A legjobb meccstúránk

 A buli harmadik évfordulóján ideje,hogy megemlékezzek erről.A meccstúráink mindig is jó bulik voltak,amelyek általában arról szóltak,hogy elkísértük csapatunkat egy-egy idegenbeli mérkőzésre ha egy olyan településen játszott amely tömegközlekedéssel viszonylag könnyen elérhető volt.A meccs szinte mindig a délutáni órákban volt és mi reggel vagy délelőtt érkeztünk,hiszen összekötöttük a kellemest a hasznossal.Így kirándultunk egyet az adott településen ahol éppen a csapatunk játszott.Kirándulás végén mentünk ki a helyi focipályára vagy stadionba megnézni a meccset és annak végeztével indultunk haza.Ezek mint mondtam mindig jó bulik voltak még akkor is amikor kikapott a csapatunk,hát még mikor győztünk!Akadt pár meccstúránk a múltban Gergővel,mégis kiemelkedik ezek közül a szinte napra pontosan három évvel ezelőtti dunaharaszti meccstúra.Amelyről három évet visszalapozva a blogban találunk részletes beszámolót.Most lássuk,hogyan emlékszem erre vissza három év távlatából.

Indulás a mérkőzésre!

Dunaharasztiban játszott bajnoki mérkőzést a csapatunk,na nem a helyi erőkkel hanem a Dunaharaszti szomszéd településének csapatával a Taksonnyal.Azért itt mert a taksonyiaknak nem volt megfelelő pályájuk,hogy megtudják rendezni a mérkőzést.Dunaharaszti elérhető távolságra van Dunaújvárostól és a közlekedés is jó oda,így nem kellett túl korán indulnunk.Természetesen vonattal vágtunk neki az útnak,már itt az állomáson bohóckodtunk Gergővel,a csapat sáljával pózoltunk.Gergő halála után sokan ezzel a képpel emlékeztek meg róla....A vonat jött amelyről aztán Kelenföldön szálltunk le.Átkellett menni a Közvágó hídi hév állomásra,ugyanis hévvel mentünk tovább.Ez nem volt közel,de mivel bőven volt még időnk,ráadásul Dunaharaszti olyan sok látnivalót nem ígért,úgy döntöttünk átsétálunk a hévhez.Ez Kelenföldtől egy jó 5km-es séta nagyjából.Viszont amiért kifejezetten a gyaloglás mellett döntöttünk az a Bikás parki Grosics szobor volt.Az Aranycsapat kapusának szobrát nem olyan rég állították és mindenképp megakartuk nézni és a tiszteletünket kifejezni a Fekete Párdúcnak!Erre ez a séta a hévig tökéletes alkalmat kínált.

Grosics Gyula akit tiszteletbeli dunaújvárosi drukkernek fogadtunk

Könnyen meg is találtuk a szobrot akiből aztán tiszteletbeli dunaújvárosi drukkert faragtunk.A sálat egy-két fotó erejéig ráraktuk.Örültünk,hogy sikerült ide is eljutnunk,de mennünk kellett tovább.Egy Aldinál útközben vettük némi kaját és italt,majd a Lágymányosi,ha így jobban tetszik a Rákóczi-hidon sétáltunk át Pestre a Közvágó-hídig.Kifejezetten kellemes séta volt egy kifejezetten kellemes időben.Ezért is jut eszembe Gergő mindig amikor a Rákóczi-hídon megyek át... A hídhoz már közel volt a Közvágó-hídi hév.Ez amúgy a ráckevei hévnek a pesti végállomása.Hévre ültünk és innen döcögtünk ki Dunaharasztiba ahol megállt ez a hév.Nem igazán volt szép vagy korszerű a hév vagonja,gyorsan sem ment,mégis élveztük az út minden centiméterét.

Gergő a sállal és a násznéppel

Dunaharasztiba érve még bőven volt időnk a meccsig,természetesen ahogy máshol is,itt is úgy döntöttünk,kicsit megismerjük a várost.Rögtön először a helyi templomnál egy ünneplő násznépbe botlottunk.Gergő rögtön elkezdett hülyéskedni.Tudni kell róla,hogy rendkívül szeretett hülyéskedni,viccelődni vagy éppen mulatságos dolgokat létrehozni.Így az ünneplő násznép szomszédságában elővette a csapat sálját és úgy pózolt háttérben a tömeggel.Természetesen senkit nem érdekelt a hülyéskedése a násznép mással volt elfoglalva,de ő élvezte az egészet,én meg élveztem,hogy élvezi...Ezután vetettük be magunkat a város rejtelmeibe.Csakugyan,sok látnivaló itt nem volt,ami volt az mondjuk klassz volt.Így vagy úgy,tökéletesen elvoltunk.

A Ráckevei Dunánál

Kimentünk a Ráckevei Dunához,ez a rész ligetes,parkos és szép volt.A Duna meg itt abszolúlt nem volt széles.Itt volt az a híd amelyen a hév megy át a Csepel-szigetre.Persze mint mindenhol itt is fotózkodtunk.Ma már tudom mekkora értéke van ezeknek a képeknek...milyen jól tettük,hogy készültek képek itt is.A ligetet járva egy focipályára leltünk amely úgy tűnt tökéletes alkalmas lehet a Taksony-Dunaújváros meccs megrendezésére.Ám a mérkőzésre nem itt került sor,hiszen van a városban egy lepusztult stadion,majd ott.Ez a pálya mellett volt Dunaharaszti legmagasabb pontja,egy domb amely nekem mesterségesnek tűnt.Egy lépcső vezetett fel,de odafenn kilátás nem volt.Csak az előbb említett focipályára láttunk le.Sebaj.Ez nem szegte kedvünket.Jól éreztük magunkat.Ezután letudva a ligetes dunamenti részt,sétáltunk be a belvárosba.

Útközben a belváros felé Dunaharsztiban

Nagyon sok minden érdekesség a városban nem volt.Egy parkra akadtunk itt is.Ez mondjuk úgy tetszett.Tele volt jobbnál jobb emlékművekkel,amelyeknél szintén készültek képek.Ezt letudván pedig a várost jártuk,de különösebb látnivaló már tényleg nem akadt.Lassan közeledett a meccs kezdése.Így elmentünk a stadionhoz ahová aztán besétáltunk,persze úgy,hogy jegyet azért vettük.Valóban ütött-kopott megviselt kis stadion volt.A hazai szurkolók közé álltunk,akikkel kellemesen elbeszélgettünk meccs közben.Semmi gyűlölködés vagy harag nem volt mert mi a vendégcsapatnak drukkoltunk.A meccset aztán megnyertük 1-0-ra így aztán végképp kellemes élményekkel indultunk haza.Vissza Pest felé a héven volt még egy kellemes szitu.Egy lánybanda alighanem leánybúcsút tartott és a menyasszony jelölt egyszer csak mellénk ült.Kérte,hogy írjunk a naplójába valamit,mert most lesz az esküvője és írjunk valami szépet...

A dunaharaszti stadion

Én persze írtam valami jókívánság félét,már nincs meg emlékeimben,hogy mit...az viszont nagyon is megvan amit Gergő írt bele.Ha már szépet kellett írni,ő bizony szépet írt....mert amit írt abban benne volt az egész személyessége amit őt jellemezte.Ezt írta a lány naplójába: "Hajrá Újváros!" Ezzel azt hiszem mindent elmondtam...Sosem felejtem el.Számomra rendkívül felemelő pillanat volt,azok után meg ami Gergővel történt különösen az!Persze ott aztán végigröhögtük ezt.Fantasztikus,csodálatos élmény ma is...

Visszaérve a Közvágó-hídhoz most a Népligeti busz pályaudvarra igyekeztünk.Ami nem volt olyan messze mint a Kelenföldi állomás,de ez sem volt közel.Végigtrappoltunk a Könyves Kálmán krt. mentén a hévtől a Fradi pályáig.Itt is az van,hogy ha valahányszor erre járok azóta,mindig Gergő jut eszembe,hogy itt trappoltunk a dunaharaszti meccstúra után...

Dunaújváros drukkerek mindörökké

Busszal jöttünk haza.Nagyon elégedettek voltunk a nap történéseivel.Remekül elvoltunk tényleg.Az évek távlatából is azt mondom,hogy ez volt a valaha volt legjobb meccstúránk.Rengeteg élmény ért útközben oda is,vissza is,a csapat is győzött,Gergővel meg végignevettük az egészet.Jó visszagondolni erre a szívemet melegíti az emlék,de a legjobb az lenne ha nem kéne erre így visszaemlékezni,hanem itt lenne velem Gergő és holnap egy új kalandra indulnánk...