Lellei meccstúra és kilátós túra

 Nehéz hetekkel mögöttem,végre újra túrázni indulhattam.Kínzó néha kétségbeesetten lábfájós időszak volt az elmúlt pár hét.Érett a dolog,mert fokozatosan az évek alatt kezdtem egyre szarul és szarabbul lenni.Aztán eljött a pont és nem lehetett tovább várni,orvoshoz kellett menni,mert komoly veszélybe kerültek a további túrázásaim.Úgy tűnt trombózisos a lábam,de aztán kiderült,hogy "csak" gyulladásom van.Elkezdödött a gyógykezelés és bár még nem tökéletes,de szinte sokkal jobb mint az elmúlt félévben bármikor.Kicsit ugyan félve vágtam neki a túrának,nem tudtam mit bírok így újrakezdve az egészet.Rövid távú nem túl nehéz túrát kerestem.Kapóra jött,hogy a csapatunk Balatonlellén játszott bajnoki mérkőzést,így újra összeköthettük a túra-meccstúra dolgot.Ezt pedig így nagyon szeretem.

Megérkezés Balatonlellére

Fél kilencre értünk Balatonlellére Zolikával,de érdekes útunk volt.Találkoztunk és erről majd részletesebben is írok egy külön bejegyzésemben,három jó emberrel is! Olyan apró jó cselekedetekkel szembesültünk ami egy kicsit visszaadta az emberekbe és a jóságba való hitünket ebben a gyülölet szintjére teljesen lesüllyedt mocskos világban.Persze nagyon nem részletezem ezeket,mert ha részletesen megírom mi történt még a végén ez a három ember kerül bajba....Ne feledjük,ez még mindig egy velejéig lezüllött mocskos gyülölettel teli világ azért...Na szóval fél kilencre Balatonlellén voltunk.A meccs délután négykor kezdödött,több mint nyolc óránk maradt egy túrára!A Balatonlellétől keletre található Kishegyet néztem ki célpontnak,ahol a Szent Donát kápolnát és a Kishegyi kilátót nézhetjük majd meg.Nem tűnt lehetetlen vállalkozásnak.A túra távja oda-vissza 11 km-esnek ígérkezett,meg majd itt a településen keverünk egy kicsit,tehát így is 12-13 km lesz minden.Belevágtunk hát.

A Szökőkút

Hamar megvan a sárga!

Egy kávét még lenyomtunk a közeli kocsmában,megnéztük az állomásnál lévő szökőkútat,majd elkezdtük keresni a sárga turistajelet,ugyanis ez visz majd fel a Kishegyre.Hamarabb megtaláltuk mint gondultuk volna,be sem tudtam fejezni a mondatot,hogy keressük meg a sárga jelzést,az már ott is volt! Ez vitt ki a városkából.Nem sok látnivaló akadt,egy szép kis park maximum.Kiérve kissé keserüen tapasztaltuk,hogy bizony maga az egyik országút a sárga jelzés.Még meleget mondtak mára és kezdett is egyre melegebb lenni.Szerencsére az út sok helyen árnyékos volt.Enyhén emelkedett és ahogy haladtunk előre,egyre szebb és szebb lett a táj a szélrózsa minden irányába.Kelet felé feltünt maga a Kishegy.Hátra nézve meg ott volt a Balaton a Balaton-felvidékkel.Áthaladtunk az M7-es felett,majd ereszkedni kezdett az út.Nem sokáig és nem nagyon.Egy szép rétre értünk,ahol többek között gémes-kút is volt és lényegébe itt is voltunk a Kishegy lábánál.

Útközben...

Szép zöld rét a csillagászati ősz első napján

Innen kezdett aztán emelkedni az út a hegyre.Útközben pincészetek,borászatok mellett haladtunk felfelé,gondoltuk majd visszafelé beülünk az egyikbe.Amúgy ugyanazon az úton szándékoztunk visszamenni Lellére mint amelyiken jövünk,azaz a sárgán.Nem is nagyon volt más lehetőség.Némi kaptató után értünk fel a Szent Donát kápolnához,ahol a hűvösön tartottunk egy reggeli szünetet,a kápolnát és a kilátást csodálva.Innen már fenetikus volt a kilátásunk.Jó félórát pihentünk is,mert a meleg már kezdett izzasztós lenni,de magamat is meglepve eddig teljesen jól bírtam a meleget is meg a túrát is.

A kápolnánál

A táj...

A kápolnától durvább formát öltött az út.Kiírás szerint 10 majd 15%-os emelkedő következett.Na most,vagy én bírtam jobban mint az előző években,vagy valójában nem volt azért ennyire durva az emelkedő.Szerencsére nem is tartott sokáig.Fent már a hegyen pedig beértünk a kishegyi parkerdőbe,ahol jól járható utak voltak.Itt mentünk kb.olyan 200 méternyit ahol aztán egy kereszteződésnél búcsút vettünk a sárga jelzéstől és jobbra fordulva rátértünk a sárga3 jelzésre.Ez vitt el a közeli kilátóhoz.Hamar oda is értünk a csodás erdőben.A kilátó egy terasz volt jelen esetben a hegy oldalában.Mellett az erdőben játszótér volt.Mig voltak a nem túl tágas kilátóban addig várakozásképpen én hintáztam egyet.

A kilátóhoz érve

Hinta,palinta

A kilátó

Aztán oda fértünk a kilátóba.Egyszerű,de jól megcsinált építmény volt,de ide nem is kellett másmilyen.Majd részletesen megismerkedünk vele a kilátós sorozatomban.A lényeg,hogy a kilátás fenetikus volt a Somogyi tájakra a közeli településekre,a Balatonra a Balaton.felvidékre és a Keszthelyi-hegységre.....Nagyon szép volt! Jó félórát itt is eltöltöttünk gyönyörködve a tájban.Nehéz szívvel hagytuk ott ezt a helyet,de indulni kellett vissza.Ugyanarra mentünk vissza is ahogy írtam,mint amerre jöttünk.Lefelé a hegyen is felsejlettek a csodás kilátások,majd valóban betudtunk ülni az egyik pincészethez,ahol egy földöntúlian finom bort ittunk meg.Ezután tovább mentünk le a hegyen,leérve már nagyon nagy volt a meleg.

A kilátás

A kilátóban

Mesélnek a bornak...

Az országúton visszafelé menet már nagyon meleg volt,de meglepően jól bírtam.45 perc alatt visszaértünk a városkába a hegy lábától.A központba beérve egy kajáldát kerestünk ahol megebédeltünk.Ezt követően még volt időnk a meccsig,így kimentünk a Balatonhoz amely itt Balatonlellénél is szép volt!Kicsit itt is körülnéztünk,majd a városkán át indultunk el a focipályához.Nem volt nehéz megtalálni.Odaérve a helyi rendezőknek hála bebasztak minket a vendégszektorba ahol semmiféle árnyék nem volt és közel 40 fok tombolt...nem engedtek át minket az árnyékos oldalra így kissé fostam a napszúrástól.

Visszaérve Lellére

A Balatonnál

Zolika baromkodik

Legalább közvezlen a mi csapatunk kispadja mellett lehettünk,így mindent láttunk és hallottunk.A meccs nem kezdödött jól,de mégis mi szereztünk gólt.Aztán olyan fokú bírói támogatásban részesült a balatonlellei csapat amit sokáig nem bírtunk.Büntetőből egyenlitettek,majd a csapatkapitányunkat állitotta ki az idióta bíró.Az jó volt,hogy sok játékosukkal lekezeltünk,a kapusunk aki meg nagy kedvencünk intve köszönt nekünk.A meccs végól 1-1 lett,a végén már nagyon szidtuk a bírót.Mindegy,továbbra is veretlenek vagyunk a bajnokságba és végül nem főttünk oda a vendégszektorba.Annyi maradt,hogy visszamentünk a vonat megállóhoz.

Hajrá srácok!

Meccs

A vonat késett ugyan kicsit,de rendbe Fehérvárra értünk.Ott meg átsétáltunk a vasútállomásról a buszállomásra.A buszunk haza aztán simán probléma nélkül jött.Este 11-re értem lakásra vissza.Ennyi volt az a nap amit én csak újrakezdésnek kereszteltem el.

A túrát meglepően jól bírtam,sokkal jobban mint az elmúlt hónapok túráit és úgy,hogy meglehetősen meleg volt.Ennek nagyon örültem,mert nem számitottam ilyen kis személyes sikerre.Szép helyeken jártunk a meccs úgy ahogy jó volt egy ritka nagy barom bíróval...de az ismét nagyon jó volt,hogy sok játékosunkkal lekezeltünk.

Ez volt az év tizennegyedik túrája amin most 12 km-t mentünk.Összeségében így 188 kilométernél tartunk,ami így 13,42-es átlagot jelent.

Jön az ősz,a legjobb időszak a túrázásokhoz.Remélem ezekután eltudok majd menni és különösebb gond nem lesz.Meglátjuk.

Mivé lettél Hóvirág?

 Még tart a betegségem okozta túrastop,de remélhetőleg már csak pár napig.Addig is keresgélem miről lehetne írni,mivel gyarapodjon a blog.Van amikor a (nem létező) véletlen vezet rá erre-arra.Mivel megtanultuk,hogy véletlenek nincsenek,így úgy veszem,hogy valami láthatatlan erő azt akarja,hogy erről írjak.A minap jártam arra,mivel a házi orvosomhoz erre vezet az út és ugye szegény doki létezni sem tud nélkülem,így kénytelen,kelletlen mostanába meglátogatom párszor.Ezen a környéken nőttem fel,a Hóvirág nevezetű presszóhoz vagy presszóba szinte napi szinten jártunk.Vagy fagyizni,vagy beülni egy italra vagy egy krémesre.Itt volt anno a világ legjobb krémese még a nyolcvanas években.Meg aztán rendre kellemes élő zene is volt itten,egy öregedő fószer nyomta szintin a sarokban majdnem minden este.Sokszor beültünk hallgatni.Tényleg nem tudom mi lett az öreggel,elképzelhető már nem is él...

Nem nagyon találni a Hóvirágról képeket a neten,ezt találtam csak...

Jártam ugyan arra azért az elmúlt évek során,de valahogy figyelemre sem méltattam a Hóvirágot.Ott volt,megvolt,de nem szenteltem rá különösebb figyelmet sosem.Aztán most ahogy mentem a dokihoz,kicsit hamarabb értem oda a kelleténél.Gondoltam jobb kinn ülni egy padon és várakozni (időpontra mentem),mint bent a levegőztetlen teremben.Ott üldögélve döbbentem rá,hogy a Hóvirág melletti padon ülök...Ami feltünt,hogy a ház sarkán fenn  már nem volt ott a hóvirág embléma.Pedig az mindig ott volt akkoriban.A bejárat fölé meg nem az volt kiírva,hogy "Eszpresszó",hanem az,hogy "Sörbár". Hát mit mondjak nem esett jól a felismerés...Hova tűnt a régi kedves presszó?Mi lett belőle,kocsma?

A Hóvirág napjainkban

Az ajtó nyitva volt,de míg ott üldögéltem jó 20 percig senki nem jött se ki,se be.Engem meg nem vitt rá a lélek,hogy benézzek,kicsit másfelé is mentem utána.Amennyire emlékszem,bár a túlsó felére most nem mentem el,a régi presszót megfelezték és a másik felében egy zöldséges nyílt.Hát így múlik el a világ dicsősége... A régi kedves presszó eltűnt,helyét felváltotta egy zöldséges és egy kocsma.Pedig hát vannak innen emlékeim bőven... Itt tartottuk pl. a bevonuló bulimat a haverokkal,amikor az egyik haver lehányta a vécésnénit.Onnantól szünt meg és lett ingyenes a wc a presszóban.... na és azok a krémesek...becsukom szemem és még mindig feltudom idézni az ízüket...Amikor belültünk a haverral és fejenként 100 forintból 10-10 krémest benyaltunk...szinte nem tudtunk kijönni..Na és a gyermekkorom fagyizásai,amikor a tesóm (aki már elhunyt) rendszeresen elhozott ide fagyizni...Jó idők voltak.

Régen kis teraszt hoztak itt létre nyaranta,ma semmi élet erre...

Nem nagy dolog ez az egész,mégis kissé szíven ütött.Mert ez a presszó is az életem része volt,egy olyan korból amikor még minden jó volt,amikor még élt mindenki aki számított és akit szerettem...Ez is megszűnt mint annyi minden az életben.Persze ennek az emléke is megmarad és elkisér útjaimon...

A szivárványhíd létezik!

Nagyszerű kezdeményezésre lettem figyelmes a minap a közösségi oldalon.Nem tudom kinek az agyából pattanhatott ki,de Dorog Város Önkormányzata tette közzé a dolgot.Már több ezren megosztották így nyilván már sokakhoz eljutott ez a hír is.De ugye mennyivel jobb ilyesmit olvasni mint azt a gyűlölet propagandát ami uralja most a magyar közéletet.Ismert tény,hogy kedvenc háziállataink távozásuk után átkelnek a szivárványhídon.A túlsó oldalon meg várja őket az örök szeretet és boldogság.ahol boldogan játszanak,boldogan léteznek tovább.Dorogon most megalkották a szivárványhídat.Noha itt a túloldalon nem vár semmi boldogság,mégis egy szimbólikus hely,hogy megemlékezhessünk eltávozott kedvenceinkről.Ezek után nézzük meg,hogy mit posztolt erről a dorogi önkormányzat.

A szivárványhíd létezik!

Szivárványhíd Dorogon

Emlékhely az eltávozott kedvencek számára

Egy szeretett háziállat elvesztése nagy űrt hagy a lelkekben és sokszor nehéz a búcsúzás. Napjaink rohanó világában jó egy olyan hely, ahol leülve vissza lehet idézni a kedves, együtt töltött időt és arra gondolni, hogy talán majd egyszer újra találkozhat a gazdi kis kedvencével.

Egy hely, ahol a gazdik méltó módon emlékezhetnek meg szeretett állatukról. Nemrégiben egy civil kezdeményezésre egy emlékhely készült el a Kenyérmezői-patak legutolsó dorogi hídján, ami a Kesztölci út végéhez közel található. Egy kutyaszerető rég dédelgetett álma vált valóra, amit egy külföldön már létező szivárványhíd alapján, számos önzetlen segítővel valósíthatott meg. Ezúton is hálás köszönet érte, nélkülük ez nem valósulhatott volna meg.

Nagyon ötletes

Bizonyára ismerős a történet, mely Edny Clyne-Rekhy tollából származik. Miszerint, ha egy állat meghal, átmegy a szivárványhídon. A híd körül van véve erdővel, csobogó patakkal és a nap is süt. Itt játszanak egymással a kutyák és várják a gazdik érkezését. A hídon túl nincs betegség, se fájdalom, csak önfeledt játék és pihenés. Ennek ellenére egyvalami mégis hiányzik: a gazdi. A történet szerint, amikor egy kutya megáll és beleszagol a levegőbe, majd kiválik a többi játszó kutya közül, az azt jelzi, a gazdája megérkezett. Hiába az addigi boldogság, elégedettség, amikor viszontlátja, gondolkodás nélkül odafut hozzá, hogy újra együtt lehessenek.

Egyszer megnézzük!

Kedves gesztus ez az állattartók felé, sokaknak segíthet a hely a gyász feldolgozásában. A hídra bárki elhelyezheti elvesztett kisállata nyakörvét, bilétáját, vagy egyszerűen csak pár percre megállva felidézheti az együtt töltött közös pillanatokat.

Látogassanak el a hídhoz, legyen ez egy varázslatos emlékhely azon gazdik számára, akik már nem lehetnek a kiskedvenceikkel.

Eddig a dorogi önkormányzat posztja.Természetesen én is megosztottam.Bár nem számít,de érdekességképp a 485 ismerösömből 5 vette a fáradtságot,hogy belájkolja.Nyilván ez nem faszság,nem egy jó nő vagy jó pasi ossza meg,így aztán az emberek 99 %-át nem érdekelte.Sebaj engem igen és egy nagyon jó dolognak tartom.

Átkelünk majd!Nekünk is vannak olyan állatkáink akik már távoztak...

Javuló tendenciát mutat az egészségi állapotom,így van esély rá,hogy egyszer majd megnézzük ezt a hídat.Persze csak ezért nem jövünk el,de Dorog benne van az elképzeléseinkbe,így ha erre járunk mindenképp megfogjuk nézni.Mondjuk Móni aki időközben kutyabolond lett,megszeretné nézni.Neki kell akkor valami olyasmi programot kitalálni,ami nem nehéz és nem csak ennek a hídnak a meglátogatása van benne.Na meg mivel most én is táppénzen vagyok a lábam miatt,így a következő hónap nagyon nehéz lesz anyagilag,így esélyesebb,hogy ebből jövőre lesz valami...

Reméljük a hídra vigyáz majd a jónép és mikor érkezünk még ilyen lesz mint a képeken.Bár a társadalom mostani IQ szintjét nézve vannak kétségeim....

Videót még nem találtam róla a you tubon.

Maradt remény a folytatásra!

 Tegnap írtam a kényszerű túrastoppról.Annyira rossz állapotba kerültem,hogy kezdtem feladni a dolgokat.Ma aztán elmentem orvoshoz,mert úgy voltam vele,hogy ez így nem mehet tovább.A vizsgálatok megvoltak.Úgy néz ki szerencsére nincs trombózisom.Egyszerű gyulladás van amire remélhetőleg holnap megkapom a megfelelő gyógyszereket meg ami kell és remélhetőleg beállhat végre valami javulás.Nagyon bízom benne,hogy a jövő vasárnapi meccstúrára eltudok már menni.Ugyan szeretnénk a meccstúrát ötvözni egy sima túrával,ennek sikere vagy megvalósítása még kérdéses.Ha javulok annyit ám legyen,ha nem akkor csak a meccsért megyünk.A lényeg,hogy a tegnapi rossz kedvem múlóban és hátha van még remény a folytatásra!

Bár ez Balatonvilágos,remélhetőleg a Balatonlellei buli összejön!

Túrastop

 Hát úgy áll a dolog,hogy egészségi állapotom nem teszi lehetővé most a további túrázásokat.Olyan fokon elment rossz irányba a dolog,hogy úgy döntöttem holnap meglátogatom az orvost,mert ez így már nem mehet tovább. Ez nem jelenti azt,hogy holnaputánra már jól is leszek.Az is lehet már sohasem leszek jól,de reménykedem benne,hogy a jövő hétvégi balatonlellei meccstúrára legalább már el tudok menni.Ez van mos,így túrabeszámoló egyelőre nem várható.A túraterveket még nem veszem le,bízom benne,hogy nem is kell majd.De a jelenlegi állapot nem jó.

Kedvenc kilátóink (59.) - Őrtorony

2016-ban épült a tihanyi Őrtorony kilátó, amely gyorsan a turisták és a nyaralók kedvence lett. Ennek több oka is van, egyrészt ebből a kilátóból van talán a legszebb körpanoráma a Balatonra és annak környékére, másrészt könnyen megközelíthető, harmadrészt pedig a tó egyik legnépszerűbb települése mellett található a Tihanyi-félszigeten.Furcsa,hogy az ország egyik legjobb kilátója maradt ki eddig a sorozatomból.Bár írtam róla akkor amikor tíz balatoni kilátót vettem keresztűzbe.Na de akkor pótolom ezt a hiányt.Ez az általunk egyik legjobban kedvelt kilátó!

A pillanat amikor először érkeztünk az Őrtoronyhoz

Az építmény organikus anyagokból,az egykor ott található római őrtornyokat ídéző formában készült,fa és helyi terméskő felhasználásával.Négy vasbeton oszlopa a környék geológiájára jellemző bazalttufa burkolatú, megdolgozatlan szikla, rusztikus textúrával. Felépítménye az erdő világát idéző fa szerkezet. A 3,5 m-, 7 m- és 10,5 m-es szintek felfelé szélesednek – mintázva ezzel mindjobban az őrtornyokat. Ezek a szintek teljes egészében körbejárhatók, a kilátó teljes magassága 16,5 m.A kilátószintek tágasak,körbejárhatók.Egyszerre sok turista is kényelmesen elfér rajtuk.

Pompás építmény!

A kilátó a Tihanyi-félsziget közepén, a Külső-tótól nyugatra a 216 m magas Apáti-hegyen épült. Északról az Apáti templomtól, nyugat felől sajkodi strandtól, déli irányból pedig a „Ráta csáva” néven megjelölt területről érhető el gyalogosan. Ez utóbbi megközelítés az ófaluból, a Belső-tó mellett haladó turista úton érhető el. A kilátó az északi kaldera peremén, az őslevendulás melletti tisztáson található.

A kilátóból szinte az egész Balaton látszik: feltárul a nagy kaldera, a Külsó-tó, a kisebb Belső-tó és az ófalu, a háttérben pedig Balatonfüred, Délre nézve Zamárdit, Szántódot, Földvárt, nyugatra a Csúcs-hegyet, Nyereg-hegyet, Örvényest, Aszófőt, Udvardit és a Sajkodi-öblöt csodálhatjuk meg.

Tágas széles lépcsők vezetnek fel

A Külső-tó és a balatonfüredi öböl

Kilátás a sajkodi öbölre

A kilátóban jómagam két alkalommal jártam.Első alkalomkor 2021 augusztusában Manó és Zolika barátaim társaságában egy a Tihanyi-félszigetet bejáró túrán voltam itt.A második alkalom 2022 májusában volt.Ekkor Zolikával tartottunk Aszófőről a kilátó érintésével a Barátlakásokhoz,majd magába Tihanyba.Sajnos a sors nem adta meg,hogy Gergővel is eljuthassak ide,pedig őt ismerve biztosan nagyon tetszett volna neki és élvezte volna a  kalandot...

A kilátót mi ott jártunkkor mindkét alkalommal teljesen rendben találtuk.Sőt talán a legjobb állapotban lévő kilátóra leltünk túrázásaink történetében.Azóta eltelt már több mint három év,így az építmény jelenlegi állapotáról nincsenek infóim.Bízom benne,hogy nem keletkezett benne semmiféle kár.Sajnos nagyon sok rossz hír érkezik kilátókról mostanában...

Remélem még találkozunk!

Ha egészségi állapotom engedi (jelenleg nem engedi),akkor nagyon szeretnék még ide eljutni,hiszen valóban egy minden igényt kielégitő,rendkivül nagy élményt adó kilátó ez.Természetesen az egyik nagy-nagy kedvencünk!Aki nem járt még itt,mindenképp keresse fel!

Két filmünk is készült itt:Az elsőben 34'26-nál érünk a kilátóhoz.A másodikban pedig 12'47-nél.

Őszi tervek

 Meglehetősen bajban vagyok az őszi terveink megálmodásával.Volt persze egy eredeti tervem a legjobb évszakra,de olyan egészségi állapotba kerültem amely kérdésessé teszi a túrázások folytatását.Magyarul elég szarul vagyok.Azt nem tudom még,hogy ez átmeneti dolog-e,vagy valami tartósabb,esetleg már a végstádium.Fogalmam sincs,de így első ránézésre már komolyabbnak tűnik mint eddig bármikor bármi.Lassan két hónapja lesz,hogy a lábamal kínlódom és most mellé jött,hogy a vesém is igen fájdogál.Szóval nem tudom mit hoz ősz.Készítettem egy újabb tervet amely némileg felülírja az eredetit,de az,hogy ebből mennyit tudunk majd megvalósítani,hát azt majd meglátjuk.A lábamra való tekintettel könyitett túrák kerültek elő a repertoárból,olyanok amik akár már évek óta halasztódnak,de van olyan is ami az eredeti tervben is benne volt,de ezek könnyű túrák.Persze a lábamat az augusztusi két könnyű túra is megviselte,így kétségeim vannak a folytatást illetően.Na,de azért lássuk a terveket.

Eljutunk Balatonlellére?

Nagy valószínűséggel előtérbe kerülnek ősszel a meccstúrák,hiszen legnagyobb örömünkre a csapatunk kitünően szerepel a bajnokságban.Így valószínűleg elmegyünk majd Balatonlellére,Kaposvárra,Szekszárdra és majd a Népligetbe is meccsekre.Ahol lehet és mód van rá,ott egy túrával kombináljuk majd a mecstúrát.Így rögtön a balatonlellei meccs előtt előreláthatólag folytatódhat a Balaton kör túránk.Ezt nem szándékoztunk már az idén folytatni,de a jelenlegi helyzet felülírhatja ezt.Zamárdiból mennék Balatonföldvárig.Ez nem nehéz és nem hosszú túra,még egy enyhén fájós lábbal is teljesíthető.Balatonföldvárról meg majd átvonatozunk Balatonlellére a meccsre.Örülnék neki ha sikerülne.

Naplás tavi kilátó

Évek óta halasztódik a Naplás tavi túra.Ez is olyan fokú túra ami még enyhén fájós lábbal is könnyedén teljesíthető.Így most képbe kerülhet ez is.Amúgy is ideje lenne már ide eljönni,hát most az ősszel kitünő alkalom kínálkózik erre.

Kitünő alkalom kínálkozik a Monostori erődbe való visszatérésre is.Jártunk itt már 2019-ben,de akkor film nem készült.Ezt a hiányt szeretnénk pótolni.Több kilométer hosszú rejtélyes folyósó rendszer teszi vagy teheti kalandossá a túrát az erődben.

Ez a két túra szeptember vége,vagy október első felére van betervezve,de bármikor máskor is nyugodtan összehozható.

Monostori erőd,Duna bástya

Szeretnénk visszatérni a Thury várhoz is Várpalotán.De most végre megnéznénk belülről.Erre két dátum is kínálkozik az ősszel,hiszen október 4-én és november 30-án is ingyenes lesz a vár látogatása.Ezek valamelyikét szeretnénk kihasználni.

Októberben egy mecseki túra lehetősége is befigyel.A Réka-völgybe szeretnék visszatérni.Ez nem nehéz terep,de 13 alkalommal kell átkellni a patakon,így ide biztos csak akkor jövünk ha a lábam azt lehetővé teszi.

Bármi is lesz,nem maradhat el Gergő emléktúrája a Gergő memorial tour (korábban Egyenesen át).Ezt október 23-ra tervezem,vagy ahhoz közeli időpontban.

Réka-völgy

Az ősz fő túrája lenne a visszatérés a Prédikálószékre.A lehető legoptimálisabb időpontban,november első két hetében valamikor lenne ez a túra a Visegrádi-hegységben.Pilisszentlászlóról mennék a Prédikálószékre,majd a Vadállókövek érintésével ereszkednénk le Dömösre.Mondanom sem kell,ehhez is egy erősen javuló láb kell.

Ősz végén kerekednénk akkor végre fel és fedeznénk fel a Pokoli stadiont a Szentendrei-szigeten.Azonban ha úgy adódik ez a túra nyugodtan átmehet akár télre is.

Nagyjából ennyi lenne az ősz.Látható,hogy a tevezett Balatoni kék folytatása egészen biztos,hogy elmarad.Ez ha javulok is,abban az esetben is elmegy február-március környékére.

Elmarad az alföldi túra is a karcagi Zádorhídhoz.

Ja és nagyon szeretnék kimenni a Rácalmási-szigetre az őszi finálé idején,nagyjából október utolsó hetében....

Prédikálószék

Az ősz az számunkra csak szeptember 18 után kezdődik.Móni akkor jön ki a kórházból,addig pedig a kutyát nem tudom hová tenni.Egyedül egész napra meg nem hagyom.

Kezdünk kamera gondokkal is bajban lenni.Lassan két éves a jelenlegi telefon és egyre-jobbra lemerül az aksi.Jelenleg újra nem futja.Így ha esetleg van valakinek egy olyan készüléke elfekvőbe amibe van stabilizátor gondoljon ránk!

A fő gond persze ahogy írtam az egészségi állapotom.Ma például rendkivül szarul voltam,nem tudom a véghez közeledek-e,vagy csak átmeneti üzemzavar van.Majd kiderül.Jó lenne ha jól sikerülne az ősz,mert ez a kedvenc évszakom.

Pokoli stadion

Nesze semmi,fogd meg jól! - Nyári összefoglaló

Hát itt a vége a nyárnak is,amit én speciel egy cseppet sem bánok.Az idei nyáron olyan fokra emelkedett a nyár utálatom,hogy azt már elmondani sem tudom... Egyrészt ez a túrázásoknak leg nem kedvezőbb évszak.Másrészt a 35-40 fokos kánikula számomra már elviselhetetlen kategória,na és voltak más egyéb más bajaim is az elmúlt hetekben.Egy teljesen jó ősz és tél,valamint egy fantasztikus tavasz után tudtam,hogy a nyártól sok csodát nem várhatunk,de az,hogy ennyire fos lesz arra nem számítottam.Megvoltak persze a magunk kis tervei a nyárra,de ezeknek a töredéke jött össze.Nézzük át részletesen mi történt ezen a semmire se jó nyáron.

Shíva menedéke ezúttal csalódást okozott

 A nyár első buliján Shíva menedékébe tértünk vissza.A menedék névadó kutyájának a születésnapi bulijára.A rendezvény aztán hatalmas csalódást okozott.Inkább a marketing irányába ment el a dolog,mint az,hogy valóban a kutyákkal foglalkoztak volna.Az iszonyatos melegben az volt a leggázabb,hogy nem volt egy csap sem a területen,vízet ha akart az ember úgy kellett venni...Móni és Zolika volt velem,harmadszor voltunk Shíva menedékében,de ez volt az első alkalom,hogy nem éreztük jól magunkat.Ezt a bulit követte az osztályozó ami viszont hatalmas élmény volt!

Szombathelyen

Ugye megnyertük a megyei bajnokságot tavasszal.Ám a feljutásért az NB III.-ba osztályozó mérkőzést kellett játszanunk oda-visszavágós alapon.A sorsoláson a szombathelyi ISA Haladás csapatát kaptuk,az első meccs nálunk volt,a visszavágó Szombathelyen.Már a hazai meccs is jó volt,Pécsről is érkeztek barátok nekünk szurkolni.Már-már lemondtunk a sikerről mert rosszul alakult a mérkőzés,de aztán sikerült fordítani és megnyerni azt.A visszavágó Szombathelyen volt amire elmentünk Zolikával.Hatalmas élmény volt annak a napnak minden perce és joggal pályázik az év legjobb napja címre.Már az első perctől kalandos volt minden,A bedöglő vonat,aztán egy ismeretlennel való hosszú beszélgetés a Savaria IC-n. Az,hogy eljutottunk az életben először végre Szombathelyre a séta a városban és a meccs amit ott is megnyertünk,na meg az ünneplés a játékosokkal a meccs után. Életreszóló élmény volt.De a haza út is.Tudtuk csak másnap reggelre érünk haza.Így aztán félig Győrben,félig a budapesti Margit-szigeten éjszakáztunk,de minden olyan klassz volt.Ez volt a nyár legjobb bulija.

Csodálatos volt Győr az éjszakában...

Továbbra is a meccstúrák határozták meg a nyarat,de volt két olyan túránk ami hagyományos bakancslistás túrának minősül.Még júniusban folytattuk a Balatoni kéket,a hatodik szakasszal.Hál isten nem volt elviselhetetlen meleg aznap.Szép tájakon mentünk és olyan nagyon el sem fáradtam.Aztán júliusban beütött a karch...vagy mi.Mindig is a július volt a leggyengébb hónapunk,egy-egy kivétellel,de az idei júius minősíthetetlenül szar volt.Először is nem voltunk sehol,de nem is volt hozzá semmi kedvem.Sajnos Móni gyógykezelése súlyos anyagi vonzalmakkal járt,így a pénzem végére értem a nyár közepére.Ezzel pedig nem,hogy túrákra nem telt,de a saját magam lábfájásának kezelésére sem.Beállt majd három hét szünet és ezalatt a lábam olyan fokon kezdett el fájni,hogy komolyan azt gondoltam nem lesz más,mint az,hogy lekell vágni...A kedvem is ezmiatt a béka segge alatt volt és az égvilágon kivül semmi kedvem sem volt még egy apró kimozdulásra sem.Augusztusban tudtam magamra is költeni,de ekkor már olyan fokon fájt a lábam,hogy a javulás még most is egy lassú folyamat...

A legszebb rész a balaton kék hatodik szakaszán

Augusztusban azért már kezdett hiányozni a kimozdulás.Legalább az új fociszezon elindult így a meccsekre azért még ki tudtam menni.Aztán mondtam Zolikának megpróbálkozom egy túrával,de olyant keressünk ami nem nehéz,lehetőleg hegy nélküli.Így aztán Zolika agyából pattant ki a Balaton kör,hogy szakaszosan járjuk körbe a Balatont.Ez kánikulában is teljesíthető túra és nincs benne felfelé menet.Na meg bármikor ki lehet szállni belőle.Így aztán egy Siófok - Zamárdi túrával fogtam újra bele a túrázásokba.Bírtam jól,de a hazaérkezés másnapján kezdett újra iszonyatosan fájni a lábam.Ez újfent rendkivül elkeserített.De aztán mégis belefogtunk egy újabb túrába,ez már egy meccstúrával egybekötött túra volt.

A siófoki moló,csodás emlékek fúznek ide a múltból

Dombóváron játszott a csapat bajnoki mérkőzést már az új szezonban.Ha Dombóvár akkor gondoltam járjuk alaposabban be a Konda-völgyet,mert eddig csak az elején voltunk.Ez könnyű terep,felfelé menetek nélkül.Zolika benne volt.Remek túra volt ez is,majd elmentünk a város másik részén található Szigeterdőbe is.Majd onnan mentünk ki a meccsre.Jó kis nap volt ez is,de hazaérve ugyanazt tapasztaltam,hogy túra után bizony fáj a lábam...Ekkorra viszont már sikerült beszereznem minden olyan gyógy dolgot ami talán segíthet.Szenvedek még most is vele,mégha néha azt érzem,hogy van némi javulás.

A Konda-völgy eddig számunkra ismeretlen része

Még egy meccstúra volt hátra.Budapest volt a cél,Óbuda.Itt most nem túráztunk külön.Aquincum mellett volt a pálya ahol játszottunk.Hosszú idő után kaptunk ki,de ha már ott voltunk az ókori romok mellett,kicsit bekukucskáltunk oda is.Szép és érdekes helynek tűnt és talán majd egyszer eljövünk jobban bejárni azt.Ezzel a bulival végződött a nyár.Zoli még erőltette,hogy menjünk el a Thury várba Várpalotára,de újra úrrá lett rajtam a semmihez sincs kedv érzése,így ez most kimaradt.

Aquincum

Ez volt a nyár.Gyakorlatilag a terveinkből semmi sem valósult meg,egyedül az a balatoni kék túra.Ilyen fos nyárra nem emlékszem az életemből,nem is az,hogy alig-alig voltunk valahol,hanem,hogy ennyire nem volt életkedvem,ilyent még nem tapasztaltam.A június még úgy ahogy jó volt.A július meg egyszerűen katasztrófa.Augusztusban akadt némi javulás.Erről a nyárról így többet nem nagyon tudok mit mondani.Szívből örülök,hogy vége.Remélem a nagy melegeknek is.Az,hogy hogyan alakulhat az ősz,majd a következő bejegyzésemből derül ki,amelyben az őszi tervekről lesz szó.

A nyáron mindössze három film készült.Ezeknek nem szentlelek most külön bejegyzést,hanem beillesztem őket ide:

Vesztes meccstúra

 Régen kaptunk már ki,de most ez is megtörtént.Persze nincs olyan csapat a világon amely soha nem kap ki,ez valahol törvényszerűség,hogy előbb-utóbb megtörténik.A fövárosban játszottuk a soron következő mérkőzésünket a Kelen csapatával,Óbudán.Mivel még küszködöm a lábfájással és hiába voltunk szabadságon a héten,sehova nem tudtunk menni,így úgy döntöttünk eljövünk a meccsre.Ez nem bajnoki volt,hanem kupa.Ahogy mindig most is Zolikával.Nem terveztünk most a meccs mellé túrát,noha lehetett volna és egy kisebb jövés-menés azért így is lett.Nem kellett korán indulni,a fél tizenkettes vonattal jöttünk a Délibe.Ugye egy hét meg egy nap múlva ezt már nem tudjuk megcsinálni csak egy Kelenföldi átszállással,hála valamelyik kötsög baromarcúnak.Egyre értünk fel és hát miért is ne gyalog mentünk ki a Margit hídi hév megállóhoz.A lábamnak kifejezetten jót tett a séta,de túrára persze most nem mentem volna.

Aquincum

A hévnél kellemetlen meglepetés ért.Hiába értünk ide ötven perc alatt,még valamivel több mint két óránk volt a meccsig,de egy pillanatra azt hittem nem érünk majd oda.A hév nem járt,helyette potlóbuszok jártak a Szentlélek térig és onnan indultak a vonatok tovább.Beletelt kis időbe míg megtaláltuk azt a buszmegállót ahonnan a potlóbuszok indultak,de végül is megtaláltuk.A Szentlélek téren pedig átszálltunk és még időben kiértünk Aquincumig.Itt szálltunk le,mert itt volt nem messze a pálya ahol a mérkőzést rendezték.El is indultunk,közben maga Aquincum mellett vezetett az út.Az utcáról csodás rálátásaink voltak a romokra amik nagyon tetszettek.Csináltunk is jó pár fotót.Majd megkerestük a bejáratot is.Mivel még volt egy és negyedóránk a meccsig,úgy gondoltuk ha nem túl drága a belépő bemegyünk egy félórára.De aztán kiderült,hogy igen drága...Erre most nem akartunk koponyánként háromezer forintot adni...

Tetszett Aquincum!

Drágáltuk a belépőt,de majd egyszer eljövünk.

Balra kanyarodtunk aztán egy utcába.Itt volt az óbudai Auchan,vele szembe volt a pálya.Bementünk az áruháza kis italt és kaját venni.Nagyon tetszett a hatalmas áruház,sokkal jobb volt mint a mi otthoni Intersparunk ahova jómagam járok vásárolni.Sikerült is bevásárolni,majd indultunk a szemben lévő pályára,amelynek bejárata az egyik mellékutcából nyílt.Meglepetésre a belépés dijtalan volt! No lám,így is lehet... Pofás kis pálya volt,ezen BLSZ I.-es meccseket szoktak rendezni alighanem.Egyetlen hiányossága volt,hogy nem volt eredményelző.Míg a lelátón elfoglaltuk helyünket találkoztunk klubunk elnőkével és élettársával,valamint az első számú kapusunkkal Jancsival.Őt nagyon kedveljük,váltottunk vele egy-két szót.Megtudtuk ma nem ő véd,hiszen lehetőséget kell adni a bajnokin kevesebbet szereplő játékosoknak is.Ezután elfoglaltuk helyünket.

A gázgyári pálya

Jó kétszázan gyülhettünk össze a meccs kezdetére.Valóban nem a legerősebb összeállításban kezdtünk és ennek meg is lett az eredménye,mert nem tudtunk mit kezdeni a masszív lelkes ellenféllel,még úgy sem,hogy ők egy osztállyal lejebb szerepelnek.Gondoltuk szünetben változtat majd valamit az edzőnk mert nem münködött a csapat játéka.Ezt azonban nem tette meg,ennek pedig az lett a következménye,hogy kaptunk egy gólt...Ezután történt változás.Innentől kezdve mi irányitottuk a mérközést,szinte csak nálunk volt a labda,sorra vezettük a támadásainkat,de egyenlíteni nem sikerült a hösiesen védekező hazai csapattal szemben.Így az lett a vége,hogy kikaptunk.Ez hosszú idő után történt meg újra.Mert legutóbb május elsején a Sárbogárd elleni vármegye kupa találkozón kaptunk ki szintén egy nullra,bajnokin meg tavaly októberben (hozzáteszem a bajnokságban még veretlenek vagyunk).Hát így alkult,van ilyen.Kijövet elköszöntünk Jancsitól aki jó utat kívánt,mi meg mentünk a hévhez vissza.

A meccs hevében

Most kikaptunk,de a vereség is az élet része...

Útközben még megcsodáltuk egy hatlyukú kis hídat Aquicum egy darabját ami egy forgalmas út közepén állt.Átmenni közelebb hozzá esélytelen volt.Aztán megvártuk a hévet,bementünk vele a Szentlélek térig,onnan pedig busszal a Battyányiig.Innen pedig metróval a Délibe.A vonatunkat simán elértük.Alighanem ez volt az utolsó alkalom,hogy a Déliben olyan vonatra tudtunk szállni ami egyenesen haza megy (lásd:előző bejegyzésem),hála annak az idiótának aki ezt kitalálta... Ha nyolc nappal később van ez a meccs,nem értük volna el ezt a vonatot,mert lekellett volna mennünk Kelenföldre...Még várhattunk volna akkor két órát...Így most még fél kilencre simán problémamentesen haza értünk.

A hatlyukú csoda,ami lehet,hogy nem is híd

Végül is nem volt rossz buli ez az apró kirándulás.Persze kikapni sosem jó,de ez előfordul.Szurkolunk tovább.Most biztos lesz három hét túra szünetünk,hiszen Móninak kórházba kell mennie,nekem meg így nincs kire hagynom a kutyámat.Remélem a három hét alatt valamennyire javul majd a lábam,most rendeltem egy talán az eddigieknél jobb krémet rá.Három hét (vagyis most még négy) múlva Balatonlellén játszunk bajnoki mérkőzést,arra elakarunk menni,ha úgy áll a dolog akkor azt úgy megcsinálni,hogy egy túrával kombináljuk ahogy múlt héten Dombóváron is tettük.De ez még a jövő zenéje.