Az eltévedt fiú

Mihez kezdenél a sötét erdőben egyedül?Mikor már felfogtad,hogy eltévedtél?Pánikba esnél?Mennél amerre a lábad vagy a sorsod visz?Megtudnád örizni a józanságod,hogy megfelelö döntést hozz a következő lépéseddel kapcsolatosan?

Vagy jobbat tudok.

Mit tennél ha este egy erdőből elöboklászló fiú kerülne az utadba?

Aki láthatóan megvan ijedve,de még ura önmagának?

Hagynád a sorsára vagy segítenél neki?

Vagy tudok egy még jobbat:

Volt már,hogy egy nap megtetted szinte ugyanazt a túrát kétszer?

Az alábbi történetből megtudod mi,hogyan cselekedtünk.A történet minden szava igaz,megtörtént eseményt mesél el.Sajnos ebből a sztoriból nem maradt,nem is maradhatott fényképem,hiszen a szituációnál nem a fényképezés volt az elsődleges szempontunk,meg akkoriban még filmes gépeink voltak csak...A sztorit egy-két saját és egy-két neten talált képpel illusztrálom,nagyjából arról a területről ahol megesett a dolog.

Naplemente tájékán a Nyárádi kunyhónál

Már lemenőben volt a nap a Nyárádi kunyhónál,egy megfáradt társaság pihente ki az aznapi túra fáradalmait és készült a tábortűzzel egybekötött vacsorához.Remek túrát tettünk ezen a napon is a nem olyan vészesen távoli Óbányára,Kisújbánya érintésével természetesen.Élményekkel teli beszéltük át a nap eseményeit miközben kezdett estébe fordulni a nap.Éhesek kezdtünk lenni,kezdtük a gallyakat,száraz fákat összegyüjteni a tábortűzhöz.Üvöltött a magnóból a zene,pár kilométeres körzetben nem volt senki,hagytuk hát üvölteni.Vagy mégsem?Lehet,hogy mégis volt valaki a közelben?

Baljós árnyak ereszkednek az erdőre

Az erdő kezdte esti baljós ruháját magára ölteni.Gyönyörü volt,de egyben félelmetes is...Kint a kunyhó elött jókedvű társaság dinom-dánomozott,italozott,baromkodott.Aztán egyikünk mintha egy idegen alakot vélt volna felfedezni kicsit beljebb az erdőben...Ebben a kezdödő egyre inkább sötétedésbe hajló napszakban ezt már nem lehetett tisztán kivenni.

Na de nem vettük komolyan a dolgot,nem törödtünk vele,ugyan ki vetödne erre a sötét mecseki erdőbe este lassan kilenc felé?Ment tovább a banzáj,lassan meggyújtottuk a tábortűzet is.

Lobog a tábortűz

Kezdtük nyársalni a szalonnát és jóízűen falatozni.Fogyott a sör,jó volt a hangulat,annak ellenére is,hogy egy-ketten már fáradtak voltunk,hiszen azért egy közel 20km-es túrát tettünk aznap.Aztán újra meglátta egyikünk az ismeretlen alakot,már jóval közelebb.Leálitottuk a zenét és arra néztünk mi többiek is.Kicsivel odébb az erdő szélén minden kétséget kizáróan egy emberi alak állt.Hát mit mondjak... a tábortűznél a mostmár teljesen sötét erdőben olyan volt mint egy kisértet...Na nem szartunk azért be,bár túl messze nem voltunk éppen tőle.Én eszméltem elöször.Odakiáltottam,hogy: - "helló,ki vagy?-ot.Amire jött a visszaköszönés: -"sziasztok".Az ezt követő események elvésznek sajnos emlékeim homályában,a következő amire visszatudok emlékezni,hogy állt a fiú mellettünk a tábortűznél.

Sötétség az erdőben

A fiú tán max 12éves lehetett,elmesélte,hogy Kisújbányán vannak nyári táborban és,hogy bizony eltévedt.Nem volt éppen pánikban,még csak nem is félt,de érezhetően nem örült a szitunak.Segítséget kért,hogy nem-e tudnánk segiteni,mert azt sem tudja hol van,merre van Kisújbánya.Mondtam neki,hogy akkor alaposan eltévedt,hisz Kisújbánya ide kb.6km lehet.De áldja a szerencséjét mert mondtam segitünk neki persze.Elöször is adtunk neki vacsorát,majd felvázoltam neki a lehetőségeket.Vagy itt alszik nálunk és reggel visszavisszük,vagy most visszavisszük azonnal vacsi után,persze ezt csak abban az esetben ha legalább még ketten velem jönnek,mert én visszafelé nem kobászolok egyedül a mecseki erdőkben éjszaka...

Persze azonnal szeretett volna visszajutni.A kilencvenes évek közepét írtuk,mobiltelefon még gondolatban sem volt...és itt a Nyárádi kunyhónál még vezetékes sem.Gondoltuk ott a táborban már biztos aggódnak érte,így úgy döntöttünk visszavisszük a fiút a vacsi után.Még hárman jelentkeztek rajtam kivül akik eljönnek erre az éjszakai túrára,így semmi akadálya sem volt,hogy útra keljünk.Éjszaka negyed 11 felé indultunk újra neki annak az útnak,amelyen napközben is jártunk...

Csodás volt az éjjeli erdő

Persze vittünk zseblámpákat is az útra,de keveset használtuk útközben.Az éjszaka erdő az éjszakai Mecsek varázslatosan szép volt...Szép csillagos éjszaka volt majdnem teliholddal,így nem volt annyira sötét,hogy az orrunk hegyéig se lássunk.Mentünk ugyanarra amerre napközben is mentünk.Átmentünk a Kelet-Mecsek nagy hegyein a Somlyón,a Dobogón,a Szószéken és a Cigány-hegyen.Még a régi Cigány-hegyi kilátó állt ekkor,felmentünk rá.Éjfél lehetett.Csoda volt odaföntről a világ...A Mecsek egyik tetejéről néztünk le a sejtelmes erdőségre a majdnem telihold fényében.Földöntúlian szép volt...

Aztán innen már nem volt messze Kisújbánya,levittük a fiút a táborhoz,de oda már nem mentünk be.Nem vágytunk,hogy  hösként ünnepeljenek minket,azt sem,hogy megköszönjék,meg tán aludtak is már.Mondtam a gyereknek,hogy ha kérdezik,akkor mondja azt,hogy egy-két dunaújvárosi faszagyerek segített neki.Megköszönte elköszönt,mi pedig indultunk vissza a kunyhóhoz.

A Dobogó erdeje (a kép illusztráció a történethez)

 Visszafelé is felmentünk a kilátóba,egy kis időt el is töltöttünk ott,majd indultunk vissza a sárga jelzésen a Nyárádi kunyhóhoz.Két óra - fél három felé érhettünk vissza a kunyhóhoz.Ketten maradtak csak a kunyhóban ők éppen egy pár voltak,így legalább míg mi elvoltunk,tudtak adni a testi örömöknek is.Mi pedig megfáradva,de diadalittasan tértünk nyugovóra.Nem kellett altatni egyikünket sem.Hát ennyi volt ez a sztori,ismét sikerült egy jót cselekedni.A srác azóta felnöhetett,talán néha eszébe juthat a sztori,amikor a kedvesének mesél a múltról például... valószinü minket már régen elfelejtett,elvégre arra sem emlékszem,hogy a nevünket egyáltalán tudta-e.Én sem emlékszem a nevére,de arra sem,hogy bemutatkoztunk-e egymásnak.Persze biztosan.

Gyalogoltunk vagy 12-13km-et a mecseki éjszakában,részben megtéve ugyanazt a túrát amit napközben is megtettünk...

Nem volt ám ez olyan sima út,mint ahogy a térképen tünik...