Annyi sok kalandunk van Sándorral,már néhányat leírtam ebben a blogban is.Most is eszembe jutott egy,bár az évek ködfátyolán át alig-alig emlékszem már rá.Próbálom azért összerakni a történetet.Mostanra kiderülhetett már a blogomból,hogy mi köt engem Sándorhoz.Mielőtt valaki rosszra gondolna,ő az én nagybátyám volt akit apámként tiszteltem és szerettem.Ő szoktatott rá a túrázásra és a természet szeretetére.Amikor csak tehettem lementem hozzájuk a Mecsekbe,mert egy jó kis túra többet ért mindennél...Sajnos ő 2008-ban elhunyt,de a sok-sok kaland az emlékek,a túrák az élmények azok mind-mind itt maradtak!
 |
| Nyári erdei idill valahol a Mecsekben |
Az egyik nyáron szokásunkhoz híven a Nyárádi kunyhóban pihengettünk.Persze a pihenés az a túra elötti alvás volt max.Úgy döntöttünk vasárnap ebédre rántott gombát fogunk enni.Méghozzá pöfeteg gombát.Vajmi keveset értek a gombákhoz azaz a vajmi kevés az a szinte semmi.Fogalmam sem volt róla milyen egy pöfeteg gomba.Sándor aztmondta ne aggódjak majd észre fogom venni.Így hát egy szombat délutánon elindultunk pöfeteg gombákat beszerezni,mégpedig a Mecseki Somos-hegyre és környékére.A kunyhótól indulva a már ismert zöld+ jelzésen indultunk el.Hamar elhaladtunk a Nyomákói-kút mellett.Majd nem sokkal ezután letértünk a jelzett turistaútról és behatoltunk a rengetegbe!
 |
| A rengetegben |
Valószinüleg átkelhettünk a Somosi-patakon is,bár ezt illetően az emlékeim homályosak.Aztán fekapaszkodtunk a Somosra.Valamiféle ösvény volt itt fent,jól járható is volt.Rövidesen megpillantottam életem első pöfetegét!Emberi fej nagyságú labdaszerű valami volt elöttünk a fűben,elsőre meg nem mondtam volna,hogy ez egy gomba.Nagy gömszerű fehér volt.Innentől kezdve nem volt nehéz észrevenni őket.Ahogy Sándor mondta észre is vettem őket.Még a hegyen vagy tucatnyit sikerült begyüjteni.Persze nem mindegyik volt emberi fej nagyságú,volt amelyik csak olyan teniszlabda méretű lehetett.Mindenesetre egyre jobban élveztem a dolgot.Boldogan haladtunk a hegyen.Én és Sándor.
 |
| Valami fehérlik...de nem egy labda... |
Rövidesen egy sziklafalhoz értünk.Jó hosszú volt és mi voltunk felül.Sándor aztmondta,itt bizony le kell menni...Fogalmam sem volt róla,ez hol és hogy fog sikerülni,ez olyan hivatalos sziklamászóknak szánt sziklafal volt.Persze Sándor hazai pályán volt,ismerte az erdő minden zegét-zúgát,vakon is eltalált volna itt mindenhova.Így könnyen megtalálta azt a vájatot ahol viszonylag egyszerüen letudtunk ereszkedni azon a sziklafalon.Emlékezetem szerint itt még találtunk egy-két gombát,majd elértük a Somosi-kútat.
 |
| Valahol a Mecsekben,tán a Somos oldalában |
Itt újra rátértünk egy jelzett útra mégpedig a sárga+ -ra.Ez hamarosan rávezetett a zöld+ -ra amin a kunyhótól jöttünk.Gyerekjáték volt már innen visszamenni a kunyhóhoz.Alapos munkát végeztünk,teljesen feltankolva gombából érkeztünk vissza a föhadiszállásra.Sándor felesége Margit néném és a többiek már vártak ránk.Az összegyüjtött gombából másnap aztán isteni ebédet rittyentettünk.Csodás volt.Ha jól emlékszem aztán a következő évben és az azutániban újra megismételtük a gombás túrát.
 |
| Út a gombákhoz |
Az ebéd minden alkalommal megismételhetetlen csoda volt,örökre az emlékezetembe vésve.Bármit megadnék ha most meglehetne ismételni,persze a megelöző túrával együtt...Nem mehettünk sokat,talán egy 6km-es kört,de nem kell mindig sokat menni,hogy jól érezzük magunkat.Persze Sándorral bárhova is mentem mindig jó volt.Sose felejtem el ott a Somosi-kút friss hideg vízénél ültünk,én izlelgettem a csodás vízet,Sándor addig jó szokásához híven a sörét hörpintette le...Fantasztikus idők voltak...
 |
| Rántott gombás utánozhatatlan csodás ebéd... |
 |
| A gombás túra útvonala |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése