Békebeli bringakör

A gyermekkor első nagy biciklitúrája jutott eszembe minap,így azóta is probálom összeszedni az emlékeim ezzel kapcsolatban,hogy letudjam írni ennek a túrának a történetét.Oly rég volt már ez,hogy akkoriban a dunaújvárosi Pentele-híd még nem is létezett,a Dunai átkelést Dunaújvárosnál egy komp bíztosította.Tervünk az volt,hogy Dunaújvárosból indulva lemegyünk egészen Dunaföldvárig,ahol lehet,ott a 6-os útat elkerülve,ahol meg nem ott rajta.Akkor még az M6-os sztráda sem volt meg,így a 6-os út jelentős forgalommal bírt.Nem tűnt veszélytelennek a dolog,de még kamaszok lévén az igazi veszélyeket nem is érzékeltük.Dunaföldvárnál a hídon átmenve,fordulunk majd északnak,átmegyünk Dunaegyházán és Apostagon,majd Dunavecsénél rátérünk a dunai töltésre azon megyünk el a dunaújvárosi kompig,amelyen átkelve térünk haza Dunaújvárosba.Egy szombati nap délelöttjén indultunk el.

Indulás Dunaújvárosból

Még nem léteztek a maiakhoz hasonló túrakerékpárok,így én egy régi 28-as Csepel bringával vágtam neki a távnak,a haverom akivel jöttem pedig egy orosz félverseny biciklivel...Átkelve Dunaújvároson kiértünk a 6-os útra,valóban voltak helyek ahol nem kellett magán a főúton haladnunk,de volt ahol elkerülhetetlen volt.Szombat révén olyan nagy forgalom talán mégsem volt.Elhaladtunk a kisapostagi repülőtér és a baracsi halászcsárda mellett.Ebben a legszebb talán az,hogy a repülötér a mai napig nem változott semmit,ugyanolyan mint akkor volt...A csárdáról már ez nem mondható el,az sokat változott miként a 6-os út ottani nyomvonala is.Akkoriban közelebb ment a csárdához és ugye az M8 letérő még gondolatban sem létezett.

A reptér

Amennyire visszatudok emlékezni,úgy rémlik sima útunk volt,az autósok vigyáztak ránk és rendör sem járt éppen arra,hogy esetleg belénk álljon,így nyugodt volt az út és mondom voltak helyek ahol nem kellett a 6-os úton haladni.Persze kamaszfejjel időnként félelmetesnek tűnt.A biciklik teljesen jól bírták,persze a jó öreg csepelem...sosem hagyott cserben,nem úgy mint manapság az az MTB...A csárda utáni részre nem nagyon emlékszem,de valahogy eljutottunk Dunaföldvárig.Az ekkor még itt tartozkodó oroszok álltal lakott laktanya mellett értünk be Dunaföldvárra,amely ha jól tudom ekkor még nem kapott városi rangot.

A csárda

A település központjába egy hosszú út vezet be a laktanyától (ugyanaz mint manapság),annyiból jó volt,hogy a 6-os útról végre letérhettünk.Beérve a központba úgy döntöttünk pihenünk egyet.Jó 50km körülinek tűnt a túra és nagyjából itt lehetett a fele,bár tán pár kilométer még hiányzott hozzá.Egy fagyizót kerestünk ahol fagyizással egybe kötött pihenőt tartottunk.Érdekes mert erre viszont még világosan emlékszem.

Arra viszont nem,hogy csináltunk-e még bármi mást Dunaföldváron vagy egyből nyeregbe ültünk a fagyizás után.Az is meg van még,hogy a hátsó felem igen csak kezdett fájni a bicikli üléstől,de ennek ellenére jó volt persze az egész túra.

Dunaföldvár központja

A földvári hídon ekkor tán még vonat is közlekedett,de persze a járdán tekertünk át.A földvári szigetre lépve viszont kikellett mennünk az 52-es útra amely brutálabb volt mint a 6-os.De itt sem ért baj szerencsére.A kis Dunai hídat is magunk mögött hagyva nem kellett sokáig az 52-en mennünk,volt egy leágazás észak azaz Dunaegyháza felé.Erre fordultunk és végre egy teljesen biztonságos útra értünk ahol alig-alig volt forgalom.

Ahol egykor vonat járt,ma már kerékpárút...a földvári kishídon

Dunaegyháza is teljesen nyugisnak tünt,de haveromnak egy csomó ismeröse lakott itt,akikbe mindenhol belebotlottunk,így kis beszélgetések,köszönések lassitották a tempónkat.Kiérve Dunegyházáról hamar áttekertünk Apostagra (ugye ezen az úton bringatúrázgatunk majd a jövőben...)Az akkori Apostagi emlékekből már semmi sem maradt meg,semmire nem emlékszem...valószinü így hamar és simán átjutottunk a településen és mivel ekkor a jövőben itt Apostag és Dunavecse között álló Pentele.híd még gondolatban sem létezett,tekertünk hát tovább Dunavecsére.

Valahol a töltésen

Dunavecsén rátértünk a töltésre.Az sincs már meg,hogy merre vezetett ez az út,ugyanúgy-e mint manapság vagy máshogy.Nem tudom,nem emlékszem.A vecsei krosszpálya rémlik,ez ma is létezik.Gondolom az út nyomvanala sem sokat változhatott.Azt tudom,hogy akkor Dunavecse központjába nem mentünk be (sebaj,lesz még rá alkalom a jövőben).Hogy a szalki bányatavakat érintettük-e?Mintha úgy tünne igen..így az ottani betonúton érkezhettünk meg a szalki kompkikötőbe ahonnan a dunaújvárosi komp indult.

Tekerés a gáton (illusztráció)

Az egykori komp

Sokat nem kellett várni a kompra,addig is pihentünk hisz már igen seggfájós volt a dolog...Emlékszem a dunaújvárosi kompon mindig élmény volt utazni,élmény volt a fensíkon lévő városra a Duna közepéből a rálátás.Kár,hogy ez azóta megszünt.Visszaérve Dunaújvárosba az utolsó kilométerek voltak a legnehezebbek,fájó hátsóval és ekkorra már fájó lábakkal kellett felfelé tekerni a fensíkon lévő városba.Végül is sikerült,megtettük a jó 50km-es túrát.Ez volt az első komolyabb bringatúra az életemben.Visszasírom a régi csepelt...gond nélkül végig tekertem vele a távolt.

Az egykori útvonal a mai térképen