Ennek a túrának a gondolata már 2017-ben felvetődött,Gergővel egyre jobban szemeztünk a Badacsonnyal.Hogy igen,egyszer legalább az életben ezt látni kell.Be is vettük a 2018-as bakancslistánkba,de ha jól emlékszem akkor anyagi okok miatt elmaradt a túra... Sebaj,nem csüggedtünk,bevettük a 2019-esbe is!Úgy voltunk vele ezt most nem fogjuk kihagyni.De 2019-ben is elmaradt a túra sajnos az anyagi okoknál is súlyosabb ok miatt... Gergő sajnos 2018 decemberében elhunyt.Így nem válhatott valóra a dolog,nekem pedig nélküle nem igazán volt kedvem ezt megcsinálni.2020-ban szóba sem került lényegébe,maximum amikor Fonyódról bámultunk át a túlpartra... Azután végül is 2021 már tálcán kínálta a régi tervet.Így hát az év augusztus húszadikáján eljöttünk ide.A Badacsony pedig szebb volt mindennél amit eddig túrázásaim történetében láttam!A túra pedig joggal pályázhat az év legjobb túrája címre!
Csajszi hív,kövessük!
Nem egyszerű ide eljutni tömegközlekedéssel.De nincs lehetetlen csak tehetetlen tartja a mondás.Mondjuk túra indításhoz meglehetősen későn csak délelőtt 10 órára értünk Badacsonytomajra a Badacsony lábánál található településre.Innen indult a túra.A település a mindössze 2150 fős lakosságától függetlenül bizony város!Meglehetősen nagy élet volt a központjában ami inkább a turistáknak volt köszönhető nem a helyi lakosoknak.Látványt itt egy jó nagy két tornyú templom jelentett.Ünnepségre készültek az új kenyér felszentelésére.Mi meg követtük a sárga jelzést ez vitt fel az erdőbe és a hegyre.A hegy ami lentről óriásinak tűnt.Hiába kissé elszoktunk tőle.Hiszen sokat járunk túrázni,de a magasabb hegyek mostanság elkerültek minket.Na nem volt ez olyan magas a maga 436 méterével,de nekünk annak tűnt.
Badacsonytomaj főtere
Zolika jött el velem erre a túrára.A településen nem voltak egyszerűek a jelzések felfestései.Némi időbe telt míg a helyes irányra ráakadtunk.Az erdőben és a hegyen haladva aztán úgy lettek egyre jobbak és jobbak a jelzések felfestései,gondunk egy idő után már nem volt velük.Az út beérve az erdőbe rögtön emelkedőbe kezdett.Na nem volt különösebben durva ez az emelkedő,gondot az idő jelentette.Bár nem volt olyan meleg mint a múlthéten a tihanyi túrán,de fülledtség volt.Szerencsére ahogy haladtunk egyre feljebb a hegyen úgy lett egyre frissebb a levegő és a fülledtség is elmúlt a magas részeken.Háromszor kereszteztünk aszfaltozott utakat míg köves erdei lépcsőn vezetett felfelé az út.Szép rész volt az erdő pedig itt már hűs.Egy rétre értünk ahol már egy rég nem látott dologgal találkoztunk.
Erdei lépcsőkőn
Mégpedig egy forrással!Igen egy forrással ami még münködött is.Hiába túrázunk annyit mostanában bizony a források valahogy nem estek útba a közelmúlt túráin.Így némileg furcsának is hatott,de azért örültünk neki.A rét a Klastrom-rét volt ahogy a forrás neve is Klastrom volt,de nem ez volt itt a legjelentősebb látnivaló!Ugyanis egy lépcsősor egy emlékhelyhez vitt fel.Ez volt a II.János Pál pápa emlékhely,ahol egy vitrin szerű valamiben magának a pápának életnagyságú festménye volt látható.Előtte egy mécses égett.Az emlékhelyet pedig 2008-ban hozták létre.Ezt megcsodáltuk,majd friss vízet vettünk a forrásból és indultunk tovább fel a hegyre,amely egyre több és több csodát rejtegetett...
A II.János Pál pápa emlékhely
Szépen haladt az út felfelé,köves erdőben!A hegyről lezúduló kőzuzalék uralta a talajt itt feljebb az erdőben.Majd nem sokára elértük a kőkaput ahol már valóságos kőtengerbe botlottunk,amely kísértetiesen hasonlított a somoskői kőtengerhez.Ezen kívül voltak még itt az égbe szökő bazaltoszlopok is,a turistaút meg a kőtenger mellett haladt felfelé.Elképesztő szépségű hely volt...közben már a forrásnál is,de itt is egyre több és több túrázó akadt erre.Kezdett zavaró lenni.Nem igazán volt nyugis a környék.Közben én felkapaszkodtam a kőtengerre ahonnan aztán fenetikus kilátás nyílt a szomszédos Gulács hegyre.Visszaereszkedvén az útra az a sok kő miatt nehezen volt járható.Az út mellett köből egy peremfal volt emelve gondolom a kőomlást megakadályozván.Jó 200 méteres szakasz volt ez.
A Kőkapunál
A kőtenger egy része és a kilátás a Gulácsra
Letudva a kőkaput már az OKT-n azaz az országos kéken mentünk tovább.Tábla jelezte nekünk az irányt.Végre jól és kifogástalanul.Az volt rajta,hogy túránk következő állomása a Kisfaludy-kilátó 350 méterre azaz 10 percnyi járásra van.Igen ám,de addig az út sunyin emelkedett.Ami alig-alig látszodott emelkedésnek,viszont a tüdömet majd kiköptem.Végül is odaértünk a kilátóhoz.Nem várt kellemetlen dolog fogadott: hatalmas embertömeg!És csak jöttek és jöttek és jöttek...földbegyökerezett lábbal néztem.Ilyent még sehol nem tapasztaltam.Emberáradat volt a hegyen.A kilátóra gyakorlatilag nem lehetett felmenni,már-már azt gondoltam sorszámot kell majd húzni...Nem gondoltam,hogy ez a hely ennyire népszerű.Egy valamiben viszont megkell,hogy dicsérjem a zavaró embertömeget.Mégpedig abban,hogy ide mindenki gyalogosan jött fel (máshogy nem is lehet mondjuk).Sehol semmi autó,mindenki vette magának a fáradtságot és feltúrázott ide.Ez nagy piros pont mindenkinek!Na de hiába az embertömeg a kilátót eszem ágában sem volt kihagyni.
A Kisfaludy-kilátó a Badacsony legmagasabb pontján
Nem ez volt a legjobb balatoni kilátó amelyhez idén nyáron szerencsém volt,pedig ez már a nyolcadik volt!Egy fémből készült szűk csigalépcső vezetett fel.Körülötte pedig egy faszerkezet ölelte körül a fémszerkezetet.A kilátószint 18 méter magasan volt.a hely fenn szűk volt a kilátást meg akadályozták a faszerkezet fái és a fenn tartozkodó embertömeg... Már felfelé menni sem volt könnyű,sok helyen elkellett engedni a lefelé jövőket mert másképp nem fértünk el.Odafenn meg nehéz volt odaférkőzni a jó kilátást biztosító helyekhez.Végül is odafértem,ha teljes nem is,de olyan 85%-os körpanorámánk volt.A maradék részeken a magasra nőtt fák akadályozták meg a kilátást.Még soha ennyire szépnek nem láttam sehonnan sem a Balaton-felvidéket mint innen.Gyönyörű volt a kilátás a felvidék és a Bakony vonulatára,másik irányban pedig a Balatonra.Ha nincs a tömeg biztos élveztem is volna,így azonban nehezen volt emészthető.Viszont így is megérte.Persze így nem tartózkodtunk annyit fent mint szerettünk volna,másokat is felengedtünk.
A kilátás egy szelete
Egy nap majd a kedvenc kilátós sorozatomba jobban kitárgyaljuk a kilátót,most legyen elég ennyi belőle.Lejövet persze láttam,hogy formája némileg hasonlít a veszprémi Gizella-kilátóra.Még ha a szerkezete nem is.Na,de mentünk tovább immár lefelé.Tökéletesen járható turistautak vezettek le,a jelzések is teljesen rendben voltak.Az utakon nagyobb volt viszont a forgalom mint az M7-es sztrádán.Soha egyetlen túrámon sem találkoztam ennyi emberrel mint ezen.Egy kereszteződéshez érve egy házikó állt az út mellett.Azt hiszem valami menedékház volt hajdanán,most csak ott volt üresen,de ablaka sem ajtaja nem volt már.Pontosabban azok nyílásai azért megvoltak.De itt is embertömeg volt,a küszöbön és a ház melletti padokon is ültek.Mi mentünk tovább az OKT-n.
A kis menedékház
Szépen fokozatosan ereszkedett az út,de még így is 400 méternyi magasságokban járhattunk.Lassan értük el a Hertelendy emlékkövet.Ez egy a Balaton-felvidék turizmusáért sokat tett embernek állított emléket és már 1927 óta itt állt.Ide is kis lépcső vezetett le,de itt is volt vagy tucatnyi ember.Elképesztő volt ez számomra,ilyen fokú embertömeg mondom soha egyetlen egy túrámon sem volt még.Az emlékkő lényegében jelentéktelennek tűnő volt,Zoli alig vette észre is.Egy kis ösvény vezetett innen a pár méterre lévő hegyszélig.Onnan is remek kilátás volt a Balatonra,de a változatosság kedvéért itt is voltak.Végül is azért odafértünk a kilátást megcsodálni.Megérte ez is.
Kilátás a Hertelendy emlékkőtől
Folytatva az utat,az újra emelkedni kezdett!Na ez már nem volt benne a pakliban,nem volt róla szó,hogy újra felfelé kell menni.Nem is esett túl jól.Persze nem volt ez olyan mértékű emelkedő amitől bekellett,hogy szarjunk..szép kövek és bazalt oszlopok voltak az út mellett és ezeknél lépcső vezetett fel.Újra egy emléktáblára lettünk figyelmesek.Valamilyen Jakovszki Béla vagy ilyesmi volt rajta,nem tudtuk igazán kibetűzni mert erősen le volt kopva a tábla és némileg magasan is volt.Szembejövő túrázók látták,hogy nagyon kémleljük a táblát.Így segítettek és elmesélték ki is volt ez az ember.Állítólag ő mentette meg a Badacsonyt,mert,hogy a hegyet az 1800-as évek közepén bizony leakartál rombolni (...) Kissé hihetetlennek tűnik a sztori,de esküszöm majd utána nézek és szentelek neki egy bejegyzést.
Zolika a fent említett helyen
Ezután erdei szinten menő szakasz következett.Nagyon különleges volt,mert,hogy erre nem járt éppen senki és csönd volt!Ritka pillanata volt ez ennek a túrának és nem is tartott sokáig.Mert aztán újra jöttek és jöttek...miközben mi meg elértük a Ranolder-keresztet.Egy veszprémi püspök Ranolder Ferenc járt erre hajdanán ls megállapította,hogy ez itt a világ egyik leggyönyörűbb helye.Ebben sokat nem tévedett,ezt aláírom.Ennek állított emléket ez a 12 méter magas kereszt!Amelyet ha jól tudom 1857-ben állítottak!A kereszt alatt újabb kilátópontunk volt ahová lépcső vezetett le és erről jut eszembe,hogy a Hertelendy emlékkő és a kereszt között is volt egy kilátóhely,az Egry József kilátóhely.Hasonló élményt adott mint itt a kereszt alatti kilátóhely.Persze naná,hogy itt is voltak rajtunk kivül.
A Ranolder-kereszt
A Balaton felett a Badacsony oldalában
Alattunk a szőlőskertekre a Badacsonyra és a Balatonra valamint a szemközti Fonyódra volt innen remek kilátásunk.Volt ugyan itt egy kilátóterasz,de kijebb kitüremkedtek jó nagy kövek,sziklák,arra mentünk rá és arról néztünk ki (az is egy ilyen amelyen állok a fenti képen).Ezúttal Zolika is minden gond nélkül kijött.Ő fél az ilyen helyeken,de alighanem az történhetett,hogy annyira élvezte a túrát,hogy elfelejtkezett a félelmeiről...Ilyen is van.Itt is elidőztünk kicsit,majd mentünk tovább.Elvoltunk ájulva a Badacsony szépségétől és a rengeteg látnivalótól.Jó ötlet volt ez a túra és ismét csak azt sajnáltam,hogy Gergő nem lehet itt velünk...Nagyjából szinten ment az út a következő látványosságig ami már nem volt más mint maga a Bujdosók lépcsője!
A Czinka Panna pihenő
Ám mielőtt belevetettük volna magunkat a lépcső rengetegbe,akadt még itt is látnivaló.A lépcső tetejénél egy pihenő volt.Egy esőház volt itt és padok és egy emlékkő amely arról adott tájékoztatást,hogy ez itt a Czinka Panna pihenőhely.A hölgy pedig az első cigányprímás volt és a legenda szerint ő szerezte a Rákóczi induló zenéjét!Na ezt sem tudtam idáig.A pihenő mellett meg jó 50 méterre ott volt a tördemici kilátóhely.Ezt is megnéztük még a lépcső előtt.Szép kilátás volt innen is,elsősorban délre,dél-nyugatra és egy kicsit nyugatra.Látni véltük innen a szemközti szigligeti várat ami szintén egy célpontunk a jövőben és soha ilyen közel még nem jártunk hozzá.Megmutatta magát a szomszédos hasonló kaliberű Szent György hegy és a környék települései is.Valamint a Keszthelyi-hegység tömbje is itt volt már közel.A Szent György hegyről nyugatra meg észrevettem egy várost.Elővettem a távcsővet és megállapítottam,hogy az ott Tapolca!
A tördemici kilátóhely
Visszamentünk a Bujdosók lépcsőjéhez és megindultunk lefelé a 464 lépcsőfokból álló lépcsőn!Hatalmas élmény volt!A majd 200 éves lépcsőn lefelé menet nem volt egyszerű.A lépcsőfokok nem egyformák voltak.Jöttek itt is szembe,egy gyenge fakorlát volt a kapaszkodó.Na és igen meredek volt.Helyenként azonban felsejlett a kilátás a szomszédos Szigligetre.A lépcső a 387 méter magasságon haladó kék jelzést kötötte össze a lenti piros jelzéssel.Útközben voltak azonban pihenők.A pihenőknél pedig leágazások egy-egy kilátópontra vagy egyéb szép részekre.Az első a Mikes Kelemen pihenő volt és innen kimentünk a leágazáson a Mikes kilátópontra.
Mindenki nyugodjon le a picsába!Lefelé megyünk,nem felfelé!
Bujdosók lépcsője
A Mikes kilátóhely köves,sziklás volt ám csodaszép.Figyelni kellett hova lép az ember.Innen elsősorban a Balaton déli részére nyílt kilátásunk.Fenomenális volt ez is.Visszamenve a lépcsőre mentünk tovább lefelé.Újabb pihenő jött,újabb letéréssel.Itt kőtenger volt és bazaltoszlopok.Arra pedig nincs szó,hogy mennyire szép hely volt... a kőtenger erre már meglehetősen nagy területen húzodott a hegy oldalában.de dőlésszöge igen meredek volt...ezt azért írom mert eszembe villant,hogy visszajövünk majd bejárni ezt a részt.Kérdés,hogy Zolika ezt mennyire meri bevállalni.Gergő bevállalná azt tudom...de ő sajna már nem lehet velem.Na majd egyszer előjövök ezzel az ötlettel is.
Kőtenger a Badacsony oldalában
Leérvén egy újabb pihenő fogadott.Ennek nem volt neve,elneveztük Zolikával az egyik jóbarátunk után Szösszenet-pihenőnek.Itt tartottunk egy ívószünetet.Innen aztán már a piros jelzésen folytattuk tovább.Az út visszament abba az irányba amelyről odafenn a kék jött.Annyi volt a különbség,hogy jó 150 méterrel alább voltunk már.Szép erdőben ment a piros majd kiért a szőlőskertek fölé,ahonnan még helyenként mindig volt kilátásunk a Balatonra.Jó két kilométer múlva értük el a Rózsakőt.Ahol szintén óriási volt a tömeg.A Rózsakő egy lapos emlékkő volt,amely egy réten állt.Még innen is jó volt a kilátás.
Szőlőskertek felett
Rózsakő
A legenda szerint ide járt ki a badacsonytomaji Kisfaludy Sándor a feleségével Szögedi Rózával és itt üldögéltek a kövön a Balatont bámulva.Innen ered a kő neve akit a feleségről Rózáról neveztek el.Aztán van itt egy szőlőfajta a Rózsakő,ami meg a kőről kapta a nevét.Itt is megpihentünk kicsit és indultunk tovább lefelé.Hasonló útszakasz következett mint a kőkapunál.Itt magán a falon mentünk le,mert az út nehézkes volt.Nem volt hosszú szakasz talán 100 méter.Már Badacsony település területén voltunk jöttek sorra a vendéglátóhelyek és az elképesztően nagy tömeg.Minden vendéglátóhely fullon volt...szegény három műszakban dolgozó magyarok ittak és ettek jókedvűen...na és persze sok külföldi is.Mentünk lejjebb a településre.
Lefelé Badacsony településre
Óriási volt a tömeg Badacsony utcáin is.Végül is ha már itt voltunk a bort illett megkóstolni.Egy helyre betértünk mi is inni egy pohárral.De ez a hely is fullon volt.Lentebb mentünk egészen a Balaton partjára.Itt már voltak az egyszerűbb embereknek való vendéglátóhelyek is.Az egyikbe beültünk egy jó babgulyásra és egy sörre.Jól is esett.Ráadásul a pultos lány olyan szép volt,hogy rögtön belé is szerettem.Közben eldöntöttük,hogy innen nem vonattal megyünk haza,hanem hajóval átmegyünk Fonyódra.Ránk fért már egy balatoni hajózás,még úgy is,hogy hat nappal ezelőtt hajókáztunk át Tihanyba.Igaz előtte meg évtizedekkel ezelőtt.
Badacsonyi sokaság
Kaja után tehát kimentünk a közeli kikötőbe ahol megvettük a jegyeket és megvártuk a hajót.Ami nem volt kicsi.Sikerült kifogni szerintem a legjobb helyet a hajón.Az utazás pedig felülmúlhatatlan élmény volt!A félórás út minden centimétere élvezetes volt a gyönyörű Balatonon.A legszebb és legfelemelőbb pillanat pedig az volt amikor a kapitány a hajóval egy 360 fokos fordulatot csinált.Mivel előre mentünk Fonyód felé és a hajóhíd miatt visszanézni már nem lehetett,még egyszer megmutatta nekünk a Badacsonyt.Óriási felülmúlhatatlan pillanat volt a emberiesség felemelő érzésével.Mindenki búcsút vehetett a Badacsonytól ahogy szépen körbe fordult a hatalmas hajóval.Minden kétséget kizáróan ez volt az év pillanata.A tömeg a hajón örjöngött is.Ismét Gergő jutott az eszembe,fájt az,hogy nem élhettük át ezt a csodát közösen.De alighanem ő hozott ide most engem...
A kikötő már a hajóról
Zolikával a hajón
Úton Fonyódra
Végül minden különösebb gond nélkül behajókáztunk a fonyódi kikötőbe.Az év utazását letudva szálltunk le a hajóról.Ez annyira szuper volt,hogy ismétlésre vár!Elsétáltunk aztán a móló végéig ahol egy utolsó pillantást vettünk a szemközti Badacsonyra.Immár valóban elbúcsúztunk a nagyszerű hegytől.Visszamentünk a központba a tavalyi kedvenc helyünkre a Kapitány bisztróba.Egy óránk volt a vonatig.Úgy döntöttünk még egy babgulyás lemegy.Emlékeztünk rá,hogy itt finom.Hozták is,de kicsit várni kellett rá.Így az lett a dolog vége,hogy a vonatra sietni kellett.Végül is elértük.Kényelmes utunk volt hazáig ahova fél 11 után érkeztünk meg.
Búcsú a Badacsonytól
Az év eddigi legjobb túráját hozta a Badacsony,amely sokkal szebb és izgalmasabb volt mint azt legszebb álmaimban reméltem.A nyár elején öt Balaton-felvidéki túrát terveztünk be.Csak titkon reméltem,hogy ez mind összejön.Összejött és ez a badacsonyi túra méltó zárása volt ennek a sorozatnak.Ezt az országrészt meg annyira megkedveltük,hogy folytatjuk Balaton-felvidéki túráinkat a jővőben is.Persze ősszel és télen nehezebb ide eljönni és még egy túrát is csinálni,de ez sem lesz kizárva ezentúl.Rengeteg felfedezni való van még erre és rengeteg csoda.Szóval jövünk még.A badacsonyi túrát meg nehéz lesz idén überelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése