Már elöző éjszaka valami mocorgott a fás kamra körül,egyre erőteljesebben.
Mi lehetett az?Vaddisznó?Valami őz?Kobor kutya,macska?Róka?
Bizony róka!A kamra mellett volt kiöntve némi kaja maradék arra járt rá a gazfickó!
A sötétben rávilágitottunk a zseblámpákkal,de úgy tünt nem nagyon zavarja a dolog...Tette a dolgát,kaja után kóslatott.Valószinüleg találhatott is.Aztán elment,de hamarosan visszatért...
 |
| A kunyhó sarkánál tünt fel a ravaszdi |
Jó szokásunkhoz híven a Kunyhóban töltöttünk pár napot.Aki szokta olvasni a blogomat,az tudja,hogy a Kelet-Mecseki Nyárádi kunyhó nevezetű kulcsosházról van szó.Azthiszem az utolsó előtti nap estéjén jelent meg a Ravaszdi.Másnap reggel a kunyhó elötti padokon üldögéltünk,mikor feltünt.A kunyhó sarkától kémlelt minket.Úgy tűnt nem fél...tán veszett volt?Támadásra nem fecsérelte az erejét mindenesetre...A fás kamra környékét most is kinézte magának.Jó helynek tűnt számára,hisz elöző este ott talált élelmet.Így vagy úgy csodás teremtés volt!Személy szerint örültem a látogatásának.
 |
| Nem zavartatja magát,leül... |
Figyeltük...kattogtak a fényképezőgépek,elvégre nem mindennapi esemény volt!Továbbra sem félt.Leült és megkezdödött a szemezés.Nem zavartatta magát.Vajon mi járhatott a fejében?Biztos gondolta kik ezek az örült fickók itt az erdő mélyén,hisz ez az ő terepe.Vagy csak pózolt a képek kedvéért...ki tudja.Gyönyörü állat volt...Örültem,hogy a Mecsek ilyen élményekkel is megajándékoz,de a többiek is...ámulva figyelték.Nem akartuk egymást megzavarni,nem akartuk,hogy elmenjen,de úgy tünt nem is akar elmenni.
 |
| Hosszú percekig szemeztünk |
Tán remélte,hogy megkináljuk valami kajával...de ha megmozdulunk valószinüleg elmegy.Azt meg nem akartuk.Így tovább folytatodott a szemezés.Mindig is vágytam egy ilyen találkozásra,bármilyen a magyar erdőkben élő vaddal.Nagyon nehéz volt elkapni a pillanatot ha egy-egy állat a közelünkben haladt el,hisz vagy vágtatott,vagy ha észrevett minket azonnal eliszkolt.Ravaszdi vendégünknek azonban esze ágában sem volt távozni.
 |
| Szavak nincsenek rá mennyire gyönyörü.... |
Nem tudom meddig szemezhettünk,de úgy tünt egy csodás örökkévalóság az egész.A dolog nagyszerüségétől mintha megállt volna az idő.Aztán egyszer csak megunta.Gondolta ezektől a lúzerektől most nem kap kaját,meg nem éppen a legszebb lények ezek itt,nincs miért maradni.Elindult,még vissza-vissza nézett,talán jó szerencsét kívánt... és mi meg néztük ahogy elmegy,magamban én is jó szerencsét és jó vadászatot kívántam neki.
Elment.
 |
| Elment... |
Elnyelte az erdő és nem láttuk többé.Csodás,leirhatatlan élmény volt.Remélem akárhol is jár boldog,él és virul.Talán néha vissza-vissza néz a kunyhóhoz is...
Azthiszem a plázák a városok zajai,a rohanó élet nem ad ilyen élményt.Ehhez bizony ki kell jönni az erdőbe,lehetőleg oda ahova az ember még nem nagyon tette be a lábát,ahol nem tudott még kárt tenni.Ezen a helyen talán elöjön néha,megmutatni magát,megnézni az idegen látogatókat,talán köszön,néz egy darabig aztán folytatja útjait...
Örülök,hogy átélhettem egy ilyen csodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése