Több mint öt éve harangoztam be,különböző médiaforrásokból beharangozott dolgot,hogy lebontják a dunaújvárosi sportcsarnokot,mert a helyére épül majd egy új,korszerűbb,szebb,stb...Nem kis keserűséggel olvastam akkoriban a híreket a témáról,hiszen a sportcsarnokhoz rengeteg szép élmény fűz.Az akkori bejegyzésem amúgy ide kattíntva elolvasható.Orbánisztán akkoriban még nem utálta ennyire Dunaújvárost mint manapság,pedig már itt akkor sem ők voltak a vezető politikai erő...Persze aztán az utálat a város irányába a jelenlegi kormánytól csak fokról fokra fokózodott,így sportcsarnok ügyben nem történt semmi.Azóta sem!Legalábbis a lebontás ügyében!
A főbejárat
Szerencsére!Mert nagyon fájt volna ha lebontják az ikonikus épületet.Hiszen mennyi,de mennyi nagy meccset láttam itt!Többek között az 1995-ös KEK,vagy az 1998-as EHF kupa döntőt.Rengeteg világsztárt láttam itt élőben.Olyanokat mint Bojana Radulovics,Kocsis Erzsébet vagy Kulcsár Anita.Több világhírű csapat is játszott itt! Ilyen épület nem szabad,hogy csak úgy eltűnjön!Nem is tűnt el,hála annak a magasságosnak akivel nem vagyok éppen a legjobb viszonyba...Sőt a helyi erők néhány lelkes helybélivel,szinte különösebb (kormányzati) támogatás nélkül elkezdték a felújítást!Legalábbis belülről.Mert külsöleg számomra úgy tűnik olyan nagyon nagy baja nincs az épületnek.Viszont belül a teljesen elkopott pályát,a padlózatot és a pályát övező részeket nagyon szépen megcsinálták!Ma már öröm nézni,nem csak a helyszínen,de ha a tv közvetít innen egy-egy meccset,látszik az,hogy a csarnok szép!Így a korábbi szégyenérzet az állapotok miatt bizony elmúlt!
Egy meccs még a felújítás előtt,idővel a játéktér kataszrófálisan elkopott....
Az élmények között még feltétlen megkell említenem,hogy Gergő szalagavatója is itt volt ha jól emlékszem...ajajj nem jut szembe az évszám...2015-16? Szóval itt volt.Tehát úgy fest,persze nem akarom elkiabálni,hogy a sportcsarnok mégsem kerül lebontásra!Nem kell nekünk új!Minek?Ez a csarnok elbírja a jelenlegi érdeklődők kapacitását és úgy tudom a vízesblokkokat és az öltőzöket is felújították már (ha jól tudom).Bízom benne tehát,hogy megmarad a szívemnek kedves ikonikus csarnok és még sok-sok élménnyel ajándékoz majd meg!
Már a felújítás után,látható mennyire más minden...
Nagyjából egy hónapja,hogy Tomi barátom jobb létre szenderült.Róla is,mint mindenkiről megemlékszem akik szerepeltek az életemben és ideje korán távoztak.Ha visszanézed a 2024 októberi bejegyzésemet,ott megtalálod az írást "Tomi is az örök vadászmezőkön" címmel.Tomit aztán november 8-án helyezték örök nyugalomra a nagyvenyimi temetőben.Ha valamelyik túránk arra vezet a jövőben mindenképpen benézünk abba a temetőbe,bár nincs garancia rá,hogy megtalálom a sírját (sajna a temetés időpontjáról későn értesültem,így nem tudtam elmenni).Sőt lehet jövőre Gergő emléktúráján teszünk majd a temetőbe egy kitérőt ezért.Vele kapcsolatban jutott eszembe egy történet,ami a megemlékezés írásakor még nem volt az eszemben.Annyi sok év távlatából most megpróbálom leírni a lényeget,de azt tudni kell ez már alig-alig van meg az elmémben.Sokat játszottunk együtt gyerekként,de ez többnyire kimerült a fociban.Mígnem egyik év szilveszter napján érdekes dolog jutott az eszünkbe.Nem tudom melyik év volt ez.1979-83 között lehetett valamelyik.
Természetesen nincs képem,hogyan is lehetne arról a napról,így ez a kép illusztráció
Azon a szilveszteren hó volt és délelőtt mi már nagyban nyomtuk a szánkózást.Nem emlékszem kikkel,de feltehetőleg azokkal akikkel kiagyaltuk a tervet.Tehát jómagam és Tomi egész biztosan ott volt,de ott volt Lajos haverom aki egészen kb.25 éves koromig a legjobb barárom volt.Ő jelenleg is él még és remélem sokáig is még.Na és alighanem ott lehetett a Berencz Jani aki pár éve halt meg.Vele olyan nagyon közeli barátságba sosem kerültünk,de volt,hogy lejött focizni,de más kalandokra nem nagyon emlékszem,de feltehetőleg voltak.Vele az évek alatt teljesen eltávolodtunk egymástól.Később buszsoför lett és mikor vele utaztam sosem tudtam,hogy megismert-e.Mindenesetre köszöntünk egymásnak.Hogy hogyan alakult ki ez a négyes társaság azon a szilveszter délelőttön az már nincs meg az emlékezetemben.Elképzelhető,hogy már kinn a helyi szánkópályán találkoztunk.Mindenesetre oltári nagy szánkózás lett a dolog vége,olyannyira nagy,hogy délután mikor kezdett sötétedni akkor mentünk csak haza.Talán éhesek is voltunk már,másrészt akkor még élt a villanygyújtásra érjél haza dolog.Ennek persze aztán ellentmond a későbbiekben történtek.
Illusztráció
Annyira jól éreztük magunkat,hogy megbeszéltük,hogy este,pontosabban éjfélkor lejövünk szánkózni!Nem tudom hogyan s miként engedtek el mind a négyünk szülei minket.Mondjuk a szánkópálya nem volt messze attól a helytől ahol laktunk,mert nagyjából mind a négyen egy ötven méter sugarú körön belül laktunk gyerekkorunkba.Lényeg az,hogy már éjfél előtt ott voltunk a szánkópályán!Rajtunk kivül nem volt ott senki!Miénk volt az egész szánkópálya!Így alakult aztán,hogy szánkóval mentünk át az újévbe!Tudni kell akkor még nem volt ennyire elkorcsosulva a világ,nem kellett különösebben félni a petárdáktól meg úgy semmitől.Tán fél kettőig egész biztosan ott szánkózgattunk.Arra emlékszem,hogy sokat nevettünk.Valószínűleg remekül elvoltunk.
Ennyi ami megmaradt arról az éjszakáról,de így legalább megvan az az egy jelentősebb emlékem Tomiról amivel kellően megemlékezhetek róla.Ez múltkor elmaradt.Valami most előhozta ezt is.Talán búcsúképp éppen Tomi jutatta eszembe odaátról.Köszönöm.
Bár még pár napig november van,de két okból is megejtem az őszi összefoglalót a megszokottnál kicsit hamarabb.Először is,ebben a hónapban már nem lesz több túránk.Másodszor az,hogy a napokban alig van szabadidőm,hiszen most napi 10-12 órákat dolgozom,így nem feltétlen van időm és kedvem ide írogatni egy-egy keményebb nap után.Az őszről dióhéjban annyit,hogy most is szép volt mint mindig.Az a bizonyos legszebb időszak amikor olyan tarkabarkák a fák,hullanak a levelek és sok az avar a földön,plussz még jó az idő is,meglehetősen rövid volt.Az a legigazibb ősz talán október utolsó napjai és november tízedike környékén volt leginkább.Nagyjából hat túrát terveztem az öszre,öt valósult meg és nem feltétlen mindig azok amiket megálmodtam.Kritikusan gyenge volt a szeptember,viszont jó volt az október,majd újra gyengébbre sikeredett a november.Zolikán kivül ősszel most a többi túratárs is messzire elkerült minket.Mindentől függetlenül szép túrákon voltunk,de az öt túra kevésnek mondható az előzetes reményekhez képest.
Nem volt hiány vízből szeptemberben
Kezdjük azzal ami nem valósult meg,bár szerettük volna.Nem sikerült eljutni a Szent György hegyre a Balaton-felvidékre.Természetesen erről a túráról azért nem mondtunk le és a közeljövőben majd összehozzuk.Sajnos amikor már úgy alakult,hogy eltudunk menni,bejött a korai sötétedés.És mire odaértünk volna a kiindulópontra alig hat óránk maradt volna a túrára meg minden egyébre ami azt övezi.Így úgy ítéltük meg,hogy hat óra alatt ugyan megtudtuk volna csinálni,de valószínűleg feszélyezett volna az,hogy sietni kell,hogy ne menjünk bele a sötétbe.Nem mintha félnénk,de ez a túra úgy már kevésbé lett volna élvezhető.Így megy a túra olyan időkre amikor már majd hosszabodnak újra a napok.
A másik ami nem jött össze,szintén a Balaton-felvidékhez köthető.A balatoni kék következő szakaszával jártunk szinte ugyanígy mint a Szent György heggyel.Megmondom az őszintét annyira nem is bánom,mert bár imádom a Balaton-felvidéket,de annyit jártunk oda az elmúlt években,hogy kicsit beleuntam.Szerettem volna már máshova is elmenni.Természetesen majd ez a túra is meglesz valósítva a közeljövőben.
A szeptemberre nem lehetünk büszkék.Nem akarok ugyanazzal magyarázkodni mint eddig,de nem voltunk eleresztve anyagilag,sokat szenvedtünk az elmúlt hónapokban,években (aminek remélhetőleg vége).Nem sikerült sehova sem eljutni szeptemberben.Hogy ne maradjunk túra nélkül,hogy ne essen meg velünk az a csúfság,hogy egy hónapban sehova sem megyünk,így egy helyi túrát hoztunk össze.Kapóra jött számunkra a hazánkat ekkoriban sújtó árvíz.Nagy árhullám vonult le a Dunán.Így úgy döntöttünk lemegyünk a Dunához és megnézzük és végig megyünk a Duna mentén ameddig csak lehetséges.Ez egy olyan 7-8 km-en volt lehetséges,máshol nem lehetett továbbhaladni az árvíz miatt.Látványos volt és érdekes ez a kis katasztrófa túrázás.De ez volt minden amit szeptemberben feltudtunk mutatni.
Az október már kellemesebben alakult.Rögtön sikerült összehozni egy már régóta tervezett túrát.Most sem mentünk túl távol a Dunától.Ercsin túlra vezetett a túra a Szapáry-Eötvös kápolnához.Ennek a túrának az útvonala 90%-ban megegyezett a 2017-ben Gergővel megtett Görögből-magyarba túrának az útvonalával.Így ismét Gergő nyomában lehettem szinte szó szerint.Beloianniszből tartottunk Ercsibe és azon túlra Zolikával.Nem volt a legjobb időnk,de ehhez képest egy jó kis túrát csináltunk meg.Látványos belvízek színesitették a túrát,a kápolna és annak környéke pedig nagyon szép volt.Jól elvoltunk!
A szép kápolnánál
Október közepe táján jött az ősz fő túrája a Keresztül a Kelet-Mecseken,most nyugattól-keletig.Ez is egy Gergő nyomábanos túra volt,hiszen ezt a túrát is megcsináltuk Gergővel (és Mónival) 2016-ban,annyiban máshogy,hogy akkor kelettől jöttünk nyugat felé.Rendkivül látványos és gyönyörű túra volt a lehető legjobb túraidőben.Ami viszont nem tetszett,hogy elképesztő tömeg volt ezen a napon a Kelet-Mecsekben.Még ezzel sem lett volna nagy baj,de helyenként eszméletlen zajt csaptak,röhögtek,kiabáltak,sivalkodtak....ez pedig nekünk nem gyere be ugye.Talán annak is szólt az átlagosnál jóval nagyobb tömeg,hogy éppen a kéktúrázás napja volt,mi meg éppen a kéken haladtunk...na és persze a kiváló idő sem volt egy utolsó szempont,hogy kimozduljon az ember.Gyakorlatilag nem lehetett hozzáférni a legjobb helyekhez (Cigány-hegyi kilátó,Ferde vízesés),de azért persze remekül elvoltunk ezen a napon is.A végén pedig Mecseknádasdon elfogyasztottuk minden idők legfinomabb babgulyását!
A kedvenc kilátóm
Minden idők legjobb babgulyása!
Mind a kápolnás,mind a mecseki túra filmjének elkészítésével igen-igen sokat szenvedtem.Hála isten az ősz közepére kicsit a gépem is megadta magát,így óriási erőfeszítésbe került a filmek elkészítése.Jutalmul az egyikre már kaptam is a negatív lájkot a you tuben valamelyik fotelharcostól.De végül is összejöttek és az én lehetőségeimhez képest azt mondom nem is lettek rosszak,de ugye kinek-kinek ízlése...
Ha jól emlékszem éppen a nemzeti ünnepen október 23-án csináltuk meg Gergő hatodik emléktúráját.Pontosabban csináltunk már egy emléktúrát a halála után is,de a "hivatalos" emléktúrák közül ez volt a hatodik.Ismét megtoldottuk az eredeti túra útvonalát kilenc kilométerrel és most Dunaújvárosból trappoltunk Perkátáig,érintve ennek az eredeti túrának az ikonikus helyszínét a nagyvenyimi Szent Bernát arborétumot.Ismét tökéletes túraidőnk volt és rendkivül kellemes volt végigmenni a túrán Gergőre emlékezvén közben.Sok újat erről a túráról nem tudok mondani,ezután is míg erőm engedi minden év októberében sor kerül majd rá,emlékezvén és tisztelegve örök túratársam emlékének...
Az ikonikus Szent Bernát arborétum
Gergő mindig velünk volt,van és lesz!
Novemberben jött az ősz fő attrakciója.Végre sok-sok tolodás után eljutottunk a Spartacus tanösvényre a Visegrádi-hegységben.Ezen a napon volt az a bizonyos legjobb,legszebb őszi idő amit én a legjobban szeretek.Így mind az időpont,mind a túra megválasztása telitalálat volt.Sokat jártunk november elején a Visegrádi-hegységben Gergővel (és már Zolikával is),így tudtam,hogy az év ebben a szakaszában a hegység leírhatatlanul gyönyörű.Most sem hazudtolta meg magát.Leírhatatlanul szép és szuper túrát tettünk a Spartacus ösvényen (máshol tanösvénynek hívják).Meg is fogadtam,amikor csak lehetséges november elején ezentúl mindig a Visegrádi-hegységbe jövök,mert ez felülmúlhatatlan!A túra leírhatatlan szépségeit még a végén megfejeltük azzal,hogy komppal étmentünk Visegrádról Nagymarosra.A Dunáról és Nagymarosról pedig felejthetetle látványt nyújtott a Dunakanyar a Fellegvárral a háttérben.Elképzelhető,hogy ez volt az év legjobb túrája,bár még van egy hónapunk.
A Spartacus ösvény legszebb helye
Ez volt tehát az ősz.A maga öt túrájával rendkivül sok szépséget tartogatott,de még mindig keveset.Kevés volt a túra,de a sok szép dolog kárpótolt minket ezért.Az ősszel csak Zolikával túrázgattam más most nem csatlakozott hozzánk.Próbálom majd rendszeressé tenni (bár a múltban is volt már rá példa),hogy októberben mindig legyen egy mecseki,novemberben meg egy Visegrádi-hegységi túra,mert ilyenkor ezek a helyek leírhatatlanul szépek!
Slusszpoén a végére,hogy a munkahelyünkön (egy helyen dolgozunk Zolikával) kaptunk igen.igen kervező híreket,így remélhetőleg egy kedvezőbb,több túrával járó tél köszönhet ránk,de erről majd a decemberi első bejegyzésben.
Tulajdonképpen bevehetném ezt a kilátót a kedvenc kilátóim sorozatomba,de mégsem tehetem.Hiszen oda csak olyan kilátók kerülhetnek be amelyeknél legalább egy alkalommal jártam.A Visegrádi-hegység Bánya-tetői kilátójánál pedig nem jártam még sosem.Nincs két hete ugyan,hogy pár méterrel lejebb mentünk el tőle,de akkor még nem volt tudomásom a létezéséről,ha tudok róla biztos megnéztük volna.Most eszembe jutott egy túra lehetősége ide,de kutakodva az interneten több helyen is olvastam,hogy a kilátó kritikus állapota miatt levan zárva és nem látogatható.Egy kilenc éves kilátó.Hogy kerülhet kilenc év alatt egy kilátó kritikus állapotba?
A Bánya-tetői kilátó
Furcsa kilátó áll a Visegrádi-hegység peremén: nem a hegytetőn, hanem annak oldalában kapott helyet, a fák lombkoronájánál alacsonyabb, és hiába szomszédja a Dunakanyar, mégis alig látni róla a folyót.
A 2015-ben átadott kilátó járószintje 11 méteres magasságban található, ami sajnos a szomszédos fák lombkoronája alatt marad. A visegrádi Fellegvár és a mögötte hullámzó, erdős hegyhát azonban így is kiválóan látszik, ahogy a Borjúfő sziklaletörését is könnyedén kiszúrhatjuk szemközt. A szomszédos vadföld hátterében az Öreg-Pap-hegy domborul, tőle balra a Szent László-völgy kanyarodik - de aljára nem látunk le, az takarásban van. Délnyugati irányban a Lepence-völgyet őrző hegyek sorakoznak, tovább fordulva a Prédikálószék sziluettje viszont már csak télen, lomb hiányában rajzolódik ki az ágak hátterében.
Képeket nézve (nem csak ezt) nem tűnik úgy mintha bármi baja lenne
A Dunakanyarnak csak egy szűk szelete kéklik a lombokon túl, a Csóványos és a Börzsöny hatalmas tömege szintén alig bukkan elő. Érdemes a kerítéssel védett földterület túloldalára átsétálni (a hegytető vonalába), ahonnan nézve teljesen nyilvánvaló a kilátó elhelyezésének értelmetlensége, viszont szépen látszik a visegrádi vár és a Magas-Börzsöny is.
A torony lépcsőin felkapaszkodva táblákat olvashatunk, melyekről megismerkedhetünk az erdő szintjeivel, tájékoztatást kapunk az erdőgazdálkodásról és magáról az erdőről is. A „függőleges tanösvény" és a kilátó szépséghibája nem csak részleges funkciótlansága, hanem az oda vezető, jelzett turistaút hiánya is.
A kilátó tövében tűzrakó- és pihenőhely található.
Azért ez nem rossz!
Kifejezetten hívogató!
Több kérdés is felmerül bennem a kilátóval kapcsolatban.Amit először is feltettem,ha valóban kritikus állapotban van,hogy romolhatott le ennyire egy alig ismert,alig látogatott kilátó?Továbbá,miért nem történik semmi a megmentése,felújítása érdekében?Aztán.Miért nem vezet ide jelzett turistaút?Hiszen csak a Spartacus ösvényen vezető zöldről ami megy tovább Visegrád felé kellett volna egy feltételezhetően ma is létező (térkép alapján mondom) mellékutat jelzéssel ellátni?Kinek és mi volt akkor a célja ezzel a kilátóval?Nagy-nagy kár érte.
Mondom megfordult a fejembe egy ide vezető túra lehetősége,mert a képek alapján nem lehet rossz.Vajon mi értendő az alatt is,hogy levan zárva?Egyáltalán nem lehet felmenni rá?Még megkell vizsgálnom a környék lehetőségeit,hogy érdemes-e belefogni egy túrába ide.Nyilván több ötlet is van,hiszen a közelben akad látnivaló és akkor úgy kellene összehozni,hogy ne ez legyen a túra fő eleme,fő látnivalója.Végül is megszervezhető ide egy ilyesmi túra.Na,de ez majd a jövő zenéje,mindenesetre engem érdekelnek az ilyen dolgok.
Túrázásaim ikonikus helyszíne a mecseki Nyárádi kunyhó és majd szerepelni is fog az Ikonikus helyek című sorozatomban.De eddig is sokat benne volt már ebben a bogban.Persze nem véletlen,hiszen szinte ezen a helyen kezdődtek a túrázásaim 1982-ben.Itt volt túráink főhadiszállása a Sándorral fémjelzett ragyogó időkben...Volt is erről már szó bőven.Mint arról is,hogy a kunyhó Sándor 2008-as halálát követően rohamosan vesztett állapotából és kezdett tönkremenni.Legutólsó itt jártamkor mikor is?Ha jól emlékszem 2020-ban már olyan állapotban volt a kis kulcsosház,hogy mérget vettem rá,hogy hamarosan összedől.Aztán sokáig nem tudtam róla,de mivel nem jött hír,úgy gondoltam nem történt meg a legrosszabb,tehát nem dőlt össze a házikó!
Aztán minap végre hír érkezett a régi szép idők ikonikus helyszínéről!
Szinte hadirokkantként,de áll még a házikó!
Egy mecseki csoportban amelyben amúgy nem vagyok benne...szóval ki tudja miért,mondanám,hogy véletlenül,de ugye mi már tudjuk,hogy véletlenek nincsenek.Tehát egy mecseki csoport egy megosztását mutatta épp a facebook hírfolyama,de mondom én nem vagyok tagja ennek a csoportnak.Mégis úgy gondoltam ha már felhozta a hírfolyam benézek a csoportba amely szerencsére nyilvános volt.Elkezdtem nézni a képeket,hiszen sok szép képet osztottak meg itten a tagok.Aztán megakadt a szemem két képen.A két kép nem volt régi,pár napos csupán és a kunyhó volt rajtuk.A Nyárádi kunyhó.Szemmel láthatóan kritikus állapotban,de még állt és nem dőlt össze!Én 2020-ban már egy-két évet adtam neki,de most négy év telt el azóta is még mindig áll Sándor egykori kunyhója!A szívemet megdobogtatta ez a hír és örültem,hogy áll még a házikó!
Itt kezdődött minden 1982 húsvétján!
Szentül hiszek a síron túli világban,abban,hogy eltávozott szeretteink ott vannak és így vagy úgy,de időnként kapcsolatban lépnek velünk,jeleket küldenek,valahogy értésünkre adják,hogy igen ők vannak és nem felejtettek el minket.Persze ezt csak az arra érett emberek értik,illetve fogadják be...Úgy érzem most Sándor üzent ezzel.Jelezte,nyugodjak meg áll még a házikó,nem dől az csak olyan könnyen össze!Elvégre a mi kis várunk volt a régi szép időkben!Örülök neki nagyon!
De még ennél is jobban örülnék ha jönne valaki és felújítaná,mielőtt még valóban bekövetkezik a legrosszabb!
2016 november 13-án állt minden úgy össze,hogy elindulhasson a dolog.Addig is létezett,de csak itt a fejemben.Mivel benne van a pakliban,hogy egy szép napon úgy megörülhetek,hogy semmire sem emlékszem,bekellett bíztosítani magam.Nyomot kellett hagyni,nyomot,hogy ez a sok szép élmény újra életre kelhessen ha be-be nézek ide és elolvasok ezt-azt újra.Így hát nyolc éve,hogy útjára indult ez a blog.Nem gondoltam,hogy elérem a nyolcadik szülinapot.Azt bánom,hogy nem kezdtem el már ezt az egészet mondjuk valamikor 1986 körül...persze akkor még nem volt hova elkezdeni,max egy fűzetbe.Szóval bár maga a blog nyolc éves,a történet lényegébe igazán 1986 óra íródik,vagy 1982,esetleg 1980-an óta.De rendszeressé 1986 óta váltak a túráim.A Sándorral töltött túraidőkről nem készülhetett oly sok bejegyzés,sok mindent elfelejtettem az évek alatt,de amire emlékszem,az benne van ebben a blogban.A Gergő érának pedig szinte minden eseménye megvan örökítve ide.Így hát ez a személyes kis világom,ahová számomra mindig jó betérni.Az elkerülhetetlen volt,hogy ezt mások is lássák,mások is olvassák,hiszen nyilvános ez itten.
Nyolc éve járja a blog a maga útját benne Gergő tragédiájáról szinte minden dokumentálva.De levan írva az is,hogyan sikerült talpraállni az elviselhetetlen fájdalomból,hogy a barátok a túrák és a meccsek hogyan hoztak vissza az életbe Gergő elvesztését követően...Pedig az eredeti terv az volt,hogy ha majd én távozom ebből a világról Gergőnek marad itt valami a közös élményekből amit majd élete sötétebb napjain elővehet és felmelegítheti a szívét...Sajnos nem így alakult,Gergő ment el...Minden túrával és a blog minden szavával rá emlékezem,most is róla szól ez az egész.És ha én is távozom,legalább majd marad itt belőlünk valami.Valami amiben lesznek olyan dolgok is,hogy mások hasznát vehetik,pl.egy-egy túraleírásnak,egy-egy infórmációnak.,mások pedig láthatják kik is voltunk és milyen remek kalandjaink voltak.Milyen élményeink úgy,hogy szinte ki sem tettük a lábunkat az országból...
Úgy tűnik ez a blog mindent túlél!
Legyen így továbbra is.Boldog nyolcadik születésnapot!
Magyarország egyik leghíresebb túraútvonala, a Visegrádi-hegység legendás Spartacus-ösvénye,de hívják vadászösvénynek és tanösvénynek is. Pilisszentlászlótól egészen Visegrádig kanyarog helyenként káprázatos dunai panorámát nyújtva. A látványos vonalvezetésű, egykori vadászösvény 2015-ös hivatalos megnyitása óta hazánk egyik legnépszerűbb kirándulásának számít, bejárása felejthetetlen élmény. Pilisszentlászlóról indulva megyünk végig a jól járható, keskeny csapáson, majd Visegrád felett, kis kitérőt teszünk a kevesek által ismert Bánya-tetői-kilátóhoz, aztán még egy rejtett kilátóhelyet érintve ereszkedünk le a nagymúltú településre.
A rövid idő alatt híressé és népszerűvé vált ösvény eddig valahogy kimaradt a túrázásainkból,pedig már szemeztünk vele még Gergővel is.Aztán az évek alatt elő-elő jött az ötlete,de nem szántuk rá magunkat,hogy eljöjjünk ide.Hiba volt.Idén bevettem a bakancslistába és szerettem volna ha ősszel kerül rá sor.Noha nem nagyon bíztam benne,hogy összejön,de végül is az eredetileg tervezett időpontban mégis megvalósult a túra ide!
Pilisszentlászló kis temploma
Mivel tudtuk,hogy a hely népszerű,így eleve úgy terveztük,hogy nem hétvégén fogunk ide eljönni.Így is lett.November második péntekjén Zolikával vágtunk neki az útnak.A fél hatos vonattal mentünk fel a Délibe,onnan metróval meg a Battyányi térre.Hévvel húztuk ki Szentendrére.45 perc volt míg kizötykölödött a hév.Innen meg busszal mentünk ki túránk kiindulópontjára Pilisszentlászlóra.
Pilisszentlászló...édes emlékeket hozott a lágy őszi szél...Itt végződött az a bizonyos királynői túra évmilliókkal ezelőtt...Az egyetlen olyan túra amit az egyik legnagyobb szerelmemmell csináltam meg nagyon-nagyon rég....Fura de nem sokmindenre emlékeztem Pilisszentlászlóból.A főtérre vitt a busz,itt rögtön megleltük a nekünk kellő zöld turistajelzést.Ez vitt rá a Spartacus ösvényre,le sem kell térni róla!A terv az volt,hogy ellentétben az ösvényt hagyományosan bejáró túrázókkal,nem körtúrára készültünk,hanem az,hogy elmegyünk egészen Visegrádig.Ha pedig szerencsénk lesz,komppal még átmegyünk Nagymarosra is.Elindultunk pontban délelőtt kilenc órakor.
A kálvária
Az Öreg Pap-hegy
Az út pár száz méteren még a településen vezetett.Majd kiérve a helyi kálvária köszönt szembe,pontosabban oldalba,hiszen tőlünk jobbra volt.Ezután feltűnt a Pilisszentlászlót körülölelő hegykoszorú.Valami medencében voltunk,a neve nincs meg,de lehet nincs is neki.Elég az hozzá,hogy bliriáns szépségű hely volt!Nem nagyon ismertem a környék hegyeit,de Zolika esküdözött,hogy szemben velünk az öreg Pap-hegy van.Jobbra nézve meg úgy éreztem,hogy ott fenn a gerincen jöttünk végig a királynői túrán akkor rég...Tudtuk az út nem megy fel a hegyre,a leírások és beszámolok alapján megkerüli azt.Ám haladva egy tábla köszönt szembe,amelyen közölték,hogy az ösvényt új útvonalra terelték a következő két kilométeren.Nem értettük miért,de követtük a jelzést.Ez pedig nem várt emelkedésbe kezdett.Szerencsére nem volt vészes,az erdőbe érve az ősz pedig elkezdte legszebbik arcát mutatni.Na ezért akartam novemberbe ezt a túrát!
Elterelés
Alakul ez!
Nem ment fel teljesen a hegyre az út,sőt némi kanyargás után elkezdett lefelé ereszkedni,majd valószinűleg visszatért az eredeti nyomvonalra.Nem értettük az elterelés okát,Zolika aztán idehaza utána nézett és valamit felástak vagy kiástak az eredeti útvonalon.Mindegy szép helyeken jött az út idáig.De ha ez szép volt akkor a következő méterekre már szavakat sem lehetett találni...A színes tarkabarka fák a földre hullt levelek és a beszürödő napfény az ősz a legeslegszebb arcát mutatta.Tudtam és emlékeztem,hogy itt a Visegrádi-hegységben elképesztően szép az ősz,ezért akartam én ezt a túrát ősszel megtenni és lám nem csalódtam.Gyönyörű volt!Leírhatatlan!Az út itt még mondhatni széles volt,de tudtuk hamarosan majd összeszükül és egy nyomsávos lesz.Egy nő futott el közben mellettünk egyedül...Mi meg mentünk tovább a fantasztikus őszi erdőben.
Gyönyörű őszi erdő...
Nagyon kellemes szakasz
Ez még az egésznek csak az eleje
Megtaláltuk azt a táblát amely figyelmeztette a vándort,hogy csak kellő felkészültséggel és felszereltséggel vágjon neki az ösvénynek,mert helyenként nehéz...Nos ebből semmi sem volt igaz.Jó persze nem árt kellően felkészülni,de az ösvény végigjárása semmiféle nehézséget nem okozott.Szinte szinten mentünk és innen már valóban csak egy szűk nyombonal vezetett tovább az aranyló erdőben.Színes bokrok között haladtunk,majd egy ponton kilátásunk nyílt nyugat felé.Szemközt három hegy bontakozott ki.Balra a Bánya-hegy,jobbra az Ágas-hegy tornyosult.Középen kissé bentebb pedig a hegység egyik királya maga a Prédikálószék tornyosult.Itt már ismertem a hegyeket és a térkép is a segítségünkre volt.Közben hangokat hallottunk magunk mögött.Három lány jött négy kutyával,megvártuk míg elkerülnek,a szűk úton ez nem volt olyan egyszerű.Mentünk tovább az aranyló erdőben,az út beljebb hatolt a hegybe,de továbbra is szinten ment.U alakú völgyek felett cikázott át,andezit tömbök árnyékában,oldalsó mellékvölgyekkel és patakokkal a mélységben.Valóban az ország egyik legszebb turistaútja volt ez,pedig a java még ezután jött!
Szemben a Prédikálószék tömbje
Kanyarog az út..
Itt-ott az útra dőlt fák akadályozták a haladást,de ezeket könnyű szerrel kikerültük.Közben elértük az útvonal kicsi de ikonikus lépcsőjét,majd ezután egy enyhe jobb kanyart követően következett az egész túra legszebb szakasza.A hegy oldalában futó útról gyönyörű kilátás nyílt a Duna,a Dunakanyar felé központban a Szent Mihály heggyel amely már a Börzsöny déli tagja volt.Amúgy mind a Szent Mihály-hegyhez mind a Prédikálószékhez fűzött egy-egy szép emlék.Mindkettőn még Gergővel jártam.Alattunk egy völgy volt,szemben az Ágas-hegy amely már nagyrészt takarta a Prédikálószéket.Leírhatatlanul gyönyörű hely volt!Nem is kapkodtunk a továbbhaladással.De aztán persze továbbmentünk.Újabb minden eddiginél aranylóbb erdő következett.Szűk út ment tovább is.Majd egyszer csak kilyukadtunk a Jenő kunyhónál egy újabb bliriáns szépségű helyen!
Az ikonikus lépcső
A jobb kanyar
A kilátás
És mi is itt vagyunk!
Központban persze a kis kunyhó volt.Előtte,oldalt szép padok asztalok,hátrébb egy pottyantós.De az erdő itt olyan tarkabarka volt,hogy erre a szépségre nincsenek szavak...Összefutottak az utak is itt,de ezek közül nem mind volt jelzett.Itt megkajáltunk.Közben újabb túrázók érkeztek,ezek is nők! Útközben a lépcsőnél is elkerült egy túrázó az is nő volt!Mi van,kihaltak a férfiak?Jó félórát töltöttünk itt,eszméletlenül kellemes hely volt!A Jenő kunyhó amúgy egy kulcsosház volt,ki tudja majd egy szép napon írok róla részletesen.Az út lassú ereszkedésbe kezdett,majd átértünk a hegy keleti oldalára.Idáig a nyugatin jöttünk.Kilátás nyílt kelet felé ahol egy hegy állta a kilátás további útját,ennek a hegynek a nevét nem ismertem.Még dél felé láttunk kicsit ki az Apátkúti-völgy vonalára.Ezt követően egy ingerszegény erdőben vitt az út a következő kilométeren.Majd búcsút vettünk a zöld jelzéstől és a zöld+-en mentünk le az Apátkúti-völgybe!
A Jenő kunyhónál
Kellemes környezet
Az a vájat az Apátkúti-völgy
Leérve az Apátkúti-völgybe rögtön szembe köszönt a fűvészkert és az Ördögmalom étterem.Kicsivel odébb a rét aminek tudom a nevét,de nem tudom,hogy kell leírni,így most nem írom le.Valamint maga az Apátkúti patak.Bementünk az étterembe,mivel haverjaink a Manó és a Tizedes ódákat zengtek róla.Egy kávét ittunk és egy vaddisznó gulyást nyomtunk le.Ittunk már finomabbat és ettünk is már finomabbat,az árak nem voltak a legrosszabbak,de nem is a legjobbak.Szóval erősen közepes volt,nem tudtuk mi tetszett annyira Manóéknak rajta,bár kétségtelenül jól nézett ki.Az ebéd után mentünk Visegrád felé a völgyben,immár a piros jelzésen.Megtaláltuk az Ördögmalom-vízesést és a pisztrángos tavat.Szép volt mindkettő,bár a vízesést én komolyabb eresztésnek gondoltam.
A fűvészkert,benn van az étterem is!
Medve vigyáz az Ördögmalom étteremre
Az Ördögmalom vízesés
Mindezt letudván lassan beértünk Visegrádra,a kisváros eddig számomra ismeretlen részein haladtunk át.Ez az út pedig egyenesen levitt a nekünk kellő kompállomásra.Útközben túl sok látnivaló nem akadt,Visegrád ezen része egy kicsit tán csalódás is volt.Negyedóránk volt még a komp indulásig.Igazából Visegrádon most nem terveztünk semmit,így megvettük a jegyeket majd beszálltunk a kompba.Már innen jó rálátásunk volt a várra és a szemközti Nagymarosra.Elindultunk,a Duna közepéről csak fokozodott a rálátás a fellegvárra és a Salamanon toronyra.Tíz perc alatt átértünk.Nosztalgiáztam,hiszen a várhoz nem kevés szép emlék fűz,többet között az a bizonyos királynői túra is érintette...Nagymarosról is szép emlékek elevenedtek fel,nyolc éve volt,hogy Gergővel itt jártunk...
Visegrádi templom
A kompunk Visegrádon
A vár a Dunáról
50 percünk volt a vonatig és mivel az állomás közel volt sétáltunk kicsit.Egy darabig a nagymarosi partokon,majd a település belterületén.Elmentünk ahhoz a templomhoz is ahol Gergővel is jártunk.Aztán már nem maradt más el,pontosabban fel mentünk az állomásra.A mi vonatunk jött rendesen késés nélkül,ráadásul emeletes vonat volt,így kellemes volt az út a Nyugati pályaudvarig.Innen villamossal nyargaltunk át a Széll Kálmán térig,majd gyalog a Délibe.A Délibe szinte az összes vonat késett...Mi 20 perc késéssel indultunk haza,de rendben hazaértünk este fél nyolc után.Klassz nap volt!
A nagymarosi parton
Végállomás:Nagymaros
Alighanem az év túráját hozta a Spartacus ösvény.Felülmúlhatatlanul szép útvonal volt a lehető legkellemesebb túraidőben.Nehézséget nem okozott és a rendkivül kellemes környezetben sok-sok látnivaló is akadt.
Ez volt az év 21.túrája.Most csak 14 kilométert mentünk,így ha összesítünk akkor idén 323 kilométernél tartunk.Ez annyit jelent,hogy 15,38 kilométer az átlagunk túránként.
Mielőtt bárki megijedne,vagy bármit leszűrne a címből,az egész dolognak nincs semmi köze sem a politikához,sem semmiféle felekezethez vagy valláshoz.A Zsidó-pokol nem más mint a Mecsek legismeretlenebb szurdoka,a térképek is alig jelölik és az interneten is alig-alig találni róla infókat.Pedig igen közel van ahhoz a Nyárádi kunyhóhoz ahol engem rászoktattak a túrázásra,ahol belecsöppentem ebbe a csodálatos világba,a túrázás és a természetjárás világába.Zsidó-pokol,akkor miért is írok róla?Azért mert birizgálja a fantáziámat.Manó barátommal gyakran felemlegetjük egy ide vezető túra lehetőségét.Zolikának még nem nagyon merem mondani,mert tudom az efféle kalandokhoz ő nem mindig viszonyul pozítivan,nem szereti az ismeretlen esetlegesen veszélyes helyeket.Manóval tervezgetünk ide egy túrát,de ennek fázisa még ott tart,hogy beszélünk róla,igaz egyre többet.Sok infót mint mondtam nem találtam róla.Ami hasznosnak tűnhet azt Elbi blogjában találtam és elnézést tőle és mástól is,ha most az ő írását veszem segítségül,bízva abban,hogy még ebben az évtizedben eljutok ide és a személyes élményeim is megoszthatom.
Vékény
A bejáratnál
Zsidó-pokol az egyik legérdekesebb földrajzi név a Mecsekben. Ez egy szurdokvölgy neve Vékény határában. Ennek bejáratát látjuk a fenti képen. Kisebb, de lényegében eredménytelen nyomozást végeztem a név eredetét illetően. Az 1865-ös kataszteri térképen ezt a vidéket Csöpögőnek nevezik, de a név a Zsidó pokollal párhuzamos völgyre is vonatkozik, amit a térképek Csepegő-ároknak neveznek ma is. Ennek a völgynek a nevéről hallgatnak a térképek.Baranya megye földrajzi nevei (BMFN) 1982-es kötete sem ismeri, akárcsak a túlnyomó részt erre épülő Magyar Digitális Helynévtár. Vékény határában két szurdokra vonatkoztatható nevet említ csak a BMFN, a Csöpögő-árkot, és a Mocsila-gödröt. Az ismert térképek alapján azonban úgy tűnik, hogy a Mocsila-gödör a Csöpögő-árok felső vége, nem a vele párhuzamos völgy.
Feltehetőleg a szurdok felső nyllása
A Zsidó pokol elnevezés azonban előfordul néhány természettudományos közleményben, például itt egy rovarásznál.(Valószínűleg innen átveszi át egySzél Győző nevével is jegyzett másik tanulmány,aholUTM kódját is közlik (BS92)). Az ilyen jellegű közlemények közül legkorábbi amit találtam egy 1987-es botanikai közlemény.Az elnevezés megismertetése érdekében a legtöbbet maguk a vékényiek tettek. Szerepeltetik a falu honlapján, mint a lovastúra útvonal 31-es számú állomáshelyét, és főként a kitáblázássalnépszerűsítették. Nyilvánvalóan az elnevezésnél számolnunk kell egyfajta antiszemitizmus-érzékenységgel is. Ezért például a Geocaching Egyesület letiltotta a név használatátami azért földrajzi neveknél szokatlan.(Bár magam sem értem, miért kellett a rövidített nevet GOJ-nak választani. Update: Később az elnökség -nagyon helyesen- a GOJ nevet is letiltotta.
A szurdokban
A pokol a földrajzi nevek elő- vagy utótagjában sem fordul elő gyakran.Természetesen kézenfekvő, hogy barlangok is ilyen nevet kapnak, mint pl. a Kapolcs közeli Pokol-lik bazaltbarlangja. Itt is talán a mély szurdokvölgy adta névbe a poklot. De mitől lett Zsidó-pokol? A Zsidó-pokol azonban nem áll egymagában a furcsa vékényi nevek sorában. A Németdöglés nevű völgyről már 1857-ből vannak adatok, ma is minden térkép feltünteti,többször is jártunk ott.Nevének eredetéről két elképzelést is olvastam. Egy régi Mecsek útikönyv szerint itt a kurucok tőrbe csaltak egy labanc csapatot. Egy másik forrás így ír:"Elnevezése onnan ered, hogy a német telepesek rossz fuvarosok voltak és megrakott szekereikkel gyakran felborultak itt." Ennek annyi alapja van, hogy Vékény valóban egy magyar sziget volt a környékbeli sváb és vegyes lakosságú falvak tengerében. Szerintem ez az utóbbi névadás a valószínűbb.
Kisebb vízesések lehetnek a szurdokban
Ezt követően a szerző (Elbi) tovább nem szűri a történetet,képekkel és kevés leírással mutatja be az ismeretlen szurdokot.Próbálom ídézni a lényeget a továbbiakban.Elbi azt írja,hogy a szurdokban kevés a víz,de itt-ott kialakultak kisebb vízesések,lásd fenti képen.Megemlíti azt is,hogy helyenként csak hegymászás szerűen lehet haladni a blogban.Amúgy ha jól veszem ki,ő lentről haladt felfelé,lehet nekünk is így kéne majd tenni.Vagy a másik lehetőség,hogy a Csepegő-árkon megyünk fel és a vele párhuzamos Zsidó-poklon jövünk le.Azt írja még,hogy több lépcsőben rövid távon kell ötven méter szintkülömbséget leküzdeni.Van egy vízfolyás a szurdokban,de amikor ő volt alig-alig volt benne víz.Kérdés,hogy bővebb vízmennyiségnél mennyire járható a szurdok?Igazi durranásnak tűnik a szurdok felső végénél található löszkút,amely komoly mélységgel bír és a leírtakból arra következtetek,hogy félelmetes!
A löszkút
Aztán több zubogó is van a völgyben,ez azért érdekes,mert korábban meg azt írta Elbi,hogy akad azért pár vízesés.Szóval itt nem tudom mi nála a sok vagy a kevés.Akárhogy is,mindenképp szépnek és érdekesnek tűnik ez az ismeretlen szurdok.Aztán van egy korábbi bejegyzése is a szurdokról,pár évvel korábban is járt itt.Akkor úgy tűnt fentről jött lefelé.Új infó mindenesetre nincs abban a bejegyzésében sem mint az eddig leírtak.A szurdok hosszúságáról nem ír,én a térképet böngészve úgy ítélem meg,hogy nem lehet több két kilométernél.Amúgy az én térképemen egy szaggatott vonal jelöli a szurdokot,nevet nem említve.Ez tehát az infó amit találtam a szurdokról.
Igen ez nem túl bizalomgerjesztő...
Ez jól néz ki!
Én mostantól elkezdem a kutatást a szurdokról,hátha találok még több infót,képet,esetleg videót róla.Ha így lesz akkor nem soká jelentkezem majd a Mégegyszer a Zsidó-pokolról bejegyzésemmel,de ez még a jövő zenéje.
Aztán valóban elkéne kezdeni egy ide tartó túrának is a tervét.Azt tudom,hogy Gergővel már belevágtunk volna ebbe.De sajnos Gergő nem jöhet már velem.Manó hajlik a dologra,ha ő akkor könnyen elképzelhető,hogy a Tizedes is.Zolikát kell meggyőzni,bár a leírtakból úgy tűnik,hogy annyira nem is veszélyes ez a völgy.Szóval remélem eljutunk majd ide nem is olyan soká!
Vagy lentről fel,vagy fentről le,de a Csepegő-árkot aligha kerülhetjük el,ez meg nem Zoli kedvence...
Felhasználtam tehát Elbi blogját forrásként mivel nem találtam más használható információt.Igaz nem is nagyon kerestem még.Így remélem mindenki megbocsájtja,hogy nem csak a saját szavaimat használtam most ide.A szöveg 80% Elbié és a képek az első és az utolsó kivételével is az övé.Mindenki nyugodjon le,lesz majd még innen saját élménybeszámoló is!
