Jártunk már párszor a Misina-Tubes gerinc sárga jelzésű turistaútján.Ez két ponton is keresztezi a Mecsek ikonikus sétaútját a Rotary körsétányt.Így aztán már többször is kereszteztük a híres sétányt,ám végigmenni még soha nem mentünk rajta végig.Pedig már 2013-ban Gergővel is amikor itt mentünk el,agyaltunk rajta,hogy körbe kéne járni egyszer a Rotaryt.De ez valahogy mindig elmaradt.Elérkezettnek láttam az időt,hogy végre megvalósítsuk ezt a nem túl komplikált tervet is.Így aztán a soron következő túránk már ide vezetett.Zolikával érkeztünk egy májusi pénteki reggelen Pécsre.Az utazás nem volt egyszerű,de erről már korábbi pécsi túráinkon is volt szó,ezért most nem részletezem.Fél kilencre értünk a Dunántúl legnagyobb városába és helyijárattal mentünk fel a Misina tetőre.Innen indult ez a túra.A Rotary körbesétálása önmagában kevés lett volna egy túrának így úgy terveztük elmegyünk még a Tubesekre és a Remeterétre,valamint onnan a pár hónapja elmaradt mecsekszentkúti haranglábhoz is elnézünk.
Rajt a Misináról
Május közepe ellenére hűvös volt kissé,az ujjatlan mellényt mindketten elálltuk.Sütött ugyan a nap,de élénk szél volt és valahol 17 fok környékén lehetett az idő.Ez mondjuk még mindig kellemesebb mint a harminc fok feletti kánikula.A Tv-toronytól indultunk tehát.Magába a toronyba most nem szándékoztunk felmenni,azt megtettük a kilátós túrán pár hónappal ezelőtt.Most sajnáltunk rá koponyánként 1600 forintot.A torony után rögtön ráálltunk a sárga jelzésre.Ez vitt a Misina-Tubes gerincen.Kellemes zöld erdőben ment az út amely már jó háromszáz méter múltán el is érte a Rotary körsétány kereszteződését.Itt fordultunk mi balra azaz a déli oldalra a sétányon.Majd jövünk vissza az északin a kör végén.És ugye féltávnál,vagy ha úgy jobban tetszik fél körnél újra keresztezzük majd a sárga jelzést a kör felső metszés pontján.
A kereszteződés és jobbra a sétány északi oldalára vezető út
Innen kezdtük a kört
Hogy a Rotary körsétány pontosan mi is,most nem írom le,hiszen volt már róla szó ebben a blogban.Ha kiváncsi vagy rá ide kattíntva elolvashatod.Itt a kereszteződésnél van egy kis pihenő emlékkővel,rajta ott egy felírat is,hogy Rotary.Szóval balra fordulva a sétány déli oldalán kezdtük meg a kört amelyet olyan 3,5 km-esnek ítéltem meg.Szinten ment az út,rendkivül kényelmesen lehetett haladni,ám hiába haladtunk 550 méter magasan a hegy oldalába kilátásunk nem volt.Az erdő nőtt be annyira,hogy nem lehetett kilátni.Jó száz méter múltán volt egy szinte ugyanolyan pihenő kővel mint a kereszteződésnél.Ezt letudva mentünk tovább a sétányon.
Kellemes út a Rotary körsétányon
Egy szinte ugyanolyan pihenő mint pár méterrel korábban
Bár kétségtelenül szép volt a szépséges zöldben menni,a kamerám nehezen boldogult,neki túl sok volt a zöld így a képek nem igazán lettek csúcsminőségűek.Itt-ott felsejlett egy-egy kisebb kilátás,vagy a városra Pécsre,vagy a dél-nyugati végen tornyosuló Jakab-hegy tömbjére,de az út többnyire ment a zöld erdőben,végig szinten.Semmi szintkülönbség nem volt benne.Utak,jelzett és jelzetlenek keresztezték a sétányt amely jól ki volt építve és jól járható volt.Jól is haladtunk a hűvős,de túraidőnek tökéletes időben.Sok látnivaló ugyan nem akadt,de mégis kellemes volt.A kör felénél pedig valóban újra kereszteztük a sárga jelzést,amely itt a Tubesről ereszkedett lefelé (vagy ment fel oda).Itt fogunk majd lejönni mi is nem soká.
Egy a monogrammukkal ellátott követ is találtunk!
Ilyen is volt!
Átérve a kereszteződésen már a gerinc északi oldalán voltunk,itt ment tovább a körsétány.Valamivel talán még kellemesebbnek tűnt mint a déli.Itt bükkösök voltak főleg,míg a déli oldalon szellős tölgyesek adtak árnyékot.Mintha ez lett volna szebb.Pár méter után egy emlékköre bukkantunk,rajta egy aktuális Vörösmarty idézet: "Az ember fáj a földnek". Úgy érzem a jelenlegi helyzetben ami van a világban és az országban ezt nem kell kommentálni...Mentünk tovább,változatlanul továbbra is szinten a kellemes erdőben.Semmi kilátásunk nem akadt,még annyi sem mind a déli oldalon.Már kezdtük feladni,hogy nem lesz kilátás amikor egyszer csak felvillant egy és ez szebb volt mint ami a déli oldalon akadt!
A felíratos kő
Ingerszegény mondhatni unalmas a sétány,de mégis valahogy kellemes...
Alattunk egy völgy húzodott és a ritkuló erdőben felsejlett egy csodálatos kilátás kelet,enyhén észak-kelet felé.Ott a horizonton pedig feltűnt a hegység királya a Zengő.Felemelő,csodás látvány volt!Töbször,több helyről láttam már a Zengőt,de innen valahogy minden eddiginél varázslatosabb látványt nyújtott.A körsétány maradék szakasza nem sok izgalmat rejtett magában és jó háromszáz méter múlva elértük a kiinduló pontot az első kereszteződést.Itt fejeztük be a körsétányt,de a túrának még nem volt ugye vége.Jó ötven perc alatt értünk körbe,persze megálltunk itt-ott,fotózni,videózni.Így nagyjából adja magát a dolog,hogy valóban olyan 3,5 km lehetett a kör.Pontosan adatom sajnos nincs.Na,de mentünk tovább akkor innen a gerincen futó sárga jelzésen!
Varázslatos kilátás a Zengőre
Zolika diadalérzete miután körbejártuk a Rotaryt
Minimális emelkedő után nem volt messze a Kis-Tubes.Itt is jártunk már,nincs öt hónapja az utolsónak,de most nem volt itt senki!Így még nem voltunk itt,ezt ki kellett használni!Felmentünk a Kis-Tubesi kilátóra,ahol majd félórát eltöltöltöttünk a kilátást csodálva.Pedig szinte csak délre láttunk ki.Főleg magára Pécsre és dél-Baranyára,a Villányi-hegységre és a horvát Pavuk-hegységre.Kellemes hely volt és akárhányszor is járok itt,sosem tudom megunni.Aztán mentünk tovább a Nagy-Tubes felé amely a hegység második legmagasabb csúcsa volt a maga 611 méteres magasságával.
A Kis-Tubes
A Kis-Tubesi kilátóban
Itt is volt egy nem túl combos emelkedő,majd elértük a Tubes csúcsát ahol a János-kilátó üdvözölt minket mint régi ismerösöket.Itt sem volt senki!Ez persze köszönhető volt annak,hogy péntek volt.Felmentünk ebbe a kilátóba is.Odafenn most alapos szél volt,de nem volt olyan nagy,hogy ez érdemben zavarjon minket.Itt aztán teljes körpanorámánk volt.Az egész Mecsek belátható volt,egész Baranya és az azon túli Horvátországi részek is.Úgy tudom tiszta időben még a Badacsonyt is látni.Most ezt nem lehetett.Persze így is lenyügőző volt,itt jó húsz percet álltunk.A Tubes után mentünk tovább a sárgán,amely ereszkedésbe kezdett a Lapis felé.
A Tubesi kilátó
Zolikával ökörködünk
Itt csúszkáltam december végén az akkor jeges úton.Most jól járható volt.Újra kereszteztük a Rotaryt,ugye itt mentünk át nem olyan rég amikor a déli oldalról az északira váltottunk.Most viszont mentünk egyenesen a sárgán és hamarosan leértünk a Lapishoz.A turistautak csomópontjában állt a hét törzs emlékmű amely ha a másik irányból jövünk akkor honfoglalási emlékmű.Itt mondtunk búcsút a sárga jelzéstől és a sárga+ jelzésen mentünk tovább.Most a Sós-hegyi kilátót kihagytuk.A sárga+ belevezett a zöld+ jelzésbe és az vitt le a nem túl távoli Remeterétre.Hát itt sem először jártam...
A Lapisi emlékmű
A Remeterét
A Remeteréten sem volt senki!A decemberi tömeg után,ez kifejezetten kellemes volt.Leültünk kajálni és én töltöttem a kamera aksiját mert merülőben volt,így félórát itt is pihiztünk.Eszembe jutott,hogy Gergővel voltam itt is először... így pár percig rá gondoltam most is,míg Zolika hagyott,mert persze az ő pofája be nem állt szokás szerint.A pihi után jöhetett a túra utolsó szakasza immár a piros jelzésen.Ezt hagytuk ki decemberben akkor a Manóval és a Tizedessel voltunk itt és ők akkor a durván jeges úton úgy ítélték meg ne menjünk tovább.Most viszont mentünk.Kellemes erdei szakasz következett újra,különösebb emelkedő nélkül.Nem volt messze Mecsekszentkút ahová félóra sem kellett,hogy eljussunk a Remeteréttől.
Valahol a piroson
Elérve a haranglábhoz
Mecsekszentkútra beérve rögtön a haranglábhoz értünk.Ide is elakartam már jönni régóta,itt még nem voltam.A haranglábat pedig csak képekből,beszámolókból ismertem.Hát ide is eljutottam végre.Mecsekszentkút amúgy Pécs egyik városrésze,régen önálló település volt,benyúlik egy völgybe a hegyek közé.Szép természeti környezetben találhazó.A harangláb szép volt,de minden zárva volt,csak egy kisablakon tudtunk bekukkolni,odabenn szent képek és figurák voltak,ami szép volt!A Szentkút a harangláb aljában is zárva volt.De maga az építmény szép volt és örültem,hogy láthattam végre.Majd ha egyszer több infó összegyülik akkor megpróbálok a harangláb történetéről írni,ehhez most még nem rendelkezem elegendő anyaggal.Lényegébe itt végződött a túra,de természetesen itt még nem tudtunk kiszállni,elkelett menni egy buszmegállóhoz.
Nagyon tetszett a harangláb
Ehhez át kellett mennünk egész Mecsekszentkúton.Ez végül is szép volt,de betonutas szakasz.Felváltva váltották egymást a szegény viskók és a gazdag paloták.Orrunk előtt ment el a busz és a következőig volt még ötven perc.Zolika javasolta addig menjünk el a következő buszmegállóig,majd még egyszer ugyanezt eljátszottuk.Végül így Ürög felső buszmegállónál ért véget a túra.Innen a 24-es helyijárattal mentünk be a belvárosba.Ott egy olcsó,klassz helyet találtunk ahol alaposan bekajáltunk.Végül kis séta után háromnegyed hétkor induló vonattal jöttünk el Pécsről.A hazaút sem volt egyszerű,a vonatok állandó késése miatt némi szerencsével értünk csak haza félóra késéssel este 11-re.De hazaértünk.
A pécsi vasútállomás
Kellemes jó túra volt,ami egyáltalán nem volt nehéz és túrázáshoz szinte tökéletes időnk volt.A Mecsek hozta a kötelezőt,most is mint mindig szenzációsan szép volt és érezhető volt még sok helyen a kellemes medvehagyma illat.A körsétány nem sok látnivalót nyújt,de mégis valahogy kellemes.A többi rész meg csodás volt.
Ez volt az év tizedik túrája amelyen 12 km-t mentünk.Összesítésben ez idén 137 kilométert jelent,nem nehéz kiszámolni ,hogy ez 13,7 km/túra átlagot jelent.
A tavasz egészen szenzációsan alakult,de úgy fest több bakancslistás túránk már nem lesz tavasszal (de nincs kizárva),de egy meccstúrára Bodajkra még van esély.Majd meglátjuk.
Sorozatom következő "versenyzője" a pannonhalmi Boldog Mór kilátó amelynél a közelmúltban jártunk.Vártuk a találkozást ezzel a kilátóval,hiszen ez lett 2024-ben az év kilátója.Egyfelöl kiváncsi voltam,vajon méltán került-e ez a becses cím ehhez a kilátóhoz,másrészt meg persze érdekelt mint az összes többi kilátó,hiszen kilátó fan vagyok,mindig öröm egy-egy újabb kilátóhoz eljutni.
A Boldog Mór kilátó
Nézzük át először azt ami az interneten felfedezhető a kilátóról,aztán majd ehhez hozzáteszem a személyes élményeimet!
A főapátság épületegyüttesétől délre eső dombocskán áll a 2012-ben átadott kilátó, ami az egyik első magyar származású főpapról kapta nevét. Az 1000 körül született Boldog Mór a magyar bencés szerzetesek első generációjához tartozott, és ő az első pannonhalmi diák, akit név szerint ismerünk. Egészen fiatalon, 30 éves kora körül lett a 996-ban alapított monostor harmadik apátja, majd 1036-ban István király pécsi püspökké nevezte ki. Szerteágazó tevékenységét jelzi, hogy ő a szerzője az első magyarországi legendának, Szt. Zoerard-András és Benedek életrajzának. Alakját már a 15. századtól szentként említik, 1848-ban avatták boldoggá.
Széles,megfelelő lépcsőfokok,nem túl meredekek!
A Sokorói-dombság tölgyfáiból épült többszintes kilátót a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. emelte a kezelésükben álló, Főapátságot körülölelő parkerdőben. Korábban is állt már itt kilátó, amit 1992-ben adtak át, de a kilátó szerkezete hamar megrongálódott, ezért 2011 végén le is kellett bontani. Az új építményt is a pannonhalmi apátsággal egyetértésben építették, hiszen fő szempont volt, hogy jól illeszkedjen az apátság szellemiségéhez és új, minimalista épületeihez is.
A belső elrendezése hasonló mint a Zengő kilátónak,bár középről hiányzik a torony
A környező fák növekedésével összhangban az új kilátó hat méterrel magasabb lett a réginél, azaz 20 méteres magasságból nézhetünk körbe a tetejéről. Rálátunk a Sokorói-dombság hullámaira, az alattunk elterülő Pannonhalma városára és az azonos nevű medencére, de tiszta időben jól látni a Bakony északi vonulatait is. A tájképi elemek beazonosításához nagy segítséget jelentenek a karzaton elhelyezett fényképes tájékoztató táblák.
A kilátót Benes Gábor mérnöki irodájának munkatársai tervezték.Egész évben szabadon látogatható.
Kilátószint
Eddig az interneten fellelhető lényeg.Most jönnek a saját élmények.A kilátó tehát teljes egészében fából készült,ez jelenleg masszív és jó állapotú,de természetesen idővel számolni kell az időjárás viszontagságaival és egy-két vandál is erre tévedhet bármikor...Belső elrendezésében tipikus Zengő kilátó.Ugyanúgy mennek fel a lépcsők,ugyanúgy körbekell menni szintenkén mint a Zengői kilátón.Különbség a szélesebb kilátószintek és ez itt ugye mint írtam fa,a Zengőn pedig vasból van a kilátó.Itt hiányzik középről a geódéziai mérőtorony ami a Zengőn megvan.Ugye ott ahhoz van rögzítve az építmény.Itt nincs semmihez sem hozzárögzítve,mégis stabilnak tűnik.Odafenn nem fedeztünk fel semmilyen himbálózást,ingadózást sem.
Kilátás északra
Kilátásilag teljes körpanorámánk van,bár észak-nyugat felé a szomszédos hegy némiképp akadályoz azért a kilátásban,ettől függetlenül élvezhető.Bár a kilátószint ugye szélesebb mint a Zengőn,de ez sem elégséges egy szombat délutáni rohamhoz.Ilyenkor vagy félrekell állni,vagy várakozni míg a másik félreáll és odaférünk a kilátást élvezni.Persze kilehet fogni üres járatokat is.Van tető a kilátószinten,így az eső nem zavarhat be.Maga a kilátó tehát nem rossz,mégis éreztünk némi hiányérzetet...Ez csak abból fakadt valószínűleg,hogy ezen a túrán ami idevezetett előzőleg már voltunk egy másik kilátóban itt a környéken és azt jobbnak éreztük...Valószínű ha ehhez jövünk elsőnek nincs ez a hiányérzet sem.Szóval azt mondom azért megérdemelten lett az év kilátója 24-ben,nekünk csak az a dolgunk,hogy vigyázzunk rá és szeressük és élvezzük.
Jómagam a kilátóban
A kilátóban eddig egyszer jártunk,méghozzá 2025 májusában.Zolikával voltam itt.Végül is rosszat nagyon nem tudunk mondani a kilátóról,bőven benne lehet a pakliban,hogy jövünk még ide.
Filmünkben 40.15-nél érjük el a kilátót.Érdemes belenézni!
Martonvásár itt van Fejér megyében,Dunaújvárostól 40 km-re északra.Mégis valahogy kimaradt eddig az életemből.Nem igazán voltam még itt,hacsak nem számoljuk azokat a vonatozásokat amikor itt mentünk keresztül.Persze akkor a kisvárosból semmit nem láttunk.Nem is tudtam elképzelni milyen lehet ez a település,így aztán kapóra jött,hogy csapatunk itt játszotta következő bajnoki mérkőzését.Egy nappal a váci városnéző túra után most akkor indulhatott az idei sokadik meccstúra.Zolikával Martonvásár felé vettük az irányt.Ahogy szoktuk most is úgy terveztük,hogy meccs előtt körülnézünk a településen.
A kishíd
A fél tizenkettes vonattal mentünk,amelyről leszálltunk Pusztaszabolcson.Onnan busszal mentünk tovább Velencére,majd ismét vonatozás következett.Így háromnegyed egyre értünk Martonvásárra.Kicsit dühitő,hogy Dunaújvárosból nincs közvetlen járat a 40 km-re lévő településre.Mivel előzőleg térkép alapján felmértem merre kell menni,így nem okozott gondot,hogy a vasútállomásról merre is menjünk.Szép sétány vezetett be a városba,jobb oldalt egy kerítés már a kastélyparkot jelezte.Egy kis hídra értünk ahonnan csodás kilátás nyílt a belső parkra amelynek központjában egy tó volt.Nagyon szép volt és kicsit el is időztünk a hídon.
A belső park a hídról a tavacskával
A híd lentről
Ezt követően mentünk tovább a sétányon.Feltűnt maga a kastély,előtte egy újabb park.Aztán megláttuk a kaput is,így bementünk.Az utca túloldalán is volt amúgy látnivaló,de úgy voltunk vele,hogy azt későbbre hagyjuk.A kastélynak ez az elülső parja is gyönyörű volt,mint ahogy a kastély is maga.Gyönyörű zöld pázsitok között haladtak a sétányok,a kastély előtt meg egy szökökút ontotta a vízet.Persze itt is körbesétáltunk és fotózgattunk.Kiderült a belső park csak pénzért látogatható és nem is kevés pénzért,így arról lemondtunk.A parki séta után úgy döntöttünk megebédelünk valahol.
A kastély előtti parkban
A kastély
Zöld pázsit és remek sétányok
Némi sétálgatás után találtunk egy megfelelő éttermet ahol a szép kártyát is elfogadták.Egy babgulyást ettünk,bort ittunk és meg is kávéztunk.Jó egy órát töltöttünk bent,de a meccsig még mindig volt időnk.Így kaja után elindultunk megnézni mi van az utca másik oldalán.Szobrok és emlékművek voltak ott,egy hotel na és egy óvoda múzeum!Elgondolkodtam vajon ez utóbbiban mi lehet kiállítva.Egy nagy piac térre értünk ahol különféle rendezvénytermek lehettek még,az egyiknél néptáncosok mozogtak.Kedves kisvárosi hangulata volt a településnek.
Az ebédünk
Jó bor,jó egészség...
Na az ott az óvodamúzeum
Még mindig volt kis idő,elindultunk megkeresni a pályát ahol a mérkőzést rendezik.Gyerekjáték volt és még arra is maradt idő,hogy körbejárjunk a környéken,végül aztán bementünk a helyi szentélybe és egy fura lelátón foglaltunk helyet.A csapatunk már kijött melegíteni,jól eső érzés volt,hogy jó pár játékos köszönt nekünk.Végül kezdődhetett a mérkőzés amelyről a dolgok szerencsés alakulása esetén akár már bajnokként is távozhatunk.Még szinte el sem foglaltuk normálisan a helyünket már vezettünk is 1-0-ra egy szép szabadrúgást követően a gólfelelősünk Gránicz talált be az elenfél kapujába.Ezt követően kiegyenlítettebbé vált a játék és szünetig már nem született újabb gól.
Fura nézőtér...
Kezdődik a meccs
A második félidőben kicsit beszorultunk a kapunk elé a hazai csapat jól játszott,de aztán húsz perc elteltével ismért Gránicz növelte góljaink számát.Túl nagy baj már nem történhetett.Nem,hogy nem történt,hanem még újabb gólt szereztünk ezúttal a csapatkapitányunk Szepi talált be. 3-0! Ez így már nem volt kérdés,végül meg is nyertük a mérkőzést ilyen arányban.Csak azért nem bajnokként távoztunk mégsem,mert a fő riválisunk a Mór győzni tudott Fehérváron,így matematikailag még behozhat minket (de nem fog...).Jó kis meccs volt,amelynek háromnegyed hétkor volt vége.Egy óránk maradt elérni a vonatot.Ez több volt mint elég,indultunk is vissza a vasútállomásra.
A mieink
Visszafelé a kastélyparkjai a lemenni készülő nap fényében még szebbek voltak.Nagyon szép látvány volt.Lényegében ezzel a képpel búcsúztunk Martonvásártól amelyről rosszat nem mondhatok.Kellemes kisváros Fejér megyében.A hazaút viszont nem volt sima.Vonattal mentünk Érd felsőig,igen ám de a csatlakozás már elment.Vagy várunk két órát a következőre vagy elmegyünk a busz pályaudvarra és busszal megyünk haza.Így is lett.Végül busszal érkeztünk haza Dunaújvárosba este fél tízre.Kellemes jó kiruccanás volt egy újabb remek meccsel és győzelemmel.Martonvásárra meg majd egyszer visszatérek,a kastélyparkra kiváncsi vagyok!
Tíz évvel ezelőtt volt az a meccstúránk Vácra amely mérföldkőnek számított.Gergővel voltam aznap is és kisértük el a csapatot Vácra.Ott játszottunk bajnoki mérkőzést.Mi meg ahogy mindig is,meccs előtt jóval korábban érkeztünk és körülnéztünk azon a településen ahol éppen volt a mérkőzés.Így volt ez ekkor is és egy remek napot töltöttünk akkor itt Gergővel.Bejártuk Vácot keresztül-kasul.Innentől váltak aztán tervszerűvé a túrázásaink.Ezért lett ez mérföldkő.Eddig csak úgy mentünk bele mindig a vakvilágba,innentől azonban mindig gondos tervezés és szervezés előzte meg a túrákat.Ennek tíz éve...Az idei bakancslista megtervezésénél mindenképp számoltam azzal,hogy visszatérek idén Vácra már csak Gergő iránti tiszteletből is és elmegyek arra amerre vele is jártam azon a tíz évvel ezelőtti szép napon.Na persze erre most kevés esély volt,hiszen Zolika ezúttal nem jött velem.Jött viszont Móni,Gergő édesanyja aki mint ismert 21 őszén kapott stroke-ot.Azóta sem gyúgyult fel teljesen és valószínűleg soha nem is lesz teljes értékű ember,azonban kis mozgásra,kirándulásra így is képes,persze túl nagyra nem,így nem volt esély,hogy mindent bejárjunk ahogy annak idején Gergővel is.De legalább visszatértem,visszatérhettem...
Sétáló utca Vácon
A reggeli fél hetes vonattal indultunk Dunaújvárosból.Budapesten átkellett menni a Déliből a Nyugati pályaudvarra.Így a Széll Kálmán térig elgyalogoltunk,onnan meg villamossal mentünk el a Nyugatiba.Innen aztán félóra alatt kiért a vonat Vácra,így nem volt egy különösebben megerőltető az út.Kellemes tavaszi idő volt Vácon,ahol belevetettük magunkat a belvárosba vezető sétáló utcába.Pontosan erre mentünk akkor rég is Gergővel...Egy fagyizónál megálltunk fagyizni,Móni örült is a pihinek.Kérdezte hova tartunk,mondtam a Diadalívig biztosan elmegyünk,azt látni akarom.Fagyizás után a belváros központi terén néztünk szét,eddig minden úgy volt mint tíz éve...
Vác nagyon szép!
Fotó annál a pavilonnál ahol tíz éve is!
A tágas tér Vácon
Móninak tetszett a tágas váci tér,megnéztünk egy szökőkútat,egy kisvonatot a szép pázsitokat és épületeket a tágas téren,majd elindultunk arra amerre emlékezetem szerint a diadalív állt.Messzebb volt mint amire emlékeztem.Volt útközben egy kőkapu szerűség,erre emlékeztem.Aztán az egyik udvarban voltak hasonló esernyők mint Szentendrén.Végül aztán feltűnt a diadalív mellette a börtön.Éppen időben mert Móni kezdett fáradni.Idáig jöttünk kb.két és fél kilométert.Itt (is) fotózkodtunk,minden szemszögből lefotóztam a híres építményt,engem nagyon megfogott.Nem emlékszem,hogy írtam volna már róla részletesen,de a közeljövőben szentelek neki majd egy bejegyzést,hiszen csodás látnivaló.A közelben volt egy pad,Móni megpihent míg én fényképezgettem.
Móni is,itt és most Gergő nyomában!
Az a bizonyos városkapu vagy mi ez...
Az esernyők
Végre feltűnik a diadalív!
Szóval én aztán alaposan lefotózgattam most a diadalívet,ki tudja mikor jövök el ide újra.Bár agyamban van egy olyan gondolat,hogy még idén egyedül,végigjárni pontosan azokat a helyeket amerre Gergővel mentem,de ez még csak egy kósza gondolat...Móni kipihente magát és indultunk vissza irányba,majd a börtön melletti utcába lementünk a Dunához.Még mindig úgy volt minden mint tíz évvel ezelőtt Gergővel is.Maga a börtön sem volt egy mindennapi épület,persze most elvonatkoztatva fő funkciójától.Úgy rémlett,hogy feljításon eshetett át valamikor az elmúlt tíz év folyamán,mert emlékezetemben úgy élt,hogy nem ennyire szép...
A börtön épülete
Sajna valamiért se Móni,se Zoli nem tud jól fotózni,Hogy a fenébe sikerült ilyen ferdére a diadalív?
Egy Kolotkó szobor itt is,talán Sissi?
Innen nézve még nem volt fotóm a remek építményről
A Duna Vácnál is szép volt,remek sétányok vezettek a part mentén.Szépen feltűntek szemben a Visegrádi-hegység vonulatai.Északra meg kivehető volt a Dunakanyar kezdete,azon túl pedig a Börzsöny.Szemben a Szentendrei-sziget.Eszembe jutott a pár nappal ezelőtt íródott pokoli stadionos bejegyzésem.Na az ott lehet valahol szembe és egyre jobban körvonalazódik egy oda vezető túra terve...na de majd ha megszünik a susnyás,mert most aztán mindent benőhetett a természet.Mentünk a sétányon,már 4 km is lehetett mögöttünk,Móni újra megpihent egy padnál.Nem volt olyan ügyes mint egy éve a Bürühídas túránkon...A kompig mentünk csak el,az éppen jött-ment.Kérdeztem Mónit menjün-e tovább mert vannak arra lejjebb is remek sétányok.Mondta nem,neki elég ennyi.Így aztán balra mentünk fel,vissza a belvárosba.
Sétány a parton
Ahol a Dunakanyar kezdődik
Szemben a Szentendrei-sziget,azon túl a Visegrádi-hegység
Visszaértünk a tágas térre.Móninak már nem sok ereje maradt,pedig hát alig mentünk...Egy pékségnél még megkajáltunk,majd kérdeztem Mónit mi legyen.Mondta vasútállomás,azt írány haza...Így hát elsétáltunk az állomásra.Nem kellett sokat várni a vonatra.Ugyanaz a verzió volt mint idefelé.Nyugatiból villamamos,majd kis gyaloglás a Déliig.Ott megettünk még egy-egy pizzaszeletet,majd beszálltunk a vonatunkba.Háromnegyed ötkor már itthon is voltunk...Hát mit mondjak?Móni nem javult,hanem inkább visszaesett.Bár azt ígérte,hogy majd bírni fogja,de hamar feladta...Elég volt neki,jó ha mentünk öt és fél kilométert...Mondtam szendje össze magát mert ez így nem lesz jó.Meg három - három és félóráért kár elmenni bárhova...Na így jártunk.Legalább visszatértem,de ez lófing volt,így jön szembe az a gondolat,hogy majd eljövök egyedül,de lehet majd csak a 15 éves évfordulón.Meglátjuk.Ez nem minősül olyan túrának amilyenekre menni szoktunk,így ezt a pár kilométert nem adom hozzá az eddigiekhez.
