Öt gólos vasárnap délután

 Ezen a tavaszon aztán alaposan belehúztunk a meccstúrákba.Nem gondoltam volna.Két hónap alatt csapatunk negyedik idegenbeli meccsére mentünk el.Na persze nálunk az a faramuci helyzet állt elő,hogy elmenni egy idegenbeli meccsre a belépővel együtt olcsóbb mint egy hazai meccs...akkor meg miért ne?Ugye nálunk kétezer forint a belépő és ha még iszunk egy sört ott vagyunk,hogy közel háromezerben benne van egy hazai meccs!Ezzel szemben ha elmegyünk a megyébe valahova,mert ugye vagyunk olyan jók,hogy kiestünk a megyei bajnokságba egy éve,szóval akkor ezer forint egy megye napjegy amellyel megyén belül 24 órán át korlátlanul utazhatunk,a belépő meg mindenhol 500 forint,meg egy sör,az kb.2200 forint csak.Hát nem jobban megéri idegenbeli meccsre járni?Na,de most nem ez a téma,hanem az,hogy idei negyedik meccstúránkon Adonyba érkeztünk.Itt játszott a Dunaújváros bajnoki mérkőzést.Mi meg Újváros drukkerek vagyunk,én már 48 éve!

Adony "Central" park,egy kedves emlékű hely új futópályával

Adony...Gergővel kezdtük felfedezni az izgalmas kisváros és környékének felfedezését még 2016-ban.Jó sok túránk köthető ehhez a településhez,szeretjük is.Azt azonban nem gondoltam volna soha,hogy egyszer majd itt játszunk bajnoki mérkőzést.Ez minket minősít,mert ugye a magyar foci negyedik vonalába azaz a megyei bajnokság szintjére süllyedtünk 2024-ben.Most óriási harcban vagyunk a visszajutásért a harmadik vonalba és éppen vezetjük is a bajnokságot.Sorra nyerjük a mérkőzéseinket és úgy tűnik újra van egy szerethető csapatunk amelynek érdemes drukkolni.Szóval az Adony-Dunaújváros mérkőzésre érkeztünk április utolsó vasárnapjának kora délutánján Zolikával a kedves városkának tünő Adonyba.Fél háromra meg is érkeztünk a meccs ötkor kezdődött.Úgy döntöttünk megkajálunk valahol kezdésként.

Kínai ebéd Adonyban

Nem kellett sokat menni,egy kínai éttermet találtunk.Úgy gondoltuk ez jó is lesz.Nem is volt rossz.3500 forintért annyit ehettél és ihattál amennyit akartál,így aztán bőven meg is kajáltunk és a legszebb az egészben az volt,hogy a szép kártyát elfogadták mint fizetőeszközt.A kaja után még mindig volt bőven idő,elsétáltunk a közeli "central" parkba.Ezt még Gergővel neveztük el central parknak mégpedig azért mert gyakorlatilag Adony kellős közepén található.Egy végtelenül kellemes zöld övezet sétányokkal,padokkal,játszóterekkel,szökőkúttal és immár egy új 500 méter hosszú futópályával.Na és ennek nyugati szélén található a focipálya is ahol majd a mérkőzést rendezik.Itt sétálgattunk Zolikával vagy egy órát,de még mindig maradt időnk,így beültünk egy közeli presszóba egy kávéra és üditőre.Sört most nem akartam inni,a múltkori meccsen nagyon kiszáritott és nem volt úgy kényelmes a dolog.

Adonyi templom

A kávé után visszamentünk a parkba és mentünk egy kört a futópályán.Csak itt amúgy a délután folyamán 2 kilométert sétáltunk.Lassan ideje volt oda menni a pályához.Lelátó csak egy kicsi volt az egyik oldalon a felezővonalnál.Így szóba sem kerülhetett,hogy odamegyünk.A keleti kapunál a tizenhatossal egy vonalba a korlátnál álltunk meg a pálya hüvös oldalán.Később kiderült hiba volt,mert mind az öt gól a másik kapuba ment...de ezt bántuk a legkevésbé.Igen kellemes időben aztán elkezdődött a mérkőzés.A mieink fehérben a hazai csapat pirosban játszott.Nem kellett sokat várni az első gólra,mert a hetedik percben már mi vezettünk egy nullra!

Az adonyi pálya

Remekül játszottak a mieink,szinte csak nálunk volt a labda és az történt a pályán amit mi akartunk.Ennek következménye lett,hogy a 33.percben már kettő nullra vezettünk!Előzetesen nem számítottunk könnyű mérkőzésre mert bár mi az első helyen álltunk a hazai Adony meg a kilencediken.Az ilyen meccsek nem szoktak túl simák lenni.Ehhez képest a gólszüret csak ezután indult be igazán.A 40-ik,a 44-ik és a 45-ik percben is gólt szereztünk!Öt nullával zárult a félidő a meccs eldőlt!Reménykedtünk,hogy a második félidőben újabb gólokat szerzünk arra a kapura is amelynél mi álltunk.De nem így történt.A mieink mert megtehették sorra lecserélték a kulcsembereket és fiatalokat hoztak be helyettük.A rutinosabbak egy részét eküldték pihenni tehát a jövő heti rangadóra készülvén.A fiatalok viszont nem tudtak újabb gólokat szerezni,igaz nem is kaptak gólt!Így maradt a meccs végeredménye öt nulla,nekünk! Előzetesen max 2 vagy 3-0-ás eredményre számítottunk,így ezzel teljesen elégedettek lehettünk!

Zajlik a meccs,a fehérek a mieink

Így tehát megerősítettük első helyünket a tabellán,jöhet majd hétvégén a rangadó a Sárbogárd ellen! Amúgy jó 300-an lehettünk a meccsen,megyei bajnokságban ez szép szám.Meccs után visszasétáltunk a presszóba még egy italra,mert a buszig volt ötven percünk.Közben az egyik újvárosi játékos is jött egy italra köszönt nekünk.Érdekes volt,mert a csapatot meg láttuk elmenni haza közben a klub kisbuszával.Vajon ő itt lakhat Adonyba?Alighanem.Közben jött az ellenfél edzője is egy italra,ő meg ős dunaújvárosi,régen a Kohászban focizott és jöttek a helyi szurkolók is,de semmi ellenségeskedés vagy ilyesmi nem volt.Mondjuk nem is nagyon tudta senki,hogy mi nem a hazai csapat drukkerei vagyunk...

Ezután már nem volt mit tenni,elsétáltunk a közeli buszmegállóba és hazajöttünk a menetrendszerinti pontosan közlekedő járattal.Győzni mindig jó,győzelmet látni mindig jó,Izgulni,drukkolni a csapatért mindig jó.Így egy kellemes délután volt ez is!

Hazafelé a kellemes emlékű parkon át

A pokol stadionja

 Megrendítő időutazás: a Szentendrei-szigeten megbújó, gazzal benőtt, százhúsz éves pálya, amelyhez fénykorában hajóval jártak át Vácról a játékosok és a szurkolók.Mai bejegyzésemben a Pokol-pálya titkainak eredünk a nyomába.

Váccal szemben jól látszódik az egykori stadion pályájának sziluettje

Alig-alig látszik ki a rozsdás kapu a fejtetőig érő csalánerdőből, a fák sűrűjében megbújó betonlelátót csernobili elhagyatottságban emészti az elvadult természet. Az omladozó lépcsősorok, gazzal benőtt korlátcsonkok valamit érzékeltetnek a hajdan népszerű pálya varázsából, a kopott építmény belsejében pusztuló öltözőhelyiségek eredeti funkciójára azonban már jóformán semmi sem utal, hacsak nem az alkalmi hajléktalantanya fekvőhelye mellé helyezett békebeli vaskályha, a salgótarjáni Hirsch és Frank Gépgyár és Vasöntöde huszadik század elejéről megőrzött, Kalor 196 néven forgalmazott darabja.

Az egykori lelátó napjainkban...

A 80-as években...

Az elárvult pálya ovális ívét kirajzolják az egykor labdafogó kerítésként szolgáló, barnásan rohadó bádoglemezek, oldalukban mindenütt felgyülemlett szemétmaradvány, a málló konzervdobozok, műanyagflakonok között néhány állatcsont és egy törött állkapocs is felbukkan. Ha létezik romantikája egy futballstadion természetes pusztulásának, azt a leginkább itt, a Szentendrei-szigeten, a Tahitótfalutól néhány kilométerre található erdei helyszínen lehet megtapasztalni. A vidéki labdarúgás Csipkerózsika-kertjének kísérteties hangulatú díszletei mintegy utólag is igazolják az évtizedek óta elhagyatott sporttelep nevét: a Pokol.

Az egykori focipálya utolsó memetója a kapu amit a természet magáévá tett....

Hivatkozott rá annak idején a sajtó Pokol-pályaként vagy Pokoli pályaként is, és néha előfordult a magyarfutball.hu oldalon átvett körülírás, a kissé kacifántos „Pokol Csárda mögötti pálya” változat. Helyszínmegjelölés szempontjából utóbbi a legpontosabb, ugyanis a sportpálya a Váccal szemközti Pokol-sziget déli csücskénél, a révátkelő melletti legendás vendéglő, a Pokol Csárda „tartozékaként” rögzült a környéken élők tudatában.

Ami a lelátóból maradt...

Lelátó napjainkban

A baljóslatú nevet az anekdota szerint ifjabb Varázséji Gusztáv lapszerkesztő adta a mulatóhelynek, miután az 1880-as években egy holdvilágos éjszakán fiatalok társasága a Buki-szigetről leevezett „Kharón csónakjaival” a révcsárdához, amelyet a lidérces Duna-ünnepség alkalmából alvilágot idéző görögtűzzel világítottak meg. Nem is annyira burkolt, vallási színezetű szóhasználati hidegháború is kibontakozott a fürdőhely kapcsán, a Pokol-sziget helyett ugyanis az 1930-as évektől imitt-amott szórványosan előfordult a Paradicsom-sziget változat is.

A pokol csárda

Pokol vagy Paradicsom, a váci népnek egyre ment, nem úgy viszont a váci püspöknek, akit az anekdota szerint olyannyira zavart a székesegyház tornyából is látszó Pokol-csárda felirat, hogy kívánságára a Pokol szót lefestették – a kivételes diplomáciai érzékkel megáldott étteremtulajdonos azonban ügyelt arra, hogy a vékonyan kent mészfesték alatt azért továbbra is kivehetőek legyenek a tiltott betűk.

A régmúlt mesebeli hőseit, balladisztikus történeteit eltüntette az idő: a népszerű Pokol Csárda már csak az egykori vendégek emlékeiben él, a 2000-es évek közepén lebontották a folyó fölé magasodó éttermet, a helyén egy félbemaradt panziókezdemény csupasz és összegraffitizett téglafalai rontják a képet, a váci nép egykori közkedvelt fürdőző- és mulatóhelyének sporttelepe pedig teljes feledésbe merült.

Nem akármilyen meccsek voltak itt és nem akárkik léptek itt pályára...pl.Zsák Károly a múlt évszázad egyik legnagyobb magyar hálóőre...

A dzsungelben maradt romokról is néhány megszállott helytörténész vagy futballzarándok tud csupán, a kitűnő Dunai Szigetek tematikus portál mellett néhány éve a A magyar futball faktor, a Városok, stadionok, kocsmák és a Pörge grundol blog írt a Pokol-pálya titkairól. Az említett források keltették fel érdeklődésemet Magyarország egyedülálló futballhelyszíne iránt.

A meghökkentő részletek, a rozsdás vastámasztékok, fával benőtt kapufák, roskadozó öltözőfalak lenyűgözően gazdag sportmúlt néma tanúi, belegondolni is merész például, hogy a homályos szurkolói emlékezet szerint még az Aranycsapat is edzett ezen a pályán.

Repüljünk vissza hát képzeletben száztízenkét évet, 1914 júliusáig, amikor az első világháború kitörése előtt kilenc nappal ragyogó sportünnepségnek volt a helyszíne a Pokol-pálya!

Az akkor már bő évtizede működő sporttelepet átmeneti elhanyagoltsága után felújították, a díszes alkalomra pedig a Váci Sport Egyesület vezetősége „hosszas fáradozás és áldozatok” után megnyerte ellenfélnek az élvonal országos hírű csapatát, a 33 FC-t, soraiban „az egész kontinens legjobb kapusával”, Zsák Károllyal. Az előzményekről és az akkor 19 éves, utóbb harminc válogatottságig jutó, valóban Európa-hírű, korszakos kapusról az imént a Váci Hírlap korabeli fordulatait idéztük, és bár maga a mérkőzés viszonylag unalmas, ráadásul Zsák-bravúroktól mentes 1:1-es döntetlent hozott.

A Vác SE 1915-ben

A Pokol-pálya évtizedekig a váci futballélet meghatározó helyszínének számított, az 1912-től a másodosztályban, a Pest-vidéki kerületi bajnokságban szereplő Váci Sport Egyesület otthona volt, futballozott itt a Váci Atlétikai Club, később az akkor már Váci Petőfi néven szereplő NB II-es csapat egészen az 1960–1961-es idény végéig használta. A váci együttes utolsó itteni bajnoki fellépése az 1961. június 26-án, a Kőbányai Lombik elleni, 1:1-re végződő mérkőzés volt, az újságban feljegyzett ötszáz néző aligha gondolta, hogy a NB III-ba zuhanó csapat mellett a Pokolt is sirathatja aznap.

Nézősereg a Pokoli stadionban

Az 1960-as években elcsitult a Pokol-pálya környékén a meccslárma, a városi futballélet egyre inkább áttelepült az időközben megépült Ligeti stadionba, és bár egy ideig még előfordultak alkalmi mérkőzések, az 1970-es már jobbára agárversenyeknek, turisztikai bemutatóknak adott otthont a pokoli helyszín.

Egy légifotó tanúsága szerint még 1988-ban is viszonylagos épségben állt a sporttelep, sértetlen alakjában felismerhető az 1930-as években emelt, az 1960-as években átépített tribünépület is.

A rendszerváltás óta azonban az enyészet az úr, noha az 1990-es évek közepén halványan körvonalazódott a terv egy esetleges motorversenypálya létesítéséről, végül nem lett belőle semmi. A mai állapotokra gondolva újra aktuális Gergely Ferenc 1930-as siráma, a Váci Hírlap hasábjain közölt „Levél a Pokolból” című, lírai hangú írás. „Az elmúlt nyáron megdaloltam a kietlen szigetnek e kedves oázisát, mert a «csacska fecskék csevegése», vadgerlicék nevetése, rigómadár s fülemüle léleksimogató, drága szava engem is dalra hangolt. Akkor alig értünk a nyárba, szerelemről beszélt az egész erdőcske, a fűszál, a bogár, a lepkehad, a madársereg s a kövek közül kiszabadult ember… Kacagott az egész oázis… Most, hogy a nyár végigaszta a letörpült magyar rónát, a Poklot is megülte a csend…”

Az öltöző

Ennyi amit kiragadtam a Nemzeti Sport,Hátsó füves bejegyzéséből,vannak még bőven részletek,de a lényeg lényegében ennyi.Engem mindig is érdekeltek az ilyen elhagyatott helyek,van valami különleges varázsuk,sokan manapság szellemházaknak,szellemjárta helyeknek hívják ezeket,de ez engem nem támtorít el.Az,hogy a jövőben lehetséges lehet-e egy ide vezető túra nem tudom...Aktuális túratársaimat nem tudom,hogy tudnám meggyőzni,hogy keressünk fel egy ma már alig létező valamit,főleg nyáron a szúnyoginvázió idején,de mondjuk télen nem lenne hülyeség.Nem ígérem,hogy valaha is eljövünk ide,de nincs kizárva,hogy egyszer eszembejut és óhatatlan késztetést érzek,hogy felkeressem a pokol stadionját...

felhasznált forrás: Nemzeti Sport,Hátsó füves

A legkedvesebb kép

Ha jól számolok,akkor 43 éve túrázgatok éppen.1982 húsvétja óra trappolok kilométerek ezrein át.Lassan ideje megválasztani a 43 év alatt készült képek legkedvesebbjét.Ez persze nem könnyű feladat,hiszen közek 50 ezer kép készült a négy évtized alatt.Persze már sok nincs is meg,de a 80 %-uk még igen.Rengeteg,rengeteg élmény,csodás helyek,nagyszerű emberek,kalandok...Nem könnyű.De mégis az.A mai nap feldobott egy kilenc éves emléket a facebook.Ahogy megláttam azt a képet mosolyra fakasztott és egyből ez jutott eszembe,hogy ez minden idők legkedvesebb képe a számomra!Úgy érzem kommentár sem kell hozzá.Csupán csak azért,hogy érthető legyen.A kép 2016 április 23-án készült Kővágószőlősön Baranya megyében a Mecsek lábánál.A képen Gergő látható egy kiskutyával aki üdvözölni szaladt oda hozzánk.Ebbe a képbe minden benne van amit mi képviselünk,ami rólunk szól.Nem is kell ehhez több kommentár.

Ez a nyertes kép.

Gergő a kiskutyával

Visszatérés a Cuha-szurdokba

 Lacival a munkahelyen ismerkedtünk meg.Ő vasútas.Ők hozzák nekünk az árut vonattal amit mi leszoktunk szendi a vagonokról.Ez függve attól mit hoznak,általában 2-4 órát vesz igénybe.Ezen órák alatt szinte elkerülhetetlen a személyes kontakt és persze fokozatosan beszélget,megismeri az ember a másikat.Lacival majd később a munkatársával Bandival az évek alatt alakult ki egy jó kapcsolat,kölcsönös tisztelet,kölcsönös megkedvelés.Voltak közös témáink bőven,így eljutottunk oda,hogy Laci szólt nekünk (nekem meg Zolikának),hogy túrát szerveznek és szeretné ha elmennénk velük,mi mégiscsak jobban képben vagyunk,jobban megtudjuk ezt az egészet szervezni az útvonalat megtervezni stb.Örömmel vettük a felkérést és így igent mondtunk neki.A Cuha-szurdokba és a Cseszneki várhoz szerveztek túrát amelyet Laci barátnője talált ki.Ők úgy érezték nem tudják ezt megszervezni,így kerültünk mi a képbe.Laci mondta,hogy mások is jönnek,úgy próbáljuk megszervezni,hogy ne legyen hosszú a táv lehetőleg és a Cseszneki várra mindenképp jusson idő.Zavaró tényező volt,hogy különböző településekről jött a társaság,így úgy kellett megszervezni,hogy volt egy időintervallum,azt lehetőleg ne lépjük túl,mert mindenkinek haza kell jutnia időben.

A csapat balról jobbra: Bandi,én,Zolika,Marcsi,Niki,Laci,Józsi,Nati,Kata,Szonja

Nem volt egyszerű,de természetesen sikerült.Na és egy olyan túrát hoztunk össze amelyen mindenki jól érezte magát és nem győzött elég hálásnak lenni a közös buliért.Mi pedig vadiúj túratársakra leltünk.Na nézzük a krónikát.A terv az volt,hogy Vinyéről indulunk,végig megyünk a Cuha-szurdokon a sárga jelzésig.Ott pedig Csesznek felé fordulunk és elmegyünk a várig.A vár után pedig Cseszneken végződik a túra.Az utazás úgy zajlott,hogy Székesfehérváron a vasútállomáson találkozunk.Mi Dunaújvárosból autóval megyünk odáig,a többiek is arról a településről ahonnan jönnek (elsősorban Simontornyáról).Fehérvárról a Bakony IC-vel megyünk Veszprémig,onnan meg a legendás Veszprém-Győr személyvonattal Vinyére.Vissza pedig Csesznekről busszal Zircig,onnan vissza vonattal Veszprémbe,ahonnan szintén a Bakony IC-vel Fehérvárra,onnan pedig mindenki haza kocsival.Az egész túrára 6,5 órát adott Laci,ennyi idő alatt kellett végigvinni a bulit.Sikerült.

Indul a banda!

Már az első találkozáskor Székesfehérváron mindenki nagyon szimpinek tűnt.Az utazás alatt meg elsősorban Marcsival tudtuk többet beszélgetni.Végül kissé későn,fél 11-re értünk Vinyére.Először készült egy közös kép (fentebb) majd kerestünk egy kávézós helyet.Ez is időt vett el,így nagyjából 11 előtt indult a túra,voltak kicsi kétségeim voltak,hogy sikerül-e a tervezett időre befejezni a túrát,de jólvan csináljuk!Elindultunk a fenségesen zöld Cuha-szurdokba.Amikor három éve itt jártunk elég fos idő volt.Most viszont nem lehetett panaszunk.A piros jelzést követtük.Jókat nevetve,mókázva,beszélgetve,csodálkozva a szép dolgokra haladt a túra.Ugyan a patakon nyolc alkalommal is átkellett kelni,de mindenki hősiesen gyűrte a kilométereket.

Niki a túra kitalálója kel át a patakon

Bandival és Marcsival egy alagútnál

Így haladtunk az amúgy jól járható völgyben.Sokan voltak,de ez most egyáltalán nem volt zavaró.A Gubányi viadukthoz érve a fele társaság feljött velem,a másik fele addig lenn pihent.Odafenn ismerös helyek köszöntek szembe jó kilátással a szurdokra.Ugyanakkor figyelni kellett mert bármelyik pillanatban jöhetett egy vonat.De őrangyalaink vigyáztak ránk,nem jött egy vonat sem míg fent voltunk.Pár fotót löttünk fenn is,majd folytattuk a túrát a csodás szurdokban.Nagyon szép zöld volt minden.Friss zöld.Elértünk egy pihenőhelyet ahol megreggeliztük,vagy tán már ebédeltünk.A legfiatalabbak mentek amúgy elöl,mi Lacival főleg,Katával,Nikivel,Marcsival a középmezőnyben,Zoli meg Bandi a legvégén,de ők aztán mindent fotóztak.

Kata,Marcsi és Niki kel át sokadszorra...

A viadukt

Zolikával,Lacival és Bandival a viadukton

Kajaszünet

Kellemesen megkajáltunk majd folytattuk a túrát az egyre jobban szelidülő völgyben.Mondjuk eddig sem volt durva.Most teljesen zöldre váltott már,ligetesnek tűnt.Végül elértük a sárga jelzést és innentől megváltozott a túra jellege.Az eddigi sík terepet felváltotta a hegymenet és az ereszkedés sűrűsége.Szerencsére az erdő itt is szenzációsan szép volt!Még mindig két fiatal ment elöl,mi fiúk követtük őket.A csajok kezdtek szenvedni és lemaradni.Persze mindig bevártuk őket.Főleg Marcsi szenvedett,de ő meg kemény mütét után tért vissza az életbe...Szóval a völgyhöz képest nehéz terep volt,számomra most semmi nehézséget nem jelentett.Élveztem a túrát.A csodás zöldben végül elértük Cseszneket és úgy láttam már sikerül az időbe beleférni.

Már a sárgán

Szonja és Kata és nem ők vannak leghátul!

Feltűnik a Cseszneki vár!

Fura volt mert ugye jártunk már itt,de mégis sok helyre nem emlékeztem.De volt olyan is amire igen.Elérve Cseszneket egy vízcsapnál frissitettünk meg pihiztünk egyet.Főleg Marcsi készült el az erejével,de Niki arcán sem volt őszinte a mosoly,de mégis élvezték a túrát.Várt még ránk egy hegymenet a várhoz.Csodás réten mentünk át ahonnan csodás rálátásunk volt a várra.Majd a Kőmosó-szurdok és egy zsidő temető érintésével kapaszkodtunk fel a hegyre.Itt más sokaknak nehezen ment,de végül mindenki felért a várhoz.Megnéztük az időt 1 és negyed óránk volt a várra.Szabadprogramot hírdettünk,és mondtuk 16.15-kor a várkapuban találkozunk.

A vár a rétről

Másodszorra a csodás várnál!

Első közös fotónk Lacival

Persze mindenki megnézett mindent amit lehetett.Laciék külön kérése volt,hogy a várra jusson idő.Hát jutott.Most is fenséges volt a vár.Legjobban az tetszett személy szerint nekem,hogy az egyik hegykúpon a távolban felfedeztem a pannonhalmi apátságot (egyik következő túránk oda vezet majd).Majd a távcsőbe belenézve azon túl még Győr városát is látni véltem!Szóval minden szép volt még úgy is,hogy a belső udvar (ki tudja miért) le volt zárva.Persze hiszen sokkal jobb idő volt mint három éve.Sok képet készítettünk,egy újabb közös képet is a társasággal,a megbeszélt időben meg mindenki ott volt a kapunál.Persze újra eszembe jutott Gergő is.Hiszen vele tervezgettük a Cseszneki várat és egész biztosan el is jöttünk volna...csak ő meghalt és én már másodszor voltam itt nélküle...

Közös kép a várban

Annyi maradt,hogy lementünk még a faluba,ahol tudtunk egy jót fagyizni.Majd jött a busz.Azzal elmentünk Zircre,onnan meg vonattal Veszprémbe.Ott 45 percünk volt.Agyaltunk Zolikával,hogy elmegyünk a vasútállomás közeli kilátóhoz gyorsba,de nem mertük bevállalni,nem tudhattuk,hogy 45 perc elég lehet-e rá.Na aztán Veszprémből a Bakony IC-vel húztuk vissza Fehérvárra.Ott pedig elbúcsúztunk.Úgy tűnt mindenki jól érezte magát és hálás volt a mai napért.Nekem meg úgy tűnt ez egy jó kis társaság.Na és végül sikerült beleférni abba az időbe is amit Laci kért.Ő is hálás volt a nagyszerű szervezésért.Szóval jól sikerült minden!Minket Zolikával Bandi vitt aztán haza és 20.45-re már itthon is voltam.

Zolikával a veszprémi vasútállomáson

Tényleg egy remek nap volt,jól éreztük magunkat és hiába voltunk már ezen az útvonalon,az most is gyönyörűséges és élvezetes volt.Reméljük lesznek még közös túráink ezzel a társasággal,ezt ők is remélik.

Ez volt az év nyolcadik túrája.Egyelőre nagyszerű tavaszunk van amúgy.Most is 12 kilométert mentünk,ez így összesen 110 kilométer eddig idén.,ez így 13,75 km/túra átlagot jelent.

Erről a túráról én most nem készítettem filmet,de lehet egy képes videót majd összedobok.Az fura,hogy a facebookon pár emberkét rosszul érintett,hogy most nem készült film (..) nem nagyon mertem beválllalni,hiszen volt egy időintervallumunk,egy videó készités lassitotta volna a túrát és lehet nem férünk bele az időbe.Meg sokan is voltunk,így még nem videóztam én sem,ahhoz kell némi nyugi is.Szóval azért furi pár ember kiakadása ez miatt,mert amúgy meg szinte lájkot sem nagyon szoktam kapni ezekre a filmekre...na,de mindegy....

Az esetleges képes videó helye,de ebből,hogy mikor lesz valami nem tudom...

A Rotary körsétány

 Már több túránk is keresztezte,de végigmenni rajta még sohasem sikerült.Úgy tervezzük,hogy egy közeljövőbeli túránk kifejezetten erre lesz kihegyezve.Körbe fogunk menni a Rotary körsétányon és jelenleg úgy tervezzük,hogy majd utána elmegyünk a mecsekszentkúti haranglábhoz is,ez maradt el a téli pécsi kilátós túránkon ugye...Talán még a tavasz folyamán össze is jöhet a dolog,de majd meglátjuk.Kicsit előre gondolkozva utánanéztem mi is tudható a híres körsétányról,már csak azért is,hogy ne érjen hasonló kellemetlen meglepetés mint legutóbb Csóron a Torii kapu kapcsán...

A Misina felől jövet gyakorlatilag itt tudunk ráállni a körsétányra

A Rotary körsétány az, amit a neve sugall: szintben kialakított hegyi ösvény a Tubes körül. Ez az utánozhatatlan hangulatú túra megerőltetés nélkül teljesíthető, és egészen kis ráadással két csúcs kilátói is ráfűzhetők.

Erreth Ede pécsi bőrgyárigazgató gondolt egyet 1930-ban, és kitalált egy sétautat Pécs fölött. A humanitárius alapelveket hirdető, amerikai eredetű Rotary Club tagja a Mecsek Egyesület fennállásának 40. évfordulójára tervezte meg az ország egyik legkellemesebb turistaösvényét. A 3000 pengős építkezés 550 méteres magasságban néhány hét alatt zajlott le, és a kialakított ösvény számos panorámapontot is tartalmazott az akkori sarjerdőben.

Hangulatos út

Ma a Rotary körsétány pont olyan szép és izgalmas, mint akkor, csak éppen az erdő nőtt fel, így az útvonal varázsát a változatos vegetáció és a kényelmes körülmények biztosítják. Kilátásért azonban érdemes rövid kitérőt tenni a Tubesre, valamint felliftezni a misinai tévétoronyba.

Túránk a déli oldalon szellős tölgyesben, az északin sötétebb bükkösben, változatos erdőben vezet, tartalmazza a tubesi kilátóhoz tett kitérőt, kiinduló- és végpontján pedig ott a misinai tévétorony a teljes Dél-Dunántúl panorámájával. E kirándulás kellemes erdei séta izgalmas környezetben, viszonylag nagy magasságban, és bárki könnyűszerrel teljesítheti hozzávetőleg 1,5-2 óra alatt.

Kellemes út vezet körbe

Ami még hasznunkra lehet egy itteni túrához:

- Közelben van a Misinai Tv-torony,tömegközlekedéssel vagy egyénileg autóval is ide tudunk érkezni és a túrát innen tudjuk indítani.Innen a legkönnyebben elérhető a körsétány.

- Az útvonalon nincs forrás,ennek megfelelően töltsük fel vízkészleteinket.

- Ha megtesszük a kört a Misina felöl jövet,visszaérve könnyed öt perces kitérővel elérhető a Kis-Tubesi kilátó.

- Nyáron a déli oldal különösen felforrósodik.Ilyenkor nem árt egy megfelelő fejfedő.

- Az ösvény déli ágát sötétedés után is érdemes végigjárni.Pécs fényei szavatolják a kivételes élményt!

Kedvenc váraink (28.) - Zádorvár

 A sorozat következő részében az általunk nem régiben felkeresett Zádorvárral ismerkedünk meg kicsit részletesebben.A Balaton-felvidéken található vár felkeresését már hosszú évek óta terveztük,de csak most 2025-ben tudott megvalósulni a történet.

Az első találkozás

A vár területére vonatkozó - eddig ismert - első tárgyi emlékek az őskorból származnak. A vár jelenlegi területén és a most látható falai alatt nagyméretű i.e 7000-4500 éves (neolitikum) őskori eddig nem ismert műhelytelepet azonosítottak a 2018-as ásatások.

A helység első okleveles említést 1082-ben történik "Penchel" alakban, amikor I. László király a veszprémi káptalan birtokait összeíratta, és őket benne megerősítette. Ugyanekkor tűnt fel "villa Burlog" is, amely inkább csak földterület lehetett, mintsem falu. Temploma 1284-ben már szerepel, amikor Erzsébet királyné Barnag földet, melyen a királyné szakácsai laktak, a Vázsony nembeli Mencseli Búza fia Móricnak adományozta.

Az első kőből épített épületről 1374-ben emlékeznek meg az oklevelek. Ekkor a Himfy Benedek - mint I. Lajos helyi adószedője - épít épületet a mai vár helyén. Mivel Himfy Benedek a veszprémi Káptalan területén építkezett, a Káptalan panasszal élt. Ezért a Himfy család 4 éves pereskedést követő kiegyezés szerint elhagyta a helyszínt.

Nagy rajongója vagyok a romos váraknak

1382-ben megjelenik meg a Vezsenyi család a Balaton-felvidéken, ahol többek között Barnag jobbágyfalut kapják Anjou Mária királynőtől hűségük elismeréseként. A Vezsenyi család ezzel, új birtokokkal gazdagodott, de emellett a Szolnok környéki birtokaikat sem adják fel.

Mária királynő 1384. december 6-án keltezett oklevelében, Vezsenyi László királyi étekfogónak engedélyt adott egy erődített rezidencia, vár létesítésére. "...neki kegyesen és teljhatalmunknál fogva engedélyezzük és megengedjük, hogy ő a „Szabad” nevű hegyen, ami Veszprém megyében található, az ő Barnag nevű birtokának határain belül, amely (hegyről) azt mondják, Lászlóé, várat avagy erősséget vagy más erődítményt létesítsen és építsen, és azt a maga és összes utódai és örökösei számára örökre fenntartsa mások jogának sérelme nélkül..."

1386-ra a Zádorvár jelenlegi formájának kialakítása - amelynek udvara 55x60 méteres és közel szabályos négyszöget alkot - elkészül, és a Vezsenyi családhoz kötődik. Az épület együttesen belül, a déli oldal ad helyet a lakó résznek, amelyhez egy a keleti fal síkból kiugróan, negyed körívű boltozattal záródó apszissal rendelkező kápolna is csatlakozik. A déli falszakasz közepén helyezkedik el a kaputorony - amelynek bejáratát vélhetően statikai okokból adódóan elfalazták - és a délnyugati sarokban pedig szintén egy erős és magas torony áll.

A vár napjainkban

Az előkelő család azonban a várát nem a saját, hanem a veszprémi Káptalan földjén építette fel. Erről tanúskodik a Káptalan 1386-os jelentése, miszerint "...Vezsenyi Miklós fia, László elfoglalta "Zabad" hegyét, majd sietve kővárat emeltetett..."

Az építkezés ellen a veszprémi Káptalan ismét tiltakozást jelentett be, és az őt ért sérelem miatt jogorvoslatért bírósághoz fordult. Hosszas egyezkedés – amely során a Vezsenyiek megpróbálták megvenni az építkezésben érintett birtokot -, és vita - mert a Himfy leszármazottak is megtámadták a birtokon lévő építkezésüket lezáró, korábbi egyezséget- kezdődött. A birtokvitából keletkezett pert végül a veszprémi Káptalan javára ítélték meg, és az Országbíró 1394-ben, határozatában kötelezte a Vezsenyieket a birtokháborítás megszüntetésére.

A Vezsenyi família ezt követően az 1400-as évig Zádorvárat elhagyta, és az új rezidenciájukat, a közeli Nagyvázsony belterületén hozták létre, ezzel megszületett a Nagyvázsony vára.

Ilyen lehetett a Zádorvár

A Zádorvár a Vezsenyi család távozásával jogi értelemben lakatlanná vált, sorsára hagyva “gazdátlanul” állt a további évszázadokban, de az feltételezhető, hogy ennek ellenére a várat használták.

1472-ben a Vezsenyi család férfiági kihalását követően, a Balaton-felvidéki Vezsenyi birtokokat Mátyás király, Kinizsi Pálnak adományozta. Talán innen eredhet, hogy akkor ezt a várat Kinizsi vár néven is emlegették, bár maga a vár sosem volt a Kinizsi birtok része.

Írásos és szájhagyomány útján megmaradt emlékek alapján, Mátyás király halálát követően, rövid ideig, cseh huszita zsoldosok is bevették magukat a Zádorvár falai közé, vezetőjük pedig egy a tihanyi kolostorból kilépett pap volt. A folyamatos környéket sújtó zsarnokoskodásuknak, rablásaiknak a jobbágyok folyamatos panaszát követően a Nagyvázsonyi vár kapitánya vetett végett, a martalócokat mind egy szálig levágta, vezetőjüket, pedig a megkínzását követő beismerő vallomása alapján kivégeztette.

A várat a végvár rendszerbe nem sorolták be, ezért várnak hadászati szerepe nem volt. Az feltételezhető, hogy ennek ellenére - nem hivatalosan -, de folyamatosan lakhatták a várat. De mivel a vár nem az aktuális „lakók” tulajdona volt, ezért folyamatosan romlott az állapota.

A természet utat talál magának a vár falán is!

Az a birtok, amelyen a Zádorvár állt egészen 1652-ig Káptalani birtok volt. A Zádorvár 1652-ben a veszprémi Káptalannal történt birtokrendezést követően III. Ferdinánd király birtokába került. III. Ferdinánd, több egyéb birtoktesttel együtt ezt a területet is - akkor a rajta lévő épület együttest Pusztavárnak hívva - Zichy Istvánnak adományozta, és így a Pusztavár/Zádorvár egészen 1945-ig a Zichy birtok részét képezte. A Zádorvárat a Zichy család sem használta és nem is fordított figyelmet és nem költött a vár megóvására, javítására. Azzal, hogy jelentős csaták a várat nem rombolták, a falakat át- vagy hozzá 1394 után nem építettek, a jelenleg álló falak változtatás nélkül az 1374-94-es építési időszakának jegyeit hordozzák magukon.

A romos Zádorvár, 1958-ban műemlék besorolást kapott, majd 1991-től Pécsely Község Önkormányzat tulajdonába került. 2016. márciusától Pécsely Község Önkormányzata a Történelmi Emlékekért Alapítvány használatába adta a Zádorvárat, annak érdekében, hogy a megvalósuljon a vár megóvása, feltárása és így kialakításra kerüljön egy rendezett környezettel rendelkező kedvelt történelmi és turisztikai célpont.

Kellemes környezetben

Ahogy azt írtam a várban/várnál eddig egyetlen alkalommal jártunk.Mégpedig a balatoni kéktúra keretében 2025 áprilisában.Noha már Gergővel is voltak terveink egy ide vezető túráról,vele sajnos ez nem vált valóra.Zolikával jutottam el ide.Az,hogy jövünk-e még nincs kizárva,hiszen elméletileg innen folytatódik a balatoni kéktúránk következő szakasza is (bár nem kötelező méterre pontosan itt kezdeni).A vár kellemes környezetben,egy kellemes helyen van.A várfalon jelenleg van egy ideiglenes kilátó ahonnan remek kilátásunk van a Tihanyi-fészigetre,de az,hogy ez az ideiglenes kilátó megmarad-e,vagy helyét átveszi majd idővel egy normál kilátóhely most még nem tudni.Ettől függetlenól ajánlom mindenkinek a vár felkeresését,amely elsősorban Pécselyről és Barnagról érhető el legkönnyebben.

Túra a Csóri horgokhoz

 Még Manó barátunk hívta fel a figyelmünket a csóri horgokra.Bevallom korábban még a létezéséről sem tudtam,pedig...feltehetőleg jártunk egy részénél Gergővel a 2018-as Baglyas-hegyi túrán,valószinűleg a Száraz horog egy részén mehettünk.Na szóval amit Manó mesélt a helyről az felkeltette érdeklődésemet és elkezdtem szervezni ide egy túrát,mert szimpatikusnak tűnt a dolog.Mindez idén januárban történt.Kapóra jött,hogy csapatunk a sorsolás szerint majd  áprilisban játszik itt bajnoki mérkőzést.Így aztán ahogy a múltban is előfordult már,most is összehozhattunk egy kettő az egyben túrát.Azaz egy meccstúrát,egy normál túrával kombinálva.Így is lett.Április második vasárnapján került sor a mérkőzésre.Mi meg már reggel Csórra érkeztünk Zolikával,hogy tegyünk egy 12km-es kört a horgoknál,majd megnézzük a meccset.

A református templom Csóron

A túrát a református templomnál lévő buszmegállótól kezdtük.Úgy terveztük felmegyünk a zöldön a közeli hegyre ahol a Japán kapu van a Torii.Majd a zöldön megyünk a Szenes-horoghoz és a Száraz-horoghoz is.Majd ott térünk rá a piros jelzésre amely majd visszahoz a zöldre,illetve a faluba vezető jelzetlen útra.A zölden indulva az száz méter múlva már fel is kanyarodott a hegyre fel.A nem túl magas hegy megmászása nem jelentett problémát.Ám kellemetlen meglepetés fogadott felérve.A Torii nem volt sehol,csak a hűlt helye.A fa talapzat ahol állt.Hát hová a bűbánatba tűnt el?Direkt ezért (is) jöttünk,nem véletlen osztottam meg róla egy blog bejegyzést is.Hogy-hogy nincs sehol?Néhány ott tébláboló helyiektől kérdeztük meg végül is.Mondták,hogy a Japán kaput csak felújítani vitték el és majd vissza fog kerülni a helyére....Nem igazán tudom mi felújítani való van egy ilyen egyszerű szerkezeten,de jó legyen.Mondjuk ez minket nem vigasztalt.A kaput látni jöttünk és az nem volt itt.

Fel a hegyre

Itt állna a Torii...

Mögöttem Csór és a Sárrét

Legalább a kilátás fenetikus volt.Csodás rálátásunk volt az alattunk elterülő Csórra,azon túl a Sárrétre.Valamint nyugat felé jól látszódott Inota,Várpalota,de még Pétfürdő is.A hegyeket is láttuk,Várpalotán túl kivehető volt az Öreg Futóné csúcsa,itt Csóron túl a kisebb hegyeken túl meg a Baglyas-hegy csúcsa tűnt fel a láthatáron.Szép hely volt!Szerencsére volt itt pad,asztal,így jó hely volt megreggelizni.Igazán kellemes környezetben volt szerencsénk enni.Kelet felé még enyhén magasodott a részben kopár,részben fenyvesekkel tarkitott hegy.Reggeli után indultunk be a fenyvesek közé.Enyhén emelkedett a zöld jelzés majd északnak fordult és már szinten ment tovább.

Zolika megpihen a reggeli után...

A kopár és fenyves hegyoldal

A szemközti hegyoldalon kapaszkodott tovább a zöld,majd egy kis időre együtt ment a pirossal,amelytől aztán könnyed búcsút is vett.Több helyről is remek kilátásaink voltak a mögöttünk elterülő tájra.Majd kiértünk a fenyvesek varázsából és beléptünk egy bozontos erdőbe.Itt kanyargott az út.Sok kidőlt fa zavarta a haladásunkat.Aztán kiértünk a gerinc másik oldalára és feltárult alattunk maga a Szenes-horog és Várpalota irányában felbukkanó fenséges táj.Briliáns szépségű helyen voltunk újfent!Alattunk a vígan zöldellő,dolomit sziklás hegyoldalakkal pompázott a Szenes-horogra keresztelt csodás völgy.Jó darabon a gerincen a völgy felett haladtunk,végig kisért a pompás kilátás.Voltak helyek ahonnan a Baglyas csúcsa is látszodott.

Alattunk a Szenes-horog és a láthatár

Szenes-horog a dolomitkövekkel

Kellett menni vagy fél kilométert a gerincen mikor megtaláltuk,hogy hol vezet le a zöld jelzés.Meredek csúszos út vitt le,de az új nyári túracipőm jól vizsgázott.Megfelelő tapadással könnyedén lejöttem,Zolika sem maradt le.Lenn a völgyben csodaszép zöld világ fogadott.Meglehetősen szűk volt a Szenes-horog egy út vitt benne,maga a zöld jelzés.A friss zöldülő természet pedig meseszép volt.Csak itt-ott szélesedett a völgy,de csak azért,hogy aztán ismét össze szűköljön.Pont szembe mentünk azzal az iránnyal amerről a gerincen jöttünk.Úgy tűnt kifelé tartunk a hegységből,de aztán az út jobbra fordult és megkezdte a kapaszkodását a másik oldali gerincre fel.Kemény emelkedő következett,de most valahogy jól ment a dolog így könnyedén felmentünk a helyenként sziklás,köves,kalandos úton.Útközben itt is felsejlettek a csodás kilátások.

A szűk völgyben

Kapaszkodunk a gerincre

Felérve szintén a gerinc szélén haladt az út az eredeti irányba,tehát a völgyi úttal lényegében szembe.Aztán egy ponton beért az erdőbe úgy tűnt elbúcsúzhatunk az egyik csóri horogtól.De aztán enyhe ereszkedésbe kezdtünk és újra leértünk a völgybe!Mikor először lejöttünk két irányba is ment az út,valószínű most oda értünk le amerre akkor nem mentünk.Jól járható volt végig az út a jelzések is teljesen jól fel voltak festve.Egy almát befalatozni megálltunk majd haladtunk az itt is kellemesen zöld völgyben amely itt már jóval szélesebb volt mint a másik irányba.Északnak mentünk amúgy,ám egyszer az út jobbra-kelet- felé fordult és sunyi módon kezdett emelkedni.Itt jutottunk ki a fantasztikus Szenes-horogból.

A gerincről a horog déli betőrése

Szent kép a völgyben

Itt már jóval szélesebb a Szenes-horog

Egy hatalmas fensíkszerű prérire értünk,árvalányhajas rész volt.A jelzések és az út a prérin egy darabig nehezen voltak kivehetők,de aztán nem volt problémánk velük.Gyönyörű kilátások bontakoztak ki a végtelenre,mögöttünk a Baglyas csúcsa kisért,de folyamatosan távolodtunk tőle.Egy túristacsoportba botlottunk akik voltak vagy harmincan,de békésen csendesen falatozgattak az egyik prérin.Jól vezetett út vitt tovább előbb kelet,majd észak felé.Feltárult a távolban a Vértes a Csókakői várral,kelet felé meg a Velencei-hegység a Meleg-heggyel.Gyönyörű táj volt és kezdett egyre inkább ismerősnek tűnni.Vajon erre jöhettünk Gergővel 2018 októberében a Baglyas-hegyi túránkon?Nem tudtam biztosra,de nagyon affelé hajlottam.

A prérin,mögötünk a Baglyas

Újra alig észrevehetően újra keletnek fordultunk és ott volt előttünk a Száraz-horog a gyönyörű dolomitköves hegyoldalaival.Nagyon-nagyon ismerős volt...Ismét levezetett az út a horogba (völgybe),de sokkal szelídebben mint a Szenes-horognál.Könnyedén leértünk.A völgy szélesebb volt mint a Szenes-horog,viszont a hegyoldalakra lentről nem láttunk fel,a zöldelő erdő akadályozta a kilátást.Pár száz méter után futottunk bele a piros jelzésbe.A zöld itt véget ért,a piros meg kétfelé ment.Az egyik ága ment tovább a völgyön,a másik a hegyoldalon indult felfelé.A hegyoldal azon oldalán amelyiken le is jöttünk.Ám attól vagy 800 méterrel erébb.Erre mentünk mi is.Felérve aa hegyoldalon minden eddiginél gyönyörűbb rálátásunk volt a Száraz-horog hegyeire.

Feltűnik a Száraz-horog

Lenn a völgyben

Távozóban

Az út egy újabb fensíkon haladt kanyarogva immár Csór felé vissza.Szép mezők fenyvesek mellett haladtunk,majd újfent beértünk a fenyvesek közé is.Végül pedig elértük azt a zöld jelzést amelyről jöttünk.A pontot ahol elágazott a zöld és a piros.A zöldön folytattuk tovább,majd jelzetlen de a faluba visszavezető útra tértünk rá.A zöld visszament a Toriihoz amely ugye nem volt most ott,így feleslegesnek éreztük oda visszamenni.A jelzetlen út meg könnyedén visszavezetett Csórra.Elértük azt a pontot ahol reggel kezdtünk.A kör bezárult,de a napnak még nem volt vége.

Lefelé Csórra

A katolikus templom Csóron

Ugye meccsre (is) jöttünk,de a meccsig még volt két és félóránk.Mivel előzőleg felmértük a falu lehetőségeit így úgy döntöttünk megebédelünk valahol is.Könnyen meg is találtuk az egyik helyet ahol enni tudtunk.Nem volt senki,de nyitva volt,így aztán a teraszon vígan és nyugisan megtudtunk kajálni.Kávéztunk is,fagyiztunk is.Jó sokáig bent ültünk a meccsig még 40 percünk maradt a végén.

Ebéd

Kisétáltunk aztán a közeli pályára.Ott a falusi megyei meccs ellenére elég szépszámú nézősereg gyűlt össze.Persze találkoztunk vendégszurkolókkal is.A meccs kifejezetten jó volt és élvezetes.Vezettünk már kettő nullra,de a hazaiak találtak egy gólt,amivel izgalmassá tettek egy jó húsz percet,de aztán újabb két gól szerezve lehűtöttük a hazai reményeket.A végén ugyan bekaptunk egyet,de így is nyertünk négy-kettőre.Aztán az otthoniak érdeklődtek a meccs felöl telefonon meg messengeren,ezt letudva indultunk vissza.A buszig még 50 ercünk volt,így visszamentünk a vendéglőbe ahol ebédeltünk egy italra.Ezt követően mentünk a megállóhoz,onnan pedig fehérvári átszállássaé haza.

Zajlik a meccs

Jó kis nap volt gazdag programokkal.Hálás vagyok Manó barátomnak,hogy felhívta a figyelmünket a Csóri-horgokra.Számomra egy eddig ismeretlen,de gyönyörű tájat fedeztem fel,kivételes élményekkel gazdagítva a repertoárom.

Ez volt az év hetedik túrája.A csóri horgok köre 12 km volt,így tartunk idén összesítésben 98 kilométernél,ez pedig kerek 14 kilométeres átlagot jelent túránként.Benne van a pakliban,hogy visszatérünk még erre a tájegységre,hiszen van még két horog ami még felfedezésre vár!De persze mindez csak azután ha a Torii visszakerül a helyére!