Top10 legforróbb túra

Beköszöntött az augusztus és csak nem sikerült megúszni a nyarat komolyabb kánikula nélkül.Bár messze nincs (még?) az a nyári hőhullám ami a tavalyi nyarat jellemezte.Ha már kánikula eszembe jutott,hogy összegyüjtöm a legforróbb túráinkat.Azokat amelyeken nem elsősorban a távtól,vagy a terepviszonyoktól,hanem a hőségtől leheltük ki a lelkünket.Ugye aki túrázik,az tudja,hogy nem éppen a nyár a legideálisabb évszak a túrázásokhoz,sőt egy igazi túrázó ilyenkor már alig várja az őszt.A listában most nem csak a Gergővel megélt élményeim szerepelnek,hanem az összes forró túra az elmúlt negyven évből,ami eszembe jutott.Lehet van még ezeken kivül is,de most ezek jutottak eszembe.Szokás szerint visszafelé haladok a listában aszerint,hogy melyik túrán szenvedtünk a hőségtől leginkább

Természetesen mindegyikről van részletes beszámoló is a blogban..

10.Túra a Szent Orbán kápolnához

Elöször 2016 júniusának végén jutottunk el az Adonyi-szőlőhegyre.Gergővel jöttünk és már egy ideje szemeztünk a szőlőheggyel és az ott található Orbán-kápolnával.Kiváncsiak voltunk rá,így június utolsó szombatján nekivágtunk.Jó időnek tűnt,de semmi sem jelezte,hogy hőség lesz.Persze azzal számoltunk,hogy meleg azért biztosan lesz.Kulcsról tartottunk az adonyi vasútállomásig és a túra nagy részében nem is volt különösebb gondunk.Onnantól kezdett forrósodni a dolog amikor már magunk mögött hagytuk a kápolnát és a szőlőhegy alján lévő uton haladtunk.Onnan lett egyre melegebb és melegebb.Nagy nehezen értük el a Lívia-tavakat,majd az állomásig vezető utat.Ez utóbbin lett elviselhetetlen a dolog.Szarvasmarhák legelésztek a mezőn,de nekik is volt annyi eszük,hogy behuzódjanak az árnyékba.Mi meg aztán az M6-os sztráda alatti alagútban tudtunk hűsölni végre egyet,ahol kellemesen járt a levegő.Az út vége volt egyre elviselhetetlenebb.Persze ettől függetlenül jó buli volt ez is.Hazaérve pedig jól esett a hideg sör.

Akinek van esze az árnyékba húzodik...

9.A nagy Zengő túra

Amelyre ha emlékezetem nem csal 1997 augusztusának elején került sor.A Nyárádi kunyhóban nyaraltunk a haverokkal és ekkor ott volt velem Móni is,ugye ő hozta aztán a világra két évvel később Gergőt.Tudtuk,hogy kemény túra lesz,hisz meleg volt.Na és tudtuk,hogy majd Sándor vezeti a túrát aki nem fog sokat lacafacázni.Előtte este mégis kibuliztuk magunkat olyannyira,hogy két órát sikerült mindössze aludni.Reggel megjött a közeli faluból Sándor a megbeszéltek szerint és hiába volt nyúzott mindenki indulni kellett.Aztán a kóma mellé párosult a fokozodó hőség is,ami a Miske-tetőn érte el csúcspontját ahol szinte semmi árnyék nem volt.A megpróbáltatások és a nagy táv ellenére a túrát sikeresen megcsináltuk,sőt pl.Móni ekkor nyújtotta élete legjobb teljesitményét a túrákon,hiszen könnyű szerrel megmászta a Zengőt a legmeredekebb hegyoldalon,amelyen mi csak szenvedtünk.Évek múlva is dicsérték érte a haverok.

A nagy Zengő túrán.Eredeti kép egy olyan korszakból amikor még nem voltak digitális fényképezők és okostelefonok...

8.Túra a Kovácspataki-sziklákhoz

Elöző év őszén kapott el a nagy vihar a szlovákiai Burda-hegységben minket Gergővel és akkor az eső utáni párának hála nem láttuk azt amiért jöttünk.A kilátást a Kovácspataki-sziklákról.Akkor elhatároztunk,hogy követező évben újra visszajövünk a túrát megcsinálni.Így is lett 2017 júliusában az év legforróbb szakaszában vissza is tértünk.Várható volt,hogy meleg lesz,de legalább vihar nem fenyegetett... Már a határon átkelve kezdett melegedni az idő,Helembán már igen meleg volt.Kiérve a hegység erdeibe ez csak fokozódott,de az erdő fái amennyire tudtak azért megvédtek az égető napsugaraktól.Akkor vált már kellemetlenné a dolog amikor a hegység túloldalán elhagyva Garamkövesdet a Duna melletti töltésen mentünk.Itt már keményen égetett a nap.Ráadásul én újjatlan polóban is voltam,így bőven le is égtem túra végére.Ettől az apró kellemetlenségtől eltekintve szuper túra volt ez is és ami tavaly nem sikerült,az most igen.Megcsodálhattuk a kilátást...

Átérve az országhatáron,haladva a forróságban Helembára és a Burda felé...sehol egy fa...

7.Elöször a Zselicben

Én már évtizedek óta szemeztem a Zseliccel és Szennával,de sosem sikerült még eljutnom ide.2018 júniusában aztán belevágtunk Gergővel.Egy Kaposvárról induló körtúrára mentünk amely érintette Szennát is.Itt is az volt,hogy ahogy haladt előre a nap,úgy lett egyre melegebb és melegebb.Sokáig nem is volt ezzel gondunk,hisz sok helyen védett az erdő...aztán Szenna előtt egy hosszú enyhén emelkedős szakasz jött,fák nélkül...Hiába volt a terep elviselhető a ránk tűző forró nap egyre inkább kimerítette erőnket,főleg az enyém.Azthittem már sose érjük el Szennát.Nagy nehezen értünk csak be a településre aholt aztán kocsmát nem találtunk,a skanzen büféjében sikerült oltani szomjúságunkat,majd mielött bejártuk volna azt,egy hűs fa alatt félórát pihentünk várva,hogy teljesen lemenjen róluk az izzadtság.

Út Szennára

6.Ahonnan a vonat is lezúgott

A Biatorbágyi híres viaduktot jöttünk megnézni Zoli barátommal 2019 júniusában.Tudtam ez önmagában kevés program lesz,így szerveztem egy könnyebb túrát a környékre,egy körtúrát.Amely aztán annyira könnyű nem volt.A Kőhegyre egy rendkivül meredek kaptatón kellett felmásznunk a legeslegnagyobb forróság közepette...A nehéz terep és a forróság ki is merített,de felértünk.Odafenn a szirtekre kimenve is tűzött a nap és ömlött rólunk az izzadtság,két jó csaj jött szemből a hűs erdőből,ha nem izzadtunk volna annyira talán szóba elegyedtünk volna velük,de így ciki lett volna.Aztán beérve az erdős részre már kellemesebb volt és az egyik ott lévő szirtre kimenve már kellemes szél és jó levegő köszönt szembe.Itt ültünk egy órát,míg végleg lepergett rólunk az izzadtság.Ám Zolikát megviselhette a dolog,mert a hegyről lefelé jövet hatalmasat esett.Visszaérve Biatorbágyra aztán kocsmát nem találtunk,így a sörözés elvonult az álmok kategóriájába.

Az egyik szirten,odalenn Biatorbágy,mögöttünk a jó nők,rajtunk az izazdtság...

5.Tatai mesevilág

Ez nem is annyira túra volt,inkább séta,vagy ahogy ma nevezném már várostúra.Körülnézni jöttünk kicsit a festői Tatára Zolival és Mónival szintén 2019 júniusában.Nem is volt különösebb baj úgy délig.Elvoltunk a várban meg az ottani rendezvényen.Azt kimenve a várból és sétálva a város többi részén lett egyre forróbb az idő.Felmászva a Kálvária dombra majd lejövet egy botanikus kertbe lett már elviselhetetlenül meleg.De persze mindent megnéztünk amit lehetett.Ám az állomás igen-igen messze volt,odáig a forróságban nem volt egyszerű eljutni.Szerencsére itt azért sikerült találni egy vályút ahol egy jót fröccsöztünk,jó hideg italokat ittunk.Olyannyira,hogy ezután a buli után lett egy kis tüdőgyulladás félém,ami három hétre kidöleztett kicisit.Abban a három hétben hunyt el a bátyám és a kutyám is...

Zolikával a tatai várban,ekkor még elviselhető volt az idő...

4.Túra a Pentele.hídhoz

Kismillió túrát tettünk ide,ám ez éppen a forróság miatt maradt emlékeztes,na meg mert 2016 szeptember 11-én csináltuk meg Gergővel.Nagyon mehetnékünk volt már valahova és Gergőnek szombaton bekellett mennie gyakorlatra így az az arra a napra tervezett Burdai túrát elhalasztottuk egy héttel (aminek következménye lett az a bizonyos víhar).Vasárnap így egy közeli túrára indultunk,nem akartunk messze menni,hisz hétfőn újra munka várt ránk.Nagyon nagy meleg volt végig a túrán,hiába mentünk sok részen erdőben,az ártéri erdő itt ekkor nem tudta megadni azt a hűvösebb klimát amit a hegyvidéki erdők megadtak.Ráadásul szúnyogok is keseritették életünket,de végül nagy nehezen odaértünk a hídhoz (és onnan még Dunavecsére).A híd alatt az árnyékban a Duna vízében megmosakodtunk és pihentünk egy jót.

A Pentele-híd pillérei

3.Monostori erőd & Komárno

Erre a bulira 2019 augusztusába mentünk Zolival és Mónival A hőség ellenére is rendkivül kellemes klimájú Monostori erődben remekül elvoltunk.Akkor lett gond,mikor kiértünk az erődből és mentünk át Komárnóba.Már a hídon is meleg volt,odaát pedig elviselhetetlen forróság fogadott minket.Bejártunk ugyan a szép városka utcáit és beültünk két helyre is enni és inni,de ha sétáltunk akkor nagyon lehetett érezni a forróságot.Visszafelé a hídon combosodott ki leginkább a dolog és hiába volt még időnk,bementünk már Komáromba a Tescoba hideg italokat venni,aztán elindultunk az állomásra és haza.A meleg mindhármunkat kitikkasztott,annak ellenére,hogy a séta különösebb erőkifejtést nem igényelt.

Hideg sör csillapítja a hőséget Komárnoban

2.Forró túra az Öreghez

Ami nem volt más mint a nagyvenyimi Öreg-tó.Gergővel egy héttel a forró Pentelei-hída túra előtt jöttünk erre a túrára,2016 augusztusának végén.Itt is viszkedthetett a valagunk,hogy nem tudtunk otthon maradni a hőségben.A tó nem volt messze,de odáig az út javarésze a forró mezőkön át vezetett ahol csak itt-ott volt árnyék.A tavat nehezen találtuk meg,eléréshez aztán szintén a forró szántóföldön kellett átvágni amelyen még út sem volt.Aztán a tó körül sem sok fa volt.De persze ezt is megcsináltuk,úgy,hogy semmi bajunk nem esett.

Az Öreg-tó

1.Az utolsó völgy avagy újra a Mecsekben

2018 augusztusára már az összes híresebb Kelet-Mecseki völgyet bejártuk Gergővel.Már csak egy maradt: a Sín-gödör.
A szabadságainkat augusztus elejére időzitettük,persze azzal nem számoltunk,hogy ezek lesznek az év legmelegebb napai.Persze ez nem tartott vissza,hiszen már hónapokkal előtte elvolt tervezve a buli.A Mecsekben is rendkivül meleg volt.A Sín-gödörben nem volt olyan rossz a klima.Valószinű ezt tudhatták a környék rovarjai is,hiszen szúnyogok de főleg legyek egy perc nyugtot sem hagytak nekünk a völgyben...így azt nem igazán tudtuk élvezni.Azonban az igazi erőpróba a Sín-gödörből kiérve ért.A 40 fokban kellett megmászni a meredek Szöge-hegyet,ráadásul egy olyan út vezetett fel amin nem volt árnyék sem...Köptető volt nem mondom.Odafenn egy hűs helyen pihentük ki a fáradalmakat,majd ekkora már az erdő is forró lett,de azon keresztül jutottunk le a szintén forró Komlóra.Ahol szerencsére azért volt hideg sör.

Gergő a Sín-gödörben

Hát ezek a forró élményeim.Ahogy öregszem,úgy egyre nehezebben veszem rá magam,hogy ilyenkor túrázzak.Ettől függetlenül még a holnapi napban is benne van egy túra lehetősége.Meglátjuk.Mindenesetre ilyenkor már én is nagyon várom az őszt...gyerekkoromban a nyár volt a kedvencem,most ez az egyetlen évszak amit utálok.

Változnak az idők...