Tizenötéves a Pentele-híd

 Bizony telik az idő,mit telik,rohan!Még világosan emlékszem rá amikor a tízéves hídról írtam már ezen blog keretein belül 2017-ben.Erről amúgy ide kattíntva olvashatsz.Hihetetlen,hogy már azóta is eltelt öt év.Még hihetetlenebb,hogy akkor még itt volt velem Gergő és most nincs itt...A híd amely jelentős szerepet töltött be túrázásaink újkori történetében.Számtalan alkalommal mentünk át rajta,hogy az Alföld csodáit is felfedezhessük.Nagyon jó túra (mára már ösklasszikus) vezet le a városból a hídig és mindig azon vagyok,hogy legalább évente egyszer eljöjjünk erre.Örvendetes,hogy ezen a szakaszon a turistautat és a jelzéseket is teljesen rendbe hozták,így aztán bárkinek bármikor vállalható egy könnyű kellemes túra ide.Néhány jelentősebb élmény felidézése előtt nézzük át mit illik tudni a dunaújvárosi Pentele-hídról:

A híd alulnézetből.A képeket a Túra János vitéz Iluskájának sírjához túráról vettem kölcsön.

Pentele-híd 1682 méter hosszú autópálya-híd 2x2 forgalmi sávval, 2x1 leállósávval, a híd északi oldalán kiépített kerékpárúttal és gyalogjárdával. A híd megépítéséről a szerződést Dunaújváros közgyűlési termében 2004. szeptember 17-én írták alá. 

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett: A Dunaújváros térségében a Duna folyam felett átvezető Pentele-híd Magyarországon – a fővárosi hidakat leszámítva - a legnagyobb kapacitású Duna híd, amely egyúttal a magyar hídépítő mérnöki zsenialitás bizonyítéka is. Az 1682 méter hosszú és 41 méter széles Pentele-híd valójában öt különálló acélhíd együttese. Az öt híd egésze a Kisapostag közigazgatási területén levő nyugati és a Dunavecse közigazgatási területén elhelyezkedő keleti hídfő között egységesen lejt keleti irányba 1,46%.kal.

A híd felülnézetből

A Pentele-híd egyedülálló és zseniális mérnöki teljesítmény, alátámasztására szolgálnak a következők: a két nyugati 1067 méter hosszú ártéri híd közel száz tonnás elemeit a csepeli Duna part közelében hegesztették össze a terv szerint uszályokon hozták Dunaújvárosba, az épülő két ártéri hídhoz. Az egyes elemeket a 13. pillér magasságában hegesztették a korábban ideszállított elemhez. Az így fokozatosan egyre hosszabbodó és mind nagyobb tömegű két ártéri hidat  emelkedő szögben, 7 ezer méter sugarú ív mentén kellett milliméter pontossággal (számítógépes megoldás segítségével) lassan eltolni egészen a nyugati hídfőkig.

A Duna folyam felett átvezető mederhíd kéttámaszú, kábelekkel függesztett merevítő gerendás, kosárfül elrendezésű ívhíd. Támaszköze 307,9 méter, Jelenleg a mi hidunk a világon kategóriájában a legnagyobb. Korábban a japán Shinhamadera híd volt a világrekorder 254 méteres támaszközével (áthidalt távolság). A Pentele-híd ívhíd részének támaszköze ezzel szemben 307,9 méter, tehát nem centiméterekkel, hanem több mint 20%-kal nagyobb! Mérnöki csúcsteljesítmény, egyúttal világrekord a dunaújvárosi ívhíd.

Az is világrekord, amiként a dunavecsei Duna-parton összehegesztett, uszályokra átterhelt és összesen mintegy tízezer tonna tömeget a dunavecsei partról a végleges helyére úsztatták. Nem tengeren, nem állóvízen, hanem egy kis vízmélységű folyam, a Duna felszínén, ami számítások sokaságával megalapozott mérnöki csúcsteljesítmény!

A híd a hídról

Élmények tucatjai kötnek ide,ám azt már nehéz megmondanom mikor jártunk először a hídon.Azt tudom,hogy a 2007-es mecseki nyaralásra indulva a srácokkal autóval tettünk ide egy kitérőt,hogy megnézzük az akkor új hídat.De az,hogy túrázni mikor jöttünk először ide...nekem mintha 2007 október 23. derengene.Mónival és Gergővel jöhettünk egy Dunavecsére vezető túrára,kifejezetten a híd megtekintése volt a túra célja és az,hogy átmenjünk rajta végre gyalog is.Ez emlékeim szerint jól sikerült.Gergő még nagyon fiatal volt,de a túrát már lényegében ő vezette.Ez volt az első randevúnk a csodás építménnyel.

Ettől kezdve rendszeressé váltak a hídon átvezető túrák és ezek tartanak még napjainkban is.Mint említettem legalább évente egyszer igyekszem erre járni.

De nem csak gyalog hanem biciklitúrázva is átjöttünk a hídon jó párszor.Ezek legemlékezetesebbike a 2013-as Révbérpusztára az Ösök napjára vezető biciklitúra volt,amikor is 60km-t tekertünk.De ezen kivül is vezettek át biciklitúrák a hídon.Ezek közül említést érdemel még a Regős Bendegúz emléktúra szintén 2013-ból és két olyan túra amelyeken sajnos mindkétszer defektet kaptam.

A kosárfül

Emlékezetes gyalogtúrákban sem volt hiány.Ide tartozik korábbi kutyusommal megtett egyik túra amely a hídon át szintén Dunavecsére vezetett.A kutyus rendkivül élvezte a túrát,de éppen a hídon félt kicsit.Hiába korábban sosem járt ilyen magasságokban.

Emlékezetes volt a 2016 szeptember 11-én megtett túra is Gergővel.A változatosság kedvéért ekkor is Dunavecsére igyekeztünk.Közel 40 fok volt és már ekkor is János vitéz Iluskájának a sírját kerestük a dunavecsei temetőben (Nagy Zsuzsikáról van szó,Petőfi egyik szerelméről,róla mintázta Iluskát) ekkor sikertelenül.De megfogadtuk visszajövünk és megkeressük majd.

2016 december 11-én kerek két évvel Gergő halála előtt is,itt mentünk át...ekkor Apostagra túráztunk egy jót Gergővel.Szinte tavaszias meleg volt azon a napon...

Említést érdemel a 2018 februárjában megtett túra az Ebédleső-hegyre és még azon túlra.Ez volt mind a mai napig ennek az évszázadnak leghosszabb túrája,ezt csak a múlt században múltuk eddig felül.Ekkor is érintettük a hídat.

2020 novemberében tértünk vissza megkeresni János vítéz Iluskájának sírját,ekkor már Zolikával.Gergő ekkor már nem jöhetett,de tartoztam neki annyival,hogy megcsinálom azt amit megfogadtunk.A sírt megtaláltuk egyszerűbben mint gondoltam,nem is értettem,hogy akkor rég Gergővel ez miért nem sikerült.Természetesen ezen a túrán is átmentünk a hídon.

A számos itt megélt élménynek köszönhetően a híd a szívemhez nőtt,úgy érzem összetartozunk...

Természetesen a felsoroltakon kívül is számos jobbnál jobb túra érintette a hídat és olyan soha nem volt,hogy nem volt jó átmenni rajta,hiszen akármikor is mentem vagy mentünk át az valamilyen kellemes élményhez volt köthető.

Igaz megfordult a fejemben egy kellemetlen dolog is.Gergő elvesztését követően voltak olyan napok amikor életben maradni is nehéz volt és hát olykor olyasmi is megfordult a fejemben,hogy kimegyek a híd közepére és levetem magam a Dunába...Na,de volt annyi eszem,hogy ezt soha nem tettem meg.

Minden valószínűség szerint jövünk még.Vezet majd még erre túra és akarom is,hogy vezessen.Hiszen a környék jó,szép,jól járható,jókat lehet túrázni erre.És odaát a túlparton annyi fel nem fedezett csoda van még...Az eddigi csodák pedig nem válhattak volna valóra ha nem épül meg az idén éppen tizenötéves híd...

Dunavecse felől a híd a lenyugvó nap fényében