Közel jártam Judithoz,de nem volt időm bemenni hozzá...

 Legutóbbi túránkon mikor már elhagytuk a Naplás-tó környékét és bejutottunk a Keresztúri erdőbe,nem csak a ferihegyi repülőtérhez voltunk közel,hanem a budapesti új köztemető szóróparcellájához is.Itt vannak elszórva egykori nagyon kedves jóbarátom Judit hamvai is,aki 2019 augusztusában hunyt el.Ígéretet tettem neki,hogy egyszer tiszteletemet teszem végső nyughelyénél,de ez mind a mai napig nem történt meg.Most szombaton voltam a legközelebb hozzá,de sajnos nem jutott már rá idő.A túra nagyjából tizenötödik kilométerénél járhattunk és eszembe jutott a dolog,de kezdtünk fáradni és nem volt kidolgozva arra sem terv,hogy a temetőtől hogyan jussunk el a Kőbánya-Kispest vasútállomásig.Na és valószínűleg ránk is sötétedett volna már,ami egy temetőben lehet nem a legjobb dolog.Persze mindez csak kifogás.

Ahol ez a repülő elhúzott,talán itt voltunk legközelebb...

Ahol a repülők elhúztak közvetlen a fejünk felett ott lehettünk a legközelebb Judithoz.Ha jól nézem a térképen akkor légvonalban nagyjából 450 méterre,persze a bejárat arébb lehetett.De akkor is.Most kissé meg lelkifurdalásom van,hogy amikor ilyen közel voltunk hozzá,akkor nem valósítottam meg az ígéretemet.Na,de persze nincs elfelejtve előbb-utóbb eljövök,de az is igaz,hogy hét év távlatából már illene ezt megejteni...Judit akinek mit ad isten éppen ma e sorok írásakor van a szülinapja,most lenne 60 éves kereken,jóbarátom volt aki úgy 42 éves kora környékén egy baleset következtében bénult le részlegesen.Tizenegy évig húzta és valószínűleg úgy megsérülhetetett,hogy a szervezete 53 éves korában adta fel a harcot.Késve értesültem a haláláról sajnos.Ezért is ígértem meg,hogy egyszer elmegyek ahhoz a szóróparcellához...Jó ember volt és életem egy nehéz szakaszában segített is nekem.

A szóróparcella,vajon hol lehet Judit neve?

Ha az egészségem engedi,mert én is nyüglödöm már,akkor mindenképp tervezem még bejárni ezt a keresztúri erdőt és mivel az közvetlen a temető mellett van,akkor megfogom ejteni a dolgot.Bár nem lesz egyszerű megtalálni Judit nevét valamelyik oszlopon,de megfogom találni!Nem akarok úgy elmenni ebből a világból,hogy ezt az ígéretet nem váltom valóra,ennyivel tartozom neki...

Túra a Naplás-tóhoz

 Hát bizony már nagyon régóta lógott a levegőben ez a túra,de valami oknál fogva mindig csak egyre halasztódott.Úgy voltam vele,ezen a télen ha törik ha szakad mindenképp megcsináljuk.Igen ám,de ez sem akart olyan könnyen összejönni,de aztán már nem várhattam tovább,hiszen pár nap és vége a téli túraidénynek.Tavasszal meg másfelé szeretnék menni.Végül is Valentin nap reggelén nekivágtunk.Mondjuk nem életem szerelmével,hanem csak Zolikával.A reggeli fél hetes vonattal indultunk.Külömböző módon érhettük volna el túránk kiindulópontját a Mátyásföld alsó hév megállót,ezeket felvázoltam Zolikának és rábíztam a döntést.Nem döntött jól...

Mátyásföld és a hév amivel jöttünk.Ja nem,ez már egy másik.

Úgy volt vele,szálljunk le a vonatról Ferencváros vasútállomáson és menjünk be a Lurdyba.Aztán majd ott valahol veszünk BKK jegyeket.Különös oka volt ennek.A Lurdy egyik büféjében Zolika szimpatizál egy lánnyal és szerette volna újra látni.Igen ám,de ezen a napon a hölgy nem dolgozott vagy később kezdett és hát így nem találkoztunk vele.Elindultunk aztán BKK jegy vadászatra,de gyakorlatilag az egész Ferencvárosban nem kaptunk!Nem volt egy hely se közel se távol ahol betudtuk volna szerezni a nekünk kellő jegyeket.Na,de még automata sem volt.Nem is értem a villamos megállókban pl.miért nincs?Szidtuk az egész fővárost és azon tanakodtunk mi legyen.Végül is egy öngólt bevive jutottunk előbbre.Visszamentünk vonattal (arra volt napijegyünk) Kelenföldre,onnan pedig újra vonattal bementünk a Délibe.Itt már kaptunk nekünk kellő jegyeket.Metróval így kihúztunk az Örs vezér térre,majd hévvel ki Mátyásföldre.Másfélóra elveszett.Na,de indulhatott végre a túra!

Hosszú egyenes bringaút

A Szilas-patak mentén jelzett turistaút ugyan nem volt,de egy jól járható hosszú bicikliút viszont igen.Ezen kellett mennünk.Óriási volt rajta a forgalom.Biciklisek,futók,korcsolyások és persze gyalogosok.Hatalmas népszerűségnek örvendett ez az út.Ennek ellenére jól haladtunk rajta és nem volt olyan zavaró a nagy tömeg.A patak nem a legszebb volt amit életemben láttam,de a környék a hatalmas rétekkel nem volt rossz.Az út nagyjából 2,5 kilométeren át vezetett,majd átmenve egy autóúton végre normális erdei földúton folytattuk a túrát.Ez már a Naplás-tavi tanösvény része lehetett,mert voltak tájékoztató táblák minden állomáson.Olyan lápvidéknek tűnt ez a rész,de nem volt rossz.Végül jó fél kilométer után elértük a Naplás tavat!

Voltak pihenők a bringaút mentén is!

Már a lápon

A tó túlfolyójához értünk.Egy töltésen ment itt az út,jó rálátás volt innen a magunk mögött hagyott lápvidékre a tóra és szemben a kis dombon álló kilátóra.Ezen az úton is rengetegen jártak.A jó idő kihozta az embereket a szabadba.Mielőtt nekivágtunk volna a kilátónak,elindultunk ellenkező irányba körbejárni a tavat.Maga a tó nagyon szép volt és hát olyan....kb.300x300 méteres majdnem négyzet alakú.Hivatalosan a Szilas-patak vízgyűjtője volt,de itt mindenki csak Naplás-tóként ismerte.Körbejárva a töltési betonút ismért földúttá avanzsált,ezen ment a tanösvény.A bentonútról még volt rálátás a tóra,de a földúton egy darabig már nem.Ennek ellenére ez a rész nagyon szép volt.

Mögöttünk a lápvidék

A túlfolyó

A tó és a kilátó

Csodás zöld mezők és egy parányi ártéri erdő,vagy inkább léperdő között ment az út amely aztán be tért az erdőbe.Itt is sokan sétáltak.Átkeltünk a patakon itt volt némi dagonya,majd kivitt újra az út a tóhoz.A szemközti oldalon jutottunk ki mint ahova érkeztünk ahol a túlfolyó volt.Szép volt innen is a tó.Tovább mentünk az úton amely itt az erdőben ment.Kijutottunk a Naplás útra,az itteni autóútra.Sok-sok autó parkolt itt.Jól járható sétány volt itt a tó mellett és sok-sok pad és kilátóhely ahonnan a tavat lehetett csodálni.Az egyik padnál ideje volt megpihenni.Megkajáltunk.A lábam ugye nincs a legjobb állapotban jól jött a pihenés,bár eddig kitűnöen bírtam a túrát,de még előttünk volt a teljes táv több mint kétharmada!Kőbánya-Kispest vasútállomásig szándékoztunk ugyanis elmenni.

A tanösvény a mező és az erdő között

Átkelés a patakon

A szépséges tó

Végül úgy döntöttünk elhagyjuk a tavat és nekivágunk a dombnak fel a kilátóhoz.Itt is erdőbe értünk,nagyon szép volt ez a rész.Nagyon sok út volt az erdőben,sajna egyik sem volt jelzett.A kilátóhoz vezetőt így úgy kellett kisilabizálni melyik is az.Mondjuk nem volt egy nehéz feladat.Némi kis emelkedő után fel is értünk a Naplás-tavi kilátóhoz amely nagyon jól nézett ki.Amúgy ez a Cinkotai erdő volt a kilátót pedig cinkótai ferdetoronyként is becézték,mert messziről nézve ferdének tűnt.De ez olyan mérnöki csoda volt amelyről közel érve hozzá megbizonyoshadtunk róla,hogy nem ferde.Indultunk hát betámadni a remek építményt!

Klassz volt itt az erdő

Elérjük a kilátót!

A 175 méteren álló kilátó egy három méteres betontalapzaton állt.Erős faszerkezet/váz-ból készült jól járható széles lépcső vezetett fel pihenő és kilátószintekkel.Felérve körbe lehetett járni a tágas kilátószintet és persze teljes 360 fokos körpanorámánk volt.Már most odaadtunk volna a kilátónak az év kilátója címet.Remek építmény volt! Na és biztonságos is.Úgy volt kialakítva,hogy derékig érő korlát volt,kiesés veszély nem fenyegetett.Sokan voltak itt is.Kilátásilag is remek volt.Alattunk kelet felé ráláttunk a Naplás-tóra és Mátyásföldre távolabb a Gödőllöi-dombságra.Északra is Mátyásföld bontakozott ki,a távolban a hegyekkel.Nyugatra alattunk a Cinkótai erdő volt a távolban pedig ráláttunk a Budai-hegységre a Pilisre és a Visegrádi-hegységre.Délre ipartelepek rajzólodtak ki.Távolabb lehetett látni a Ferihegyi repülőtérre leszálló gépeket.Jó volt!

A kilátó

Alattunk a tó

Észak-nyugat felé...

Ide is eljutottam végre...

Itt is sokan voltak.Mi jó 20 percet voltunk fenn,indulni kellett mert a reggeli másfélóra jelentős kését okozott és előttünk volt még a túra kétharmada! A kilátóról természetesen majd még részletesen írok a kedvenc kilátós sorozatomban! Búcsút vettünk a csodás kilátótól majd étvágtunk a cinkótai erdőn.Itt már olyan semmilyen volt.Jól járható jelzetlen utakkal volt teli ide is kellett némi hozzáértés,hogy ne tévedjünk el,de ez megvolt.Kissé ingerszegény volt,de mégis kellemes.Végül kiértünk a Cinkótai útra,ahol óriási forgalom volt,járda meg nem...Betonutas szakasz következett a következő 4-5 kilométeren kevés látnivalóval.Ezen a szakaszon nem is fotóztam!

A Rákos-patak

A Rákos-patakot kereszteztük,ez adott végre valami számottevő látnivalót,majd két fő vasútvonalon is átmentünk és az 526-os soron kötöttünk ki.Itt tudtunk inni egy kávét is egy dohányboltnál.Végül bejutottunk a Keresztúri erdőbe.Hosszú egyenes út vitt minket,amelyről sok helyen volt letérési alkalom.Nem volt rossz,de a legfőbb látnivalót a fejünk felett leszálláshoz készülő repülők szolgáltatták.Így jöttem rá,hogy ez végül is az az erdő amely túlsó szélén akkor jártunk amikor a repülőteret jártuk körbe 2020-ban.Izgalmas volt ahogy jöttek a gépek és közvetlen a fák felett húztak el.Az erdőben egy katonai létesitmény volt még mert őrtornyokat és katonai járműveket láttunk.Végül elértük a túlsó végén található határkő emlékművet.

A Keresztúri erdőben

Őrtorony a sűrűben...

Repülők felettünk

Nem a trianoni határokhoz volt köze ennek az emlékműnek,hanem a helyi egykori birtokviszonyokhoz.Talán majd egyszer részletesen kitérek rá és írok róla.Beértünk a XVIII.kerület kertes házakkal teli utcáira.Látnivaló itt már nem akadt.Mi a Tünde utcán haladtunk keresztezve az Álmos utcát is.Majd a Ferihegyre vezető útba torkolott ez az utca.Itt elfordultunk Kőbánya-Kispest vasútállomás felé,de addig még volt jó három kilométer és hát...egy valóságos lepratelepen keresztül vitt az út.Meglepődtünk,hogy a városba bevezető út ennyire semmilyen...Elhanyagolt,lepusztult házat mindkét oldalon,óriási forgalom,majd egy elfogyó járda ás átkelés a túloldalra itt már sehol...így aztán nem is tudtunk egy ponton az eredeti terv szerint haladni,de hála leleménységemnek ezt is megoldottuk!

A határkő emlékmű

Zolika kedvenc ucájánál

A Győmröi út felé mentünk.Utólag megnézve a térképet,lehet még így jártunk jobban.Végül elértük a kőbánya-kispesti vasútállomást,előtte a felüljárón haladtunk át,majd a Kökin keresztülmenve értük el az állomást.Már nem sok erőnk maradt így le is mentünk a vonathoz.Az jött így hamar be is szálltunk és leülhettünk végre.Lézer Jancsi újabb csoda vonata aztán csalódást okozott.Nem münködött a vécé és úgy fütöttek,hogy majdnem elégtünk.Érdekes,hogy minusz tíz fokban meg alig fütenek.Most plusz tíz volt.Végül is rendben és a késés ellenére időben hazaértünk. Háromnegyed hétkor már itthon voltam.A kilátó utáni szakaszt aztán alaposan megnyomtuk Zolikával és sikerült majdnem teljesen behozni a lemaradást.Azt kell mondjam jó buli volt.

Végállomás

A Cinkótai útig látványos volt a túra.A tó és a kilátó hozta amit elvártunk tőle.Aztán a négy kilométeres betonutas szakasz hosszú,unalmas és nehéz volt.A Keresztúri erdő aztán megint jó volt,de a végén a lepratelep nem volt kellemes.Azért remekül elvoltunk.Most mentünk húsz kilométert.Ez volt az év második túrája.Összesítésben harminc kilométernél vagyunk.Ez pedig jelenleg 15 kilométer/túra átlagot jelent. Végül is jó buli volt,remélhetőleg jön majd a folytatás!

A túráról film készül,de ez most egy kicsivel több időt vesz majd igénybe.Várhatóan egy hetet kell várni míg készen leszek vele!

Naplás-tó

 Nagyon régóra tolunk magunk előtt egy a Naplás-tóhoz vezető és annak környékét bejáró túrát.Már több mint egy éve halasztódik,más-más okok miatt,de az istennek sem akar összejönni ez a túra a főváros keleti részén.Most végre úgy tűnik eljött az idő és megpróbálkozunk ezzel a túrával,újra bizonyítva azt,hogy Budapest,pesti oldalán is lehet jókat túrázni.Bár nem vagyok teljesen rendben továbbra sem,ráadásul tegnap este körömvágás közben be is durrant a lábam,nem kicsi fájdalmakat okozva,de mégis megpróbálkozom a túrával.Ha nem megy akkor majd félbeszakítjuk.Na,de inkább nézzük át dióhéjban amit a Naplás-tóról tudni érdemes.

Jó helynek tűnik

Budapest egyik legnagyobb állóvize, a helyi védettségű természeti értekként számon tartott Naplás-tó, Pest keleti peremén, a XVI. kerületben, Cinkotától délre fekszik. Az 1970-es években, a Szilas-patak felduzzasztásával létrehozott víztározó és környéke az elmúlt évtizedekben rengeteget fejlődött, az 1997 óta védettséget élvező tó és környéke számos védett és ritka növényfaj otthona, mintegy 200 különböző vízimadárfajt figyeltek meg már itt és nem utolsósorban egyetlen vadon élő teknősfajunk, a mocsári teknős kedvelt élettere is. A jelenleg horgásztóként is üzemelő Naplás-tó a környékbelieken kívül egyre több kirándulót vonz, partján és a mellette fekvő hangulatos Cinkotai kiserdőben gondozott tanösvények futnak, 2021-ben pedig átadták az extravagáns formájú, 21 méter magas kilátótornyot is.

Túlfolyó a tóban

A patak és ártere a védett területen belül több kilométer hosszú, zavarásnak már kevésbé kitett, ugyanis a laikus szemnek rendezetlennek tűnő rész nem vonzza ide az embereket, pedig a sok kúszónövény, öreg fűzfa és bokros vegetáció trópusi képet idéz. A tó déli része feletti nagyméretű, körülbelül negyven éves telepített erdő (Cinkotai-kiserdő) zömmel fehér akácból (Robinia pseudoacacia), fenyőkből (Pinus spp.) és tölgyekből (Quercus spp.) áll. Ezt a mozaikszerű változatos élőhelyegyüttest kertvárosok és mezőgazdasági területek veszik körül, melyek további izgalmas élőhelyeket teremtenek főként a madarak számára.

A tó és környezete botanikailag régebben igen értékes volt, mivel a Szilas-patak a vízrendezések előtt rendszeresen elöntötte környezetét, ezáltal hatalmas területű lápréteket alakított ki maga körül. Ebből napjainkra csak kisméretű maradványok találhatók a tó alatt. Degradáltsága ellenére jelenleg több mint négyszáz növényfaj ismert a területről!

Kilátó a tó melletti dombon

Állatvilágára igen nagy fajgazdagság jellemző. A tó mocsári teknős (Emys orbicularis) állományával kapcsolatban a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Fővárosi Önkormányzat és a WWF több évvel ezelőtt közös programot indított. Jelenleg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya a Rákosmenti Mezei Őrszolgálattal együttműködve végzi a tájidegen teknősfajok tóból történő begyűjtését és az állatkertben történő elhelyezését.

A terület legfőbb értéke a Budapesten egyedülálló gazdagságú madárvilága. Több mint kétszáz madárfaj jelenlétét mutatták ki eddig a szakemberek, melyben igen nagy a védett és fokozottan védett fajok aránya.

Túrázni is lehet a tó körül

Autóval könnyedén elérhető Rákoskeresztúr és Cinkota felől is. Parkolásra a Naplás út két oldalán biztosítanak helyet. Közösségi közlekedéssel kissé körülményesebb eljutni a tóhoz, a 46-os busszal Rákoskeresztúr, Városközpont felől, illetve Újpalota, Nyírpalota út (Pólus Center) felől lehet megközelíteni a tavat. Az Erdei bekötőút megállótól tíz perc séta az tó.

A kerékpáros út elég jól ki van építve a patak partján, 5 kilométer hosszan, a gyalogosok miatt kellően szélesítve is van.Jelzéssel elátott turistaút ide nem vezet!Túrázva esetleg érdemes a gödöllői hévvel Mátyásföld alsó megállóig kijönni és onnan a Szilas patakot követve juthatunk el legkönyebben a tóhoz.Ott már vannak jelzett utak,tanösvények.

Joggal merül fel a kérdés, hogy mit ad a tó és környéke az idelátogatóknak? Az egyébként budapesti szemmel ritkaságnak számító tavi látképen túl a szomszédos erdőben több kiépített komfortos tűzrakó hely van, amelyek társaságoknak megfelelő kikapcsolódást nyújtanak.

Csodás környezet

Dióhéjban talán ezek a legfontosabb tudnivalók a helyről.Remélhetőleg e sorok írásakor holnap sikerül eljutnunk ide és alaposan bejárni a környéket és megnézni a kilátót is,valamint felmenni rá.Ha így lesz természetesen jön majd a beszámoló és a film is.Ha meg nem sikerül akkor is beszámolok az eseményekről.

Volt egyszer egy Dunai ősz

 Pontosabban több is volt,rengeteg.De ezt most valamiért állandóan felajánlja a you tube.Rányomtam és kiderült,ez a leggyengébb nézetségű videóm.Nem is csoda,nem egy extra alkotás,de 2015 őszén örültem,hogy ezt is össze tudtam hozni.Így beteszem most ide,hátha javít ha csak minimálisan is a nézettségen...

Jelenleg nem dúskálunk túrában,sajnos nem vagyok teljesen jól,de ha szerencsénk lesz,akkor ebben a hónapban lesz még minimum egy túránk,ha nagyobb szerencsénk van akkor meg kettő is.Ez a jelenlegi állás.

Újabb kilátó megy a levesbe!

 Már megszámolni sem lehet...a sokadik kilátó megy a levesbe.Le kell zárni,le kell bontani.Felelős persze továbbra sincs....Vajon mi is ennek az orbitálisan sok kilátó halálnak az oka?Milyen pénzeket lophattak ezekből is ki a sok pöcsfejű ganék?

A Kossuth kilátónak még ideje sem maradt,hogy bekerüljön a kedvenc kilátóink sorozatomba.Alighanem ez lett volna a következő versenyző,de persze attól,hogy lebontják a sorozatba még bekerülhet...Tavaly nyáron a balatoni kék hatodik szakaszán jártunk itt.Még éppen időben,mert idén alighanem már csak a hűlt helyét találtuk volna meg...

A Kossuth kilátó

„..a Halom-hegyi (Kossuth)-kilátó valamint a hozzá kapcsolódó Vulkán tanösvény faszerkezetű műtárgyai közvetlen életveszélyt jelentenek” – hívja fel a figyelmet a mencshelyi önkormányzat közleményében.

A közkedvelt kilátó és a tanösvény faszerkezetei súlyosan korhadtak, olyannyira, hogy helyreállításuk és javításuk már nem lenne gazdaságos. Az önkormányzat a kilátó környékét bontási területté nyilvánította és megkezdte a bontás előkészítését. A lezárt területre belépni tilos és életveszélyes – hívja fel az önkormányzat a kirándulók figyelmét.

Teljesen faszerkezetű volt a kilátó

A Balaton-felvidék egyik legszebb panorámáját nyújtó kilátót 1962-ben építették Dörgicse és Mencshely között félúton, a Halom-hegyre. 399 méterével ez a környék legmagasabb pontja, így az egész Déli-Bakonyt is belátható volt innen.

A kilátót 2015-ben teljesen újjáépítették, és közelében kialakították a 2 km hosszú Vulkán tanösvényt, amely a Halom-hegy kialudt vulkáni kúpjának történetét, geológiai sajátosságait és élővilágát mutatta be.

A kilátószint

Nem tudom,hogy az illetékesek nem tudják,hogy az ilyen és akármilyen típusú kilátókat karban kell tartani?Lehet ha rendszeres karbantartást végeznek ezeken az építményeken sok megmenthető lett volna? Miért nem végeznek karbantartást?

Tavaly amikor ott jártunk már észrevettük,hogy ez a kilátó nincs rendben.A nyikorgás már szinte fel sem tűnt,de odafenn a kilátószinten egyszerűen halálfélelmem volt!Olyan fokon hintázott,kilengett a kilátó,hogy attól féltem eldől.Tudtam,hogy sokáig már nem fog állni...Hát így is lett.

Ennyi volt Kossuth kilátó...

Arról nincs infóm,hogy mior történik meg a bontás,vagy meg történt-e már.Így vagy úgy ez egy újabb szomorú esemény,borzasztó,hogy ebben az országban semmi sem szent,hogy ennyire nem tudunk vigyázni az értékeinkre.

Remélhetőleg épül majd egy új kilátó ennek helyére,mert a kilátás az megérné...

Filmünkben 23,55-nél érünk a kilátóhoz

Dagonyázó-forrás

 Aki követ és aki nem az is tudhatja a Mecsek a források hazája.Nagy esélye van.ha elidulsz ezen a vidéken túrázni belebotlasz legalább egybe.Sajnos azt tapasztalom,hogy az utóbbi időkben több forrás állapota és állaga is egyre romlik.Talán ebben közrejátszik az is,hogy egyrészt ugye nem nagyon jut ilyesmire pénz a mai Magyarországon,másrészt Baumann József a források itteni karbantartója tavaly elhunyt.Reméljük a legtöbb forrás azért átvészeli ezt a necces időszakot és előbb-utóbb jön egy új Baumann aki majd odafigyel rájuk...Mivel már régen gyarapodott ez a sorozatom,ideje egy újabb mecseki forrást bemutatni.

A forrás

A Tripammer-fától északnyugatra tartó völgyben, az abban elsőként nyugatról becsatlakozó mellékvölgy alján jelentkező vízkilépés. A Z jelzésen érhető el, a ZO jelzés vezet az úttól kb. 80 m-re lévő forráshoz.

Foglalása egyetlen kőből történt, a kifolyócső felett megtalálható a gravírozott névtábla. Állandó vízkifolyással rendelkező forrás, melynek hozama 6-15 liter/perc érték között változik. A forrás mellett jobbra áll a régi merítős forrás, melynek kifolyása csak igen gyér. Szárazabb időszakokban csak dagonya, amelyből nincs észlelhető túlfolyás.
Vize a karsztosodott középső triász mészkő felszínt borító miocén takarórétegből lép ki időszakosan.

 Az eredeti forrás ettől a táblával jelölttől jobbra kb. 1 méterre egy kis "kőfülke". Sajnos hozzá nem értő kezek kifolyócsövet építettek ide, szerencsére a víz az eredeti kőfülkében jelentkezik továbbra is.

A forrás új táblát kapott 2018. májusában lsd. fotó

Elnevezés:  A forrás előtti és melletti dagonyás térszínre utal (Dagonya = Marha vagy állatok által felvert sűrű sár). Csokonay Sándor szerint: régebben Hopi Indián-forrásnak nevezték.A forrást 2026-ban újították fel.

Táblák a kőfülke és a forrás

Bár járhattuk nagyon közel hozzá,de magánál a forrásnál nem jártunk,legalábbis nem emlékszem rá...Ha jártunk volna,alighanem készült volna saját fotó,de mivel ilyen nics,így aligha jártunk itt...

Nincs kizárva,hogy valaha még jövünk erre,de tervezett terveink között nem szerepel.

Túra a pokoli stadionhoz

 Nehezen indult be az idei év.Az időjárás sem fogadott kegyeibe és én sem voltam egészségileg a legjobb formában.Január utolsó péntekjén aztán nem vártunk tovább és nekivágtunk ennek az évnek is túrázásilag.Valamikor tavasszal szereztem tudomást a pokoli stadionról.Rendkivül érdekesnek találtam a történetét és azt is megtudtam,hogy valami még ma is létezik a létesítményből.Érdekel és vonzanak az ilyen helyek.Tavaszi bejegyzésemben aztán meg is írtam mindent amit erről a furcsa helyről tudni kell.Ha érdekel itt megtalálod ! Tudtam előbb utóbb eljövök majd ide,így kezdetét is vette egy ide vezető túra megtervezése.Tudtam a helyet annyira benővi a növényzet,hogy felkeresése csak azt követően ajánlott,miután a levelek már lehullottak a fákról.Ősz végére terveztük a túrát ami aztán január végén valósulhatott meg.

Tildy emlékmű Tahitótfaluban

A pokoli stadiont a Szentendrei-sziget keleti szélén Váccal szemben találhatjuk meg egy sűrű erdőben.A szigetre meg egyetlen egy helyen lehet csak bejutni gyalogosan,mégpedig Tahitótfaluban a Tildy hídon át.Ide érkeztünk,kissé későn,péntek délelőtt fél 11.kor.Bár nem várt ránk távra nagy túra,mégsem szeretek kilenc fél tíz után túrát kezdeni,de ez most így alakult.Átkeltünk Zolikával a Tildy-hídon és életünkben először voltunk a Szentendrei-szigeten!Sajnos az ünnepélyes pillanatot beárnyékolta a szemerkélő eső és a borult idő.De a falu mögött húzodó Visegrádi-hegység fenomenális látványt nyújtott félig a felhőben és párában.A település meglehetősen forgalmas volt,idegesítően forgalmas.A hegyláncon és a Szentendrei Duna ágon kivül sok szépséget nem is tartogatott.Hamar áthúztunk rajta...

A Tildy-híd

Az 1114-es főutat követtük,bár mellette haladt egy földút,de az meglehetősen dagonyás volt,így maradtunk az országuton.Ez a váci komphoz vitt.Az előtt lesz az a bizonyos erdő amelyben a pokoli stadion van.Haladtunk ezen az országuton egyre beljebb a sziget belsejébe.Maga a sziget sok érdekességet ezen a szakaszon nem tartogatott,de visszanézve fantasztikus látványt nyújtott a Tahitótfalu fölé emelkedő félig párában úszó Visegrádi-hegység.Fenomenális látvány volt,nem győztünk visszanézni! Szerencsére itt már jelentős forgalom nem volt.A sziget közepe táján egy kútra lettünk figyelmesek benn a szántóföldön.Közelebb mentünk hozzá,de semmi extra.Így mentünk tovább.

Visszanézve csodás a látvány!

Fenomenális,felejthetetlen a látvány!

Kút a semmiben

Meglepetésünkre buszok kerültek el minket! Egy csúklós menetrendszerinti járat és két túrabusz.Hát ezek meg hova mennek erre?A menetrendszerinti járat a falu és a komp között közlekedett ami azért nem semmi.A túristabuszok meg mint kiderült a közeli Bodor majorba tartottak ahol egy lovaspanzió volt.Mi pedig különösebb esemény nélkül elértük azt az erdőt amelyben feltehetőleg ott volt az egykori stadion.Ám le kellett térnünk az orszgútról,egy töltésen vezető betonútra tértünk rá.Majd jó 150 méter múlva földút vitt be az erdőbe.Erre tértük le.Az út jeges és sáros volt nem volt egyszerű menni rajta.Zolika mondta merre kell menni,de én tudtam,hogy nem arra kell amerre ő szíve szerint menni akart.Persze arra jobbnak tűnt a járás,de mivel én alaposan utánajártam,nagyjából tudtam merre kell menni.

Út a töltésen

Egy tisztásra értünk ahonnan egy bozóntos út vitt tovább.Persze Zolikának nem ízlett arra menni,de én már nem törödtem vele.Tudtam arra kell menni.Simán átmentem a kellemetlen bozótos részen,míg Zolika keservesen szenvedett ott,átkozódott is egy sort,de végül is sikeresen átjött ő is.Persze igazam volt,mert pár méter után ott volt amiért jöttünk: a pokoli stadion! Na persze sokminden nem maradt meg belőle,de a főtribün olyan volt mint a leírásokban a képeken amelyeket láttam amikor a hely után kutatgattam.Közelebb mentünk hát a misztikus helyhez!

A pillanat amikor megpillantottuk amiért jöttünk...

A lelátó lentről

Az egykori lelátón

Körbejártunk és alaposan megnéztünk mindent.Magából a focipályából semmi nem maradt azt teljesen benőtte a növényzet.Az egyik kapu látszódott még,de a most is dús növényzet nem tette lehetővé,hogy oda is elmenjünk.A lelátóra viszont felmentünk,hát alig-alig emlékeztetett valami is rá,hogy ez valaha egy stadion volt.Ezen a pályán játszotta mérkőzéseit a váci csapat majd hat évtizeden keresztül! Vácról hajóval,komppal jöttek át a sportólók és a szurkolók is.A legenda szerint még az Aranycsapat is tartott itt edzést.Minden levan írva amúgy a fent említett hivatkozásomban.A stadionban 61-ben játszották az utolsó mérkőzést,de még a hetvenes években is rendeztek itt külömböző rendezvényeket.Az építmény pedig a rendszerváltást követően lett az enyészeté..

Szurkolás!

Valaha nézők népesítették be...

A lelátó után benéztünk alá illetve mögé is.Más-más helyiségeket találtunk amelyekbe úgy tűnt hajléktalanok vertek tanyát.Szerencsére nem volt itt egy sem.A legnagyobb terem a lelátó alatt feltehetőleg az öltőző lehetett.Láttunk még leginkább vécéhez hasonlatos helyiséget meg egy kisebb szoba félét amelybe egy kazán volt! Találtunk plüssállatokat,billiárdgolyót,székeket,ruhákat,ágyneműket...szürreális és misztikus volt az egész..talán kissé félelmetes is.Jó félórát,talán többet is elnézelődtünk a pokoli stadionnál.Aztán láttam még elérjük a nem soká induló kompot amellyel Vácra szándékoztunk átmenni.Mondtam Zolikának szedje össze magát ha nem akar még egy órát várni a nem igazán barátságos időben.Így búcsút vettünk az egykori stadiontól.Örülök,hogy ez a terv is valóra vált!

Hátsó fertály

Talán az öltőző lehetett egykor....

Ez meg budinak néz ki

Nem volt út,így a sűrű erdőn kellett valahogy átvágni a közeli révhez.Szerencsére nem volt annyira benőve növényzettel az erdő,hogy ne lehessen haladni.Eljövet a stadiontól,az erdőben is hajláktalanok nyomát fedeztük fel.Volt itt minden esernyő,lábas,játékbabák,sámlik stb...és kosz.Üggyel-bajjal aztán kiértünk az erdőből vissza az 1114-es útra.Azonban még vagy 200 méterre volt a komp,így szaporázni kellett a lépteinket,hogy elérjük azt.Nem volt kedvem egy órát itt várni még.Szerencsére elértük,mehettünk át Vácra!

A váci rév

A Duna közepén,halványan látszik a Naszály

Hamar átértünk,mivel nem volt jó időnk,így csak úgy terveztem a diadalívet nézzük meg.Némi Duna parti séta után a börtön mellett hatoltunk bea városba,ahol az első utcán meg is találtuk Vác leghíresebb nevezetességét a diadalívet.Eszembe jutott,hogy Gergővel voltam itt először 2015-ben,majd Mónival tavaly.Ez volt tehát a harmadik alkalom.Zolika elsőnek járt itt,tetszett neki az építmény.Ezt megcsodálva még a belvároson át sétáltunk ki a vasútállomásra.Éppen elértünk egy vonatot amellyel aztán a nyugatiig mentünk.Onnan meg a monori vonattal húztunk ki Kőbánya-Kispestre,onnan indult a mi vonatunk haza.

A diadalív

Hat előtt már itthon is voltunk.Hamar letudtuk a 2026-os év első túráját,ebben persze közrejátszott a nem igazán kellemes idő is.Nyilván jó időben több időt is eltöltöttünk volna egy-egy helyen.Kezdésnek nem volt rossz,mégha javában betonutas túra is volt.Felejthetetlen látvány volt a félig párában úszó Visegrádi-hegység! A stadion is izgalmas volt és történelmi tény volt túrázásaink történelmében,hogy először jutottunk el a Szentendrei-szigetre.Idén a lábfájásaim miatt a rövidebb távú túrákat fogjuk erőltetni,ennek első állomása volt ez a maga 10 kilométerével!