Halál közeli élményeink a téli Rám-szakadékban

Nehezen sikerült összehozni ezt a túrát,amelyet már 2016-ban elterveztünk.

Ez volt 2017-es második bakancslistás túránk,elözetes terv szerint valamikor februárban.

A minden idők leghidegebb januárja után reménykedtünk benne,hogy sikerül lefotózni,levideózni a téli Rám-szakadék szépségeit,ám az időjárás elkezdett enyhülni.

Félő volt,hogy az igazi téli szépségekből semmit sem fogunk látni.

Aztán olyan gondom is volt,hogy szeretek szombatonként túrázni mert akkor van még utána egy nap amin kipihenhetem magam,magunkat.Ám a munkahelyemen sajnos egyre inkább túlórára kényszeritik az embereket,így a szabad szombat lassan csak szép álomnak tűnik...

Végül is úgy alakult,hogy február 12,-én vasárnap indultunk el erre a túrára.

Korábbi Rám-szakadékról szóló bejegyzésemben már leírtam,hogy nem egyszerű dolog Dunaújvárosból tömegközlekedéssel elérni Dömöst (erről itt lehet olvasni).Most sem volt egyszerü,Budapesten le is késtük a csatlakozást így elveszett egy óránk,de végül is egy óra késéssel a tervhez képest délelött 10órára értük el a Komárom megyei Dömöst.

Megérkezés Dömösre

Kicsit még fagyos,de derült idő fogadott Dömösön.Ugye  talán mindenki tudja,hogy innen érhető el legkönyebben a Rám-szakadék.Nem sokat vacakoltunk,indultunk.Ezúttal nem követtük a zöld jelzést amely bement az erdőbe,hanem az aszfaltozott úton mentünk addig a pontig amig ezt a zöld jelzést nem kereszteztük.Itt érünk be a Rám-szakadék erdejébe.Az aszfaltozott úttól még olyan 500 méter a szakadék.Az erdő havas volt ez örömmel töltött el,hisz nálunk odahaza szinte semmi sem maradt a télből,itt meg fehér volt a táj.Ugyanakkor kezdtünk aggódni,hisz figyelmeztető táblák sora jelezte a veszélyt,hogy a Rám-szakadék rendkivül jeges és nehezen járható,nem javasolják (...) Ennek ellenére folytattuk a túrát!

Úton a Rám-szakadékhoz

Mögöttünk is szép a táj

Ők szóltak....

S valóban a szakadék már az első métereken jeges volt.A korlátok segítségével azonban itt még viszonylag könnyen haladtunk.Ám a szakadék fokról fokra olyan arcát kezdte mutatni amihez fogható csodát még nem igazán láttam...Nyáron mikor itt voltunk akkor is tetszett,akkor is szép volt,de ez a téli Rám-szakadékhoz nehéz jelzőket találni.A tél még keményen itt tartózkodott,olvadásnak nyoma sem volt.A nap ragyogott az égen,a szurdok földöntúlian gyönyörü volt!Helyenkén könnyü volt a járás,helyenként nehéz.A Rám-patak a jég takaró között is utat tört magának.Az egész csak fokozodott ahogy haladtunk előre a szakadékban.

Téli ruhában a szurdok

Utat tör magának a patak

A téli Rám-szakadék sokkal szebb mint a nyári!

Ugye itt nyáron egymásba ér a túrázók valaga annyian vannak,most szinte nem volt senki...Elöttünk ment ugyan egy három fős csoport és egy ember jött szembe.Mások nem voltak a szurdokban.Az embertől megkérdeztük mi a helyzet feljebb,mondta,hogy durva,egyre durvább...amúgy ő csak az első vízesésig ment fotózkodni.Elbúcsúztunk tőle és mentünk tovább.A szurdok közepén van az a tüzoltó emlékmű és innen kezdöttek igazán a megpróbáltatásaink.Aki járt már a szurdokban az tudja,hogy négy vízesés van.Az első kettö nagyon hasonló mindkettö oldalán létra segiti a feljutást.A harmadik egy kisebb vízesés,de ott is van létra.A negyedik pedig nem olyan meredek dölésszögű így ott csak korlát van.Meglátva az első vízesést földbe gyökerezett a lábunk...

Az első vízesés

Itt kellett nekünk felmenni... Illetve nem kellett,ez volt az a pont ahonnan még visszafordulhattunk volna...ha felmegyünk nincs visszaút,nem beszélve még három vízesés lesz!Onnan fentröl a jégen lejönni nem lehet...De mi nem azok vagyunk akik feladják!A lehető legóvatosabban elindultunk felfelé.Gergő fiam orrára kötöttem mit hogyan csináljon (ez nélkül is tudta volna),legföképp azt ha baleset ér kit,mit értesitsen...Ö ment elöl én mögötte,arra az esetre ha megcsúszna talán még megtudom tartani...Ám nem ő csúszott meg,hanem én...Lelépve odafent a létráról ahogy a jégre tettem a lábam bizony megcsúsztam...ha leesek annyi.Hirtelen le is játszódott előttem életem története.Ám az örangyalom vigyázott rám és megtudtam kapaszkodni a korlátban.Aztán sikerült feltápászkodni Gergő is magához tért a hirtelen rémülettől.Folytattuk tovább.Már nem volt visszaút....

A második vízesés

A második vízesésig jeges de járható volt az út.A vízesésnél a létra alsó fokai voltak kegyetlenül befagyva.Nem sok jóval kecsegtetett ez sem.Ám itt minden különösebb gond nélkül feltudtunk menni.A második és harmadik vízesés között ugyanolyan volt az út mint az első és második között.

A harmadik vízesés kisebb volt mint az elöző kettő és itt két részben ment fel a létra.Ám itt is jeges volt minden.Ennek ellenére itt sem okozott problémát a feljutás.Azthittük a nehezének ezzel vége,de óriásit tévedtünk.A negyedik vízesés meglepetéseket tartogattott.És nem kellemes meglepetéseket...

A negyedik vízesés

A negyedik vízesésig itt könnyü volt az út és a szurdok persze továbbra is csodálatosan szép volt.Aztán elértük a negyedik vízesést....Két oldalán jeges volt,középen a víz zúdult lefelé...Rögtön próbálkoztunk a korlát felöl a korlátba kapaszkodva felmenni.Ám esélyünk se volt...Olyan fokon csúszott itt a jég,hogy félmétert sem lehetett haladni.Na most mi lesz?Csapdába kerültünk?Visszafelé esélytelen,elöre esélytelen...Nem estünk pánikba,de megfordult a fejemben,hogy csapdába kerültünk.De mint mondtam soha nem szabad feladni,a legreménytelenebb helyzetekben sem.Ez most annak tűnt... de ha elkell veszni csatában vesszünk el mondja a közmondás.A vízesés bal oldalán próbáltuk meg a lehetetlent.Gergő válalkozott elsőnek,ha esik talán megtudom fogni.Nem volt ez túl magas vízesés,de fentről csúnyát lehet esni itt is...

Aztán Gergő olyan fokú mestermunkát végzett,hogy én még ilyent nem láttam tőle.Rendkivül ügyesen,mindig tudva hova kell lépni,hol kell kapaszkodni,tanítani valóan sikeresen felment a vízesés bal oldalán!

Ahogy itt felment ebben a reménytelennek tünő helyzetben azt oktatni kellene esküszöm!Rendkivül büszke voltam rá!Na de én még lent voltam...ugye az elöttünk járó három fős csapat is kijutott valahogy,Gergő is.Nem maradhatok itt szégyenszemre.Neki vágtam én is.A vízben kesztyü nélkül fogtam a köveket,de a felénél megcsúsztam és visszaestem....

Megpróbáltam mégegyszer és nem tudom hogyan,de sikerült kimásznom a csapdából!

Diadal érzet fogott el mint egy hónappal ezelött az Odvas-hegy megmászsásakor.Ugyanazt éreztem.Óriásiak voltunk,főleg Gergő.De öreg koromra talán én is.

Nem mindennapi élmény volt!Ezután már könnyen letudtuk a szurdok maradék részét,majd kicsivel odébb a Lukács-árok közelében található pihenönél kipihentük a fáradalmakat.

Útviszonyok...

Jeges útak következtek a szép téli napsütéses erdőben.A Mikó réten forrást is találtunk,természetesen téli olvadás révén folyt is.Nem hagytuk ki a finom nedüt.Aztán elértük azt a pontot ahol a zöld jelzés keresztezte a pirost.Innen értelem szerüen jobbra kellett volna fordulnunk,ez az út vissza visz ugyanis Dömösre.Ám balra fordultunk a közeli Tost sziklát megnézni.Kis kaptató volt felfelé a jégen.Újra sikerült megcsúsznom,de aztán felértünk a sziklához ahol az Ilona pihenő is volt.A fák takarásában még kilátásunk is volt.Kellemes helynek tűnt.Visszafordultunk és a piroson mentünk Dömös felé.

De voltak még csodák!

Tost szikla

Egyre jobban és egyre többször bonakozott ki kilátás kelet felé ahogy haladtunk le.És keleten pedig feltünt a hegység királynője a Prédikálószék.A gyönyörü hegy a hegység második legmagasabb csúcsa,odafentről nyilik a legszebb kilátás a Dunakanyarra.Májusban meg is nézzük!Ahogy haladtunk lejebb a Dobogókő is feltünt a király.Itt helyenként tapadt a hó nem volt jeges így jól haladtunk végre,de csak egy darabig.Aztán megint jeges lett minden.

A Prédikálószék

A Prédikálószék kicsit lejebbről

Egy kopjafa szolgált még látnivalóval,aztán beértünk a Vörös-hegyi árok feletti erdőbe.Itt váltott újra jegesre az út.Utolértünk egy öt fős nyugdijas csapatot akik a Dobogóköröl jöttek lefelé.A jégen többször megcsúsztam,de a fákba mindig sikerült megkapaszkodnom így esés nélkül megúsztam.Ám az egyik kis nyugdijas nem volt ilyen szerencsés.Akkorát esett,hogy megremegett a hegy is.Odamentem én is felsegiteni,de két perc múlva esett egy még nagyobbat.Megint segitettem neki.Aztán mi gyorsabbak révén lehagytuk őket.Remélhetőleg több esés nem volt.

Rövidesen elértük a dömösi Préstsposág romjait.Ez egy egykori templom volt,de szinte teljesen romos állapotban találtuk.De a dolog érdekessége az,hogy a romok alatt a földalatt egy teljesen ép altemplom van!Szerencsétlenségünkre levolt zárva...

A templomrom

Mint megtudtam az altemplom csak március1. és november 30. között van nyitva,így ezt most benéztük.Ám a sors valamit visszaadott,ugyanis találtunk egy kis kör ablakot a romok alján amelyen betudtunk kukkantani.Valóban varázslatos csodavilág van odalenn...

Mivel májusban majd újra jövünk a környékre,akkor majd remélhetőleg sikerül megnézni.

Az altemplom a kis ablakon keresztül

Innen már közel volt Dömös,leértünk alkonyatra.Még kimentünk a Dunához kicsit,aztán Esztergom felé indultunk haza.Alighanem ez volt a valaha teljesitett legveszélyesebb túránk.Csak a Rám-szakadékot elhagyva tudatosult bennünk,hogy mekkora veszélyben voltunk.Nem valószinü.hogy ebbe így mégegyszer belefognék.Ám a veszély mellett ott van a nem mindennapi élmény amit ez a túra adott.Történhetett volna nagy baj,de nem történt.Okosan,ügyesen,óvatosan sikeresen megcsináltuk!A túra amúgy 15km-es volt.

Erre mentünk

Rám-szakadék meghódítása

Elérkezett az idő,hogy meghódítsuk Magyarország leghíresebb szurdokát és legnépszerűbb turistaútvonalát.Ezt szántuk a 2016-os év fő túrájának és nem is okozott csalódást.A nyár közepén vágtunk neki a Dunakanyarban található Dömös településnek amely kitünő kiindulópont a Visegrádi-hegységbe és a Pilisbe vezető túrákhoz mindenkinek,de innen érhetjük el legkönnyebben a Rám-szakadékot és akár a Vadállóköveket vagy a Prédikálószéket a környék legnépszerübb helyeit.Azonban ha nem autóval érkezik az ember hanem mondjuk busszal,akkor az út Budapest irányából igen keserves.Mi így jöttünk mivel ezúttal sem körtúrára akartunk berendezkedni.Egy rendkivül zsúfolt lassú buszjárat jár erre a kb.45km-es távolságot vagy másfél óra alatt teszi meg...Mondjuk jöhetnénk vonattal is,de... az vonatállomás a Duna túlpartján van és egy komppal lehet átjönni elméletileg.Sokkal gyorsabb lenne az idejutás,igen ám,de a komp valamiért amikor mi ott jártunk bizony ki tudja miért nem járt...Na de ennél több kellemetlenségünk nem is volt a túrán.Kezdetét vette életünk nagy kaladja.

Így fogad Dömös

Túránkat a Dömösi Hajóállomástól kezdtük,már ez a hely is megkapóan szép volt,hisz szinte teljes rálátásunk volt az egész Dunakanyarra és a szemközti Szent-Mihály hegyre (ahol már jártunk,majd erről is lesz blog...).Úgy döntöttük a zöld jelzést követjük,hisz ez visz fel a szurdokba,le se kell térni róla.A település festőien szép volt és az utca amely kivezetett a szakadék irányába nagyon hasonlított az én egyik kedvenc helyemre a mecseki Szászvárra.Rövidesen beért az út az erdőbe,július ellenére rendkivül kellemes klimánk volt.Hamarosan elértünk egy kis erdei pihenő helyre amelynek fő látványossága az aprócska Szentfa kápolna volt.A kápolna mellett padok,asztalok,esőbeálló volt,tökéletes hely volt reggelink elfogyasztására a nagy kaland előtt.

Erdei pihenő csodálatos környezetben

Ez kicsiny hazánk legnépszerűbb turistaútvonala,a híres szurdok látványa évi 60ezer látogatót vonz ide!Azaz napi átlagban több mint 160 fő!Gondoltuk,hogy nyári hétvégeken itt mozdulni sem lehet,szándékosan egy keddi napot választottunk.Jól döntöttünk,mert ugyan most is voltak sokan mégsem értünk egymás valagába másokkal.A kellemes pihenő után elindultunk felfelé,elhaladtunk a piros háromszög mellett amely a Vadállókövekhez és a Prédikálószék csúcsára vezetett.Ezen megyünk majd várhatóan 2017 májusában mi is...de most a zöldön mentünk tovább.Hamarosan kezdett enyhén felfelé menni az út,már táblák figyelmeztettek,hogy a jelzett turistaútról ne térjünk le ha jót akarunk és a szurdokot lehetőleg inkább lentről felfelé közelítsük meg és ne forditva.

Út a Rám-szakadékhoz

Kezdett egyre inkább vadregényessé válni az út,aztán hamarosan elértünk az ugymondd "hivatalos" bejáratot a szakadékba.Itt volt az első fémkorlát amely segített a kapaszkodásban.Kellett is hiszen a kis vízesésen át amúgy igen nehéz lett volna a kapaszkodás.Rögtön két forrásra bukkantunk a szakadék elején,az egyik az út jobb a másik pedig a bal oldalán egymás szomszédságában.Mindkettő folyt így frissitettük a vízkészletünket és mentünk tovább.A "rém"hírekkel szemben abszolúlt nem volt vészes az út ahol kis nehézség támadt ott rögtön ott voltak a korlátok,amelyek ugyan rombolták a tájképet mégis rendkivül hasznosak voltak!A szakadék falai kezdtek magasodni a táj szépsége pedig egyre inkább leírhatatlan volt.A klima a szakadékban pedig a hőség ellenére is igen kellemes volt.Mentünk tovább felfelé.

A zöld jelzés a szurdok elején

Továbbra is minden különösebb nehézség nélkül haladtunk,de talán csak azért mert a szurdok szépsége teljesen elterelte a figyelmünket az útról,de úgy gondolom aki kicsit is benne van a túrázásban,aki évente elmegy 1-2 vagy akár több túrára annak ez az út különösebb nehézséget nem jelent,az élmény pedig tényleg nem mindennapi.Persze azért voltak nehezebb részek is,talán voltak kicsit veszélyesek is,de kellő odafigyeléssel mindez leküzdhető.A szurdok falai két oldal pedig a harminc méter határát súrolták.Maga a szakadék érdemi része amúgy 1km hosszú.Ugye végig felfelé megyünk,de nem olyan szögben amely bármiféle nehézséget is jelentene.

Magasodó falak

Még a szurdok felénél sem járhattunk,de úgy voltunk vele,hogy nem akartuk,hogy ez az út véget érjen.Szándékosan lassítottuk a tempót,persze kicsit zavaró volt,hogy elöttünk is és utánunk is voltak túrázók,de egyszerüen nem akartunk innen elmenni...Kb.a szurdok fele után lehettünk amikor is egy kis emlékmű félére lettünk figyelmesek.Egy név áll egy kőbe vésett kövőn,rajta egy úriember fényképe,a kő tetején egy papírkép rajta egy nő és egy üzenet rajta.Tudtuk itt valami borzalmas dolog történt így kegyeleti okból nem vettem el a képet a kőröl és nem olvastam el az üzenetet.A képen amúgy egy kis kő volt ez bíztosította,hogy ne fújja el a szél...Fura hatással van az emberre az ország egyik legszebb helyén az ilyesmi...mondhatni a kedvünk is elmehet,de azért nem ment el.Leróttuk tiszteletünket a szerencsétlenül járt ember előtt és mentünk tovább....

Ekkor még nem tudtam mi ez az egész,így hazaérve később utána néztem a dolognak.Egy tűzoltó emlékére csinálták ide ezt a kis emlékmű félét aki egy bajba jutott turistát mentett éppen...szegény ember mentés közben megcsúszott és a mély szakadékba esett ahol halálát lelte...Úgy tudom amúgy ez a hely nem a Rám-szakadék volt,de lehet tévedek.

Az emlékhely a szakadékban

Ekkor már a szurdok igen látványos részein jártunk,de az igazi csoda csak most jött.Nem sokkal az emlékmű után egy magyar viszonylatban nagy vízesésre leltünk.Csodálatos volt.Nem is tudom tán,kb.6 méter magas lehetett,onnan zuhant alá a víz.A vízesés mellett egy fémlétra állt a köbe rözgzitve,ezen vezetett tovább az út!Úgy gondolom itt volt az első igazán veszélyes hely a szurdokban,a veszélyt pedig maga a létra jelentette.Az ugyanis csúszos volt!Tehát mindenkinek mondom aki olvassa és még nem járt itt,hogy itt nem árt kapaszkodni erősen és úgy felmenni.Persze megijedni nem kell,de kellően figyeljen oda mindenki!Kigyönyörködtük magunkat lentről és fentről is a vízesésben és haladtunk tovább.A szurdok ezen a részen is jól járható volt aztán...legnagyobb örömünkre egy szinte ugyanolyan vízesés mint az elöző került utunkba!

Gergő fiam mászik felfelé a vízesés mellett

Annyi külömbség volt csak,hogy itt a vízesés másik oldalán volt a létra.Persze ez is csúszos volt,de nem jelentett gondot.A szurdok szépsége továbbra is leírhatatlan volt,tényleg nem akartuk,hogy véget érjen...Következett még egy vízesés!Ez már kisebb volt mint az előzöek a létra is kisebb volt mellette,de ez is gyönyörü volt persze.Már a szakadék háromnegyedénél járhattuk amikor szemben is jöttek túrázók.Annak ellenére,hogy odalent nyomatékosan megkérnek mindenkit,hogy lentről haladjon felefelé ők fentről jöttek le...és belegondolva ez az út fentről lefelé sokkal veszélyesebb lehet valóban.Könnyebb az esetleges megcsúszások,balesetek veszélye,de ugye mindig vannak különc mókusok,akik aztán lesnek ha valami baj éri őket...és itt jön képbe az a tűzoltó akinek lejebb volt az emlékműve,hogy mindig lesznek akik aztán e mókusok mentésére indulnak akár az életük árán is...De mondom ez a szurdok koránt sem rejtette magába azt a veszélyt aminek előzetes kutatásaink során be lett állítva.Nagy részében jól járható és véleményem szerint a veszélyt csak a csúszos létrák jelentik.Na meg persze a két oldalt 30-40 méter magas falak,de ezek meg csak akkor ha odafönt áll ki valaki a szélükre...

Lassan vége a szurdok csodáinak

Na aztán volt még egy vízesés a sorban a negyedik!Ez mellett már létra sem volt,persze nem is kellett.Csak korlát volt mellette és kis kapaszkodással könnyen fellehetett jutni,nem volt olyan meredek dölésszögű a vízesés,könnyebb volt az út.Lassan legnagyobb bánatunkra a szurdok felső végéhez értünk.Felejhetetlen volt,el is határoztuk: visszatérünk!Odafent egy kis hídról lehet még visszatekinteni a szakadékra.Ekkor már értettem miért is ez az ország legnépszerübb turistaútja...Tényleg csodálatos volt!Mi azonban folytattuk túránkat mert az itt ezen a ponton még korán sem ért véget...

Búcsú a szurdoktól

A zöld jelzés nem sokkal a szakadék után belemegy a sárgába.Itt egy kisebb erdei pihenő van,itt pihenhetik ki magukat a túrázók a szurdok után,persze csak aki elfárad.Aztán itt lehet visszamenni a Lukács-árok felett Dömösre,tehát aki körtúrát tervez ide,az itt juthat a visszavezető útra.Mi nem a visszafele utat választottuk hanem balra fordultunk.Ekkor még nem sejtettük,hogy a túra legnehezebb része az most jön!A Dobogókő felé vettük az irányt amely a Visegrádi-hegység legmagasabb csúcsa a maga 699 méterével,nem hagyhattuk ki ha már itt jártunk.Jó 1km-es meredek emelkedő jött amihez képest a Rám-szakadék gyerekjáték volt.1km után ért bele a sárga jelzés a pirosba,innen kezdett szelídülni az út.Persze az a csoda ami odafenn fogadott megérte a kemény kapaszkodást...

Kilátás Dobogóköről

Dobogókőn két kilátó hely van,ha jól emlékszem az első ami utunkba került a Rezső-kilátó.Azhiszem a kettő közül ez a jobbik,teljesebb a kép innen mint a másik kilátóból.Fenomenális volt a kilátás!Sokmindent lehet innen látni.A szemközti Szent-Mihály-hegy innen már csak kis törpének tűnt...de elláttunk Felvidék felé,lehetett látni a Börzsöny legmagasabb csúcsát a Csóványost,láttuk a Naszályt a Visegrádi várat a messzeségben még a Mátrát is!A közelben pedig látni lehetett a Vadállóköveket és felette a Prédikálószéket.Fantasztikus volt.El is idöztünk itt,majd mentünk a másik kilátóhoz.Az nagyjából ugyanezt mutatta mégis kevesebbet,onnan pl.a Prédikálószék már eltakarta a Visegrádi várat,de gyönyörü volt mindkét hely.Kedd ellenére is sok volt a turista.Mi pedig elfogyasztottuk itt Dobogókőn az ebédünket.

Lefelé Pilisszentkeresztre

Innen már lefelé vezetett az út túránk végállomásához Pilisszentkeresztre.Ám nem volt rövid,hisz majd 5km-es volt.Dobogókőn választhat az ember hisz sok út vezet innen a szélrózsa minden irányába,Pilisszentkeresztre is.Mi a piros jelzésen maradtunk egy lényegébe kellemes ám ingerszegény út vezetett le.Nagyjából egy óra a lefelé út a faluba,ahol a falu elején tökéletes a rálátásunk a Pilis-tetőre ami már a Pilis legmagasabb csúcsa.A település csalódást okozott,kedd révén szinte semmi nem volt nyitva,Úgy terveztük egy étteremben eszünk itt valamit,de minden zárva volt,kivéve egy kocsmát.Igy a kajálásból csak egy sörözés lett.Aztán busszal indultunk vissza Pomázra,onnan hévvel Budapestre.

Pilis-tető

A túra tán olyan 14km-es lehetett,nehézséget nem a Rám-szakadék jelentette hanem a Dobogókő előtti 1km-es szakasz.Ám látnivalóban igen gazdag volt az élmény a kaland pedig leírhatatlan...Nyáron voltunk itt,ez a bejegyzés pedig most decemberben kerül "adásba".Egyrészt nyáron még nem volt blogom,másrészt pedig úgy tünik hamarosan visszatérünk a szurdokba.Még a télen,február környékén tervezzük,reméljük sikerül.Láttuk milyen nyáron a szurdok most megnézzük milyen télen.A videókban láthatjátok e kalandunkról készült filmet.Úgy gondoltuk ezt a túrát nehéz lesz überelni...nem tartottuk valószinünek,hogy ennél lesz jobb túránk.Aztán egy hónap sem telt el és lett még egy ennél is jobb túránk,de ez már egy másik táj,másik történet...

Túránk útvonala pirossal jelölve