Mivel május vége van és több túránk már nem lesz tavasszal,jöhet a tavaszi összefoglaló.Ott hagytuk abba télen,hogy maga a tél egész jó volt.Nos örömmel mondhatom,hogy a tavasz is egész jó volt,legalábbis jobb mint ahogy remélni mertem!Hat túrát álmodtam meg a tavaszra,ez összejött,sőt hét lett és plusz még egy kirándulás is összejött amit szegről-végről vehetünk akár szintén túrának.A március hűen a hagyományokhoz kifejezetten jó volt,az április valamivel már gyengébb a május pedig még gyengébb,de az összhatás jónak mondható.Nézzük át akkor merre is jártunk a tavasszal.
A szigeterdő a toronnyal Dombóváron
A tavaszt egy dombóvári kirándulással kezdtük.Többször írtam már,hogy Móni 2021-ben sztrókót kapott amiből százszázalékosan talán soha nem tud felépülni,de a körülményekhez képest elviselhető az állapota,apróbb túrákra vagy kirándulásokra képes azért.Így hát mivel az egész télen nem mozdult ki,ígéretet tettem neki,hogy valahova elmegyünk.Némi gondolkodás után a választásom Dombóvárra esett.Egyfelöl kiváncsi voltam rá magam is,mert sokmindent még nem láttam a városból.Másfelöl azért akadtak itt látnivalók és olyan hely volt amit vonattal eltudtunk érni könnyen.Egész jól sikerült a kirándulás.Dombóvár kellemes meglepetésként hatott rám.
Móni a Kis-Konda patak völgyében
Kirándulásnak vettem a bulit,de végül nyugodtan nevezhetjük akár túrának is,hisz mentünk legalább 7-8 kilométert.Először a már ismert Kis-Konda patak völgyébe mentünk el,majd onnan a belvárosba.A belvárosból pedig a szigeterdőbe és onnan vissza a vasútállomásra.Ez kb 7-8 kilométeres kör volt.Móni a végére elfáradt ugyan,de nagyon jól érezte magát és elvolt.Tűrhető időnk volt,Dombóvár meg mondom nagyon klassz volt,felülmúlta a várakozásaimat.Mivel elérhető távolságban van és akad még itt látnivaló és sokat átszállunk itt ha megyünk pl.a Mecsekbe,nincs kizárva,hogy jövünk még ide,úgy,hogy nem átszállni hanem a városban lófrálni!
Ezt követően váltottunk valóra a télen elmaradt túrát Zolikával és a Bakonyba a Maderspach kilátóhoz mentünk.Érzelmes túra volt annyiban,hogy a túra első felében ugyanazon az útvonalon mentünk amelyen Gergővel is öt és fél éve amikor a Baglyas-hegyre tartottunk.Rendkivül látványos és élvezetes túra volt,ráadásul abszolút nem nehéz.Talán pont maga a kilátó okozott icipici csalódást.Hab volt a tortán,hogy a túra végén Várpalotán a Trianon múzeumba is betudtunk menni.Óriási hatással volt ránk a múzeum.Örülök,hogy ide is bejuthattam végre!
Ugyanarra mint Gergővel pár éve....
A Maderspach kilátó
Még egy túra összejött márciusban.Írtam többször is a Rácalmási-szigeti Bürühídról.Nagyon kiváncsi voltam rá,hogyan vészelte át a tavalyi többszöri árvízet a nem olyan régen felújított híd.Ide is Mónival mentem ki és közel tíz kilométeres túrát csináltunk meg.Móni nagyon ügyes volt és jól bírta a túrát.Kellemesen szép volt a Rácalmási-sziget az ébredező tavaszban.A híd pedig hál isten teljesen rendben volt,az árvíz károkat nem okozott benne (bár ez csak évek múlva derül igazán ki).Nagyon élvezhető,nagyon jó kis túra volt ez!
A "megátkozott" Bürühídon amely teljesen rendben volt!
És még mindig március!Mondom,hogy remek volt!Hónap végén folytattuk a Balatoni kéktúránkat a második szakasszal.Most Litértől mentünk Balatonalmádiig szintén Zolikával.Engem ez a túra annyira nem fogott meg,bár kétségtelenül szép volt.Zolika nagyon élvezte.Litér maga jó volt,de aztán a táj nem hozta amit vártam tőle,bár voltak persze szép szakaszai.Nem mentünk túl sokat,mégis ekkor fáradtam el a szokásosnál kicsit jobban.Aztán Balatonalmádiba másfél óráig kerestünk egy zabahelyet.Nagy nehezen találtunk,majd kinéztünk még a Balatonhoz is ahol estefelé már kicsit hűvös volt.Persze azért jó buli volt ez is!
Zolikával a Balatonnál
Áprilisra két túra jutott.Az első a még tulajdonképpen ismeretlen Geresdi-dombságba vezetett minket.Mórágyra tartottunk a Mórágyi röghöz.Majd egy körtúra keretében Bátaapáti és az Apponyi kilátó érintésével értünk vissza Mórágyra.Nehéz,de nagyon jó túra volt!Mórágy és Bátaapáti is rendkivül szuper helyek!Nagyon szép volt a dombság,mondjuk sokat kellett felfelé menni meredek terepeken,de a fene bánta.A kilátó is csúcsszuper volt!Az itt élő emberek meg nagyon kedvesek voltak.Bátaapátiban és Mórágyon is remekül elvoltunk a helyiekkel,ittunk is velük és sokat beszélgettünk.Bátaapátiban a rétes meg...a világ legjobb rétese!Mindenkinek ajánlom!Remek buli volt szintén Zolikával.
A mórágyi rögnél
Jól esett a sör Bátaapátiban
Április végén visszatértünk régi jó szokásunkhoz és visszatértünk a Mecsekbe!A Jakab-hegyre tartottunk.Ekkor Zolikán kivül Manó és a Tizedes haverjaim is velem tartottak.Nagyon szuper túrát hoztunk össze,szinte napra pontosan 8 évvel azután,hogy Gergővel is megcsináltuk ezt a túrát (90%-ban ugyanazon az útvonalon).Olyan csodáknál jártunk mint a Babás szerkővek,a Zsongorkő vagy a Pálos kolostorrom.Manóék is teljesen normálisak voltak,most nem mentek előre szokásukhoz híven,így remekül elvoltunk útközben is.Túra végén Pécsen,meg kajáltunk egy jót.Egyelőre úgy tűnik,hogy ez volt az év legjobb túrája!
A csapat a Babás szeköveknél
A Zsongorkő 8 év után újra...
Májusban egy rövid ideig kényszerszabadságra voltam ítélve és kezdem meghülyülni otthon,mindenképp kellett egy kis kimozdulás.Azt találtam ki,lemegyek a helyi szigetre és kimegyek a szigetek és a holtágak találkozási pontjához amit egy térkép alapján Macskalyuknak hívnak.Mivel most nem akadt senki,egyedül vágtam neki az útnak.Vihar tombolt a környéken így nem volt maradéktalanul jó időm,nem tudtam olyan felvételeket készíteni amik igazán szépek lettek volna.Lehet ezt a túrát majd összel megismétlem.Mindentől függetlenül jó volt,nagyon kellett ekkor egy kis kimozdulás.
A zsiliphíd a Szalki-szigeten Dunaújvárosban
Jómagam a Macskalyuknál ahol Gergővel is oly sokat jártunk...
.
Közben pécsi barátaim jöttek el meccsre Dunaújvárosba nekünk szurkolni.Anti bá,Feri és Timi társaságát igazán élveztem.Remekül elvoltam velük.Meccs előtt ittunk egyet,majd meccseztünk utána meg jártunk egyet szintén egybekötve egy ivászattal és egy fagyizással.Nagyon jó fejek mindhárman és le a kalappal,hogy eljöttek a mi csapatunkat támogatni!A csapat amúgy ekkor győzött,de aztán ez sem volt elég,mert hatalmas csalódást okozva kiesett az NB III.-ból!Gergő az ős Dunaújváros drukker is alighanem forog a sírjában..
Feri,én,Anti bá és Timi a stadionban,remekül elvoltunk!
A tavasz utolsó bulija hozta az év fő túráját.Valóra váltottunk egy nagyobb kaliberű álmot és eljutottunk a távoli Zempléni-hegységbe a Megyer-hegyi tengerszemhez!Majd 24 órát talpon voltunk,de megérte.Jó sok vonatozás után értünk el Sárospatakra Zolikával,onnan túráztunk ki a tengerszemhez és a kilátóhoz.Annyira magával ragadott a látvány,hogy elfelejtkeztünk az időről és órákat bámultuk ezeket a csodákat.Így az eredetileg tervezett túrára nem jutott idő.De nem bántuk,mert lebilincselő élményt jelentettek a látnivalók.Na és a végén még a Bodrog folyóhoz is kijutottunk és Sárospatakon is mentünk egy kört.Nem volt jobb ez a buli mint a Jakab-hegyi,de látványvilágában alighanem a leglátványosabb túra volt az utóbbi időkben!
A tengerszem
Ez volt tehát a tavasz amelyre panaszom most nem lehet.Szép helyeken voltunk és sokat kimozdultunk.Valóban különösen a március volt nagyon jó.
Hét túra volt ha ideveszem a dombóvárit akkor nyolc!Mind a nyolc alkalommal értelemszerűen ott voltam én.Zolika öt alkalommal volt velem,Móni kétszer.Manó és a Tizedes egyszer - és egyszer ugye egyedül voltam.Némi csalódás,hogy Viki akit a barátunknak hittünk tavasszal messze elkerült minket és egyetlen egyszer sem jött el,pedig korábban vele beszélgetve tele volt tervekkel.A másik csalódás pedig ugye a csapatunk kiesése,ezt nehezen tudom megemészteni még most is.Öröm volt,hogy Móni remekelt a két túrán amikre eljött és annak is örültem,hogy most Manóékkal is remekül elvoltunk mikor velünk jöttek.Na és Anti báék látogatása is kellemes meglepetés volt!
Remélem a nyár is nagyjából ilyen jó lesz.Vannak nagyobb kaliberű terveink,de erről majd június első napjain!
Hát elég hamar lement a tavaszi szezon a bajnokságban.Alig pár hete,hogy a tavaszi esélyeket latolgattam.Az utolsó helyen kezdtük az évet és amire legvadabb álmainkban sem gondoltunk,az utolsóként is fejeztük be.Kiestünk...A történetnek itt lényegébe vége is van.A szezon elején úgy számoltam,hogy 39 pont elég lehet majd a bennmaradáshoz.Nos 30 is elég lett volna,ezzel szemben mi szereztünk 25 pontoncskát.Még így is az utolsó pillanatig volt esélyünk,de rendre a tavasz folyamán mindig megcsúsztunk a kánaát jelentő banánhéjon.A csapat az utolsó helyezettként búcsúzott a harmadosztálytól és jelenleg nem tudjuk még,hogyan tovább...
Ez a végeredmény,mi vagyunk a sor végén...
Számomra felfoghatatlan,hogy egy ilyen kaliberű város miért nem tud még egy NB III.-as csapatot sem fentartani.Jó ez a város nem a fidesz kedvenc városa,de van más város ami nem az,mégis ott vannak...Apró falvak vitézkednek a mezőnyben,némelyik már-már a bajnoki cím küszöbéig is eljut,mi meg...soha nem látott mélységekbe süllyedtünk.Hogyan tovább?Nem tudjuk... Kár részletesen belemennem a tavaszi idénybe.Volt egy-két jó meccsünk,de mindig amikor a legjobban kellett volna,hogy összeszedjük magunkat és valamit felmutassunk végre,mindig kapituláltunk.Ennek persze nem lehetett más a vége mint a kiesés...
Még így is akadtak emlékezetes pillanatok a tavasszal..
A városban óriási a felháborodás.Nem elsősorban a játékosokat hibáztatják,bár egyöntetű vélemény,hogy ezzel a kerettel illett volna bennmaradni....Sokkal inkább a vezetőséget okolják a hatalmas kudarcért,a lenyelt,eltűntetett pénzek...a vergödő csőd szélére jutó klub... Én nem török pálcát senki felett.Persze én sem örülök a kiesésnek,de attól nekem nem lesz jobb,ha most elkezdem szidni ezt vagy azt,ha beleállok bárkibe is.Főleg mert nem látok be a kulisszák mögé,így meg nem akarok ítélkezni senki felett...Vannak játékosok akiket sajnálok,akikről tudom,hogy mindent megtettek,de mégsem sikerült.Nekik ez az egész rendkivül fusztráló lehet... Mindentől függetlenül annyiban okolom az edzőt azért,hogy nem tudta kihozni ebből a keretből a minimálisan elvárt bennmaradást..
Pécsi barátokkal a stadionban
Óriási csalódásként élem én is ezt meg,hatalmas kudarcként.Gergő is biztos forog a sírjában...Mondjuk egy téli szeánszon a lelke már akkor megmondta,hogy kifogunk esni...Nem nagyon tudok mit mondani.Mert ha még úgy esünk ki,hogy a legjobb kieső helyen...még a visszalépések miatt akár maradhattunk volna,de az utolsó megsemmisitő vereségünkkel csak az utolsó helyre lettünk jók,így egészen biztosan nem indulhatunk valamelyik visszalépő helyett sem...Jelenleg nem tudom életben mara-e a klub,vagy ez az egész a megszűnésbe kerül..ezt majd a következő hetek eldöntik.Ha maradunk akkor egészen biztosan a Fejér vármegyei I.osztályban vagyunk jogosultak indulni...rendkivül megalázó egy helyzet...
Hol siklottunk ki?
Más nincs mint megnyerni a Fejér megyei bajnokságot és visszakerülni a lehető leggyorsabban.Ha ez sem sikerül akkor nem tudom mi értelme már az egésznek.Itt van egy gyönyörű 10 ezres stadion,most komolyan megyei bajnoki mérkőzéseknek?86 nézőnek?Szóval egyelőre tanácstalan vagyok és elkeseredett...A történet itt véget ér.Ha lesz valami infó a továbbiakról akkor majd közlöm...
Mindig is dühített az ilyesmi...Már hónapok óta ott van ez a förmedvény és nem,hogy csökkene a mennyisége,hanem gyarapszik,egyre csak gyarapszik.Próbáltam türelmes lenni és nem írni erről a dologról,de ez már sok...A rét amit én elneveztem anno Gergő rétjének,túlsó vége beletorkollik a helyi garázssorba.Magyarul az erdő déli végén egy garázssor van egy szervíz út megy ugye előtte.Ezzel így nem is lenne semmi probléma....de már felfigyeltem korábban arra,hogy ahogy a garázssor tovább is tart,ott a domboldalban hemzseg az oda kidobott szemét,amely már több tonnára is tehető.Igyekeztem ezzel nem foglalkozni,főleg annak tudatában,hogy tavaly tavasszal kitakarították az erdőt.Persze ezt az ottani garázstulajdonosok leszarták...
Mit is lehet erre mondani?
Ahogy teltek a hónapok az erdő egyes részein újra egyre több lett a szemét.Na persze a szarházi fiatalok akik rendkivül nagyarcúak,de egy esetleges katonai konfliktusnál ők lennének legjobban beszarva,rendre itt dobják el az energia italos dobozukat,na de ez még hagyján...a rét végén egy nap ahogy a kutyámmal sétáltam arra (rendszeresen ide jövünk le) láttam,hogy a rét végén valami kupac van.Elmentünk oda megnézni mi is az.Hát egy szeméthegy kezdett alakulni és valahányszor lejöttem azt láttam,hogy ez a szeméthegy egyre nagyobb és több területet foglal el...Na mondom biztos itt létesül majd az új szeméttelep...de persze nem.A szemét csak nőt és egyre jobban nőt....
Szégyen!
Zsákok,oké.De rengeteg autógumi,porszivó,székek,mikró,hütő...stb.Vajon mi késztet rá embereket,hogy ide dobálják ki a szarjukat,egy amúgy szép erdő szélére?Ja ez kivül esik már a város zajától és itt alig-alig tűnik fel bárkinek is...legfeljebb az ilyen természet szerető fasznak mint én...Mitől ilyen igénytelen már az emberiség?Jólvan az úgy,nem az én portámat piszkitja...Próbáltam nyugodt maradni és nem nyomdafestéket nem türő szavakat írni a blogomba,de leszarom.Ez az én blogom és azt írok benne amit akarok és ahogy akarok.Szóval a jó büdös telibebaszott mocskos kurva anyját mindenkinek aki ide hordta a szemetjét!Száradjon le a keze mindnek és soha többé ne legyen ennél nagyobb öröme az életben az összes fasszopónak!Álljunk már meg köcsögök!Hát mindent lehet már,tényleg mindet?Csak azt sajnálom,hogy a köcsög apátok belelökött a kurva anyátokba és az meg a világra szart titetek aljas büdös férgeket!
Még a kutya sem érti mi ez..bezzegh ha oda szarik a fűre is nem veszem fel az baj,szemetelni nem baj!
Gondolkodtam rajta,hogy megfogok egy-egy szemetet onnan és végigrakom a garazsak elé,hagy örüljenek.Nem kis meló lenne,vagy két kilométer hosszú a garázssor!De megérdemelnék.Az a baj ehhez az egészhez én magam kevés vagyok és inkább engem fognak szidni amiért kikeltem magamból,nem azokat akik ide szemeteltek.Mert sajnos itt tart az emberiség!Gondolom hasonló nem csak az én városomba a mi erdőkben van,százával lehetne felhozni példákat.Itt az utcánkban is a sétányon a kutya nem mehet a fűre,de az autó parkolhat ott... a buzigyerekek meg rendszeresen ott hagyják a padon a különféle italos dobozokat mert annyi vér már nincs a gyökér fejükben,hogy elvigyék az ötven méterre lévő szemetesbe...Hát itt tartunk 2024 nyarának a küszöbén.Kurvára megérett az ez az emberiség már a pusztulásra!Kurvára!
Videót is csináltam,de olyan fokon ki kelltem magamból,hogy azt inkább nem teszem közzé..
Sajnos nem mindig jó és kellemes hírek érkeznek vagy jutnak el hozzám a túrázás világából.Most is egy inkább szomorú dologgal kell sajnos szembesülnöm,szembesülnünk.Egy olyan kilátót ítéltek halálra amely a szívemhez nőtt,hiszen az egyik legutolsó (ha nem is a leges-legutolsó) kilátó amelyen Gergővel jártunk még 2018 nyarán.Nem örülök a hírnek..
Az Ámos-hegyi kilátónak megvannak számlálva a napjai...
A kilátó szerepel a kedvenc kilátónk sorozatomban is.
Az eplényi kilátót statikai okokból le kellett zárni, és hamarosan lebontják,így többé nem látogatható...
Az eplényi Ámos-hegyi pihenőerdőt 2003-ban adták át. Az egyik attrakciója az 525 méter magas Ámos-hegy csúcsán álló, 8 méteres kilátó volt, ahonnan a Bakonyt és a környező településeket, illetve tiszta időben a Balatont lehetett megcsodálni. A kilátóhoz a libegő is felvitt.
A kilátó végérvényesen már csak emlékeinkben él...
Jók ezek a puhafából (fenyő) épített kilátók. Könnyen felépíthetőek, de utána az időjárás viszontagságaival szemben nem túl ellenállóak, így csak folyamatos karbantartás mellett maradnak használható állapotban.
Nem volt betervezve mostanság ide egy túra,de nem is volt kizárva.Most így...ugyan van itt libegő,de ameddig nem lesz új kilátó egészen biztosan nem jövünk ide.Ha hírt kapok az új kilátó elkészültéről akkor majd lehetséges egy itteni túra....
Gergő a kilátóban 2018 nyarán
Az új kilátó ha egyszer lesz,lehet jobb lesz (sőt egészen biztosan) mint ez a bontásra ítélt kilátó,de mégsem lesz ugyanaz.Számomra biztosan nem.Hiszen ebben a régiben ott voltunk Gergővel,ott maradt a lábunk nyoma és a szívünkből is egy darabka...
E sorok írásakor a napokban jártunk a Zempléni-hegységben a Megyer-hegyi tengerszemnél.Sok csodát láttunk,ám a csodák a tengerszemnél nem értek véget.Alig kellett pár métert emelkedni és néhány métert haladni máris ott volt a Megyer-hegyi kilátó.A kilátóba nagyon érdemes volt felmenni,hiszen szemünk elé tárult odafenn a Zempléni-hegység nagy részének a panorámája,valamint az egész Bodrogközé.
A Megyer-hegyi kilátó
A Megyer-hegyi kilátó alatt a Bodrog síkjának és a Tokaji-hegység erdőségének zöldje találkozna, ám kettejük közé a hegyalji táj szőlői, földjei és települései ékelődnek. Ezt a tartalmas, hármas „randevút" kínálja a hegyvidék szélére épült messzelátó.
A kettős csúcsú Megyer-hegy nevével ellentétben inkább domb, azonban a mély fekvésű Bodrog árteréből széles, lankás hegylábbal, majd meredek lejtőkkel emelkedik ki. Hegységperemi pozíciója miatt bástyaként jellemezhető, ennek megfelelően a tetejére épített kilátó panorámája szembetűnő kettősséget hordoz: a Bodrog árterének síkja, valamint a Tokaji-hegység erdős hátainak végtelen hullámzása csodálható meg róla. Előbbinél lényegesen magasabban, utóbbihoz képest viszont alacsonyan helyezkedik el, ezért a kiterjedt hegyvidék lehengerlő tömegként jelenik meg innen szemlélve.
Itt lehet felmenni
A fémszerkezetes, 21 m magas torony (a kilátószint 15 méter) tetejéről páratlan kilátás adódik a körképet megfestő, környező bércekre. A Sátoros-hegyek jellegzetes, szinte mértani kompozíciója uralja a látványt északon; a szomszédos, kúpos formájú hegycsoportot a Mikóháza és Vágáshuta közötti Fekete-hegy és testvérvulkánjai alkotják. Tőlük nyugatra hosszú, lapos hátakkal nyújtózik a Tokaji-hegység a központi területek felé. Délnyugaton jó látási viszonyok között a tokaji Nagy-Kopasz is feltűnik a Bodrog folyása mentén, keleten a folyó árterének facsoportoktól ligetes végtelenje terül el a látóhatár pereméig.
A kilátótornyot 2020-ban adták át, és 300 m-es magasságban épült a megyer-hegyi „Tengerszem" közelébe.
Lépcső és a kilátószint alulról
Egy pihenőszint
Eddig a hivatalos tudnivalók amiket a neten találtam.Most pedig jönnek a személyes élmények.Szóval a kilátó fémeszerkezetű,de a fémszerkezetek között fa lécek erősítik még a kilátót és teszik védetebbé a kilátószinteket.A lépcsők szélesek,de meredekek.A lépcsőfokok elfogadható szélességűek lábrács szolgál padlóként a lépcsőkön és a kilátó és a pihenőszinteken is.Emlékezem szerint a kilátó hat szintes.A kilátószint 15 méter magasan van és meglehetősen tágas,kényelmesen elfér több ember is.A kilátó tetejének legmagasabb pontja 18 méter,azon van még egy rúd,melynek a felső pontja 21 méter magasságig nyúlik.A leni feljáratnál tábla figyelmeztet,hogy a kilátót egyszerre maximum 28 ember használhatja.
A kilátószinten a védőkorlát véleményem szerint egy kicsit alacsony.Mikor mi fenn voltunk jöttek fel mások és kb.15-en voltunk fenn.Ekkor meglehetős ingázást és hintázást tapasztaltunk.
A kilátásról nem tudok többet mondani,mint amit feljebb is leírtam.Egészen kivételes és fantasztikus!
Egy kis kilátás
A kilátó látogatása (még?) ingyenes.Ez a valaha volt legmesszebb lévő kilátó a lakóhelyünktől amelyben valaha is jártunk.Eddig egyszer voltam itt,Zolikával 2024 májusában.Bár nagyon messze van,benne van a pakliban,hogy jövünk még ide.A környék lebilincselően szép és érdekes!
A kilátóhoz jelzett turistaút vezet fel és a környéken is jó pár turistaút "teszi tiszteletét" így remek túrák tehetők akár ide,akár a kilátót érintve a szélrózsa minden irányából és irányába!Nem beszélve a pár méterrel lejebb lévő Tengerszemről amely fokozza az itteni élményeket!
Valahogy mindig is olyan elérhetetlennek tűnt a Zempléni-hegység.Messze volt,autónk nem volt...elmenni ide,egy napos túrát összehozni és még visszajönni is....Na meg anyagilag sem a legolcsóbb volt egy ilyen utazás.Sosem dúskáltunk a pénzben,persze annyi akadhatott azért,hogy összejöjjön ide egy túra.Aztán most,hogy behozták ezeket az országos napijegyeket,gyakorlatilag ötezer forintból oda-vissza megjárhattuk a Zemplémet.Immár semmi sem tarthatott vissza,hogy eljöjjünk ide.Néztem,méregettem a lehetőségeket,melyik célpont lehetne a legideálisabb.Végül is a hegység legnagyobb látványosságára esett a választásom.Alaposan átnézve arra jutottam,hogy egy nap alatt meglehet csinálni.Igaz kettőkor kell kelni és másnap egy körül térhetek nyugóvora.De úgy gondoltam ez mindenképp megéri.
Sárospataki állomás
Ahogy álltalában mindig,most is Zolikával indultunk az újabb kalandra.Hívtuk Vikit is,de újfent kikosarazott minket,így ezentúl majd mindenki szól ha jönni akar,mi már külön nem fogunk senkit se hívni.Fél négykor indult a vonatunk Dunaújvárosból,előző este már megvettünk minden jegyet az útra ami kell (a napijegyen kívül a helyjegyet az intercitykre),így ezzel nem kellett hajnali háromkor bibelődnünk.Úgy láttam,hogy Pesten meg Miskolcon kell majd átszállnunk,aztán később kiderült csak Pesten kellett.Negyed hatra értünk a Déli pályaudvarra,ahonnan metróval mentünk át a Keletibe.Egy óránk volt még az IC indulásáig,addig tartottunk egy egészségügyi szünetet,majd ittunk egy kávét és ettünk egy lángost.Az IC utolsó kocsijába szólt a helyjegyünk ami aztán tele volt.Végül is azonban kényelmesen és remekül utaztunk Sárospatakig.Nem kellett Miskolcon sem átszállni,noha az internet így írta nekem,ugyanez a vonat ment tovább,csak Miskolcig Hernád,onnan meg Zemplén intercitynek hívták.
A Református park Sárospatakon az állomás mellett
Végül 9.40-re értünk Sárospatakra,az út így mindennel együtt hat órás volt ide!Na,de innen indult akkor a Megyer-hegyi tengerszemhez vezető túra.Előzetesen az volt a tervünk,hogy elmegyünk majd a tengerszemhez.Onnan felmegyünk majd a kilátóba és egy körtúra keretein belül érintjük majd Makkoshotykát és Hercegkútat,onnan térünk vissza Sárospatakra.Ez így jó 22 kilométeres túrát ígért.Aztán nem egészen úgy alakultak a dolgok ahogy terveztük,de így sem bántuk meg.Na,de erről majd menet közben.Az állomásról kijövet rögtön ráakadtunk a nekünk kellő piros jelzésre.Ez visz majd el a tengerszemhez ami innen nincs túl messze,talán 4-5 kilométernyire.Rögtön beértünk egy csodálatosan szép parkba amely nem volt kicsi!Ez nem volt más mint a Református Iskolakert.Tele szobrokkal.Gondolom azon hírességek szobraival akik itt voltak diákok.
Egy szobor a sok közül
A kollégium épületénél
Még megnéztük magát a híres kollégium épületét,majd ahogy a jelzés átvitt a parkon,át is mentünk rajta.Itt fordultunk aztán a városból kivezető szakaszra,magából Sárospatakból nem sokat láttunk,de úgy voltunk vele túra végén talán lesz még idő kicsit szétnézni.Mentünk ki a városból a vasútvonalat és a 37-es főútat keresztezve ki is értünk hamar.Azonnal feltűnt a felülmúlhatatlan szépségű Zempléni-hegység vonulata!Először láttuk életünkbe és földbe gyökerezett lábbal ámultunk a csodán!Leírhattalan szépségű volt a táj!Rögtön feltűnt maga a Megyer-hegy is.Arról ismertük meg a még soha nem látott hegyet,hogy látni lehetett a tetején a kilátót.Oda tartottunk persze,de csak majd a tengerszem után.A jelzések csalódást keltően gyengék voltak,de így is ráleltünk könnyedén azokra az utakra amik nekünk kellettek.Bliriáns szépségű tájon trappoltunk a tengerszem felé!
A Megyer-hegy
A Megyer-hegy felé vezető salakos úton meglehetősen nagy volt a forgalom.Sokan sajnos a gyalogtúrázás helyett autóval érkeztek.A hegy lábánál aztán ott volt a Ciróka pihenőpark,ahol kellemes vendéglátóhely is akadt,valamint padok-asztalok és nagy parkoló.Mert bárhogy is fájt a sok kényelmesnek,innen bizony gyalog lehetett csak tovább menni az innen 900 méterre található tengerszemhez.Illetve terepjáró járatok indultak fel,poton 1500-ért!Na itt úgy döntöttünk megreggelizünk és meg is kávézunk.Így is történt,majd még lenyomtunk Zolikával egy hosszúlépést és következhetett a kapaszkodás a Megyer-hegyi tengerszemhez.Hát ezért jöttünk,ez volt a fő célunk!
Innen már csak 900 méter!
Zoli is trappol
Egy emelkedő vezetett fel a természeti csodához szerencsére nem a legdurvább fajtából.A baj a páradús levegő volt inkább amely alaposan megizzasztott,így csurom vízesen értünk fel a Megyer-hegyi tengerszemhez.De itt voltunk végre!Ami pedig a szemünk elé tárult az az egyik legszebb dolog volt az életünkben amit valaha is láttunk!A hegyek és sziklák közé beékelődött kis bányató elképesztő szépséggel ajándékozta meg az erre tévedő vándort.Tíz percig csak álltunk ott a korlátnál és bámultunk mint borjú az új kapura.Magunkhoz térve én pólót cseréltem,mert tényleg alaposan beizzadtam.Ezt követően elkezdtük körbejárni a helyet.Sokan voltak,nem mindig fértünk oda a legjobb helyekhez,de azért oda-oda fértünk.
Az első randevú
Körbejártuk,feljebb mentünk,lejebb mentünk egészen a vízig,megnéztünk mindent,aztán még egyszer körbejártuk,bámultunk,gyönyörködtünk.Itt is tudtunk inni egy kávét.Annyira elment az idő,hogy csak lestünk.Több mint két órát elbámészkodtunk itt!Kezdtem azon agyalni,hogy a tervezett túra így nem fog beleférni,mert még felmegyünk a kilátóba is,ahol minimum egy órát elnézelődünk majd ott is!Felvetettem Zolikának,hogy akkor dobjuk az eredeti tervet mert nem biztos,hogy elfogjuk érni a vonatot hazafelé.Először nem tetszett neki,de aztán belátta,hogy ez van.Akkor inkább tényleg itt nézelődünk és mindenre jut idő,mint trappoljunk ezerrel lemondva a hátralévő szép dolgokról és még így is bizonytalan,hogy elérjük a vonatot.Elidőztünk a tengerszemnél így arra jutottunk,hogy dobjuk az eredeti tervet és itt meg a kilátóba töltjük el az időt és ugyanarra megyünk vissza Sárospatakra amerre jöttünk.
Itt illik fotózkodni!
Kicsit feljebbről a csoda!
Még lementünk egy igen meredek hegyoldalon abba a szurdokba,amiből kilehetett menni a Tengerszem partjára.Fenséges volt mind a szurdok mind a víztükör innen.Ha nem akartunk a meredek kaptatón visszamenni,a másik irányba csak úgy tudtunk,hogy újra kikötöttünk fentebb a tengerszemnél,annál a pontnál ahonnan először megpillantottuk ezt a csodát.Így járhattuk újra körbe,de ezt nem bántuk.A bányalakásokba is bepillantottunk a hegy oldalában,ezek nagyon emlékeztettek a tihanyi barátlakásokra.Nagyon sok időt eltöltöttünk itt ennél a nem mindennapi látnivalónál és az idő meg észrevétlenül száguldott.Esélytelen volt az eredeti tervhez ragaszkodni.Miután minden elégszer megcsodáltunk újra és újra indultunk fel a kilátóhoz!
A szurdok
Jól láthatóak a bányalakások
A kilátó közelebb volt mint legszebb álmainkban is gondoltuk!Alig kétszáz méterre lehetett a tengerszemtől,noha némi kaptatón vezetett fel az út.Hamar felértünk.Első látásra jónak tűnt a kilátó amely egy fémvázra épült,fém lépcsőkkel,fa biztosító függöleges lécekkel.Természetesen majd részletesen írok róla a kilátós sorozatomban!Elég sokan mozogtak itt is.A tájékoztató tábla szerint 15 méter magasan volt a kilátószint és egyszerre maximum 28-an tartózkodhattak fenn.Elindultunk a lépcsőn.Lábrácsos lépcsők voltak ahogyan a szintek is azok voltak.Szélesek voltak akár a legkövérebb ember is elfért rajtuk!Kissé ugyan meredek volt felfelé de sűrűn voltak pihenőszintek.A kilátószint nagyon tágasnak tűnt.De nem erre figyeltünk,mert ahogy haladtunk felfelé elénk tárult a Zempléni-hegység teljes vonulata!Életemben nem láttam még ilyen szép kilátást!
A kilátó
Kilátás Sátoraljaújhely hegyeire
Földbe gyökerezett,akarom mondani kilátóba gyökerezett lábbal bámultuk az újabb csodát.Még soha nem láttam az országnak ezt a részét,elképesztően gyönyörű volt!Hatalmas csúcsok néztek velünk szembe északról.Nyugatra a teljes vonulata látszódott a hegységnek.Délre a távolban látni lehetett a fantasztikusnak tünő Tokaji-hegyet.Ketelre Sárospatak és a Bodrogköz szemezett velünk.Gyönyörű volt,csodálatos!Úgy tűnt atombiztos a kilátó,de jött fel egy csapat,így kb.15-en voltunk már fenn és a kilátó meglehetős inogásba és hintázásba kezdett.Nem adott egy biztonság érzetet mit mondjak...volt egy nő aki pánikrohamot is kapott,egy másik nem mert feljönni teljesen.Zolika is jobbnak látta elindulni lefelé.Én nem féltem és maradtam még kicsit bámulni az újabb csodát...
A kilátás egy szelete észak-nyugati irányba
A kilátóban
Na persze így is egy órát voltunk fenn.Valóban nem fért volna bele a körtúra... Majd az egész nap elment csak a tengerszem és a kilátó csodáinak bámulásával...Nehéz szívvel hagytuk ott ezeket a fantasztikus helyeket.Úgy döntöttünk egy nap majd visszatérünk az elmaradt körtúrát megcsinálni,akkor talán majd nem hat ránk újdonsággal a hely csodája és nem töltünk ennyi időt itt és majd a túrára is jut idő.A lefelé út nem volt vészes.Negyedóra alatt leértünk a Ciróka pihenőhöz.Itt újabb borozást hajtottunk végre és megettük a maradék kaját is.Félóra pihi után indultunk vissza Sárospatakra.Ez sem volt egy nehéz szakasz.Útközben búcsút intettünk a káprázatos Zempléni-hegységnek.
Frisstő borozás
Búcsú a Megyer-hegytől
Visszaérve Sárospatakra láttuk,hogy maradt még két óránk,így körülnéztünk a városban.Elsősorban a Bodrog folyó és a vár érdekelt minket.Könnyen megtaláltuk mindkettöt,főleg,hogy a vár is maga a Bodrog parton állt.A Bodrogot is első alkalommal láttuk életünkben,nagyon szép volt és szélesebb mint gondoltam.Egy híd ívelt át a folyón és a partnak ez a fele nagyon szép volt és rendezett.A várfal hosszú métereken elnyúlt.Majd oda értünk a vár alá.A vár is fantasztikusnak tűnt.Nem szándékoztunk bemenni,mert hírét vettük,hogy a belépő árában nincs benne a fotó és videó készítés lehetősége,azokért külön fizetni kell (...),így nem akartunk bemenni.Viszont elindultunk körbejárni a várat!
A Bodrog első látásra
Híd a Bodrogon
A vár tövében
Nem volt kicsi a vár területe.Az utcafronton találtunk egy kaput,így bementünk a vár udvarba.Ez még valami előkert/park volt,belépő ide nem kellett.Így itt sétáltunk kicsit ezen a nem kicsi területen!Nagyon szép volt itt is minden a gyönyörű zöld pázsittal és szobrokkal.Sok látogató volt itt is.Nagyon meleg lett közben.A tengerszemnél még borús volt az idő,itt már a napsütés dominált.Némi kis séta után a főkapunk tudtunk kimenni.Szerencsére ez a séta nem került pénzbe.Sárospatak utcáin bandukoltunk vissza az állomásra.Jegyünk már megvolt,így azzal most sem kellett foglalkozni.Ötven percünk volt a vonatig,azt már az állomáson megvártuk.
A Rákóczi vár
A várudvarban valahol
Az állomás vécéjében húgyoztunk,de én ilyen lepusztult,büdös,undorító vécét még életemben nem láttam.Nagyon méltatlan volt a turizmusra épülő Sárospatakhoz és méltatlan volt a túránkhoz is.Így itt nem is csináltam képet,ocsmány volt!A vonat aztán jött időben és Budapestig most sem kellett átszállni.Kényelmes és élvezetes volt az intercityken utazni én nagyon élveztem.Pesten metróval mentünk át a Keletiből a Délibe.Hat órás út után éjjel fél egyre értünk haza.Annak ellenére,hogy az eredeti terven menetközben változtatni kellett,felejthetetlen buli volt az egész nap és lényegében így is összejött egy 15 km-es túra.
Zolika búcsúja Sárospataktól
Már a Keletiben,este tízkor
Ez volt az év 11-ik túrája az év fő túrája!Mindennel együtt most is mentünk tehát 15 km-t.Most a látnivalók domináltak nem a megtett táv.Összesítésben tartunk 172,6 km-nél,ez pedig túránként 15,69 km/túra átlagot jelent.
Valóban nagyon jó buli volt,a Zempléni-hegység nagyon tetszik nekünk és fogunk még ide tervezni a nagy távolság ellenére is!Soha rosszabb napot!
.jpg)
