Valamikor 2017-ben került először szóba a Cseszneki vár.A vár amelyet addig csak képeken és videókon láttunk.Vonzotta a szemet a gyönyörű romos vár.Gergőt is nagyon érdekelte a dolog,így úgy döntöttünk,hogy a 2018-as bakancslistába majd bele is vesszük.Aztán különféle okok miatt ez a várhoz vezető túra nem valósult meg.Sebaj,akkor úgy beszéltük meg Gergővel,hogy majd belevesszük a 2019-esbe!Ám ember tervez,Isten végez...Gergő 2018 decemberében "hazament" elvive magával a Cseszneki váras túra álmait és terveit...
Hát eljöttünk...irány a Cuha szurdok!
A történtek ismertek,többször levolt már írva ebben a blogban is.Ami a lényeg,rohadtul nehéz volt talpraállni Gergő halála után,teljesen százszázalékosan soha nem is sikerült.A túrázások is Gergő nélkül rendkivül nehezen indultak be,2019-ben álmodni sem mertem a Cseszneki várról..Aztán 2020-ban már úgy ahogy,de elő-elő került a dolog,de jött a világ poltikai elitjének és háttérhatalmának fegyvere az emberiség ellen:a koronavírus.Nagyon nem volt megvalósítható ez a túra.Következett 2021 és annyira rááálltunk a Balaton-felvidékre,hogy szinte minden eltörpült mellette,aztán meg jött Móni strokje-ja.Úgy éreztem minden az ellen van,hogy megvalósítsam Gergő tervét és eljussak a Cseszneki várhoz.Sok jót e téren 2022 sem ígért,nagyon nem is volt eszemben,aztán azon agyalva hova-merre menjünk tavasszal csak úgy brahiból elkezdtem megvizsgálni a várhoz vezető túrák lehetőségeit,a közlekedést és a túraútvonalakat is részletesen átnéztem,megnéztem minden szemszögből...és már nem volt visszaút.Úgy éreztem ez most megvalósítható és mintha valaki segített is volna benne odaátról...
Első alkalommal a Cuha-szurdokban!
A tavasz nem alakult közben szerencsésen,szinte mindig hétvégére romlott el az idő,Amikor meg nem,akkor valamelyikünknek dolgoznia kellett,így egy hónap elteltével tudtunk újra túrázni menni.Az utazás nem volt egyszerű,de kellő megszervezéssel összehoztuk.Zolika kísért el,majd a Bakony IC-n Székesfehérváron csatlakoztunk Vikihez és Tomihoz akikkel már az előző túrán is remekül elvoltunk.Veszprémben szálltunk le a Bakony IC-ről,átszállva az ország legszebb vasútvonalán közlekedő Veszprém - Győr személyvonatra.Zolika annyira kivolt a heti melótól,hogy végig aludta az utat így sajna lemaradt a szép tájakról amelyet ez a vonat érintett.Végül kényelmesen utazva Vinyén szálltunk le a vonatról.Túrázásaink történetében elöszőr indult túra Győr Moson Sopron-megyéből!
Túratársak:Viki,Tomi és Zolika
Azon az útvonalon haladtunk amelyet lényegében Gergő tervezett.Vinye Bakonyszentlászló része volt,de sokminden nem volt itt.Amit láttam: egy kalandpark,egy ügyességi játszótér,turistaszállások és egy vendéglő.Na és turistaútak csomópontja.Nekünk a piros sáv jelzés kellett,ez vitt be a Cuha-szurdokba.Vinyét elhagyva lényegébe rögtön be is értünk a csodálatos völgybe.Az út nagyon jól járható volt a völgy pedig méterről méterre egyre csodásabb.A Cuha-patakban bőven volt víz és a turistaút sokszor keresztezte is a vízfolyást.Az átkelés nem mindenhol volt egyszerű,de összehoztuk.Eszembe is jutott a mecseki Réka-völgy ahol 13-szor kellett átkelni a patakon.Kiváncsian vártam megdőlhet-e ez a rekord.Gyönyörű sziklás falak,hegymászók tucatjai,túrázók tömege köszönt szembe,mégsem volt semmi sem zavaró!Már az első pár száz méteren vagy száz fotót ellöttünk fejenként.
Egy átkelés a sok közül
Csodás volt minden.Jó lett volna ha Gergő is itt van velem...reméltem azért a lelke itt volt...bár nem éreztem semmi jelzést odaátról most.Odafenn a hegy oldalában vonat haladt!Ott jöttünk mi is és már akkor leláttunk a szurdokba.Újabb és újabb patakátkelések jöttek.Az idő Vinyén még jó volt,de kezdett beborúlni,hideg viszont nem volt.A levegő pedig érezhetően rendkivül kellemesnek bizonyúlt.A jelzések megfelelően felvoltak festve,de itt eltévedni nem lehetett.Haladtunk szépen,mígnem fel nem tűnt a szurdok legismertebb helye:a vasúti viadukt.Azaz a Gubányi vasúti híd.A szurdokról készült fotók nagy többségén ez ott van.
Vonat megy felettünk!
A híres viadukt
Elhaladtunk a csodás építmény alatt.Átmenve alatta a túloldalán láttuk,hogy lépcső vezet fel.Hát akkor felmegyünk!Kissé már ugyan romos volt a lépcső,de fellehetett menni.Ott voltunk az ország legszebb vasútvonalán!Mivel nem rég ment el a vonat,nem nagyon kellett félni,hogy a következő félórában erre vetődik egy másik,így szétnéztünk a hídról.Csodás rálátás volt a szurdokra.Fent pedig Veszprém irányába ott volt egy alagút,Győr irányába a vasút mellett meg egy emlékmű!Amit ki tudtunk deríteni róla,egy milleniumi emlékmű volt az ezeréves Magyarország alkalmából.Közvetlen felmenni oda már nem tudtunk,mert ott már teljesen elpusztult a lépcső.Nem ártana felújítani!Csodás hely volt ez is!Pazar egy túrán voltunk!
Odafenn,szemben az alagút
Ide is eljutottam
Az emlékmű
A lemenés a nem tökéletes lépcsőn nem volt egyszerű,de lejutottunk vissza a szurdokba.Megérte felmenni,csodás volt!Haladtunk tovább és lentről felláttunk arra az alagútra amit odafenn is láttunk.Egy "kazettás" "galériás" alagút volt.Úgy emlékszem így hívják ezeket.Annyit tesz az alagút egyik oldalán boltíves nyílások vannak (nem kicsik),így az alagútból is részben látható a táj.Erre jöttünk amúgy a vonattal mi is.
Nem volt egyszerű lefelé...
A galériás alagút
Innentől kezdve aztán szelídült a szurdok.A sziklafalak megszűntek már "csak" szimpla erdei hegyoldalak és erdők szegélyezték a völgyet.Jöttek azonban újra patakátkelések.Az egyiknél átkelve a köveken egy faágba a túlparton bevágtam a fejem én is,meg Zoli is.Először jutott eszembe túrázásaim történetében a munkahelyi sisakom...Egy pihenőre bukkantunk ahol megreggeliztünk.Egy ponton aztán véget ért számunkra a szurdok.Lekellett térni kelet felé a sárga jelzésre.Ez vitt el Csesznekre.A Cuha-szurdok káprázatosan szép volt,nagyon megérte eljönni.Jól választott útvonalat tehát Gergő,ám a túrának még nem volt vége!A szurdok végül is nem tudta megdönteni a Réka-völgy 13 patakátkelését, nyolcszor kereszteztük ugyanis a patakot!Elképzelhető,hogy lejebb Porva-Csesznektől délre még keresztezi az út párszor a patakot,de eddig 8 ilyen alkalmunk volt.
Az erdei pihenő a Cuha-szurdok utolsó látnivalója
Tehát keletnek fordultunk és a sárgán folytattuk tovább.Ha erre kezdjük a túrát valószínű azt mondjuk,hogy csodás szép útvonalon vezet keresztül a sárga jelzés,de a Cuha-szurdok után nem volt egy súlycsoportban vele...Persze azért szép volt.Változatos is volt,szép zöld erdőkön és szurdikokon(!) át vezetett az út.A szurdikok ugye a Tolnai-hegyhátra és a Szekszárdi-dombságra jellemzőek inkább,hogy itt a Bakonyban is van,azt nem gondoltam.Pár kilométer után a távolban a hegyen feltűnt a Cseszneki vár!A jelzés pedig levezetett a 82-es útra.Itt van 300 métert az út mentén kellett haladnunk erős forgalom közepette.Ezt túlélve elértük Cseszneket!
Szurdik a Bakonyban?
Beérve Csesznekre a jelzések váltakoztak,sárga,zöld,piros+.A piros+-on közelítettünk a vár felé,de előtte még ott volt a fantasztikus Kőmosó-szurdok.A via ferrátások kedvenc helye volt,kiépitett pályákkal és brutal útvonallal.Csak benéztünk,de nem jártuk végig a rövidke szurdokot,most a várért jöttnk.Talán majd egyszer... Mentünk tovább,egy csodás rétről lenyügöző rálátásunk volt a várra.Azon átmenve emelkedett a piros+ érintve egy zsidó temetőt,majd egy aszfaltozott útra vitt a vár alá.Itt voltak büfék,az egyiknél megálltunk egy limonádéra.
A Kőmosó-szurdok
A csodás rét
Az idő elromlóban volt,a büfénél az asztalnál üldögélve már kissé hűvös volt.A limonádéba vodkát kevertettünk és finom gyümölcsöket is tettek bele,jó kis koktél sült ki belőle.A szünet után pedig felmentünk az innen már közeli várhoz.Csodás rálátások köszöntek szembe,sajna elkezdett szemerkélni az eső.Jókat fotózgattunk háttérben a várral,majd leszurkoltuk a 700 forintos belépőt és itt voltam.Itt a Cseszneki várban.Valóra vált....sajnos négy év késéssel...
Egészségünkre!
A csapat a várnál
Az eső közben jobban rákezdett.Noha nem volt vészes,csendes eső volt,de egy kicsit azért kellemetlen.A vár pedig lenyügőző volt.Majd szentelek neki egy részletes bejegyzést,vagy pedig már agyalgatok egy kedvenc váraink sorozaton amelyben természetesen benne lenne a Cseszneki vár is.Az alsó várudvar a vár és a belső rész,a vár körülölelő folyosó szerű járatok,a hatalmas várfalak a kilátás és minden,de minden gyönyörű és csodálatos volt...Valóra váltottam Gergő álmát és tervét,eljöttem hát a várhoz.Mérhetetlenül fájt a szívem,hogy Gergő nincs itt velem...Jók és aranyosak a mostani túratársaim is,de ide Gergővel kellett volna érkeznem...vagy persze jöhettünk volna öten is.Remélem,de ez most tényleg csak reménykedés,hogy a lelke ott volt velem örök túratársamnak...
Csodálatos...
Az alsó várudvar
Természetesen bejártuk a várat keresztül-kasul mindenfelé,megnéztünk mindent.Sajnos egész túránk során itt volt a legrosszabb idő.Esett,de mondom csendes szelíd eső volt.Tán a lelkek sírtak odaátról,hogy nem lehetek Gergővel együtt itt...Nagyon nem tudok még erről mit mondani,ez egy olyan hely amit az ember éltetében legalább egyszer látni kell!Melegen ajánlom mindenkinek aki még nem járt itt,hogy keresse fel a Dunántúl talán legklasszabb várromát!Bárhogy is fájt a szívem,örülök,hogy újra teljesíteni tudtam Gergő egyik régi tervét.
Bent a várban,Zoli és Viki
Dettó, én és Gergő (ha Gergőt nem is látni bíztosithatok mindenkit,hogy ott van!)
A nemzet zászlajával
Nagyjából másfél órát kevertünk a várban.Majd búcsút vettünk tőle.Még a vár vécéjében (ami első osztályú volt) elvégeztük a dolgainkat és még kivülről is félig körbejártuk a várat,vagyis hát így csak félig mentünk.Nagyon klassz vár volt!Esélyes még,hogy valaha visszatérünk mert az egész környék ott van a szeren minden értelemben!Lefelé haladva a faluban,ráálltunk a zöldre,erről Vinyéig már le sem kell térni.Erről jut eszembe,nem mondtam,hogy körtúrán voltunk.A falu is szép volt és kellemes és mindenonnan rálehetett látni a várra.Csesznek faluról van természetesen szó.Öszintén szólva mind a négyen úgy voltunk vele,hogy eltudnánk itt képzelni az életünket.A falu végén még kedves kutyák üdvözöltek minket.Végleg eltűnt a látókörünkből a vár.Maradandó élménynek bizonyúlt!
Búcsú a vártól
A zöldön mentünk innetől kedzve ami emelkedésbe kezdett!Szurdikok is jöttel újra majd szelídebb és egyre durvább emelkedő jött.A 494 méteres Zörgő-hegyet másztuk meg.Elvoltunk ettől szokva,így ha nem is nehezen,de szokatlanul másztuk a hegyet.A 494 pedig az idei csúcsunk eddig és magasabb a tavalyinál is.Nem járunk mostanság magas hegyeken,de nem is kell,mert ezek is gyönyörűek.Az erdő amiben haladtunk most kezdte tavaszi ébredését és csodálatos szép volt az ébredő zöldben.
Felfelé a Zörgő-hegyre
Ha már a Zörgő-hegyen voltunk jöttek is a zörgések.Igaz a kellemetlenebb fajtából.Agyament idióták motocrossoztak a jelzett turistaúton!Volt már ilyenbe részünk Gergővel is anno.Most is alig tudtunk félreállni,majdnem elütöttek minket...Keményen megkéne büntetni az ilyen gyökereket!Elöttünk vagy kétszáz méterre ment három túrázó,nekik is elegük lehetett ebből,mert szándékosan fa akadályokat tettek ki az útra!Csak aztán ha történik valami valamelyik vadbarom motorossal ne a túrázók legyenek a hibásak...Szerencsére néhány száz méter múlva elült a zaj.Mehettünk nyugodtan.Az emelkedő is véget ért,szinten ment az út majd 1-2 kilométer múlva ereszkedésbe kezdett.
Lefelé egyre jobb az idő...
Ahogy haladtunk lefelé a Zörgő-hegyről egy-egy helyen kibukkant némi kilátás és ahogy mentünk lefelé úgy lett egyre jobb és jobb idő...Milyen érdekes ugye?Pont a várban volt rossz idő,lehet valóban a lelkek sírtak...Egy ponton annyira beszélgettünk,hogy letértünk a jelzésről.Feltűnt a jelek hiánya,így korrigáltuk a bakit.Kb.500 méter volt oda-vissza addig a pontig ahol észrevettük a hibát.Leértünk lassan Vinyére,még a Cuha-patak mellett találtunk két forrást ahol megtöltöttem a kulacsom ( a vízem amúgy kitartott),de ezt a vízet már haza szándékoztam vinni.
Újra a Cuha patak
Visszaérkezve Vinyére bementünk a Kőpince fogadóba.Enni és inni.Sört ittunk Viki kivételével és Cigány pecsennyét fogyasztottunk szintén Viki kivételével.Megmondom az öszintét az étterem csalódást okozott.A sör vízezett volt a kajánál a hús meg rágós és nem igazán volt átsütve.A délvidéki éttermek keményen oda vágnak ennek a Györ megyeinek...!Végül is ettünk és ittunk.Hazafelé nem tudtunk arra menni amerre jöttünk azaz Veszprém felé,mert nekünk nem volt biztosított a zökkenő mentes átszállás,így Győr felé mentünk.A vonatig még volt több mint félóránk így elmentünk a közeli kalandparkhoz,de az zárva volt,kivülről ugyan látni lehetett.Ezt követően visszamentünk a vasúti megállóhoz ahol elkapott egy keményebb eső,de úgy,hogy közben sütött nap.Így szivárvány ragyogta be az eget jelezvén,hogy a várnál még síró lelkek megnyugodtak végre...
A kaja ami szerintem kritikán aluli volt!
Vonatra várva
Az út Győrig majdnem kellemes volt.Majdnem...a táj szép volt és elhaladtunk a pannonhalmi apátság közelében amely szintén egy terv volt még Gergővel...így ott van a bakancslistán.Meg Győr is...ugye a szívemet dobogtatja ez a város és 27 éve nem voltam itt...De,a vonaton volt egy kínai csoport amely különféle kínai népdalokba kezdett és szörnyen idegesítő volt.Szerencsére nem jöttek végig.Győrben kevés időnk volt...a Százéves pályaudvarra érkeztünk (van ilyen bejegyzésem,ha gondolod keress rá).Itt vettük meg a további útra szóló jegyeket.Szóval félóránk volt elmentünk javaslatomra megnézni a közeli városházát.Engem és Zolikát is egy-egy volt szerelem fúzi a városhoz.Érdekesség,hogy az én itteni volt exem és Zolié is Ildikó volt.Na persze nem ugyanaz az Ildikó...
A panonhalmi apátság a vonatból
Győr...megdobogtatja a szívemet...
Győr már a sötétben csodaszép és romantikus volt...Kedvem lett volna maradni még és kicsit járkálni azokon az utcákon ahol valaha boldog voltam...de menni kellett.A Savaria IC-vel mentünk Kelenföldig ami egy fantasztikusan klassz vonat volt.Rendkivül korszerű és kényelmes volt,másrészt voltak szakaszok amikor 160 km/h-val tepertünk!Nagyon kellemes út volt.Kelenföldre érkezvén elbúcsúztunk Vikitől és Tomitól,ők mentek tovább a Keletibe a vonattal,mert ők itt laknak Budapesten.Mi pedig leszállva megvártunk egy vonatot amiről Érd alsón szálltunk le.Ott az állomás rossz tervezésének hála némi kavarc után értük el az amúgy 100 méterre lévő buszpályaudvart.Onnan pedig busszal jöttünk haza Dunaújvárosba.
Romantikus Győr
Éjfélre értem haza,az utazás mint írtam kissé bonyolúlt volt,főleg a visszaút.De megérte és megérné százszor is.Remek túra volt csodás helyekkel amiket vágytam már látni illetve amiket jó volt újra látni...Nagyon-nagyon hiányzott most (is) Gergő mert ez az ő túrája volt.Vele kellett volna ezt megélnem... Persze jó volt így is.A tervet megvalósítottam.Nagyjából mentünk 20 kilométert.Ez az év hatodik túrája volt csak tavaly ilyenkor már tíznél jártunk.Ezzel a húsz kilométertel idén 111,3-nál tartunk ami 18,55km-es átlagot jelent.Februrában és márciusban is csupán egy túránk volt,remélem az április nem jut ugyanerre a sorsra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése