Ahogy minden évben,idén sem maradhat el,hogy megemlékezzek az egyik valaha volt legjobb barátomról,halálának ötödik évfordulóján.
Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá - az a kutyája. Ő az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csak hogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen.
Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?
|
A kutyus és a Gergő a 17.szülinapon (Gergőén),sajnos,hogy a 19.-en már egyikük sem élt... |
Az igazság az,hogy már nem nagyon tudok mit írni a témával kapcsolatosan,hiszen az elmúlt években minden megírtam már.Igazából csak emlékezem az egykori hű társamra és jóbarátomra és nagyon bízom benne,hogy valahol ő is van,ő is él most is.Csak éppen nem látom.Úgy is mondhatnám,hogy ha a mennyországban nincsenek kutyák, én inkább oda akarok menni, ahová ők kerülnek.
Ma öt éve,hogy jobb sorsra szenderült ,ide temettem el a közeli erdőbe ahol a legjobban szeretett lenni.Sírját az őzek kitaposták,de persze még megvan,egy kisebb felújítás azért nem ártana neki.Majd az ősszel ha levonulnak a hőhullámok.Teszek majd rá vagy két réteg földet.Ugye földet is szórtam rá amikor eltemettük,majd,hogy az őzek vagy különféle állatok kitaposták köveket tettem a földre és azt egy újabb föld réteggel húztam be.Most mivel újfent kitaposták az állatok,így kénytelen leszek egy újabb karbantartást végezni a síron.Azon a síron amiről senki emberfia meg nem mondja,hogy egy kutyasír,csak én tudom.És elég ha én tudom.Mostani kutyámmal rendre elmegyünk mellette így látom,hogy a helyzet azért nem kritikus még.
Remélem boldog vagy drága barátom akárhogy is vagy,de nagyon-nagyon remélem,hogy éppen Gergővel vagy odaát.Jövök majd!
|
Az utolsó kép... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése