Túra a magyar sivataghoz

Ez a túra még Manó barátom agyából pattant ki a tél folyamán.Májusra ígérte,hogy megvalósítja.Én meg megígértem neki,hogy vele tartok majd,hisz mi még nem túráztunk soha együtt.Ez össze is jött most május közepén.
Így újabb név került fel túratársaim közé.

Velünk tartott még Zoli barátom is.Manó pedig egy új eddig ismeretlen részre kalauzolt el bennünket méghozzá a Kiskunságba.Célunk pedig maga a kiskunsági homokbuckák felkeresése volt,a magyar sivatagként is emlegetett hely Fülöpháza közelében.Noha erre még nem igazán jártunk én most is úgy tekintettem a dologra,hogy Gergő nyomában járok.Mondanom sem kell,egy normális világban ő is velünk tartott volna,de remélem így is velem volt a lelke most is...

Fülöpházi tavasz

Busszal mentünk Fülöpházára mégpedig Dunavecsei átszállással.Fél kilencre értünk oda és kezdtük meg a túrát a fülöpházi tanösvényen,amelyet semmilyen turistajelzés nem jelzett...Szerencsére előzetesen feltérképeztük merre kell menni,így a Kossuth utcán hagytuk el a kicsiny alföldi települést.Az elmúlt napok zord és esős időjárása után végre egy tökéletes májusi idő fogadott minket ezen a napon,így semmi sem gátolt,hogy egy remek túrát tegyünk.Sokmindentől függött a dolog,de előzetes tervünk az volt,hogy elmegyünk a homokbuckákig,majd onnan Balázspusztán és Kurjantón át egészen Szabadszállásig megyünk.Persze mint már annyiszor az élet felűlírta az előzetes tervet...

Traktor és virág a tanösvény mentén

Noha az út kiváló minőségű volt kifelé a településről,jelzések egyáltalán nem voltak,pedig lenniük kellett volna.Néhány tájékoztató tábla jelezte csak,hogy jó felé jövünk.A tanösvényt jelző T jelzést hiányoltuk.Ebbe az útba kellett volna egy idő után belejönnie a piros sáv jelzésnek.Ám egyenlőre azt sem láttuk.Aztán nagy sokára végül is megleltük az első piros jelet amely biztosított róla,hogy még mindig jó uton haladunk.Aztán ez nem végig volt így.Egy tábla jelezte: Sashegy.Magának a hegynek nem itt kellett lennie,így nem tudtam mire vélni a felíratot.Idehaza a térképen néztem meg,magának az utnak volt a neve innentől már az,hogy Sashegy...ez amúgy egy leágazásnál volt,itt jelezte a piros merre is kell mennünk.Mentünk hát.Ám rövidesen elvesztettük a piros jelzést...

A Sashegyi leágazás és a tábla

Az út délnek fordult.Tudtam lesz egy leágazás jobbra majd közel az 52-es főúthoz.Ám addig három leágazás is volt.Nem tudhattuk,hogy igazából az elsőn ment tovább a piros...mi mentünk tovább délnek és a második leágazásnál lefordultunk.Itt szarvasmarhák köszöntöttek minket,ám az út jó 250 méter után beveszett a semmibe...tehát ez nem a mi utunk volt.Visszamentünk a dél felé vezető szakaszra,hisz úgy értelmeztük a térképet,hogy a jobbra tartó leágazás az 52-es úthoz lesz közel,kb.50 méterre.Na de ott meg nem volt semmi...Ez kapufának bizonyúlt...Már sejtettük,hogy az első út lehetett a jó,de nem mentünk vissza,mert mi van ha mégse?Letértünk jobbra át a sztyeppén az 52-es mellett,majd annak mentén.Jó 300 méter múlva pedig belefutottunk a piros jelzésbe... és ennek az útnak aztán valóban volt egy leágazása...tehát megvolt,megtaláltuk azt ha némi nehézségek árán is amit kerestünk...

A marhák csodálkozása az idegenekre

Innen kezdőttek az igazi kalandok és a látványosságok.Az út bliriáns szépségeket tartogatott.Meglepő volt,hogy ez nem volt egy jelzéssel ellátott út,pedig ezt igazán kiérdemelhette volna...Kezdett combosodni a kiskunsági táj.Buckák majd dombok végtelen sora köszöntött ránk.Szebbnél szebbek!Némelyek megmászása felért egy kisebb hegyre való felkapaszkodással.Ez mind megérte,hisz mindegyik dombról csodás volt a kilátás!Itt,pont itt a Kiskunság közepén,amelyről én eddig azthittem,hogy teljesen sík!Rendkivül élveztük ezen a szakaszon a túrát.A táj szépségét emelte a körös-körül éppen nyiló árvalányfű.

Dimbes-dombos a táj a Kiskunság közepén!

Elértük nem soká a környék legmagasabb pontját.Tán ez lehetett maga a Sashegy és mintha valahol olvastam volna,hogy tán 154 méter magas,de lehet 123...nem tudom,csak azt,hogy erre a két magassági számra emlékeztem.A hegy amúgy tisztára olyan volt mint a Badacsony...mintha annak egy kicsinyitett mása lett volna.Amúgy tán még nem emlitettem,a helyről nem jelent meg érdemleges térkép idáig.Igy szinte vakon vágtunk bele az ismeretlenbe,egy a netről kinyomtatott valamire való kis térképpel a kezünkben.Megmásztuk a Badacsony hasonmást.Érdemes volt,valóban ez lehetett a környék legmagasabb pontja.Csodás körpanorámánk volt innen,na és már látni lehetett túránk fő célpontját is a magyar sivatagot!

Zoli és Manó a hegyen,háttérben már látszik a sivatag

Miután kigyönyörködtük magunkat,lereszkedtünk a hegyről és mivel már egész meleg volt,egy facsoport árnyékában elfogyasztottuk a reggeinket.Innen indultunk aztán tovább a már közeli sivataghoz.Hamar ezértük azt.Az első ami szembetűnt az volt,hogy sokkal kisebb ez a rész mint gondoltuk,bár igazán nagynak nem is hittük.Aztán az,hogy ettől függetlenül meglehetősen szép volt.Na és úgy tudtuk két részből áll,a hegyről is kettő látszodott.Később azonban kiderült,hogy három része van neki.A három rész egymástól kb.70-70 méter távolságra volt.Természetesen körbejártuk,megvizsgáltuk,megnéztük mindhárom rész mindenfelöl és rengeteg képet készítettünk itt,hisz ezért jöttünk.Ez volt a túra fő célja.Maga a sivatag is mindhárom részen egy-egy kisebb dombon terült el.Ezek voltak gondolom a homokbuckák.Hát mondjuk a buckáknál nagyobbak voltak azért.Szerencsére a star warsból ismert buckalakókkal nem találkoztunk,azonban egy állat csontvázára ráleltünk.Nem tudtuk mi lehett,tán kutya vagy róka.

Az első méterek a sivatagban

A sivatagban

Állati maradványok

Igazán klassz volt a magyar sivatag.Az első részből átmentünk a másodikhoz.Itt le is ereszkedtem a domboldalon.A laza homokon a lefelé menet igazán élvezetes volt!Nem is tudom mihez hasonlítani,mintha rúgokon jártam volna.Kellemes volt.Lentről is készültek a képek a nem mindennapi helyről.Majd visszakapaszkodtam a dombtetőre és átsétáltunk a harmadik részhez is.Ez is hasonlóan klassz volt mint az elöző kettő.Jó egy órát elbóhockodtunk itt a sivatagban,szerencsére a vizünk kitartott,mert amúgy oázis erre nem volt.Visszamentünk a második,majd az első részhez.Itt mentünk le az utunkra és indultunk tovább.

Lenyügőzöen szép a magyar sivatag

Közben azon tanakodtunk mi legyen majd a filmünk címe.Én javasoltam a Túra a magyar sivataghoz cimet,Manó szerint pedig legyen Sivatagi show a címe.Majd még meglátom,ezt e sorok írásakor még nem tudom.Szóval leértünk vissza az utunkra és itt kezdödtek újra a bajok.Elindultunk arra,amerre érzésünk szerint a kis kinyomtatott térképünk jelezte,meg a józan paraszti ész diktálta.Ám az út a dombok alatt beleveszett a semmibe,a környék növényzete azt teljesen benötte...Úgy döntöttünk visszakapaszkodunk a dombra és körül nézünk hátha meglátjuk merre is menjünk.A dombon fenn újra ott találtuk magunkat a magyar sivatagnál mégpedig a harmadik résznél..igy újra visszamentünk az elsőhöz.Onnan láttuk lenn a mi útvonalunkat,de mint kiderült az aztán nem vezetett sehova.Lejebb láttunk egy másik utat,úgy döntöttünk arra megyünk.Ezen a "meccsen" ezzel rúgtuk a második kapufát...

Itt már nem tudtuk hol is vagyunk

Már pár méter után feltünt,hogy valószinüleg ez nem a jó út,de mivel a másik nem vezetett sehova,nem sok választásunk maradt.Mentünk hát,elöször nyugatnak kacsázva,majd egy ponton észak felé vette az irányt az út.A buckák a dombos részek végleg eltűntek,sikra váltott a táj.Reméltem azért ez az út belevezet a mi eredeti utunkba amelyen szándékozni mentünk volna.Erre már nem voltak jelzések.Aztán az út nem vezetett be a mi utunkba,ide oda kacsázva ment ugyan nyugat felé amelyre amúgy menni akartunk,de teljesen elkeveredtünk és egy idő után már nem voltunk képbe róla,hogy merre is járunk...Egy szőlőföld kellös közepén találtuk magunkat.Tezsvírek kapáltak,néhány tezsvír csaj kinézte magának Manót és kiabáltak utána,hogy hajas!Aztán az útról volt egy leágazás északnak,valami azt súgta arra kéne menni,de Manó mondta maradjunk és menjünk egyenesen nyugatnak.Ez egy újabb kapufa volt,az út kb.1km múlva ugyanis beleveszett a semmibe...Úgy látszik ez erre a semmibe veszett utak hazája volt.

Balázspuszta határában

Manó azt javasolta menjünk vissza addig az északnak forduló leágazáshoz...mondtam nem.Az megint egy kerülő.Helyette átvágtunk a mezökőn úgy mentünk északnak,mert közben megnéztem egy telefonos alkalmazáson,hogy Balázspusztára pár száz méterre innen lesz egy oda vezető út.Így is lett,megtaláltuk és innen egy jó 4km-es gyaloglás után el is értük azt.Itt aztán válszthattunk.Tovább folytatjuk gyalog a betonúton Szabadszállásig vagy megvárunk egy buszt itt és azzal megyünk.Soknak tűnt a távolság erre Szabadszállásig én 14km-nek,Manó 19-nek becsülte..az sok betonúton(valójában olyan 11 lehetett).Végül is gyözött a buszos verzió.Mire ezt eldöntöttük a buszmegállóba beállt egy busz.Jó ötven méterre voltunk még onnan,nem is siettünk,mert úgy voltunk vele nem fog megvárni...hát legnagyobb meglepetésünkre megvárt!Hatalmas respect innen is a soförnek amely ennek a Kecskemét-Szabadszállás járatnak volt a pilótája.Iszonyú rendes volt.Újra egy kis remény ébredt bennem,hogy igenis vannak még jó emberek...

Az emlékmű

Így aztán a túra hirtelen ért véget,nem ott és nem úgy ahogy szerettük volna,de a lényeg az volt,hogy amiért jöttünk azt láttuk.Többször is ha azt vesszük hibáztunk útközben amely ehhez az eltévedéshez vezetett...de így sem volt rossz a buli.Nagyon hiányzott Gergő,mert ő kitalált volna ebből a helyzetből is,ráérzett volna melyik is a jó út...ezt Zoli is érezte hisz mondta is...Szabadszálláson leszáltunk ennek a jófej soförnek a buszáról.Rögtön elöször egy emlékműbe botlottunk,majd mivel a mi következő buszunkig volt még több mint három óra hossza,úgy döntöttünk keresünk egy helyet és megkajálunk.Ez eltartott egy darabig,de aztán ráakadtunk egy étteremre,ahol megebédeltünk délután három tájban.Lehörpintettünk még fejenként két-két fröccsöt és egy kávét.Ennek végeztével még picit bóklásztunk a környéken.

Szabadszállás központja

Annál is inkább mert még soha nem jártunk ebben az alföldi kisvárosban.Nem éppen ez volt a legszebb város amelyben valaha is jártam,volt ugyan egy-két szép része,de maga a település nem ér annyit,hogy kirándulás gyanánt felkeresd.Csak úgy ha a kirándulást ötvözöd valami más dologgal is.Na aztán nem volt más hátra visszamentünk a buszmegállóba.Jött a busz ami ugyanaz volt ugyanazzal a soförrel akivel/amivel reggel jöttünk Dunavecséről,ámult hogy megjártunk a Fülöpháza-Szabadszállás távolságot...meg hát,részben busszal,de ezt ő nem tudhatta,mindenesetre ez is jófej embernek tűnt.Dunavecsén leszálltunk.Zoli még nem nagyon járt itt.Ez már egy kellemesebb kisváros volt ugye ahol mi Gergővel számtalanszor jártunk...persze most is ez jutott eszembe...Gergőre gondoltam itt végig.Fél óránk volt a Dunaújvárosba menő buszig.

Dunavecse,ahol Gergővel jártam utoljára...

Jött a busz és ez a soför is nagyon jó fej volt.Jegyvásárláskor kellemes utazást kívánt és udvariasan közölte,hogy foglaljunk helyet.Mindhárom buszt a DAKK társaság üzemeltette,úgy látszik belölük nem veszett még ki az udvariasság a kedvesség az emberség...nem úgy mint pl.erre mifelénk a KNYKK járatain...

Hazaérve aztán még egy kocsmában ledobtunk egy sört,majd Manó elindult haza Baracsra és mi Zolival is útrakeltünk haza.Az eltévedés ellenére ez a nap is egy remek buli volt!