Mindig a sárga úton

Május elseje.Munkaszüneti nap és éjszakás műszak után...de nem volt maradásom.Mindenképp mozogni akartam,túrázni.Nem akartam most messze menni,úgy voltam vele elég lesz itt a környéken is valami.Kellett mert a munkahelyi dolgok alaposan lehúzzák az embert és kell egy kis feltöltödés.Meg ugye a gyászom sem múlt még el.Tudtam ha lehetne Gergő is velem tartana,mint mindig...Úgy döntöttem ha kell egyedül is neki vágok.Szerencsére Zoli barátom most sem hagyott cserben és eljött velem.A tavalyi város körüli túrát készültünk megismételni amin tavaly is jártunk.Akkor még Gergő is velünk volt.Persze most is... Annyi külömbség volt a tavalyi túrához képest,hogy most az egészet ellenkező irányból szándékoztunk megtenni.A tavalyi túráról amúgy ide kattíntva olvashatsz.

A sárga "m" jelzésű út amely kivisz a városból

A vasútállomást keresztezve,szokás szerint ha erre mentünk,jutottunk ki a városból.Nagyon sokat mentünk erre Gergővel.Az út ugye kapott egy sárga "m" jelzést,azaz a Mária zarándok út egy mellékága.Ám a jelzés felfestését az M6-os felett átívelő hidnál abbahagyták.Közel egy éve már.Egyszerüen nem festették fel tovább a jelzést,pedig az az utcánkban is elhaladna ha jól tudom.Na persze ez nem tartott vissza minket.Elindultunk a jól ismert útvonalon.Ami elsőre feltűnt a messze a végtelenségbe elnyuló sárga repceföldek.Amely hála az erős sárga színnek,egyszerűen gyönyörüek voltak...csak álltunk és gyönyörködtünk mindenfelé.Ez az út ennyire szép még nem volt.Álltalában kukoricát ültettek ide a szántóföldekre vagy valami gabonát.

Eleinte még zöld az út

Aztán sárgára vált

Belemenve a repcébe

Még az M6-os hídat sem értük el,mégis mennyi csoda köszöntött szembe...Nem volt rossz idő,bár élénk szél fújt,de éppen ezért nem volt elviselhetetlen meleg.A hídról is remek rálátásaink voltak a környező sárgában pompázó mezőkre.Hála a szélnek a levegő tiszta volt,így messze lehetett ellátni.Maga a híd volt a környék legmagasabb pontja.Nyugat felé is sárgában pompázott a Mezőföld.Indultunk tovább.Rendkivül kellemes volt a levegő.Jajj de sokat jártam erre az én gyönyörü kisfiammal...

Sárga világ.Háttérben a Dunai Vasmű

Mentünk Nagyvenyim felé a szokásos úton.Egy részen rendkivül szemetes volt a terep...sose értem meg.Ha már kihozza idáig a szemetjét a baromja,akkor a szeméttelepre miért nem tudja elvinni?Itt fák adtak árnyékot a sárga út rövid ideig zöldre váltott.Majd kiérve a mezőkre újra a sárga volt a fő szín.Hamar beértünk Nagyvenyimre.Mondjuk nem kezdtük korán a túrát.Ugye éjszakás műszak után aludtam kicsit és igy fél11-kor indultunk Dunaújvárosból.Mégis annyit gyönyörködtünk a sárga mezőkben,hogy másfél órába telt mire elértük a közeli Nagyvenyimet.Gondoltuk keresünk egy kocsmát és iszunk egy jó sört.Ám az itteni kedvenc kocsmánkat zárva találtuk.Kivolt rá írva ebédszünet,nyitás egy órakor.Gondoltuk akkor megvárjuk.Megkajálunk a víztoronynál ahogy mindig is szoktunk ha erre járunk,még anno Gergővel is.

Elvan a gyerek ha játszik

Csúszka móka

Így is lett.Megkajáltunk.Aztán volt itt egy játszótér.Mivel volt még idő a kocsma nyitásáig,gondoltuk játszunk egyet.Persze kárt nem téve a gyerekek játékaiban.Hát éppen,hogy felfértünk a mászókákra a csúzdára...Ezeket nem ránk méretezték.A nagy játék közepette elérkezett az egy óra.Oda sétáltunk a kocsmához ám az továbbra is zárva volt...Ekkora kapufát rég rúgtunk...na de,hogy a falu központi kocsmája május elsején zárva legyen...Elsétáltunk tovább,érdekes volt,hogy a vegyesboltok és a zöldségesek meg nyitva voltak...bementünk a zöldségesbe.Vettünk banánt,epret és mandarint az út további szakaszára.Aztán eszembe jutott,hogy beljebb a faluban van még egy kocsma.Ugyis arra visz az út...mentünk hát.Ám ott ahol én a kocsmát gondoltam már semmi nyoma sem volt annak...egy vegyesbolt volt itt is.Nyitva.Hát a csapolt sörröl lekellett mondanunk,így vettünk dobozosat és ezt fogyasztottuk el az egykori kocsma teraszán.Mert az még megvolt.

Sörözés Nagyvenyimen

Leöblitve gigánkat indultunk tovább.Az eredeti terv szerint most is bementünk volna a Szent Bernát arborétumba és Gergő tavát is érintettük volna,de úgy döntöttük kicsit röviditünk a távon.Rengetegszer jártunk már ezeken az ismert helyeken,most az egyik utcába tértünk be,ez belement abba az útba ami Gergő tava felöl jött.Spóroltunk jó másfél kilométert.Erre meg még ugyse jártunk.Kiérve a faluból erre is minden sárga volt ameddig a szem ellátott.

Hívott a táj magához.Mentünk is.

Mindig a sárga úton

Ugye tavaly is ezen a túrán voltunk,csak akkor szemből jöttünk.Elértük azt a pontot ahol még az eddigieknél is több repce volt.A sárga szín különös szépséget adott a tájnak.Zoli élménybeszámolót tartott élete hölgyeiről.Igy nem unatkoztam.De azért egyre jobban eszemben volt Gergő.Itt lett volna a helye most is velünk.Jött is volna.És hát nagyon hiányzott most is.Persze hiába a sárga maga az út itt már jelzetlen volt.Talán érdemes lenne erre is egy-két utat jelzéssel ellátni,hisz ennek a tájnak is megvan a maga szépsége,főleg ezzel a sárga repcével.Még mindig tartott a sárga,de kezdtek feltűnni a Csibrik-rét fái.

Továbbra is sárga

Elérjük a Csibrik-rétet

Elértük nagy kedvencemet a Csibrik-rétet.Ugye ebből az irányból most jöttünk elöször.Maga a rét mint korábban is írtam párszor,enyhe L alakban terül el egy kisebb fajta völgyben.Hossza tán lehet ötszáz méter.Mindig itt pihentünk Gergővel...és itt pihentünk Mónival is,Gergő anyukájával egy közelmúltbeli emlékező túrán amelyről szintén írtam már.Úgy döntöttem Zolival is pihenünk itt egyet.Ugyanúgy annál a három fánál amelynél szoktunk..Van valami földöntúli ebben a helyben.Most is itt éreztem ezen a túrán elöször Gergő jelenlétét...El is kezdtünk beszélni róla,meg ezekről a spirituális dolgokról amelyekről szintén volt már szó ebben a blogban.

A csodálatos Csibrik-rét

Gergő most is velem volt!

Ez a téma aztán ki is tartott hazáig.A Csibrik-rétről eljövet a sárga szín is megszünt.Erre már nem voltak repcék.Ám az út az ölelő fákkal így is szép volt.A sárgát felváltotta ismét a zöld szín.Ez sem volt rondább mint a sárga.Ez az út is ismerös volt,ez vitt be Pálhalmára.Persze az esetek többségében nem oda tartottunk,hanem onnan jöttünk.Pálhalmát már jól ismertük.Most nem is foglalkoztunk vele különösebben.Egyszerűen csak átvágtunk rajta.Valószinűleg jövünk még.

Gyönyörű zöld út

Feltűnik Pálhalma

Pálhalma után már nincs messze a város,de a 18.-ik kilométert taposva már kicsit messzinek tűnt.Ott még átvágtunk az újtelepi erdőn.Már meleg volt ekkora,igy jól jött az erdő hűs klimája.Kiérve még mindig volt egy-két kilométer hazáig.Meglehetösen nehezen már a végén,de legyürtük azt is.Igy a május elsejei túra véget ért.Hát nagyjából 20-22 km-t nyomtunk le,kellemes klimában jó levegőben.Kellett nagyon a kimozdulás.Nekem erre szükségem van.Ez jelenti a kapaszkodót ezekben a nehéz időkben és feltölt akkor amikor a munkahely meg lehúz...Jó buli volt ez is.

Hazatérés