Utoljára 2017 nyarán még Gergővel jártunk Somoskőn.Azt megelőző években is jártam itt párszor és a hely fillingje a táj csodája annyira megfogott,hogy tudtam majd egy szép napon visszatérek.Ám a visszatérés 2020 óta folyton ilyen-olyan okok miatt mindig halasztódott.Idén újra képbe került a dolog annak ellenére,hogy az éves tervbe nem vettük bele.Mivel volt kolleganőnk aki már kétszer volt velünk túrázni jelezte részvételét,mégpedig autóstól!Így adta magát a dolog,nem volt szabad kihagyni ezt a lehetőséget.Csupán az időpont egyeztetéssel akadtak némi gondjaink,de végül is július 27-én megnyílt az út újra Somoskőre!
A fantasztikus kishartyáni völgy
A túra előtt három héttel jöttünk össze az egyik helyi kocsmában egyeztetni a dolgokat.Túratársaim Judit és Zolika rám bízták az egész nap megszervezését.Én pedig mivel autóval jöttünk-mentünk kicsit a szokásosnál gazdagabb programot állítottam össze.A terv pedig az volt,hogy ha már erre járunk megnézzük a kishartyáni kőlyukat is amely szintén képbe került már évekkel ezelőtt.Innen autózunk át majd Somoskőre ahol teszünk egy körtúrát is,majd innen elmegyünk még a Salgó várhoz is.Egész napos program ígérkezett így,nem voltunk végre időhöz sem kötve.Judit először Zolikát vette fel,majd így jöttek el hozzám szombat reggel háromnegyed hatra.Indulhattunk is.Én ültem elöl Judittal,segítve az útvonalat,bár a gps vezetett végig minket.Zolika meg hátul ült a kocsiba.Judit meglepően jól vezetett és két óra alatt minden különösebb probléma nélkül már el is értük Kishartyánt.
Mai túratársak nagyon vidámak, Zolika és Judit
Judit a kőoldal lépcsőjén
Már fenn a kőlyuknál
Nagyon könnyen megtaláltuk a kőlyuk oldalt.Egy fantasztikusan szép völgyben vezetett oda az út,sajnos autóval nehezen járható volt.Le is raktuk a kocsit majd gyalog közelitettük meg a kőlyuk oldalt.Egy villanypásztor állta az utunkat és nem tudtunk rájönni merről lehet megkerülni.Megnéztem,rázott.Így nem volt más választásunk átbújtunk alatta.Meredek,de fantasztikusan szép lépcsősor vezetett fel a kőfalon.Ezen mentünk fel.Az alattunk elterülő völgy szépségeire ahogy fentről visszanéztünk nem is voltak szavak.Hamar felértünk.Két hölgy volt már fenn akikkel kellemesen elcseveréztünk,kiderült ők Hatvanból jöttek.Aztán ők lefotóztak minket,mi meg őket.Ezt követően körülnéztünk a barlangban.Három részből állt a lyuk.Egy nagyobb terem "ablakkal" a középső rész ahol fel is lehetett jönni és kisebb helység ahol szintén volt "ablak".A középső résznek volt még egy hátsó része is,olyan volt mintha valaha az lett volna a vécé.Jól nézett ki az egész a hegy oldalában.
A Kőlyuk nagyobbik terme
Ez meg a kisebbik
Judittal a csodás völgy felett,háttérben a két hatvani csaj
Miután kicsodálkoztuk magunkat indultunk le a meredek lépcsőn.Majd visszaérve a kocsihoz lenyomtunk fejenként egy-egy szendvicset.Ennek végeztével indultunk is,Kishartyánba még megálltunk megnéztük a haranglábat és a közeli kis parkot ahol a Kishartyán felíratnál fotózkodtunk is.Szép volt minden,de mentünk tovább.Elbúcsúztunk Kishartyántól majd a 22-es úton elmentünk Salgótarjánig ahol a 21-esre fordulva mentünk Somoskő felé.Sagótarjánba nem álltunk meg.Bár a város végi tó tetszett Juditnak és agyalt rajta,hogy megálljunk-e,de végül is nem álltunk meg.Hamar elértük aztán Somoskőt ahol a helységnévtáblánál megálltunk,Innen már pompás rálátásunk volt a csodás Somoskői várra!
Visszatérés hét év után...
Innen aztán már gyerekjáték volt elérni a várig.Felmentünk kocsival egészen a vár alatti parkolóig,itt tettük le az autót.Már innen csodás volt a várra a rálátás,de mielőtt felmentünk volna körülnéztünk a vár alatti ligetben.Itt volt az aradi vártanúk emlékműve,Krepuska Gáza emlékműve a Petőfi kunyhó és sok minden más is.Rendkivül kellemes környezet volt ahol már sokadszorra jártam.Túratársaim első alkalommal voltak itt és láttam rajtuk,hogy megfogta őket a hegy szépsége.A liget a vár alatt közvetlenül az országhatár mentén volt.Megnéztük a Petőfi kunyhót is,majd indultunk fel a várba.Átlépve az országhatárt,szinte ötven méter múlva ott volt a vár feljárata.Itt egy jegyszedő bódé állt,ahol a belépőért lehetett forintban is fizetni.Ez ezen a július végi napon 800 forint volt koponyánként.Ezt leszurkolva indultunk is fel a várba!
A várhoz érve Judittal
Krepuska Géza emlékműve és a vár
Zolika a határon
A vár mintha egy kicsit rendezetlenebb lett volna mint hét éve amikor utoljára itt jártam.De amúgy minden a régi volt,ahogy emlékezetemben is élt.Elkezdtünk körülnézni itt is,Zolikáék először a keleti toronyba mentek fel,ennek a teteje volt kilakítva amolyan kilátónak.A toronyba vezető lépcső állapota sokat romlott,szinte kezdett szétesni.Ennek ellenére természetesen feltudtunk menni.A toronyból szétnéztünk,szinte beláttuk az egész környéket.A szokásos látnivaló fogadott a vár maradék részén kivül láttuk a szomszédos Sátoros-hegyet,a Bukovinkai-völgyet alattunk,szemben a Macskalyuki kőbányát,távolban a Felvidéki tájakat,fentebb a Medves-fensíkot,alattunk Somoskőt,a szomszédos déli hegyen pedig a Salgó várát.Felemeleően gyönyörű volt innen is minden!
A vár hátulról
A keleti tornyon
Innen aztán lementünk az alagútba,alulról is megcsodálhattuk a tornyot.Ezt letudva pedig bementünk az egyetlen épen maradt toronyba a nyugatiba.Itt az alsó szinten belül volt asztal meg pad.Itt a hüvősben úgy döntöttünk megkajálunk.Egy kedves szlovák házaspár két kisgyerekkel foglalt még le mellettünk a hosszú asztalnál.Annak ellenére,hogy nem ismertük egymás nyelvét jól megvoltunk egymással.A kaját letudván indultunk fel a felső szintre ahonnan fellehetett menni egy még feljebb való szintre.Erre hét éve még nem lehetett,így ez nekem is új volt.Fentről persze ugyanazt láttuk mint egy szinttel lejebb is.A kilátás szinte ugyanaz volt mint a keleti toronyból.Kicsit elidőztünk itt,majd láttuk,hogy egy csoport jön felfelé,így úgy döntöttünk mi meg megyünk tovább.
A legfelső szinten
A várudvar
Jövünk el a vártól
Lejövet a várból,innen indult akkor az a körtúra amelyet én a múltban már párszor megcsináltam.Juditéknak persze minden új volt.A zöld jelzést követtük immár szlovák földön.Ereszkedtünk lefelé a Vár-hegyen és pár méterrel lejebb bele is botlottunk a fantasztikus bazaltorgonába.Ezt is sokadszorra láttam már,de most így lenyügőzött a látványa ahogy a többieknek is.Sajnos elég jó kamera kell hozzá,hogy ez a látványosság beleférjen a kamerába.Persze eszembe jutott,hogy Gergővel jártam itt utoljára,így most is a nyomában jártam...Az orgonát követően pár méterrel lejebb ott volt a kőtenger.Ezt is jó volt újra látni még akkor is ha most elég sok ember járt erre.És kilátó vagy rálátó teraszokat építettek a kötenger mellé fából,ezek valahogy nem illettek a képbe,hiszen ezek korában itt sem voltak...Persze így is kimentünk a kövekre és onnan néztük meg jobban,de át most nem mentünk mint Gergővel.A szemközti erdőben volt az országhatár.Most azt nem néztük meg.
A Bazaltorgona
A kőtengeren,itt készült a blog fő képe is Gergőről..
Rámentünk azért a kőmezőre ahogy mindig is amikor erre jártunk.Most valahogy nehezebben mozogtam rajtuk mint a múltban.Nem is mentünk beljebb,csupán pár képet készítettünk itt is.Ezt követően ereszkedtünk a zöld jelzésen le tovább a Bukovinkai-völgybe.Leérve ott volt maga a Magyarországon eredő Bukovinkai-patak,rajta pedig a kishíd amelyről sok szép élményem van már.Azt nem tudom ez ugyanaz a híd volt-e,vagy időközben kicserélték,de maga a hely ugyanaz volt.Közben Judit bravúroskodott a patak felett a faágakon,majd indultunk tovább immár a sárga jelzésen.Megkezdtük a kapaszkodást a túloldali hegyen felfelé az egykori kisvasút nyomvonalán.Ez volt most a turistaút.Itt pedig az a kisvonat járt a harmincas években amely a Macskalyuki bányában bányászott köveket szálította át a magyarországi feldolgozó üzembe.Ennek emlékét őrizte az út melletti vámház romja és mellette a kis csille megrakva kövekkel.
Zolika és Judit a kishídon
Vártam,hogy beleesik,de nem...
Eltolom a biciklit,pontosabban a csillét...
A vámházat elhagyva emelkedett az út,de nem durva módon.Nem soká elértük a forrást a hegy oldalában amelyen fából készült kis teknő féleségeken jött ki a víz.Persze ittunk és frissitettük készleteinket,majd indultunk tovább.Hamarosan elértük az egykori macskalyuki falut amelyet mára már teljesen magáévá tett a természet.Az egykori iskola épülete volt úgy ahogy kivehető még az egykor 48 házból álló településből!Aztán némi szomorúsággal tapasztaltam,hogy a szomszédos réten álló kilátó amelyen Gergővel és egy volt exemmel is fentvoltunk többször is,már nem volt sehol...Hét éve voltam itt utoljára,akkor még megvolt.Tehát az elmúlt hét év során valamikor vált semmivé...Olcsó vigasz volt,hogy feljebb épült egy hasonló kilátó.Oda tartottunk most.A Macskalyuki bányából sem láttunk sokat,annyira benőtte már a növényzet.Így a fensíkra vezető már jelzetlen úton mentünk fel a bánya fölé.Egy szép fenskíra akadtunk ahogy hét éve Gergővel is...Ez még a Medves-fensík erre elnyuló része volt.Jöttek túrázók szembe akik arra figyelmeztettek,hogy figyeljünk kellően oda,mert nagyon elvan dúgva a kilátó,nagyon nehéz odatalálni.Ehhez képest gyerekjáték volt megtalálni a kilátót amelyhez jól járható út vezetett.Nem is értettem mi volt a baja a csávónak...
A forrás
Az egykori iskola
A kanyar után már ott is a kilátó
A kilátó nagyon hasonlított az egykori lentebb álló kilátóra.De persze nem ugyanaz volt,hisz tudok olyan időkről amikor mindkét kilátó állt.Ha jól emlékszen Rozanne kilátó volt a neve,de ennek még alaposabban utánajárok ha bekerül majd a kedvenc kilátóink sorozatomba.Ugyanúgy fából készült,két szintes volt és magas.Felmentünk persze rá.Tudtam kivételes élmény lesz!Valóban az volt.A kilátónak volt némi imbolygása és fenn nem volt túl tágas a hely,de a kilátás mindent vitt!Teljes körpanorámánk volt.Északra a Cseres-hegység következő hegye tűnt fel,sajna a nevét nem ismertem.Keletre a Medves-fensík volt főleg a látóhatáron.Délre ott voltak a várak,Somoskő és Salgó.Nyugatra meg sok hegy,lenn a völgyben pedig maga Sátorosbánya ahol Gergővel voltunk azon a hét évvel ezelőtti túrán...még egy fő látványosság akadt a szomszédunkban:maga a Sátoros-hegy.Leírhatatlanul szép tájon voltunk!
A kilátó
Alattunk Sátorosbánya
A várak
A kilátótól aztán elindultunk visszafelé.De csak az egykori faluig mentünk ugyanazon az úton.Itt letértünk jobbra,ha jól emlékszem akkor a piros jelzésre.Ez vitt le a hegyen egy hangulatos csodaszép erdőben..Lejebb aztán már lépcsők vezettek lefelé.Erre is jártam már,de tök másra emlékeztem.Mindegy.Leértünk újra a Bukovinkai-völgybe,igaz nem ott ahol eddig jártunk.Mondhatni a másik végénél.Itt tudtam van a közelben egy büfé,így a javaslatomra elmentünk oda,nem volt messze,talán háromszáz méterre.Jól tettük,hogy eljöttünk ide.A kiszolgáló nő szlovák volt,de tudott magyarul és nagyon kedves volt!Mivel még nem ittunk ma kávét,így azt kértünk.A nő teletöltötte a poharainkat!Ráadásul igen jó kávé is volt!Még szlovák oldalon voltunk,így meglepett a hölgy kedvessége,de jólesett!Még pihentünk jó félórát,majd indultunk vissza a völgybe,vissza a várhoz.
A büfé a Bukovinkai-völgy másik végénél,a zöld polós hölgy volt a kedves házigazda,köszönjük a kedvességét!
Jópofa terasz a büfénél,itt pihentünk
Ballagtunk vissza a hangulatos völgyön,néha csak centiméterekre a magyar határtól!Rövidesen elértük a kis Krúdy tavakat.Innen is sok nagyon szép emlékem van...Megálltunk persze annál is inkább mert volt itt is egy forrás,így frissitettük újfent a vízkészletünket.A tavak úgy tűnt algások voltak,nem voltak olyan szépek mint ahogy az emlékeimben éltek...de a hely az most is nagyon szép volt!Kicsit itt is elidőztünk majd indultunk tovább.Nem soká elértük azt a helyet ahol a sárga levált a zöld jelzésből,itt volt a kishíd is amerre mentünk.Igy mondhatni teljes volt a kör,de felkellett menni még a Vár-hegyen.Már meleg volt így ez kicsit nehézkesen ment,de azért ment.A kőtengernél visszafelé már nem álltunk meg,de a bazaltorgonánál igen.Igaz Judit ment tovább,azt mondta ha megáll,de tud újra elindulni (...) ,én megálltam,mert csak a jó isten tudja,hogy jövök-e még ide valaha.A bazaltorgona is sok szép élményemet őrzi,jó lenne még egyszer valaha majd visszajönni...
A Krúdy tavak
Aztán elhaladtunk még a vár mellett,attól is érzékeny búcsút vettünk,majd a határt átlépve visszaértünk Magyarországra.A parkolóba mentünk az autóhoz.Egy szenyót még lenyomtunk itt is majd indultunk kocsival a Salgóhoz.Éppen egy rendőrautó fordult be elénk,így gyakorlatilag rendőri felvezetés mellett hagytuk el Somoskőt!Aztán valahol elhagytuk a redőrautót,mi meg kapaszkodtunk felfelé Salgóbányára.Ezt Judit kocsija elég nehezen bírta,de azért felértünk.Salgóbánya végében meg ott volt egy parkoló ahol hagyhattuk a kocsit.Egy tábla jelezte,hogy a Boszorkánykő és a Salgó vár is 0,7 km-re van.Ez nem távolság.Elsőnek a Boszorkánykőhöz mentünk,különösebb nehézség nélkül oda is értünk.Kiérve a réteges kőzetű kőre fenséges kilátás fogadott a szélrózsa minden irányába.Kimentünk egyészen a széléig és jó félórát itt is elnézelődtünk.Bliriáns szépségű tájon voltunk ismét!
A Salgó vár a Boszorkánykőről
Nem nagyon vehetö ki,a kép jobb-közép szélén ott van Salgótarján városa,ilyen a Boszorkánykőről
,alighanem széles látószögön felejtettem a kamerát...
Természetesen mondanom sem kell,a Boszorkánykőn is jártam már korábban.Miután kigyönyörködtünk magunkat indultunk a Salgóra a Salgó várhoz,amely innen pont ellenkező irányban volt.Itt az utolsó 200 méter volt egy kicsit nehezebb,itt minimálisan meredekebb az út,bár én jóval meredekebbre emlékeztem.Felérve kellemes szellő legyintett meg minket a vár tövében így öt percre megpihentünk itt.Aztán felmentünk a toronyba.Itt is már sokat jártam,innen is édesek az emlékek... Most is mint mindig,a toronyból fergeteges panoráma fogadott.Gyakorlatilag 30-50 km körben,beláttuk az egész környéket.Magát Salgótarjánt a szomszédos Karancsot,a Sátoros-hegyet a Somoskői várat és a Mátra vonulatát is nagyon jól lehetett látni.Itt újabb egy órát elnézelődtünk.Judit közbe lement,mert olyan éhesség tört rá,hogy kezdett rosszul lenni,a kaja meg a kocsiban maradt.Mi még maradtunk kicsit Zolikával,majd aztán itt is búcsút vettünk a csodás tájtól.
A Salgó vár
A mai napon az utolsó közös kép
A Karancs a Salgó várból
A parkolóba érve,Judit épp evett a kocsiban.Aztán láttuk szemközt,hogy ott van egy büfé.Odamentünk és ittunk kávét,sört,üditőt.Én ettem egy zsíroskenyeret hagymával (isteni volt),Judit is evett még,meg nem mondom mit.Azt még egy jégkrémet is lenyomtunk.Fél nyolc elmúlt,jól elment az idő.Indultunk,de még megálltunk Salgóbányán a Zenthe ferenc emlékparknál,de az óriási csalódást okozott.Bolond fejjel azt gondoltuk,hogy ebben a parkban a nagyszerű színészre emlékeznek valamilyen módon,de a felíraton kivül itt semmi sem emlékeztetett az itt született Zenhe Ferencre...Először is tele volt szeméttel a park (...) ezenkivül volt itt egy játszótér és egy felszabadulási (!) valamint egy első világháborús emlékmű...Csak lestünk,ez lenne a Zenthe Ferenc emlékpark?Hát ez már Salgóbánya szégyene...Na mindegy,akkor ennyi elég volt belőle az óra pedig már este 8 órát mutatott,indultunk haza.
Az emlékparkról nem készült fotó,ez még a Salgó vári kilátás a Sátorosra és Somoskőre
Hazafelé már nem álltunk meg sehol.Judit elképesztően jól vezetett így két óra alatt hazaértünk,úgy is,hogy az M3-on és az M0-án elég erős forgalom volt,plussz az M6-os éppen a dunaújvárosi lehajtónál leborult egy teherautó rakománya,így kicsit várni is kellett.Szóval azért sima út volt hazafelé.
Úgy érzem szenzációs nap volt,rengeteg látnivalóval.Erről csak annyi,hogy én a legjobb túrákon is maximum olyan 120 képet szoktam készíteni,most 280 sikerült...és a filmünk is másfél órás,az eddigi rekord 1 óra 11 perc volt....
Mindhárman élveztük a nap minden percét,nagyon sok szép élménnyel gazdagodtunk,Judit sem bánta meg,hogy összehoztunk egy közös bulit.
A buli három részből állt,de így is túráztunk.Az első résznél 0,4 km-t,a másodiknál 10 km-t,míg a harmadiknál 4 km-t.Ez így összesen 14,4 km.Ez volt az év 14.túrája és összesen tartunk 213 kilométernél ami túránkénti 15,21 km-es átlagot jelent.
Fantasztikus nap volt a túra komoly esélyese az év túrája címre!
A váras sorozatomba csak olyan várak kerülhetnek be amelyeknél legalább egy alkalommal jártam.Nos a következő alanyunknál már kétszer is voltam,igaz az elsőre nem nagyon emlékszem,hiszen a vár pincéjében alaposan sikerült felönteni a garatra..
A vár az Öreg-tó partjáról
A tatai Öreg-tó partján álló vár vízben tükröződő, mesébe illő látványa 700 éve kápráztatja el az embereket. Bár hadászati szempontból sosem töltött be jelentős pozíciót, már az uralkodók is kiemelt figyelmet fordítottak az erődítményre és a településre. Kevesen tudják, hogy ma már csak az épület negyede látható; ez egykor a déli szárny volt, ami napjainkban a Kuny Domonkos Múzeumnak ad otthont. Bemutatják a középkori kőtárat és a lovagtermet; megtudhatod, milyen volt Tata az Esterházyak idején, és megcsodálhatod a színpompás római szobát is.
A várnál
1954 óta a tatai vár a Kuny Domokos Múzeumnak ad otthont. A tárlat Európa-szerte egyedülálló különlegessége a „Római szoba” - ezt semmiképpen ne hagyd ki! A színpompás, vörös-zöld-kék-sárga helyiségben az ókori Brigetio (ma Szőny területe) II. században épült villájának egyik termét rekonstruálták az eredeti falfestménytöredékek felhasználásával, mintegy puzzle-ként kirakva azokból a falakat és mennyezetet.
Ha itt járunk, megéri beülni egy kávéra a teraszon kialakított presszóba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az Öreg-tóra. Érdemes meglátogatni az immár hatvan éve a várban működő Kuny Domonkos Múzeumot is, amely ideális választás, ha érdeklődsz a történelem iránt, de unod a kiállítótermek monoton, végeláthatatlan sorát. Kissé trükkös megtalálni a bejáratot: az udvarba lépve jobbra ajánlott menni, avagy balról kerülni. Belül elkalandozhatsz a középkori kőtárban leskelődő szörnyek és sziklába faragott oroszlánok között, megtudhatod, milyen volt Tata az Esterházyak idején, a lovagteremben pedig megcsodálhatod a reneszánsz bútorokat.
Jómagam a várban egy forró júniusi napon
A vár királyok és előkelőségek kedvelt üdülőhelye volt. Luxemburgi Zsigmond, Mátyás király, II. Ulászló, majd a gazdag Esterházy család birtokolta és szépítette falait. Az erődítmény „elődjét” valószínűleg a Lackfi család emeltette a XIV. században. Mindenkinek ismerős Arany János halhatatlan művének első énekében az a jelenet, amikor a hadsereg élén lovagló vitéz így szólítja meg Toldit: „Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?” Ő az a Lackfi nádor, aki a valóságban Tata birtokosa volt a XVI. században. Nevéhez nemcsak a tatai vár elődjének megépítése fűződik, hanem egy történelmi legenda is, amely szerint a nádor összeesküvést szervezett Zsigmond király ellen, de szerencsétlenségére az árulásra még idejében fény derült, a pártütőket pedig – így őt magát is – rövid úton lekaszabolták az uralkodó hűséges emberei.
Zsigmond annyira beleszeretett Tatába, hogy szembemenve a kor szokásával nem ajándékozta el a birtokot, hanem megtartotta magának. Néhány év múlva, 1409-ben már teljes pompájában állt az előző alapjaira épített mai vár az Öreg-tó partján itáliai erősségeket utánozva, körülbelül négyszer ekkora méretben, mint a mostani. A város ebben az időben élte a fénykorát.
A Mátyás király által hozzáépített teraszok, kerengők és kaputorony az épületet igazi reneszánsz várkastéllyá alakították.
Valahol a vár előterében
A törököknek sajnos a tatai vár is áldozatául esett, függetlenül attól, hogy hogy a XVI. században - a dunántúli végvári rendszer tagjaként - erődítést kapott. 1597-es nevezetes visszafoglalását a magyar furfangnak köszönhettük. Két ravasz, töröknek öltözött magyar katona egy gabonaszállító szekérrel sikeresen felkönyörögte magát a vár hídjára. Amikor leszállt az éjszaka, a gabona alól előkerült egy puskaporral megtöltött bronzharang, amivel berobbantották a várkaput. Az óriási riadalmat és kavarodást kihasználva Pálffy Miklós főkapitány emberei diadalt arattak a törökök felett.
A XVI. század folyamán az épületen erődítési munkálatokat végeztek, és a várat árokkal vették körül, amit az Öreg-tó vizével töltöttek fel. Talán ezeknek a beavatkozásoknak köszönhető, hogy Kara Musztafa nagyvezír robbantása 1683-ban nem törölte el nyomtalanul a föld színéről az építményt. A tulajdonosait sűrűn cserélő, egy tűzvésznek is áldozatul eső, igencsak romos erődítmény a XVIII. század elején az Esterházyak kezébe került, akik megszabadultak a lerombolt részektől - így maradt meg az épület negyede, a ma is látható déli szárny.
Ott fenn van a presszó
Bár több Esterházy is nyugati épületcsodákat álmodott a vár helyére, nagy volumenű változásokat nem sikerült véghezvinniük, inkább csak az építmény külsején végeztek simításokat; így kapott például gótikus stílusú ablakokat. A romantikus külső az ablakkeretekkel, kapubejáróval, híddal, a kápolnafalra felhúzott törönnyal nagyrészt nekik köszönhető. Kevesen tudják, de a Budavári Palota Hunyadi-udvarában található Mátyás kútja eredetileg Tatára készült: Stróbl Alajos Esterházy Miklós József gróf kérésére készítette, ám a megrendelő meghalt, mielőtt ki tudta volna fizetni a szoborkölteményt.
1964 és 1973 között zajlott az épület régészeti feltárása és műemléki helyreállítása; a következő nagyobb felújítás pedig 2017-ben vette kezdetét a Nemzeti Várprogram keretein belül.
Kilátás az Öreg-tóra a teraszról
Mint írtam fentebb a várnál egyszer kétszer jártam.Az első alkalom meglehetősen régre nyúlik vissza,egészen 1992 novemberéig.Ekkor régi barátaimmal Lajossal és Erikával voltunk itt.Tatabányától jöttünk túrázva és itt valahol egy pince vendéglőben alighanem a várnál igencsak felöntöttünk a garatra a túra végén.Így az sincs igazán meg,hogyan kerültünk haza,nemhogy az,hogy a várban mit néztünk meg...
A második alkalom 2019 júniusának elején volt.Ekkor kezdődött az a hőhullám amely a kutyámat és a tesómat is elvitte... ekkor Zolikával és Mónival voltunk itt,kifejezetten egy Tatai kirándulás volt csak,túra nélkül.Éppen egy fesztivál zajlott a városban,így a tömeg miatt szintén nem sikerült sok dolgot megnézni,de amit láttunk az szép volt.Emlékezetem szerint mindkét itteni látogatásomról van külön bejegyzés a blogban!
A "túlpartól"
A vár keddtől-vasárnapig 9 - 17 óra között tart nyitva.A belépő díjak folyton változhatnak,legutolsó infóm szerint (2024 február) 2000 forint koponyánként.
Nincs kizárva,hogy jövünk még ide,de jelenleg nincs tervben.
Hagyomány már,hogy minden év nyár közepén eljövünk a magyar tenisztornára a WTA Hungarian Garnd Prix-re (minden évben más a neve).Idén sem volt ez másképp.Igaz máshogy terveztük...úgy volt,hogy két napra is eljövünk,de mivel a cégünk vezére inkább a lányának vette egy 150 milliós lakást valahol Budapesten,mint a dolgózoknak adjon némi kis nyári pénzt,így nem tehettük meg,hogy két nap is eljöjjünk,mivel nem volt rá anyagi fedezetünk...így egy nap maradt a bulira.Szerdán szoktunk jönni,most a keddet választottuk,mivel esélyes volt,hogy szerdára már egy magyar sem lesz versenyben,legalább lássuk őket.Sikerült is,hiszen a keddi nap három magyarért is szurkolhattunk.Nem kellett kapkodni,a fél nyolcas vonattal érkeztünk a Déli pályaudvarra amely a késése ellenére is kilenc órára felért.Innen ahogy szoktuk gyalog mentünk ki a Margit-hídi HÉV megállóig,útközben vettünk egy-egy pizzaszeletet.Csak mellékesen jegyzem meg,hogy a Balatonon is és itt Pesten is olcsóbb a pizza mint nálunk Dunaújvárosban!Ez azért elég nagy szégyen a dunaújvárosi árusokra nézve,be is kaphatják az összes faszunkat mind!Na,de odaértünk a HÉV-hez és kihúztunk vele Csillaghegyre.Itt a HÉV megálló melletti kocsmába ahogy mindig is,most is betértünk!
Jók is felíratok a Csillaghegyi hév megállnál lévő kocsma falán
Ötletes,a hely nagyon jó,nagyon kedves kiszolgálással!Ajánlom mindenkinek!
Érdemes volt!Erre a napra jósolták az embertelen kánikula tetőfokát azaz 41 fokot,úgy tűnt így is lesz...a kocsmába betérve azonban kellemes klimatizált helység fogadott,amit tetézett egy nagyon kedves és aranyos pultos leány is!Egy-egy kávét és fröccsöt húztunk le.Aztán megköszöntünk a szíves vendéglátást.Érdekesek voltak a kocsma falára felfestett felíratok,megkérdeztem a leányt leszabad-e fotózni,mondta,hogy minden további nélkül.Így ezeket láthatjátok fentebb.Ezután indultunk ki a Római teniszakadémiára ami innen másfél-két kilométerre van.Félő volt,hogy a rekkenő hőségben odasülünk a lelátóra,de nem így volt,de erről majd menetközben.Rendben meg is érkeztünk a stadionhoz,megvettük a belépőnket elvégeztük a kis dolgunkat és mehettünk is fel a lelátóra!
Babosék meccsére értünk oda
Babos megsemmisitő,súlyos vereséget szenvedett...
Feltudtunk menni legfelülre ahol egy belogó fa adott kis árnyékot,bár a régi törzshelyünket elfoglalta egy nő aki aztán egész nap ott is ült,de így mellette is jutott még az árnyékból,így nem főttünk meg!Szegény játékosoknak nem lehetett semmi a pályán a tüző napon,de szerncsére kicsivel később felhők is jöttek!Az első meccs vége felé értünk oda,amelyen a híres magyar teniszezőnő Babos Timi játszott egy ha jó tudom egy orosz teniszezővel.Babos párosban a világ talán legjobbja volt pár éve,de egyéniben sosem volt igazán jó.Most is megsemmisitő vereséget szenvedett.Így nem is bántuk,hogy nem láttuk a teljes meccset.Amúgy többen voltak a lelátón mint tavaly meg tavalyelőtt ugyanilyenkor!Tavaly pl.mikor megérkeztünk lehettünk vagy húszan nézők,most voltunk vagy százan.Ez már majdnem annyi mint egy otthoni focimeccsen...Babos volt az öt magyar közül a harmadik aki kiesett,maradt még Fanny és Anna.Most kis szünet után következett Fannyék meccse.
Kezdödik Fannyék meccse
Fanny sorsolása nem volt kedvező,hiszen megkapta ellenfeléül a torna első számú kiemeltjét.Ennek ellenére ahogy tavaly,most is hösiesen küzdött és három szettre kényszerítette a legerősebb ellenfelet!Pokolian jó meccset játszottak amelyen nüanszok döntöttek.Rendkivül izgalmas,hatalmas csatában végül is Fanny maradt alul,de felemelet fejjel jöhetett le a pályáról.Így ki lehet kapni.Fanny nagyon ideges volt a végén és magába is roskadt.Interjút sem adott.De nincs oka elkeseredésre.Ő a 280.-ik a világranglistán míg ellenfele a 28-ik volt és éppen csak,hogy nem Fanny nyert.Sajnáltuk mert megérdemelte volna a továbbjutást!Amúgy gyűlekeztek a nézők,ezen a meccsen már kétszázan is lehettünk talán.Mi meg húztunk át az egyik mellékpályára,mert éppen ott játszottak korábbi kedvenceink az előző évek győztesei.Nem is értettük,hogy miért nem a centerpályára tették be őket.
Hatalmas csatát és izgalmakat hozott Fannyék meccse
Fanny búslakodik a meccs után,de nincs oka rá,remekül küzdött!
Fanny kiesésével már csak egyetlen magyarban bízhattunk,korábbi kedvencükben Annában,de az ő meccs még később kezdödött.Na,de mi meg átmentünk az egyik másik pályára,nem tudom hányas pálya volt,mert ki tudja miért a korábbi évek győzteseinek meccsét nem a centerpályára vitték azaz nem be a stadionba.Ez a pálya meg nagyon egyszerű és szegényes volt egy minimális lelátóval amelyen jó ha elfértünk százan.Közben még Fanniék meccse alatt kellemes lett az idő.Beborúlt dörgött is az ég,enyhe szellő fújdogált és vagy 6-8 fokot visszaesett a hömérséklet,így nem volt olyan vészes a helyzet.Idegesítő volt viszont a pálya felett leszálláshoz készülödő repülők elvonulása és zaja.A dolognak az az érdekessége,hogy pont itt a stadion felett húztak el a gépek,de csak kb.fél kettőig,onnantól kezdve egy sem jött erre!Talán valaki szólt,hogy másfelé tereljétek őket,vagy mi?Sajnos a Pera-Korpatsch meccsnek csak a végére értünk át a másik pályára.Jó 15 percet láttunk még belőle.Pera nyert a két évvel ezelőtti győztes.Jó meccs lehetett ez is,mondom nem értem miért nem a stadionba vitték be?
Szünet nélkül jöttek a repülők,de csak fél kettőig!
A csúcsmeccs a falusi pályán...
Pera nyer (fehérben) mi inkább a másik lánynak szurkoltunk..
Nem is értem most sem,az ország vezető teniszkoplexumának miért az egyik "falusi" pályájára teszik be a korábbi évek győzteseinek meccsét,miközben a centerpályán két nevesincs teniszező játszik Fannyék után...Na mindegy így alakult.Mi meg elmentünk ebédelni a közeli Dunapari büfébe.Emlékesztünk rá,hogy itt árulják az ország legjobb halászléját.Erre most is beruháztunk.Kicsit sétáltunk a Római parton,majd beültünk a halászléra.Ebben most sem csalódtunk,rendkivül finom volt!Most csak üditöztünk mert tudtuk a sör csak kiszárítana,na meg kávéztunk.Nagyon jó itt a halászlé,jövünk mi még ide!Még kicsit körülnéztünk aztán a parton majd húztunk vissza a stadionba.
A büfé a Dunánál
Elképesztően jó ez a halászlé!
Kis ökörködés a Dunánál
A nevesincs kinai és román lány mérkőzésének az utolsó harmadára értünk vissza.Különösebben ez a meccs nem mozgatott meg.A kinai lány nyert.Jöhetett Annáék meccse.Két éve nem láttuk Annát,mert tavaly nem azon a napon játszott amikor mi itt voltunk.Gyönyörű volt most is a szexi teniszruhájában.A meccs kifejezetten jó volt,még Fannyék meccsénél is jobb és izgalmasabb.A szerb Daniloviccal játszott aki szintén egy jó versenyző.Hatalmas csatában már jó ötszáz néző előtt Anna megvédte a magyarok becsületét és legyőzte ellenfelét!Örültünk neki persze.Meg is tapsoltuk.Meghallgattunk az interjút is vele.A meccs után pedig kis ünnepség kezdödőtt a korábbi magyar versenyzökkel,akik bejutottak valaha is a Roland Garros főtáblájára.Ennek csak az elejét néztük meg,indulni kellett a vonatra ami innen nem volt közel.
Zajlik Annáék meccse
Anna nyer!
Estére újra hőség lett,így megizzadva jutottunk el a hévig.Azzal aztán behúztunk a végállomásig,onnan pedig metróval a Délibe.Kényelmesen elértünk 20 óra 50-kor induló vonatunkat.Másfélóra alatt haza is értünk.Hát jó buli volt most is a tenisztorna.Jó meccseket láttunk és remekül elvoltunk.A hőséget meg sikeresen megúsztuk.Meleg volt,de szerintem nem ez a nap volt a rekord és a délelőtti felhők és szelecske kifejezetten jól is estek.Ha marad a tenisztorna Magyarországon akkor természetesen jövőre is eljövünk majd!
