Nemrég újabb látványossággal bővült a már eddig is különlegesen gazdag kultúrájú Hódmezővásárhely: ezúttal egy 4,5 m magas, zömében újrahasznosított faanyagból készült szobor, egy gigantikus troll telepedett meg a vásárhelyiek parkerdejében, a Kása-erdőben. Az Ölelő Olgának keresztelt alkotás kirándulók tömegét vonzza az erdőbe, messze földről is érkeznek kíváncsi látogatók.
A trollszobor a dán Thomas Dambo alkotása, aki már 150-nél is több hasonló szobrot jegyez világszerte Észak-Amerikától a Távol-Keleten át Ausztráliáig. Talán a koppenhágai hippinegyed, Christiania bejáratát vigyázó Green George trolljával volt eddig a legkönnyebb találkoznunk, egyébként az egész trollprojekt is Koppenhágából indult 2016-ban a „Six Forgotten Giants” című sorozattal. A művész zöld környezetben elhelyezett trolljai a természet szeretetét és egyben a védelmét hirdetik,a szobrok újrahasznosított anyagokból készülnek és céljuk,hogy minél több embert csábítsanak ki a szabadba.
Ölelő Olga személyesen
A trollok eredetileg az észak-európai hitvilág lényei, de a különféle fantasyregények és -filmek miatt lettek világhírűek. Bár ezekben többnyire valamilyen veszélyes, gonosz szerepet kapnak a trollok, Thomas Dambo alkotásai kedvesek, jámborak, szerethetőek. Olga ráadásul modern troll, a nyaklánca egy madárodú, fülében pedig a ma divatos industrial piercing díszeleg – természetesen ez is fából készült.
A vásárhelyi troll 2025 szeptemberében született. A hónap közepén érkezett meg a Kása-erdőbe a faanyag, amiből azután egy nemzetközi (dán, német, finn, kanadai) asztaloscsapat szerelte készre Olgát a helyi önkéntesek segítségével. Ölelő Olga a parkerdő nyugati szélén rejtőzik, bár 4,5 méteres magasságának köszönhetően viszonylag messziről kiszúrható. Na meg azért is, mert igazi zarándokhellyé változott a trollfészek: kíváncsi kirándulók százai keresik fel a szobrot, különösen a kisgyerekes családok körében népszerű, az aprónép izgalmas kihívásnak veszi a troll megmászását.
Nem semmi a leányzó
Ölelő Olga elérte a célját, olyannyira, hogy a Kása-erdő Facebook-oldalán a megnövekedett látogatószám miatt már fel kellett hívni a figyelmet a kirándulás alapszabályaira... Talán a troll kedves, ölelő mozdulata láttán a szemetet és a cigicsikket elhajigáló, hangoskodó kirándulók is jobban a szívükön viselik majd a saját környezetük védelmét.
A troll mellett egy tágas,több asztalból és padból álló pihenőhelyet is kialakitottak,ahol szemetes is van.
Szintén kifeszítettek egy molinót a trolltérképpel, ahol a trollszobrász főbb alkotásait jelölték be, természetesen Hódmezővásárhely is kapott egy nagy X-et. A térkép online interaktívan is nézegethető, az egyes trollokra kattintva elolvashatjuk a főbb infókat.
A térkép
Ölelő Olgát legegyszerűbben a vásárhelyi 41-es busz Kása-erdő megállójából érhetjük el egy 15-20 perces sétával a K↺ jelű turistaúton. Ugyanitt autóval is tudunk parkolni, de vonattal is mehetünk, a Hódmezővásárhelyi Népkert vasútállomásról rövid sétával érjük el a Kása-erdőt, majd a K↺ körúton elindulva az erdő túlfelén találunk rá a trollra.
Az,hogy mi eljuthatunk-e ide valaha is most még nem tudom.Nyilván csak elhatározás kérdése.Igazából Hódmezővásárhely annyira kivül esik túrázásaink szemszögéből,hogy soha nem terveztünk még ide semmit és tervben sincs,hogy valaha is tervezünk.Tőlünk ráadásul tömegközlekedésileg a nehezen elérhető helyek közé sorolható.Másfelöl szívesen jövök ilyen helyekre ilyen cikuságokat megnézni.Át kell vizsgálnom,hogyan hozható össze ide egy bármilyen fajta "buli",aztán szólhatnak a fanfárok akár...Szóval nincs kizárva,hogy egyszer megnézzük Olgát.
A napokban fejeztük be a balatoni kéktúrát,az igazoló lapra pedig 16 pecsétet gyüjtöttünk.Az volt a kérdés,hogy leadjuk-e postán,vagy vigyük el személyesen a Veszprém megyei Természetbarát Szövetségbe.Az utóbbi mellett döntöttünk és ha már ez mellett döntöttünk,úgy gondoltuk összekötjük a kellemest a hasznossal.Veszprémbe kellett menni,annak is valahova a közepére.A Jutas kilátó viszont a város északi részén volt nem messze a vasútállomástól.Adta magát a dolog,hogy akkor vonattal jövünk.majd onnan besétálunk a városba és majd busszal megyünk haza.Így is lett.Nem túl korán,a fél tízes vonattal indultunk Zolikával Dunaújvárosból,keddi napon.Azért nem kellett korán indulni és azért kedden,mert a szövetségbe minden hónap első keddjén délután háromtól volt ügyfélfogadás.Fehérváron a Göcsej IC jelentős késése ellenére is ott voltunk Veszprémbe délután egy előtt.
A veszprémi vasútállomás
Az erdőben
Az állomástól a zöld jelzés vitt fel a kilátóhoz,ami az első 2-300 méteren még az utcákon haladt,aztán betért egy erdőbe.Itt egy kellemes ösvényen haladt tovább az út.Némi emelkedő ugyan volt,de nagyon nem kellett megerőltetni magunkat.Haladva fel a domocskára feltűnt már távolabb a kilátó.Megkapó látványnak tűnt.Szépen pirinyó kerülővel el is vitt oda az út.Különös építmény volt.Én ugyan másodszor voltam itt egy kedves barátommal jöttem először,de akkor a város felöl jöttünk.Teljes egészében fából készült kilátó volt és különösen emelkedtek körbe a farönkök.Annak is oka volt,hogy miért.
Feltűnik a kilátó
Megérkezünk a kilátóhoz
Alulról a kilátó amelynek 101 darab fa rönk magassága a matematikai Fibonacci-számsort követi. (Ezzel a számsorral írható le a csigák mészvázának és például a faágak növekedésének spirális modellje, de ilyen görbét ír le a víz a lefolyóban és ilyen alakú a Tejút-rendszer is.)
Azonnal bírtokba vettük a kilátót.Szerencsére kedd révén nem volt itt rajtunk kivül senki.Széles nem magas jól járható csigalépcső vitt fel a csupán 6,15 méter magas kilátószintre.Szerencsére a kilátó teljesen rendben volt,de ez is amúgy azok közül a 2014-15 körül épült kilátók közül való volt amelyeket sorba bontanak le országszerte...Ez itt még rendben volt! A kilátás sem volt amúgy rossz.
A kilátó alulról
A kilátóban
Elsősorban észak felé volt kilátásunk,ott pedig feltűnt a Bakony vonulata.Nagyon szép volt.Kelet és nyugat felé alig-alig volt valami érdemleges kilátás.Délre alattunk egy bringapark volt,aztán erdők sora a távolban pedig látni lehetett a veszprémi várat is.Végül is jó volt.El ökörködtünk több mint félórát itt,aztán indultunk be a városba.Továbbra is a zöld jelzés vezetett,az Aranyos-völgyön keresztül.Még nagyon meleg volt,de itt már ébredezett az igazi ősz a sárguló színekkel.Sajnos azonban betonút vezetett végig,ennek nagyon nem örültünk.Végül az út a völgyből emelkedni kezdett és felvitt egészen az autóbusz pályaudvarig.Természetesen innen még mennünk kellett tovább.
Zolika a kilátónál
Búcsú a kilátótól
Aranyos-völgy
Nagyon meleg lett,így beültünk egy üditőre és kávéra az egyik Lipóti pékséghez.Majd innen indultunk tovább.Persze előzetesen felkészültem merre kell menni,így minden különösebb probléma nélkül odataláltunk a Veszprém megyei Természetbarát Szövetséghez.Az oda vezető út leglátványosabb eleme volt,hogy egy látványos nem mindennapi temetőn is keresztül kellett menni.Egy egyemeletes szürke kis épületben volt a Szövetség irodája.Ide mentünk fel.Nyitva volt az ajtó benn egy nő gépelt valamit a szémítógépen mellette egy férfi ült.Ki szólt nekünk,hogy menjünk be foglaljunk helyet,addig is beszélgetünk.Így is lett.
Valahol Veszprém belvárosában
A nő olyan hetven év körüli volt,de rendkivül talpraesett és olyan kedves volt,hogy jó egy órát elbeszélgettünk vele,meg a férfival is.Mint kiderült ő volt a szövetség korábbi elnöke és most is jelentős szerepet tölt be ott.Nagyon jól elbeszélgettünk a túrákról,túrázásokról nagyon élvezhető egy óra volt! A férfinak igazolta le közben a papírjait.Mikor kiderült,hogy mi Dunaújvárosból jöttünk a pasival egyeztetve persze,előrevett minket,hogy időben elérjük még a buszt hazafelé.Végül leigazolta a lapunkat és megkaptuk a túráért járó jelvényt is.Ezt követően vettünk búcsút.Örülök amikor ilyen kedves emberekkel találkozunk!
Minden lényeges
Búcsú utáb visszasétáltunk a buszpályaudvarra,éppen lekéstünk egy átszállás nélküli hazafelé menő járatot.Sebaj mentünk a következővel,arról viszont Fehérváron átkellett szállni,de ez sem volt baj.Mivel hosszú távon nem bírom a buszt így tudtam egyet pisilni is.Végül rendben,este nyolcra haza is értünk.Mindent egybevetve kellemes nap volt és ezzel pedig végleg lezárult a Balatoni kéktúránk!Majd valamikor persze ha lesz időm és kedvem csinálok egy összefoglalót róla.Mivel ez nem túra volt,film most nem készült.
A híres ötveméter Veszprémben a buszállomás mellett
Emlékezetem szerint valamikor 2023 őszén Zolika agyából pattant ki először a balatoni kéktúra ötlete.Akkor sem rajongtam érte.Lehet fordítva müködök mint mások,de én nem vagyok oda ezekért a "kötött" úzvonalú túrákért,mint az OKT,vagy Közép-Dunántúli piros és a többi hasonlóért sem.Szeretem magam szervezni a saját magunk kis túráit,az útvonalakat a látnivalókat és hát az esetek több mint 90%-ban jól is választok,hiszen a túráink sikeresek.Zolika azonban ragaszkodot a balatoni kékhez,addig-addig fűzte az agyam míg bele nem mentem.Így aztán nekivágtunk a 103 kilométeres túrának,amely tetszés szerint több szakaszra is bontható.Van aki azonnal lezavarja,mások kettőben,négyben,hatban vagy még több szakaszban csinálják meg,ki ahogy akarja.Mi nem vagyunk az azonnal robogjunk át a túrákon tipusú emberet,így tudtam minimum nyolc szakasz vár majd ránk,de inkább hét-nyolcnak saccoltam.Így is lett.A nyolcadik szakaszra indultunk a befejezőre 2026 október 3-án.
Az induló pont
Az utolsó szakaszt ott kezdtük,ahol az előzőt abbahagytuk,a kövágóörsi katolikus templom előtti Hösök kútjától.Most nem bíztunk semmit a véletlenre,időben elakartuk kezdeni,így éjszakai indulás után már reggel nyolc után ide értünk.Átvágtunk a kék jelzést követve Kővágóörs maradék részén és mentünk bele az utolsó szakaszba.A jelzés itt az országúton vitt,de a kellemetlen aszfalton menést feledtette velünk a szép táj.A Káli-medence déli részén trappoltunk,délre a tanúhegyek garmadája pompázott északra a felvidék többi hegye,központban a Hegyestűvel.Rendkivüli szépségű táj volt!A falut elhagyva rögtön egy szép mosóházra bukkantunk amelybe persze bementünk.Innen indult ki a Theodora tanösvény amely ötletet is adott hozzá,hogy egyszer majd végigjárjuk.A ház szép volt kivül,belül.Mellette megfelelő tájékoztató táblával ellátva.Azonban sokáig nem akartuk húzni az időt,így csattogtunk tovább a kéken.
Alakul a táj...
A mosóház kivül...
...és belül
Továbbra is az orzágúton haladtunk és kezdett egyre melegebb lenni.A balaton kéki túráink sajátossága,hogy az elsőt és egy kicsit a második szakaszt kivéve hőségben zajlottak.Úgy tűnt elég meleg lesz ezen a napon is.Aztán ez így is lett...Négy kilométerre volt Kékkút Kővágóörstől,addig betonos szakasz vitt minket.Továbbra is vigyorgott ránk a fenséges táj az út két oldalán.Végre aztán elértünk Kékkút közelébe.Pont az az üzem mellett kötöttünk ki ahol a Kékkúti ásványvízet csinálják és minő meglepő itt volt a szépséges Theodora-forrás is.Erről a forrásról majd írok részletesen is,most legyen elég annyi,hogy nem mindennapi szépségű és jelentőségű forrás ez.Jöttek is állandóan vízet vinni vagy kóstolni az emberek.Mi is frissitettünk a vízkészletünkön,majd tettem el hazavinni is egy kulaccsal ebből a vízből.
Az úttól jobbra a Badacsony...
...balra a Hegyestű a csodaszép tájon
Előttünk az ezen a környéken nagy népszerűségnek örvendö Theodora-kút
A forrás után pár méterrel be is értünk végre Kékkútra.Az apró település csodaszép volt és kicsinysége ellenére élet is volt benne.Volt étterem és volt egy vegyesbolt,ahol e napon először tudtunk kávézni is egyet,egy nagyon kedves kiszolgálás kiséretében.Csodás főleg népi házak tarkitották a települést sok nádfedeles volt ezek közül.Arra gondoltam szívesen elélnék itt közelgő öreg napjaimon...Átcsattogtunk a meseszép településen a falu másik végén egy major szerű hely volt ahol meg fantasztikusan szép lovak legelésztek.Az egyik annyira szép volt,hogy földbe is gyökerezett a lábam.Szerencsére pózt is állt a paci egy jó képhez,így sikerült egy megfelelő képet lőni róla.Nagy-nagy meglepetés volt Kékkút a szó pozítiv értelmében!
Megérkezés Kékkútra
Kékkút gyönyörű település volt!
Gyönyörű állat a kékkúti majorban
Kékkúttól az út salakosra,majd kövesre végül földúttá változott fokozatosan végre.Majd Salföld közeledtével ugyanez vissza változott ugyanígy.Kékkút és Salföld között is gyönyörű volt a táj ahogy haladtunk a Káli medence déli részén.Salföldnél igazi hatalmas major fogadott,mindenféle állattal.Szürkemarhák,juhok,lovak,csacsik,baromfik,magalicák stb.minden volt itt.Bemenni nem mentünk be,hiszen időt vett volna el a mai eredeti túratervből.Éppen csak érintette a kék Salföldet,de itt volt egy pecsételési pont.Rákerült az utolsó előtti pecsét az igazoló lapunkra.Közben úgy döntöttünk,teszünk egy kitérőt a kék tanösvényen,hogy megnézzük a Csöngő-hegyi kilátót.Először mentünk felfelé ezen a szakaszon.
Salföld közeléből a Hegyestű,rá zoomolva
Salföld nagy részét nem láttunk,de ide tevben van egy visszatérés
Nem okozott gondot a nem túl meredek és nem túl magas hegyre való felkapaszkodás.Fenn valóban ott állt a teljesen fából készült Csöngő-hegyi kilátó.Fel is mentünk rá.Alacsonyabb volt mint vártuk a kilátásba pedig erősen bezavart a kilátó mellett álló fa.Így nagyon részleges kilátásaink voltak csak,főleg a Káli medencére,de összeségében a kilátó csalódást okozott,még akkor is ha a másik oldalon látszódott a Gulács és a Tüti-hegy csúcsai.Így hát mentünk is tovább a tanösvényen amely egy másik ponton ment vissza a kékbe,mint ahol letértünk róla.Azonban nem várt meredek emelkedő következett,lényegébe a semmiért,ráadásul kezdett immár nagyon meleg lenni ez pedig a fő ellenségem.Így nem is annyira a meredek emelkedő,hanem a meleg ki is szívta az erőmet.Leérve,úgy döntöttünk röviditünk a túrán több okból is.
A kilátó
A Gulács és a Tóti csúcsai
Az első ok az volt,hogy lehetőség volt rá.Volt egy út amelyen átlósan haladva közel három kilométert spórolhatunk meg.A másik ok az volt,hogy hiába az igyekezetünk kezdtünk kicsúszni az időből.Még akartunk egy "győzelmi" kaját enni a végállomásnál és így félő volt,hogy kifutunk az időből ha nem röviditünk.Volt még egy templomrom is ahol biztos minimum félórát eltöltöttünk volna,mert mint írtam a mi túráink nem arról szólnak,hogy megyünk mint a fene.Mi megnézünk alaposan ilyesmiket mint egy templomrom például...A harmadik ok az volt,hogy az erőm kicsit elhagyott.Nem vagyok már fiatal,mostanában nem is vagyok túl jól a meleg idő pedig egyszerűen leszívja az erőmet.Tartottunk egy kajaszünetet,ez némileg helyrehozta a kondimat így akkor a röviditett útvonalon folytattuk a túrát ami persze egy ponton majd újra belemegy a kékbe.
A röviditett úton
A Gulács
Ennek az útnak első fele kellemes volt,helyenként hövős árnyékos részeken haladva.Több helyről nyíltak kilátsaink a Gulácsra vagy éppen a Badacsonyra.Aztán a második fele az útnak már nem volt ilyen kellemes.Egy részben járhatatlan szurdikba értünk.Kicsit idézte a Salabasina-árkot,na persze olyan durva azért nem volt.Itt nehezen haladtunk,de végül újra beértünk a kék jelzésbe.Innen már nem is tértünk le a balatoni kékről.Ez eleinte beért a kertek közé,majd fokozatosan leért a hegyekből.Itt is több helyről volt csodás kilátásunk a feljebb említett hegyekre.Végül beértünk Badacsonytomajra.Akartunk egy kávét inni,de itt túlságosan drága volt,így letettünk róla.A kisváros szép volt,de mégsem fogott úgy meg mint Kékkút.Átérve rajta következhetett az utolsó kilométer.A balatoni kék utolsó kilométere!
Újra a Gulács
A Badacsony
Badacsonytomaj
Természetesen erre már újra aszfalton haladtunk,itt pont a 71-es út melletti járdán.Motoros banda jött szemből,aranyosak voltak mert voltak vagy harmincan,de kivétel nélkül mindenki kiintett,mi meg persze visszaintegettünk.Nehezek voltak az utolsó méterek,hiába október,pokoli meleg volt!Végül feltűnt Badacsony település,a balatoni kéktúra végpontja.A pecsételő hely a vasúti megálló mellett volt egy fán,itt végződött a 103 kilométer.Rengetegen mozogtak erre,de ez nem érdekelt minket Zolikával.Diadal érzet kapott el minket így éljenzések közepette végeztünk ezzel a túrával.Rányomtuk az utolsó pecsétet is az igazoló lapra.Mehettünk enni,mert már meg éheztünk.
Zolika rányomja az utolsó pecsétet a lapra
Teljes a kollekció
Némi keresgélés után ráakadtunk a megfelelő helyre.Én ahogy szoktam egy babgulyást nyomtam le,Zolika pedig egy magyaros lecsót cipóban.Kávéztunk,söröztünk,boroztunk megünnepeltük a balatoni kék teljesítését.Mondjuk nálunk lassabban aligha csinálta meg bárki is,de ez az én hibám.Majd lesz egy összefoglaló valamikor az egészről is.Kaja után kimentünk a partra majd tartottunk egy rövidke teljes összefoglalást,ez látható illetve hallható a filmünk végén.Ezt követően vonatra szálltunk és elindultunk haza.Megvalósult tehát Zolika álma és végigmentünk a balatoni kéken még úgy is,hogy ennek a kötött túrának én nem igazán voltam híve.
A babgulyás
Itt a vége a balatoni kéknek!
Ez volt az év tizenharmadik túrája és ezen most 18 kilométert trappoltunk.Ez így éves összesítésben már 178 kilométer.Ez pedug így közel 13,7km/túra átlagot jelent.
Utózönge,hogy az igazoló lapot elvittük Veszprémbe leadni,majd erről is lesz egy bejegyzés,hiszen megnéztünk egy kilátót is ott.
Közel nyolc éven át volt a blog fő képe Gergő ikonikussá váló képe,amelyen a somoskői vár alatt a kőtengeren áll.Talán ez a legjobb kép róla,ez fejezi ki legjobban őt.Nem véletlen tehát,hogy a nyolc év alatt hozzá sem nyúltam a képhez.A kép amúgy poszter formájában is megvan és itt van a falon Gergő múzeumában.Nem terveztem,hogy leveszem mint fő képet a blogból,nem is gondoltam rá,hogy ezt lekéne venni valaha is.Hiszen ez a blog lényegében Gergőé,róla szól ő a főszereplője-Ám aztán mégis történt valami,ami változtatásra késztetett.
Gergő ikonukus képe nyolc éven át volt a blog fő képe
Hozzáteszem,nem elképzelhetetlen,hogy valaha majd a kép visszakerül fő képként a blogba,hiszen mégis ez a kép tetszik legjobban Gergőről,meg aztán lehet ideje korán ráunhatok az újra is.Minden benne van.
Szóval a minap meglátogatott Gergő lelke odaátról.Régen kommunikáltunk már egymással.Ideje volt újra.Arra kért,hogy cseréljem le mostmár a képet.Mivel itt ezen a helyen nem készült közös képünk,ma már létezik a mesterséges intelligencia,így kreáljak egyet kettőnkröl és tegyem azt ki.Mert mint mondta,ez a blog nem csak róla szól hanem rólunk.Hiszen együtt indultunk a kalandokra és együtt éltük át őket.Az a legméltóbb ha ketten nézünk onnan vissza mindenkire és a nagy világra.Legyen így.
Az új kép legjobb formánkban mutat minket
Elkészült tehát a mű,melyet az AL kreácsolt,de Gergő lelke azt mondta,hogy vegyem úgy,hogy ezt ő csinálta.Nem teljesen jó,de nem is rossz.Minket talán a legjobb formánkban ábrázol,de legyen így.A vár sem százszázalákosan olyan mint a valógságban és a kőtengeren is találhatunk "hibákat",de mindent egybevetve egész jó.Ezt felturbóztuk egy ötletesebb,kreatívabb felírattal mint ami eddig volt,így aki erre jár,azonnal tudja,hogy hova került!
Teljes pompájában az új kép
Hogy meddig lesz ez a blog fő képe.Lehet pár órát csak,lehet pár napot,hetet,de lehet pár évet,vagy örökre.Ki tudja.Mindenesetre érjen meg hasonlóan sok túrabeszámolót,legyen része minél több jóban és minél kevesebb rosszban.A képcsere megtörtént,Gergő óhaja teljesült.
Messziről persze a legkisebb köd is elrejtheti, sőt, könnyen eltüntetheti a reggeli pára is, – mintha földöntúli, misztikus játékot játszanának az emberrel a tulajdon érzékszervei. Talán van is a dolgokban valami… A vár keletkezésének eredetmondája szerint ugyanis élt valaha a környéken egy András nevű nagyúr, a híres Kacsics-família egyik tagja. András egyszer elrabolta valamelyik szomszéd földbirtokos szépséges feleségét, és az akkor épülő vár egyik szobájába záratta. A kőművesek még dolgoztak a az erődítményen, s napközben mindig fel is rakták az asszony börtönének falait, – a kövek azonban mindig eltűntek reggelre. A szépasszonynak ugyanis volt egy boszorkány dajkája, aki szövetségre lépett a sátánnal. Közbenjárására az ördögfiókák éjjelente holló képében elhordták az építőköveket, s tették ezt mindaddig, amíg az asszony ki nem szabadult. A mese szerint az ördögökről, azaz hollókról kapta nevét a falu és a vár.
Mesebeli csigaház
Mesebeli csigaházra emlékeztető vár magasodik a hegytetőn Szécsénytől mintegy 20 percre, Nógrád vármegyében. Ezt a programot kicsik és nagyok egyaránt élvezni fogják, hiszen a kapun belépve visszarepülünk az időbe. A szűk helyek, a számtalan felfelé törekvő lépcső, az eldugott termek, igazi kalanddá teszik a felfedezést.
A faluban található központi parkolóból a Vártúra tanösvényen egy könnyed 10 perces sétával juthatunk fel a várhoz. Arra érdemes figyelni, hogy a mosdó nem a váron belül van, hanem a vár előtti kis úton, amire tábla figyelmeztet.
A vár gyönyörű
Belül
A vár a tatárjárást követően épült, legrégebbi része az öregtorony 1260 utáni. A mai Hollókő területe korábban a Kacsics nemzetség földje volt, így várat is ők építtették. Az oklevelekből a Kacsics nemzetség Illés ágából származó I. Péter és fia Mikus neve bukkan fel.
Az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros időkben a nemzetség tagjai Csák Máté pártjára álltak és a várat is neki adták át. Károly Róbert 1312-ben a rozgonyi csatában győzelmet aratott. Ezt követően a Kacsics nemzetség hűtlen ágát megfosztotta birtokaitól. A vár új tulajdonosa Szécsényi Tamás (1299-1354) lesz, bár valószínű, hogy ténylegesen csak Csák halála után (1321) tudta érvényesíteni hatalmát.
A vár belül is gyönyörű,érdemes megnézni!
További érdekesség, hogy Szécsényi Tamás is a Kacsics nemzetség tagja volt, ő a Falkos ághoz tartozott. Míg rokonai Csák Mátét választották, ő Károly Róbert mellé áll, ami bár az út elején számos nehézséget és kihívást okozott, hosszú távon biztosan megérte, hiszen Károly megjutalmazta hűséges embereit, így Tamás pályája csúcsán erdélyi vajda és országbíró is volt.
A Szécsényi család 1460-ig birtokolja a várat. Ebből az időszakból ismerjük Szécsényi Frank nevét, akit Hollókői Frankként is említenek. A vár bővítése az ő idejében kezdődött meg, ekkor az épület új emelettel, lovagteremmel, kápolnával és lakószobával bővült.
1411-ben Szécsényi Lászlóé lett a birtok, a husziták gyakran megfordultak ekkoriban a falak között. 1442-ben a huszita vezér Jan Giskra itt egyeztetett a fegyverszünetről Hont és Nógrád megye képviselőivel.
Gyönyörű termek és kiálítások
Szécsényi László 1459-ben fiú örökös nélkül halt meg, így két lánya Hedvig és Anna révén kerül Losonczi Alberthez és Guthi Országh Mihályhoz a vár. Hedvignek Losonczi Albert volt a férje, még Annának Guthi Ország János, aki Mihály fia volt.
1461-ben Mátyás király is megerősíti ezt a birtoklást. A Losonczi és Országh időkben a vár tovább bővül, ekkor kezdődnek meg a reneszánsz átalakítások is, melyek már inkább kicsit a kényelmet és nem a védekezést célozzák.
A török vész azonban Hollókőt sem kerüli el, innentől sorsa is megpecsételődik. 1552-ben Ali budai pasa elfoglalja, majd ugyan 1593-ban Pálffy Miklós elfoglalja a törökök által elhagyott várat, 1663-ban is török kézen találjuk. 1683-ban Sobieski János lengyel király felszabadítja, de innentől már nem tölt be jelentős szerepet.
A Rákóczi-szabadságharc alatt még egy rövid ideig raktárnak és szállásnak használták, de a szabadságharc leverése és I. Lipót várak lerombolására vonatkozó parancsa nyomán hamar rommá válik, köveit széthordák.
A kilátás is pazar a várból,szinte teljes körpanorámánk van
A vár régészeti feltárása és helyreállítási munkái 1966-ban kezdődtek. 1996-ban nyitották meg a nagyközönség számára, majd 2014–15-ben újabb helyreállítások és felújítások után napjainkban ismét látogatható.
A várba a belépő 2026 szeptemberében 3000 forint/fő ,a diák és a nyugdíjas 2000 forint/fő.
A várban mi egyszer egészen biztosan jártunk,e sorok írásakor nincs három hete.Aztán lehet voltam itt még diák koronban osztálykiránduláson,de erre nem igazán emlékszem már.
Maradandó élményt adott a vár és úgy készülünk,ha isten is úgy akarja még visszatérünk pár év múlva.Mindenkinek ajánlom,mert szuper hely a vár pedig csodálatos.
Filmünkben 25'15-nél pillantjuk meg először a várat,majd be is megyünk
Alaposan elhanyagoltuk a balatoni kéktúránkat,amelyet még tavaly nyáron hagytunk abba Szentantalfánál.Most megfogadtuk,hogy a maradék szakaszokat idén még megcsináljuk,így szeptember harmadik szombatján érkeztünk vissza Szentantalfára Zolikával.A Veszprém megyei településre is katasztrófális a tömegközlekedés,így csak fél 11-re tudtunk megérkezni,ilyenkor meg már nem nagyon szeretek túrát inditani,de most nem volt más választásunk.A szépséges falut elhagyva a kéken,szépséges tájakra értünk ki.Az út a Tagyon-hegyre kapaszkodott fel és a kezdeti meleg után kellemes felhők kúsztak az égre és az idő is kellemes lett.A kilátás pedig mindent vitt,főleg a Balaton irányába.
Szemben a Tagyon-hegy
Kilátás a Tagyon-hegyről
A hegy másik oldalán pedig feltűnt a Hegyestű is,amit érintett a túránk.De előtte még lement az út a szőlőskertek felé ahol véleményem szerint felesleges köröket írt le,míg újra vissza nem jött a hegyre,már a Hegyestű lábánál.Mindenhol folyt a szüret,jó volt látni a boldog embereket... Mi pedig beértünk egy erdőségbe,ahol egy idő után meredeken kezdett emelkedni az út,immár a Hegyestűre.Felérve már kezdett újra meleg lenni.Beértünk a Hegyestű látványos részére,én már harmadszor voltam itt,míg Zolika másodszor.Egy kajaszünettel erősítettünk a körülnézés előtt.
Mögöttem a Hegyestű
Már odafenn
Kaja után pedig körülnéztünk a Hegyestűn ahogy máskor is amikor itt voltunk.Megnéztük a bazaltorgonát,felmentünk a kilátópontokhoz,szemügyre vettük a több millió éves köveket.A tervezett félóra helyett másfél órát töltüttünk itt.Ez van amikor egy hely látványos és jó.Dolgunk végeztével a közelben lévő pecsételési ponton leigazoltuk a papírjainkat majd folytattuk a kéken,amely miután leereszkedtünk a Hegyestűről,az út a túra hátralévő szakaszán már végig szintén ment.Először beértünk egy erdőbe,erre jöttünk amikor Balatonszepezdre mentünk,de akkor letértünk a kékről jelzetlen utakra,most viszont maradtunk a kéken.
A Hegyestű
Egy kilátás a Hegyestűről
Már lentről a Hegyestű
Be az erdőbe!
Az erdőben kellemes hüvős volt,de kiérve onnan arcul csapott a meleg.Kiérve az erdőből,egy jó másfél kilométeres ingerszegény szakasz után feltűnt a Lapos-Hegyestű és a Kis-Hegyestű egymás mellett.A nagy Hegyestű kistesói voltak a Lapos 215,a Kis-Hegyestű 238 méter magas volt emlékezetem szerint ( a nagy 337).A túra elején még úgy gondoltuk,hogy lehet majd megmásszuk a Kis-Hegyestűt mert a leírások szerint jó onnan a kilátás.Ideérve azonban kezdett elfogyni az erő,nagy lett a meleg és időszűkébe is kerültünk volna ha felmegyünk.Így letettünk róla.Majd külön egyszer eljövünk ide.Most mentünk tovább a kéken,lenyügőzően szép tájon a Káli-medence keleti szélén.Jó rálátásunk volt a Balaton-felvidék nagy részére.
A Lapos és a Kis-Hegyestű
Mögöttünk rázoomolva a nagy Hegyestű
Az út betonútra váltott a meleg pedig fokozódott.Kezdett az erőm elhagyni,ugye nekem a fő ellenségem a meleg.Nem a távval vagy a tereppel van álltalában bajom,hanem a meleggel.A meleg kiveszi erőmet.Így történt ez most is.Az utolsó másfél kilométeren már küszködtem,míg Zolika vígan trappolta a kilométereket.Na jó,több mint tíz évvel fiatalabb ám!Végül beértünk Kővágóörsre a hetedik szakasz végállomására.A falu előtti kőtengert most kihagytuk mivel a növényzet úgy benőtte,hogy sokat nem lehetett látni.A faluba valami fesztivál zajlott,de úgy láttuk zártkörű.Megkerestük a pecsételő helyet és leigazoltunk.Ezután pedig egy éttermet kerestünk,ahol megkajáltunk.Az elfogyasztott gulyás nem volt a legjobb...alaposan elmaradt a Tolna és a Baranya megyei ízvilágtól és hús is alig volt benne..Kávéztunk és söröztünk még.A sör viszont szuper volt!Ezután pedig más nem maradt megkeresni a buszmegállót.
A gulyás nem hozta a Tolna és Baranya megyei szintet...
Busszal lementünk a rávfülöpi vasútállomásra,onnan pedig a Kék hullám IC-vel Székesfehérvárig mentünk.Ott újra buszra szálltunk,ami már hazahozott Dunaújvárosba.Este 11-re értem lakásra.A túra nem volt rossz,de újra nagy meleg lett,ami a fő ellenségem.Ezt a szép tájak némiképp kompenzálták.
Ez volt az év tizenkettedik túrája.Most mentünk 15 kilométert ami összesítésben idén már 160 kilométert jelent.Ennek átlaga pedig 13.33 km/túra.
A Balatoni kékből egy szakasz maradt,a tervek szerint ha nem jön közbe semmi három héten belül visszatérünk és befejezzük végre!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
