Mivel küszöbön az augusztus vége és mi mindig szeptember 1.-től számoltuk az őszt na és a tomboló még mindig tartó kánikulának hála - több túrát már nem tervezünk a nyáron,itt az ideje a szokásos évszakvégi összefoglalónak.Nem is tudom hol kezdjem.Eleinte úgy gondoltam,hogy a bejegyzés címe a "Minden idők legrosszabb nyara" lesz,de ez is csak részben igaz.Tény és való történt rossz.Nagyon rossz.De ezmellett megint ott voltak azok a dolgok amik úgy-ahogy,de széppé is varázsolták a nyarat.Ahogy beköszöntött a június vele együtt beköszöntött egy a mai napig tartó hőhullám is,ami el is vitte magával a testvéremet és a kutyámat is...Rendkivül meleg és durva nyár volt,csak néha-néha ment a hömérséklet nappal harminc fok alá.Szinte minden túránk kánikulában került sorra.Na de lássuk a részleteket (amúgy mindenről találsz részletes bejegyzést is a blogban).
 |
| Az Öreg-tó Tatán és a vár |
Pedig nem indult rosszul a nyár,hisz rögtön a második napján elmentünk Tatára kirándulni.Már itt is rendkivül meleg volt,de Tata szépségeinek hála jól éreztük magunkat.A tavak,a vár szenzációs volt,a Sörét tornyot viszont zárva találtuk.A tikkasztó hőség ellenére jó buli volt.Tatát letudva jöttek a bajok...A nyár második hétvégén a testvérbátyám rosszul lett és ebből már nem tudott kijönni.12.-én éjjel elhunyt...rá egy hétre pedig a kutyám is kimúlt,aki szemmel láthatóan egyszerűen hőgutát kapott....voltak persze más bajai is,de ha nincs a kibírhatatlan meleg,meggyőzödésem,hogy még akár egy évet is élhetett volna...
Mindezt tetézte,hogy volt exemmel Julcsival aki Gergő halála után keresett meg és segített sokmindenben ezúttal sem tudtuk megérteni egymást és hiába reménykedtem egy barátságban,útjaink végül is különváltak.Mindez 8-10 nap alatt játszódott le és ez igy hirtelen sok volt nekem.Nem olyan rég jöttem ki a Gergő elvesztésével járó depiből,ám mindez újra visszarántott a mély letargiába.Jól jött,hogy Zoli barátommal elmentünk egy túrára.
 |
| Az utolsó kép a kutyusomról |
Mégpedig Biatorbágyra a híres viadukthoz és környékére.Nagyon szép helyeken jártunk,persze ismét hőségben.Ám a túra kicsit kitudott rántani a legmélyebb letargiából,na nem nagyon,de legalább újra megindultam felfelé...Mindehhez hozzájött egy váratlan,vagy talán egy várva várt túlvilági segítség.Sok-sok utánjárásnak,olvasásnak,érdeklödésnek hála,feltudtam venni végre a kapcsolatot Gergő lelkével!Ez pedig sokkal egyszerűbb mint azt sokan gondolják,az egész elsősorban hit kérdése és,hogy tudd ha nyitsz a túlvilág (szellemvilág) felé,az is nyit feléd!Ha valakit érdekel a téma nem árt utána járni.Ettől kezdve heti háromszor kommunikálok Gergő lelkével azóta is,nem összetévesztendő a beszélgetéssel!Kommunikálunk!Ez is nagyon nagy erőt ad,mindenek felett a tudat,hogy nem veszett el végleg minden.Ezekből tudom,hogy Gergő a mai napig ott van velem minden túrán ahogy azt gondoltam is és éreztem is.Talán egyszer szentelek ennek az egésznek egy külön bejegyzést,bár nem tartozik senkire.Azért írtam le,mert mindez már kimozdított abból a mély letargiából amiben voltam.Aki meg azthiszik,hogy esetleg megörültem,nekik csak annyit tudok mondani,igazából szarok rá.Majd úgy is mindenki megtud a kellő időben mindent.
 |
| A biatorbágyi viadukt |
A biatorbágyi túra jól sikerült.Némileg megnyugodva a tudattól,hogyha Gergő fizikai valójában nem is,de a lelke velem tud lenni mindig.Közben betegség miatt elmaradt a révbérpusztai túránk,a hónapot pedig egy Kata koncerttel zártuk a főváros belvárosában.Előtte a Nemzeti múzeum kertjében sétálgattunk.Ez jó volt,de a koncert számomra értékelhetetlennek bizonyúlt.Mindegy ennyit igazán megtudtam tenni Zoli barátomért,hogy elkisértem,hiszen rajongásig szereti Csondor Katát.
 |
| A Nemzeti múzeumnál |
Júliusban aztán csak egy túrára futotta.Mégpedig a régóta tervezgetett Nagy-Kopaszi túrára.Sok-sok halasztás után végül is pont Gergő születésnapja tájékán tudtunk elmenni pont Gergő édesanyjával a túrára.Úgy gondoltam ez így rendeltetett és akkor ez volt a mi születésnapi ajándékunk Gergőnek.Ugye ez lett volna a 2018-as év utolsó bakancslistás túrája Gergővel,ami sajnos az ő halála miatt nem válhatott valóra már.Megfogadtam,hogy megfogom csinálni ezt a túrát ez vált így valóra július közepén.Ezen a túrán is éreztük Gergő jelenlétét ami leginkább abba nyilvánult meg,hogy eltévedtünk mintha ő irányitott volna minket rossz felé.Azonban ez az eltévedés mentett meg vagy kimélt meg minket egy óriási vihartól.Ha nem tévedünk el az erdő közepén a hegy mélyén csap le ránk.Így egy buszmegállóban védve mindentől áttudtuk vészelni.Gergő lelkével kommunikálva később,értésemre adta,hogy valóban ő vezetett tévútra minket akkor...
Amúgy remek túra volt a Nagy-Kopasz és a Remeteszurdok kivételesen klassz volt!
 |
| A Nagy-Kopaszi kilátó kilátó szintje |
A túrában és kirándulásokban szerény júliust felváltotta egy túrában és kirándulásokban gazdag augusztus.Kétségkivül ez volt számomra a nyár legjobb hónapja.Elöször hirtelen ötlettől gondolván és mert a többiek nem értek rá,egyedül vágtam neki egy ösklasszikusnak számító túrának Kulcsra.Persze most is éreztem,hogy nem vagyok egyedül...megnéztem a régi kedvelt helyeket a Zsiliphídat a Szalki-szigeten,a Macskalyukat ahok a környék szigetei és holtágai randevúznak,az ártéri erdőt a rácalmási Kis-Dunát és a kulcsi lankákat.Egyedül is kifejezetten élvezetes túra volt.Talán ezen és Nagy-Kopaszi túrán nem volt kibírhatatlan a meleg a nyáron....
 |
| Csónal pihen a Macskalyuknál |
A túrát követő vasárnapon (másnap) váratlanul meghívtak a Dunaújvárosi stadionba.Hogy ez minek volt köszönhető a blogban akkor leírtam,most nem kívánom részletezni.Jó érzés volt a szeretett aréna gyepén lenni és jó érzés volt,hogy a kedvenc focicsapatomtól meghívtak megmutatni a stadiont nem csak a lelátóról....Ezt követően egy hétre mentünk a Sas-hegyre.Nagyon régóta terveztük már ezt is Gergővel.A túrát kombináltuk egy meccstúrával is,hiszen Csepelen játszott bajnoki mérközést a Dunaújváros,úgy gondoltuk akkor a túrát letudva lemegyünk majd Csepelre megnézni a meccset.Gergővel is egész biztosan így csináltuk volna...Ám a kapufát nem Csepelen hanem a Sas-hegyen rúgtuk...a Sas-hegyi tanösvény ugyanis zárva volt...nem tudtunk bemenni.Így valószinűleg az ősz folyamán visszatérünk még.A hegyet követően még lementünk a Farkasréti temetőbe jó sok híres ember sírját megtudtuk nézni.Eztkövetően mentünk Csepelre,ahol gólokat is löttünk és győzelemmel tértünk haza.
 |
| A dunaújvárosi arénában |
 |
| Zolival a Sas-hegyen |
Ez a Sas-hegyi buli már része volt a nyári szabadságomnak,amit igyekeztem a rendkivüli hőhullám ellenére tartalmasan kihasználni.Hét közepén ismét egyedül kinéztem Gergő három fájához a Csiprik-rétre.Ha már itt voltam jártam a környéken is egyet.Ez is kellemes kikapcsolódás volt,elvoltam magamban...és persze Gergő lelkével.Pont egy esős nap után jöttem túrázni ide,így sok helyen rendkivüliek voltak az útviszonyok,de szó szerint álltam a sarat.Ha valahol beleestem volna a sárba nem lett volna senki aki segít...belegondolni is rossz,sárosan végigmenni aztán a városon...Szerencsére nem így történt.
 |
| Gergő,a hátizsákja és az ő fái... |
Komárom következett.Ezt is régóta tervezgettük Gergővel és vele lett volna itt igazán jó...ha fizikai valójában is velem tud lenni.A Monostori erődbe mentünk amely aztán valószinűleg az év legjobb buliját hozta.Az erőd folyosó rendszere elképesztően klassz kalandokat hozott.Az erőd is csúcs volt.Odakinn tombolt a kánikula,de a folyósokon nagyon kellemes klima volt.Valóban látványos és igen jó buli volt!Az erőd után még átmentünk Komárnoba amely kellemes meglepetés volt.Ám a kibírhatatlan hőség miatt nem igazán tudtuk élvezni a gyönyörű várost.
 |
| Zolival a Monostori erődben |
Még egy buli volt hátra a nyárból.Eredetileg úgy terveztem elmegyünk a Máré várhoz a Mecsekbe,de olyan fokon szar lett a közlekedés amely nem biztosítja a biztonságos hazatérésünket onnan,ott ragadni meg nem akarok.Így valószinüleg ez a túra átkerül jövőre és kiagyalom hogyan is legyen majd,lehet összehozunk egy kétnapost...ki tudja.
Szóval a nyár utolsó túrája egy szintén régóta tervezgetett célponthoz az Érdi Ófaluba vezetett.A Százhalombattáról induló túrának a csúcspontja a Sánc-hegyen volt ahonnan elképesztően szép kilátás került elént.Érd-Ófalu aztán csalódás volt.Na és persze ezen a túrán is kibírhatatlan volt a meleg...
 |
| Kilátás a Sánc-hegyről |
Hát ezek voltak a nyár eseményei.A nyáré amely nagyon rosszul indult,de a végére elviselhetően jobb lett.Az egész nyáron tomboló hőhullám sajnos végzetesnek bizonyúlt és nagyon remélem már az utolsókat rúgja...Jön az ősz,az édes ősz...a legjobb évszak,amikor a legjobb túrázni,a legjobb kimozdulni a természetbe.
Látod Gergő?Mondtam,hogy visszajön...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése