Az ember azt gondolná,hogy egy völgyi túra könnyű és örül neki amikor egy 12km hosszú völgy kerül a túratervek közé.Mivel imádja a völgyeket,nyugodt szívvel nyugtázza,hogy most egy könnyed laza túra következik a hosszú meseszép völgyben.Aztán úgy alakulnak a dolgok,hogy a völgy végén abból kiérve azt mondja magának,ide soha nem térek vissza!Na egy ilyen túrával zárult a 2023-as évünk.Eljutottunk Fejér megye alighanem legszebb völgyébe,de hálát adtunk a magasságosnak amikor kiértünk belőle!
Bakonykúti gyönyörű!
Vikivel és Zolikával karöltve érkeztünk a Fejér megyei Bakonykútiba az év utolsó túrájára.Hiába a saját megye (igaz annak a túlsó széle) a közlekedés nem éppen a legjobb ide,így csak negyed tízre érkeztünk a festői bakonyi falucskába.Azt hallottam ez a megye legkisebb települése,de írást még nem láttam erről.Szóval jobban szeretek túrákat minél hamarabb elkezdni,így a negyed 10-et főleg az év legrövidebb napjain kissé késői kezdésnek érzem,de nem tudtunk mitcsinálni.Aztán mint később kiderült ez számított is a végénél.Mindegy megkezdtük és Bakonykútiba azonnal beleszerettünk.Kicsi,de festőien gyönyörű tepelülés volt.Az idő pedig tavasziasan meleg.
A település temploma
Bakonykúti távol a világ zajától maga a nyugalom szigete
Az OKT áthaladt a településen.Egy darabig nekünk is ez kellett a mai túrához.Amúgy az volt az eredeti tervünk,hogy végigjárjuk a közel Burok-völgyet és onnan még letúrázunk egészen Várpalotáig.Már most mondom,hogy nem minden jött össze,de olvassátok tovább a sztorit.Haladva az országos kéken ki a településen észak felé,láttuk annak érdekességeit,látnivalóit.Magával ragadóak voltak a templom mögötti fából faragott szobrok.Lizi néni szobra és egy emberé aki egy gyereket emel a magasba,mellette pedig egy másik gyerek áll.Rendkivüli alkotások voltak!Mutatom is őket:
Túratársaim és köztük Lizi néni
A másik szobor egészen elképesztő alkotás!
Nem volt hosszú a település,hamar kiértünk belőle.A végénél is volt egy szobor,egy kellemes kis park valamint egy szintén faragott helységnév tábla.Aztán véget ér a falu.Bakonykúti pedig bekerült emlékeimbe azon kis nyugis falvak közé ahová az ember mindig szívesen tér vissza!Az út egy darabig nyugatnak ment,majd északnak fordult.A táj pedig kezdett legnyügözően szép lenni.Mögöttünk észrevettem a nem túl távoli messzeségben a kedves emlékű Baglyas-hegyet.Gergővel hódítottuk meg két hónappal a halála előtt... Különben az eredeti túratervünk a mai napra a Várpalota közeli Maderspach kilátó felkeresése volt részben azon az útvonalon amelyen mi is mentünk Gergővel azon a szép Baglyas-hegyi túrán.Na,de hírét vettük,hogy a kilátó téli időszakban levan zárva,felmenni rá nem lehet.Ezért módosult a túraterv.Szóval észak felé mentünk az OKT-t amely gyönyörű fenyvesek közé ért be.
Kiérve Bakonykútiból
Mögöttünk a Baglyas
A fenyvesben talán 1 km-t mehettünk,de lehet többet amikor is szembeköszönt a kék+ és a piros sáv jelzés.Ezek vezettek le a völgybe,de nekünk a piros kellett,ez vitt végig a hosszú 12km-es völgyön.Hozzá kell tennem,nem a teljes 12km-t mentünk a völgyben,hisz nem a kezdőpontjánál csatlakoztunk be és bár a végén elágazott,de talán nem is a legvégén jöttünk ki belőle.Itt ahol találkoztak a turistaútak megreggeliztünk gyorsba.Leülni nem volt hova így állva.Aztán megkezdtük ereszkedésünket a Burok-völgybe.Elvoltam képedve,hogy ilyen magasan lehettünk,mert alapos meredek csúszos út vezetett le a nagyon mélyen található völgybe!Aztán azon agyalgattam,hogy azon a fensíkon lehettünk amit Gergővel láttunk a Baglasról lejövet annak másik (innen nézve ezen) oldalán.Nem volt egyszerű a lejutás mert igen csúszott az út,de amúgy meg rendkivüli szépségű volt az erdőben!
Ereszkedés a völgybe
Lefelé
Volt ahol kapaszkodni kellett
Végül aztán probléma nélkül leértünk.Nem volt más dolgunk mint a völgyön végigfutó piros jelzést követni.Becslésem szerint olyan 5 km múlva ágazik el a völgy a piros megy tovább a jobb oldali ágba,de mi onnan a bal oldali ágban futó piros+-et kell majd követnünk onnan.Az visz ki a völgyből és csatlakozik bele a kék+ jelzésbe amely majd elvisz Várpalotára.Ez volt a terv.Leérve a völgybe beragyogott a nap és a fákon át leírhatatlan szépséget adott a tájnak.A völgy két oldali hegyfalain pedig egyre több kő és sziklaalakzatok adták a látnivalót.Kivételes szépségű táj volt!A völgy viszont az első métereken sáros,latyakos,dagonyás volt.De még nem volt olyan nehéz ezeken átverekedni magunkat.Aztán meg jöttek ennél nagyobb bajok is!
Beragyogja a nap a völgyet
Haladva a völgybe egyre több és több fa volt kidőlve.A vékonyakkal nem volt gond,különösebb erőfeszítés nélkül átléptük.Igen ám,de egyre több és több vastag fa is ki volt dőlve amelyeken vagy átkellett mászni,vagy átbújni alatta.Eleinte hősiesen vettük ezeket az akadályokat.Közben az útra is figyelni kellett,mert a nyomvonal nem mindenhol volt értelmezhető.Úgy terveztem legkésőbb délután egy órára elérjük majd a piros+ jelzést,onnan max egy óra a kék+,onnan pedig másfél óra kb Várpalota,így öt körül odaérhetünk,igaz a vége már valószínűleg sötétben lesz majd.Természetesen nem így történt,de haladjunk úgy ahogy az események történtek.Voltak ugyan olyan részek is (kevés) ahol a völgy jól járható volt.A két oldali hegyoldalak gyönyörűsége feledtette velünk az egyre több kidőlt fa akadályokat.
Ilyen akadályok és ennél vastagabbak,na és nem pár,hanem több száz!
Itt még volt kedvünk hülyéskedni
Az ember azt gondolhatja ezeken gyerekjáték átkelni.Igen egy darabig az,de századiknál már kezd elfogyni az erő,főleg mert a kidőlt fatörzsek egyre vastagabbak.De még azért a körülmények ellenére jól haladtunk.A völgy pedig ennek ellenére is szép volt.Viszont fokról fokra egyre nehezebben járható,sőt akadtak olyan részek amikre már azt mondtuk,hogy járhatatlan.Egy ponton már úgy tűnt,hogy nem lehet messze a piros+ jelzés,hisz jöhettünk már vagy négy kilométer.Az alkalmazásunkra nézve viszont azt láttuk,hogy a leérkezés és a piros+ jelzés közötti táv felénél vagyunk csupán.Hát ez nem kis csalódás volt.Méterről méterre egyre nehezebbé vált ezeken a faakadályokon való átjutás,nem beszélve az út nyomvonalának követése sem volt egyszerű.Egyszer csak egy srác került el minket.Köszönt,kicsit beszélgettünk,mondta Mórra tart.Elképedtem ezen,de most megnézve a térképet alig volt messzebb mint Várpalota.Aztán úgy lehagyott mindket olyan sebességgel,hogy csak ámultunk.A völgy a sziklafalakkal és a beragyogó napsugarakkal továbbra is csodás volt,de egyre nehezebbnek esett ennek örülni.
Itt alatta kellett átmenni,de a legtöbb helyen felette...
Egyre kevésbé tudtunk örülni a szépségeknek
Azért ennek még igen!
Közben egy óra lett és a piros+ nem volt sehol!Ránéztem a telefonos alkalmazásra még olyan másfél kilométerre lehetett.Ez teljesen letaglózott.Kezdtem azt érezni,hogy immár azért megy majd a versenyfutás,hogy világosban kiérjük ebből a vad völgyből.Sötétben ezek a fakadályok elég lehetetlen vállalkozásnak tűntek...Fokoztam a tempót,de én is fáradt voltam.Zoli lemaradt,figyelt Vikire mert ő bírta legnehezebben.Kezdett tele lenni a gatya mindhármunknál.Közben foltokban havat is láttunk,de egyre durvább méretű fák voltak az útra dőlve.Némelyiknél tényleg nagyon keserves volt az átjutás.Tartottunk egy öt perces szünetet Viki kedvéért,közben lenyomtunk egy szenyót még.Majd indultunk tovább.Két óra előtt értük el a piros+ jelzést.De ezzel a völgynek még nem volt vége!
A piros+ ágán
Ketté ágazott tehát a völgy.A piros ág ment az isten tudja hova.Mi mentünk a piros+ ágán.Meglepő volt mert eleinte járható szakaszon mentünk.Ettől már-már szinte el is szoktunk,de aztán megmutatta még magát a völgynek ez az ága is!Ott ahol az elágazás volt az alkalmazás szerint másfél kilométerre lehetett a kék+ becsatlakozása,ott ért véget a völgy.Természetesen aligha volt ez másfél.Vagy több volt,vagy az akadályok miatt annyirra lassan haladtunk,hogy többnek éreztük.Minden eddiginél durvábbra váltott a völgy,nem csak egy-egy fa volt kidőlve helyenként hanem egész facsoportok!Az út a piros+ nyomvonala meg egész értetlenül haladt már amikor láttuk.Egyik perben már a hegyoldalon,de a következő akadály utáni méteren már lenn a völgyben.Ki érti ezt?Már lassan három óra is elmúlt és a völgy nem akart véget érni.Ki kellett jutnunk sötétedés előtt!
Lassan-lassan kezdett szelídülni a völgy
Viki már alig bírta,de Zolika ott volt vele ha baj történne.Én meg mentem elöl mint a bolondgomba.Nem is tudom mi vezérelt.Talán tudat alatt az,hogyha megállok lehet nem tudok újra elidulni.Egy hölgy a kuytájával került el közben itt minket,valószinű sokat járhatott erre mert úgy szlalomozott a kidőlt fák között ismerve merre is kell menni,hogy az állam is lesett.Nagy sokára kezdett szelídülni a völgy,de már fél négy körül voltunk.Hihetetlennek tűnt,hogy azt a másfél kilométert két óra alatt tesszük meg.Tehát vagy nem másfél kilométer volt,vagy a terep volt annyira nehéz,hogy alig haladtunk.Szerintem is-is.
Pedig szépségben nem volt hiány!
Végül az utolsó méterekre járható lett a völgy.Megleltük a kék+ jelzést is,az meg egy darabig betonút volt.Itt már kiértünk a völgyből.És itt volt valahol a megyehatár is.Egész idáig Fejér megyében haladtunk,innen már Veszprém.Nem gondoltam volna soha,hogy a saját megyém rejti a legvadabb völgyet amelyben valaha is jártam...Az a betonút amin a kék+ ment a másik irányba a Nagy Magyarország parkhoz vezetett amihez szintén tervezgetünk egy túrát.Várpalotáról tán nem oly durva... Közben kiért a betonút egy országúthoz ahol volt egy buszmegálló.Persze Viki szeretett volna innen busszal menni tovább,nagyon nekem sem volt ellenemre.Megnéztük 50 perc múlva lesz busz.Végül némi tanácskozás után úgy döntöttünk megyünk tovább a Várpalotára vezető kék+ jelzésen.Igen ám,de kezdett sötétedni.A kék+ pedig lejött a betonútról,egyenesen be egy erdőbe!
A völgy kivezető szakasza már jól járható volt
Itt már annyira kivoltam,hogy fényképezni is elfelejtettem.Az út beérve az erdőbe szinten ment,majd elkezdett ereszkedni lefelé.Előttünk a félhomályban pedig azt láttuk,hogy négy fa is az útra van dőlve! Ez volt az a pont ahol még eldönthettük,hogy megyünk-e tovább vagy visszamegyünk a még közeli buszmegállóba.Győzött a józan ész!Visszafordultunk!Hiszen ki tudja ha itt is is hasonló útra dőlt fák százai várnak a sötétségben az erdőben nem fogjuk tudni megcsinálni és soha nem jutunk el Várpalotára.Így visszamentünk a buszmegállóba.A busz jött pontosan.Ezzel bementünk Várpalotára,majd innen egy másikkal Székesfehérvárra,majd onnan egy megint másikkal haza.Majd Viki még egy újabbal Adonyba,hisz ő ott lakik.Dunaújvárosba amúgy este hétre értünk.
Nem volt egyszerű..
Hát mit mondjak?Az év utolsó túrája hozta az idei év legnehezebb túráját.Az,hogy ez egy völgyi túra volt egészen elképesztő... Gyönyörű tájakon mentünk keresztül,na de... A Burok-völgy 80%-ban rendkivül nehezen volt járható,sőt egyes helyeken járhatatlan.Ha ezt így tudom nem vágok bele ebbe a túrába.Voltak részek amikor úgy éreztem soha nem jutunk ki.Brutális méretú fák százai voltak az útra dőlve.Eleinte ezeken könnyen átmentünk,na de a századik,kétszázadik,háromszázadik már kivette az erőnket..Nagyon nehezen értünk ki a völgyből.Utána pedig áldom az eszünket,hogy a kék+ jelzésen visszafordultunk a megállóhoz.Lehet még mindig ott bolyonganánk...
A Burok-völgy szép,mert valóban szép.De valószínűleg soha többé nem jövünk ide.Nem tudom járhatóvá teszik-e valaha.Most nem járható és így nem is ajánlom senkinek!Kerüljétek el!Csak teljesen profik menjenek rajta végig!
Úgy számoltuk 16 kilométert mehettünk.Így is elmarad az éves táv a korábbi évekhez képest,hiszen mindössze 344,1 kilométert túráztunk az évben.Bántóan kevés az elmúlt évekhez képest.Ez pedig 14,96 km/túra átlagot jelent.
Ebből az évből pedig már csak az összefoglaló van hátra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése