Ahogy évek óta immár hagyomány,úgy a téli túrákról is készültek filmek.Hangsúlyozom "csak" a túrákról,a kirándulásokról nem.Valamit talán sikerült megtalálni a szerkeztésben,mert egész télen nem szenvedtem a szerkeztéssel úgy mint az ősszel.Akkor akár 20 órát is igénybevett eg-egy film elkészítése a magam egyszerű módján.Most a télen viszont átlag 8-10 óra alatt készen lettek a filmek.
A túráinkról készült filmek most is saját szórakózásból készülnek.Nagyon örülök ha bárkinek is bármi tetszik belőlük,vagy ha megnézik őket.Akik meg ellenállhatatlan vágyat éreznek leszólni vagy kritizálni minket ezekért a filmekért azt tudom mondani nem vagyok,nem vagyunk profi filmesek.Nem oscar díjat akarunk nyerni és nem kívánunk megfelelni senkinek.A filmekhez esetlegesen elmarasztaló,sértő megjegyzések nem kerülnek megjelenítésre,ha valakinek nem tetszik az mínuszozza le,de hagyjon minket örülni ezeknek a dolgoknak.
Akkor nézzük át mit hozott a tél film téren.
Előszőr az Apátkúti-völgyet jártuk végig.Nem csúcsminőségű,de viszonylag elfogadható mínőségű film készült a túráról.
A 24-es évet egy havas mecseki túrával zártuk.Bár a film elejéről lemaradt ez-az,de összeségében a tél egyik legjobb minőségű filmjét sikerült összehozni.
Januárban nem volt túránk,az évet februrában kezdtük,a gánti túráról is elfogadható minőségű alkotás készült.
A Szent György-hegy következett,itt sajnos sokszor észrevenni a filmen az elmosódást.Nem sikerült rájönnöm mi okozta ezt,mi a szürke időjárásra és a gyors kamera mozgásra gyanakodtunk.A film minőségileg így nem a legjobb.
A mátrai túránkon javult valamennyire a helyzet,de ezen a filmen is néhány helyen észrevehetőek az elmosódások.Erősen közepes lett a film minőségileg,remélem a tartalmilag kárpotólva lett mindenki.
Végül a Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúrával zártuk a telet.Itt már lényeges javulás tapasztalható.Végig itt napfényes időnk volt,így arra gyanakodunk,hogy napfényben jól teljesít a kamera,de amint van kis szürkeség jönnek az elmosódások...
Minden film megtekinthető a you tuben és egyszer talán eljutok oda,hogy a videán is.Lényegesen jobb minőségben nézhető a videómegosztón mint itt a blogban,de mindenki ott nézi meg ahol akarja.Köszönjük a téli figyelmet,mint a filmeket mint a blogot illetően!
Véget érni látszik lassan a tél,a mi túranaptárunkban március elseje már a tavasz.Mivel több túránk a télen már nem lesz,gondoltam elkezdem összefoglalni a tél eseményeit,hiszen lehetnek egyéb dolgaim a napokban,nem bizti,hogy pont az utolsó nap lenne rá lehetőségem.Úgy vágtunk neki a télnek,hogy az anyagi helyzetünk az elmúlt évek kínlódásai után kicsit javulni látszodótt.Így is lett,ez tart még most is,de benne van a pakliban tavasz vége felé a visszaesés lehetősége is.Az anyagi javulásnak hála úgy gondoltuk,hogy talán több túrát összehozhatunk a télen az átlagosnál.Minimum elvárás a hat volt.Nos a hat jött össze nem több,de ennek most nem anyagi okai voltak.A hat túrán kivül még összejött azért három,pontosabban három és fél buli,így pedig a kilenc kiruccanással már nem lehetünk elégedhetetlenek.Menjük akkor sorjában a tél eseményivel.Egy szentendrei kirándulással kezdtünk december elején.
Szentendre utcáin
A beteg Móni egy kívánságát teljesítettük és Zolikával karöltve hárman vágtunk neki a szentendrei kirándulásnak.A buli azonban több szempontból is csalódást okozott.Először is kellemetlenül hideg volt (bár ez hol volt még a februári hidegekhez képest...).Másfelől aztán Szentendre csalódást okozott.Nagyon,sőt pokolian drága volt minden,drágább mint a Balatonnál bárhol bármi...nem igazán volt a városban olyan vendéglátóhely ami tűrhető árakkal münködött,ami meg volt abban olyan szűk volt a hely,hogy alig lehetett elférni.Az esernyős utca sem volt akkora eresztés,mint amit vártunk tőle,ráadásul hosszú perceket kellett várni,hogy úgy tudjunk ott fotózni,hogy nincs ott senki,mert zavaró tömeg volt a városban.Harmadrészt meg Móni hamar megunta.Ehhez hozzájárult persze a kellemetlen idő és az,hogy nem volt egy hely sem ahová letudott volna ülni.Szóval nem kis csalódás volt Szentendre,a Duna túloldalán fekvő Vác szerintem klasszisokkal jobb hely.Ennek ellenére úgy döntöttünk Zolikával,hogy majd a közelgő Apátkúti-völgyes túrából hazafelé jövet megállunk itt és megnézzük az Adventi forgatagot.Na,de ne szaladjunk még annyira előre.
Az esernyős résztől is többet vártunk
December közepén engedtem Zolika invitálásának és elmentünk Ercsibe Shíva menedékébe az Árva kutyák karácsonyára.Nem nagy kedvem volt hozzá,de az esemény elinditott aztán valamit bennem,méghozzá a kutyák iránti és megmentői iránti nagyobb tiszteletet.Óriási hatással volt rám az esemény Ercsiben,rengeteg kiszolgáltatott szeretettel teli állattal találkoztam és sokszor a könnyeim is kijöttek.Vittünk persze mi is adományokat.Itt is kellemetlenül hideg volt,de az egész annyira lekötött,hogy erre nem figyeltem annyira.Megválasztották az ország kutyáját majd belehetett járni a menedéket és akár sétálni is lehetett elvinni a kutyákat.Nagyszerű kedves esemény volt ahová a jövőben is igyekszünk vissza-visszatérni.
Találkozás Shívával a menedék névadójával
Karácsony előtt kerülhetett végre sor a tél első túrájára.Egész télre jellemző volt amúgy a szokottnál keményebb hideg,persze mikor máskor legyen hideg,ha nem télen.Csak az elmúlt idők telei után ez szokatlan volt.Talán éppen a tél első túráján volt a legjobb időnk.Nagy kedvencünkbe a Visegrádi-hegységbe tértünk vissza.Ugye ezzel zárult az ősz.Most pedig ezzel nyitott a tél a túrák terén.Méghozzá ugyanott.Pilisszentlászlón.Az ősszel a Spartacus ösvényt jártuk be,most adósak voltunk az alsó résszel az Apátkúti-völggyel.Most ezen mentünk végig.Csodálatosan szép volt a völgy a túra pedig remek.A viszonylag jó túra időben fantasztikus túrát tettünk Visegrádig.Onnan mentünk busszal vissza,amelyről Szentendrén leszálltunk és megnéztük az Adventi forgatagot.Ha lehet ez még a szentendrei kirándulásnál is nagyobb csalódást okozott.Szó szerint akkora tömeg volt,hogy egy gombostűt sem tudtunk volna leejteni és már vendéglátóhely sem akadt ahová betudtunk volna ülni.Menekültünk is onnan gyorsan.Szentendréból most évekre elég is.Az Apátkúti-völgy viszont szenzációs volt!
Az Apátkúti-völgy
Az évet szokásunktól eltérően most a Mecsekkel zártuk.Pécsre érkeztünk Zolikán kivül,Manó és a Tizedes is csatlakozott hozzánk.A 2013-ban megtett Kilátós túrát kívántam megismételni,viszont hozzáraktam a kilátókhoz még a Flóra pihenőt is,valamint úgy terveztem,hogy túra végén elmegyünk egészen Mecsekszentkútra a haranglábig.Ám több minden közbeszólt.Napfényes jó idő köszöntött ugyan ránk a Mecsekben,de hó lepte el a hegységet amely megfagyott,pontosabban lefagyott.Így aztán nem kis problémát okozott a túrázás a jeges útakon.Négyünk közül legjobban én szenvedtem mert a bakancsom nem erre az időjárásra való volt.Kész küszködés volt az egész túra.Ugyan a kilátókat láttuk és mindegyikbe fel is mentünk,de Mecsekszentkútra már nem sikerült eljutni.A Remeterétnél befejeztük a túrát,nem lehetett haladni a jeges terepen.Pécsen még jól bekajáltunk és ezzel zárult a 2024-es év.
Nem volt egyszerű az évzáró túra
A januárunk halálra volt ítélve.Móninak három hétre kórházba kellett mennie,én meg nem tudtam kire hagyni a kutyámat,így nem tudtunk elmenni túrázni.Túra nélkül kezdődött tehát az év.Azonban a február mindenért kárpótolt.Az utóbbi évek leghidegebb februárja köszöntött ránk,ki a fene gondolta,hogy túrázásilag talán ez lesz az elmúlt évtized legjobb hónapja.Azon ritka hónap volt amikor minden hétvégére jutott egy túra.Sőt pluszba még összejött egy hétközi kiruccanás is.De valóban nagyon hideg volt ebbena hónapban és bizony volt,hogy fáztam a túrákon.Régen fáztam már túrán,de most az első hármon,de főleg az első kettőn bizony volt,hogy reszkedtem.
Végre a Marsra is eljutottam!
Évek óta halasztódott a gánti túra.A "marsi" mezőket akartuk látni,egy idevezető túrát pedig már Gergővel is tervezgettünk 2017-18 táján.Most döntöttem úgy,hogy végre ideje belevágni.A Gántról induló túrán a Gánti Bányatelepig mentünk némi kerülővel,ott mentünk be a bauxitföldtani parkba.A túra jó volt,nem volt maradéktalanul jó az időnk,de túrázni alkalmas volt.Mentünk látványos hegygerincen és kissé unalmas ingerszegény erdei úton is.Maga a park és a bányamúzeum klassz volt,hiányoltunk viszont egy nyitva tartó büfét.Összeségében jó buli volt és remekül elvoltunk.
Február második hétvégéjén is egy olyan túra került sorra,amely már több mint egy éve tolodott.A Balaton-felvidékre érkeztünk a Szent György-hegyet bejárni.Itt sem volt valami jó időnk,itt volt az,hogy egyes helyeken nagyon fáztam.Ettől függetlenül pazar túra volt a Szent György-hegy pedig szenzációs.Az itteni bazalorgonák az egyik legszebb dolog volt amit valaha láttam!Remek túra volt,de hideg miatt már négy óra előtt indultunk haza.Érdekes,hogy az utolsó pillanatokban sütött ki a nap és lett egy kicsivel jobb az idő.
A Szent György-hegy csodálatos volt!
Nagyon sok csoda van itt!
Február harmadik hétvégéjén meg a Mátrába vettük az irányt!Szeptemberben fedeztem fel az elfeledett síugrósáncot és határoztam el,hogy ide majd eljövök és felmegyek rá.Zolikán kivül még a Tizedes barátom is velünk tartott.Kékestetőre szokatlanul kellemes volt az utazás.Onnan indult a túra.Kemény hideg volt az ország csúcsán,de minden gyönyörű volt.Meglepett,hogy szinte senki nem volt itt.Innen persze végig lefelé vezetett a túránk és olyan 700 méteres magasságig hó is akadt,ez most nem volt olyan jeges mint a Mecsekben így tudtunk haladni.A nagyon szuper túrán Mátraháza közelében értük el a sáncot amelyre részben úgy kellett felmászni,de megcsináltam és feljutottam a Tizedessel együtt.Fantasztikus volt az egész,a túra hangulata és kellemes volt,két kilátót is érintettünk még a végén pedig tudtunk enni egy kitűnő bablevest is.Jó kis nap volt!
Zolikával a legmagasabb pontnál
Az elfeledett síugrósánc
Ez nagyon állat volt!
Egy hétközi kiruccanás következett Siófokra.Zolika a fejébe vette,hogy menjünk le nézzük meg a jeges Balatont.Kemény fagyos éjszakák voltak,esélyes volt,hogy vannak jeges részek a Balatonnál.Beöltöztünk mint a fene a várható hideg miatt és úgy vágtunk neki a Balatonnak.Nos itt kellemes időt fogtunk ki napsütéssel.Jég persze nem volt és igazán hideg sem.Felesleges volt túlöltözni.Jártunk egyet a Balatonnál és a városban is,a helyi plázában kajáltunk is egy jót,de az egész buli szerintem felesleges volt és túl sok értelme sem volt.
Siófoki moló,életem egyik legszebb napjai fűznek ide,jó volt visszatérni
Az immár szokásossá váló Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúrával zártuk a telet.Kemény hidegben indult reggel a túra a Szent Mihály erdőtől Kulcstól északra,de aztán lett fokozatosan kellemesebb az idő.A túrát a 22km ellenére könnyen abszolváltuk és különösebb probléma nélkül teljesítettük.Ide is eljött Tizedes barátunk.Volt minden,kellemes erdei és kellemetlen falusi szakasz a túrában,volt alma,süti,pálinka,zsíroskenyér.Csalódás a kivágott ártéri erdő miatt,öröm a végére jó idővé váló időjárás végett.Elvoltunk itt is.Ezzel zárult tehát a tél.
Zajlik a teljesítménytúra!
Minden túráról készült természetesen film,ezeknek majd szentelek egy külön bejegyzést.A télen tehát hoztuk a minimálisan elvárt szintet a hat túrát.Ehhez jött még három egyéb buli is.Egy átlagos decemberünk volt,majd egy halálra ítélt januárunk,végül pedig egy remek februárunk.A hat túrán öt hegységben voltunk és a Duna völgyében.A kilenc buliból mind a kilencen velem volt Zolika.A Tizedes háromszor jött velünk,míg a Manó és Móni egyszer-egyszer.Nem panaszkodhatunk a télre,elvoltunk.Jön a tavasz.Részletes tervek majd a márciusi első bejegyzésemben!
Két nap telt el a Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúra 2025-ös epizódjától,de még mindig nem nagyon tudok magamhoz térni.Na a túrával semmi baj nem volt,élvezetes és jó volt most is.Amitől földbe gyökerezett a lábam az az,hogy a Rácalmási üdülősor alatti ártéri erdőt gyakorlatilag teljesen kivágták!Egyszerűen megáll az eszem komolyan mondom.Ez az erdő úgymondd mindig itt volt és mi sokszor lejártunk ide túrázni,sétálni,bótorkálni stb.Innen nyilik a legjobb kilátás is a Macskalyukra,arra a helyre ahol találkoznak a környék holtágai és szigetei.Sokszor hiánypotló túráknak vettük elő az itteni túrákat,mert ide mindig lelehetett jönni,amikor valamilyen ok miatt nem tudtunk nagyobb kaliberű túrákra menni.És most ez az erdő nincs többé!Vajon meddig süllyed még a emberiség?
Nem tudom mikori kép,talán 2010 környéke (plusz.mínusz 2-3 év),látható az út mellett megvolt még az erdő
Nem tudom mikor jártam az erdőben első alkalommal.Középsuliban voltak Rácalmásra vezető túrák az iskolában és akkor még az egész környék rendezetlenebb volt,de túrákra kifejezetten alkalmas.Nem emlékszem ugyan rá,de feltehetőleg bejöttünk azokon a túrákon az erdőbe is.Az időpont 1985 körüli.Akkor lehetettem először itt.De ide vezetett Gergő legeslegelső túrája is.Nem tudom megmondani az időpontot,talán 2006 vagy a jó ég tudja...Itt túráztam vele legelső alkalommal,sokat segített ez az erdő,hogy megszeresse a természetet úgy ahogy megszerette...De aztán számost túránk érintette a csodás ártéri erdőt amely Dunaújváros és Rácalmás között az üdölősor alatt húzodott,a piros jelzésű turistaút és a Rácalmási Kis Duna között.Mindig jó volt ide lejönni,mert nagyon szép volt és hangulatos a Kis Dunával a keleti szélén pedig leírhatatlanul szép...
Gergő azon a bizonyos legelső túrán
Aztán pl.2016-ban,de lehet 17-ben ez sem kristálytiszta már,amikor Gergőt szivatta a fönöke a munkahelyen és a gyerek meg teljesen bestresszelt ezmiatt,akkor is ide jöttünk le megnyugodni és lőn csoda Gergő meg is nyugodott!Erről a túráról készült is film,azonnal beteszem ide.Akkoriban még nagyon kezdetleges filmeket tudtunk csak összehozni,de legalább maradt emlékünk erről is...
Érintettük az erdőt a brutálissá váló őszi túrán 17-ben,vagy a Macskalyuki túrákon,az utolsó nagy közös túrán is amikor Gergőn kivül még Móni és Zolika is velünk tartott.Volt,hogy egyedül merészkedtem be az erdőbe,vagy a Tökfesztiválra menet amikor itt az erdőben csapott le ránk egy kisebb vihar.Sokszor és sokat voltunk itt.Észrevétlenül,de az erdő belopta magát a szívünkbe!Gergő elhunyta után is volt,hogy el jöttem vagy eljöttünk errefelé.A Dunán innen,Dunán túl túrák is a piros jelzésen az erdő mellett haladtak el.Már a közelmúltban láttam,hogy az erdő egyes részeit kezdték kivágni,az sem esett jól,talán erről is volt már szó a blogban.De arra,hogy az egész erdő eltűnik álmaimban sem gondoltam...
Azon a bizonyos nagy túrán a Macskalyuknál
Egyik utolsó képem az erdőről
Elképesztő hatással volt rám a minap amikor megláttam a kivágott erdőt.Zolika azzal vigasztalt,hogy fák nagyrésze beteg lehetett.Én nem hiszek ebben.Az erdő szinte teljesen eltűnt,pár fa maradt mementóként.Vajon azokat is kivágják,vagy megússzák majd a dolgot?Az a pár fa akkor talán nem volt beteg?Nem elég,hogy a turistaútat is teljesen lebetonozták,de még eltűnt melőle az ártéri erdő is...Az utolsó túrám tavaly az ide is vezető Szösszenetnyi kis túra volt,ekkor jártam az erdőben utoljára,ekkor már az egyharmada biztos kivolt vágva!
És a legutolsó kép az erdőból 2024 május...
A tavalyi Dunán innen túra,a betonná változott turistaút mellett még ott az erdő...
Az erdő eltűnésével túrázásaim egyik ikonikus helyszíne vált semmivé (megemlékezem majd az erdőről az Ikonikus helyek sorozatomban is),valóban úgy érzem mintha a szívemből téptek volna ki egy darabot...A mindig itt lévő erdő nincs már sehol,csak az emlékeimben.Természetesen elképzelhető,hogy lesz újratelepítés,sőt nagyon remélem,hogy lesz,de mire abból ilyen fokú szépségű erdő lesz mint ez volt,azt valószínűleg én már nem érem meg.Az ártéri erdő nincs többé.A területen viszont ott maradt lépteink nyoma örökre...
Ahogy minden év február vége táján,úgy most is sor került a környék legjelentősebb,leghírnevesebb teljesítménytúrájára a Dunán innen,Dunán túlra.A túrára már január elején elő lehetett nevezni.Ezt meg is tettük.Úgy állt a dolog,hogy rajtam és Zolikán kívül eljön majd Manó és a Tizedes barátunk is.Sőt Judit is jelezte részvételét a túrán.Ebből aztán annyi lett,hogy én,Zolika és a Tizedes eljött.Manó barátunk egyéb elfoglaltságai miatt lemondta,Judit pedig valami csoportot választott helyettünk.Na,de így sem unatkoztunk!Mínusz öt fokban,de napos időben indultam el Zolika háza elé.Most ott találkoztunk.Innen mentünk aztán a közeli volt Gárdonyi iskolának az aulájában.Itt lehetett leszurkolni a nevezési díjat.Itt csatlakozott hozzánk a Tizedes barátunk.Úgy tűnt kevesebben vagyunk mint az előző években.Buszra szálltunk és a különjárat aztán kivitt minket az adonyi Vízi fogadóhoz.Ahogy mindig most is innen indult a teljesítménytúra 20km-es távja.A busz tele volt és az emberek 90% leszállt itt,a jármű meg ment tovább és vitte a 30 és az 50km-sek rajtjához az embereket.Hár nem sokan maradtak a buszon,de gondolom 2-3 vagy akár négyszer is fordult a busz.
Az első pecsételésnél még alapos tömeg volt
Nem volt más dolgunk mint ráállni a piros jelzésre és ezen menni szinte végig.Hat ellenörzőpont várt ránk a 20 km-es táv alatt,ami valójában valamivel több mint 20km,egészen pontosan 21,6km,várható volt,hogy lesznek némi kimozdulásaink az eredeti útvonalról így 22km-nek ítéltem meg a valós távunkat.A tömeg zutty és megszállta a piros jelzésű turistaútat amely itt a szépséges Szent Mihály erdőn keresztül vezetett.Az erdőt mi még 2016-ban fedeztük fel Gergővel és már akkor áradoztunk róla.Most itt az eleje lehangoló volt,alapos fa ritkitást végeztek ugyanis az illetékesek.Tizedesnek mondtam ha úgy gondolja menjen előre,mert mi elleszünk itt a videózással meg a fotózással a tömeg végén.Így ahogy mindig most is fokozatosan engedtük magunk elé őket.Az erdő szerencsére most is kezdett fokról fokra szebb és szebb lenni.Az első ellenörzőpont itt volt 900 méterre itt még tömeg volt,majd ezután kezdtünk fokozatosan lemaradozni.
Még látni a Tizedest aztán már alaposan lemaradtunk
Fokozatosan kezdett melegedni az idő is.Az erdő közepén úgy éreztük már nincs fagy,azonban félő volt,hogy a közelmúlti erős fagyok miatt a hóvirág tengerből most nem sokat látunk.Sajnos így is lett.Bár az erdő próbálta most is a legszebbik arcát mutatni felén a hóvirágok még most kezdtek csak kikukucskálni a földből,így az előző évek látványvilága most elmaradt.Talán egy két hét múlva érdemes lenne újra kijönni.. Mentünk a piroson immár alaposan (legalábbis így gondoltuk) lemaradva a tömegtől és a Tizedestől.A gyönyörű erdei szakasz két kilométeres és alighanem ez ennek a túrának a legszebbik része.Az erdő után kiértünk Kulcs utcáira és kezdetét vette ennek a túrának a legkellemetlenebb szakasza a betonos utcákon a 4km hosszú Kulcs településen át.Szerencsére annak viszonylag szép részein.Ám így is sok helyen unalmas volt ez a szakasz,pár helyen voltak remek kilátásaink a most fantasztikus kékben pompázó Dunára.Volt a faluban is egy ellenörzőpontunk.
A csodás Szent Mihály erdő
Jól járható utak az erdőben
Kulcson keresztül már nem annyira kellemes
Nagyon sokára értek véget Kulcs utcái mire végre megkezdtünk ereszkedésünket le a kéklő Dunához.Leréve itt volt a harmadik ellenőrzés és itt kaptunk almát is.Nem tudom honnan hozzák ezek az almát,de minden évben ez a világ legfinomabb almája.Nem értem,hogy csinálják de nagy-nagy piros pont!A pecsételés után lementünk a közeli Dunához amely most a legszebbik arcát mutatta.Itt persze a víz mellett kissé hidegebb és szelesebb volt az idő,de a fene bánta.Kigyönyörködve mentünk vissza a pirosra és folytattuk a túrát dél felé Dunaújváros irányába.Még egy befagyott kis öböl szolgált látnivalóul.Eszembe jutott,hogy itt jártunk Gergővel még a kezdet kezdetén...Aztán végérvényesen elhagytuk Kulcs területét és kiértünk az enyhén dombos,de csak egyik irányba tájra Kulcs és Rácalmás között.A nap istenien sütött de itt-ott élénk szél támadt fel.
A Dunánál
Kulcs és Rácalmás között
Pár helyen dagonyás volt az út,de innen már gyerekjáték volt elérni Rácalmást,legalábbis könnyebb mint átszelni Kulcs utcáit.Egy pontnál mellénk szegődött a Rácalmási Kis Duna is,így a táj roppant kellemes volt.Elérve a Rácalmási-szigetre vezető Kis-Duna hídat,azt most sem hagytuk ki,felmetünk rá a pazar kilátást most is megcsodálni.Innen aztán 200 méterre volt a következő ellenőrzés,itt sütiket adtak plusszba.Ugye aztán már tavaly észrevettük,hogy a piros jelzést innen felvitték - ki tudja miért - Rácalmás Ófalui részébe,különösebb értelem és látnivaló nélkül.Tavaly arra mentünk,most úgy döntöttünk maradunk a régi (az eredeti) piros nyomvonalán a Kis-Duna mellett.Megítélésünk szerint egy sokkal kellemesebb szakasz volt.Csinálták ugyan itt a bicikliútat,de ettől még remekül lehetett közlekedni.Az Ófalu elején futott össze újra a régi és az új nyomvonal.
A Rácalmási Kis Duna a hídról
A régi piros nyomvonala
A piros Rácalmás és Dunaújváros között több kellemetlenséget is tartogatott.Először is a teljes szakaszt lebetonozták már a régi turistaút hangulata így tovatűnt.Ennél nagyobb kellemetlenségnek tűnt,hogy az út melletti gyönyörű ártéri erdőt teljesen tarra vágták...Ez egyszeriben felháborított és elkeserített.Mintha a lelkemből vágtak volna le egy jelentős darabot.Ebben az erdőben volt lényegében Gergő legelső túrája....és sokat túráztunk itt az évek alatt.Most mindez semmivé vált!Űgy látszik,hogy ezen a mocskos undoríító aljadék világon már mindent meglehet tenni.Hát ezt jobb lett volna nem látni...Az út viszont erre vezetett.Lassan aztán átléptük Dunaújváros határát kicsivel később pedig lekellett térni a piros+ jelzésre amely bevitt a Szalki-szigetre.Itt volt az ötödik ellenőrzés.
Tarra vágott erdő...
Volt egy szép erdőnk...
A Szalki-szigetre vezető kishíd nagy kedvencem
A kis zsiliphídon amelyet a szeptemberi árvíz teljesen ellepett mentünk be a szigetre.A piros+ megkerülve a helyi kempinget vezetett a Duna főága mellé,itt volt a következő ellenőrzés,de itt már nem kaptunk semmit.Közben azért hiába maradtunk le a tömegtől a Szent Mihály erdőben annak jelentős részét útközben megelőztük.Talán a lelkesedésünk,vagy talán az erejük hagyott alább.Tizedest viszont nem előztük meg,telefonált,hogy a következő ellenörzőpontnál bevár minket,van pálinka!Erre a jó hírre aztán megszaporáztuk lépteinket és könnyedén kiértünk a Szalki-szigetre,a piros+ visszavezetett a piros jelzésre.Ez kicsit felvitt Dunaújváros Pentele városrészébe,de tényleg csak kicsit.A gumiszervíz mellett volt a következő,egyben utolsó ellenőrzés.És valóban volt pálinka!
A Szalki-szigetnél
Itt lehetett választani mit kapunk,mi természetesen a pálinka mellett döntöttünk amely kifejezetten jó volt.Nagyjából valamivel több mint egy kilométer volt hátra.Innen felvitt a jelzés a Rác templomhoz.Hát itt is jártunk párszor...Innen pedig kis lejövetel után felvitt a Pentelei fensíkra,azaz a városba.A víztorony mellett volt az iskola kétszáz méterre,oda kellett még felkapaszkodni.Nem volt nehéz csak a pálinka kissé megizzasztott,de végül sikeresen megérkeztünk a Gárdonyi iskola aulájába.Itt végződött a buli.Leigazolva az itinert merkaptuk az emléklapot és a jelvényt.Aztán lehetett enni amennyi belünkfért tetszés szerint,zsíros,májkrémes vagy lekváros kenyeret.Hát párat elpusztitottunk!
A Rác templom Dunaújvárosban
Rendes volt Lacitól,hogy bevárt minket
Tizedes aztán elköszönt,jött a helyijárata,ő meg a város egy távolabbi pontján lakik.Aztán pedig mi is elindultunk hazafelé.Hát ahogy minden évben ez most is remek buli volt!Hidegebb volt mint az elmúlt években (azért nem vészesen),de jóval tisztább naposabb idő is egyben.
Ahogy mondtam most 22km-t mentünk az év negyedik túráján.Így összesítésben 54 kilométernél tartunk,ez pedig 13.5 km/túra átlagot jelent.
Ez volt a tél utolsó bulija,a közepes december és a gyatra január után egy remek februárt zártunk,a téli összefoglaló majd a napokban várható,mintahogy majd az ártéri erdőnek is szentelek majd egy búcsúbejegyzést...
A sorozat következő kilátója a Mátra egyik magaslatán áll.Kicsit más mint az álltalunk megszokott kilátók.Nem sok dolog tudható róla és maga a kilátás is innen igen csekély.Ettől függetlenül természetesen helye van ebben a sorozatban mint minden kilátónak ahol valaha is jártunk.Nézzük át mi tudható az álltalunk a közelmúltban látogatott kilátóról.
A kilátó amikor először megpillantottuk
Először is nézzük meg mit írnak a kilátóról az internet világában.Hozzáteszem nem sokat.
A Mátrában a Nagy-Lapát-tetőn a Sástóhoz vezető úton ás a kilátó. Az 590 m magasan álló kilátó már a múltszázad elején is látogatható volt. A Hanák kilátó a mátrai turizmus atyjának, Hanák Kolosnak állít emléket. A mostani, az időközben elpusztult eredeti kilátó rekonstrukciója. Déli irányba tárul elénk a panoráma. A kilátó a Mátrafüred – Mátraháza közötti sárga jelzésről leágazó sárga L jelzésen érhető el. A kilátó egész évben szabadon látogatható!
Ez minden amit hivatalosan írnak erről a kilátóról.A továbbiakban a személyes élményre hagyatkozom.
Itt lehet feljutni
A kilátó tehát a sárga jelzésről leágazó sárga L jelzésen érhető el.A sárga úttól nincs messze,talán száz méter sincs a távolság.Az építmény egyszerű és láthatóan más mint a kilátók többsége amelyekben eddig jártunk.Teljesen fából készült.Egy köves lépcső vezet fel a magasnak nem nevezhető építménybe.Két oldalt szerencsére van korlát is.A kilátóban is három oldalról fa korlát bíztosítja a biztonság érzetünket.Egy fából készült tetőszerkezet védhet az esetleges esőtől,de ez a védelem igen csekély,hiszen egy viharos időben oldalról bőven bevághat a szél és a csapadék is.A kiláttószinten egy szintén fából készült pad van.Leülve a kilátást nem lehet megcsodálni,hiszen így nehezen látunk csak ki.De pihenésre megfelelő lehet.A kilátás nem sok.Délre látunk ki és sokmindent nem látunk.A szemközti hegyeket és völgyeket csodálhatjuk igen csekély mértékben.
Egyszerűségében a nagyszerűsége
A kilátó álllapota ha nem is a legjobb,de még megfelelő.Sajnos a sok hülye itt is belevéseget a fába amelytől romlik az építmény állaga.Mindentől függetlenül a kilátó mégis tökéletesen beleillik a környezetbe,az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége!A kilátó mellett található még Hanák Kolos emlékoszlopa,érdemes ezt is megnézni,valamint vannak itt padok és egy asztal is,tehát jó lehet a hely egy kis erdei lakomára is akár.Tovább menve a sárga L jelzésen amely innen már jelzetlen út hamarosan elérhetünk a hegy széléhez ahonnan pompás kilátás fogad a lenti Oxogén Adrenalin parkra és a Mátra vonulatára,szemben pedig feltűnik a Sástói kilátó is!
Az emlékoszlop és a padok
Mint írtam a kilátót amelybe mi eddig egyetlen egy alkalommal jártunk éppen alig pár napja e sorok írásakor,megfelelő állapotban találtuk,bár kétségtelen egy javítás nem ártana neki.
Természetesen a kilátó mindig nyitva tart és látogatása ingyenes!Az,hogy jövünk-e még erre nem zárható ki,de a közeljövőben nincs a terveinkben.
Évek óta szeretnénk úgy megnézni a Balatont,hogy lógnak a jégcsapok mindenfelé,különféle jégcsodákat alkot a természet.Nehéz kifogni egy ilyen időszakot,de előfordultak ilyen napok az elmúlt években.Zolika javasolta,hogy megkéne nézni most mi a szitu,hiszen éjjelente mínusz tíz körülre csökken a hömérséklet és nappal sincs egy gatyarohasztó meleg.Jó legyen.Nem tudtuk meddig tartanak a hideg éjszakák,így úgy gondoltuk minél előbb lekéne menni és megnézni a várhatóan jeges Balatont.Így is lett,kivettünk egy hétközi szabit és Zsuzsanna napján nekivágtunk a Balatonnak.Nem akartam túlbonyolítani,így a tőlünk legegyszerűbben elérhető Siófokot választottuk célpontként.Reggel a dunaújvárosi buszállomáson Zolika éppen az utolsó pillanatban érkezett,hogy elérjük a buszt,de elértük.Ezzel felmentünk Székesfehérvárra,onnan pedig egy IC-vel lesiklottunk Siófokra.Mindenre felkészülve kellően melegen öltöztünk.Én a legmelegebb dzsekimet vettem fel és még dupla nadrágot is.Nem is mondtak igazán kellemes időt erre a napra...
Siófokon süt a nap!
Leszállva az IC-ről Siófok napfényben fürdött és bár hideg volt,de messze nem volt az a hideg mint amit itt beharangoztak.Elindultunk a Balaton felé.Nem kellett sokat menni és már kint is voltunk a parton a siófoki kikötő közelében.Végig sütött a nap,de nem volt tökéletesen tiszta az idő.A túlpart alig-alig látszódott.Rengeteg kacsa hancurozott a part mentén és úszkáltak is a feltehetőleg jéghideg vízben.Abban a vízben amely egyáltalán nem volt befagyva.Hiába az éjjeli mínusz tízek,ez bizony nem fagyott be!Kimentünk a számomra kedves emlékeket örző molóra a kikötőben,de ott sem volt különösebben hideg.Még a szél sem járt,enyhe szellő volt esetleg.Kinézve a Balcsira,indultunk vissza a kikötőben.Túl sok látnivaló nem akadt.Ember alig járt erre,a hajók meg dokkban parkoltak.
Siófoki moló
Hajók alusszák téli álmukat
Kicsit a Sió partján sétáltunk,de a Sió gyakorlatilag kivolt száradva.Innen mentünk be a belvárosba,ahol feltűnt a város legnagyobb nevezetessége a felújított víztorony.Valóban jól nézett ki,de nem volt nyitva,így felmenni nem lehetett.A főtéren ami itt volt sétálgattunk kicsit,feltűnt a rengeteg szobor.Majd visszatértünk a helyi plázába,amely mind kinézetében,mind méretében odavert a környező nagyvárosok (Veszprém,Fehérvár) plázáinak.Ide bementünk és egy kínai étteremben megkajáltunk,majd megkávéztunk.Ezt követően újra kisétáltunk a Balatonhoz,de most az Aranypart felé vettük az irányt!
A főtéren
Egyre melegedett az idő és már kényelmetlen volt a meleg dzseki és a dupla nadrág.Sebaj kiérkeztünk az Aranypartra.Itt sem volt befagyva semmi.Kacsák itt is hancuroztak,majd később erre járva már a hattyúk is.Egy darabig sétáltunk különösebb értelem nélkül az Aranyparton.Egy ponton aztán visszafordultunk a város felé,de már nem a parton,hanem az utcákon haladtunk.A Jókai partig sétáltunk el.A hangulatos parkban is mindössze egy nő üldögélt egy padnál.Visszamentünk a víztronyhoz,itt egy pékségben vettünk útravalót hazafelé a vonatra.Aztán más már nem maradt elsétáltunk a vasútállomásra és megvártuk a hazafelé induló vonatot.
Hattyúk az Aranyparton
Aranypart
Őszintén szólva sok értelme nem volt ennek a napnak és ennek a kirándulásnak.A befagyott Balatonból és a logó jégcsapokból semmit nem láttunk.Bár meleg nem volt,de igazi hideg sem.A meleg öltőzék kishíján ránk rohadt.Így is mentünk vagy hét kilométert a Balatonnál és a városban,de ezt a kirándulást nem veszem be a túrák közé.Hát ilyennek is kellett lenni.Legközelebb megpróbálunk majd okosabbak lenni ha jégcsodákra leszünk kiváncsiak.A hazaút viszonyag sima volt,kétszer kellett átszállni,de így is fél ötre hazaértünk.Film most nem készült.
Tavaly ősszel,még szeptemberben írtam ebben a blogban az elfeledett síugrósáncról.Az akkori bejegyzésemet megtalálod ha erre a hivatkozásra kattíntasz. Már akkor úgy éreztem,hogy ez a hely hív magához és ha törik,ha szakad ide elkell jönni.Egy véletlennek amik ugye nincsenek köszönhetően szerettem bele ebbe az egészbe.Elkezdtem kutakodni,szervezkedni egy ide vezető túra lehetőségét összehozni.Úgy gondoltam a túrára aztán 2025 februárjában kerülhet majd sor.Közben túratársaim is jelezték,hogy érdekli őket a dolog.Fura mód éppen Zolika viszolygott tőle kissé.De Manó,a Tizedes és Pisti is jelezte,hogy érdekli őket és szívesen eljönnének majd.Ahogy közeledett az időpont Zolika és a Tizedes tartotta magát ígéretéhez,Manó egy héttel a buli előtt mondta le,Pisti barátunk pedig a megbeszélt találkozóra a Déli pályaudvarra nem jött el.Elaludt...A túrára így hárman mentünk el,egyikünk sem bánta meg,hogy részt vett ezen a túrán.Na,de menjünk sorjában.
Sehol senki a Kékesen...
Korán kellett indulni,hogy mindenre jusson idő,legalábbis így szerveztem a túrát.Így a Dunaújvárosból fél ötkor induló vonattal indultunk.Ez hat óra után pár perccel ér a Délibe.Ide volt megbeszélve Pistivel a találkozó,mivel ő pesti.Ám mikor leszálltunk a vonatról Pisti nem volt sehol.Felhívtuk hát,mondta,hogy ő éppen most kelt fel...jó mondom mi nem várunk senkire és semmire,mert minden ki van számolva,meg van szervezve.Jó túrát kívánt,én meg nem fogom többé hívni alighanem.Tudni kell róla,hogy alkohol problémákkal küzd,így nem tudok sajnos mit kezdeni vele.Na mi meg húztunk át a Stadionok buszpályaudvarra metróval.Éppen elértük még a háromnegyed hétkor Kékestetőre induló buszt.Kényelmes kellemes utazás volt,Gyöngyösig a busz nem állt meg sehol és nagyon jó volt,hogy felment egészen a Kékestetőre.8.40-kor szálltunk le a Kékesen a szanatóriumnál a buszról.Ez egy remek járat,valószínűleg felfogjuk még használni további itteni túráinkhoz a jövőben.
A hideg Kékestetőn
Tudtuk,hogy a Kékesen mindig hidegebb van,mint az ország más részein.Mégis furán hatott ránk leszállva a buszról az itteni mínusz hat fok.Régen voltunk nappal ilyen hidegben kinn a szabadban.Ám a hideg varázslatos hangulatot adott a helynek.Pár méter után értünk a sípályához,ahol a reggeli-délelőtti órák ellenére is tömegre számítottunk.Legnagyobb meglepetésünkre aztán rajtunk kivül nem volt itt senki.Le is esett az állunk,hát ez meg,hogy lehet?Tény,hogy nem a legfrissebb hó volt,de még bőven lehetett volna itt síelni,szánkózni.Az ország legnépszerűbb síelő helye mégsem annyira népszerű?Mintha egy szobor dőlt volna le,olyan hatással volt ránk ez a felismerés.Pedig gyönyörű hely,ha másra nem jó akkor egy sétára minimum.A hideg sem lehetett kifogás,hisz itt ilyenkor mindig hideg van!A sípályánál lévő büfé terszán mindenesetre a minusz hat fok ellenére is megreggeliztünk,aztán feljebb kapaszkodtunk a magassági kőhöz és a tv-toronyhoz.Itt volt egy újabb büfé és ez nyitva volt így pár fotó után beültünk egy reggeli kávéra.
Az ország legmagasabb pontja
Itt kell egy fotó!
Egy kellemes reggeli és kávé után indulhatott végre a túra.A Tv-toronyba most nem mentünk fel.Másfél éve voltunk Zolikával és odafenn a minusz hatnál is hidegebb lehet,alighanem odafagynánk.Most ezt kihagytuk,majd legközelebb.A sárga jelzésű turistaútra álltunk rá.Kékestető amellett,hogy az ország csúcsa,remek túravég vagy túrakiinduló hely is.Sok út halad el a környéken.Mi a sárgát választottuk most amely beért egy varázslatos erdőbe a Mátra bércen.Itt is volt még hó.Ezer méterről kellett háromszázra lejutni ezen a túrán.A terv szerint elsőnek érintjük majd a síugrósáncot,majd Mátraházán keresztül ereszkedünk le Mátrafüredre,de úgy,hogy érintünk majd két kilátót is.Ahogy haladtunk lefelé fokozatosan úgy enyhült az idő is és egyre kevesebb lett a hó is.Egy alkalommal kell csak letérnünk a sárgáról,majd a sárga+ jelzésre,pontosan azért mert annak mentén lesz a sánc.
A Mátra bérc hangulatos erdejében
Közben láttunk egy-egy embert de ezek túrázók voltak nem síelők.A sárga út nagyon nyugis volt és szép.A bércről sok helyen felvillantak kilátások amelyekbe elsősorban az erdő fái zavartak be.Négyzáz méterre a sárga+ előtt kezdett durva meredek szögben ereszkedni az út,sziklás,köves,fagyos,csúszos hegyoldalban.Nagyon ovatósan kellett itt haladnunk és nagyon lassan is haladtunk.Tizedes ért le először majd én,utánunk leszakadva pedig Zolika,de ez a szakasz is minden bajával egy élmény volt.Leérve egy útkereszteződésben találtuk magunkat.A sárga ment továbbra is meredeken,veszélyesen lefelé,de a sárga+ sima jól járhatónak tűnt.Ezen fordultunk Mátraháza irányába és immár nyugisan haladhattunk tovább.
Itt jöttünk le
A sárga+ már szelídebb
A hegyoldalban haladó út az erdőben haladt,látnivalóul a hegy oldalában itt-ott feltünő kőtengerek szolgáltak.Aztán meglepetésre egy ponton újra volt hó!Sebaj mentünk tovább és pár méter után ott volt az amiért jöttünk!Az elfeledett síugrósánc!Elképesztően csodás építmény volt még romjaiban is.Szomorú,hogy egy ilyen csodát hagytak így lepusztulni...a sánc kecsesen ívelt át a turistaút felett és nyúlott lefelé a hegyoldalban a mélybe.Már alulról látszódott,hogy sok helyen hiányzott a lábrács,így onnan ahogy én láttam videón,hogy felmentek rá,felmenni teljesen már nem lehetett.Ám a másik végen ott volt a felvezető lépcső,de itt is voltak hiányosságok nem is kevés.De ha már itt voltunk nem hagyhattuk ki,hogy felmenjünk rá!Ezért jöttem!
Első találkozás a sánccal
Ott a végén fellehet menni!
Ám a lépcső alsó része hiányzott már...így felmásztunk az alsó szintre a Tizedessel.Zolika lenn maradt.Ő eleve ettől tartott úgy érezte veszélyes vállalkozás ez az egész sáncozdi.Mondtam azért még eljöhet mert a túra szép lesz,mi felmászunk ő majd megvár addig lenn,ha nem mer feljönni,ezért nem fogom szekálni vagy ilyesmi.Szóval mi felmásztunk az alsó szintre ahol újabb akadállyal szembesültünk,egy rácsos ajtó volt lakattal lezárva,de úgy tűnt simán átlehet mászni a túloldalára,Át is másztunk.Arra gondoltam,hogy vajon Gergő bevállalta-e volna velem ezt a nem mindennapi kalandot,biztos voltam benne,hogy igen...Innen aztán már sima volt az út felfelé.Bár kopottak voltak a lépcsők a korlátok,itt-ott rohadthatott is már,de mentünk felfelé meggyőzödve róla persze,hogy minden stabil,nincs-e leszakadó közeli állapotba.A legfelső szintre ugyan már nem lehetett felmenni,ott hiányoztak a lábrácsok,de az eggyel alattira még igen.Innen mind az épitmény,mint a kilátás leírhatatlan volt!
Az utolsó szint ahova kilehetett menni,balra oda fel még felmentünk
A kilátás csodás!
Ez maradt...
Ott fenn ahol a Tizedes áll,az az a baloldali rész ahova még felmentünk,ez a legmagasabb pont ahova még fellehetett menni
Hát eljutottam ide is
Elképesztő élmény volt itt lenni!Hát ezért hívott ez a hely magához.Még időben jöttünk mert félő,hogy a jövőben esetleg lebonthatják majd ezt az építményt,pedig...nyugodtan meglehetne csinálni egy kilátónak,hiszen a kilátás nem mindennapi!Persze erre a kutya sem adna pénz.Megnéztük és megcsodáltuk amit lehetett,tán jó 20 percet lehettünk odafenn.Aztán lementünk alul újra mászókázva.Megérte felmenni nagyon nagy élmény volt!Leérve úgy döntöttünk az alját is megnézzük.Nem volt egyszerű lemenni,de megoldottuk,ide már velünk tartott Zolika is.A lenti végén is fellehetett menni a sáncra ide felmentünk mind a hárman.Balodalt volt a felvezető járat,de ezen hiányoztak feljebb a lábrácsok,így innen feljebb már nem mentünk.Még próbáltuk megnézni hova ugrottak annak idején a versenyzők.
Le a sánc alsó részéhez
Lentről
Szóval ennyi volt és folytattuk a túrát a sárga+ jelzésen.Felejhetetlen élmény volt az elfeledett siugrósánc!A sárga+ kivezetett a kékesi sípálya alsó végéhez.Itt mocorogtak páran,de a tömegnek nyoma sem volt.Majd az út bevezetett Mátraházára ahol a "főtéren" az egyik büfénél újabb kávézásra kerülhetett sor,majd én ezzem még egy palacsintát a Tizedes meg megebédelt a saját kajájából.Indultunk tovább innen újra a sárgán amely egy kis kapaszkodásba kezdett,de megérte mert egy ponton csodás kilátásunk nyílt magára a Kékestetőre és az alattunk lévő Mátra szanatóriumra.Szép hely volt!
Szemben a Kékestető,alattunk a szanatórium
Haladtunk a sárgán tovább amely kanyargósan és ereszkedve ment a hegyoldalon,itt-ott szép kilátásokkal máshol behatolva egy-egy sűrűbb erdőbe.Majd a Mátra hotelnél ért ki,itt egy jópofa pihenő adta az érdekességet,majd pár száz méter múlva értük el a sárga L jelzést,ez vezetett a pár méterre lévő Hanák Kolos kilátóhoz.Természetesen nem hagyhattuk ki!A kilátó külömbözött az eddig megszokott kilátóktól ahol eddig jártunk.Nagyon nem részletezem,majd benne lesz idővel a kedvenc kilátóink sorozatomban úgy is.Kilátásilag nem sokat mutatott egy irányba lehetett kilátni.Mutatom képen a kilátót és a kilátást is.
A Hanák Kolos kilátó
A kilátás
Megnéztük még a kilátó melleti emlékoszlopot amely Hanák Kolosnak állított emléket.Majd tovább mentünk ezen az immár jelzetlen úton.Egy magánterületre értünk,de a kapu nyitva volt,így bementünk.Az út a hegy széléhez vezetett,onnan pedig kilátásunk nyílt az alattunk elterülő Oxigén Adrenalin parkra!Volt itt minden,nagy függőhíd,repülök,hinták,tavak,kisvasút,vár és minden.De úgy tűnt fentről,hogy a park zárva tart.Itt sem mozgott szinte senki.Aztán láttunk pár embert.Engem legjobban a függőhíd fogott meg,talán majd egyszer eljövünk kifejezetten ide.Nem mentünk le,fentről csodáltuk a dolgokat.Remek kilátásunk volt még a Mátra vonulatára és a szemközti Sástói kilátóra ahol 2023 júniusában jártunk.Kicsit körülnéztünk itt aztán visszamentünk a sárga jelzésre és folytattuk a túrát.
Alattunk az Adrenalin park
A függőhíd,sajna levolt zárva
A sárga továbbra is összevissza kanyarogva vezetett enyhén le a hegyen.Pár száz méter után egy kisebb völgybe értünk ahol erdei pihenő volt és egy forrás is!A Rákóczi-forrás amely ontotta is a vízet.Így teletöltöttem a kulacsom friss forrásvízzel.Kicsit pihentünk itt aztán indultunk tovább.Az út kicsit most emelkedett.Nem hiába,hiszen a Muzsla tetőre kapaszkodtunk fel,de ez az emelkedő egyáltalán nem volt megerőltető.Felérve a Muzsla tetőn is állt egy kilátó,mégpedig a Muzsla tetői kilátó.Ez sem az a szokványos kilátó volt amihez hozzászoktunk túrázásaink alatt.Egyszerű volt ez is mint a Hanák Kolos kilátó,de annál egy fokkal jobb.Egy szintes kb.másfél méter magas volt a kilátószint.Itt is tető volt felette,fel pedig egy vaskorláttal ellátott lépcső vezetett.Fent is megfelelő védőkorláttal volt ellátva a kilátó.A kilátás jobb volt mint az előző kilátóból.Jól kivehető volt alattunk Mátrafüred a távolban pedig maga Gyöngyös.Hegyeket is láttunk körös körül,de mivel annyira még nem ismerem a Mátrát,nem tudtam melyek ezek a hegyek.
A Rákóczi-forrás
A Muzsla kilátó
A kilátó mellett volt még pár pad és egy esőbeülő.Dolgunk végeztével indultunk tovább.A sárga jelzés szerpentin szerűen vezetett le a Muzsla tetőről,itt-ott dagonyás volt máshol köves.Pár száz méterre volt már csak Mátrafüred ahová sikeresen meg is érkeztünk.Túránk végén ahogy az idei túrákon eddig mindig,most is kisütött a nap és szinte jó lett az idő.Mátrafüred fő utcáján araszoltunk előre.Kajahelyet kerestünk amit sikeresen meg is találtunk.Betértünk a Benevár étterembe egy jó kis Jókai bablevesre meg palacsintáztunk és kávéztunk is.Nagyjából egy órát voltunk benn.A kellemes kajálás után pedig nem maradt más hátra mint elmenni a közeli buszmegállóba és megvárni a buszt.Az jött is rendesen amikorra kinéztük.Ez is egy remek járat volt,hiszen Budapestig nem kellett leszállni róla és Gyögyös után nem állt meg sehol.A stadionok buszpályudvarról metróval húztunk át a Déli pályaudvarra.A metróban találkoztunk Bányásszal és Hédivel akikkel a bodajki túrán voltunk pár éve.A Déliben a vonatunk pontosan indult és fél kilencre már itthon is voltunk!
Nagyszerú túra volt.Rövid de tartalmas.A többiek is jól érezték magukat.Aki nem jött (Pisti és Manó)egy nagyon nagy élménnyel lett szegényebb.Szenzációs volt a sísánc a Mátra pedig leírhatatlanul gyönyörű.Egyre inkább beleszeretek ebbe a hegységbe!
Ez volt az év harmadik túrája.Most 10 kilométert mentünk,de a rövid távban mint írtam rendkivül sok volt a tartalmi,érdemi rész.Eddig 32 kilométert túráztunk idén az átlagunk így 10,66km/túra.
