Az utolsó gól

 Egyre csak visszaköszön egy hír.Pedig már múlt héten is közzétették,de csak ma lett hívatalos.De visszaköszön,rendre és rendre és nekem ez nem jó.Rossz érzésekkel tölt el.A Dunaújvárost kizárták a bajnokságból.Kész,vége csőd totális összeomlás a helyi fociban.Évtizedek óta újváros drukker vagyok,egészen pontosan 48 éve és 10 és fél hónapja...Láttam azt az első gólt ami az én meccsrejáró pályafutásomat is meghatározta.Szepi búcsúztatásakor írtam róla.Mert Szepi szerezte azt az első gólt (ha ide kattíntasz elolvashatod a sztorit).Szepi...és mit ad isten Szepi szerezte az utolsó gólt is.Apa és fia.A történet így nagyon keretbe foglaltatik,de hogyan tovább?Valóban ez volt az utolsó gól?

A hálóban az utolsó gól

Közel 49 éve járok tehát meccsre és szégyenszemre az utolsó gólt nem láttam...Nem láttam mert nem mentem ki a meccsre!Én az örök meccsrejáró nem mentem ki az utolsó meccsre megnézni az utolsó gólt.Na persze...bepipultam a vezetőségre rendesen.Mert egyfelöl nem kommunikáltak a szurkolókkal a csapat oldalán így maguktól a játékosoktól kellett megtudnom,hogy elmentek...Mert elkellett menniük.Ez volt az a pont amikor elegem lett és úgymondd bosszúból lemaradtam a mérkőzésről.Persze ha tudom,hogy ez az utolsó meccs és ez az utolsó gól...sosem hagyom ki...De nem tudhattam,bár érezni lehetett,hogy valami van a levegőben,valami ami nem jó.A fiatalabbik Szepi szerezte a Dunaújváros utolsó két gólját amivel 2-0-ra vezettünk is a Ferencváros II. ellen.De mégis kikaptunk 3-2-re....Nem voltam kinn,a haverok mesélték,hogy egy ember volt a pályán akit megviselt a vereség: Szepi...A könnyeivel küszködött,valamit ő már tudhatott.A közel 42 éves játékos ellentétben társaival a lelkét kifutotta és tett meg mindent a Dunaújváros győzelméért.Valószínűleg ő már tudhatta,hogy nincs tovább.Neki ez a búcsúmeccse ha nem is mondta ezt ki még senki,ő már tudta...Szepit amúgy óriási tisztelet övezi a helyi szurkolók körében és méltán.Azmellett,hogy kiváló játékos és csapatkapitány a klubhűség mintaképe is.A legzordabb időkben is hű maradt a Dunaújvároshoz így nem véletlen,hogy az emberek első számú kedvence.Az meg,hogy milyen ember is álljon itt a kommentje amit az én megosztásomhoz írt miután láthatóan megviselt a csapat kizárása és ezt ki is posztoltam.

Kedves Zoli!

Szeretném megköszönni neked azt az elhivatottságot amit a csapatunkért,de még inkább a dunaújvárosi labdarúgásért mitattál ás mutatsz a jövőben is!

Sokunknak ez a hely nyújtotta az otthont,ahol azt csinálhattuk amit a legjobban szerettünk a világon.A sportért,a meccsekért,a futballért éltünk és közben számtalan kapcsolatra,sportbarátségra tettünk szert.

Köszönöm neked és F**** Zoli barátodnak,hogy nem létezett olyan hely ahová ne követtétek volna a csapatot és a legnehezebb helyzetekben is mindig bíztatok bennünk és szurkoltatok támogattatok minket.

Remélem amikor egyszer újra pattig majd a labda a szentélyben,Ti akkor is ott lesztek a lelátón és teszitek azt amit mindig.Képviselitek a labdarúgást szerető dunaújvárosiakat!

Tisztelettel:

Szepi

Szepi pirosban nem ismert lehetetlent sosem

És ugye arról,hogy nincsenek véletlenek...azt a bizonyos első gólt is Szepi szerezte ennek a Szepinek az édesapja.Azt láttam,de ami érdekes,hogy akkor is a Ferencváros volt az ellenfél és akkor mi fordítottunk 0-2-ről 3-2-re! Érdekes hasonlóság...épp ezért félek attól,hogy ez valóban az utolsó gól volt hiszen annyira keretbe foglaltatik így az egész...

Szepi nem kapott sem búcsúköszöntést sem búcsúmeccset,pedig ha valakinek itt Dunaújvárosban ez kijárna,akkor neki igen! A vezetőség szégyene,hogy az egyik legnagyobb klublegendának így kell búcsúznia,hiszen 42 évesen nyilvánvaló,hogy már nem folytatja.

A háttérben már mozgólodik egy szakemberekből álló csapat,hogy megmentsék a helyi labdarúgást és ha kell egy új klubbot alakítsanak.Így csak remélni tudom,hogy ez sikerül és ha majd sikerül Szepi is megkaphatja a méltó búcsúztatást,mert az nem lehet,hogy ez volt az utolsó gól! Én nem láttam és az utolsó gólt nekem látnom kell!

Pasaréti döntetlen

 Úgy áll a dolog,hogy a november túra nélkül telik el.A következő túra terveink a Prédikálószék,a dorogi kilátó és a szivárványhíd és a pokoli stadion lenne.Szinte mindháromhoz,de az első kettőhöz mindenképp napos idő kell az élmény kellő megélése érdekében.Nyilván kilátókba nem jó menni borús,szürke vagy ködös időben.A novemberi hétvégék nem kényeztetnek el minket ebben,így ezek a túrák fokozatosan halasztódnak.El nem maradnak,mert majd ezekkel folytatjuk akár decemberben vagy alkalom adtán!Viszont ha túra nincs is jelenleg a meccstúrák aratnak idén.Alighanem úgy vonul majd be ez az év a történelembe mint a meccstúrák éve.Hiszen soha ennyi meccstúrán nem voltunk mint az idén.Viszont ebből is eljött az utolsó.A bajnokságnak rövidesen vége és az utolsó meccs már idehaza lesz.Az év utolsó meccstúráján Pasarét felé vettük az irányt!

Pasaréti Kolotkó szobrok

Ismét Zolikával vágtunk neki a bulinak.Érdekes,hogy a másik meccsre járó haverom aki szintén Zoli,nem tart velünk az idegenbeli mérkőzésekre.Közben az egyik játékos keresztanyja is bejelentkezett,hogy eljönne velünk,de mikor hívtam akkor már visszakozott.Na mindegy,mi mentünk ketten is.Kicsit túlbonyolították a Dunaújvárosból Budapestre tartó vonatok útját,így azok nem mennek már be a Déli pályudvarra.Így Kelenföldön átkellett szállnunk és úgy jutottunk be a Délibe.Innen pedig gyalog vágtunk neki a II.kerületi Pasarétnek,szépen kényelmesen.Tudtam merre kell menni (én ne tudnám),jártunk már erre kisilliószor,Gergővel talán gyalog is.

Pasaréti templom

Nem volt jó idő.Dunaújvárosban még köd volt és hideg.Fél kilenckor indultunk,tízre a Déliben voltunk alaposan beöltözve.Ám Pesten nem volt köd,el volt ugyan borúlva,de különösebben hideg sem volt...Átmentünk a Városmajoron,majd a Szilágyi Erzsébet fasoron folytattuk tovább.Eldumáltuk az időt így nem tűnt fel a távolság.A Budagyöngye bevásárlóközponthoz érve úgy döntöttünk itt megkajálunk.Találtunk is egy remek vendéglátóhelyet az alagsorban ahol viszonylag olcsón kitünő kaját kaptunk és kedvesek is voltak mert megajándékoztak ingyen kávéval és kakaóval! Így meg is van az itteni törzshelyünk,ha majd újra erre járunk.Ezután vettük az irányt a pálya és Pasarét központja felé.

Sétány a pálya mellett

A központban egy-két Kolotko szobor és a templom szolgált látnivalóval,valamit az észak felé tornyosuló Budai-hegység.Itt volt valahol az Apáthy szikla is amit a házak takarásától nem láttunk.Hamar oda értünk a helyi csapat a Pénzügyőr SE pályájához még bőven volt idő,így mentünk még egy dupla 2km-es kört a kerületben.A pályára belépve sokkal rendesebbek és segítőkészebbek voltak a rendezők mint egy héttel korábban a Fradi sportközpontban...Így aztán hamar el is foglaltuk helyünket a vendégszektorban ahol az égvilágon kivül senki nem zavart.Később megérkeztek a "mieink" egy-két sportvezető eltiltott játékos és egy-két vendégszurkoló még.A csapatok melegítettek,sajna a mi csapatunk a tőlünk távolabbi térfélen melegített,esélyünk sem volt köszönni a játékosoknak.

A pasatéti pálya

Kezdünk!A piros-fehérek a mieink.

Elkezdődött a meccs,mindkét oldalon voltak helyzetek,támadások,akciók,de különösebb esemény nélkül telt el az első félidő.Nem született gól.A második félidőben hasonló ütemben folytatódott a mérkőzés,aztán a semmiből egy távoli lövéssel vezetést szerzett a hazai csapat.Egy null oda.Szaladhattunk az eredmény után.Szerencsére a mieink nem adták fel.Kapuja elé szegeztük a hazaiakat és kilenc perccel a vezető találat után sikerült is egyenlíteni.Innentől már a győzelemért mentünk.Továbbra is mi támadtunk többet.Egykapuztunk szinte,de nem sikerült bevinni a győztes gólt,így maradt az 1-1-es döntetlen,ami jó is meg nem is.Mindegy,ez van.Sajna a játékoskijáró is messze volt a vendégszektortól így most nem tudtunk senkivel sem lekezelni,úgy mint múltkor Ákossal a csatárunkkal.A végén még bementünk a helyi büféhez ahol hagymás zsíroskenyereket vettünk.Jó volt mert itt mindenki normális volt,nem úgy mint egy hete a Népligetben..

Zajlik a meccs

Nem volt más hátra most nem gyalog,hanem a 61-es villamossal visszamentünk a Délibe,onnan vonattal Kelenföldre majd ott tudtunk rászállni a mi vonatunkra.Sima volt a hazaút és fél hat után már itthon is voltunk.Mint mondtam nem igazán volt jó idő,ezért nem kombináltuk a meccset most semmi mással.A túra így is meg volt,mert a Déliből kimenni a pályáig meg ott két nagy kört menni az majd 8 kilométer volt.A meccstúrák ezzel az idei évre bezárultak.Valóban soha nem voltunk még ennyit meccstúrázni,de ezekkel is összegyűlt ezernyi élmény és végre olyan csapatunk volt amiért érdemes elmenni idegenbe is!A bajnokságból még egy meccs van hátra,írtam,hogy az már itthon lesz.Majd aztán lesz egy végződő szezon összefoglalom.A nem túl jó idő ellenére most is elvoltunk!

Kelenföldi pályaudvar

Soha ne add fel! - avagy a kaposvári meccstúra

 Hál isten továbbra is remekül szerepel a csapatunk a bajnokságban.Kerek egy éve,hogy veretlenek vagyunk és jelenleg újoncként a negyedik helyen állunk a 16 csapatos mezőnyben.Mi sem természetesebb,hogy elmentünk a következő idegenbeli meccsre is.Ez pedig Kaposváron került sorra,maga a Kaposvári Rákóczi volt az ellenfelünk amely a bajnokság egyik legerősebb csapata.Nem sok jóra számítottunk,de reménykedtünk benne,hogy sikerül megőrizni a veretlenségünket.Ahogy mindig most is ötvöztük a meccstúrát mással.De most rendes túrával nem tudtuk.Lehet ugyan Kaposvár környékén is jókat túrázni,de meglehetősen korán kezdődött a mérkőzés,délután egykor,így aligha lett volna idő egy kisebb túrára is.Így városnéző túrát szerveztünk be.Zolika még nem volt itt,nekem pedig újra jó volt visszatérni egy Gergő nyomábanos helyre.Alig több mint hét éve voltunk itt Gergővel egy remek túrán...

Vonattal jöttünk,de nem ezzel a kis csühössel

Már a hajnali vonattal elindultunk,így korán már fél kilenc után Kaposváron voltunk egy viszonylag kényelmes utazás után.Esőre állt az idő,gyengén szemerkélt,de mondták is erre a napra a csapadékot.Ez persze nem tántorított el minket.Megérkezés után a vasútállomás melletti busz pályaudvar felett (és a síneken)  átívelő csoda hídat néztük meg.Erről mesélt egy kollegám,mondta ne hagyjuk ki,meg hát amikor Gergővel hét éve itt jártunk,akkor ez még nem volt itt.Valóban egy szép érdekes híd ívelt át a pályaudvar felett amelyre lifttel is fellehetett menni,odafenn pedig egy sétány és bicikliút is volt.Na és jó kilátás is.Megérte megnézni.Ezután vettük az irányt a belváros felé.

A csodahíd

Emlékeztem rá,hogy Kaposvár egy szép város és valóban ahogy haladtunk be a belvárosba az egyre jobban hulló eső ellenére is,most is az volt.Útközben szép szobrokat és épületeket csodáltunk meg és fotóztunk,majd a főtéren a székesegyház és a városháza mellett a most is münködő szökőkútak szolgáltatták a látnivalót.Úgy döntöttünk mivel nem hoztunk most semmit,valahova beülünk egy kávéra és némi reggelire.Ezt egy itt található Lipóti pékségben tudtuk megejteni.Kijövet folytattuk a sétát.Esett ugyan az eső,de olyan elfogadható mértékben.Csendes kis eső  volt.Kilyukadtunk a helyi plázánál,majd a Tesconál.Innen aztán újfent a belváros irányába fordultunk.

Itt is fotozkódtunk Gergővel anno...

A főtér a városházával

A székesegyház a szökőkúttal

Lassan haladtunk és közben azért ment az idő és egykor meg kezdődött a meccs.Úgy döntöttünk keresünk valami éttermet és megkajálunk.Ám hiába jártuk be keresztül kasul a belvárost az éttermek zöme zárva volt,vagy olyant találtunk ami a mi pénztárcánknak már sok..így csak egy kis boltban vettünk pogácsát.Jobban rájött az eső,de még mindig nem volt vészes.Közben azért akadtak látnivalók a belvárosban,főleg a "sóhajok hídja" az egyik utcában.Itt is fotózkodtunk annak idején Gergővel most sem hagytuk ki.Aztán egy rég nem érzett érzést éreztem...mintha valaki simogatta volna a hátam....Gergő itt volt most velem,azonnal tudtam.A híd klassz volt most is.Ezután lassan elindultunk a stadion felé.Nem kellett nagy tudás eltalálni oda,hiszen ebben az utcában volt,igaz vagy másfél kilométerrel arébb.

A szépséges belvárosban

A sóhajok hídján

Korán oda értünk.Még volt 50 perc a meccsig,kicsit körülnéztünk a környéken.Egy templom adta a látnivalót,meg a stadion melletti gyárépületek.Nem tudtuk milyen gyár lehetett.Végül aztán bementünk a stadionba.Az egy kicsit régimódinak tűnt,de nem volt rossz.Meglepett,hogy a székek tiszták voltak a wc pedig első osztályú.Csak a hazai szektorba tudtuk jegyet venni,de úgy ültünk,hogy senkit ne zavarjunk azzal ha a a mi csapatunknak szurkolnánk menetközben.Nagy nehezen aztán elkezdődött a meccs.Az eső ellált,de fedett lelátón ültünk amúgy sem zavart volna,de így legalább a játékosokat sem zavarta.

Belesés a stadionba

Mi vagyunk az elsők a lelátón!

Két nagy helyzettel kezdett a Kaposvár,de aztán fokozatosan lendültünk mi is bele a játékba és már többször birtokoltuk a labdát mint a hazaiak.A félidőben azonban nem esett gól.A második játékrészben kicsivel aktívabbak voltak a hazaiak,de nekünk volt meccslabdánk,de kihagytuk.Ezt követően egy erősen vitatható tizenegyest kapott a hazai csapat amiből megszerezték a vezetést.Mi nem adtuk fel! Becserélték a csapatkapitányunkat aki összefogta és irányitotta a csapatot ahogy azt kell.Egyre-másra támadtunk,de fogyott az idő.Már a hosszabitásban jártunk,de kegyetlenül nyomtunk egy kapufát eltaláló lövésünk akadt.Én már feladtam,úgy gondoltam megvan az első vereség.Szerencsére a csapat nem adta fel és a legutolsó támadásunkat siker koronázta!Éppen a kapitány talált be! Számunkra hatalmas boldogság volt a pontmentés és a csapatot meg dicséret illeti,hogy nem adta fel és ment előre az utolsó pillanatig.Így továbbra is veretlenek maradtunk!

Kőkemény csata!

A végeredmény

Két és félóránk maradt a vonatig.Úgy gondoltuk csak megebédelünk valahol.Emlékeztem,hogy a helyi Tescoban van egy étterem.Így áttrappoltunk a belvároson és sikerült egy jót ebédelni.Újra eleredt az eső.Még kicsit sétálgattunk a kaja után majd elindultunk a vasútállomásra.Minden különösebb gond nélkül hazaértünk este fél kilencre.

Jó volt visszatérni Kaposvárra az különösen jó,hogy Gergő jelzett,hogy ott van velünk!A meccs is jó volt és izgalmas a csapattal elégedettek voltunk,nagyon tetszett,hogy nem adtuk fel vert helyzetből sem.Így aztán kellemes érzésekkel és emlékkel térhettem nyugovóra.Most másnap reggel pedig írom a blogbejegyzést,amit itt és most befejezek.

Zolikával a kaposvári stadionban

Felfedeztük az év szobrát is Kaposváron,hatalmas a felírat!

Két nap az élet

 Fura dolog az osztályozó.Az égig emelhet,kaput nyithat egy magasabban jegyzett ligába,de tönkre is tehet egy egész évet.

Az asztalnál ülő futballhoz fabatkát sem értő nagyurak nagy találmánya.A mai napig nem tudják úgy leszervezni a magyar 

bajnokságok menetét,hogy egy bajnok alanyi jogon indulhasson egy magasabb ligában.

Egész tavasszal ott voltunk a csapatunk minden meccsén amely megnyerte a bajnokságot,de nem indulhat alanyi jogon a felsőbb ligában.Újra osztályozót kell játszanunk.Amely lutri.Vagy sikerül,vagy nem.A hétvégi és a jövő hétvégi meccseken dől ez el.Addig is álljon itt,hogyan alakult városunk csapatának osztályozói a történelemben.

Az a bizonyos első osztályózó 1983-ban

Mióta én követem és szurkolok a helyi csapatnak öt alkalommal volt osztályozó.

A mérleg pedig negatív...Kétszer sikerült,háromszor pedig nem.

Az elsőre az 1982/83-eas idény végén került sor.A már akkori nagyurak is olyan remekül megszervezték a bajnoki kiírást,hogy 1982-ben az NB II.-ből hatodik helyezést elérve is kiestünk az NB III.-ba (akkor Területi bajnokságba)!Más kérdés,hogy az utolsó fordulóban pár ellenfél hathatós bundája is közrejátszott ebben...Na,de akkor az első öt maradt benn az NB II.-ben,mi pedig 82 őszét már a harmadik ligában kezdtük.A bajnokságot nagy fölénnyel,helyenként látványos játékkal sikerült megnyerni.Hála az akkor hatcsoportos bajnokságnak osztályozóra kényszerültünk.Ráadásul összesorsolták a két legerősebb gárdát a Dunaújvárost és a Veszprémet (akkor még Bakony Vegyészt).Az első találkozóra Veszprémben került sor és ötezer néző előtt némi meglepetésre 2-0 arányban leszívtunk.Ez nem szegte kedvét a dunaújvárosi drukkereknek.A visszavágóra Dunaújvárosban 10 ezer (!) ember ment ki.Köztük jómagam is.Minden eddigi idők legjobb meccse volt...és a Dunaújváros rendes játékidőben ledolgozta a hátrányát!Kétszer 15 perces hosszabítás következett,elképesztő izgalmak közepette.Bár voltak lehetőségeink,nem sikerült belőni azt a gólt amely az NB II.-be való jutást jelentette volna.Tizenegyesek következtek ahol....elbuktunk.Óriási kimondhatatlan hatással volt rám a mérkőzés,kisgyerekként ott sírtam a régi Kohász stadion lelátóján.Hatalmas trauma volt...

Így a 83-as ősz is a harmadik ligában talált ránk.A bajnokságot most is megnyertük ha nem is akkora fölénnyel mint egy évvel korábban.Annyiból szerencsésebbek voltunk,hogy a szegedi Délép SC "személyében" nem a legerősebb ellenfelet kaptuk ezúttal.Az első mérkőzésre Szegeden került sor ahová szurkolói busszal lementünk mi is.Kétezer néző előtt úgy tűnt megismétlődik az egy évvel korábbi veszprémi mérkőzés,hiszen a Délép már 2-0-ra vezetett.Hát megint elbukunk? Aztán a 86.percben góllá érett a fölényünk és sikerült egy gólt szereznünk.A 2-1-es vereség azt jelentette,hogy otthon elég 1-0-ra győznünk.Akkoriban még számitott az idegenben szerzett több gól.A hazai mérkőzésre ismét megtelt a stadion,újra 10 ezer néző szorongott a lelátón!Nem volt olyan jó meccs mint az egy évvel ezelőtti Veszprém elleni,de izgalmakban nem volt hiány.Sokáig 0-0 volt az állás.Hiába voltunk fölényben nem sikerült megszerezni azt az egy gólt.A csereként beállt Mártait aztán a 80.percben a tizenhatoson belül buktatták.Tizenegyes! A büntetőhöz az a Gróf András állt aki jelenleg a Dunaújváros edzője.Félve néztünk oda,de Gróf nem hibázott és a hálóba lőtte a labdát! Megvan!Szűk 10 perc volt hátra csak az eredmény tartására kellett figyelni.Évekkel később Mártai egy beszélgetés alkalmával megemlítette,hogy akkor ott a 16-son belül nem ért hozzá a kapus!De vissza 1984-be.A Délép mindent egy lapra téve elkezdett rohamozni mi pedig beszorultunk.Aztán a végén egy kontra alkalmával Ress Józsi feltette az i-re a pontot és betalált a Délép kapujába,2-0! Sikeres osztályozó.Mehettünk végre az NB II.-be.

Szegeden 84-ben

Hat év telt el,jöhetett az újabb osztályozó.Az NB II.Nyugati csoportjának másodikjaként az NB I.leggyengébb nem kieső csapatával kellett osztályzót játszanunk az NB I.-ért .Ez az osztályozó kimaradt az életemből mégpedig azért mert katona voltam.Ellenfelünk a Debreceni VSC volt az első meccs nálunk Dunaújvárosban volt.Ugyanaz a Gróf lőtte a gólunkat aki pár éve hősként vonult be a helyi foci történelmébe.Azonban ez is kevés volt,mert a hazai 1-1-es döntetlen után Debrecenben 1-0 arányban kikaptunk és nem sikerült a feljutás.Mint a hazain,mint a debreceni mérkőzésen 4-4000 néző volt.

Hét év telt el a következő osztályzóig és ekkor már az NB I.-be jutásért kellett osztályozót játszani!Mégpedig újra az NB I.leggyengébb nem kiesőjével az akasztói Stadler FC-vel!Ezúttal hazai pályán kezdtünk és 9000 néző most is ott volt az utolsó éveit élő Kohász stadionban 97 nyarán.Bűn rossz mérkőzés volt a párharc első felvonása.Nem is játszott jól az Újváros.Végül a 2-2-es döntetlen és a csapat gyatra játéka nem sok jót ígért a visszavágóra... Nem tudom miért,talán mert nem bíztunk már benne,de nem mentünk el az akasztói visszavágóra.Pedig bejuthattunk volna az ekkor még híres Stadler stadionba.Háromezer ember ment ki a visszavágóra amelyet a Stadler 2-1 arányban megnyert nővelve ezzel elbukott osztályozóink számát.

Eltelt 16 év mire jött a következő osztályozó.Ekkor már a Dunaújváros PASE néven futott a helyi foci.Újra az NB II.volt a tét.A Soproni VSE csapatát kaptuk.Újra itthon kezdtük az összecsapást.Mindössze 2200 néző volt kinn a mérkőzésen és szintén egy görcsös döntetlen született csak.Az 1-1-es eredmény nem sok jót ígért ugyan a visszavágóra,de mindenki érezte a mi csapatunkban több van ennél.Közben kiderült,hogy vesztes osztáyozó esetén is feljutunk majd...De a soproni visszavágót megtudtuk nyerni 1-0 arányban.Jöhetett újra az NB II.!

Eddig tehát két sikeres és három elbukott osztályozó van a dunaújvárosi foci történetében.

A jelenegi csapat,vajon sikerül-e az osztályváltás?

Most "csak" az NB III.-ért osztályozunk,de ez is fontos mérföldkő lehet.Siker esetén elindulhat egy pozitív irányú folyamat,ami el is indult már,de az,hogy teljesebb legyen ehhez kellene ez a siker.Ha elbukunk félő,hogy örökre elhalhat a foci a városban.Tehát hiába csak NB III.-ért megyünk a tét ennél sokkal nagyobb!

Hogy mi lett az osztáyozó végkimenetele,majd a Véget érő szezon bejegyzésemben számolok be,ha már mindeezeken túl leszünk.

Tizenegy gól Bodajkon

 Hát álmomban sem gondoltam,hogy ez a tavasz tele lesz meccstúrákkal is.A sokadik ilyenre készültünk már ebben az évszakban.Ha már a megyeibe süllyedt le a csapatunk akkor kihasználtuk a megye előnyeit,hiszen így semmi sincs igazán messze és egy megye napijeggyel meg belépővel még olcsóbban is megúsztuk ezeket a meccstúrákat mint a hazai meccseket!Na ez a nem semmi... A bajnokság már eldőlt amit megnyertünk,de volt még a szezonból két már tét nélküli forduló.Persze a java utána következhet,mert könnyen lehet,hogy osztályozó mérkőzést kell vívnunk a feljutásért a harmadik ligába egy másik megye bajnokával,de még ez sem biztos,mert a várható visszalépések miatt még akár automatikusan is feljuthatunk.Na mindegy ez még egy másik történet.Most Bodajkon játszott a csapat immár egy tét nélküli meccset.Az első helyezett játszott az utolsó előttivel.Várható volt egy gólszüret,így elmentünk Bodajkra is.

Ez a lépcsősor vezet fel a Kálváriára,de még előtt ott van ez a kis templom

Persze ahogy szoktuk egy kicsit körülnézünk a településen a meccs előtt és után ha marad idő.Zolikával jöttem most is és negyed egykor indultunk busszal Dunaújvárosból,egy fehérvári átszállás után pedig negyed háromra értünk Bodajkra.Ott egyből egy sétába kezdtünk.Bodajk amúgy egy Fejér megyei település Mórtól pár kilométerre dél-keletre.Jártunk már itt a múltban,túra is indult már innen és itt voltam építőtáborban a nyolcvanas években.De különösebben még sosem néztünk körbe a kisvárosban.Egyből megláttuk a Kálvária-hegyet amely ott tornyosult a település majdnem közepén.Manó barátunk javasolta,hogy oda mindenképp menjünk fel,mert nem fogjuk megbánni.Igaza lett.

Kezd kibontakozni a kilátás!

Bodajki kálvária

Könnyebb volt felmenni mint ahogy arra előzetesen számítottunk.Sorba ott voltak a stációk és egy jól járható út majd ösvény vitt fel.Sajnos az idő közben elborúlt így jó képeket nem tudott lőni a kamerám.Ezek a képek már este a meccs után készültek,mert visszamentünk hiszen akkor lett ideális idő a fotózáshoz.Szóval ekkor még elborúlt az idő,de így is élvezhető volt.Fokozatosan feltárult a kilátás amely lenyügöző volt! Ha jól speklizek akkor észak,észak-keletre nyílt főleg kilátásunk.Alattunk ott volt maga Bodajk,szemközt pedig feltűntek a hegyek a Vértes déli vonulata.Szemközt kivehető volt a Csókakői vár,emlékszem volt olyan,hogy onnan néztünk ide.Mellette pedig ott volt a Csóka-hegy gerince Fejér megye legmagasabb pontja.Annak oldalában túráztunk egyszer Gergővel...Minden gyönyörű volt! A távolban még Székesfehérvárt is látni lehetett.Persze ez más főleg este a meccs után a jó időben volt igazán élvezhető.

Alattunk Bodajk,szemben egy régi ismerős a Vértesi Csóka-hegy

Rázumolva szemben ott a Csókakői vár!

A kálvárián

Felértem végre!

Zoli is felért!

Kigyönyörködés után visszamentünk a városka központjába.Itt pedig egy étteremre leltünk,akkor már lenyomtunk egy babgulyást.Na meg egy kávét és sört is.Még volt kis időnk a meccsig így benéztünk a kis tavacskához.Itt már jártunk Zolikával 21-ben.Gyereknapi rendezvény volt mellette a parkba,de ez minket nem érdekel.Itt sétálgattunk kicsit,innen is feltűnt a szemközti Csókakői vár.Hát nem tudom,olyan 6-8 kilométerre lehetett.A séta után meg a focipálya felé vettük az irányt.Már előzetesen jó szokásomhoz híven felmértem merre kell menni.Így nem okozott gondot,hogy oda találjunk.Amúgy sem volt messze.Odaérve még 45 perc volt a meccsig,így sétáltunk a pálya környékén.Szerencsére találtunk egy kocsmát ahol tudtunk venni ásványvízet.Ez kellett mert a sör meg kiszáritott és éreztem,hogy a pályán nem lesz büfé.

Tavacska Bodajk közepén

Innen is látszik a vár!

A pálya nagyon szép környezetben feküdt.Innen is remek rálátás volt a Csóka-hegyre.Amellett az eddigi megyei pályák közül ahol jártunk talán ez volt a legjobb.Ízléses lelátóról szurkolhattunk amelyen támla nélküli székek voltak.Nem úgy mint pl.Martonvásáron ugye..Büfé ahogy gondoltam nem volt,a helyi klub meglehetősen szegény volt.Eredményjelzőre sem tellett,ahogy a megyei bajnokságban ritka labdaszedőkre sem.Kiérve a lelátóra a mieink már melegítettek,ahol úgy tűnt roppant jó a hangulat.Már ekkor kihalatszottak a poénok amit a játékosok eresztettek el.A csúcs az volt amikor a labda kirepült a pályáról a földekre ahol tiszta dzsungel volt minden.Egyik játékosunk Bazsi ment ki érte akit össze-vissza csipkedtek a szúnyogok és visszatérve nem győzött vakarózni.

Az ellenfél is megjelent.Volt itt meséből kilépő favágóra hasonlító szakállas úriember a csatáruk meg egy jó 120 kilós medve volt.Nem voltunk sokan nézők.Talán jó esetben is ha ötvenen lehettünk.Hiába az utolsó előtti csapatra nem sokan kiváncsiak még akkor sem ha a bajnok volt a vendég.Végre kezdődhetett a mérkőzés.Nem sokáig tartották magukat a hazaiak,hiszen már a hetedik percben megszereztük a vezetést,színesbörű játékosunk Godslove révén.A tizenhatodikban pedig a gólzsákunk Gránicz növelte az előnyünket.Ekkor az egyik hazai néző belénk kötött.Mulatságos körülmények között szerezte Gránicz a gólt amire mi elnevettük magunkat.Amire az úriember belénk állt,hogy mit röhögünk,amikor egy méteres les volt és,hogy mi jobb csapat vagyunk annál mint,hogy játékvezetői segítségre legyen szükségünk.Mondtam neki,hogy nehogy már megtiltsa,hogy a csapatunk góljának örüljünk ha meg a bíróval van dolga akkor neki kiabáljon be,ne nekünk hisztizzen.Erre elhallgatott.Jobb csapat vagyunk persze annál,nem is volt szükségünk bíróra hiszen az első félidő végén már 5-0 arányban vezettünk.

A bodajki pálya

Kezdődik a meccs,a piros-fehérek a mieink

A második félidőt is végig nevettük,hiszen jöttek ki a pályáról a poénos beszólások.Ezeket ugye nálunk odahaza mivel nagy stadion van,nem hallani,de itt pályaközelből igen.Ezekben elsősorban Gránicz jeleskedett,de amikor újra kirepült a labda a pályáról Bazsinak kiabáltunk be,hogy újra ő a soros,intett ki nevetve,hogy nem-nem.A gólokat meg futószalagon gyártottuk bírói segétség nélkül.Hatalmas különbség volt a két csapat között az amúgy teljesen sportszerű mérkőzésen.A vége az lett,hogy 11-0 arányban nyertünk idegenben.Ebben a szezonban már másodszor.A hisztiző úriember is eltűnt...

Zajlik a meccs

Meccs után még majd két óránk volt a buszig,így bóklásztunk tovább Bodajkon.Ekkor mentünk vissza a kálváriára és csináltunk jobb képeket mint délután.Most este ideálisak voltak a fényviszonyok.Ténferegtünk egy nagyot aztán megvártuk a buszt.Az jött rendesen és a menetrend szerint hat percünk lett volna Fehérváron átszállni a dunaújvárosi buszra,ám olyan jól jött a bodajki busz,hogy tíz percünk is volt.Az újvárosi busz viszont meglehetősen lassan döcögött hazafelé,így végül is este 11-re értem haza lakásra.Jó kis bul volt ez az idei sokadik meccstúra,sokat nevettünk a mieink poénkodásain,na meg láttunk 11 gólt is.Még egy forduló van a szezonból aztán jöhet az igazi izgalom az osztályozó...hacsak automatice nem jutunk fel.Ez hamarosan kiderül.

Bodajki főtemplom

Öt gólos vasárnap délután

 Ezen a tavaszon aztán alaposan belehúztunk a meccstúrákba.Nem gondoltam volna.Két hónap alatt csapatunk negyedik idegenbeli meccsére mentünk el.Na persze nálunk az a faramuci helyzet állt elő,hogy elmenni egy idegenbeli meccsre a belépővel együtt olcsóbb mint egy hazai meccs...akkor meg miért ne?Ugye nálunk kétezer forint a belépő és ha még iszunk egy sört ott vagyunk,hogy közel háromezerben benne van egy hazai meccs!Ezzel szemben ha elmegyünk a megyébe valahova,mert ugye vagyunk olyan jók,hogy kiestünk a megyei bajnokságba egy éve,szóval akkor ezer forint egy megye napjegy amellyel megyén belül 24 órán át korlátlanul utazhatunk,a belépő meg mindenhol 500 forint,meg egy sör,az kb.2200 forint csak.Hát nem jobban megéri idegenbeli meccsre járni?Na,de most nem ez a téma,hanem az,hogy idei negyedik meccstúránkon Adonyba érkeztünk.Itt játszott a Dunaújváros bajnoki mérkőzést.Mi meg Újváros drukkerek vagyunk,én már 48 éve!

Adony "Central" park,egy kedves emlékű hely új futópályával

Adony...Gergővel kezdtük felfedezni az izgalmas kisváros és környékének felfedezését még 2016-ban.Jó sok túránk köthető ehhez a településhez,szeretjük is.Azt azonban nem gondoltam volna soha,hogy egyszer majd itt játszunk bajnoki mérkőzést.Ez minket minősít,mert ugye a magyar foci negyedik vonalába azaz a megyei bajnokság szintjére süllyedtünk 2024-ben.Most óriási harcban vagyunk a visszajutásért a harmadik vonalba és éppen vezetjük is a bajnokságot.Sorra nyerjük a mérkőzéseinket és úgy tűnik újra van egy szerethető csapatunk amelynek érdemes drukkolni.Szóval az Adony-Dunaújváros mérkőzésre érkeztünk április utolsó vasárnapjának kora délutánján Zolikával a kedves városkának tünő Adonyba.Fél háromra meg is érkeztünk a meccs ötkor kezdődött.Úgy döntöttünk megkajálunk valahol kezdésként.

Kínai ebéd Adonyban

Nem kellett sokat menni,egy kínai éttermet találtunk.Úgy gondoltuk ez jó is lesz.Nem is volt rossz.3500 forintért annyit ehettél és ihattál amennyit akartál,így aztán bőven meg is kajáltunk és a legszebb az egészben az volt,hogy a szép kártyát elfogadták mint fizetőeszközt.A kaja után még mindig volt bőven idő,elsétáltunk a közeli "central" parkba.Ezt még Gergővel neveztük el central parknak mégpedig azért mert gyakorlatilag Adony kellős közepén található.Egy végtelenül kellemes zöld övezet sétányokkal,padokkal,játszóterekkel,szökőkúttal és immár egy új 500 méter hosszú futópályával.Na és ennek nyugati szélén található a focipálya is ahol majd a mérkőzést rendezik.Itt sétálgattunk Zolikával vagy egy órát,de még mindig maradt időnk,így beültünk egy közeli presszóba egy kávéra és üditőre.Sört most nem akartam inni,a múltkori meccsen nagyon kiszáritott és nem volt úgy kényelmes a dolog.

Adonyi templom

A kávé után visszamentünk a parkba és mentünk egy kört a futópályán.Csak itt amúgy a délután folyamán 2 kilométert sétáltunk.Lassan ideje volt oda menni a pályához.Lelátó csak egy kicsi volt az egyik oldalon a felezővonalnál.Így szóba sem kerülhetett,hogy odamegyünk.A keleti kapunál a tizenhatossal egy vonalba a korlátnál álltunk meg a pálya hüvös oldalán.Később kiderült hiba volt,mert mind az öt gól a másik kapuba ment...de ezt bántuk a legkevésbé.Igen kellemes időben aztán elkezdődött a mérkőzés.A mieink fehérben a hazai csapat pirosban játszott.Nem kellett sokat várni az első gólra,mert a hetedik percben már mi vezettünk egy nullra!

Az adonyi pálya

Remekül játszottak a mieink,szinte csak nálunk volt a labda és az történt a pályán amit mi akartunk.Ennek következménye lett,hogy a 33.percben már kettő nullra vezettünk!Előzetesen nem számítottunk könnyű mérkőzésre mert bár mi az első helyen álltunk a hazai Adony meg a kilencediken.Az ilyen meccsek nem szoktak túl simák lenni.Ehhez képest a gólszüret csak ezután indult be igazán.A 40-ik,a 44-ik és a 45-ik percben is gólt szereztünk!Öt nullával zárult a félidő a meccs eldőlt!Reménykedtünk,hogy a második félidőben újabb gólokat szerzünk arra a kapura is amelynél mi álltunk.De nem így történt.A mieink mert megtehették sorra lecserélték a kulcsembereket és fiatalokat hoztak be helyettük.A rutinosabbak egy részét eküldték pihenni tehát a jövő heti rangadóra készülvén.A fiatalok viszont nem tudtak újabb gólokat szerezni,igaz nem is kaptak gólt!Így maradt a meccs végeredménye öt nulla,nekünk! Előzetesen max 2 vagy 3-0-ás eredményre számítottunk,így ezzel teljesen elégedettek lehettünk!

Zajlik a meccs,a fehérek a mieink

Így tehát megerősítettük első helyünket a tabellán,jöhet majd hétvégén a rangadó a Sárbogárd ellen! Amúgy jó 300-an lehettünk a meccsen,megyei bajnokságban ez szép szám.Meccs után visszasétáltunk a presszóba még egy italra,mert a buszig volt ötven percünk.Közben az egyik újvárosi játékos is jött egy italra köszönt nekünk.Érdekes volt,mert a csapatot meg láttuk elmenni haza közben a klub kisbuszával.Vajon ő itt lakhat Adonyba?Alighanem.Közben jött az ellenfél edzője is egy italra,ő meg ős dunaújvárosi,régen a Kohászban focizott és jöttek a helyi szurkolók is,de semmi ellenségeskedés vagy ilyesmi nem volt.Mondjuk nem is nagyon tudta senki,hogy mi nem a hazai csapat drukkerei vagyunk...

Ezután már nem volt mit tenni,elsétáltunk a közeli buszmegállóba és hazajöttünk a menetrendszerinti pontosan közlekedő járattal.Győzni mindig jó,győzelmet látni mindig jó,Izgulni,drukkolni a csapatért mindig jó.Így egy kellemes délután volt ez is!

Hazafelé a kellemes emlékű parkon át

Meccstúra extrákkal

 A február után a március sem alakult rosszul.Bár arra aztán legmerészebb álmomban sem gondoltam,hogy több meccstúránk lesz mint hagyományos túra.Na,de így alakult.Március utolsó hétvégéjén folytattuk volna a balatoni kéktúrát az ötödik szakasszal,de olyan fokú esőzés volt a héten és még szombaton is,ami gyakorlatilag lehetetlenné tette a túrázást.Így a túrát elhalasztottuk.De azért,hogy ne egész hétvégén otthon üljünk,kitaláltuk,hogy elmegyünk Fehérvárra.Ott játszott bajnoki mérkőzést a csapatunk a maroshegyi pályán.Mivel múlt héten Mezőfalvára kisértük el őket ahol nyertünk hat nullára,szinte kedvet kaptunk egy következő meccstúrához.Ahogy szoktuk meccs előtt körülnézünk erre-arra.

Ebéd Fehérváron

Nem kellett korán indulni,a fél 12-es vonattal mentünk egy pusztaszabolcsi átszállással.Majd alkalom adtán írok erről a pusztaszabolcsi vasútállomásról,mert ott egy igen kemény kaland vagy kihívás az átszállás.Ez a téma majd megér egy bejegyzést!Na,de erről majd...most végül is épp,hogy elértük a Fehérvárra induló vonatot.Azzal pedig fél egy után oda is értünk Székesfehérvárra.A meccs négy órakor kezdődött.Több mint három óránk volt csavarogni.A fehérvári állomás előtt három felé mennek az utcák.Jobbra,balra és közép felé.Hol a jobb,hol a bal oldali kell nekünk,függve attól hova megyünk.Mivel a középső utcát nem szoktuk használni,így most azt választottuk.Elindultunk és pár méter után belebotlottunk a Provance nevezetű önkiszolgáló étterembe.Zoli javasolta,hogy akkor itt meg is ebédelhetnénk.Így is lett.Kifejezetten kellemes hely volt,ízletes kajával.Én tarhonyát ettem zúa pörkölttel,Zolika rántott sajtot valami zöldséges katyvasszal.Majd egy kávét is lenyomtunk.Ezután mentünk tovább a középső utcán és végül a Fehérvár áruháznál kötöttünk ki.Innen pedig át a romkert és a belváros felé vezetett az út.

A városkapu vagy mi a neve?

Ha ez az országalma mesélni tudna...sok számomra kedves emberrel látott már itt...

Meglehetősen fos időnk volt.Elvolt borúlva és élénk szél fújt,de túl hideg nem volt.Átvágtunk a belvároson anyóka orrát most is megcsavarva,majd a busz pályaudvarnál fordultunk vissza irányba,ugyanis Maroshegy Fehérvárnak egy dél-keleti városrésze.Még mindig rengeteg időnk volt a meccsig így kényelmesen araszolgattunk előre.Kiérve a belváros vonzáskörzetéből áthaladtunk a vasút alatti aluljárón.Erre volt a Sóstói stadion is,vagy mostani nevén a Mol Aréna.Eszembe jutottak az emlékek,mert sokat jártam erre.Tesómmal is,régi haverokkal,de Gergővel is,na és Zolikával is voltam már itt.Hamarosan aztán jobbra letérvén el is értük a szép új fehérvári stadiont a Mol Arénát.A mi meccsünk nem itt volt,de ha már itt voltunk kicsit körülnéztünk és fotozkódtunk.

A Mol Aréna Székesfehérváron

Az edző szobra

Arra gondoltam,ha bejutnánk a vármegye kupa döntőjébe,a döntő éppen itt kerül sorra majd.Akkor bizony eljönnénk,hiszen nem láttam az új arénát még belülről,csak a régi stadionban jártam még itt benn.Szóval ha bejutunk eljövünk,annál is inkább mivel ingyenes lesz!Most megnéztük kivülről az arénát.Utoljára akkor voltunk itt,mikor a covid első hulláma után feloldották a kijárási tilalmat és eljöttünk a Sóstói tanösvényre túrázni.A tanösvény amúgy a stadion mögött van.A bejáratnál ott volt Kovács Ferenc mesteredző szobra.Ő volt az edző amikor a Videoton bejutott az uefa kupa döntőjébe 1985-ben.Még fotózkodtunk párat,aztán eszünkbe jutott a kilátó a stadion mögött.Akkor a covid után levolt zárva.Most Zolika javasolta,hogy menjünk nézzük meg.

Jómagam a stadionnál

A Sóstói kilátó

Valóban ott volt a kilátó és láttuk,hogy van valaki odafenn.Ezekszerint nyitva van!Odamentünk hát és valóban nyitva volt.Félő volt,hogy odafenn erős szél van,de ez nem tartott vissza.Hosszú csigalépcső vezetett fel,pihenőszintekkel tarkítva.Majd kitérünk a kilátóra a kilátós sorozatomban.Mire felértem valóban nagy-nagy szél fújt odafenn.Zolika mosolya nem is volt őszinte.Én kimertem menni a kilátószintre és pár fotót sikerült csinálni.Jó innen a kilátás.Elsősorban magára a stadionra,de a Sóstóra is,na és a város is látszik.Erősen markolni kellett a kamerámat,nehogy kifújja a szél a kezemből.Végül is a lényeget láttam.Majd jóidőben visszajövünk még,talán épp majd a vármegyekupa döntőjének napján ha szerencsénk lesz...

Kilátás a Sóstóra

Kilátás a stadionra

Zolikával a kilátóban

Lejöttünk és mentünk tovább Maroshegyre ami innen már nem volt túl messze.Egy cirkusz volt a szomszédban ahonnan kellemes szagok áradtak ki...átmentünk a Székesfehérvár - Balaton vasútvonalon és már ott is voltunk Maroshegyen.Láttam van ott szemben egy Interspar áruház és az mellett van a pálya ahol mi játszunk.Elmentünk arra az áruház felé,de ott az út levolt zárva és képtelenség volt ebből az irányból megközeliteni a pályát.Sebaj.Megkerültünk egy szomszédos áruházat amit nem figyeltem meg mi volt,mert nem érdekelt.Megkerülve ott is voltunk a pályánál,de nem láttunk bejáratot (ott volt a szemünk előtt egy kiskapu,de ezt csak belülről vettük később észre),így a pályát is megkerültük és annak a túlsó sarkában volt a főbejárat.Am elsőre feltűnt,hogy nem kértek belépőt...Ingyen nézhettük meg a meccset!

Nem igazán azok vannak a pályán akik odavalók..

Két pálya volt egymás mellett és úgy tűnt a rosszabbikon játszunk.Sebaj.A pályán amin nem volt meccs több száz madár élte kis életét...Húgyoztunk egyet majd egy kis lelátón helyet foglaltunk a csapatok már melegítettek.Közben pár dunaújvárosi drukkerrel találkoztunk.Úgy tűnt többen is vagyunk mint a hazaiak.Na persze ez az Ikarus Fehérvárnak csak a harmadik csapata...nem nagyon érdekli a helyieket.Viszonylag kellemes idő lett a nap is kibújt néha.Kezdődhetett a mérkőzés.Fontos volt,hogy nyerjünk hiszen élet-halál harcban vagyunk a Mórral a bajnoki címért.

Zajlik a bemelegítés

Kezdődik a meccs!

Hiába kezdtük jól a meccset és kerültünk mezőnyfölénybe,helyzetünk nem volt.Közben a hazai csapat magához tért és kiegyenlítetté vált a játék.A félidő végén pedig két hatalmas ziccert hagyott ki az Ikarus. Nulla-nulla volt az első félidő ez nekünk nem kedvezett.A második félidőben kapujához szögesztük az ellenfelünket,de nem akart sikerülni a gól...Kezdtünk egyre kapkodósabbak és idegesebbek lenni.Nem játszottunk jól,de nagyot küzdöttünk és végül a 82.percben találtunk végre egy gólt! Vezettünk egy nullra!

Izgalmas volt a meccs!A fehérek a mieink.

Közben feltámadt a szél és hideg lett.A hazai csapat meg nem adta fel,nekiállt támadni az egyenlítésért.Komoly helyzetek alakultak ki a kapunk előtt és csak a jó napot kifogó kapusunknak volt köszönhető,hogy megtudtuk nyerni a mérkőzést!Nagyon nehezen...de nem sikerülhet mindig minden tökéletesen.Jó az egy nulla is!A nagy rangadók meg ezután jönnek majd.Mi fogtuk magunkat és lassan visszasétáltunk a vasútállomásra,ugyanarra a Mol Arána felé.A vasútállomáson aztán szembesültünk vele,hogy nem megy vonatunk csak vonatpotló buszunk.Mire erre rájöttünk és kimentünk a buszhoz az éppen már húzott el...Mit volt mit tenni,irány a buszpályaudvar! A baloldali utca kellett most.Volt 25 percünk,így fokoztuk a tempót és végül elértük a buszt.Este kilencre értem haza.Győztünk,minden más nem számított!

Győztünk,ez a lényeg!

Ezzel a meccstúrával zárult a március,ami elsősorban a kellemetlen időjárásáról marad emlékezetes...Az első túránkon a Zsidó-pokolban még jó idő volt.De aztán fáztunk rá egy hétre Shíva menedékében.Mezőfalván eláztunk az esőben a meccsen,itt meg nem volt épp melegünk.De azért jó volt.Várható áprilisban is meccstúra,reméljük a csórit összetudjunk úgy hozni,hogy túra is meg meccstúra is lesz.Ezenkivül vannak terveink áprilisra,jó lenne ha végre már a tavasz is megérkezne!