Kedvenc váraink (30) - Markazi vár(rom)

A markazi vár maradványai a falu központjától 1,5 km-re északnyugatra a 460 méter magas Várbérc déli oldalán találhatók. Megközelítése a zöld L jelzésen lehetséges. 

A várat feltehetően az Aba-nemzetség Kompolthy-ágából származó II. Kompolt Pál nevű fia építtette az 1270-80-as években. Oklevelekből ismert első ura Kompolti Imre, a későbbi siroki várnagy volt (XIV. század első fele), fénykorát az 1200-as évek végétől 1421-ig élte.

A téglalap alakú építmény keleti és nyugati oldalfalának maradványa 32 méter hosszú, déli és északi fala, pedig 25 méter. A keleti fal vastagsága 2 m, magassága, pedig 6 méter lehetett, a többi fal, amely meredekebb hegyoldalra épült, 180 centiméteres volt. Az északi rész falait – ahol a bejáratot kialakították – ma már a romtörmelékek teljesen eltakarják.

Ennyi maradt a várból

A várfalakat a középkorban szokásos módon mészhabarcsba „forrón” építették. A forró mészhabarcs, a helyben bőven található kőből épült falakat betonszilárdságúra fogta össze. Ezért még ma is – lerombolása után közel 450 évvel később – dacol az idő pusztításával s még romjaiban is hirdeti az utókornak a történelmi múltat. A várfalak északkeleti-délkeleti és délnyugati oldalát kívülről 8-10 méter széles, 3-4 méter mély – ma már nagyrészt romokkal feltöltődött – sáncárok vette körül. A nyugati meredek sziklákon nem volt szükség sáncárokra. A markazi vár bejáratát az északi részről – a Várbérc és a Hegyestető felőli oldalon a sáncárkon átívelő felvonó hídon át képezték ki. A bejáratnál épült a kapuvédmű, fölötte a lakótorony. A lakótorony meglétére a bejárati résznél felhalmozódó, a többi résznél lényegesen magasabb romhalmaz utal. A kapu fölötti tornyot erősítették meg a legjobban, ennek első emeletén tartózkodott a néhány fős őrség, akik onnan kezelték a felvonóhíd és a kapuvédmű csigás, emelő szerkezetét. A kapuőrség szobája feletti szinten a várúr féltve őrzött kincseit és kiváltságairól szóló okleveleit helyezték el, őrizték sokszorosan megerősített vasalt ládákban. A falakkal körülvett belső terület 860-900 m2 nagyságú lehetett, mivel a terület szűk volt, igyekeztek azt jól kihasználni. A belső épületek külső falait a várfalak alkották, közepén egy 10×16 méter nagyságú udvarnak jutott még hely. A várpalota keleti és déli szárnya egy emeletes, a nyugati része pedig – ahol az építmény 3 méterrel alacsonyabb szintről épült – és a meredek hegyoldal jobb védettséget biztosított – két emeletes lehetett. A nyugati meredek hegyoldal felől a várpalota belső részén 3,5 méter szélességű folyosó húzódott. Innen lépcsőn lehetett feljutni az udvarra, valószínűleg e folyosóról nyíltak a palota alatti pincék bejáratai is.

A nyugati várfal maradványai

A vár vízellátását az alatta 200 méteres mélységben folyó várpatakon épített vártó biztosította. A vizet a patakon képzett tóból siklópályán, kötélen mozgatott edényekben, csigasor-szerkezettel húzhatták fel. A tónak és siklónak a nyomai ma is kivehetők a vár völgyén és a várhegy oldalán. A várnak lényeges hadászati, katonai jelentősége nem volt, tulajdonosai főként menedékhelynek valamint pihenés, vadászat céljára, főúri víkendháznak használták.
A Kompoltyak visontai ága – amelyhez a markazi is tartozott – 1421-ben kihalt s a vár és várbirtok a nánai ágazathoz tartozó Kompolti István kezére szállt, Markaz falu és a vár így része lett egy, az előbbinél többszörösen nagyobb vártartománynak, melyet a siroki illetve domoszlói Oroszlánkő várából igazgattak. Markaz várának ettől kezdve másodrendű szerep jutott. Nem ismerjük, hogy mikor, ki és miért rombolta le a markazi várat, de valószínűsíthetően a török betöréseknek köszönhető pusztulása. Az 1570-es évektől az okiratok már csak lerombolt palota, illetve várromként emlegették. A falai között zajló életet és tulajdonosainak emlékét is elmosta a pusztulása óta eltelt négy és fél évszázad. Ősi köveinek nagy része szétszóródott a környékére, főként a meredek völgybe, ahonnan falusi építkezések házainak alapjaiba, és útépítkezésekhez hordták el.
A vártól gyönyörű kilátás nyílik az egész környékre, jól látható a hegyek, szőlők és a gyümölcsösök által körülvett község.

Egészen különleges hely!

Így  érhetjük el legkönnyebben a várat:A faluközpontban, a Postánál (Fő út 102.) található szélkakas jellegű útbaigazító tábla iránymutatása szerint a Dobó úton indulunk el, majd a következő útbaigazító táblánál – a Dobó és Kálvária út kereszteződésében – balra fordulunk a Kálvária útra, ahol a kanyart elérve jobbra térünk. A faluból kiérve – a Rasztya mellett – felkaptatunk a régi szánkópálya emelkedőjén, melynek felső részén jobbra a Veresföld található. A zöld L jelzésű turistaúton haladunk tovább. Utunkat keresztezi a zöld L jelzésű borút, itt pihenőhely található a várromról szóló bemutatótáblával, padokkal, asztallal, ahol érdemes megpihennünk. A zöld L jelzésen tovább haladva – a Tatármező szélét elhagyva – elérjük a természetvédelmi terület határát, ahonnan a köves kaptató végén, a gerincen balra fordulva és az egykori sáncon átkelve felérkezünk a Markazi vár romjaihoz.

A keleti várfal

A várban,vagy a várnál mi eddig egyetlen alkalommal jártunk.Mégpedig Zolikával 2026 júniusában.Mi nem a faluból jöttünk,hanem egy jóval nehezebb túra keretein belül Mátrafüred felöl.Megérte ide felkapaszkodni mert csodás hely.Nem tudhatom,hogy jövünk-e még ide valaha.Én szeretnék mert nagyon klassz környék,remek hegyekkel,csodás kilátásokkal.Nem vagyok már fiatal,hogy bátran megígérjek olyant,hogy jövünk még,de remélem ha ide nem is,a környékre mindenképp eljutunk még...

Filmünkben 42 perc 57 másodpercnél érjük el a várat,de érdemes megnézni az egész filmet erreől a csodás túráról.Nézd inkább a you tuben,ott nem ilyen miniatűr!