Kérve kérlek, maradj velem,
Még egy órát, még egy percet.
Figyelem a lélegzésed,
Meddig bírod, meddig kéred.
Reggel látom, furcsán fekszel.
Talán már nem is lélegzel?
Közel megyek, és meg kell látnom,
Elment a legjobb barátom.
Mi az élet? Csak egy perc!
Amit ebben átölelsz.
Kicsi élet, épp hogy indul,
Épp hogy ugat, már boldogul.
Vakkant reggel, jaj, de jó!
Ő egy kutya, ugató.
Az ölembe felveszem,
Nagyon-nagyon szeretem.
Menni, menni, nem pihenni,
Csak a szépen gondolkodni.
Fáj a bánat? Majd elmúlik.
Jön a tavasz, kivirágzik.
Te jössz velem, segítsz nekem.
Megyünk, megyünk - ez kegyelem!
Erdő dombján nézelődünk,
Senki mással nem cserélünk.
Tizenkét év, sok-sok pillanat!
Emlékként vajon mi maradt?
Egy hang, egy illat, egy kép, egy hely,
Ennél több már nem is kell!
Társam voltál búban, bajban.
A legnagyobb fájdalomban.
Megtettem mindent éretted,
Remélem, hogy megértetted.
Rád bíztam a pillanatod,
Hiszen tudod, úgyis tudod,
Nagyon boldog voltam Veled,
Remélem, hogy Te is érezted.
Forrás: www.poet.hu magyar versek
Négylábú barátom holnap lesz három éve,hogy az örök vadászmezőkre és erdőkbe távozott.
Mivel holnap túrázni leszek,így ma emlékezem rá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése