Ez a legalapabb mecseki túrák egyike.Olyannyira alap,hogy nem is tekintjük igazából túrának.A faluból a kunyhóig,a Nyárádi kunyhóig.Kismilliószor megtettem már.Persze azért egy rövid túrának beillik,hisz vagy hat kilométer a távolság,végig felfelé menetben.Alighanem találkozhattunk már leírással,a helyszínekkel a blogomban a Mecsek címszó alatt.Hogy most ez a túra nem túra mégis,hogy kerül bele a blogba az azért van,mert az egyik legemlékezetesebb (persze sok emlékezetes van) felfelé menetünk volt a kunyhóhoz az évek,vagy az évtizedek alatt...
 |
| A Szászvári strand |
Nem tudom már melyik év volt,szokásunkhoz híven a Mecseki Nyárádi kunyhóban töltöttünk pár napot a bandámmal.Az egyik itt töltött napot a szászvári strandfürdöben szándékoztuk eltölteni,fürdéssel,pihenéssel és minden földi jóval ami egy ilyen helyen lehetséges lehet.Így is lett.Pompás nyári időben remekül éreztük magunkat a strandon amely csodás környezetben fekszik a Baranya megyei Szászvár déli végében a hegyek ölelésében.Fürödtünk,ettünk,ittunk,labdáztunk,ping-pongoztunk,sakkoztunk stb.Remek nap volt.Délután öt felé kezdett beborúlni az ég...
 |
| Fürdözés a strandon |
Egyre durvábban kezdett beborúlni,mígnem a sötétség lett az úr,na és eleredt az égi áldás is.Voltunk vagy hatan.Sebaj,bemenekültünk az ekkor még üzemelő a strandon található vendéglőbe,ahol úgy gondoltuk megvárjuk az égi áldás végét.Persze a várás alatt ittunk is bőven.Elvoltunk,elbeszélgettünk,aztán azon kaptuk magunkat,hogy már este fél8 körül van,8-kor meg zár a strand vendéglöstül,mindenestül.Az eső azonban két órája csak esett és esett,úgy tünt nem akar elállni...
 |
| Esik a Mecsekben |
Nem volt mit tenni,elkellett indulni.Világosban már így sem volt rá esély,hogy felérünk.Ez volt a kisebbik baj.Nem készültünk éjszakai túrára,semmi lámpa meg ilyesmi nem volt nálunk,de mondom ez volt a kisebbik baj.A nagyobbik az meg a nagy eső,amely igen keményen esett cseppet sem csillapodva...persze esőre sem készültünk...semmi esőköpeny vagy ilyesmi...ugyan...Szóval elindultunk a ma már piros+ jelzésen (akkor még nem vezetett le egészen a faluig a piros+) A Bányatelepig kb. 3 - 3,5km várt ránk betonúton,szakadó esőben,sötétedésben.Ráadásul a Bányatelep még nem jelentette túránk végét,hiszen onnan a kunyhó is 2,5 - 3 km-re van még...Mindegy mentünk.A tökünk is elázott,a csajoknál sem volt minden rendben...de mentünk.
 |
| Szászvári Bányatelep (nem ezen a túrán készült kép) |
A Bányatelepre 1 óra alatt értünk fel,lassan-lassan kezdett beállni a teljes sötétség.A telepen a régi bánya fő épülete szolgálhatott volna menedéként,ám már ekkor kisértetház hírében állt az épület.A kemény pöcsü városi gyerekek inkább a tovább menetelt választották,minthogy ide behúzódjunk...Persze nem csak a félelem miatt.Értelme nem sok volt megállni,hisz már csurom vízesek voltunk,megszáradni úgysem tudtunk volna,vízesen meg minek is megállni,akkor inkább végigküzdjük.
 |
| A kisértetház,egyszer majd írok erről is |
A Bányatelep után beértünk az Ól-völgybe,itt már teljes volt a sötétség.Az orrunk hegyéig sem láttunk.Próbáltuk az út nyomvonalát azért nem eltéveszteni és meglátni,hol megy be teljesen az erdőbe.Ez sikerült is.Továbbra is szakadt az eső.A sötét erdőben a szakadó esőben újabb nehézség várt ránk.Az út néhány helyen,vagyis inkább több helyen kb. 30-40 cm széles lehet,mellette-alattunk pedig ott a szakadék az Ól-völgy...na meg persze csúszott is.Erre szokták mondani,az ellenségemnek sem kívánom...Valami isteni csoda folytán sikerült balesetmentesen abszolválni ezt a szakaszt is.Már nem volt messze a kunyhó.
 |
| Normál esetben így túráznak esőben.Na a képen nem mi vagyunk! |
Végül is a strandttól jó 100 perc alatt sikerült felérni a kunyhóhoz az elképesztően nagy esőben.Odafent aztán mindenki tiszta száraz ruhára váltott,de az egyik haver oly annyira bevolt már baszva,hogy ablakpucoloval kezdte el a ruháit kimosni...mindegy,ez is kellett az élményhez.Sok év elmúlta persze már megszépíti az élményeket,de akkor ott ez nem volt olyan kellemes.Szerencsére "csak" eső volt,vihar nem.Akkor lett volna igazán kemény...Így ez is egy jó sztori az utókornak,megérdemli a blogomba való bekerülést.Csupán 6 kilométer volt az egész,mégis egy örökkévalóságnak tűnt...
 |
| A legalapabb túra a kunyhóhoz, most nem volt egyszerű |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése