Az elszegényedés felé haladva - Éves összefoglaló

 Elérkezett az év utolsó napja és mint mindig ilyenkor jöhet az éves összefoglaló.Ez volt a Gergő utáni éra ötödik évada.Természetesen egyetlen fiam,a legjobb barátom és örök túratársam az idén is nagyon hiányzott nekem,de nem telt el úgy túra,hogy ne gondoltam volna rá.Sokszor eszembe jutott,hogy ő most vajon mitcsinálna,hogyan oldaná meg az adott szitut.De sajnos Gergő már nem lehet itt velem,talán a lelke igen és kisér tovább útjaimon.A 2023-as év 2014 óta a leggyengébb év volt túrázásilag,de szinte mindenhogyan.Ilyen kevés túránk utoljára valóban 2014-ben volt csak,de akkor sem azért mert nem tellett rá,hanem mert akkor még nem merültünk olyan fokon bele a dolgokba mint manapság.Idei évünket viszont sokszor meghatározta a pénztelenség,egyre jobban sódrottunk mi is már az elszegényedés felé.

Talán az év legjobb képe,az utolsó túrán készült

Évtizedek óta nem látott infláció köszöntött az országra,de sokkal inkább a vezető politikai erő korrupciója,embertelensége vitte az elszegényedés felé már a középréteg egy részét is.Mi is megéreztük ezt.Nagyon nagy és egyre nagyobb problémákat okozott,hogy a munkahelyünkön már második éve maradt el a béremelés a plussz juttatások pedig rendre saját zsebekben kötöttek ki a munkáltató részéről.Minket egy munkaerő kölcsönző foglalkoztatott a régi munkahelyünkön.Novemberre derültek ki a dolgok,hogy mi pénzt lenyúltak a dolgozóktól.Ekkor vett át minket az anyacég és adott egyből némi béremelést.De ekkor már annyiban késő volt,hogy az évünk és terveink egy része mehetett a levesbe.Ennek ellenére azért akadtak valóra vált tervek is az év során.Az elszegényedés elkerülése érdekében elkellett adni azt a telefonom amivel a jó minőségű túrafilmjeim készültek.Ez mentett meg a végső összeomlástól.Szereztük ugyan másik kamerát,de stabilizátor híján jelentős minőségi romlást következett be a videóinknál.Ez pedig személy szerint igen csak kezdte elvenni a kedvem mindentől.

Baján Kagán sírjánál egy vidám túrán

Akadtak azért kifejezetten jó hónapjaink mint pl. a március a szeptember vagy a december,de akadtak olyan is amikor egyre inkább úgy tűnt vége mindennek.Főleg a január,az április második és a május első fele,a július és a november kifejezetten embertpróbáló volt.Nem csak én szenvedtem,de Zolika is került párszor krizis helyzetbe.Az év nem indult rosszul a Baján Kagán sírjához egy igen vidám és kellemes túrát tettünk.De aztán rottyon lett a január,de itt még nem is annyira a pénz inkább az időjárás miatt.A február úgy ahogy jó volt.Egy tervünket sikerült ekkor megvalósítani és eljutottunk végre a Tési szélmalmokhoz.Ez is nagyon jó túra volt.Ekkor még lenyomtunk egy helyi teljesítménytúrát ami szintén kifejezetten jó volt.Márciusba a Szekszárdi-dombságba mentünk vissza a Sötét-völgybe és a Bati kereszt kilátóhoz.Ez is szuper túra volt.Újabb teljesítménytúra következett,most Dunavecsén,ez viszont nem volt valami kellemes,elég fos időnk volt.Rá pár napra a Somogyi-dombság okozott kellemes meglepetést az év egyik legjobb túráján.

A Tési szélmalmoknál

Áprilisban hagytuk túratársainkat kibontakozni.Viki és Tomi terve nyomán a Gerecsébe mentünk,nem volt rossz túra ez sem.Engem tavasszal közben meg egy egyre erősebb lábfájás kezdett kínozni.Érszűkületre gyanakodtunk,igy vagy úgy sikerült aztán valamennyire kilábalni ebből,de főleg a Somogyi-dombsági túrán nagyon szenvedtem ez miatt.Áprilisban is akadt egy teljesítménytúránk ezúttal Dunaföldváron.Viszont ez idő tájt kerültünk először az évben igazán nehéz helyzetbe.Mivel a túrázásokat folytatni akartuk,így helyi vagy közvetlen környékbeli túrákkal erősítettünk.Ezek egyike volt a május elsejei helyi Újvárosi túra amely egész klasszra sikeredett.Móni túrái következtek.A súlyos betegségből felépülgetve bevállalt két kisebb túrát.Az elsőn a Rácamási-szigeten egy kisebb kört mentünk.A másodikon meg betartva ígértemet Gergő emléktúráját pótoltuk be,igaz annak csak a felét.De ez is dicséretes volt Mónitól.Sajnos,hogy több nem követte az évben.Jövőre mindenképp össze kell magát kapnia ha tovább akar gyógyulgatni.

Móni trappol az emléktúrán

Május végén ha nehezen is,de újabb tervet sikerült megvalósítani.A Balaton-felvidékre a Halápra jutottunk el.Ez elsősorban Zolika terve volt,de persze nekem sem volt ellenemre.Jól sikerült túra volt ez is,gyönyörű tájakon.Sajnos az én két nagy tervemet idén nem sikerült összehozni,sem a Somoskői,sem a Jakab-hegyi túra nem valósult meg.Június végén azonban szintén összejött egy régi terv.A Mátrában a Kékestetőt sikerült megmászni.Alighanem ez volt az év túrája a sok látnivalóval és a kellemes környezettel na és a jó hangulattal.Júliusban csupán a szomszédos Szőlőhegyre tudtuk túrázni.Visszaakartam menni az egykori telkünkhöz és a volt laktanyámhoz.Jó túra volt némi hiányérzetekkel.A július ezekután katasztrófális volt.Mondjuk érdekes,mert majd minden évben ez a leggyengébb hónapunk.Azért még sikerült eljutnunk az idei WTA-ra a Római teniszakadémiára is,de ez anyagilag aztán rendesen földhöz vágott minket.Az augusztus csak egy kicsivel volt jobb.Egy Balaton parti túra keretein belül Siófokról Balatonakarattyáig trappoltunk.

A Kozmáry kilátónál a Mátrában

Alighanem a szeptember volt az év legjobb hónapja.Három túra is összejött.Újabb terv vált valóra a Csobánc megmászásával.Ez is egy akár év legjobbja túra volt.Leírhatatlan szép tájakon jártunk kellemes nyár végi időben.Ezt követően Rebeka legendája ejtett rabul amire teljesen véletlen leltem rá.El is mentünk megnézni a sírját Enyingre,majd innen kitúráztunk a Balatonhoz,ez is szuper egy túra volt.Hónap végén pedig Regős Bendegúz halálának tízedik évfordulója alkalmából csináltunk egy Bendegúz emléktúrát az Indul a bakterház forgatási helyszínére Csabonyba.Sajnos a film alapjául szolgáló házikó épp az összedőlés küszöbén volt.Legközelebb ha erre járunk már aligha lesz meg.A túra a 25km-vel az év leghosszabb túrája volt.

A fantasztikus Csobánc

Októberben a Hegyestűre tértem vissza.Nem volt tervben,de Zolika még nem járt itt és nagyon szeretett volna elmenni,hát összehoztuk.Engemet az útközbeni balaton felvidéki falvak ejtettek rabul,Zolikát maga a Hegyestű.Kapolcs,Balatonhenye és Monoszló is rendkivüli szépségű volt.Jó túra volt,október lévén a lehető legjobb túraidőben.Októberben még Gergő emléktúráját ejtettük meg,de másképp mint eddig.Ellenkező irányból jöttünk Perkátáról és nem Nagyvenyimen fejeztük be,hanem eljöttünk egészen Dunaújvárosig.Így ez is meglehetősen hosszú túra volt.A novembert lehúzhatjuk a wc-n.A túrázásokra talán legalkalmasabb hónapban egy túrára sem tudtunk elmenni...

A Hegyestű

A december viszont jól alakult,bár a tél első túráján minden idők legnagyobb eltévedését hoztuk össze a parányi Velencei-hegységben ráadásul.Mindegy,így is jó buli volt.Hosszú idő után amúgy ezen a túrán volt először hó és igazán hideg.Karácsony előtt pedig hatalmas szélben a Budai-hegységben tértem vissza a Kőhegyre és a Sorrento sziklákhoz.Ez is jó túra volt.Az év utolsó túráján pedig a Bakonyba mentünk és a Burok-völgyet jártuk végig.A 80%-ban járhatatlan több mint 10km-es völgy igazi kihívás lehet mindenki számára.Fura,hogy egy völgyes túra hozta az év legnehezebb túrája címet.Ennyi volt tehát az év krónikája dióhéjban.Minden egyes eseményről részletes beszámoló van a blogban!Ez utóbbi három túra előtt történt amúgy az,hogy elkellett adni a jó kamerát,így az utolsó három film minősége hagy némi kivánnivalót maga után...

Megpróbáltatások a Burok-völgyben

Meccstúrák idén a wta-s buli kivételével nem voltak,mivel csapatunk olyan reménytelen helyzetbe került,hogy nem volt érdemes belevágni ilyesmikbe,hisz látható rendes túrákra is nehezen jutottunk el.A teljesség igénye nélkül néhány idei csoda amiben ebben az évben részünk volt: a Baján Kagán sír,Bátorkő vára és a Tési szélmalmok.A hóvirágos Szent Mihály erdő Kulcsnál,a Sötét-völgy,a Somogyi dombság,a gerecsei barlangok,a magyar Stonhenge a Halápon és a kilátás a nagy ötösre a Balaton-felvidék tanúhegyeire.Az ország legmagasabb pontja a Kékesen,a Csobánc csodája.Rebeka sírja és a balatonvilágosi magaspart.A Hegyestű,a Kőhegy és a Sorrento sziklák valamint a Burok-völgy.

A nagy ötös

Na akkor a statisztikák.

Idén 23 túránk volt.Ez a legkevesebb 2014 óta.

Mentünk 344,1 km-t amely szintén a legkevesebb nyolc év óta!

A leghosszabb túránk a szeptember végi Bendegúz emléktúra volt a maga 25 kilométerével,a legrövidebb májusban Mónival a Rácalmási-szigeti 4 kilométer.

Legmagasabban idén a Kékestetői Tv-toronyban voltunk 1014+45 méteren.Ennél ebben az országban nem is lehet már magasabbra menni!

Hat hegységben voltunk (amennyiben a Balaton-felvidéket és a Bakonyt külön vesszük,ha nem akkor csak ötben).Két dombságban,voltunk ahogy szoktunk a Mezőföldön,az Alföldön és egy szigeten.Az év települése Balatonhenye volt!A legjobb hónap pedig a szeptember.Hét kilátó jutott erre az évre és két vár,valamint két szélmalom is!

Az összes 23 túrán természetesen ott voltam én.Zolika 21 alkalommal volt velem.Velünk tartott 4 alkalommal Viki,háromszor Tomika.Móni kétszer jött el.Manó pedig idén egy túrára tartott minket érdemesnek.

Az idei év három dobogós túrája:

1.Mátrai túra (Mátrafüred - Kékestető) június végén.

2.Rebeka nyomában túra (Enying - Balatonaliga) szeptember közepén

3.Baján Kagán sírja (Kunszentmiklós - Kunbábony) január elején.

Persze mind jó volt és ha holnap írnék róla már lehet másképp gondolnám,hiszen nagyon jó volt a csobánci túra is,a halápi,a gerecsei vagy a tési szélmalmos,de a somogyi dombságos vagy éppen a bati keresztes túra is.Stb.

A  Kőhegy,jó volt újra viszontlátni

Ez volt tehát az idei év amely talán az egyik legnehezebb volt túrázásilag a történelemben.Természetesen amig erőnk és lehetőségeink engedik folytatjuk.Sajnos csak Gergő nélkül tudok már menni és ennél nagyobb fájdalmam nincs is.De folytatjuk mert ő is ezt akarná.Pokoli nehéz lesz a folytatás is,első körös feladatunk,hogy egy használható kamerát szerezzünk.Még nem tudom hogyan,mert lehetségünk most nem nagyon van rá.

A holnap terveiről,pedig majd holnap.

És ahogy szokás az év legjobb túrájának filmjével búcsozom idénre:

Túra a soha véget nem érő völgyben

 Az ember azt gondolná,hogy egy völgyi túra könnyű és örül neki amikor egy 12km hosszú völgy kerül a túratervek közé.Mivel imádja a völgyeket,nyugodt szívvel nyugtázza,hogy most egy könnyed laza túra következik a hosszú meseszép völgyben.Aztán úgy alakulnak a dolgok,hogy a völgy végén abból kiérve azt mondja magának,ide soha nem térek vissza!Na egy ilyen túrával zárult a 2023-as évünk.Eljutottunk Fejér megye alighanem legszebb völgyébe,de hálát adtunk a magasságosnak amikor kiértünk belőle!

Bakonykúti gyönyörű!

Vikivel és Zolikával karöltve érkeztünk a Fejér megyei Bakonykútiba az év utolsó túrájára.Hiába a saját megye (igaz annak a túlsó széle) a közlekedés nem éppen a legjobb ide,így csak negyed tízre érkeztünk a festői bakonyi falucskába.Azt hallottam ez a megye legkisebb települése,de írást még nem láttam erről.Szóval jobban szeretek túrákat minél hamarabb elkezdni,így a negyed 10-et főleg az év legrövidebb napjain kissé késői kezdésnek érzem,de nem tudtunk mitcsinálni.Aztán mint később kiderült ez számított is a végénél.Mindegy megkezdtük és Bakonykútiba azonnal beleszerettünk.Kicsi,de festőien gyönyörű tepelülés volt.Az idő pedig tavasziasan meleg.

A település temploma

Bakonykúti távol a világ zajától maga a nyugalom szigete

Az OKT áthaladt a településen.Egy darabig nekünk is ez kellett a mai túrához.Amúgy az volt az eredeti tervünk,hogy végigjárjuk a közel Burok-völgyet és onnan még letúrázunk egészen Várpalotáig.Már most mondom,hogy nem minden jött össze,de olvassátok tovább a sztorit.Haladva az országos kéken ki a településen észak felé,láttuk annak érdekességeit,látnivalóit.Magával ragadóak voltak a templom mögötti fából faragott szobrok.Lizi néni szobra és egy emberé aki egy gyereket emel a magasba,mellette pedig egy másik gyerek áll.Rendkivüli alkotások voltak!Mutatom is őket:

Túratársaim és köztük Lizi néni

A másik szobor egészen elképesztő alkotás!

Nem volt hosszú a település,hamar kiértünk belőle.A végénél is volt egy szobor,egy kellemes kis park valamint egy szintén faragott helységnév tábla.Aztán véget ér a falu.Bakonykúti pedig bekerült emlékeimbe azon kis nyugis falvak közé ahová az ember mindig szívesen tér vissza!Az út egy darabig nyugatnak ment,majd északnak fordult.A táj pedig kezdett legnyügözően szép lenni.Mögöttünk észrevettem a nem túl távoli messzeségben a kedves emlékű Baglyas-hegyet.Gergővel hódítottuk meg két hónappal a halála előtt... Különben az eredeti túratervünk a mai napra a Várpalota közeli Maderspach kilátó felkeresése volt részben azon az útvonalon amelyen mi is mentünk Gergővel azon a szép Baglyas-hegyi túrán.Na,de hírét vettük,hogy a kilátó téli időszakban levan zárva,felmenni rá nem lehet.Ezért módosult a túraterv.Szóval észak felé mentünk az OKT-t amely gyönyörű fenyvesek közé ért be.

Kiérve Bakonykútiból

Mögöttünk a Baglyas

A fenyvesben talán 1 km-t mehettünk,de lehet többet amikor is szembeköszönt a kék+ és a piros sáv jelzés.Ezek vezettek le a völgybe,de nekünk a piros kellett,ez vitt végig a hosszú 12km-es völgyön.Hozzá kell tennem,nem a teljes 12km-t mentünk a völgyben,hisz nem a kezdőpontjánál csatlakoztunk be és bár a végén elágazott,de talán nem is a legvégén jöttünk ki belőle.Itt ahol találkoztak a turistaútak megreggeliztünk gyorsba.Leülni nem volt hova így állva.Aztán megkezdtük ereszkedésünket a Burok-völgybe.Elvoltam képedve,hogy ilyen magasan lehettünk,mert alapos meredek csúszos út vezetett le a nagyon mélyen található völgybe!Aztán azon agyalgattam,hogy azon a fensíkon lehettünk amit Gergővel láttunk a Baglasról lejövet annak másik (innen nézve ezen) oldalán.Nem volt egyszerű a lejutás mert igen csúszott az út,de amúgy meg rendkivüli szépségű volt az erdőben!

Ereszkedés a völgybe

Lefelé

Volt ahol kapaszkodni kellett

Végül aztán probléma nélkül leértünk.Nem volt más dolgunk mint a völgyön végigfutó piros jelzést követni.Becslésem szerint olyan 5 km múlva ágazik el a völgy a piros megy tovább a jobb oldali ágba,de mi onnan a bal oldali ágban futó piros+-et kell majd követnünk onnan.Az visz ki a völgyből és csatlakozik bele a kék+ jelzésbe amely majd elvisz Várpalotára.Ez volt a terv.Leérve a völgybe beragyogott a nap és a fákon át leírhatatlan szépséget adott a tájnak.A völgy két oldali hegyfalain pedig egyre több kő és sziklaalakzatok adták a látnivalót.Kivételes szépségű táj volt!A völgy viszont az első métereken sáros,latyakos,dagonyás volt.De még nem volt olyan nehéz ezeken átverekedni magunkat.Aztán meg jöttek ennél nagyobb bajok is!

Beragyogja a nap a völgyet

Haladva a völgybe egyre több és több fa volt kidőlve.A vékonyakkal nem volt gond,különösebb erőfeszítés nélkül átléptük.Igen ám,de egyre több és több vastag fa is ki volt dőlve amelyeken vagy átkellett mászni,vagy átbújni alatta.Eleinte hősiesen vettük ezeket az akadályokat.Közben az útra is figyelni kellett,mert a nyomvonal nem mindenhol volt értelmezhető.Úgy terveztem legkésőbb délután egy órára elérjük majd a piros+ jelzést,onnan max egy óra a kék+,onnan pedig másfél óra kb Várpalota,így öt körül odaérhetünk,igaz a vége már valószínűleg sötétben lesz majd.Természetesen nem így történt,de haladjunk úgy ahogy az események történtek.Voltak ugyan olyan részek is (kevés) ahol a völgy jól járható volt.A két oldali hegyoldalak gyönyörűsége feledtette velünk az egyre több kidőlt fa akadályokat.

Ilyen akadályok és ennél vastagabbak,na és nem pár,hanem több száz!

Itt még volt kedvünk hülyéskedni

Az ember azt gondolhatja ezeken gyerekjáték átkelni.Igen egy darabig az,de századiknál már kezd elfogyni az erő,főleg mert a kidőlt fatörzsek egyre vastagabbak.De még azért a körülmények ellenére jól haladtunk.A völgy pedig ennek ellenére is szép volt.Viszont fokról fokra egyre nehezebben járható,sőt akadtak olyan részek amikre már azt mondtuk,hogy járhatatlan.Egy ponton már úgy tűnt,hogy nem lehet messze a piros+ jelzés,hisz jöhettünk már vagy négy kilométer.Az alkalmazásunkra nézve viszont azt láttuk,hogy a leérkezés és a piros+ jelzés közötti táv felénél vagyunk csupán.Hát ez nem kis csalódás volt.Méterről méterre egyre nehezebbé vált ezeken a faakadályokon való átjutás,nem beszélve az út nyomvonalának követése sem volt egyszerű.Egyszer csak egy srác került el minket.Köszönt,kicsit beszélgettünk,mondta Mórra tart.Elképedtem ezen,de most megnézve a térképet alig volt messzebb mint Várpalota.Aztán úgy lehagyott mindket olyan sebességgel,hogy csak ámultunk.A völgy a sziklafalakkal és a beragyogó napsugarakkal továbbra is csodás volt,de egyre nehezebbnek esett ennek örülni.

Itt alatta kellett átmenni,de a legtöbb helyen felette...

Egyre kevésbé tudtunk örülni a szépségeknek

Azért ennek még igen!

Közben egy óra lett és a piros+ nem volt sehol!Ránéztem a telefonos alkalmazásra még olyan másfél kilométerre lehetett.Ez teljesen letaglózott.Kezdtem azt érezni,hogy immár azért megy majd a versenyfutás,hogy világosban kiérjük ebből a vad völgyből.Sötétben ezek a fakadályok elég lehetetlen vállalkozásnak tűntek...Fokoztam a tempót,de én is fáradt voltam.Zoli lemaradt,figyelt Vikire mert ő bírta legnehezebben.Kezdett tele lenni a gatya mindhármunknál.Közben foltokban havat is láttunk,de egyre durvább méretű fák voltak az útra dőlve.Némelyiknél tényleg nagyon keserves volt az átjutás.Tartottunk egy öt perces szünetet Viki kedvéért,közben lenyomtunk egy szenyót még.Majd indultunk tovább.Két óra előtt értük el a piros+ jelzést.De ezzel a völgynek még nem volt vége!

A piros+ ágán

Ketté ágazott tehát a völgy.A piros ág ment az isten tudja hova.Mi mentünk a piros+ ágán.Meglepő volt mert eleinte járható szakaszon mentünk.Ettől már-már szinte el is szoktunk,de aztán megmutatta még magát a völgynek ez az ága is!Ott ahol az elágazás volt az alkalmazás szerint másfél kilométerre lehetett a kék+ becsatlakozása,ott ért véget a völgy.Természetesen aligha volt ez másfél.Vagy több volt,vagy az akadályok miatt annyirra lassan haladtunk,hogy többnek éreztük.Minden eddiginél durvábbra váltott a völgy,nem csak egy-egy fa volt kidőlve helyenként hanem egész facsoportok!Az út a piros+ nyomvonala meg egész értetlenül haladt már amikor láttuk.Egyik perben már a hegyoldalon,de a következő akadály utáni méteren már lenn a völgyben.Ki érti ezt?Már lassan három óra is elmúlt és a völgy nem akart véget érni.Ki kellett jutnunk sötétedés előtt!

Lassan-lassan kezdett szelídülni a völgy

Viki már alig bírta,de Zolika ott volt vele ha baj történne.Én meg mentem elöl mint a bolondgomba.Nem is tudom mi vezérelt.Talán tudat alatt az,hogyha megállok lehet nem tudok újra elidulni.Egy hölgy a kuytájával került el közben itt minket,valószinű sokat járhatott erre mert úgy szlalomozott a kidőlt fák között ismerve merre is kell menni,hogy az állam is lesett.Nagy sokára kezdett szelídülni a völgy,de már fél négy körül voltunk.Hihetetlennek tűnt,hogy azt a másfél kilométert két óra alatt tesszük meg.Tehát vagy nem másfél kilométer volt,vagy a terep volt annyira nehéz,hogy alig haladtunk.Szerintem is-is.

Pedig szépségben nem volt hiány!

Végül az utolsó méterekre járható lett a völgy.Megleltük a kék+ jelzést is,az meg egy darabig betonút volt.Itt már kiértünk a völgyből.És itt volt valahol a megyehatár is.Egész idáig Fejér megyében haladtunk,innen már Veszprém.Nem gondoltam volna soha,hogy a saját megyém rejti a legvadabb völgyet amelyben valaha is jártam...Az a betonút amin a kék+ ment a másik irányba a Nagy Magyarország parkhoz vezetett amihez szintén tervezgetünk egy túrát.Várpalotáról tán nem oly durva... Közben kiért a betonút egy országúthoz ahol volt egy buszmegálló.Persze Viki szeretett volna innen busszal menni tovább,nagyon nekem sem volt ellenemre.Megnéztük 50 perc múlva lesz busz.Végül némi tanácskozás után úgy döntöttünk megyünk tovább a Várpalotára vezető kék+ jelzésen.Igen ám,de kezdett sötétedni.A kék+ pedig lejött a betonútról,egyenesen be egy erdőbe!

A völgy kivezető szakasza már jól járható volt

Itt már annyira kivoltam,hogy fényképezni is elfelejtettem.Az út beérve az erdőbe szinten ment,majd elkezdett ereszkedni lefelé.Előttünk a félhomályban pedig azt láttuk,hogy négy fa is az útra van dőlve! Ez volt az a pont ahol még eldönthettük,hogy megyünk-e tovább vagy visszamegyünk a még közeli buszmegállóba.Győzött a józan ész!Visszafordultunk!Hiszen ki tudja ha itt is is hasonló útra dőlt fák százai várnak a sötétségben az erdőben nem fogjuk tudni megcsinálni és soha nem jutunk el Várpalotára.Így visszamentünk a buszmegállóba.A busz jött pontosan.Ezzel bementünk Várpalotára,majd innen egy másikkal Székesfehérvárra,majd onnan egy megint másikkal haza.Majd Viki még egy újabbal Adonyba,hisz ő ott lakik.Dunaújvárosba amúgy este hétre értünk.

Nem volt egyszerű..

Hát mit mondjak?Az év utolsó túrája hozta az idei év legnehezebb túráját.Az,hogy ez egy völgyi túra volt egészen elképesztő... Gyönyörű tájakon mentünk keresztül,na de... A Burok-völgy 80%-ban rendkivül nehezen volt járható,sőt egyes helyeken járhatatlan.Ha ezt így tudom nem vágok bele ebbe a túrába.Voltak részek amikor úgy éreztem soha nem jutunk ki.Brutális méretú fák százai voltak az útra dőlve.Eleinte ezeken könnyen átmentünk,na de a századik,kétszázadik,háromszázadik már kivette az erőnket..Nagyon nehezen értünk ki a völgyből.Utána pedig áldom az eszünket,hogy a kék+ jelzésen visszafordultunk a megállóhoz.Lehet még mindig ott bolyonganánk...

A Burok-völgy szép,mert valóban szép.De valószínűleg soha többé nem jövünk ide.Nem tudom járhatóvá teszik-e valaha.Most nem járható és így nem is ajánlom senkinek!Kerüljétek el!Csak teljesen profik menjenek rajta végig!

Úgy számoltuk 16 kilométert mehettünk.Így is elmarad az éves táv a korábbi évekhez képest,hiszen mindössze 344,1 kilométert túráztunk az évben.Bántóan kevés az elmúlt évekhez képest.Ez pedig 14,96 km/túra átlagot jelent.

Ebből az évből pedig már csak az összefoglaló van hátra.

Kedvenc kilátóink (46.) - Sós-hegyi kilátó

 A már jó pár éve futó sorozatom 2023 évi utolsó kilátójáról nem, sok minden ismertetőt találni az interneten.Pedig egy átlagos jó állapotú szép élményeket adó építményről van szó.Pécs felett a mecseki Sós-hegyen találjuk meg a Sós-hegyi kilátót.Erről lesz szó most.Ebben a sorozatomban kizárólag olyan kilátókat mutatok be továbbra is amelyeken legalább egyszer jártam,így mindenhonnan van személyes élményem is!

A kilátó környékén nincs nagy hely,így csak széleslátószögű kamerába fér bele ha fektetett képet akarunk róla készíteni!

A Sós-hegyi kilátót (nem tévesztendő össze a sorozatban már bemutatott balatonkenesei Soós-hegyi kilátóval!) a Mecsek déli lejtőjén Pécs felett az 514 méter magas Sós-hegy oldalában találhatjuk meg.A kilátó 497 méteres magasságban van.Magasságáról nincs információm,becslésem szerint 12 méter körüli lehet.Nagyjából a torony két harmadáig kőböl készült a teteje viszont fából.

A kilátó egy ideig levolt zárva a nagyközönség előtt mert a tetőszerkezet annyira tönkrement,hogy az balesetveszélyes volt.Úgy tudom azonban,hogy 2021-ben helyreállították és azóta a torony ismét szabadon látogatható!

A kilátószint

A kilátó két szintes,széles jól járható lépcső vezet fel a kilátószintre.Maga a kilátószint tágas,jól ellehet férni akár több embernek is egyszerre.Panorámánk elsősorban dél felé van,magára Pécs városára,de azért érdemes körbenézni.Mögöttünk a Sós-hegy emelkedik,kicsit jobbra fenn pedig felfedezni a Nagy Tubesi kilátót is!

Maga a kilátó 1988-ban készült.

Teljes pompájában

A környéken rengeteg turistaút halad el,de maga a kilátó a Lapist a piros sávval összekötő zöld háromszög jelzés mentén közelíthető meg.Érdemes erre túrákat szervezni hiszen olyan látnivalók vannak a közelben mint az Éger-völgy,a Remeterét,a Honfoglalás emlékmű,az említett Nagy-Tubesi kilátó,de pl. a pécsi állakert is elérhető távolságban van!

A kilátó egész évben szabadon látogatható!

Így emelkedik ki az erdőből a kilátó

A kilátóban én eddig egyetlen egy alkalommal jártam,mégpedig 2012 vagy 13 nyarán (már nem emlékszem pontosan).Akkor Gergővel és Mónival voltam itt.A kilátót akkor mi rendben találtuk,de sok év telt már el és mint fentebb írtam a tetőszerkezet azóta felújításra szorult,de feltehetőleg azóta rendben is van.

Évek óta húzódik egy mecseki kilátós túránk terve itt a Misina-Tubes gerincen amely érintené ezt a kilátót is.A túrát a közeljövőben már szeretnénk megvalósítani,így szintre boritékolható,hogy jövök még ide pár éven belül!

A Tündérszikla varázs

 Elérkezett az idei karácsony,december 24-e van.Noha számomra Gergő elvesztése után megszünt a karácsony,ilyenkor mindig valami mást írok a megszokottakhoz képest ide,valamit ami Gergővel kapcsolatos.Hiszen ez a ő emlékblogja és hiába túrablog is,az egésznek a fő irányvonala az a Gergőre való emlékezés.Most arról az üzenetről próbálok írni amelynek kulcsa a Tündérsziklánál volt és amely (feltehetőleg) Gergőtől jött a csillagokon túlról 2019 kora tavaszán.Persze írtam erről akkor is,de finoman kifejezve magam akkor még nagyon "be voltam zsongva".Túlságosan belemerültem a spirituális dolgokba keresve egy esetleges kapcsolatfelvételt Gergő lelkével.Persze ez érhető,hiszen ki tudja elviselni a gyermeke elvesztését,mindenki próbál valami kapaszkodót keresni.Nekem ez volt az.Azonban azóta sok víz lefolyt már a Dunán és magam is kiváncsi vagyok,hogy ma milyennek látom az akkori dolgokat.Higgadtabbnak tünő fejjel,hogy érzem mi is történt akkor,mi is történhetett pontosan.Ugyanazt érzem-e vagy másként.Ez most írás közben fog kiderülni.Az akkori bejegyzésem amúgy ide kattíntva elolvasható.

A Tündérszikla 2019 márciusában

A történet alighanem ott kezdődik amikor 2015 utolsó előtti napján ide túráztunk el Gergővel (Móni is velünk tartott akkor).A túrát Zúgligetből kezdtük,majd ide érkeztünk a Tündérsziklához,megcsodálva annak szépségét.Innen aztán a Dinsznófő-forrás érintésével kapaszkodtunk fel a Normafához,onnan pedig a Csacsi réten és a Virágos-völgyön át a Szépjuhásznénál fejeztük be a túrát.Hazamenve akkor már a hobbimnak köszönhetően a túráról filmet készítettem.Természetesen ez ilyen telefonnal felvett teljesen amatör és színvonalatlan film volt,még azt a színvonalat sem érte el amit manapság.De elkészült és örök emlék lett és amire akkor még nem gondolhattam kulcsfontosságúnak bizonyult ebben a történetben a későbbiekben.Ime a film:

Így elsőre természetesen semmi furcsa nincs benne.Egy átlag alatti színvonalú film,de számomra csodás emlék.Telt-múlt az idő és noha mindig is benne volt a pakliban,de Gergővel ide a Tündérsziklához többé már nem tértünk vissza.Gergő 2018 decemberében ment el.A következő év első túrája pedig ide vezetett... Azt nem tudom már,hogyan s miként pattant ki ennek a túrának az ötlete,de ide jöttünk.Akkor Mónival és Zolikával karöltve.Erről a túráról nem készült film,hiszen még nagyon friss volt a Gergő elvesztésével járó fájdalom,hát a jó fenének sem volt kedve filmet csinálni.Még ekkor sem éreztem semmi furát.Aztán ezt követően négy hetente visszatértem ide.Ekkor már kezdett pislákolni a dolog.Hiszen három hónap alatt háromszor voltam itt,míg a korábbi 48 évben csak egyszer.Na,de közben sok más is történt.

A Tündérszikla 2019 első túráján

Gergő elhunytát követően akarva akaratlanul is belemerültem a spirituális dolgokba.Addig is érdekelt persze,de az érdeklődés kimerült évi 2-3 ilyesmi dolog olvasásával és a Szellemekkel suttugó sorozat nézésével.Ezt követően azonban özönlöttek rám a dolgok.Már másnap Gergő távozását követően rám írt egy gyerekkori barátnőm.Persze sokan írtak ekkor rám,de ez volt talán a legfontosabb,legérdekesebb üzenet.A hölgy ha jól tudom két évvel volt fiatalabb nálam és egy lépcsőházban laktunk éveken keresztül.Aztán őt a sors Zebegénybe vitte és ott élt ekkor.Ám ismerösöm volt a közösségi oldalon,de nem beszéltünk vagy harminc éve már.Lélektréner volt,ezt láttam a megosztásain is.Az,hogy ez pontosan mit jelent a mai napig sem tudom.Na,de rámírt és közölte,hogy érzi Gergőt,Gergő lelkét...Annak fényében,hogy három évtizede nem beszéltünk és tőlem több mint száz kilométerre volt,enyhén szólva is meglepő volt.Szóval érezte Gergő lelkét és közölte még itt van.Csak fél megnyilvánulni,mert attól tart minket ijeszt meg vele.Ezután útmutatást adott arról,hogy egy gyertya segítségével hogyan tudom fogni Gergő mondandóit.Ez sikerült is és ez inditotta el aztán igazán az én spirituális érdeklődésemet,amely fokozodott egyre csak a következő hónapokban.

Amikor már csak a hit marad...

Mai fejjel nem is tudom mennyire volt hihető ez az egész.Akkor nekem csak ez maradt is szentül hittem benne,hogy igaz.Olvasva a dolgokról,azt olvastam,hogy amiben szentül hiszünk az igaz is...Tehát a mai napig bízok benne,hogy akkor a gyertyánál Gergő üzeneteit fogtam,ott persze csak igen-nemmel tudott válaszolni,de legalább úgy éreztem van köztünk kapcsolat.Ezzel a gyertyázással egészen addig a bizonyos 42.napig elvoltam amig köztudottan a léleknek távozni kell,be a fénybe.Közben újabb érdekes üzenet jött.Ez már kb.két héttel Gergő halála után és nem is az volt,hogy érdekes,hanem az,hogy kitől.Az utolsó exem írt rám Julcsi.Azért éreztem meglepőnek,mert úgy voltam vele már biztosan rég el is felejtett.Persze értesült Gergő haláláról ő is amely mélyen megdöbbentette.Szó,szó elkezdtünk beszélgeti,chatelgetni és ezzel derült ki,hogy ő is valamennyire otthon van a spirituális dolgokban.Miközben én ezerrel belemerültem a témába,vele addig-addig beszélgettünk míg megbeszéltünk egy találkozót.

Mit rejthet a Tündérszikla?

Sok érdekes dolgot hallottam tőle is.Én pedig idehaza megtanultam fogni a túlvilágról érkező jeleket.Az volt számomra a megdöbbentő,hogy miután a lélek távozott a földközelből pár napra utána is jöttek a jelek.Ez jó volt,de ugyanakkor kissé megzavart.Ez meg,hogy lehet.Utána olvasva az derült ki,hogy a lélek odaátról is tud üzenni illetve jeleket adni.Közben Julcsival megvolt a találkozó amelyen véletlenül vagy sem a Tündérsziklánál kötöttünk ki...ez a séta vagy túra több furcsaságot is hozott.Erről is írtam már nem is egyszer,az egyik ilyen írásom ide kattíntva elolvasható.Az itt történtek újfent arról győztek meg,hogy igenis van túlvilág a lélek nem hal meg soha és lehetősége szerint ha kell üzen is,jeleket ad.Az,hogy újra a Tündérsziklánál voltunk kezdett lassan foglalkoztatni,hogy miért is?

A Tündérszikla 19 februárjában

Ekkor volt az is,hogy először életemben egy médiumnál jártam.Ide is úgy kerültem,hogy úgy gondoltam Gergő vezetett ide mert valamit közölni akart.A dolgok alakultak úgy egészen véletlen(?),hogy aztán itt kötöttem ki.Ekkor már szentül hittem az egész spirituális dolgokban a túlvilágban a lélek halhatatlanságában.A médiummal való beszélgetés nem győzött meg erről teljesen,de sok olyasmi is volt ami arról tanúskodott,hogy valóban Gergő lelkével "beszéltünk" akkor...Viszont kételyeim is támadtak nem is kevés.Ekkor éreztem úgy,hogy Gergő lelke is érzi,hogy bizonytalan vagyok így tovább "dolgozott" az ügyön.Ennek az lett a vége,hogy újra a Tündérsziklánál voltunk...Persze itt már tudható volt,hogy nem véletlenül.

Köszönjük Tündérszikla!

Újra Julcsival találkoztunk és szándékosan jöttünk ide,már amennyire szándékosnak mondható,hogy Julcsi szervezte is az útvonalat,de úgy,hogy mintha egy súgallatra hagyatkozott volna...Itt már jó volt az idő is 2019 márciusában,sejtve azt,hogy valami rendre ide vezérel..Persze akkor és itt sem találtunk amúgy semmi furcsát.Erről a túráról már készült újra film.Közben nem tudatosan de ugyanazzal a zenei háttérrel vagy aláfestéssel ment a film mint az első 2015-ös film is... Na itt volt a történetben a kulcs!Közben a következő hetekben Julcsival beszélgetve fokozatosan jöttünk rá erre.Végül megvolt a megoldás.Gergő üzenete a Tündérszikláról készült filmjeim zenei aláfestésében volt!Egészen véletlen(?) jötünk rá erre is.A zene amúgy egy dal volt,amelyet aztán lefordítottunk valahogy magyarra már a szövegét és ez maga volt Gergő mondandója.Ennek a lényege pedig az volt,hogy neki mennie kellett,hirtelen búcsú nélkül.És bár a szívem megszakadt,de őrizzem meg a mosolyát a nevét és persze a legfőbb üzenet amelyet szinte már a gyertyás kapcsolatfelvételtől fogtam az,hogy ne hagyjam abba a túrázásokat!Ime az itteni film,amely ugyan sokat nem árul el,inkább a zenére érdemes figyelni és utána megnézni a fentebb felrakott régebbi filmemet és abban is figyelni a zenére...

Ennyi ez a történet.A Tündérsziklához azóta nem tértem vissza,ebből is érezhető,hogy amire rájöttünk az igaz lehetett.Julcsival aztán a kapcsolat megszakadt.Rossz szó,de spirituális értelemben úgy érzem Gergő vagy az égiek csak eszközként használták azért,hogy nekem segítsen.Talán kár.Tegnapelőtti túránkon nagyon közel voltunk a Tündérsziklához,de most semmi késztetést nem éreztem arra,hogy lemenjünk oda Zolikával.Ebből is azt szűröm le,hogy a szikla elvégezte a dolgát amire kellett.Csak egy eszköz volt az is,én most menjek más útakra máshol van dolgom,itt már jártam...Rossz szó ez az eszköz,de nem tudom jobban megfogalmazni.Szóval mai fejjel átgondolva vajon mi lehet igaz ebből az egészből?

Akárhogy is volt,szívet melengető volt ez a Tündérszikla varázs..

Miután a Tündérszikla és Julcsi is távozott az életemből az én spirituális érdeklődésem nem hagyott alább.Annyira belemerültem,hogy aztán magam jöttem rá egy Gergő lelkével való kommunikációra.Ez két-három évig úgy érzem münködött is és jelentősen elviselhető szintre csökkentette a fájdalmaimat.Persze erről sem tudtam mennyire igaz,de olyan fokú szeretet,vigasztalást éreztem ezeken a kapcsolatfelvételeken,hogy megvoltam győzödve róla,hogy igaz,hogy valóban Gergő lelkével kommunikálok.Aztán a dolog ott hagyott alább amikor úgy éreztem,hogy hamis infórmáció,hamis reménykeltés jött át odaátról.Itt megbicsaklodtam kissé... bár jöttek utána olyan dolgok,hogy nem hamis infó jött csak én értelmeztem a dolgokat rosszul.Mindenesetre meginogtam a hitem és az érdeklődésem is meginogott.Ma már nem vagyok belemerülve a spirituális dolgokba,talán ezért is volt ez az egész,hogy kizökkentsen belőle,mert úgy nem lehet élni,hogy szinte csak ezzel foglalkozom.Ki tudja..Ezzel csak az a baj,hogy most nem igazán tudjam mit higyjek.Vajon igaz volt,hogy már a gyertyánál Gergő lelkével kommunikáltam?Igaz volt a médiumnál való kommunikáció?Igaz volt e Gergő üzenete a Tündérsziklánál?Igazak voltak-e az utána való kapcsolatfelvételek?

A varázs

Minden kétely és zavar ellenére ma is úgy gondolom és hiszem,hogy igaz volt minden.Valóban Gergő nem hagyott magamra,csak annyi,hogy lehet nem mindig sül el jól a dolog vagy én nem értem úgy ahogy kellene..Vagy a lényeget nem értem.Ha nem is olyan fokon mint régebben de fogok néha jeleket ma is,van olyan,hogy érzem Gergőt akár a túrákon is.És erről is olvastam már,ha érzem akkor valóban ott is van.Van,hogy a szeretet érzés ma is átjön.Mindenképp igaznak kell lennie ami történt,különben nagyon elvesznék.Gergő nem szűnt meg szeretni ahogy én sem őt.

A Tündérszikla varázs egy olyan korszakomban segített amikor a legnehezebb volt a létezés is és azok is akik ebben segítettek.Örök hálám nekik.

Ez volt a mostani karácsonyi tündérmesém.Hiszem,hogy van valami az élet után is!

Újra Kőhegy,újra Sorrento!

Nagyon szép emlékeim vannak a Budaörs környéki hegyekről.Csodás túrákat tettünk errefelé Gergővel.Nyolc éve is már,hogy megismertük a Kőhegyet és hét éve annak,hogy első alkalommal voltunk a Sorrento szikláknál.A hely csodája örökre rabul is ejtett.Na és az sem mellékes,hogy rengeteg turistaút fut a környéken amelyek fantasztikus helyeken visznek át.Így aztán mindig örömmel térek vissza erre a környékre.A téli túrák előzetes szervezésekor szóba sem kerül egy Sorrentos sziklás túra lehetősége.Aztán Vikivel beszélgetve a napokban jelezte,hogy eljönne újra velünk túrázni,csak találjuk ki hova merre mennénk.Így közösen hoztuk össze ennek a túrának a tervét.Viki aztán az utolsó pillanatban lemondta a túrát,mi viszont Zolikával már nem akartunk változtatni,így ez lett a soron következő túránk.Tetézte a bajokat,hogy nem mondtak kedvező időjárást arra a napra amikor menni akartunk.De már a folyton megszivató meterológusoknak sem hittünk,így neki indultunk december 22-én pénteken a budaörsi hegyeknek.

A Kőhegyre vezető lépcső kellemes emlékeket idéz...

Mivel Budaörs könnyen elérhető nem kapkodtunk.A reggeli fél hetes vonattal mentünk ami gyors vonat volt így félórával előbb fel értünk Kelenföldre mint terveztük.Ha így alakult elmentünk az itteni törzshelyünkre a közeli Lakat kocsmába egy reggeli italra.Ezt letudván meg elmentünk az aluljáró túlsó végél található buszpályaudvarra.Onnan indult a busz Budaörsre.Nem kellett sokat várni a 40-es busszal aztán hamar ki is értünk a kellemes hangulatú Budaörsre.Pompás időnk volt!Ezerrel sütött a nap és szél is alig volt.Hol az eső a viharos szél amit a nagy tudásúak jósoltak erre a napra?Na így higyjen nekik az ember... A vártnál is könnyebben elértük a Kőhegyre vezető lépcsősort.Maga a Kőhegy már a városból is látszódott természetesen,rajta a szép kis kápolnával!A hosszú,de nem vészesen meredek lépcsősoron is hamar felértünk és már ott is voltunk a Kőhegyen!

Zolika öröme,hogy felért a budaörsi Kőhegyre

Nem is tudom hányszor voltunk itt Gergővel.Kétszer biztosan,de az is lehet,hogy háromszor.Mindegy kettő alkalom jutott eszembe.Így felérvén természetesen Gergő körül jártak a gondolataim.Fájt,hogy nem lehetett már itt velünk....Zolikának tetszett a hely,szó mi szó szép is valóban..A kis kápolna a kövek,a kereszt a kőbe várjt lakások és a teljes 360 fokos panoráma azért rendesen odabasz az ember lelkének,már jó értelemben persze.Itt már a hegyen volt ugyan némi szél,de szinte kellemes volt.Persze ahogy Gergővel is anno,úgy Zolikával is körülnéztünk alaposan bejárva a hegy tetejét mindenfelé.Valóban csodás,fantasztikus hely ez.Aki nem járt még itt ne mulassza el!

A gyönyörű kápolna  Kőhegyen

Szemben a csodás emlékű Odvas-hegy

Nagyon megfogott a kilátást illetően az észak-nyugati irányban tornyosuló szemközti Odvas-hegy ahová szintén fantasztikus emlékek fűztek.Gergővel másztuk azt is meg 2017 januárjában hóban.Azt jöttünk le olyan helyen ahol épeszű ember nem jön le.Annyira fantasztikus kaland volt az...de most megint vérzett a szívem látva az Odvast,hogy Gergő nem lehet itt velem.Feljebb menve a Kőhegy legmagasabb pontjára már keményen fújt a szél,így sokáig nem is voltunk itt.Lemenve a barlanglakások mellett széltől védve reggeliztünk meg.Még felmentünk a kereszthez.szétnéztünk mindenfelé.Jó volt.A hegyről a kápolnáról is mindenről itt részletesen is írtam már itt a blogban pár éve.Akinek van kedve keresse vissza.Mi búcsút mondtunk a hegynek aztán indultunk lefelé.Ha egészségem kitart boritékolható,hogy jövök még ide.

A Kőhegy legmagasabb pontján azért volt cúg rendesen...

Alattunk maga Budaörs

Leérve elmentünk a Kálvária-hegy mellett is,mondanom sem kell,itt is jártunk Gergővel majd végre jelzett turistaútra értünk.A piros+ vezetett minket ki a városból,majd felfelé a hegyre.Anno akkor rég elég gyenguszok voltak erre a jelzések felfestései,most viszont kifogástalanok voltak!A városból kiérve volt egy emelkedős szakasz az erdőben,de nem volt olyan vészes.Meglepő volt,hogy senki sem túrázott erre.Pár éve amikor erre túráztunk Zolikával a Tizedessel és Pistivel elég sokan mozogtak a környéken.Most viszont senki.Talán az idióta időjósok ijesztették el az embereket?Továbbra is teljesen jó túraidő volt.Felérve csodás tájakon át az egykori vitorlázó reptérre,odafenn a fensíkon kemény szél volt ugyan,de itt az év szinte minden napján ez van.Ja még nem beszéltem az útvonal tervről.Szóval a Kőhegy megvolt már,onnan kapaszkodtunk fel ide a régi vitorlázó reptérre.Innen pedig majd a Sorrento sziklákhoz megyünk majd onnan eltúrázunk egészen a Normafáig.Persze itt az egykori reptéren is körülnéztünk,a kilátás innen is pazar.

Felfelé szép tájakon keresztül

Nehéz elképzelni,hogy ez egykor egy repülőtér volt...

A repülőteret letudva már jelzetlen úton indultunk a Sorrento sziklák felé.Egyre nagyobb lett a szél,de a nap sütött ezerrel.Egy völgyszerű katlanban erdőben haladtunk.Itt keményen susogott a szél ami egyszerre volt félelmetes,de csodás is.Leginkább attól féltünk,nehogy egy fa kidőljön mert rázta őket rendesen a szél.Itt jöttek először szemben túrázók,nem is kevesen.Végül kiértünk arra a sárga jelzésre ami szintén Budaörsről jött.Ezen jöttünk mi egykor Gergővel.Erre letérve mentünk tovább a Sorrento sziklákhoz.Itt volt az a csodás fenyőerdő ami annyira tetszett már akkor rég is.Továbbra is fújt a szél a sziklák pedig itt voltak a fenyvesben.Itt sem volt senki!Amikor Gergővel voltunk itt lassan hét éve akkor sem volt itt senki.Amikor viszont közel három éve a Tizedesékkel jártunk erre,akkor nagyon sokan voltak.Ahogy rég most is a sziklák ölelésében találtunk védelmet a nagy széltől.Továbbra is a fa kidőlésektől tartottunk.Ám azok állták a sarat,illetve a szelet.Kicsit körülnéztünk,de nem voltunk itt olyan sokáig.A sziklákról is volt már szó ebben a blogban,most nem térek ki rájuk részletesen.Legyen elég annyi,érdemes eltúrázni ide mindenkinek!

A Sorrento sziklák egy része

Immár harmadik alkalommal itt!

A sziklák után mentünk tovább a hegy oldalában haladó sárga jelzésen.A fenyves megszünt.A szél csitult!Elértük azt a pontot ahogy Gergő jobbról balra haladva cikázva tudott csak lemenni.A veszélyesen csúszó leejtő most sem tűnt könnyű feladatnak.Jut eszembe abban a bakancsban voltam amelyben akkor rég Gergő lement itt,esés nélkül ügyesen!Az én túrabakancsom kezdni a végét járni,mivel újra nincs pénz,így Gergő egykori bakancsát vettem elő.Én nem voltam olyan ügyes mint ő,mert lefelé menet a csúszos avaron seggre csücsültem.Mögöttem Zolika látva az én esésemet ovatósabbra fogta a dolgokat így nem esett el.Valószinű ha ő megy elöl ő csúszik el.Szóval Gergő meg itt ügyesen esés nélkül lement akkor rég...Perfect és respect...

Ingerszegény részek

Hosszú ingerszegény részek jöttek.A szél hol elcsitult,hol felerősösödött.Az erdőben haladtunk,elmentünk a Magoskői kőfejtő mellett,az emlékhelyet mindenesetre megnéztük.Majd pár kilométer után értük el a Csacsi rétet.Minő meglepő itt volt egy társaság akik főztek!Ez az erős szélben azért elgondolkodtató volt...Közen egyre inkább havas,jeges lett az út.Én meg csúszkáltam Gergő bakancsában.Hogy a fenében csinálta a fiam,hogy sosem csúszott szinte el?Megint csak tisztelettel adóztam emléke és nagyszerűsége előtt.Én nehezen haladtam,csúszkáltam.Zolika most vett egy vadiúj bakancsot amelynek ez volt az első túrája.Jelesre vizsgázott a bakancs.Csodálkozva mondta,hogy meglepi a dolog,mert eddig mindig ő csúszkált én haladtam jól.Most fordítva volt.Mondtam a jó bakancsom a végét járja,de talán majd egy-két túrát kibír majd.

Valahol az erdőben

A Csacsi rétnél

Mivel a Csacsi réten ott volt ez a társaság,megállni nem tudtuk.Haladva tovább még a három ismeretlen katona sírja adott látnivalót.Itt is jártunk már Gergővel mondanom sem kell.Ezután kereszteztük a kisvasút pályáját,majd a Normafához érve elég szar lett az idő.A nap eltűnt a szél keményen fújt.Kellemetlen volt.Na de célnál voltunk és a túra szinte egészén nem volt olyan rossz a idő.A kellemetlen időben a Normafánál csak a kilátást néztük meg gyorsan,próbáltunk még valami kajahelyet nézni,de nem találtunk kedvünkre valót.Végül is befejeztük a bulit,itt már nem volt jó az idő.A 21-es busszal lejöttünk a Déli pályaudvarig,ott pedig beültünk a Vagon étterembe.Most volt hely bőven.Lenyomtunk egy gulyást és egy bolognait.Ittunk kávét,forralt bort és limonádét is.Az ablakból láttuk,hogy odakinn szakad az eső.Jól időzítettünk tehát.

A három katona sírja

A Normafánál most nem volt jó lenni

A Vagon étterem

Kaja után mentünk vissza a Délibe.Félóra múlva indult a vonatunk.Mellbevágott az,hogy itt a vécézés már 300 forintba került!!! Hova jutott mi a tejjel mézzel folyó Orbánistán...(szégyen!)A vonatunk aztán elindult és ez is zónázó volt így már fél hatra hazaértünk.Kellemes jó túra volt 90%-ig elviselhető idővel.Csak túra végén kezdett az a szar idő lenni amit bejósoltak.

Ez volt az év 22.túrája.Ebben idén nem vagyunk túl erősek...Most 12 km-t mentünk,így tartunk összesen 328,1 kilométernél ami 14.91 km/túra átlagot eredményez.

Ha minden jól alakul idén még lesz egy túránk és akkor a december már nem is oly gyenge!