Szeget szeggel

A minap volt a költészet napja és hát gondolkodtam is rajta,hogy kéne írni ide valamit ez alkalomból.Na,de mit?Hát mi sem természetesebb mint egy verset.Na,de melyiket?Hát mondjuk egy olyant ami valamennyire kötődik túrázásainkhoz és akár Gergőhöz is.Igen ám,de sehogyan sem akart eszembe jutni egy ilyen vers.Van egyáltalán ilyen vers?Hát persze,hogy van.Igaz mire rájöttem melyik is az,szép csendesen elmúlt a költészet napja.Persze egy jó verset nem csak a költészet napján lehet olvasgatni,hanem bármikor.

Szóval a mi "ilyen" versünk az a Petőfi Sándortól a Szeget szeggel.Na,de miért is ez?Egyrészt Petőfit nagyon kedveltük mindig is.Még Gergővel,de szerintem Zolikával is.Nem csak a zseniális verseiért,hanem mert léptem nyomon felleltük a nyomát szerte vándorlásaink alatt."Ott volt" a Salgón,Somoskőn,vagy akár Dunavecsén ahol mintha ma is ott lenne,szinte ott kísért a szelleme.De szembeköszönt Bátorkőnél is.Igen,itt született a mi kedvenc versünk amely a túrázásokhoz is köthető így.Erre Gergő hívta fel a figyelmemet még Bátorkő vára alatt amikor első alkalommal ott jártunk.Én hülye ennyit sem tudtam,de Gergő vágta a témát.Szóval akkor "hagy szóljon" a Szeget szeggelt!

 Jaj, a hátam, jaj a hátam

Odavan!

Szomszéd bácsi kiporozta

Csúfosan.

Átkozott a görcsös fütykös

Somnyele!

Mellyel engem oly pogányúl

Csépele.

 

Mért is tart hát kertet s benne

Körtefát?

És az isten rá gyümölcsöt

Minek ád?

Csábítólag kandikált a

Körte rám;

Csábjait ki már sehogysem

Állhatám.

 

Átugortam a palánkon -

Átesém!

Hogy megingott bele májam

És vesém.

S nem elég ez; szomszéd bácsi

Rajtakap,

S akkor jött még a valódi

Haddelhadd.

 

Én teremtőm! mért is értem

E napot?

Megrakott, hogy minden csontom

Ropogott.

Nesze, monda, nesze másik,

Harmadik!

És a mindentudó tudja,

Hányadik.

 

Jelen volt a holdvilág a

Lakzinál;

Búsan nézte: szomszéd bácsi

Mit csinál.

Fellegekből vett magára

Gyászmezet,

És megosztva szenvedésem

Könnyezett.

 

Ő, csak ő nem könyörűle

Egyedűl;

Három a tánc! mondta, s egyre

Hegedűlt, -

Hegedűlt a bottal hátam

Közepén,

Keservesen, siralmasan

Jártam én.

 

...De'szen jól van! kiheverem

Én e bajt.

S visszakapja még a kölcsönt,

Vissza majd.

Tudjuk, hányat vert az óra,

Tudjuk ám!

Ön is rak a tüzre rosz fát,

Bácsikám.

 

Ablakunkhoz estenként mért

Sompolyog?

Vettem észre, hányadán van

A dolog.

Más szemében ő a szálkát

Megleli,

S az övében a gerendát

Feledi.

 

A deákné vászonánál

Ő se' jobb:

Engem dönget a lopásért

S szinte lop;

Lopni jár ő, csókot lopni

Nénihez,

Míg anyánk a bibliában

Levelez.

 

Tegye lábát ablakunkhoz

Ezután:

Fogadom, nem nézek által

A szitán.

Megugratni vagy anyánkat

Hívom át,

Vagy leöntöm dézsa vízzel

A nyakát!

 

Puszta-Palota(Bátorkő), 1843. április