Szilveszteri szánkózás

 Nagyjából egy hónapja,hogy Tomi barátom jobb létre szenderült.Róla is,mint mindenkiről megemlékszem akik szerepeltek az életemben és ideje korán távoztak.Ha visszanézed a 2024 októberi bejegyzésemet,ott megtalálod az írást "Tomi is az örök vadászmezőkön" címmel.Tomit aztán november 8-án helyezték örök nyugalomra a nagyvenyimi temetőben.Ha valamelyik túránk arra vezet a jövőben mindenképpen benézünk abba a temetőbe,bár nincs garancia rá,hogy megtalálom a sírját (sajna a temetés időpontjáról későn értesültem,így nem tudtam elmenni).Sőt lehet jövőre Gergő emléktúráján teszünk majd a temetőbe egy kitérőt ezért.Vele kapcsolatban jutott eszembe egy történet,ami a megemlékezés írásakor még nem volt az eszemben.Annyi sok év távlatából most megpróbálom leírni a lényeget,de azt tudni kell ez már alig-alig van meg az elmémben.Sokat játszottunk együtt gyerekként,de ez többnyire kimerült a fociban.Mígnem egyik év szilveszter napján érdekes dolog jutott az eszünkbe.Nem tudom melyik év volt ez.1979-83 között lehetett valamelyik.

Természetesen nincs képem,hogyan is lehetne arról a napról,így ez a kép illusztráció

Azon a szilveszteren hó volt és délelőtt mi már nagyban nyomtuk a szánkózást.Nem emlékszem kikkel,de feltehetőleg azokkal akikkel kiagyaltuk a tervet.Tehát jómagam és Tomi egész biztosan ott volt,de ott volt Lajos haverom aki egészen kb.25 éves koromig a legjobb barárom volt.Ő jelenleg is él még és remélem sokáig is még.Na és alighanem ott lehetett a Berencz Jani aki pár éve halt meg.Vele olyan nagyon közeli barátságba sosem kerültünk,de volt,hogy lejött focizni,de más kalandokra nem nagyon emlékszem,de feltehetőleg voltak.Vele az évek alatt teljesen eltávolodtunk egymástól.Később buszsoför lett és mikor vele utaztam sosem tudtam,hogy megismert-e.Mindenesetre köszöntünk egymásnak.Hogy hogyan alakult ki ez a négyes társaság azon a szilveszter délelőttön az már nincs meg az emlékezetemben.Elképzelhető,hogy már kinn a helyi szánkópályán találkoztunk.Mindenesetre oltári nagy szánkózás lett a dolog vége,olyannyira nagy,hogy délután mikor kezdett sötétedni akkor mentünk csak haza.Talán éhesek is voltunk már,másrészt akkor még élt a villanygyújtásra érjél haza dolog.Ennek persze aztán ellentmond a későbbiekben történtek.

Illusztráció

Annyira jól éreztük magunkat,hogy megbeszéltük,hogy este,pontosabban éjfélkor lejövünk szánkózni!Nem tudom hogyan s miként engedtek el mind a négyünk szülei minket.Mondjuk a szánkópálya nem volt messze attól a helytől ahol laktunk,mert nagyjából mind a négyen egy ötven méter sugarú körön belül laktunk gyerekkorunkba.Lényeg az,hogy már éjfél előtt ott voltunk a szánkópályán!Rajtunk kivül nem volt ott senki!Miénk volt az egész szánkópálya!Így alakult aztán,hogy szánkóval mentünk át az újévbe!Tudni kell akkor még nem volt ennyire elkorcsosulva a világ,nem kellett különösebben félni a petárdáktól meg úgy semmitől.Tán fél kettőig egész biztosan ott szánkózgattunk.Arra emlékszem,hogy sokat nevettünk.Valószínűleg remekül elvoltunk.

Ennyi ami megmaradt arról az éjszakáról,de így legalább megvan az az egy jelentősebb emlékem Tomiról amivel kellően megemlékezhetek róla.Ez múltkor elmaradt.Valami most előhozta ezt is.Talán búcsúképp éppen Tomi jutatta eszembe odaátról.Köszönöm.

Mégegyszer tehát,nyugodj békében barátom!