Már az év második napján belecsaptunk a lecsóba és kezdetét vette a 2022-es idény.Egy alföldi túrát néztünk ki évkezdésnek.Nevezetesen a közeli Kunszentmiklósról indulva egészen Dunavecséig szándékoztunk menni.Nem tűnt rövidnek.Előzetes felméréseink alapján jó 22km-es túrának ígérkezett,de aztán még ennél is több lett.Újév második napjának reggelén Zolikával keltünk útra.Egyenes buszjáratunk van Kunszentmiklósig,így átszállni nem kellett,ám az út egy órás volt.Először fordult elő a történelemben,hogy most én érkeztem felkészületlenül a túrára.Nem vettem kaját mert úgy voltam vele majd veszek frisset az indulás előtt.Ám útban a buszpályaudvara az égvilágon semmi sem volt nyitva Dunaújvárosban.Zolika mondta majd ad ha kell.De aztán Kunszentmiklóson már találtunk nyitva tartó boltot.Nyolc előtt már ott voltunk.Jó időnek nézett ki (az is lett),de a reggel még kicsit hűvős volt.
Kunszentmiklós - először túrázásaink történetében
Kunszentmiklós a város nem tűn különösebben nagy eresztésnek,de a főtér és környéke nagyon szép volt.Ahogy az lenni szokott:templom,városháza,vendéglő,különféle üzletek és egy gimnázium köszönt szembe.Na és egy kellemes sétáló utca,szobrokkal és emlékművekkel.Nyáron itt biztos megy a nyüzsi,most egy-két ember lézengett erre.Ez volt túránk kiinduló pontja.A magyar zarándokutat szándékoztunk követni.Tudtam korábbi tapasztalatainkból,hogy lesznek gondjaink a jelzésekkel.A magyar zarándokút nem arról híres,hogy megfelelő a felfestése.Ám az minden előzetes várakozásunkat alulmúlta.Egész túrán mindössze tíz jelet találtunk!Tudtam az eddigi alkalmazásom a HuMap kevés lesz ide,így próbáltam letölteni egy másikat,egy jobbat.Válszatásom a Mapy.cz-re esett.Amely aztán jelesre vizsgázott a túra folyamán!
A gimnázium épülete Kunszentmiklóson
Elindulva betértünk egy kávéra az egyik kocsmába,majd itt láttuk meg a nyitva tartó boltot,így betértem oda is kaját venni.Ezután meg semmi sem mentett meg mindket a magyar zarándokúttól,amely egy ideig még természetesen a városkában halad.Egy hosszú macskaköves utcában.Jelzés erre még egy sem volt,de az alkalmazásunk kifogástalanul vezetett már itt is.Jó másfél kilométer múlva értünk ki a városból.Rögtön kilyukadtunk az alföldi mezőkön.Január másodika ellenére kezdett nagyon jó idő lenni!A nap is ragyogott,de az út kicsit dagonyás volt,sáros.Pesze azért tudtunk haladni.Egy ideig jó volt az út nyomvonala,de aztán úgy tűnt beleolvad a szántóföldekbe.Sebaj az alkalmazás itt is kitünően vezetett minket,nem tévedtünk el.
Elhagyva Kunszetmiklóst
Belvízes földeken ment át az alig-alig létező út.Jelzést még továbbra sem találtunk...A Bak éri csatorna mellett haladtunk,de nem sokat láttunk belőle.Egyszer aztán újra látható volt az út nyomvonala,amely az eddig dél,dél-nyugati irányt váltotta nyugatira.De ez is dagonyás volt.És itt megtaláltuk az első jelzést!Túránk nagyjából 3,5-4-ik kilométerénél.... Az út közben egy kis hídra ért és egy újabb csatorna köszönt szembe.Az Apaji-csatorna felett mentünk át amelyet már jól láttunk és hát...nagyon szép volt a januári napsütésben!Itt megálltunk gyönyörködve az alföldi csatornában és akkor már meg is reggeliztünk.
Az Apaji-csatorna
Tovább indulva átkeltünk a Budapest - Kelebia vasútvonalon.Itt megleltük a második jelzést!Majd az út újra délnek fordult és pár kilométeren át a vasúti sín mellett haladt.Itt legalább nem volt sáros,nem volt dagonyás.Egy ponton kereszteztük a csatornát újra,innen is szép volt a rálátásunk.Remélhetőleg ez a rész a videóban majd látszik.Aztán nem sokára feltűnt a távolban Ágotafalva a szeretetfalu.Még kellett kicsit trappolni,hogy oda érjünk.Egy út ágazott le az eddig mindössze két jelzéssel rendelkező magyar zarándokútból.Ez vitt be Ágotafalvára.Tudtam a szeretetfalu körbe van kerítve,bemenni nem lehet,de úgy láttam a térképen ez az út kikerüli.
A Budapest - Kelebia vasútvonal
A távolban Ágotafalva
A szeretetfalu nem más mint Alsószenttamás,ami pedig Tasshoz tartozik közigazgatásilag.Ám magát a szeretetfalut Ágotafalvának hívják.Most épül és idén adják majd át.Árva és családjukból kiragadott gyemkekek táborozására hozták létre,ami egy nemes ügy.Odaérve,kivolt írva a keritésre,hogy Ágotafalva,magánterület,belépni tilos.Most az egyszer nem akadtam ki ezen,hiszen tudtam nemes dologról van szó.Belesve több lakóépületnek tünő házat láttunk,talán valami vendéglőt arébb pedig azt a kéttornyú csodás templomot amit szerettem volna közelebbről is megnézni.Voltak még játszóterek,pihenők,sportpályák.Az útunk arébb viszont szintén levolt kerítve,itt tovább haladni nem lehetett.
Az Apaji-csatornánál
Visszamentünk a Apaji-csatornáig,majd annak mentén menve láttuk,hogy abba beleömlik a Kígyós-Ér mellékág.Annak mentén pedig vezetett be az út Ágotafalva másik oldala mentéhez,amely úgy tűnt el is kerüli azt.Megpróbáltuk és így is lett.Itt a Apaji-csatornánál még letértünk a magyar zarándokútról és erre kellett menni amerre most mentünk.Ez az út később újra rátér majd valahol a zarándokútra,de levág vagy 2 és fél kilométernyit.Tehát ha erre megyünk jókora darabot levágunk a túrából.Ha ezt nem tesszük meg az lett volna majd 30 km-is.Szóval ráleltünk erre a röviditő útra,amely eleinte kiváló volt.Elmentünk Ágotafalva mögött tehát majd egy újabb kishídon át a Kígyós-Ér mellékágon át.Innen valami vízművet láttunk kelet felé a közelben,nyugatra ment békésen ez a csatorna.
Híd a csatorna felett
Valami vízműnek tűnt..alighanem Ágotafalva vízmennyiségének ellátására épülhetett
Sajnos aztán az út újra dagonyásra,sárosra váltott.Nehezen haladtunk ezen a szakaszon.Zolika közben egyik barátnője kedvéért újévi röfi vadászatra indult.Én persze benne voltam a játékban és a nádasok közt a csatorna mentén megleltük az első röfit.Kb.akkora volt mint egy gyufásdoboz.Zolika szerint Dunavecséig még három kis röfi bújkál valahol.Reméltük megtaláljuk őket.A sáros út közben elérte a magyar zarándokútat.Megsporoltunk tehát két és fél kilométert!Ám az útviszonyok nem javultak.Jelzés továbbra sem volt.Szerencsére az alkalmazásunk több volt mint kiváló.Remekül vezetett minket.
Zolika a röfivel
Lassan de javult az út minősége.Átmentünk a Kigyós-Ér felett,itt aztán öt felé ment az út.Természetesen semmi sem jelezte melyik a jó irány.Kivéve a letöltött alkalmazást.Így aztán itt sem tévedtünk el.Hosszú egyenes szakasz következett,jó két kilométernyi.Kissé unalmas is volt így ez a szakasz,de legalább megtaláltuk az egyik dagonyában a második röfit.Ez sem volt valami nagy... Aztán nagy nehezen kanyarodott az út,lassan elértük Szalkszentmárton-Homokpusztát.Itt végre akadt látnivaló.Kereszteztük a gyönyörű Kiskunsági főcsatornát!
Hosszú egyenes szakasz...
Nagy kedvencem a Kiskunsági főcsatorna
Itt a hídon is tartottunk kis pihenőt,majd indultunk tovább a jelzés nélküli magyar zarándokúton.Egy darabig újra sáros volt az út,majd átkelve egy országuton javult a minősége.Itt nem sokára megtaláltuk a harmadik röfit.Már csak egyet kellett megtalálnunk.Jól elbújtak a nyavajások.Pár méterrel arébb három felé ment az út,megint csak az alkalmazás segített,mert jelzéseket felfesteni minek a hülye parasztjának...Pár méter újabb alföldi csatorna!Már az ötödik ezen a túrán!Nekem az alkalmazás azt írta ki,hogy a Fűzvölgyi-csatorna,a térkép viszont azt írja,hogy a Nagy-Ér csatorna.Nem tudom melyik a helyes,lehet mindkettő,én a vidóban a Fűzvölgyi elnevezést használtam.Ez is csodaszép volt amúgy!
A Fűzvölgyi - Nagy Ér csatorna
Amúgy ez a Nagy-Ér csatorna megy át később Solt településen is,tehát találkoztunk már vele többször is túrázásaink történetében.Még Gergővel is anno... Valóban lenyűgözően szép volt a kanyarokal,a nádasokkal a partok mentén a kék vízzel...Az út több kilométeren át mellett vezetett,szép szakasz volt,de már kezdtünk fáradni.Majd három kilométernyi volt ez a szakasz,míg egy híd vezetett át a csatornán az út pedig négy felé ment.És lőn csoda,itt volt egy jel ami jelezte a helyes írányt!De a hídon megpihentünk.Hetedik (!) órája tartott a túra,régen volt ilyen...A hídról csodáltuk ezt a csatornát is.
Alföldi csatornákban gazdag túra!
Itt a jelzést tartó oszlopon megtaláltuk a negyedik röfit!Ez nagyobb volt mint az első három.Röfögött is teljesen.Zoli barátnője Timi majd örülhet neki... Aztán ami meglepő volt,Zolika öt kullancsot szedett le rólam! Januárban,remek...!Valószinű a nádasok között vezető úton szerettek belém.Na de innen nyugatra mentünk újra az út fokozatosan javult mígnem egészen kiváló nem lett.Még egy jelet láttunk,többet aztán nem.Szemben a horizonton feltűnt Dunaújváros és a Pentele-híd sziluetteje is.Kezdett lemenni a nap és mire Dunavecsére értünk lényegébe le is ment.Nyolcadik órája trappoltunk!
Lemenőben a nap
Sokadik túránk végződött Dunavecsén,de ebből az írányból (kelet felöl) még nem érkeztünk.A városka belsejében valóságos labirintussá váltak az utcák nyomvonalai.Nagy nehezen értünk csak ki a Fő utcára.Itt még messze volt a buszmegálló és a buszig 18 percünk volt.Igy belehúztunk még,de így az összefoglaló videót nem tudtunk megcsinálni,ezt majd én külön itthon megcsinálom.Végül is elértük a buszt ami 17 óra 10-kor indult.Alaposan elfáradtunk,de szép túra volt!
Dunavecsén már sötétben
Kilenc órát trappoltunk! Jó ebben benne voltak a pihenők,a kávézás és a bevásárlás is.Nem 22,hanem 28 kilométernyit mentünk! Ilyen hosszúságú túránk négy évvel ezelőtt volt utoljára.Érdekes,hogy az is egy alföldi túra volt,amikor az Ebédleső-hegyre mentünk.A túra érdekes volt.Öt szép alföldi csatornát érintettünk.Sohasem kellett felfelé vagy lefelé menni,végig sík terep volt,de sokszor dagonyás és sáros volt az út.Hosszú egyenes szakaszok is voltak.Nagyon szép volt tényleg,de jobban elfáradtam mint bármikor máskor a hegyes túrákon.Jó volt,ez a lényeg és ezzel elindult a 22-es évad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése