Túra a Bottyán sánchoz

Már régóta tervben volt véve a Dunaföldvár közelében található Bottyán sánc.Aztán valahogy nem akart összejönni,aztán kicsit le is mondtam róla.Ám a sors mégis úgy akarta,hogy eljöjjek ide.Tegnap este haveri összeröffenés volt és ott beszéltük meg,hogy ma mégis elindulunk erre a túrára.Így hát ezúttal is Zoli barátommal vágtam neki az útnak.Mivel a hely nincs messze Dunaújvárostól,így csupán a 10.20-kor induló busszal indultunk el a közeli már Dunaföldvárhoz tartozó Vilmosusztára,ahová 10.45-re meg is érkeztünk.Indulhatott a túra,amely nem tűnt hosszúnak,hisz a Bottyán sánc után úgy terveztük a Baracsi halászcsárdánál fejezzük majd be a túrát.Ott pedig lenyomunk majd egy babgulyást.Vilmospusztán leszállva a buszról és átmenve a 6-os úton már ott is voltunk a piros sáv és a mária zarándokút jelzésen,annál a kapunál amiről a közelmúltban írtam.Mégpedig azon okokból mert lemagánterületezték a jelzett turistaútat,lezárták és egy tábla szerint ki is tiltották onnan az arra tévedő vándort.Most azonban a kapu nyitva volt!

Nyitva van az aranykapu...

Nyitva volt,a magánterületet jelző táblának a fele pedig levolt törve.Talán olvasta valaki a múltkori bejegyzésem erről?Így aztán könnyen neki is indultunk az útnak.Amelynek első szakasza igen kellemes volt,hisz az út két oldalán sorakozó fák pompás árnyékot és klimát adtak.Könnyedén haladtunk.Egy ponton aztán az út északi irányt vett,de volt egy leágazás kele-dél felé.Erre mentünk,mert tudtam,hogy erre van a Bottyán sánc.Kissé lefelé vezetett az út,egy lovarda szerűség mellett haladtunk el,egy árva állat sem volt odabenn.Aztán egy szép zöld területre értünk le.Egy zöld rét pompázott észak és dél felé.Szemben egy ártéri erdő mosolygott.Dél felé,kicsit nyugatra nézve pedig hatalmas lösz falak emelkedtek.Annak valahol az oldalában volt a Bottyán sánc.Szép hely volt!

Szép hely volt!

Több felé is ment innen az út,végül is délnek mentünk a Bottyán sánc írányába.Joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés,mi is az a Bottyán sánc?Nos akkor mielőtt továbbmennénk egy kis történelem óra:

Dunaföldvártól északra kb. 1,5 kilométerre, a Duna jobb partja feletti magas parton található a fákkal, bokrokkal benőtt földerőd.

A Rákóczi szabadságharc idején Dunaföldvár-Dunakömlőd térségében a Duna mentén sok harc volt a dunaföldvári átkelőhely birtoklásáért, amely hol kuruc, hol labanc uralom alatt állt. II. Rákóczi Ferenc Bottyán János tábornokot bízta meg a dunai átkelők védelmével, hogy a Duna két partján harcoló seregei egymással folyton érintkezhessenek. 1704-1705-ben öt új erődítményt építettek a kurucok, ezek egyike a Dunaföldvártól északra található Bottyánsánc. A keleti oldala a függőleges löszfalra épült, a többi oldalt két szögletes, kiugró bástya védte. Délről és nyugatról természetes eredetű vízmosás, az északról pedig egy mesterséges 8-10 méter mély árok vette körül. Elhelyezkedése alapján a földvári átkelőt uralta. Földvár 1705. évi ostromára 1704 végén emeltethette Bottyán János. Tervezője nem ismert, de a fejlett védelmi rendszere alapján valamelyik francia hadmérnök építhette. Mivel a támadás meghiúsult és hidat is Dunakömlődnél építettek a sánc feleslegessé vált.

Bottyán János (~1640-1709) 1683-tól az esztergomi várlovasságának főhadnagya volt, 1685-ben pedig vitézül megvédte a várat Ibrahim budai basa ellen. Részt vett Lotaringiai Károly, Badeni Lajos és Savoyai Jenő oldalán a délvidéki várak visszavételében. Hősiességéért Lipót császár ezredessé és egy huszárezred tulajdonosává nevezte ki. 1696-tól 1698-ig Kecskemét, Cegléd, Kőrös és vidékének hadi kormányzója volt. Bottyán János a csatározásokban elvesztette egyik szemét, ezért katonái Vak Bottyánnak nevezték el. 1698-ban I. Lipót császár a házát nemesi kúriává avatta, mindennemű adó alól felmentette. Ez az adománylevél az első olyan irat ahol Vak Bottyánnak nevezték. 1703. december 8-án átadta Zólyom várát Rákóczinak, aki még decemberben kinevezte Bottyán Jánost a dunántúli hadak generálisának, majd 1704. január 2-án új hadsereg szervezési megbízást adott neki. Ezután Vak Bottyán lett a kuruc háborúk leghősiesebb, legendaszerű alakja. Egymásután aratta diadalait, mindenütt ott volt a végveszély pillanatában, a legválságosabb helyzetekben az ő vakmerő hősiessége döntötte el a csatát. Katonái lelkesedéssel csüngtek rajta és elszántan követték a csatákba.

Kopár dombtető

Alatta erdőség

Az út a Duna völgyében haladt a domb alatt.A domboldal végig erdős volt,de a tetején kopár.Tudtam valahol az erdőben van a sánc.Ám nem volt sehol sem bejáró.Úgy döntöttem haladunk míg nem találunk valamit ahol belehet hatolni a domboldali erdőségbe.A 100-110 méter magas domboldal sok helyen megkapóan szép volt.A hely is kellemes volt.Egy apró bibi volt csak.Kezdett egyre több és több szúnyog lenni.Nem véletlen,hiszen a másik oldalon egy ártéri erdő és a Duna vigyorgott egyre jobban.Mentünk tovább,de az út nem be a domboldali erdőségbe fordult hanem be az ártéri erdőbe!Hűha gondoltam,hogy lesz ebből Bottyán sánc?Nem baj,mondtam menjünk tovább az úton,azt meglátjuk mi lesz.Hátha csak bemegy itt,azt kijön egy másik ponton.Behatoltunk hát az ártéri erdőbe.

A Duna völgyében

Az erdő csodaszép volt,a levegő és a klima rendkivül kellemes.Tökéletes helynek tűnt ám az idillt megzavarta a itt tapasztalható szúnyog invázió.Mentünk még azért egy darabon,de egyre jobban csapkodtunk,vakaróztunk,zavartuk a szúnyogokat.Egy ponton nyilvánvalóvá vált,hogy ez itt kapufa.Ez az út erre nem fog elvezetni a Bottyán sánchoz.Visszafordultunk hát.Kiérve az erdőből a szúnyog invázió is elviselhető szintre csökkent.Ám nem tudtam,hogyan érhetjük el a sáncot.Nem volt más választásom itt-ott be-be tekintettem a domboldali erdőbe,hátha lesz valami csapás amiről tudni fogom,hogy az amit keresünk.Sikerrel is jártam,bert pár méter után felfedeztem,hogy egy út visz felfelé a domboldali erdőbe.Tudtam ez lesz az!

Trappolás felfelé

Kissé meredek de rövid szakasz következett felfelé,Az út két oldalán már kivehető volt az egykori sánc vonalvezetése.Feljebb két nagy lösz "szikla"szerűség hajolt be az útra.Szép volt!Visszavett meredekségéből az út,viszont egyre inkább benőtte azt a növényzet,de azért lehetett haladni.Ökörnyálak és pókhálók nehezítették a haladást és volt szúnyog is,igaz messze nem annyi mint az ártéri erdőben.Az útról utak ágaztak le,majd azokról újabb utak.Kész labirintus kezdett kibontakozni.Itt ott voltak a fákon valami útba igazitó nyilak is.A lényeg az egykori földvár nyomai viszont mindenhol jól kivehetőek voltak.Kevertünk erre-arra.Több kisebb buckát is megmásztam,voltak igen merdekek és csúszosak,de ezúttal sem estem el sehol.

Ez már a sánc része

Amiért jöttünk végül is láttuk.Egy pont után úgy döntöttünk kimegyünk az erdőből mégpedig fenn,hogy majd valahol a kilátást is megcsodálhassuk.Kezdett kellemetlenné válni a sok pókháló és szúnyog.A labirintusból viszont nem is volt olyan egyszerű kitalálni.De aztán végül is üggyel-bajjal sikerült és már odafent voltunk a dombtetőn.Odafenn a távolban kibontakozott a 6-os út,előttünk pedig egy cukorrépa ültetvény volt.Út nem.Igy a szántóföldön haladtunk.Ami elszomoritott,hogy a kilátást megakadályozta az erdősáv.Tudtam valahol majd kell lenni kilátópontnak,hisz lentről látszódtak kopár részek.Ám egyenlőre nem volt...de fealdni botorság lett volna.

Néhány méterrel arébb sikerrel jártunk!

A kilátás egy szelete

Csodás kilátás bontakozott ki a dombtetőről.Alattunk a Duna völgye és maga a Duna.Észak felé látni lehetett a Pentele-híd kosárfülének felső részét és távolabb Dunaújvárost is.Ebből a szemszögből még sosem láttam a várost.Keletre az Alföld bontakozott ki,délre nem nagyon volt kilátásunk.Megkapóan szép hely volt!El is csodálkoztunk itt egy darabig,jó sok fotót készítve.Megint egy szép hely amely itt van a szomszédban...fedezd fel hazádat vándor...Szóval szép volt.Fel is festettük örömünkben hamar a sárga túristajelet.Miután kivizeltük magunkat elindultunk megkeresni az utat,lehetőség szerint a jelzett utat,mert érzésem szerint a közelben kellett lennie.

A kilátás egy másik szelete

Viszonylag könnyen meg is találtuk a jelzett utat.Ez pont a baracsi halászcsárdához vezetett.Adta magát a dolog,hogy ezen megyünk a továbbiakban.Erre jöttünk ugye 2018-ban az első túrán...Gergővel... Most azonban csak egy darabig tudtunk az uton menni,hisz az belevezetett egy járhatatlan dzsungelbe.Így visszafordultunk és lementünk újra a Duna völgyébe,ahol most nem délnek hanem északnak fordultunk.Itt egy teljesen jó út vezetett,amely itt-ott lement a Dunához is.

Szép helyek voltak a Duna mentén is.Egy darabig a folyóval párhuzamosan haladt az út,majd nyugati irányt véve pont a baracsi halászcsárdához vezetett.Megrendezni sem lehetett volna jobban!A terep nem volt nehéz,de a hőségtől kissé megizzadtunk.Bementünk a csárdába,ahol rendkivül udvarias kiszolgálásban volt részünk.Ettünk egy jó babgulyást és ittunk egy jó sört.Megvoltunk elégedve mindennel.Itt végződött tehát a túra,ami nem volt hosszú,talán mindennel együtt 7km.
A buszmegálló meg pont a csárda előtt volt,így kényelmesen haza is tudtunk jönni.Nem siettünk semmivel mégis az egész bulit négy óra alatt lezavartuk.Bottyán sánc is végre valahára tehát kipipálva!