Nyolc óra a sűrgösségin

 Az utóbbi évek legkataszrófálisabb hetét tudhatom magam mögött amely a sűrgösségin végződött vasárnap este tízkor.Az egész hét valami bődületesen rosszul alakult.Még az előző vasárnap sétáltunk egyet Mónival,hiszen kell neki a mozgás,így elvittük megcsináltatni az egyik munkásruhámat mivel a cég immel-ámmal csinálja meg és csak úgy,hogy bír vagy két napot.Másnap Móni elkezdett kicsit szarul lenni.Betudtuk annak,hogy napszúrást kaphatott,hiszen elég nagy kánikulában mentünk a kb. 1km-es sétára.A következő napon is még volt enyhe rosszullét,de szerdára már viszonylag jól volt.

Közben rossz hírek érkeztek a csapat házatájáról amelyek arról szóltak,hogy lehetséges,hogy visszalépünk a bajnokságtól,de az is lehet,hogy véglegesen megszűnünk.Hát ez is szívem ütött.

Plussz volt egy rendelésem Csehországból amely nem akart megérkezni,már késett jó pár napot,így sorra veszekedtem az eladó céggel és a furászolgálattal is.

Aztán még a helyi Intersparnal volt egy afférom egy nővel,jó én voltam hülye,de ekkor már tiszta ideg voltam és ha nem szólít meg talán semmi probléma nem lett volna belőle.

Ekkor még csak a hét felénél voltunk,de már keményen dolgozott bennem az ideg,éreztem ez egy katasztrófális hét.Na persze még nem volt vége.

Egy sűrgösségi valahol a világban,nem a mienk csak illúsztráció

Móni kezdett újra gyengébb lenni.Napközben jól volt,de estére sorra legyengült.Ráadásul az eddigieknél is nehezebben állt fel a székekről,ágyról,vécéről stb.Betudtuk az utóbbi húsz év legnagyobb kánikulájának.

Közben péntekre végre megjött a rendelésem Csehországból,megérte veszekedni.

Szombaton jól alakultak a dolgok,de Móni továbbra is gyenge volt,majd délután kezdtük észrevenni,hogy a jobb lába dagad.Aztán estére pénzérme nagyságú hólyagok is keletkeztek a lábán.Utána olvastam gyorsan és befújtam fertőtlenitő spray-el ami szerencsére volt itthon.

Reggelre eltűntek a hólyagok,de a láb továbbra is dagadt volt.,majd újra jöttek elő a hólyagok az eddigieknél is nagyobbak.Ez volt az a pont amikor nem várhattam tovább.Hívtam az ügyeletet,akik aztán hívták a mentőt,mondván ők ezzel itt nem tudnak mitcsinálni,bevitetik Mónit a sűrgösségére.

Nem mehetettem vele,így gyorsan elmentem boltba,levittem a kutyát majd úgy mentem utána.Móni a sűrgösségi folyosón egy tolókocsiban ült mikor én háromra megérkeztem.Akkor ő már egy órája ott ült.Nem csináltak vele semmit,azonkivül,hogy vérnyomást mértek.Sokan voltak a kánikulában vasárnap délután az tény,de emlékezetem szerint akkor is sokan voltak amikor én szeptemberben bentvoltam a víszeres lábaimmal és akkor is végeztünk durván két és fél óra alatt.Bíztam benne ez most sem lesz több.Hát tévedtem.

Ja a dokik akik kijöttek még a lakásra mondták,hogy valószínű Móninak orbáncos gyulladása lehet a lábán.

Orbáncos láb

Este nyolckor még ott ültünk én egyre jobban izgultam a kutyáért is akit még délben vittem le vécéztetni.Hogy hagyjam itt most Mónit ilyen állapotban?A hólyagok amik keletkeztek sorra a lábán egymás után pukkadtak ki,csupán egy rongyot kaptunk a lába alá,hiszen a hólyagokból víz pukkadt ki... Nyolckor felhívtam Zolikát,hogy segítsen már,de ő meg kinn volt a kertben.Mondta elküldi a tesóját addig vigyáz Mónira míg én hazaszaladok a kutyát megvécéztetni... Közben szóvá tettem már az egyik nővérnek,hogy mi van,mondom ilyen lábbal nem kéne már megvizsgálni?Annyit mondott,hogy ennél rosszabb már nem lesz,ne idegeskedjek...Jó mi?

Nagynehezen behívták Mónit,közben megjött Gyuri,Zolika tesója.De megvártuk míg Móni kijön.Végül kijött,mondta,hogy megnyugodott és haza fogják engedni,de megkell várnunk még az eredményeket.Mondom jó,akkor spuri haza addig a kutyához és hazavittem a cumot is amit arra az esetre szedtem össze,ha Mónit benttartják.Gyuri vigyázott addig rá és tartotta a lelket Móniban.Én gyors taxival hazajöttem,kutyát elintéztem,cumot leraktam és mentem vissza egy helyijáratos busszal.Szerencsére annyi eszem volt,hogy egy másfél literes lefagyasztott ásványvízet vittem Móninak.Kellett is...

Élet a sűrgösségin

Tíz óra tájban újra jöttek Móniért vitték be újabb vizsgálatra.Gyuri közben elment,megköszöntem a segítséget.Aztán kijött egy doki,Móni hozzátartozóját kereste.Mondtam én vagyok.Mondta,hogy Móninak erős fertőző gyulladása van,bent kell tartania megy a fertőzőre...Puff neki,én meg hazavittem az összekészített cumot...

Annyit elértem még,hogy beengedtek Mónihoz váltani vele pár szót,odaadtam neki a hideg vízet és a telefonját.Nekem meg mondták,hogy menjek haza mert mást most úgy sem tehetek.Elköszöntem Mónitól,aki szerencsétlen már azt sem tudta milyen rendezvényen van.

Fél 11 körül értem haza,hulla fáradtan az idegtől meg mindentől.Mónit délután egy óra után vitték be,este nyolc után kapott orvosi ellátást...azt még több mint két óra múlva pihenhetett le,nem tudom mennyire izzadtan,tudott e mosakodni,semmi ruha nélkül,egész nap nem kajálva...Hát kivoltam akadva rendesen.Mennyi mindent kell még elviselnünk,mennyit szopat még a jó isten minket...

Vártunk...

Így hát úgy tűnik a nyár is mehet a kukába ebben a szerencsétlenül alakuló évben.Fél évnél tartunk és mindössze hat túrát tudunk idén felmutatni,ez minden idők leggyengébb féléve túrázásilag.De mindegy most az a legfontosabb,hogy Móni jöjjön rendbe.Utána olvastam a legszerencsésebb esetben 1-2 hét mire kiengedik és további egy hónap mire rendbejöhet.Ez a legjobb eset...

Ebben a kánikulában amúgy sem mentünk volna túrázni,max vártúrák voltak betervezve meg a hűvös Monostori erőd.Így most nem tudom melyik lesz a következő túra és mikor,de most nem is ez a legfontosabb.Szörnyű hét volt,reménykedem,hogy csak jobb jöhet,de a jó isten folyamatosan szopat engem...mert ennyi karma a világon nincs,csak mielőtt valaki megszólalna,hogy a karma hatásai...