Révfülöpi túra

 Nem is tudom,hogy ennek a túrának az ötlete hogyan s mikor vetődött fel először.Talán amikor a vonaton itt elmenve megpillantottam a kilátót,vagy amikor valamelyik balatoni oldal az itteni kilátóról posztolt.Mindegy.Mivel tavaly ráálltunk a túrákkal a csodás Balaton-felvidékre,így boritékolható volt,hogy előbb-utóbb ez is sorra kerül.Ez a nap most jött el,2022 augusztusának első szombatján.Zolival keltünk útra szokás szerint,de Balatonfüreden a Kék hullámon találkoztunk Vikivel és Tomival.Mi Fehérvárról személy vonattal mentünk Füredre,elkerülvén a Kék hullám IC boritékolható zsúfoltságát.Ott már kiritkult a tömeg,így ott szálltunk fel az IC-re ahol Vikiék már vártak.Fél tíz után értünk csak Révfülöpre.Saja Balatonfüred után rém lassú az itt már személy vonattá váló Kék hullám IC...

Megérkezés Révfülöpre,az állomás mögötti hegyen apró pont a kilátó

Révfülöpön ragyogott a nap,ám a mára beígért 40 foknak nyoma sem volt.Kezdett élénk egyelőre kellemes szél lenni és lehett 27-28 fok délelőtt tíz tájban.Rögtön már az állomásról kijövet ráálltunk a sárga jelzésre,ez kell nekünk túránk felén.A jelzés Révfülöp utcáin vezett,sorra szembeköszöntek a vendéglátóhelyek.Kezdtem unni így javaslatomra az egyikbe be is tértünk,egy reggeli sörre és egy kávéra.Csalódást okozott,hogy még itt is vízezték a csapolt sört,így egész biztosan nem jövünk ide mégegyszer!A kávé valamennyire jó volt.Ezt letudván mentünk tovább.Némi emelkedésbe kezdett az út ugyan,de nem volt vészes.

Úgy látszik egyre több helyen vízezik a sört...ilyen helyek nincs borravaló!

A településen még egy evangélikus templom és kettő emlékmű jelentett látnivalót.Az egyik emlékműn ami első világháborús emlékmű volt megragadott a felírat: "Az apa mindnyájunkért él,a fiú mindnyájukért halt..." Ezen elámulkodtam egy darabig.A másik emlékmű egy szabadságharcos emlékmű volt Petőfivel a központban.Egymás mellett volt a kettő amúgy.Ezt követően még pár száz méteren haladt az út a faluban.A helységnév táblánál löttünk persze fotót.Ez szokásunk volt Gergővel a régi szép időkben,most örülök,hogy ez a hagyományunk kezd visszatérni.Itt mondtunk búcsút aztán a betonútnak és tértünk rá a normális turistaútakra.

Ahogy rátértünk a sárga jelzésű földútra,rögtön ott volt a sárga L letérő.Ez vezetett az ecséri templomromhoz.Mivel kedveljük az ilyen romokat,természetesen nem hagyhattuk ki.A sárga jelzéstől amúgy mindössze száz méterre lehetett.Persze oda vettünk az irányt,körbejártuk,bementünk.Megállapitottuk,hogy újra egy olyan rom ez amely romjaiban is fenséges.Szinte olyan volt mint egy vár.Közben ahogy haladtam a belső helységekben hirtelen vettem csak észre két az egyik romos falon üldögélő angyalt...Az egyik valamilyen földöntúli szöszi volt,a másikra nem is figyeltem.Jó helyen töltötték az idejüket,de mivel kárt nem csináltak így semmi kifogásom nem volt ellenük.Mi még nézelődtünk kicsit,aztán búcsút vettünk a szépséges romtól.

Az ecséri rom ami bár Révfülöp mellett van,mégis Kővágóörshöz tartozik

Romok között

Megkell örökíteni az itt létünket

Visszatértünk a sárgára amely hétvégi telkek között haladt,mögöttünk a Balatonnal jobbra meg valószínűleg azzal a Fülöp-heggyel amelyen a kilátó is található.Egy idő után aztán betért az egyenes út egy erdőbe ahol már elkezdett kacskázni,de jól járható volt és kellemes.Még mindig nem volt 40 fok,hál isten persze,a szél élénk volt és ez be-be fújt néhány kellemes löketet amitől fel is frissültünk.Útközben jókat beszélgetve értük el Kővágóörsöt.Ide terveztük ugye a túrát,ami majd itt fordul vissza Révfülöpnek.Persze itt is akad látnivaló.Szép házakkal volt telezsúfolva Kővágóörs amik nem lehettek túl régiek,de követték ezt a régi verandás parasztházas stílust.Így aztán a település elnyerte tetszésünket.

Úton a sárgán Kővágóörsre

Itt más Kővágóörsön

A falu központjában valami rendezvény volt.Sok kirakodó árussal.Volt minden,csak éppen a hideg sör hiányzott...Mint később kiderült,éppen a Kőfest fesztivál zajlott.Estére remek koncertek ígérkeztek,de úgy döntöttünk azt már nem várjuk meg.Némi reménytelen harc után a hideg sörért,feladva azt kimentünk a falun túlra,hiszen itt is akadt látnivaló.Méghozzá a Kővágóörsi kőhát.Odaérve pazar kilátás fogadott az egész Káli medencére.Teljesen jól látszódtak a környék jelentősebb hegyei: a Badacsony,a Gulács,a Csobánc, a Szent György-hegy,a Haláp,a Hegyesd vagy épp a Hegyestű.Földöntúli szépésgű táj volt!Na de a kővekért jöttünk.Ugye ezen a környéken terülnek el a nagy kőtengerek,elsősorban a Szentbékálai,amely a leghíresebb ezek közül,de itt is volt egy:a kővágóörsi kőhát.Meglepő volt,hogy látogatják!Mielőtt belemerültünk volna az egyik kőre leülvén megkajáltunk.

Zajlik a Kőfeszt

A kőtenger egy szelete

A Káli medence egy szelete a távolban a Hegyestűvel

Közben itt alaposan feltámadt a szél,de mégsem volt zavaró.Sőt örültünk neki,hogy nem a bejósolt 40 fok volt.Egészen biztosan legalább tízzel kevesebb volt,de lehet még egy kicsivel többel.Szép volt a kőtenger és egyszer valószínű visszatérünk a szentbékálait is megnézni majd.A tájjal a Káli medencével és a hegyekkel meg nem lehetett betelni...Nehéz szívvel is hagytuk el ezt a helyet.Visszatértünk a faluba,de csak egy kis darabig.Ide már a faluból amúgy a balatoni kék hozott ki.Most pedig a piros jelzésre tértünk le,amely visszavezet Révfülöpre.A faluban itt a piros kivezető szakaszán is csodálatosan szép házak voltak.Végül is azt kell mondjam a hideg sör hiány ellenére is,Kővágóörs egy jó hely!

Gyönyörű házak sora Kővágóörsön

Az út kelet azaz a Balaton és Révfülöp felé haladt,szemben egy jó kis heggyel.Tudtam ezt nem ússzuk meg,hiszen bár jöttünk felfelé azért a hegyet még megkell majd másznunk.Nem is értem,a kiátókat miért hegycsúcsokra építették?Valóban emelkedni kezdett az út,de nem vészesen.Majd jött a piros3 letérő.Ez vezetett fel a kilátóhoz,így letértünk a pirosról.Itt durvább emelkedők következtek,de még ez sem volt vészes.Harminc fok már biztosan volt,de az élén szél firssitette a levegőt,így néha megálltunk élvezve ahogy átfúj rajtunk a szél.. végre aztán egy igazi erdei szakasz következett.Az erdőben rengeteg volt a kő,alighanem az itt honos homokkő.Végre aztán szinten haladt az út és nem sokára elértük a kilátót!

A révfülöpi kilátó

A kilátó gyönyörű volt!Majd részletesen foglalkozom vele alkalom adtán a kilátós sorozatomban,most legyen elég annyi,hogy 2020-ban valószínűleg villámcsapás következtében a teteje leégett.Ezt újították fel aztán és tavaly át is adták,immár villámhárítóval is ellátva.Mielőtt felmentünk volna még pihentünk a kilátó alatti padok egyikén,még kis kaját falatozva.Ezután támadtunk meg a kilátót.Csigalépcső vezetett fel,mint a kilátók nay részénél.Eleinte beton volt majd fára váltott.Az alsó részen a fal kő volt feljebb szintén fa.Minden szinten voltak erkélyek ahol kilehetett már nézni.A felső szintet pedig körbe is lehetett járni.Ám a kilátás csak 75%-os volt,nyugat felé az erdők és a hegy bezavart.

A lépcsőház

A kilátószint 22 méteren

Kicsit ugyan szűk volt a hely,de azért ellehetett férni!A kilátás persze fenetikus volt.Uralta a képet természetesen a Balaton.Egészen a Tihanyi-félszigetig láttunk észak felé.Szemben szinte minden látható volt,délnek pedig a Badacsony köszönt szembe.Viszont azon túlra innen már nem láttunk.Nyugat felé mint említettem nem lehetett kilátni.Alattunk pedig maga Révfülöp volt látható.Végül is jó volt!Sokadik kilátónk volt ez a Balatonnál,de ezeket nem lehet megunni.Vagy félórát voltunk fenn,mígnem elérkezett a búcsú ideje.Lejöttünk.

A kilátás egy szelete a Balaton.felvidék főszereplőivel (Badacsony,Gulács,Csobánc,Szt.György)

A piros3-on hagytuk el a kilátót.Kis meredek szakasz jött lefelé majd egy hosszú lépcsősor vitt le a településre.Ez nem olyan egyenes volt mint a Bújdosok lépcsője,ez kanyargott ide-oda és főleg fából volt!De a célnak megfelelt!Lejutva Révfülöpre még annak felső utcáin vezetett immár újra a piros jelzés amibe belejött értelem szerűen a piros3.Volt egy igen hangulatos fantasztikus utca egy hatalmas kő támfallal.Nagyon megkapó volt és különös hangulatot adott az utcának.Szerencsére pont erre vezetett a piros jelzés is.

Lefelé

Hangulatos utca Révfülöpön

Végül leértünk a faluba.Rögtön kimentünk a Balatonhoz valami kajáldát keresni.Ez aztán némi üggyel-bajjal sikerült is.A helyi Nádas vendéglőt választottuk,amelyet aztán nem bántunk meg.Volt minden babgulyás,rántott szelet,palacsinta na és sör hegyek.Jómagam három korsóval is lenyomtam.Persze ,hiszen a sörpultos lány is egy földöntúli szépség volt.Na meg a sör is jó volt és egy frankó helyen voltunk mellettünk a Balatonnal.Jó két órát lehettünk bent.Jól is laktunk és bár kicsit megártott a sör nekem és Tominak is,de hamar kiment belőlünk.Még kicsit kobászoltunk a parton és ideje volt legalább a lábam beletenni a Balatonba,hiszen a elmúlt években ez már a 15-ik alkalom volt itt a Balcsinál és még sosem mártoztam meg.

Étlap

Végre a Balcsiban!

Végül annyi maradt,hogy kimentünk a vasútállomásra és megvártuk a csigalassú Kék hullámot.Nagyon nem vagyok kibékülve ezzel a vonattal.Jó oké szinte luxus körülmények között utaztunk,de sehol sem ment a vonat 80km/h-nál többel (csak emlékeztetöül a Savaria IC-vel 160-al repesztettünk Győrből).Aztán a vonaton újra kifogtuk a hülyéket (mostanában mindig) egy hangoskodó részeg galerit.A kalauz aztán móresre intette őket,de még nekik állt feljebb.Legalább Balatonalmádiban leszálltak.Fehérvárra érve átmentünk a Budai útig,innen ment a buszunk Dunaújvárosba.Vikiék is jöttek,mert aztán ők Újvárosból mentek Adonyba Vikiék szüleihez.Fél 11 előtt értünk haza.Jó buli volt,rengeteg új csodával!Bár Gergő is itt lehetett volna velem...

Ez volt az év tizedötödik túrája.Mentünk 12km-et,így 237,3km-nél járunk,ami 15,82-es átlagot jelent eddig ebben az évben.