombatnak szólt,De felvolt állványozva a ház déli oldala!Már ez több volt mint amit az elmúlt húsz évben tettek érte!Sajnos a felújítási munkálatok azzal jártak,hogy eltakarították a ház körül a padokat és az asztalokat,így nem volt hova leülni.Móninak nem ártott volna egy kis pihenő.

Újítják az Almaházat!

Móni a pihenő nélkül is hősiesen tette a dolgát,annyit kért csupán,hogy az Almaház utáni elágazásnál ne a tanösvényen menjünk tovább,hanem vágjuk le a másik úton azt a részt.Ez az út belemegy a sziget keleti oldalán futó ugyanezen tanösvénybe (mi most a nyugati oldalon voltunk),igy megsprórolva vagy 2 kilométert,de kihagyva az északi részt,pedig ott is akad látnivaló.Na,de jó hagyjuk most ki és vágjuk le az északi részt.Hagytam,hogy most Móni akarata érvényesüljön.Ez az út jól járható volt,megszüntek a dagonyák.Közben kis táblák figyelmeztettek vaddisznó veszélyre,ugyanis megszülettek a kis vadmalacok,így azt kérték az utakról ne térjünk le,ha kutyát hoztunk akkor azt pórázunk vigyük és sötétedés előtt hagyjuk el a szigetet.Mi mindhárom kritériumnak megfeleltünk most.Ez az út mint írtam belefut az északi részről visszafele tartó tanösvénybe,de ha egyenesen megyünk rajta elérjük a cölöphídat amely kegyetlen klassz,de az időjárás tönkretette az elmúlt évekbe,de az elmúlt hetekben felújították.Erre voltunk elsősorban kiváncsiak!

Jómagam a jól járható jelzés nélküli mellékúton...

Oda érve kellemetlen meglepetés fogadott!A Bürühíd víz alatt állt!Hát ezen nem kicsit döbbentem le... Oké,hogy a híd alatt elméletileg egy holtág medre van...de az elmúlt húsz évben nem láttam itt vízet!Most meg...az egész híd vízalatt volt,a cölöpök teteje látszódott ki!Teljesen elvoltam képedve!Itt kb.olyan ritka vendég volt itt a víz,mint a sivatagban.Most meg...esélytelen volt természetesen így a hídra felmenni és átmenni az őserdőbe..na és a felújított hídat így alighanem újíthatják fel mégegyszer!Na,úgy is visszakartam térni majd az őszi finálé idejekor,így legalább már találtam is rá okot.Addigra valószínűleg elvonul az áradás és én kiváncsi leszek maradt-e a hídból valami,vagy újra helyrehozzák,ha lett valami kár.Majd meglátjuk,most így mentünk tovább,már vissza irányba,de a tanösvényen.

Erre nehéz szavakat találni...itt még sosem láttam vízet,most vízalatt a Bürühíd!

Visszajövök majd,kiváncsi vagyok a fejleményekre!

A tanösvény ezen a szakaszon is jól járható volt.Móni állta a sarat.Nem soká elértük az egyik madárlest amelynek lépcsőjére Móni letudott ülni.Nem nagyon akart,én javasoltam neki,hogy pihenjen,addig én felmegyek a lesbe meg lemegyek a vízhez.A madárles még felújításra várt,itt csak annyi történt,hogy a két alsó lépcsőfokot megcsinálták,mert az volt tönkremenve.A lesből elvileg az egyik benyuló holtágra/öbölre lehetett volna kilátni,de a fák ágai már annyira benőtték a kilátást,hogy ez így esélytelen volt.Lereszedtem a vízhez ezután,nem kellett messze menni,itt is igen magas volt a vízállás!

Pihi a madárlesnél

Lassan indulunk az utolsó szakaszra!

Itt még falatoztunk kicsit meg ittunk,majd belevágtunk az utolsó szakaszba!Itt ugye a tanösvény ment tovább a sziget déli részére és tett még egy hét kilométeres kört,viszont itt is akadt egy mellékút amely szinte egyenesen kivitt a hídhoz.Mónira való tekintettel természetesen ezt választottuk.Na nem volt egy telitalálat ez a választás.Ha bár szúnyog itt jóval kevesebb volt a sarak és dagonyák viszont egyre több és több lett.Iszonyatos lassan haladtunk csak,az út rendkivül csúszott helyenként,Oda kellett figyelnem Mónira,ha itt megcsúszik és egy pocsolyában landol az isten sem tudja kivenni onnan...Azonban rendkivül ügyesen masírozott a sártengerek között a veszélyes helyeken pedig belém kapaszkodott,így ha lassan is,de sikeresen abszolváltuk ezt a szakaszt is!

Már csak egy tovatűnő emlék a madárles,de a dagonya meg itt van!

Végül ha döcögve is,de visszaértünk a hídhoz!Átmenve pedig már ott várt ránk Móni anyja az autóval.Na a lábbelink kissé saras lett,de a fene bánta.Nem volt egy nagy túra én szinte meg sem erőltettem magam,de örültem mert ezzel boldogságot tudtam szerezni egy súlyos betegségéből lábadozó embernek aki hősiesen végigcsinálta a túrát.Neki most ez volt a világ!Kicsit a padon pihentünk még az autónál,majd elindultunk és rendben haza is értünk.Ez egy be nem tervezett minitúra volt tehát csak,de beleveszem természetesen a sorba a többi mellé,ami így azt jelenti,hogy ez volt a szezon tízedik túrája.Most négy kilométert mentünk amely jelentősen ront az átlagon,de a fene bánja!Így összesen tartunk 139,6 km-nél ami így 13,96 km/túra átlagot jelent!Örülök,hogy Móni visszatért talán így esélyes,hogy az októberi emléktúra felére eljöjjön legalább,mert ez a vágya...!