A hajnal hozta és a hajnal vitte

 Nagyjából jó 20-25 perc lehetett napfelkeltéig.Nyár volt,már rövidültek ugyan a nappalok,de azért ez a nap még az év leghosszabb napjai közé sorolható volt.Korán kelt a nap,drukkoltam Gergőnek,hogy napfelkeltéig ide érjen.Kellett ugyan hozzá némi erőfeszítés,de ideért!Azon a nyári nap hajnalán Gergő a világra jött.Ügyes volt,ideért napfelkeltére a hét első napfelkeltéjére.Gyakorlatilag már együtt néztük meg a napfelkeltét vele,hiszen a karomban tartottam.Indultunk egy csodás nagy utazásra.Azonban nem gondoltuk,hogy nem sok időnk adatik...De a hajnal meghozta Gergőt és mi ünnepeltünk,jó érzéssel töltött el a dolog.

A szép hajnalok,azon a nyári napon érték el csúcsformájukat

Még 6921 hajnalunk volt...de aztán a napfelkeltét nem nagyon nézegettük meg,bár előfordulhatott,hogy útban voltunk valahova és a buszból vagy a vonatból éppen látthattuk felkelni a napot.Ám ha a napot nem is láttuk felkelni,csodákban azért nem volt hiány.A 6921 hajnal talán 5-10%-a hozott igazi csodákat.Az élet folyt a maga medrében,nem gondoltuk,hogy közeledünk egy borzalmas hajnal felé.Pedig közeledtünk.Már tél volt a 6921-ik nap hajnalán,a nap pedig már jóval később kelt,valamikor talán háromnegyed hét tájában.Gergőnek pedig jó szokásához híven viharozva kellett volna kihúznia a szobán át,hogy elvégezze kis dolgát.De azon a hajnalon nem jött át senki a szobán...

A szép hajnalok azon a téli napon csődöltek be...

Hiába is drukkoltam volna Gergő ezt a napfelkeltét már lekéste...De ha csak ennyi lett volna a baj,az még belefért volna.A baj az volt,hogy ez az utolsó alkalom lett volna,hogy lássa még a napot felkelni,de az a hajnal még a világosodás előtt elvitte őt...Elment a téli hajnallal együtt,mi pedig itt maradtunk nélküle.A csodák véget értek,a jó elmúlt.Értelmetlenné vált minden.Hiába jönnek-mennek új és újabb hajnalok,már egy sem hozta vissza őt.A hajnali fiút a hajnal vitte el.Ajándék és csoda volt,hogy ha csak rövid időre is,de az életünk része lehetett...

Gergő ma hét éve,hogy elment...