Tavaszi túra a Rácalmási-szigeten

Ha április-május fordulója akkor Rácalmási-sziget.Szinte már hagyománnyá válik nálunk,hogy ekkor jövünk ki a szigetre,hiszen szinte napra pontosan,hogy egy éve voltunk itt.Akkor a sziget északi részén túráztunk,most úgy döntöttünk,hogy a jóval nagyobb déli részt vesszük célba.Gyönyörü napos és kellemes idő köszöntött ránk április utolsó napján.

Nem volt különösebb tervünk az útvonalat illetően.Átmegyünk a hídon,délre fordulunk,azt megyünk amerre a lábunk visz.

Nem lakunk messze innen,így különösebben nem siettünk.Délelött 10 órakor inditottuk a túrát.

Rajt a Rácalmási Kis-Duna hídtól

Kilátás a hídról

Már az első métereken úgy tünt,hogy a sziget a legszebbik arcát mutatja felénk...és valóban,ennél csak az őszi finálé idején lehet szebb.Emlékszem mikor egy éve itt jártunk akkor meglehetősen borús időnk volt.Most nagyon kellemes volt minden.Aztán feltünt még egy fontos dolog,ez pedig a jelzések.Korábbi Rácalmási-szigetről szóló bejegyzéseimben olvasható volt,hogy a piros sáv jelzés visz körbe a szigeten.Aztán az online turistatérképen láttam,hogy az piros-körtúra jelzésnek jelzi már,de ezt megerősiteni nem tudtam,mivel az elmúlt egy évben nem jártam itt ugye.Nos most ünnepélyesen megerősitem a dolgot:valóban a piros kör jelzés vezet mostmár körbe a szigeten!Valakik tehát átfestették.Végül is logikus volt,elvégre ha ráállunk itt az ösvényre az bizony egy körtúrát eredményez.A jelzések végig minden igényt kielégitően vannak felfestve,ha csak a jelzett úton megyünk eltévedni nem lehet.A faluból (vagy már város) is vezettetek le egy jelzést (ez annyira friss lehet,hogy még térkép sem jelöli) mégpedig a piros négyzet jelzés vezet le a szigetre,azt nem tudom pontosan honnan,de józan paraszti ésszel gondolkozva,akkor a vasútállomástól.Így nyugodtan eljöhetnek ide messzi földön élő emberek is.Higyjétek el megéri.A Rácalmási-sziget csodaszép!

Jól járható út a sziget déli részén

Ugye mi már jártunk a sziget déli részén (erről itt olvashatsz ) ez 2015 decemberében volt amikor is rekord alacsony volt a Duna vízállása,amely lehetővé tette számunkra,hogy a sziget olyan fel nem fedezett részére is eljuthassunk ahová máskor nem.A kiszáradt medrek akkor lehetővé tették,hogy elérjük a sziget legdélibb pontját.Most erre nem volt esélyünk,hiszen a vízállás meglehetősen magas volt.Mentünk dél felé,az eleinte hosszú egyenes úton,aztán majd lesz ami lesz megyünk tovább.Az út jól járható volt.A szigeten amúgy rengetgen voltak,de szinte mindenki a kisebb északi részt választotta.Itt délen csak egy nővel találkoztunk aki a kutyájával sétálgatott.Az út mondhatni ingerszegény volt,de mégsem.Aki nyitott a természet szépségeire annak csodás látnivalók sora került a szeme elé.Külömböző erdők,rendkivüli tavaszi szépségük pompájában vigyorogtak ránk.A kis-Duna ág is szinte az út mellett volt.Kellemes volt itt menni az ezuttal tökéletes túraidőben.

A Macskalyuk egy része

Őreg halász a holtágban

A jelzett út aztán egy ponton nem haladt tovább dél felé,kelet majd északi irányt vett,ment vissza a sziget másik oldalán.Pedig akadt még délre látnivaló!Persze ehhez lekell térnünk a jelzett ösvényről be a dzsungelbe.Szinte szó szerint a dzsungelbe.Itt van nem messze ugyanis egy a szigetre benyuló dunai holtág.Itt van a néhány a környékről szóló bejegyzéseimből már ismert Macskalyuk.Ezt akartuk látni.Úgy tünt nem fog sikerülni,hiszen a magas vízállás miatt nem lehetett lemenni a holtág partjára,nem is volt lényegébe így partja.De aztán egy ponton mégis találtunk egy kilátást a Macskalyukra.Bár ekkora picit elborúlt az idő,mégis csodás volt!Ugye itt nálunk a Macskalyuk az a hely,ahol összefutnak a dunai holtágak és a dunai szigetek.Ezután a dzsungelen át visszamentünk a jelzett útra,

Át a dzsungelen

Rövidesen egy vadászleshez értünk amely meglehetősen jó állapotban volt,nem az a fatákolmány,amely az ország vadászleseit jellemzi,persze így meg valahogy elvesztette varázsát,de azért jó volt na.Ezen a részen (is) nagyon szép volt az erdő,a környék.Pihentünk is itt a vadászlesen kicsit figyelve az erdőt,de sajnos vadak éppen nem jártak erre.Pedig a közelben egy vadetető is volt tele fincsi kajákkal számukra.Lejöttünk aztán a vadászlesből és egy ponton újra letértünk a jelzett útról.Emlékeztünk itt egy újabb benyúló dunai holtágra.Megnéztük hát.

A környék a vadászlesből

Na ehhez a holtághoz lehetetlenség volt lejutni.Ugye anno akkor 2015-ben itt mentünk le és jutottunk arébb ki a legdélibb ponthoz,hála néhány meder kiszáradásának.Most nem lehetett menni elöre.A magas vízállás csak az egyik dolog volt ami útunkat állta,de előtte a hatalmas csalán dzsungel nem éppen hívogató volt...Így ehhez a holtághoz nem tudtunk közelebb kerülni most.Visszajöttünk a jelzésre metünk tovább mostmár észak felé.Kifogástalan minöségü volt az út mégha itt-ott sáros is volt.Emelkedés sehol nem volt,végig szinten ment,így aki idejön túrázni annak semmiféle nehézségtől nem kell tartania,ha csak az úton megy.Letérve persze...várnak kalandok.

Járható út a szigeten

Aztán újra letértünk az útról.Ezeket a letéréseket menet közben terveztük el,remélve,hogy olyan helyekre is elvisz ahol még nem jártunk a szigeten.Most egy másik útra tértünk le,ez is kifogástalan volt,itt nem kellett dzsungelen keresztül menni,s valóban,egy olyan helyre jutottunk le a sziget keleti oldalában ahol még nem jártunk.A változatosság kedvéért egy újabb benyúló dunai holtágnál találtuk magunkat,aki esetleg erre ráunna,azoknak írom,hogy itt ezek jelentik a fő látnivalót és mindegyikük leírhatatlanul szép!Ez is meseszép volt és érdekes,több szempontból is.Elöször is ugye nem jártunk még itt,annak ellenére,hogy a jelzett úttól csupán pár méterre volt csak.Másodszor pedig úgy jött be a holtág a nagy Dunáról,hogy itt elöttünk egy 90fokos kanyart írt le és úgy ment be a sziget belsejébe.

Megkapóan szép és érdekes volt!

Itt vesz 90fokos kanyart a dunai holtág

Ez a holtág aztán egy darabig a jelzett út mellett halad be a szigetbe,de ha nem figyel az ember nem veszi észre,hisz fák,bokrok takarják el elölünk itt-ott,pedig van olyan hely,hogy nincs tíz méter sem az út és a holtág között!Érdemes lemennünk a partjára,csodás vízivilágban gyönyörködhetünk!Háromszor is lementünk a jelzésről a holtághoz,a videóban jól láthatóak ezek a jelenetek.Ezután nem sokkal elértük a madárlest.Ez itt az ugymondd mérföldkő.Innen vezet ki egy út nyugat felé a hídhoz.Bár ez már a sziget északi részén van,ezt az útat tekintjük elválszató vonalnak a sziget déli és északi része között.A madárleshez is benyúlik egy újabb holtág,de ezt a fáktól itt a madárlesnél még nem látni.Viszont van egy ösvény ami itt is letér a jelzésről.Erre mentünk.

Újabb immár a sokadik holtág amely benyúlik a szigetre

Ez a holtág hosszan jön be a Dunáról,még végigmegyünk a nagy Dunáig az ösvényen mellette az kb.300 méter lehet.Nagyon szép ez is.A madárlesnél ha kivágnák azokat a fákat amelyek akadályozzák a kilátást,akkor a madárlesből nagyon szép lenne a kilátás ide.

Volt itt pár horgász,ideális hely pecázni persze.Mi meg kimentünk a holtág melletti ösvényen a Betti-kőhöz.Ez egy köves rész,zátonynak is hívhatjuk amely belenyúlik a nagy Dunába vagy 70 méterig.Gondoltuk kimegyünk rá a legvégére és majd ott fotózkodunk.Aztán ott kezdett gyanússá válni a dolog amikor a nagy Dunához érve már a szigere is be-be tört a víz.Kezdett árviz lenni?A Betti-kőhöz érve pedig...az nem volt sehol,elnyelte a Duna...

Elnyelte a Duna a Betti-kőt

Bizony a magas vízállás elnyelte a Betti-kőt,az víz alatt volt most.Így nem volt hova kimenni.Na persze azért annyira nem bánkodtunk,jövünk még ide úgy is.

Visszamentünk a madárlesig,de nem mentünk ki nyugat felé a hídhoz hanem elindultunk tovább a jelzésen északi irányba.De nem mentünk körbe az északi részen,letértünk,de most nem a Duna felé,hanem amarra az Almaházhoz.Itt az északi részen már tanösvény a jelzett út amelynek több állomása is van,amelyeken tájékozodhatunk a sziget egykori történetéről a vizivilágáról és az élővilágáról.Ezek állomások egyike az Almaház.Pontosabban ez az első állomás.Ha bejövünk a szigetre és észak felé fordulunk,akkor a tanösvényen haldva elöször az Almaháznál kötünk ki.Az Almaház mögött amúgy egy valóságos almafa tenger van!Ezt most fedeztük fel ahogy letértünk a jelzésről és jöttünk az Almaház felé.

Az Almaház már csak árnyéka régi önmagának

Az Almaház állapota sajnos egyre romlik,régebben valósággal ragyogott,mostanság csak árnyéka régi önmagának.De ez így van a tanösvény többi állomásánál is (a madárles is egy állomás,az sincs jó állapotban).Bizok benne,ha már a jelzéseket felújították,elöbb-utóbb az állomások felújítása is sorra kerül.Innen már nem mentünk rá a tanösvényre,hanem kimentünk a hídhoz és befejeztük a túrát.Kellemes szép túra volt!

Megtetszett az a fa

A sziget közel áll a szívemhez.Ha éppen nem úgy áll az ember anyagilag,vagy nincs annyi ideje,hogy messzebb menjen,ide mindig kilehet jönni.Most sem okozott csalódást a sziget,sőt talán legszebbik arcát mutatta.A magas vízállás sem volt terhünkre,bár sokmindenben megakadályozott,de sok helyen éppen ez tette széppé a dolgokat.Az út végig jól járható volt,a jelzésekkel semmi gond nem volt.A déli részen szinte emberek sem voltak,nyugodtan lehetett túrázni.Össz-vissz a szigeten mehettünk kb. 10km-et.

Nagyon jó volt!

Túránk útvonala