Hála a már soha meg nem szünő koronavírusnak és a kormány ostobábbnál ostobább intézkedéseinek és korlátozásainknak úgy fest az egész tavaszi túraterveink ugrottak...Voltak persze terveink ezekre a napokra is,de mindez felűlírta a dolgokat.Kezdődött azzal az egész,hogy még azt is bevezették,hogy a buszokon nem lehet immár jegyet venni.Mindenféle sok más módszert javasoltak hozzá,aplikációk,itt-ott vedd meg a jegyedet stb... Hát ebbe nem nagyon vagyunk otthon,így a busszal a csak busszal elérhető helyekről átmenetileg lemondtunk.Olyant kellett keresnünk ami vonattal elérhető és onnan vonattal haza is tudunk térni.Erre a legalkalmasabb számunkra a Tolnai-hegyhát.De mível egy hete voltunk ott nem akartunk ismét ott túrázgatni.Így némi keresgélés,kutatás után végül is a Bakony peremvidékére esett a választásunk.Ösküvel már régóta szemeztünk és ha már eljövünk ide,hát úgy gondoltuk a környéken túrázunk egy jót.Így is lett.Húsvét előtti szombaton az egész bandával (Zolikával,Manóval és a Tizedessel) érkeztünk meg a Veszprém megyei Ösküre.
Megérkezés Ösküre
Vonattal kétszeri átszállással értük el Ösküt (busszal egyenes ágon ellehet...),de végül is negyed tízkor már itt voltunk.A jóképességű meterológusok most sem tudtak pontos prógnozist felállítani a mai napra.Hol riogattak,ilyen-olyan szar idő lesz,hol szél,hol eső,borúlt ég stb... Nos szépen sütött a nap,volt némi élénk szél is,de túrázásokra teljesen jó volt az idő.Eljött az a pont,hogy többé nem hiszek az időjósoknak.Azt tudom ha én így végezném a munkámat már rég kirúgtak volna... Na de mindegy.Szóval rögtön egyből feltűnt a Rotunda Öskü fő nevezetessége.Mivel már elözőleg felmértem a terepet,tudtam merre kell menni,így hamar ott voltunk a körtemplommal szembeni dombon.A dombtetőn ugyan volt erős szél,de ez nem tántorított el semmitől.Pazar rálátásunk volt innen a Rotundára és az egész környékre!
A Rotunda,Öskű és a Bakony
A templomon kivül ráláttunk egész Ösküre,azon túl pedig a Bakony vonulatára.A hegység igen tekintélyes hegyei vigyorogtak ránk,többek között az Öreg Futóné amelyen már jártunk Gergővel.. Ha ez még nem lett volna elég a távolban keletre látszódott maga Várpalota,nyugatra pedig Veszprém! Itt voltunk a kettő között,talán egy kicsivel közelebb Várpalotához.Úgy terveztünk akkor felmegyünk a körtemplomhoz,megnézzük a másik két templomot is a faluban,majd ráállunk a sárga jelzésre amelyen reményeink szerint elérjük a környék legnevezetesebb hegyét a Doktor sziklát.Onnan bemegyünk Pétfürdőre,majd onnan a Cseri parkerdőn át Várpalotára.Na,de még itt voltunk a körtemplommal szemben és fotózkodtunk ezerrel.
Gergő távozása után a romokból kellett újraépítkeznem.Mára már kialakult egy jó kis csapat...
Lemenve a dombról,át a vasúton,aztán felkapaszkodtunk a szemközti dombra a Rotundához.Nem volt nagy.Persze hála a vírusnak be nem tudtunk menni,de kivülről is jó volt megcsodálni az épíményt.Erről a dombról is jó volt a kilátás,annyi,hogy innen Veszprémet és Várpalotát már nem láttuk.Itt is fotózkodtunk sokat,a templomot minden szemszögből.Majd ennek végeztével lementünk a domb alá ahol egy kisebb park volt,padokkal,asztalokkal.Úgy döntöttünk itt megreggelizünk.Egy patak folyt el itt,azt gondoltuk ez maga a híres Séd patak.Hazaérve a térképet megvizsgálva láttam,hogy ez nem a Séd patak volt.Egy helyi nevenincs a közelben eredő vízfolyás volt csupám ami később a Péti vízbe ömlött bele.
Manó már odafenn...
Közeli
Az említett patak
Reggeli után tettünk egy kis kört a faluban,megnézve a templomokat és az egyéb látnivalókat.Sajnos kocsma hála a járványnak nem volt nyitva... Nem volt csúnya település,elképzelhető,hogy jövünk még ide.A falut déli irányba elhagyva ráálltunk a sárga jelzésre ami a 8-as út alatt egy alagúton vezetett át.Átérve pedig ott is voltunk a Bakony keleti peremvidékén.Erre nem voltak olyan magasak a hegyek,sőt ezek erre inkább dombok voltak mint hegyek.Ettől függetlenül a táj lenyügőzően szép volt!Szomorú volt viszont,hogy az út mellett sok szemét volt...hiába az ember már nem javul meg soha...Egy sziklás szírtre lettünk figyelmesek az úttól kicsit beljebb.Úgy döntöttünk letérünk a jelzésről és megnézzük.Megérte.
A Csöcsök-völgye a szírtről
Felmenve rá pazar kilátás fogadott,teljes körpanoráma.Láttuk Ösküt és a Bakony óriásait.Délre viszont a kis buckákat és a kisebb dombokat.Manó elnevezte a helyet Csöcsök-völgyének.Mégpedig azért mert a kisebb buckák női mell formákat idéztek...Így hát ez lett a Csöcsök-völgye.Utána kutatva a dolognak a térképek nem jelzik,hogy lenne bármiféle neve a helynek.Visszaérve a jelzésre újra láttuk távolabb valami érdekeset.Kőveknek tűntek,de egybefüggő hosszú köveknek.Ismét letértünk tehát.Közelebb érve egy hatalmas gödröt véltünk felfedezni.Valami bányászat folyhatott itt vagy valami külszini fejtés.Manó szerint itt bauxitot bányásztak.Hát fogadjuk el ezt az állítást.Mindenesetre a holdbéli tájat idéző hely érdekes volt.Persze a természet szempontjából ez itt egy tájseb volt...
Holdbéli táj...sajnos csak egy tájseb
Újból visszamentünk a jelzésre.A távolban az egyik csúcson egy geodéziai mérőtorony tűnt ezúttal fel.Ide már nem tértünk le,hiszen a torony valószinűleg zárva lehetett.Kár,hogy nem alakitják át ezeket kilátóvá... Szóval végre immár teljes egészében a sárga jelzésen mehettünk tovább.Sárga virágok tették széppé a Csöcsök-völgyét,majd lassan-lassan búcsút kellett vennünk ettől a szép helytől.Bárányokat legeltettek az út mentén akik éppen keltek át rajta,így elsőbbséget kellett adnunk.Ezután pedig szépen lassan kezdett erdőssé válni az út.Erdei szakasz következett.A jelzések ha túl jól nem is,de elfogadhatóan voltak felfestve.Egy helyen négy irányba ment az út,tábla nem jelezte melyik a jó.De aztán az egyiken ott volt a sárga turistajel.Arra mentünk.
Sárga virágok a Csöcsök-völgyében
Elsőbbségadás kötelező!
Zolika itt még nem tudja merre tovább.Elárulom: balra!
Az erdőbe beérve ott volt túránk első és mint kiderült egyetlen komolyabb emelkedője.Fenyves részhez értünk.Itt jelzett a térkép egy tányér fenyőt.De csak egyet.Ezzel szemben itt mindegyik tányér fenyőnek tűnt.Ugye a lombkoronájuk úgy nézett ki mintha valami tányért formázna.Ezért hívhatták őket tányér fenyőnek.Na,de hol lehetett az az egy amit a térkép jelzett?Sejthető volt,hogy az valamiért különlegesebb mint a többi.Egy-két száz méter után aztán ott volt az az egy is!Valóban más volt mint a társai.Na és ha mindez még nem lett volna elég,innen pazar kilátásunk nyílt észak felé!
A Tányér fenyő
A Tányér fenyői szirten
A szép hely után a gerincen haladt az út és több helyről is pazar kilátásunk akadt többnyire északi irányba.Szemben a Futónék végigkisérték utunkat.Rövidesen megérkeztünk a Doktor sziklához.A nevezetes sziklának majd egy külön bejegyzést fogok szentelni a közeljövőben,így most,hogy miről híres nem árulom el.A filmben benne van amúgy.Azt gondoltam majd lentről érkezünk és megkell majd másznunk,de mivel a gerincről jöttünk és már a tetején voltunk,tehát megmásznunk nem kellett.Ezt annyira nem bántuk.Minden eddiginél fantasztikusabb kilátásunk nyílt innen.Szemben a Futónék csúcsai,alatunk valami tó (vagy mocsár?),keletnek a Péti Nitrogénművek,arébb pedig Várpalota és egy nagy kedvenc: a Baglyas-hegy is látható volt!Fantasztikus hely volt a Doktor szikla!Ajánlom mindenkinek!
Doktor sziklai kilátások nyugat felé
A szikla leglátványosabb (legveszélyesebb?) helyére Zolika most sem mert lejönni,mi hárman azonban lementünk.Jó volt olyan hely ahol már az én lábam is megremegett.De az iyen helyeket nem szokásom kihagyni.Pazar kilátás volt,persze a szél itt is erősen fújt.Talán ezért tűnt veszélyesebbnek mint amennyire valójában.Akárhogy is,az élmény nem mindennapi volt!Ilyenkor sajnálom is az ilyen helyeket ott hagyni,hiszen akár egy egész napot eltudnék itt üldögélni.De menni kellett tovább.Lehet ide még egyszer majd visszatérek!Alattunk vonat száguldott,majd még egy kicsit a gerincen haladva egyszercsak ott voltunk magán Pétfürdön!Amilyen hirtelen jött,olyan hirtelen is ment.Ötven méter utcai szakasz után az út visszatért az erdőbe,de már lefelé ment a hegyről.
Búcsú a gerinctől
Lejebb érve még egy kicsit az erdőben haladtunk,majd végérvényesen beértünk Pétfürdőre.A kis várost idéző településről közben kiderült,hogy csak falu.Manóék egy hídat akartak megnézni itt.Hamar odataláltunk.Egy tónál egy szigetre átívelő hídról volt szó.A tavat én a filmben Ifjúsági tónak nevezem,mivel a többiek azt mondták ez a neve.Közben látom a térképen,hogy Pétfürdői csónakázótó a valódi neve.Szép volt,közepén egy kis szigettel.Erre vezetett át a híd amely olyan volt mint a pesti Szabadság-híd csak miniben.Klassz volt.Mielőtt bementünk volna a szigetre,egy kis faház féle pihenőben elfogyasztottuk a maradék kajánkat.
A tó,a híd és a sziget
A híd
A sziget kicsi volt és sokminden nem volt rajta,de nem is kellett,hogy sokminden legyen.Néhány pad volt itt csupán.Közben a többiek a vízben lubickoló teknősre lettek figyelmesek.Szorgalmasan nézték hosszú perceken keresztül.Summa summárum a hely szép volt,de én éreztem mestreséges mívoltát.Persze ez semmit nem von le szépségéből,csupán én szeretem a természetesen szép dolgokat jobban.Egy itteni kocsma udvarán legelésző birka szabadult közben ki és kergette meg a Tizedest.Ezen jót nevettünk.Egy malom emlékmű volt erre és itt folyt el a Péti víz.Ugye emlékeztek ebbe folyt bele az az ösküi patak.Végül is szép hely volt,a település meg továbbra is kisváros hangulatát idézte jobban mint faluét.
A Péti víz
Lassan kiértünk a településről aztán.Teljesen megváltozott jellegében a túra.Beértünk a Cseri parkerődben,ami leginkább dzsungelhez hasonlított mint parkerdőhöz.Nem volt túl szép!Persze azért akadtak szép részek.Manó szerint úgy tudta,itt a múltban valami fesztiválokat rendeztek.El sem tudtam képzelni itt egy fesztivált.Persze ez nem zárta ki.Rétek nem igazán voltak az erdőben,rendezetlen elhanyagolt erdőnek tűnt az egész.Itt-ott mutatott csak valami rendezetebb képet,ráadásul sokan ide hozták a szemetjüket is lerakni...( ejj ember hát sosem javulsz meg? ).Lehet,hogy valaha valami jobb hely volt ez,most mondom nem volt túl szép.
Akadályverseny a Cseri erdőben
Zolika képén látszik,hogy itt én is megszenvedtem a magamét..
Az erdőből kiérve kereszteztük ismét a 8-as utat,ezúttal felülről egy hídon át.Majd nem sokal ezután ott is voltunk Várpalotán.Kicsit itt aztán nem nagyon egyeztünk a térképpel,elvesztettük a sárga jelzést,így a fő uton sétáltunk be a városba.Tudtuk minden zárva,így meg sem kiséreltük most megnézni a nevezetességeket.Úgy is jövünk még ide.Jelentős településsé nötte ki magát Várpalota túrázásaim történetébe ( és ugye ez volt a utolsó város is... ).Egy spar azért nyitva volt.Itt feltankoltunk a útra.Majd sokminden már nem maradt,elindultunk a vasútállomás felé.
Várpalotán ilyen is van
Várpalota lassan egy kedvencé nővi ki magát
Az állomáson hála volt egy kv automata ahol elég ízletes is volt a kávé.Igy ittunk egy jót,majd ötven perc volt még a vonatunkig.Közben látszodott a Bakony felől érkező eső,de éppen csak szemerkélt aztán.Távolban pedig látni lehetett a szép emlékű Baglyas-hegyet ahová csodás emlékek fűznek Gergővel..Sikerült is meggyőzni a többieket,hogy majd eljövünk oda is.A hazaút majdnem sima volt a kétszeri átszállás ellenére is,ez alól kivétel volt a Szombathely felöl érkező részben IC,mert nem tudtuk melyik részére kellett helyjegy és melyikre nem.Így a kalauz átküldött minket a legutolsó kocsiba.A másik két vonattal nem volt gond.Fél hétre már itthon is voltunk.Nagyon klassz túra volt ami Pétfürdöig fantasztikusan szép is volt.Aztán a Cseri erdős rész már nem annyira.Mindegy.Jó buli volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése